Röviden.
Vigyázat, a katicák harapnak!
A katicák kellemetlenkedhetnek - no persze nem a mi őshonos, hét és tizennégy pettyes jószágaink, amelyekről több népdal is született a történelem során. A veszélyt egy nemrég tömegével terjedő, nem őshonos katicafaj, a harlekinkatica jelenti. Az első itthoni példányt 2008-ban regisztrálták, és másfél éve alatt szépen el is szaporodott. Ma már külön oldalon várják a kutatók a lakossági bejelentéseket, hogy hol, mikor, mennyi harlekinkaticát láttak, így gyorsabb és egyszerűbb az ellenük folytatott védekezés, ami pedig nagyon fontos. A környezetidegen fajok betelepítése nem mindig okoz problémát, katasztrófát, de a következményeket szinte lehetetlen előre meghatározni, a harlekinkatica pedig olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely nagy veszélyt jelent a természet egyensúlyára, az őshonos élővilágra.
Annyit azonban saját tapasztalatom alapján leírhatom, hogy egy hosszú hétvégén a magyar határhoz közel, Romániában százával, de inkább ezrével láttam a faj képviselőit. A repülni tudó bogarakat a száz kilométeres távolság és a határ sem tartja vissza, nem tudható hányan költöznek át hozzánk. Történt ugyanis, hogy a kellemes családi kirándulást igen megkeserítették a tízesével ránk szálló harlekinkaticák. Azzal, hogy ránk szálltak még semmi problémánk nem lett volna, de a szabad testfelületünkön belénk is haraptak, a ruhánkat pedig kellemetlen illatú sárga trutyival borították be. A solymosi és a világosi várromok falait mindenhol katicák borították, félelmetes volt. Persze az még a legkevesebb, hogy megkeserítették a napsütéses őszben tett túránkat, de ennél sokkal súlyosabb következményekkel jár ezen katicafaj nagyszámú elterjedése.
Harlekinkatica
A harlekin egy a Távol-keleten és Szibériában őshonos katicafaj, Európába és Amerikába mesterségesen kerültek be. Először az 1900-as évek elején levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából telepítették be Amerikába. A harlekinkaticák története több párhuzamot is mutat például a krumplibogáréval, s mint a legtöbb mesterségesen betelepített fajnak, a harlekinkaticának sincs természetes ellensége az USA-ban és Európában. Agresszív, ellenálló tulajdonságai pedig veszélyeztetik az őshonos fajokat, így az ökológiai egyensúlyt is könnyen felboríthatják.
A fajnak három változata terjedt el Európában, ezek bármelyikével találkozhatunk. Az egyik változat szárnyfedőinek színe a narancssárga és a vörös közötti árnyalatokban váltakozik, hátukon a pöttyök száma tizenöt és huszonegy között ingadozik. Nem ritka, hogy a pöttyök amorf formákká olvadnak össze. A másik típus szárnyát fekete és piros színű pettyek díszítik, a harmadik csapat szárnyai szintén feketék, és két piros folt látható rajtuk, amelyekben még egy-egy fekete pötty található. A harlekinkatica kinézetéről, színváltozatairól és mintáiról itt találtok részletes leírást.
A harlekinek gyorsan szaporodnak. Míg az őshonos hétpettyes és tizennégy pettyes bogárkáknak a szaporodást megelőzően nyugalomra van szükségük, nekik nincs, így egy év alatt három-négy nemzedék is kifejlődhet. Ez teszi lehetővé számuk gyors növekedését. A faj tagjai sokkal nagyobb távolságot képesek átrepülni, így nagy területeket tudnak rövid időn belül elfoglalni.
A gyors utánpótlás mellett rendkívül ellenállóak és nem válogatósak, ha elfogytak a tetvek, akkor megeszik más katicafajok petéit, lárváit, de megrághatják a mezőgazdaság által termelt bogyós gyümölcsöket is. A többi katicafajnál jóval nagyobbak és agresszívak, így azok élelem és utódok nélkül maradhatnak rövid időn belül, ami a végleges kipusztulásukhoz vezethet. A többi, kisebb termetű katica a harlekinek testében a felhalmozott rossz ízű és mérgező anyagok miatt nem tudja elfogyasztani a vetélytárs petéit, lárváit. A harc kicsit sem kiegyensúlyozott.
A harlekinek a mezőgazdaságra nemcsak a bogyós termések megrágása miatt veszélyesek, szüretkor sok katica keveredhet a szőlő közé, amelyek mérgező váladékuk miatt ronthatják az előállított bor minőségét.
Nekem mégis kedvesek a katicabogarak.
