Szerintem egy kapcsolaton belül az az egészséges, ha mindkét félnek van jövedelme. Ha a férfi nem akarja fedezni a nő kiadásait szerintem azon nem kell megsértőnie a nőnek. Az érzelmeket és az anyagiakat szét kell választani, tehát én nem azért adok vagy kapok pénzt mert szeretem a másikat. Az igazi változás a gyermekvállaláskor lép be a pár életébe, mert a nő ilyenkor a gyermekszülés, gondozás miatt keresőképtelen lesz, viszont közős cél érdekében dolgozik. Na ezt kell tudni jól kezelni!
Szerintem az az egészséges, ha mindkét fél belelát a másik jövedelmébe és kiadásaiba. Ez a házassághoz szükséges bizalom egyik alapja. Nem azt mondom, hogy feltétlenül közös kassza kell, csak mindketten legyenek tisztában azzal, mennyi tartalék van még, vagy mennyi nincs. Így meg lehet beszélni a nagyobb közös kiadásokat. A napi szintű bevásárlásokon kár rágódni, hogy ki mennyit költ. persze, csak ha mindketten rendszeresen nagybevásárolnak. A saját kiadásokat meg ki-ki fedezheti a saját fizetéséből.
Szerintem sincs gond a külön kasszával egészen addig, amíg mindenki kiveszi a részét a költségekből. Azzal nem értek egyet, hogy csak az egyik fél kezelje a család teljes vagyonát, a másiknak meg mindig kuncsorognia kelljen egy kis zsebpénzért.
A fizetésem kb 1/3-át rajta hagyja a feleségem a kártyámon,ez az én úgymond zsebpénzem. A többi megy a közösbe,még sohasem volt ebböl problémánk
Bizalom kérdése csupán. Én nem tudnám elképzelni, hogy külön kasszán legyek. Közös élet, közös kassza...
A problémát én az alkalmazkodási képesség csökkenésében, hiányában látom. Sokan már a kapcsolat-házasság megkötésekor mondják: ha nem sikerül, különmegyünk. Így nem lehet tartós kapcsolatot kezdeni általában. Ha adódik valamilyen nézeteltérés, konfliktus a kapcsolatban nem válni kell, hanem megbeszélni, megoldani. A jó házasság, a tartós kapcsolat kölcsönös kompromisszumokon alapul.
Teljesen rendben van a külön kassza, de a családi kiadások fedezésére szerintem kell egy közös kassza is.
Nalunk vegyes kassza vanvan egy resz amit együtt költünk a közös dolgokra,es megvan mindkettönknek a magunk kis mellekese amit meg magunkra költünk ugy ahogy akarunk.
Időközben változott a kép: két éve kijutottam Tirolba dolgozni, aztán tavaly nyáron az exnejem férjhez ment (én főztem a lagzira), aztán újabb 2 szezon Tirolban és most készülök ki a télire is. Mióta férjnél van, nincs közös kassza... Ennyi év után, végre.
A külön kassza és a közös kassza között még lehet átmeneti állapot is. A csak külön kassza az bizalomhiány. Tartós kapcsolatot (ráadásul gyerek mellett) nem tudnék úgy elképzelni.
Több példa is bevállhat : - házasságban éltek a férj jól keresett ,de enm volt közös kassza , viszont a nagyobb tételekt ő teremtette elő ház, autó, külf.utazások , a felegég közepesen keresett + a jutalmak vitte a háztartást a rezsit belőle. - férj és feleség közös kasszán csak a mellékes jövedelmek voltak a sajátok (mindkét példát élőben láttam és működött ! <3 )
Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a mindennapok egyéb területein,család, gyerek(ek), hanem kasszában is felelősek vagytok egymásért.
A családok nagy részében még a gyereknek is van zsebpénze, amivel többnyire nem kell elszámolnia. (Ebből gyüjthet ajándékra is.) A szüleinek miért ne lehetne?
Az előző mondatomban nem részleteztem, nem is zárkóztam el a saját "zsebpénz" meglététől. Most egy kicsit akkor bővebben.: felelősek vagytok egymásért a kasszában is. Első a család anyagi biztonsága, azon felül, ha lehetséges minden családtagnak lehet zsebpénze a mértékletesség határain belül. Mi is a férjemmel közös kasszán voltunk, míg egyszer eszébe nem jutott az, hogy neki több jár, mert ő több fizetést kap. Ezután emiatt gondok léptek fel, ezért is választottuk a külön utat.
NEM ÉN ! eszembe sem jutna Egy ismerősöm a fizetésből félretesz egy borítékban az egyik ismerősöm egy fix összeget mintha az nem lenne és év végén meg örül neki , és abból mennek a nagy beruházásai.
A kereset közös, nem jár senkinek sem több! Nálunk előfordult az is, hogy a feleségemnek volt nagyobb a fizetése, az is, hogy nekem, ez nem befolyásolta a "zsebpénz" mértékét. Mindkét félnek kell olyan összeg, amivel nem kell elszámolnia, ennek a nagysága nyilván függ a család anyagi lehetőségétől. Azt továbbra is hangsúlyozom, hogy névnap, születésnap, házassági évforduló, Karácsony, nőnap, anyák napja olyan, hogy nagyon furcsa lenne, ha a közösből kellene kérni, hogy a párunkat, legalább valamilyen jelképes ajándékkal köszönthessük.
