Idézetek

Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
/Victor Hugo/

- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a munkát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.

/Kun Erzsébet/

Én nem emlékezem és nem felejtek
Azt mondják , ez hogy lehet?
Ahogy a földön marad , mit leejtek ,
ha én nem te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger
Azt mondják meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
Hogy erre csak hallgatok.

József Attila

"Semmiről sincs úgy meggyőződve az ember, mint arról, hogy ébren van; holott valójában hálóban vergődik, amit ő maga szőtt szunyókálva és álmodozva."
Gustav Meyrink

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Ez nagyon szép! Honnan való?

"Minden kérdésre, amit föl lehet tenni, van válasz."
William Blake

Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.


Platón

A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön ...az erdő sűrűjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled.
:55:
Phyllis Theroux

Egy ember életének értelme akkor veszett el végképp, ha már nem tud mosolyogni.

És összemosolygott a két ember. A nyurga diák Pestről s az öreg csősz a nádak és vizek országából. És ebben a pillanatban elsüllyedt a múlt, a nagy korkülönbség, a megjárt utak, az iskola és rokonság, bizonyítvány és ajándék szivar, csak az ősi táj maradt meg s a zsákmányszerző, egyformán érző ember.

A legegyszerűbb válasz minden kérdésre egy mosoly. Utána már döntsék el ők, hogy mit akarunk vele mondani.

a legfőképpen azonban a várt viszontlátás ez életöröm általános érzésében folyt össze benne. Ez az érzés olyan erős volt, hogy akaratlan elmosolyodott.

"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának."
Popper Péter

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között;
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal;
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó;
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével;
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez;
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked;
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz;
Hogy valóban erős vagy;
És valóban értékes."
(Veronica A. Shoffstall)

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
{Stephen King}

„Senki sem ígérte, hogy az élet igazságos.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak,
ha elvársz valamit.
Elvárások híján
csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz,
s annál kevésbé az idő rabja. Miért?
Mert elfogadod azt, ami van.
Az elfogadás felszabadít.”
{Scott Shaw}

„A fájdalom senkit nem kímél. Megtanít, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.”
{Stephanie Ericsson}

„A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.”
{Henri Charriére}

„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM!
És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem... s Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”
{Charles Chaplin}

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelő erő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár 16 éves, akár 66 – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
{Albert Schweitzer}