Sziasztok!
Szeretném elmondani, hogy miként éltem a világban, hogyan lettem vallásos, és ebből a vallásosságból hogyan jutottam élő hitre, és közösségre az Úr Jézussal.
Nem hívő családban nőttem fel,Isten létezésében viszont mindig hittem. De sok minden más is helyet kapott a hitvilágomban. Gyermek koromtól egészen 23 éves koromig végig kísérte életemet az okkultizmus sok formája. Ezek között szerepelt a horoszkóp, jóslás, keleti vallások tisztelete és gyakorlása.
Így hittem a lélekvándorlásban, gyakoroltam az autrogén tréninget, meditációt, és több alkalommal részt vettem szellemidézésen. Szerettem a horror és fantasztikus filmeket, újságokat, könyveket, és a rock zenét.
De sok más bűn is szerepet kapott az életemben. Sokat hazudtam, csúfolódtam, paráználkodtam, és sok mindent és mindenkit bálványoztam.
Bíztam testem és lelkem épségében, a magam jóságában, és hittem abban, hogy jól irányítom az életem. Szabadnak éreztem magam a világban. Sokat jártam discokba és hasonló szórakozó helyekre. Ezeken az alkalmakon mindig rengeteget ittam.
Nagyon álmodozó típus voltam. Nagy terveim voltak, hogy leszek valaki, akire az emberek majd felnéznek.Hatalmas önbizalmam volt. Hittem abban, hogy mindent jól csinálok. Életem viszont egyre üresebb lett.
1997-ben mikor 23 éves lettem jött az első nagy fordulat az életemben. Egy betegségtől való félelem és rettegés miatt keresni kezdtem Istent. Elkezdtem Bibliát olvasni, és Cseri Kálmán igehirdetéseket hallgatni. Az egyik ilyen igehirdetés meghallgatása után engedtem Isten hívásának, megvallottam a bűneim, és átadtam az életem az Úr Jézusnak. Kidobáltam a keleti vallásokról és misztikus dolgokról szóló könyveim és újságaim. Szakítottam az okkultista hitvilágommal és bálványaimmal.
Később megkeresztelkedtem és konfirmáltam a helyi református gyülekezetben, majd rendszeresen jártam Istentiszteletekre.
Nem szakítottam viszont mindennel, nem tettem mindent az Úr kezébe, nem csak Benne bíztam, és nem adtam át egészen a szívemet Jézusnak. A legnagyobb bálványaim,a sport,a világi zene,és a betegségektől való félelem továbbra is meghatározó része maradtak az életemnek. És mivel megosztott volt a szívem, vagyis nem volt egészen Jézusé, ezért megmaradtak félelmeim és bűneim nagy része. Sajnos ez odáig vezetett, hogy 2004-ben újra disco-ba járni, és inni kezdtem.
2008-ban újból kapcsolatot létesítettem,majd együtt éltem egy fiatalkori barátnőmmel. 2009-ben pedig egy hamis, karizmatikus vallást gyakorló személlyel voltam párkapcsolatban és közösségben.
Közben újabb és újabb bálványok jelentek meg az életemben,amikbe rengeteg időt, pénzt és energiát fektettem.
Isten viszont ezekben az időszakokban is vezetett,és nem hagyott végleg eltévelyedni. Kihozott olyan mélységekből, miből kiutat nem láttam, és talán nem is akartam,mert lelki sötétségben és megkötözöttségben éltem.
Így az Ő mentő szeretetének munkája, hogy 2006-ban befejeztem a disco-zást és azzal együtt az italozást.
Párkapcsolataimat pedig nem engedte elmélyülni, kihozott azokból, és megajándékozott az igazi társsal,Tőle rendelt feleségemmel.
De az Úr rámutatott arra is, hogy semmilyen közösséget ne vállaljak hamis vallási mozgalmakkal.Mint amilyen a Pünkösdi, Adventista, Jehova Tanúi, karizmatikus és más hasonló felekezetek.
2010-ben egy Joó Sándor igehirdetés olvasása közben,szíven ütöttek a következő sorok:”Bizonyos tudod te is,mi az, amit ott kellene hagynod, hogy tovább mehess"
Tudtam hogy nekem szólnak,és tudtam hogy mit kér általuk tőlem Isten.Sírva vallottam meg, tettem le és hagytam el két legnagyobb bálványomat,a világi zenét, és a testépítő sportot.
Valami viszont még hiányzott, jobban mondva Valaki, mégpedig Jézus.Hiányzott az Úr Jézussal való teljes élő közösség és kapcsolat.Bár mindennap imádkoztam,Bibliát olvastam, jártam templomba, szolgálatot is végeztem, mégis hiány volt a szívemben.
Hiányzott amit 1997-ben,és utána sem éltem át,hogy a bűnbocsánat fölszabadító erejében valósággá váljék számomra az élő Úr Jézus.Vagyis hiányzott az,hogy a bűnbocsánat és megváltás biztos tudatában menjek tovább örömmel,és hálás szívvel.
Ezért hosszú imádságos estéken át könyörögtem Jézushoz,és Ő egy Joó Sándor igehirdetés kapcsán választ adott:"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket"(Jak 5,16)Tudtam, hogy ez is nekem szól. Ezért a lehető legrészletesebben próbáltam visszagondolni és leírni elmúlt életem sok csúfságát, engedetlenségét és meg nem vallott bűnét. Így kerekedett azokból öt oldal. De nem akartam egyedül Isten elé vinni mindezt, mivel az én esetemben az Ige arra biztatott és bátorított, hogy egymásnak valljuk meg bűneinket. Ezért felkerestem Horváth Géza református lelkipásztort Pasaréten. Ez 2011.Július 17.-én történt. Ott valóban megvallottam mindent és letettem az Úr Jézus kezébe.
Kértem, hogy bocsásson meg, mert hiszem, hogy egyedül Ő szenvedte el az én halálos ítéletemet, és egyedül az Ő áldozatáért kaphatok bocsánatot, amit kész vagyok feltétel nélkül elfogadni. Majd kértem, hogy költözzön a szívembe, és Ő uralkodjon a továbbiakban bennem, mert én Vele akarom eltölteni földi életem hátra lévő részét, és az örökkévalóságot.
Miután mindezt megvallottam Horváth Géza arra kért,hogy tépjem össze a kezemben lévő írást a bűneimről,mert a következő ének jutott az eszébe:
"Az írás széjjel tépve, szabad vagyok szabad!
Tudom, hogy megvevél Te, Meggyőztél ím magad!
Kínos halált te szenvedél, S ártatlan drága véred
Áldoztad lelkemért."
Ezek után már nem maradt kétség a szívemben, tudtam, és tudom most is,hogy Jézus birtokba vette az én életemet. Ő az én Gazdám, és én Hozzá tartozom. Örök élettel ajándékozott meg, amiért nem szűnök meg Neki hálát adni.
A hosszú évek alatt átélt,gyakorolt és megélt vallásos lelkület tehát eltűnt,minden kétségével,örömtelenségével és bizonytalanságával együtt. Mert találkoztam végre igazán az én Megváltómmal,és láttam Őt!Persze a lelki szemeimmel,a hitem tekintetével,de láttam az Úr Jézust!És ebben a személyes találkozásban,mikor azt mondta Ő nekem:”Én sem ítéllek el téged,menj el,és mostantól fogva többé ne vétkezz!”(Jn 8,11)-vált teljes és rendíthetetlen bizonyossággá amit Isten Igéje így mond:”Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.”(Róm 8,16)
végre most igen! 
