Magyar őstörténet
- Téma inditó Ivan
- Kezdés dátuma
- Státusza
Kedves Pipcsi!Ha ezt a topicot nem elég erős immunrendszerrel rendelkező személy olvassa, akkor ott az első tünet a zsibbadás, a következő az alergikus köhögési roham,de okozhat esetleg teljes bénulást.Vigyázz az egészségedre!!! Szeretettel Estfen!
Pap Gábor Hazatalálás
referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600">
„A jelenés végtelenül egyszerű, meleg emberi hangon szólal meg.ffice
ffice" /><O
></O>
- A sötétség kora jött el. Keresd meg a maradék fényeket, és gyűjtsd össze őket! Világíts a világnak, hogy visszataláljon Teremtőjéhez.<O></O>
Már csak a fényoszlop látszik a sátornyílásban.”<O></O>
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
</o:lock>
referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600">
„A jelenés végtelenül egyszerű, meleg emberi hangon szólal meg.ffice
ffice" /><O></O>- A sötétség kora jött el. Keresd meg a maradék fényeket, és gyűjtsd össze őket! Világíts a világnak, hogy visszataláljon Teremtőjéhez.<O
></O>- Adj erőt, Nagyúr, hogy legyőzhessem ellenségeinket! Vagy pusztítsd el őket temagad, hogy írmagjuk se maradjon! Az emlékük is vesszen ki a világból!...<O></O>
- Amíg gyűlöletre csak gyűlölettel tudsz válaszolni, veszve vagy te is, a néped is. A világot csak önkéntes és teljes áldozattal menthetjük meg. Most nem hiszel nekem. Majd megtapasztalod.<O></O>
></O>- Amíg gyűlöletre csak gyűlölettel tudsz válaszolni, veszve vagy te is, a néped is. A világot csak önkéntes és teljes áldozattal menthetjük meg. Most nem hiszel nekem. Majd megtapasztalod.<O
></O>Már csak a fényoszlop látszik a sátornyílásban.”<O
></O><?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><V
ath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
Tomory Zsuzsa :SZITTYA - SKÓT - MAGYAR KAPCSOLATOK
Honi történelemtanításunk skót-magyar kapcsolatokkal nem foglalkozott. E néppel való személyes találkozás azonban óhatatlanul is gondolkodóba ejti a látogatót, különösen a skót nevek kezdő Mac szótagja (az ireknél Mc), mely nyelvükben fiút, leszármazottat, valakinek a magját jelenti. Például a MacArthur név magyarul Artur magjaként értelmezhető ahol a skót Mac és a magyar mag édestestvérnek bizonyul........
SZITTYA - SKÓT - MAGYAR KAPCSOLATOKfficeffice" /><O></O>
ffice" /><O></O><O></O>
></O>Tomory Zsuzsa<O></O>
></O><O></O>
></O>Honi történelemtanításunk skót-magyar kapcsolatokkal nem foglalkozott. E néppel való személyes találkozás azonban óhatatlanul is gondolkodóba ejti a látogatót, különösen a skót nevek kezdő Mac szótagja (az ireknél Mc), mely nyelvükben fiút, leszármazottat, valakinek a magját jelenti. Például a MacArthur név magyarul Artur magjaként értelmezhető ahol a skót Mac és a magyar mag édestestvérnek bizonyul........
Badinyi Jós Ferenc Jézus király a pártus herceg
Részlet:
De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése...?fficeffice" /><O></O>
A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása" és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint ..Isten Báránya", önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit. Azokét is. akik felfeszítették. Meghal - de harmadnapon feltá­mad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedöjén és ezen a „szent lepelén" látható alak nem zsidó-Jézust mutat. Embertani ada­tai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB".<O></O>
A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzet­ségének utódai. Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt", hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei. Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szcnt-Lcpcien lévő Jézus-arc néz szembe Veled c könyv címlapján! - Nem bálvány ez - hanem emlékeztető! - Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned!"<O></O>
Részlet:
De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése...?ffice
ffice" /><O></O>A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása" és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint ..Isten Báránya", önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit. Azokét is. akik felfeszítették. Meghal - de harmadnapon feltá­mad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedöjén és ezen a „szent lepelén" látható alak nem zsidó-Jézust mutat. Embertani ada­tai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB".<O
></O>A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzet­ségének utódai. Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt", hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei. Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szcnt-Lcpcien lévő Jézus-arc néz szembe Veled c könyv címlapján! - Nem bálvány ez - hanem emlékeztető! - Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned!"<O
></O>
Pap Gábor: Fényhimnusz Kappadókia barlangszentélyeiben
Részlet:
