Orvosi vizsgálatok
Rövid ismeretek az egyes vizsgáló eljárásokról, hogy tudjuk mi mire való, kevésbé legyen félelmetes és tudjuk, hogy mit várjunk tőlük.
Régen a doktor bácsi csak a szemével, két kezével, "meghosszabbított" fülével vizsgálta betegeit, és mondott meg sok mindent, hogy mi zajlik a betegben. Néha még varázslónak is mondták. Titokzatos is volt, de ma a különféle vizsgálatok még misztikusabbá teszik a diagnosztikát. A vizsgálatokkal kapcsolatosan fontos tudni:
1. A biológiában semmi nem olyan egyszerű, hogy le lehessen fordítani néhány mondatra. Azaz egy vizsgálat eredménye alapján biztos diagnózist nem lehet és nem szabad fölállítani. Vannak döntő vizsgálatok, de ezek is csak a kísérők fényében azok.
2. Abból, hogy valamely vizsgálatot elvégeznek, ami valamilyen betegségben döntő lehet, nem következik, hogy akkor arról a betegségről van szó. Azaz nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.
3. Bár a vizsgálatoknak van egy logikai sorrendje, mégis előfordul, hogy nem így követik egymást, legtöbbször kapacitáshiány miatt.
4. A vizsgálatok megismétlésének oka nem mindig bizalmatlanság. ("Egy vizsgálat nem vizsgálat.")
5. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek csak speciális intézetben végezhetők el.
Amikor orvosi vizsgálatra kerülünk, akkor természetes, hogy az orvos megnéz, megtapogat, megkopogtat, meghallgat bennünket, ill. bizonyos testnyílásokba "betapint" vagy "benéz". Nem kell messzire menni gondolatban, csak a torok vizsgálatára gondoljunk. Ezek a vizsgálatok mind azon alapulnak, hogy a tapasztalati úton normálisnak ítélt képet hasonlítjuk össze az adott esetben látottakkal.
Komplikáltabb esetben az orvos
vérvizsgálatokat kér. Ezek a vér alkotóelemeinek összetétel-változásairól adnak felvilágosítást. Így vizsgálják a vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék számát. Mérik a vörösvértestek süllyedésének gyorsaságát, amely bizonyos gyulladásos betegségek kapcsán fokozódhat. Vizsgálják a vérben jelen lévő egyéb alkotóelemek mennyiségét, amiből a vese, máj stb. működésére tudnak következtetni.
Az orvosok állandó törekvése az a természetes igény, hogy az elváltozásokat láthatóvá tegyék. Ebben a technika sietett segítségükre. Amióta egyre finomodnak ezek az ún. képalkotó eljárások, egyre tisztább, részletesebb és mélyebbre hatoló képet kaphatunk az élő szervezetekről.
Ezek közül a legrégebben ismertek a
röntgenvizsgálatok. Ennek során a szervezet belsejében lévő elváltozásokat tudják megállapítani, az alapján, hogy egyes szövetek a környezetükhöz képest a sugarakból többet vagy kevesebbet nyelnek el. Így a csontok elváltozásait, idegen testeket, köveket lehet fölfedezni. A sugár ún. keménységének változtatásával már alkalmas a lágyabb szövetek vizsgálatára is. Bizonyos esetekben kontrasztanyagot adnak be, amely a lágyrészeket jobban kirajzolja, így az ott lévő elváltozások jobban megfigyelhetőek. Tovább finomítható az eljárás, ha rétegfelvételt készítenek, azaz különböző mélységig hatolnak el a röntgensugarakkal. Ennek legmodernebb változata a
komputertomográfia. Azt tudjuk, hogy a röntgenvizsgálat kiválóan alkalmas a tüdőgyulladás vagy különböző törések diagnosztizálására.
A röntgenvizsgálatnak több hátránya van. Az egyik a sugárterhelés, amely a szervezetet éri. Bármilyen kicsiny is, mégsem teljesen veszélytelen. A másik hátránya, hogy ún. statikus, azaz álló képet ad, így a szerveket nem lehet működés közben vizsgálni. Ezt hivatott kiküszöbölni az átvilágítás, amely régebben még nagyobb sugárterheléssel járt, de ma a modern elektronika vívmányának köszönhetően a képerősítő eljárással ez nem számottevő. Ennek a vizsgálatnak a gyomor-bél betegségek, ill. a veseelváltozások, vizeletelfolyási zavarok láthatóvá tételében van nagy szerepe.
