Létezik-e elemi gravitációs töltés?

Kedves iszugyi
-
Nem tudom, hogy az anyag kémiai tulajdonsága miben befolyásolná a tehetetlen és a gravitálo tömeg differenciáját.
-
Feltéve hogy a sürüség miatt adodo geometriai különbbség nem játszik egy szerepet a mérésnél. Ahogy mondod Szász 2004 ben csinált egy kisérletet ott. Gondolom elsöként amikor kiprobálták a katapultot.
-
Szerintem egy mérési hiba csuszhatott be a dologba.
-
Egyébbként most épül még egy torony Bremenben. Egy automatikus mérés nem kerül sokba. kb. 4000 EUR. Ez még olcsobb mint egy szélcsatorna bérlése.
-

Ernoe: "Nem tudom, hogy az anyag kémiai tulajdonsága miben befolyásolná a tehetetlen és a gravitálo tömeg differenciáját."

Nem olvastad figyelmesen az itt megbeszélt dolgokat: Az atommagok pontosan kimért relatív tömeghiánya

m(A izotóp;i) = A (m(P) - m(e)) (1- delta(A izotóp))

folyásolja be a tehetetlen tömeg m(A izotóp;i) és súlyos tömeg

m(A izotóp;g) = A (m(P) - m(e))

különbségét. A hidrogénatom súlyos tömege

m(H-atom;g) = m(P) - m(e),

a tehetetlen tömege meg

m(H-atom;i) = m(P) + m(e) - 13,6 eV/c^2.

Már a hidrogénnál több mint egy ezrelékkel különbözik a kétfajta tömeg. Az A tömegszámú izotóp súlyos tömege A szorosa a hidrogén atom súlyos tömegének, ami a töltésmegmaradásból származik.

"Szerintem egy mérési hiba csuszhatott be a dologba." Igen, de csak Eötvös Loránd mérésénél. Eötvös nem is mérte ki a kétfajta tömeg arányát!

A régi fizikában reklámozott egyenlösége a kétfajta tömegnek tudományos ferdítés eredménye. A proton és az elektron között taszító a gravitációs hatás!

Kedves iszugyi
-
Miféle "kétfajta tömegröl" beszélsz? A relativitáselmélet mérhetö bizonyosságot tesz arrol, hogy az energia és a tömeg egyazon dolognak két megjelenési formája.
-
Az egitestek mellett elhalado fény utja elhajlik, az atombomba pusztit. Ezek tények.
-
Egy toronybol leejtett test gyorsulása lehet különbözö, anyagtol függö érték, ha bizonyos dolgokat nem veszel figyelembe.
-
De ezért kell ügyelni a mérés felépitésére. Az azonos tömegü de különbötö térfogatu és igy különbözö felületü, különbözö közegellenállással rendelkezö tárgy másképpen zuhan ha nem légüres a csö.
-
Anyira nem tudod a levegöt eltávolitani az ejtö csöböl, hogy a mérési hiba kisebb legyen mint a Mößbauer effektussal mért tömeg-tehetetlenség equivalentiája azt mutatja.
-
Nem számoltam utána, de a Föld mágneses terében esö fémben indukált örvényáram biztos jobban fékezi a tárgyat (nagyobb hibát okoz a mérésben) mint ugyancsak a Mößbauer effektussal mért tömeg-tehetetlenség pontossága.
-
A corriolis erö, a Föld gravitátioserejének inhomogenitása, söt termikus jelenségek, összehasonlithatatlanul nagyobb befolyással vannak egy zuhano tárgyra mint akár milyen más mérési modszer.
-
Végül, Eötvös kisérlete egy additiv phänomenen nyugszik, mig az ejtökisérlet 4 szekundum után fucs. Naponta 4 szer tudod csak megismételni ami még ahoz sem elég, hogy a szisztematikus hibát kiszámoljad.

Ernoe, nagyon kevered a kását!

Elkezded felsorolni azokat a dolgokat, amik a régi fizikában nem stimmeltek? Amiket nem értettek meg a fizikusok? És úgy látszik, te sem.

Mit vacakolsz a Mößbauer effektussal? A régi fizika nem értette meg a gammasugárzás kibocsátását és abszorbálását!

"Miféle "kétfajta tömegröl" beszélsz? A relativitáselmélet mérhetö bizonyosságot tesz arrol, hogy az energia és a tömeg egyazon dolognak két megjelenési formája."