1977-et írtunk ekkor, és én ezidőtájt már több éve bajlódtam azzal a problémával, hogyan igazolhatnám meggyőző módon, hogy a középkori templomi fes­tészet - általában az úgynevezett "monumentális épületdíszítő művészet" - képi programja alapvetően a szakrális térbe behatoló fény járásának ütemére alakul. Mit jelentene ez? Azt, hogy a mondott prog­ram főbb csomópontjait a napi-évi fénymozgások saját csomópontrendszerével (napfelkelte, dél, nap­nyugta, illetve napfordulók és napéjegyenlőségek] igyekeznek egyeztetni a tervezők-kivitelezők, a fonto-sabb részletformákkal pedig a fény falra-padlóra-meny-nyezetre vetülő foltjainak "mennek elébe", amely ván­dor fényfoltok azután a napon, illetve az éven belüli "rendelt" időpontokban, telibe találván a megfelelő képjeleket, rendre megvilágosítják azok értelmét.fficeffice" /><O></O>
<O></O>
Dióhéjban ennyi volt a feltételezés. Csakhogy hazai műemlékanyagon igen bajos egy ilyen hipotézis iga­zolása, lévén hogy hazai történelmünk "fekete humo­ra" folytán a folyamatos, elbeszélő jellegű freskóso­rozatokkal díszített középkori templomaink vagy elpusz­tultak, vagy olyan mértékű átalakításokat kellett elszen­vedniük az idők folyamán, hogy eredeti képrendjük részleteiben visszaidézhetetlenné vált; esetleg - tapin­tatosan fogalmazva - kívül csöppentek a "híres kis Ma­gyarország" határain, így jószerivel megközelíthetet-lenek a módszeres alaposságú felmérés számára.<O></O>
<O></O>
Mármost ha az ember kiutazik Kappadókiába, ezek az objektív, illetve szubjektív nehézségek egysze­riben elenyésznek. A sziklaszentélyek mozdíthatat-lanok, tehát akár egy évezred távolából is hiteles, eredeti tájolásúnak tekinthetők. Ha ma déli tizenket­tőkor "telibe kap" a beeső fényfolt egy figurát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nyolc-tíz-tizenkét évszázaddal ezelőtt, a készülés Idején is ez volt a helyzet. Ugyanakkor - nem lebecsülendő szempont! - itt testvérként fogadnak bennünket, magyarokat...<O></O>
Részlet:
1977-et írtunk ekkor, és én ezidőtájt már több éve bajlódtam azzal a problémával, hogyan igazolhatnám meggyőző módon, hogy a középkori templomi fes­tészet - általában az úgynevezett "monumentális épületdíszítő művészet" - képi programja alapvetően a szakrális térbe behatoló fény járásának ütemére alakul. Mit jelentene ez? Azt, hogy a mondott prog­ram főbb csomópontjait a napi-évi fénymozgások saját csomópontrendszerével (napfelkelte, dél, nap­nyugta, illetve napfordulók és napéjegyenlőségek] igyekeznek egyeztetni a tervezők-kivitelezők, a fonto-sabb részletformákkal pedig a fény falra-padlóra-meny-nyezetre vetülő foltjainak "mennek elébe", amely ván­dor fényfoltok azután a napon, illetve az éven belüli "rendelt" időpontokban, telibe találván a megfelelő képjeleket, rendre megvilágosítják azok értelmét.ffice
ffice" /><O></O><O
></O>Dióhéjban ennyi volt a feltételezés. Csakhogy hazai műemlékanyagon igen bajos egy ilyen hipotézis iga­zolása, lévén hogy hazai történelmünk "fekete humo­ra" folytán a folyamatos, elbeszélő jellegű freskóso­rozatokkal díszített középkori templomaink vagy elpusz­tultak, vagy olyan mértékű átalakításokat kellett elszen­vedniük az idők folyamán, hogy eredeti képrendjük részleteiben visszaidézhetetlenné vált; esetleg - tapin­tatosan fogalmazva - kívül csöppentek a "híres kis Ma­gyarország" határain, így jószerivel megközelíthetet-lenek a módszeres alaposságú felmérés számára.<O
></O><O
></O>Mármost ha az ember kiutazik Kappadókiába, ezek az objektív, illetve szubjektív nehézségek egysze­riben elenyésznek. A sziklaszentélyek mozdíthatat-lanok, tehát akár egy évezred távolából is hiteles, eredeti tájolásúnak tekinthetők. Ha ma déli tizenket­tőkor "telibe kap" a beeső fényfolt egy figurát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nyolc-tíz-tizenkét évszázaddal ezelőtt, a készülés Idején is ez volt a helyzet. Ugyanakkor - nem lebecsülendő szempont! - itt testvérként fogadnak bennünket, magyarokat...<O
></O>
Hagymás István:Magkor
Hagymás István
Magkor
(Ezredkezdő töprengések magunkról)
"...Energia és művészet lappang a magban, amelyben él a virág, a gyümölcs, a fa koronája s a jövendő fának a magja: Lappang a petében, melyben él a hernyó, a pille s a pille petéje: Lappang a fehérnyében, amelyben él az embrió, az embriónak fehernyéje és a fehérnyében az embrió..." (Energia és művészet. A kultúrember tévedése. Részlet. Írta és felolvasta Csontváry Kosztka Tivadar festőművész, 1912. május hó l9-én a Lágymányosi Kelenföldi polgári kör nagyteremben a jövő nemzedéknek ajánlja a szerző.)
Mit jelent töprengeni?
Kik azok a mink?
Mi az, hogy magkor?
Mit jelent a Magna Hungária s mit a Millennium?
Töprengeni, azt jelenteni töpöríteni, tömöríteni a gondolatokat, egyre töményebb, koncentráltabb tudattartamokig eljutni, megismerni a dolgok tövét, ahonnan azok sarjadnak...
Töprengeni, azt is jelentheti: a nyelv révén társítani gondolatainkat, egymás mellé illeszteni szóképeinket, miáltal aszociációink (Quinta) eszenciává "aszusodnak"...
Töprengeni azt jelenti vélekedni; eljutni a dolgok velejéig, magjáig...
Ha azt mondom "magunkról", akkor ránk élőlényekre gondolok, (mint Csontváry a fenti idézetben), vagyis növényekre, állatokra, emberekre, az emberiségre, de egyszersmind magunkra magyarokra is, rokonnépeinkre, őseinkre és utódainkra, saját magamra (magomra) egészen az őssejtig...
"...mert az őssejtig vagyok minden ős-
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám -s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!..."