Ma már szinte mindennapos az
ultrahangvizsgálat. Ez nem jár sugárterheléssel és működés közben tudja vizsgálni az egyes szerveket. Fájdalmatlan, akár többször is megismételhető. Kiválóan alkalmas a has és a szív vizsgálatára. Hátránya, hogy nem vizsgálható vele minden terület, például a koponya. A vizsgálat a szervek különböző ultrahang-visszaverő képességén alapul. A csontok ebből a szempontból a legsűrűbbek, ezért ezen nem tud a sugár áthatolni. Újszülött-, ill. kiscsecsemőkorban azonban még a nyitott varratokon keresztül be lehet "nézni" a koponyába, így alkalmas a korai agyi elváltozások kórismézésére. Ma már a korszerű készülékek adott esetben a felnőtt ember koponyán belüli viszonyainak vizsgálatára is alkalmasak. Egészen speciális lehetőséget ad az ultrahang a csont sűrűségének vizsgálatára, azaz a csontritkulás szűrésére.
A has vizsgálatakor az ultrahang jól kimutatja a nem oda illő elváltozásokat, így a köveket, a daganatokat. Van azonban nagyon is "odaillő elváltozás", amely szintén jól vizsgálható vele és ez a magzat. Még bizonyos fejlődési rendellenességek is fellelhetők ezzel a vizsgálattal. Még egyszer nyomatékosítani kell, éppen amiatt, hogy az ultrahangvizsgálat semmiféle veszélyt nem jelent a magzat számára.
Külön csoportba tartozik a szív ultrahangos vizsgálata. Ez a modern készülékek segítségével odáig fejlődött, hogy már az oxigénnel telített, ill. a telítetlen vért is el tudja választani egymástól. Pontosan mérhető és ellenőrizhető az áramlás. Megállapíthatóak a szűkületek, ill. záródási zavarok.
A kezdetben említett láthatóvá tételi törekvést nagyban segítette a röntgenvizsgálat kombinálása számítógéppel. Ezt az eljárást
komputertomográfiának, angol rövidítéssel CT-nek hívják. Nagy előnye, hogy a röntgensugarakkal készült sorozatfelvételeket nem filmre vagy képernyőre viszik, hanem számítógépbe. A számítógép képes a különböző ún. szürkeségi fokokat jobban kirajzolni, így a részletek jobban láthatóvá válnak. Bár a test bármely részén alkalmazható, mégis elsődlegesen a lágyrészek, máj, lép, vese, tüdő, ill. a koponya, azaz az agy vizsgálatánál van nagy szerepe. Daganatos elváltozásokat viszonylag korai szakban lehet ezzel az eljárással kimutatni.
A sugárterhelést is el lehet kerülni, valamint még aprólékosabb képet kaphatunk a legmodernebb vizsgálati eljárás, a
mágneses rezonancia vagy MR révén. Ebben az esetben egy mágneses mezőt térít el a vízmolekula és ennek alapján alakítja ki a számítógép a képet. A képalkotó eljárások mindegyikében az az érdekesség, hogy a sejtek, szervek víztartalma az, amely lehetővé teszi az egyes területek elkülönítését. Egyébként a mágneses rezonancia kérdéses esetekben indokolt a diagnózis finomítására.
Elsősorban a természetgyógyászat körében terjedt el mostanában a
biorezonancia-vizsgálat. Ez is a szervezetben található, elsősorban vízmolekulák nem azonos rezgéséből adódó eltéréseket regisztrálja. Ennek pontos felmérése folyamatban van. De bizonyos esetekben már ma is segítséget jelenthet az elváltozás pontosabb elkülönítéséhez.
A képalkotó vizsgálatokról végül általánosságban el kell mondani, hogy ezek ún. noninvazív, azaz nem a bőr folytonosságának megszakításával járó eljárások. Általában a megfelelő helyen és időben alkalmazva elősegítik a diagnózis felállítását. Tudni kell még azonban, hogy minél modernebb az eljárás, annál drágább a készülék és annál drágább egy-egy vizsgálat. Többek között ezért is nem lehet és nem is érdemes mindenkinek MR-vizsgálatot végezni, pl. egy egyszerű tüdőgyulladás esetén.
dr. Somló Pál