Azért beszélek a kétfajta tömegröl, mert ez tény. A tömeg meg az energia egyazon dolognak két megjelenési formája meg tudományos ostobaság! Az is tudományos ostobaság, hogy az égitestek mellett elhaladó fényt a gravitáció meggörbít!

"Általános relativitáselmélet

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. december 6.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Az általános relativitáselmélet a gravitáció Albert Einstein által 1916-ban közzétett elmélete. Az általános relativitáselmélet magja az az állítás, melyből a többi következik, az ekvivalenciaelv, mely a gravitációt és a gyorsulást ugyanannak a dolognak két látásmódjaként írja le. A fenti elvet már 1907-ben megfogalmazta Einstein a következőképpen:
<dl><dd>Ezért feltételezzük a gravitációs tér és a vonatkoztatási rendszer megfelelő gyorsulásának egyenértékűségét. Ez a feltevés általánosítja a relativitás elvét arra az esetre, amikor a vonatkoztatási rendszer egyenletesen gyorsul.</dd></dl> Más szóval arra alapozta az elméletét, hogy egyetlen kísérlet sem tud különbséget tenni lokálisan a homogén gravitációs tér és az egyenletes gyorsulás között. Az ekvivalenciaelv jelentése fokozatosan bővült Einstein további írásaiban, később magában foglalta azt az elképzelést, hogy semmilyen fizikai mérés nem képes arra, hogy egy nem gyorsuló vonatkoztatási rendszer mozgásállapotát megállapítsa."

Igenis meg lehet különböztetni a gravitációt a gyorsulástól. Csak ellenörizni kell a kémiai elemek eltérö szabadesését úgy 100 m magasságból vákuumban, és 1:100.000-es mérési pontossággal!

Az Új Fizika szembeszáll Einstein áltreljével: A gravitációt nem a térgörbülése okozza, hanem kvantált gravitációs töltések, a négy elemi részecske e,p,P,E másodikfajta kvantált töltése g(k) = {- vagy +} g m(k).
Az experimentum crucis megkülönbözteti a két gravitáció elméletet, az új javára. De ezt a kísérletet elmulaszotta a fizika elvégezni. A kémiai elemek eltérö gyorsulása

a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(elem)).

Az Új Fizika szembeszáll Einstein specreljével is, az elemi tömegeket m(P), m(e) nem lehet energiává átalakítani !!!!

Erröl szól az egész itteni topic!

Ernoe, ezt jó lett volna már észrevenni!!!!

Ernoe: "Végül, Eötvös kisérlete egy additiv phänomenen nyugszik.."

Igen is a gravitációs eröhöz additiv hozzájárul a környezet elektromágneses hatása. Ezért nem hozott eredményt Eötvös kísérlete a kétfajta tömeg megkülönböztetésére.

Egy elektromosan semleges test nyugvó tehetetlen tömegénél, ami N(P) protonból, N(p) pozitronból és (N(P) + N(p) elektronból áll, hiányzik az össztömegböl

N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e)

a kötési energia E(kötés)/c^2, ami a kötés alatt kisugázódott

m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2.

A test súlyos tömege meg

m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e)),

mert a proton és elektron, meg a pozitron és elektron között taszító a gravitáció.

Nyilvánvaló, "hogy az energia és a tömeg" NEM "egyazon dolognak két megjelenési formája. "