(József Attila: A Dunánál -részlet-)
Magkor alatt szűkebb értelemban az elmúlt évszázadot értem, azt az időszakát az emberiségnek amikor (elsősorban a tudomány révén) sikerült "magközelbe" jutni (lásd: magfizika, genetika, "szelf-pszichológia"), tágabb értelemben viszont, azt a több ezer éves időszakot próbálom ebbe a szóba sűríteni, amelynek folyamán népünk élte-éli-élni fogja mindenkori életét... Hiszem, hogy nyelvében- nevében él a nemzet, tetszik- nem tetszik: magnemzet vagyunk, magnyelvet beszelünk, magul érzünk és gondolkodunk, ébredünk és álmodunk, élünk és halunk...
Ha azt hallom: Magna Hungária akkor nem elsősorban Nagy Magyarországra gondolok (a magma szó latinul nagyot jelent), hanem Juliánusz - barát eredeti megfogalmazására (tőle származik ez a megfogalmazás) nála ui. a jelző régi, ősi jelentésű. Nemcsak helyet (teret) definiál tehát Juliánusz (ez a mai Baskíria területe, az Ural-hegység dél-nyugati lejtőin), a "második Őshaza" helyét, de időt is, amely úgy tűnik nem akkor és ott kezdődött népünk számára, keletebbre és mélyebbre kell ásnunk a múltba ha eleinket keressük...
Végül, de nem utolsósorban a millennium sem egyszerűen egy kerek ezeréves évforduló, de egyben rajtkép is..... A múlt jövője A jövő múltja
Induljunk!
Induljunk ki magunkból, legyen szerünk a magyar nyelv... Induljunk ki nyelvünkből, legyünk mi magunk a szer...
Igen: Magóg fiai, Magor leszármazottai vagyunk mai magyarok, nemzet és nyelvnevünk a mag többől ered, s mint minden igazi név, ez is beszélő-név a javából, jellemzi a nemzetet s a nyelvet. A lehető legkevesebbel a lehető legtöbbet üzeni, mint ahogy a mag is az élő minőségnek az a legkisebb egysége, eleme, amely az egészre, az élő(lény)re vonatkozó összes információt mag(á)ban hordozza. Mag szavunk olyan, mint maga az őssejt (amelyet a köldökzsinórvérben lelhetünk fel a legnagyobb mennyiségben): omnipotens, minden irányba ragozható, képezhető, differenciálható hasonlóképpen, mint őssejttestvére, amely sejtcsoportokká, szövetekké, szervekké, szervrendszerekké szerveződik...
Magozzunk hát: mag, makk, mák, meggy, megy, mén, mogyoró, magyaró, magyal, maga, magas, magos, magvas, mágus, mágnes, mágnás, magna, magzat, Magóg, Magor, Magyar, Makovecz, magaszt, magam, magad, magán, Magda, magonc, magatartás, magától, magaviselet, magiszter, magló, magoz, magzik, máglya, magma, magtár, magáz, magtalan, magyarán, magyaráz, maghasadás, magfúzió, magömlés, maghajtás...
Talán az sem véletlen, hogy legmagvasabb szavaink igazi mágikus varázsszavak, amelyeket kimondva, leírva, innen nézve is, onnan nézve is, egyszeri mindenkor: önmagukat jelentik, s az emberélet fordulóinál (születés, szerelem, halál) jutnak igazán szerephez: anya, apa, magam, csecs, atya, pap, ara, vív, bab, báb, jaj, sebes, szösz, uccu, tát, sas, olló,... Hasonlóképpen a csodaszavak világába vezetnek azok a kifejezések, amelyeket "oda-vissza" is értelmezhetünk, s esetleg éppen ellentétes jelentést hordoznak, amellyel mintegy önmagukat egészítik ki, teszik teljessé. Lássunk ezekből is egy csokorravalót; öl-lő, szív-visz (víz), vér-rév, néz-zen, nap-pán, tág-gát, szik-kis, él-lé, élet-tele, merev-verem, ír-rí ól-ló, szem-mes(s)ze, árpa-apró, ív-ví(v),... a sort ki-ki folytassa maga.
De térjünk vissza a maghoz, bővítsük a kört, vegyük számba azokat a kifejezéseket, amelyek szervesen kapcsolódnak alapszavunkhoz, asszociáljunk szabadon: él, élet, elme, elem, elő, ellik, elv, élmény ér, érik, ért, érez, ered, erő, erdő, érosz, Erdély, érték sejt, sejtés, Selye
Szik, szék, Székely, Szicília, zigóta
Mandula, mandarin, mandolin, mandorla, mandala, Mendelejev, Mendel, Mendelssohn Szem, méz, messze, néz, zen, árpa, Árpád, apró velő, vél, vélemény
ok, okos, okoz, okozat, oktat, oktondi ész, eszes, eszik, eszme, eszmény, esik, lel, lélek, lelemény, leleddzik
agg, agancs, aggancs, ág, aggódik, agy, agyar, ágy, ágyú, ágyék, ős, őz, össz, ősz, ösvény, oson, őr, öreg, örül, őrül, őröl gond, gondolat,
kel, kell, kelet, kél, költ, költemény, kelt, kelés, keletkezés, köldök, kéz, kezd, haj, hajt, hajtás, bölcs, bölcső, bölcsöde
kör, kert, keret, kerül, kerület, kerge, kerék, kerepel, ír, iram, irdatlan, irtás, irt, kő, könny, könnyű, könyv, ív, ivás, ívás, ivar, ivadék, Ikra, iker
ál, áll, álom, Álmos, állam
Ezt a sort is lehetne természetesen tovább folytatni... Rendre olyan fogalmakat jelölnek magra-rímelő szavaink, amelyek magához az élethez, a legmagasabb rendű életminőségekhez, a szellemiséghez, lelkiséghez köthetők. Nyelvünk igazi organikus-szerves- szerkezet, a szó legszorosabb, legszűkebb, de egyben legtágabb értelmében is, amely a nyelvet beszélőket, vagyis bennünket magyarokat (és nem magyarokat, akik ezen a nyelven gondolkodnak, éreznek, álmodnak, fajra, bőrszínre, vallásra, nemzetiségre, vagy bármely más hovatartozásra való tekintet nélkül) éltet, folyamatosan megújít...
