Ha jönnél

HA JÖNNÉL

az erdőbe léptem
egy fakopáncs súgta meg a jelt
mely beengedett
az utánam sereglő közönséges nappalok
előtt az ösvény felvonta hídját
iszalag-rácsok leeresztve
görnyedten még egy kicsit futok
a napsugár görbe szablyája előtt
bedőlök a kanyarban
ívben eltűnök előled is

arcomról lerázom az ajtónálló pókokat
s felvarrom hálóikat magam mögött
a résekből lövő fény elől cikázva elfutok
átugrom vaddisznók lövészárkait
meztelen lábszáram vív sások kardjaival
gólyaorr fojtogató illatát
lélegzetemmel visszafojtom
herék apród-levelei talpamat nyalják,
trónod odvában sziszegő nyaktekercs bejelent,
akarod vagy sem, megjöttem, erdőkirály!

ha jönnél
húzd végig ujjad a csiganyálon
arra mentem, ott vagyok
kövesd a lepkék nyomát
kígyók szertedobált ingeit figyeld
szentjánosbogarak fényénél tapogatózz
ha rámtalálsz
a nenyúljhozzám magjai díszsortüzet adnak
s én hüvelykem közé vett fűszállal
visszajelzek
 
Oldal tetejére