Kedves iszugyu! Azzal a kéréssel fordulok hozzád, hogy légy szíves párhuzamot vonni az elméletedhez felhasznált természeti állandók és a Martin Rees által kitüntetett hat szám (természeti állandó) között, amely az alábbi idézetben szerepel.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Ez a könyv hat olyan számról szól, amelyek jelenleg különösen fontosnak látszanak. Kettő közülük az alapvető erőkkel kapcsolatos; kettő univerzumunk méretét és szerkezetét szabja meg, és azt, hogy mindörökre fennmarad-e; végül az utolsó kettő magának a térnek a tulajdonságait rögzíti:<o></o>
<O></O> • Az univerzum azért olyan hatalmas kiterjedésű, mert a természetben van egy döntő szerepet játszó nagy szám, az N, amelynek értéke 1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez az atomokat összetartó elektromos erőnek és a köztük fellépő gravitációs vonzóerőnek az arányát adja meg. Ha az N-ben néhánnyal kevesebb zérus szerepelne, csak egy sokkal rövidebb életű miniatűr univerzum létezhetne, amelyben egyetlen teremtmény sem nőhetne nagyobbra egy rovarnál, és nem volna elegendő idő biológiai evolúcióra.<O></O><o></o>
• Egy másik szám, az e (epszilon), amelynek értéke 0,007, azt adja meg, hogy az atommagok mennyire szorosan kötöttek, és hogyan formálódott ki minden - Földünkön is létező - atom. Ennek értéke szabályozza a Nap energiatermelését, továbbá azt, hogy a csillagok hogyan változtatják a hidrogént a periódusos rendszer valamennyi elemévé. A csillagokban végbemenő folyamatok magyarázzák, hogy a szén és az oxigén miért sokkal gyakoribb, mint az arany vagy az urán. Ha e értéke 0,006 vagy 0,008 lenne, mi nem létezhetnénk.<O></O><o></o>
• A kozmikus szám, az W (ómega) az univerzumunkban levő
összes anyag mennyiségét méri - a galaxisokét, a diffúz gázfelhőkét és a „sötét anyagét". Ez az W árulja el nekünk az összehúzó gravitációnak és az univerzum tágulásának viszonyát. Ha ez az arány jócskán meghaladna egy bizonyos „kritikus" értéket, akkor világunk már rég összeroppant volna; ha viszont sokkal kisebb lenne, akkor sem galaxisok, sem csillagok nem alakulhattak volna ki benne. Úgy tűnik, hogy a tágulás kezdősebessége nagyon pontosan be volt hangolva.<O></O><o></o>
• A negyedik szám, a l (lambda) létezésének kimutatása az
1998-as év legnagyobb tudományos szenzációja volt. Kiderült, hogy egy nem is gyanított új erőhatás - a kozmikus „antigravitáció" - befolyásolja univerzumunk tágulását, jóllehet milliárd fényévnél kisebb méretekben nincs kimutatható hatása. Ahogy táguló univerzumunk egyre sötétebbé és üresebbé válik, úgy gyűri egyre inkább maga alá ez az erő a gravitációt és a többi erőhatást. Szerencsénkre (és az elméleti szakemberek nagy meglepetésére), a l értéke nagyon kicsi. Ha nem így lenne, akkor hatása leállította
volna a galaxisok és a csillagok kialakulását, tehát a kozmikus evolúció már tényleges megkezdődése előtt kifulladt volna.<O></O><o></o>
• Minden kozmikus szerkezet - a csillagok, a galaxisok és a galaxishalmazok - gyökerei egészen a Nagy Bummig nyúlnak vissza. Univerzumunk szerkezetét egyetlen Q szám határozza meg, amely két alapvető energiafajta aránya, és értéke 1/100 000. Ha Q valamivel kisebb lenne, az univerzum élettelen volna és szerkezet nélküli, ha pedig sokkal nagyobb lenne, akkor olyan viharos hely volna, amelyben sem csillagok, sem bolygórendszerek nem maradhatnának fenn, és amelyet hatalmas fekete lyukak uralnának.<O></O><o></o>
• A hatodik meghatározó jelentőségű szám már évszázadok óta ismeretes, jóllehet most új szemszögből ítéljük meg. Ez a tér dimenzióinak száma a világban, a D, amely három. Ha D kettő vagy négy volna, nem létezhetne élet. Világunk negyedik dimenziója az idő, amelynek a többitől teljesen eltérő módon „beépített" iránya van: benne csakis a jövő felé „mozoghatunk". Fekete lyukak közelében a tér annyira meggörbül, hogy ott a fény körbe-körbe jár, és az idő megáll. A Nagy Bummhoz közeleső időszakban, továbbá
nagyon kis méretekben viszont feltárulhat a tér legmélyebb háttérszerkezete: az úgynevezett „szuperhúrok" rezgése és harmóniája egy tízdimenziós küzdőtéren.<O></O><o></o>
<O> </O><o></o>
Lehetséges, hogy ezek között a számok között valamiféle kapcsolat áll fenn. Pillanatnyilag azonban egyiknek az értékét sem tudjuk levezetni a többiéből. Azt sem tudjuk, lesz-e valaha is olyan „mindent leíró elmélet", amely kapcsolatot teremt közöttük, vagy egyesével mindegyiket meghatározza. Azért irányítom a figyelmet rájuk, mert univerzumunkban mindegyikük meghatározó és meg-
különböztetett szerepet játszik, együttesen pedig megadják, hogyan fejlődik a világmindenség, és milyen lehetőségek lappanganak benne. Ráadásul közülük hármat (amelyek a nagyléptékű univerzumhoz kapcsolódnak) megmérni is csupán nemrégiben sikerült.<O></O><o></o>
Ez a hat szám egy univerzum „receptjét" adja meg. Ráadásul a
folyományok érzékenyen függnek a számok tényleges értékétől: ha bármelyikük „elhangolódna", nem létezhetnének sem csillagok, sem élet. Lehetséges, hogy összehangoltságuk csupán puszta tény, véletlen egybeesés? Vagy egy jószándékú Teremtő előrelátó
gondoskodása? Én úgy vélem, hogy egyik sem. Más univerzumok sokasága létezhet, amelyekben ezeknek a számoknak az értéke<O></O> egészen más lehet. A legtöbbjük eleve halva született vagy meddő világ. Mi csakis egy olyan univerzumban fejlődhettünk ki (ezért természetszerű, hogy csak egy ilyenben találhatjuk magunkat), amelyet éppen a „jó" kombináció jellemez. Ez a felfogás gyökeresen új távlatba helyezi univerzumunkat, benne elfoglalt helyünket és a fizikai törvények természetét.<O></O><o></o>
Bámulatba ejtő, hogy egy táguló univerzum, amelynek kiinduló-
pontja olyannyira „egyszerű", hogy csupán néhány számmal meghatározható, hogyan fejlődhetett (feltételezve, hogy e számok „össze voltak hangolva") a mi komplex szerkezetű univerzumunkká. Kiindulásként rendezzük be ezt a színpadot, vegyük szemügyre a különféle méretű szerkezeteket az atomoktól a galaxisokig.<O></O>
<o> </o>