Folytatva a magunkról való elmélkedést nem hagyhatjuk szó nélkül népünk, nemzetünk magos, magvas voltát sem, hiszen a párhuzamok, az analógiák e tekintetben is igen szembeötlők.
Az őstörténettel, népünk eredetével foglalkozó kutatások korántsem teljesek, befejezettek, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy nem Magna Hungária a legősibb lakhelye elődeinknek, egyes szálak délnyugat-Szibériába, az Ob folyó völgyébe vezetnek, egy másik szálon közép és közel- keletre jutunk (Mezpopotámia), egy további vonal belső - Ázsiába vezet, a Tárim folyó medencéjébe, ismét más vonalak egészen távol keletre mutatnak, egészen a Kínai nagyfalig...
Bárhogy legyen is, nem úgy tűnik-e, mintha népünket, mint megannyi magot a keleti szelek kapnak szárnyukra, s általuk kerülnénk egyre nyugatabbra követve egyben a Nap járását is évezredeken át?
Kevés olyan nációt lehetne felsorolni, amelynek annyi őshazája volna, mint nekünk magyaroknak, hiszen Magna Hungária, Levédia, Etelköz, Pannónia nem más a számunkra, mint egy-egy gyökeretvert mag, amely életfává terebélyesedik, és ötödikként kiteljesíti a négyelemű halott világot. (A nyugati kultúrák négy ún. őselemmel operálnak; a tűzzel, a vízzel a levegővel és a földdel, a keleti világ viszont a fa révén válik élővé és ezáltal teljessé. Ez tehát az a bizonyos kvint eszencia (-az ötödik elem), amelyre már Hamvas Béla is felhívta a figyelmet az "Öt géniusz" c. munkájában, s nála is magától értetődik, hogy az ötödik géniusz: Erdély. Erdély szavunkban - mint már láttuk - ott a fa is (erdő) és az élet is (ély), a kört tehát bezárhatjuk)
Az alkalmazkodás, a túlélés feltétele a változva - megmaradás szintén igazi mag tulajdonság. A lényünk, a lényegünk, önmagunk, magyarságunk, magságunk tehát marad, míg küllemünk, "megnyilvánulási formáink", változhatnak, így voltunk talán valamikor a kezdetekben az ún. ázsiai-amerikai mongoloid sárga rassz tagjai s válltunk eurázsiaikká, europeoiddá, vagyis fehérré, az évezredek során. Nem hiszem hogy sok nép dicsekedhetne efféle színváltó, színjátszó képességgel. Érdemes viszont Csontváry Kosztka Tivadar "Pillangók" c. festményén a kitüntetett helyzetű (ti. kétszer megjelenő) színjátszó lepkét, a Magyar Boglárkát összevetni magunkkal magyarok-kal. (Csontvárynál a lepke töbszörösen összetett archetípus, egyszerre jeleníti meg a napot, a fényt, a világot, de ezekkel együtt magot, magát Csontváryt és nem utolsósorban bennünket magyarokat is megelevenít...) Évezredes útjaink során több tízezer kilométert megtettünk, sok földet bejártunk. Nem hasonlítunk vajon ebben is jobban valamely költözőmadárhoz, mint más nemzetekhez? Újfent Csontváry képei kínálják a megfelelő párhuzamot ebben a tekintetben is. Figyelemreméltóak korai madaras tanulmányai, de ezen belül is talán a legtanulságosabb a mi szempontunkból a "Tövisszúró gébicsek" c. 1893-ban festett munkája, amely, a közfelfogással ellentétben, nincs híján mítikus-szimbolikus töltéseknek, ugyanis jó tudni ezekről a furcsa nevű és karakterű színes madarakról, hogy azok eurázsia vonuló ragadozó énekesmadarai, vagyis: magyar-madár egyre megy... A változva-megmaradás egy másik, mind világosabban körvonalazódni látszó ténye a Szkíta-Hun-Avar-Magyar folytonossági sor, mint ahogy a Székelyek (szik szavunknak mag jelentése is van), Csángók, Kunok, Jászok, Palócok, Matyók is magmegnyilvánulások a maguk nemében...
László Gyula így ír a vérszerződésről:
"A honfoglalást megelőzően döntő esemény történt, s ez formálta végül is egyetlen nemzetté a magyar törzseket. A döntő esemény a vérszerződés volt, amelyben a "hét fejedelmi személy (a hét törzs feje) szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának sőt fiai fiainak és azok utódainak a végső nemzedékig Álmost"... Kiszely István megfogalmazásában: "A vérszerződés a törzsi főhatalom feladását jelentette, s így a magyar nép "anyakönyvi kivonata lett "... ..." a szövetséget nem egy nép hét törzse kötötte, hanem hét rokon, csatlakozott, szövetséges törzs vagy néprész kötötte. Talán ezzel is kapcsolatos, hogy a magyaroknak több nevük van a forrásokban (Magyar, türk-baskír, szavárd, onogur, hungar)"...
Maga az aktus abból állt, hogy valamennyi férfiú sebet ejtett magán, a kifolyóvért egy kehelybe csurgatták, s kehelyben összevegyült vérből mindenki ivott egy kortyot. Mit jelent ez egy más megközelítésben?
