Ezt a különleges módszerrel készült képelemzést a Legkedvesebb Barátomtól kaptam, akinek a kedvéért az autista gyermekekkel el kezdtem foglalkozni:
Amint az a képen látható, a virág szára, a gyökerek az ismeretlenbe nyúlnak, így maga a virág is onnan, az ismeretlen világ energiáiból táplálkozik.
Ugyanakkor ott van benne a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön a cseréppel, a "normális világgal", hogy beilleszkedjen abba, mintegy azt az illúziót keltve,hogy az ő léte is normális, semmiben sem különbözik.
Ez azonban illúzió, de egy sikeres illúzió...
Sikeres, mert ugyan a cserép szemszögéből nézve maga a virág tőle teljesen független, a virág szempontjából pedig a cserép az, így csak távolról, felületesen vizsgálva lehet összefüggésbe hozni őket.
Ez pedig egyfajta kompromisszumot jelent, amikor is két egymással összeférhetetlen világ,
fejlődési út egymással összeilleszthető; ugyanakkor nem alakul ki az a kötelék, ami a teljesen más irányú, a normától eltérő, de mégis ideális fejlődést akadályozná, hiszen a virág levele továbbviszi a független fejlődést, illetve megtestesíti ennek a lehetőségét.
Ez nem is történhetne másképp, hiszen maga a virág akkora - szinte aránytalanul meghaladja a cserép méretét - hogyha onnan nyerné az energiáit, rövid idő alatt elhervadna, elpusztulna; megszűnn<WBR>e az energia utánpótlás.
A kompromisszum lehetőségét a cserépen látható kék szín jelenti, amiből a legkönnyebb az átmenet egy spirituális tartományba, a lilába.
A virág piros szirmait ezért is keretezi a kék, mintegy megfogva, kordában tartva azt, hiszen a piros egy egocentrikus szín, de ha ez önmagában dominálna,
akkor automatikusan a cserepet célozná meg, mint energiaforrást,amihez semmi köze nincs.
De ha lehetne is, ha pl. átültetnék, akkor sem kaphatná meg a szükséges energiákat.
Feltétlenül fontos tehát, hogy úgy tudjon alkalmazkodni: az ismeretlen forrás törvényszerűségeit maximálisan figyelembe vegye, és ehhez mérten alakuljon ki egy egészséges kompromisszum.
Ennek sikerességét mutatja a fekete szín, mint ahogy az megjelenik a levél energiákat szállító erezetében, illetve abban a középpontban, ahonnan maguk a virág szirmai kinőnek; ahonnét energiát szereznek, táplálkoznak.
Ugyanis a fekete egy olyan mélységet mutat, amiben óriási, a pillanaton túlmutató lehetőségek vannak, de éppen ezért még nem képes önmagát megfogalmazni.
Tehát ki kell fejlődni egy olyan tudatnak, ami az alapot jelenti ahhoz, hogy ezen a fejlődési úton majdan elindulhasson.
Ezt a lehetőséget a virág szárának a levele jeleníti meg - mint fenntartott lehetőség - de ami előtt még szükséges egy, az igazi fejlődésével ellentétes, bealkalmazkodó kerülőutat bejárni, hogy a tudat alkalmassá váljon, megszerezze ehhez a szükséges alapot, aminek a megszerzése után már teljesen más szabályok által formálódik tovább.