Ezért 1 kg súlyos tömegü vas tehetetlen tömge csak 0.992 kg, de 1 kg súlyos tömegü hidrogén tehetetlen tömege több mint 1kg, t.i. 1.001 kg.

csimbe, badarság az egész! Az elektromos erö és a gravitációs erö között az arány kb. 10^42.

Az Univerzum megértésékez meg öt természeti állandó, a c, a q, az elemi tömegek m(P) és m(e), meg az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi, elég.

az szép

csimbe: "Pont arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen eltéréseket, ellentmondásokat tár fel az új fizika a Rees által közölt számokban. "

Az Univerzum össztömegéröl beszélni badarság: Egy véges V térfogatban véges számú elemi részecske van. Mennél nagyobb a V, annál több részecske tartózkodik benne.

Nem volt soha Ösrobbanás, az Univerzumunk nem "terjed ki", csak a látó körünk terejd, ha érzékenyebb megfigyelö eszközöket használunk.

Fekete lyukak, meg húrok sem léteznek, meg persze nem létezik 11 dimenziós tér sem. Rees átvette a régi fizika minden felfogását, és az istentudja hogyan, és miért éppen, hat számhoz jutott. Hat számhoz, dimenzió nélkül. Ez már cáfolja Rees fizikai tudását.

Értem. Tehát teljesen át kell alakítani és értelmezni az eddigi ismereteinket. Nem kis feladat!
Még egy témában szeretném kikérni a véleményedet. A legújabb csillagászati felfedezések szerint, az univerzum kb. 5-6Md éve gyorsuló tágulásba kezdett. Szerinted ezt miből lehet megállapítani?

csimbe: "Értem. Tehát teljesen át kell alakítani és értelmezni az eddigi ismereteinket."

Onnan kezdve, hogy a gravitáció nem "tömegvonzás" és a testek szabadesése nem egyetemes.

"Nem kis feladat!" A feladat lényeges kezdete már meg van oldva!

Arra gondoltam, hogy a régi fizika követői számára nem kis feladat.

csimbe: "Arra gondoltam, hogy a régi fizika követői számára nem kis feladat."

Igen, nem kis feladat a rengeteg tudományos terhet ledobni, ami oda vezetett, hogy ez még az Univerzum kb 5%-os látható anyaga megértését is megakadályozta. Nem kis feladat lesz az sem az összes fizikai könyvet az elsö oldaltól kezdve átírni.