Akkor és ott, Etelközben a hét magyarok közös kehelybe engedték (vörös) vértestjeiket ami által test-vér lett valamennyi, testvérekké váltak: véreik-sejtjeik - magjáig egyesítése révén, s a "magfúzióból" felszabaduló energiával birtokba vették a Pannon medencét, a világ egyik (ha nem a) legtermékenyebb magtermő vidékét, s Álmos álma Árpád és utódai révén állammá kerekedett... Lássuk ezek után szűkebb-tágabb ős-újhazánkat a Pannon-medencét, vajon tartogat-e magvas meglepetéseket a számunkra. Tudnivaló, hogy eleink Napimádók voltak, ilyetén keresve sem találtak volna maguknak Naposabb helyet, mint az egykori ősvíz, a Pannon-tenger medrét. (Emlékezzünk vissza, hogy a Nap szavunkat visszafele olvasva Pan-t kapunk ennek jelentése viszont: minden, teljes). Érdekes módon a Duna-Tisza völgyében, medrében lefolyó egykori nagyvíz (de mondhatnék akár magvizet, vagy még inkább magzatvizet is) maradványait (nem más ez mint maga a két párhuzamosan folyó folyó), vagyis a Kárpát -medence Jellegzetes arcát-arculatát, a Holdon, mint egy tükörben is viszontláthatjuk. Ez (ti. a Kárpátmedence) a Földgolyó egyetlen ilyen kitüntetett helye, amelynek hasonmása más égitesten is megtalálható. Napos-Holdas-Életfás helyre vezetett bennünket mag ősünk Arpád (árpa-mag), termékeny földbe vetette magát, s maga által bennünket is elültetett, mint József Attila kertésze:
"Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal,..."
majd később:
"...Nem ér engem veszedelem
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon
napkeleten, napnyugaton
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág."
Talajt fogtunk tehát a tengerfenéken...
Nézzük hogyan rímel rá a fentiekre korunk ismert tudósának Paul Davies-nek az élet eredetéről (biogenesis) alkotott tézise. Nézete szerint a hőkedvelő, mélységkedvelő (100-150°C, 1000 m. mélység) mikróbák hasonlítanak leginkább az egyetemes ősszervezetre, amelyek minden valószínűség szerint a tengerfenék alatt található porózus kőzetekben laktak, pontosabban ezekben a forró mélységekben, a meder sötét bemélyedéseiben történt valami rendkívüli, itt született meg az élet, (nota bene) az ötödik elem, (a teremtés 5. napján teszem hozzá én). De emelkedjünk a táj fölé, (mely nekünk nem lehet térkép...) Többen észrevették már, hogy a Kárpát-medence felülnézeti képe emberi agyra (annak ún. nyílirányú metszetére) emlékeztet, míg mások szív alakú formációt vélnek (bele) látni tágabb honunkba,... Vajon a történelmi Magyarországot megtestesítő Magyar Szent Korona nem e felett a "legszellemibb test", az agyvelő felett lebeg-e valamennyiünk képzetében? S nem pulzáló, hol kiteljesedő, hol összehúzódó, lüktető élő minőségként dobog-e Napos-Holdas-Életfás "Sámándob-szív" Kárpát-medencénk a térségben aszerint, hogy az aktuális történelmi események milyen mozgást, ritmust, szisztolés vagy diasztolés pillanatnyi helyzetet tesznek lehetővé?
Talán (a történelmi) Magyarország a világ "legkerekebb" országa, mint ahogy az agy, a szív vagy éppen a sámándob is a kör alapképletére vezethetők vissza, lévén maga a Kárpát- medence is körkörös. Ez az alapforma viszont újra csak a teljességhez (Pan-Nap), tökéletességhez (tök szavunk és a tökéletesség egy tőről fakadnak, és a szó szoros értelmében is a velejéig magos-magvas karakterűek...) köthető, és újra ott vagyunk ahonnan elindultunk, kezdjük hát elölről ezt a körtáncot, az övest, haladjunk ezúttal befelé is...
A legkisebb élő test a sejt is: kerek-egész,... mint a mag... Sejtmagjai vagyunk tehát magházunknak, magyarjai a hazának, mely bennünket befogad:
"Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar.
Bölcsőd az, s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar"...
Vegyük most górcső alá a sejthártyát, amely összeköti és egyben el is választja a sejtet a külvilágtól, vagy más sejtektől. Ez a félig-áteresztő membrán működteti valójában a sejtet, ez teszi élővé, azáltal, hogy sajátos módon érzékeli a kül- és belvilág egyes jegyeit, s szabályozza ennek megfelelően a "ki és a bemenő forgalmat"...
Lévén a mai Magyarország önmagával határos, nyilvánvaló, hogy mi, ún. kisebbségi magyarok látjuk el ezt a sejthártya szerepet. Nekünk kell saját bőrünkön megtapasztalni a "kinn a farkas benn a bárány, benn a farkas kinn a bárány" játék minden kínját, s időnként igencsak megfeszíttetünk, mint egy "sámánsejt dobhártya", s ha dobolnak rajtunk, mi szólunk kívülről-belülről...
Végül, de nem utolsósorban, ha már minden irányból megközelítettük magunkat, illő volna ha kijelölnénk a centrumot is, a magyar világközepét, amely ugyan mindenkinek ott van ahová a botját leszúrja, mégis van egy hely ebben az őstengermederben, ahol minden leszúrt botvég összeér, és ez Szarvas városa, azon belül is a szárazmalom, annak is a tengelye, amikor a molnár a tengely mellé áll, s akkor is az övcsatján a világ közepe, vagyis a kö1dök tájékán ahol (mint korábban láttuk) a legtöbb őssejt lappang
S vajon Szarvas (csak így: Szarvas) nem a magyarok állatőseként jelent-e meg ősikreinknek (ikráinknak), s nem ő jelölte-e ki számukra-számunkra ezt a szent helyet?
A szarv, az agancs, koronaekvivalens...
Amióta a Magyar Szent Korona hazakerült úgy tűnik itthon is, a világban is, felgyorsultak a történések, beindult egy "helyrekerülési" folyamat... Ez a történet egészen pontosan 1987 január 6-án, vízkereszt napján kezdődött, (koronavisszaadás napja). Jó tudni, hogy vízkereszt napját a régiek az Úr megjelenés napjaként tartották számon és ünnepelték, a pogány korokban viszont a visszatérő napfényt köszöntötték e napon. Érdemes megjegyezni, hogy abban az időben a Magyar Országgyűlés elnöke egy Apró vezetéknevű elvtárs volt, ő vette át hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterétől a koronát, míg az USA-ban egy Jimi Carter nevű jóember töltötte be az elnöki posztot, aki civilben földimogyoró termeléssel foglalkozott. Mi is történ valójában: egy szív küldi szívnek szívesen gesztus, azzal a módosítással, hogy egy magos ember (ti. földimogyoró termelő) küldött egy másik magos embernek (Apró visszafelé olvasva lehetne a(o)rpa is ez meg mint láttuk maga a mag, csak "negatívban") egy "velős" ajándékot: Mag küldte, magnak magasan...
A korona tehát akkor és ott valamiképpen mégis mag(á)ra talált... A következő "életbe vágó metszést" (lehet szószerint is értelmezni) szintén egy "szarvas-elvtárs" ejtette a dél-nyugati határunkon 1989 szeptember 11-én. Horn (ez annyit tesz szarv) Gyulának hívták, és az akkori Magyarország külügyminisztere volt. (Néhány évvel később, mint miniszterelnök akaratlanul is beteljesedett szarvassága: szabályos vas koronával a fején hangoztatta, hogy a kormány a bal oldalon van). A harmadik (három a magyar igazság) helyrekerülési mozzanat (ismét magközelbe kerültünk) 199o augusztusában történt, amikor Gönc Árpád lett Magyarország elnöke...
De keringjünk még egy kicsit a magunk körül:
1989 augusztusában (ezt az évet tartja úgy számon a magyar köztudat, mint a rendszerváltás évét), a Budapesten megrendezett öttusa világbajnokságon fényes hazai siker született. Az öttusáról tudni kell, hogy a legsokoldalúbb felkészültséget igénylő, összetett verseny, amely akadálylovaglásból, párbajtőrvívásból, pisztolylövésből, úszásból és terepfutásból áll. Ha őselemek tekintetében szeretnénk képet kapni magunkról (Magyarország öttusa nagyhatalom), akkor elmondhatjuk, hogy mind az öt elemben elemünkben vagyunk: a futás révén a föld elemben, az úszás révén a víz elemben, a céllövés révén a tűz elemben, a vívás réven a levegő elemben és ötödikként a lovaglás révén az élet minőségében is lovon vagyunk (mén szavunk török eredetű és spermát, magot, ondót jelent, ill. hím lovat).
Úgy tűnik tehát, hogy a mag kicsírázása, fejlődése a forradalmak és rendszerváltozások révén Magyarországon indult meg és terjedt ki az egész Kárpát-medence térségére. A mag szemszögéből nézve, nem lehet számunkra közömbös, hogy Romániában (Erély) Tőkés László neve fémjelzi a maghasadást-magfúziót...
(Korábban utaltam a tő-tök-tőke-tökéletes-tökös- szavaink egymásból való levezethetőségére, itt viszont a tőkét mint maghajtást emelném ki...)
Az elmúlt évezredekben a magyarság, (távol) keletről a Kárpát-medencébe, majd az elmúlt egy-két száz évben százas, ezres, százezres, milliós nagyságrendben, lökésszerűen "közel" és "távol-nyugatra" (nyugateurópa, Amerikai földrész-Ausztrália) vetődött, vert gyökeret s mindenütt megalapította a maga "Arpádhonát" (Árpádhon, valójában az USA Luisiana államában, a Missisipi deltája közelében elterülő magyar település, amelyet az 1910-20-as években alapítottak a kivándorló magyarok, s fő tevékenységük a szamócatermesztés volt. Olyan termést takaríthattak be tehát, amely ugyan szív alakú a magjait viszont a szívén viseli, kint hordja. Dalban-versben is hagytak üzenetet az utókornak: "Szép Louisiana virágos ölében Boldog magyar farmer dolgozik serényen Árpádhoni magyar veteményes földje Szép Louisiana legszebb ékessége...")
A kör ismét bezárult, hiszen távol-kelet és "távol-nyugat" majdnem ugyanott van...
Körbeértük, körbeéltük, körbelaktuk a világot keletről nyugatra s nyugatról keletre, n(N)aposak, n(N)apkorúak lettünk, de maradtunk magunknak magyarok...
Múltunk, jelenünk, jövőnk mind magkor, hiszen amíg magyar van, addig mag is van, s amíg mag van, addig élet is van...
A "szűkebb" értelemben számontartott magkor, az 18oo-as évek derekán kezdődött, először a biológiában majd alig pár évvel később a kémiában. Mindkét esetben igazi áttörés született az illető tudományos diszciplina területén, s talán mondanom sem kell, ezúttal is igazi magvas nevek fémjelzik tudósainkat.