De a természeti jelenségek leírása sokkal egyszerübb lett az Új Fizikában. Ezt már te is észrevetted.

Az Univerzumunk fizikai leírása atomisztikus felfogásra helyezödött át. Minden anyag a négy stabíl elemi részecskéböl e,p,P,E áll, és ezek között a kölcsönhatást a két c-vel terjedö mezö, az A(e.m.) és az A(grav.) okozza. Ezek a kölcsönhatások hatása alatt csomósodnak az elemi részecskék, és szórodnak szét, anélkül, hogy ezek megsemmisülnének, vagy keletkeznének.

A részecskék mozgását Lagrange multiplikátorok szabályozzák. A mikroszopikus fizikában két L.m. a legfontosabb, a Planck állandónak nevezett h, ami számértéke

h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/E(kötés))

a hidrogénatomból származik. A másik L.m. meg a

h(0) = q^2/2c x sqrt(1/8 ) = h/387.

A Planck állandó h az atomhéjat, az h(0) az atommagokat szabályozza.
De egy központi csillag körül mozgó egitestek mozgását is egy L.m. szabályozza.

Az Univerzumot nem az energiamegmaradás, hanem a töltés megmaradás uralja, ez ekvivalens az elemi részecskék megmaradásával.

Az Új Fizikára rá lehetett volna jönni, ha a fizikus kutatók ellenörizték volna a kémiai elemek szabadesését, úgy 100 m magasságból vákuumban és 1:100.000 mérési pontossággal. De ezek nem végezték el az experimentum crucist, csak Galileinek hittek

http://www.nol.hu/archivum/archiv-421628

"Experimentum crucis

From Wikipedia, the free encyclopedia


In the sciences, an experimentum crucis (English: crucial experiment or critical experiment) is an experiment capable of decisively determining whether or not a particular hypothesis or theory is superior to all other hypotheses or theories whose acceptance is currently widespread in the scientific community. In particular, such an experiment must typically be able to produce a result that rules out all other hypotheses or theories if true, thereby demonstrating that under the conditions of the experiment (i.e., under the same external circumstances and for the same "input variables" within the experiment), those hypotheses and theories are proven false but the experimenter's hypothesis is not ruled out. Francis Bacon in his Novum Organum first described the concept of a situation in which one theory but not others would hold true, using the name instancia crucis; the phrase experimentum crucis, denoting the deliberate creation of such a situation for the purpose of testing the rival theories, was later coined by Robert Hooke and then famously used by Isaac Newton.
The production of such an experiment is considered necessary for a particular hypothesis or theory to be considered an established part of the body of scientific knowledge. It is not unusual in the history of science for theories to be developed fully before producing a critical experiment. A given theory which is in accordance with known experiment but which has not yet produced a critical experiment is typically considered worthy of exploration in order to discover such an experimental test.
Isaac Newton (1687) presented a disproof of Descartes' vortex theory of the motion of the planets.<sup id="cite_ref-0" class="reference">[1]</sup>
A famous example in the 20th century of an experimentum crucis was the expedition led by Arthur Eddington to Principe Island in Africa in 1919 to record the positions of stars around the Sun during a solar eclipse. The observation of star positions confirmed predictions of gravitational lensing made by Albert Einstein in the general theory of relativity published in 1915. Eddington's observations were considered to be the first solid evidence in favor of Einstein's theory.
In some cases, a proposed theory can account for existing anomalous experimental results for which no other existing theory can furnish an explanation. An example would be the ability of the quantum hypothesis, proposed by Max Planck in 1900, to account for the observed black-body spectrum, an experimental result which the existing classical Rayleigh-Jeans law could not predict. Such cases are not considered strong enough to fully establish a new theory, however, and in the case of quantum mechanics, it took the confirmation of the theory through new predictions for the theory to gain full acceptance.
For an opposite view putting into question the decisive value of the experimentum crucis in choosing one hypothesis or theory over its rival see Pierre Duhem."


Ezt írják a régi fizika követöi!!

Szász Gyulának meg megtítják az experimentum crucisa elvégzését a brémai ejtötoronyban!

Szász experimentum crucisa teszteli a hipotézist, hogy a testek kétfajta tömege különbözik

m(test;i) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)) = m(test;g) (1 - delta(test)),

mert a proton és az elektron között taszító a gravitáció.