Mendel (újra egy mag archetipus, 1865-ben fektette le a genetika alap-kövét, azzal, hogy megjelentette első összefoglaló örökléstani közleményét, amelyben növényekkel folytatott keresztezési kísérleteit és azok statisztikai feldolgozását ismertette. Az osztrák genetikus történetesen borsókkal (ez a növény ugyan hüvelyes, de senki sem vitathatja magvas voltát sem) ill. borsókon végzett kísérletei révén vált ismerté, és írta be nevét egy az új tudomány, a genetika szülőatyjaként a tudomány nagykönyvébe. Azt talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a genetika, a biológiának a legmagvasabb ágává nőtte ki magát s az emberiség éppen a genetikusoknak köszönve napjainkban (lehet hogy ezekben a percekben) jut el a szó szoros értelmében saját magához (ti. saját magjaihoz) azzal, hogy az ember géntérképe dekódoltatott. Nyilvánvaló, hogy maga az orvostudomány is teljesen át fog ennek következtében alakulni, s a kulcsszerepet éppen a köldökzsinórvér őssejtjei fogják játszani. (Amerikában kb. l0 éve gyűjtik és tárolják az újszülöttek köldökzsinórvérét ún. őssejtbankokban. Tekintve, hogy a köldökzsinórvérben nincsenek sejtpusztító sejtek ill. ún. "naiv immunsejtek" vannak, őssejtjeink viszonylag veszélymentesen várják (lefagyasztva), hogy ha szükség van rájuk "bevessék" őket, a génsebészet révén a megfelelő helyre, s új, immár differenciált sejtekké, szövetekké szervekké váljanak ekként biztosítva "gazdájuk" egészségét). Ismét bezárult egy kör, a legősibb s a legújabb összeért... Magára talált a mag...
1869-ben egy Mengyelejev nevű Orosz kémikus (Mengyelejev oroszul ugyanazt jelenti, mint Mendel németül, vagyis mandulát, s ez mint olyan a mag, a magság egyik legszebb archetipusa) gondolt egy jónagyot és felfedezte a kémiai elemek periódusos rendszerét, amely a modern anyagelmélet egyik (ha nem a legfontosabb) alappillére.
Hasonlóképpen, mint az élő minőségben a sejtek, az élettelen, fizikai világban az ún. elemek az építőkövek, s ahogy az őssejtek képesek differenciálódni egyre összetettebb kvalitásokká, úgy a hidrogén is, mint a legegyszerűbb (ős)elem (vigyázat itt nem a korábban emlegetett archaikus világ elemeiről van szó, ez már a specializált tudományos szféra eleme, amely egy protont és egy elektront tartalmaz) egyre komplexebb nagyobb rendszáma elemmé alakulhat. Két archaizáló megjegyzés kívánkozik ide: az egyik, hogy illő volna nevén neveznünk a legmagosabb-magvasabb elemet is, -hogy hűek maradjunk magunkhoz -, s ha rátekintünk a Mengyelejev féle periódusos rendszer táblázatára, akkor a 12. rendszámú elemnél dobban meg jobban a szívünk, a Magnéziumnál. A tizenkettes szám viszont a világmindenséget jelképezi, amely az idő három síkjának és a tér négy égtájának a szorzata, de a körre is "maradék nélkül íródik", tehát így is teljes (gondoljunk az állatövre). A másik kulcsszám a hetes, tekintve, hogy az összes elem hét ún. periódusba sorolható - ezt még Mengyelejevtől tudjuk-. Természetesen ez is szent szám, a világban megnyilvánuló Isten szent száma, az isteni három és a földi négy tökéletességnek az összege, de jelzi az archaikus világ hét bolygóját, a hét napjait, a, zenei hangsort, a szivárvány színeit, s nem utolsó sorban a magyarság hét vezére és hét törzse ugyancsak a teljesség, a szakrális szám általi Isteni küldöttségképére vezethető vissza...
Ahogy a biológiát (saját tudta és akarata nélkül) Mendel forradalmasította a genetika révén (a genetika felfogható úgy is, mint "magbiológia"), úgy a kémiában Mengyelejev tette meg azt a bizonyos kis lépest, amely végül nagy ugrásnak bizonyult a saját tudományában is, de egyszersmind új tudományágak kezdetét is jelentette: fizikai -kémia, magfizika. A genetika ma már a mag magjában operál s a kromoszómák, gének, mint magalkotóelemek ugyanúgy beivódtak mindennapjainkba, mint a maghasadás, magfúzió (ez is egyfajta operáció az élettelen magban) révén az ún. elemi részecskék (nukleonok, pionok, fotonok, pozitronok stb. több száz), amelyek a maguk nemében szintén mag alkotóelemek. (És még mondja valaki, hogy nem magkor a magkor).
Az eddigiek során megszokhattuk, hogy nincsenek véletlenek, sem ha archaizálva, sem ha tudományosan próbálunk a dolgok után eredni. Ezúttal sincs másképp A "Marslakók"-ként elhíresült magyar származású "négyesfogat" (Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és Neumman János) ott bábáskodott a vajúdó atom mellet, magjai (magzatjai) születésénél, mago(u)kat és egymást gerjesztve lepték meg a világot magvas gondolataikkal, szavaikkal, cselekedeteikkel... "A ragyogó elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődik össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat. Hiszen köztudott, hogy a magyarok semilyen nyelvet sem képesek idegen akcentus nélkül használni, a magyart kivéve..." (Fritz Houtermans).
Ha már megint a nyelvhez jutottunk (valójában végig a "nyelv hegyén" voltunk) érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a magyar nyelv logikus felépítése, rendkívül árnyalt kifejezésmódja és annak a gondolkodásra visszacsatoló hatása nincs-e közvetlen összefüggésben azzal, hogy a magyarság annyi tehetséget adott a világnak. Azt hiszem a válasz egyértelmű... Miről is van szó valójában?
Arról, hogy néhány a híres budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumból kikerült magyar (nem tehetek mást, mint újra felhívni a figyelmet a fasorra) az égből lehozta a Napot. (Ha két könnyű atommag egyesül egy nagyobb atommaggá, nagy mennyiségű energia szabadul fel. Az ún. magfúzió természetesen nem emberi találmány: hosszú milliárd évek óta a világegyetem legfőbb energiaforrása. A csillagok, így a Nap központjában adottak azok a feltételek (nagy nyomás, hőmérséklet), amelyek között az ilyen típusú magreakciók végbemennek és energiát termelnek.) Napjainkban intenzív kutatások folynak a világ legfejlettebb országaiban a termonukleáris fúzió szelídített változatának hőerőművekben történő fenntartására. Általa az energiatermelés igen jelentős, fűtőanyagból szinte kifogyhatatlan a Föld, ugyanakkor a magfúzió során nem keletkezik káros sugárzás, így, radioaktív hulladék sem. A tudósok 20l0-re jósolják az első ilyen reaktor beindulását (Bödök Zsigmond: Nobel-díjas magyarok 36. old. Nap Kiadó, Dunaszerdahely 1999)
Hans Bethe, Nobel-díjas fizikus egy alkalommal így vélekedett Neuman Jánosról: "Neuman agyát ismerve elgondolkodik az ember, hogy nem valamilyen magasabb rendű faj egyik egyedével áll-e szemben, akik nem is emberek, hanem félistenek, de olyan alaposan kiismerték az embert, hogy tökéletesen utánozni tudják"...
A fizikusok sem tekintik minden alap nélkül a modern fizika legnagyobb alakjának, mégis a gépek gondolkodásra való tanításával szerzett magának elévülhetetlen érdemeket, ő dolgozta ki ugyanis a ma ismert számítógépeknek a működési elvét, s a szakmai közvélemény még ma is az e tárgyban megjelent írásait tartja a számítógépekről valaha is megjelent legfontosabb dokumentumoknak.
Ami tehát a biológiában a genetika, fizikában a magfizika, az a matematikában a kibernetika, ("agymatematika" vagy "magmatematika"), s a számítógépek (a kibernetika tárgyiasult termékei) egyre fontosabb részeit képezik életünknek. ...
Nemcsak a Nap került korunkban Földközelbe, agyaink is hatványozódtak a számítógépek ill. az azokat összekötő világháló révén... Az agy és a mag analóg képletek:
Egyik is, másik is információkat tárol és hasznosít. Agyunk a nem genetikai úton terjedő információknak a magja (nevezik a nem genetikai úton terjedő információt kultúrának is), a mag viszont az összes örökölt genetikai üzenetet az "agyába vési". Vagyis agy-mag egyre megy... Úgy tűnik, hogy a világ egyre jobban "elagyasodik", (de mondhatnék magzást is) mások mellett, de elsősorban a számítógépek és az internet révén. Csányi Vilmos így ír erről a "Az evolúció általános elmélete" c. 1979-ben megjelent kitűnő munkájában:
"A földi evolúciónak abban a szakában vagyunk, amikor már felismerhetők egy végső globális konvergencia jelei, felmerül a kérdés, hogy vajon az evolúció a Földre, vagy legalábbis csak a bolygókra korlátozódó jelenség-e, vagy pedig része van az egész Univerzum sorsának alakításában?..." majd később így folytatja: "Ha a globális rendszer eljut az evolúciós egyensúly állapotába, maga is replikatív egységgé válik"... A replíkatív egység kifejezés mögött az a mag rejlik, amelynek kedvéért ezt az írást is elkezdtem, ill. címbefoglaltam... Archaizáljunk tovább:
Nem lenne teljes az ötelemű magyar világ képe, ha csak a "marslakók négyesénél" maradnánk. Hol rejtőzik vajon az ötödik elem, a quinta esentia? Természetesen Erdélyben, és Bólyaiaknak hívják...
Az Appendixben Bólyai János a geometria mintegy kétezer éves problémáját fejtette meg, melynek megoldásán megannyi ragyogó elme mindaddig hiába fáradozott. A földi viszonyokra kifejlődött agy számára az euklideszi geometria a természetes. Annál csodálatosabb, hogy az emberi agy képes volt saját magán túltenni, és új, kozmikus mértékben reális gondolatvilágot teremteni. Kortársai szerint Bolyai űrtana Kopernikusznál is nagyobb forradalmat jelent az egyetemes gondolkodásban. A matematika és fizika kapcsolatát is mélyrehatóan kutatta. Felismerte a geometriai térszerkezet és a gravitációs erőtér szoros összefüggését. Ezt a kapcsolatot konkrétan Einstein mutatta ki 1916-ban híres egyenletében, s ez az általa kidolgozott általános relativitáselmélet egyik alapösszefüggése... Bolyai úttörő jelentőségű elméleti munkássága meghatározónak bizonyult a bölcselet, matematikai logika, nyelvfilozófia, jeltan és az információelmélet területén.
Úgy tűnik tehát, mintha ez az ötödik, élő (fa) minőség igencsak meghatározó, ha nem a legfontosabb feltétele volna a teljességnek... Első alkalommal 19ol-ben osztották ki a Nobel- díjakat, tehát a díj a millennium évében kereken 100 esztendős. Az elmúlt egy tized ezer évben se több se kevesebb mint 12 magyar Nobel-díjas tudóst tarthat számon a világ. És itt újra egy kört zárhatunk be, anélkül, hogy az ígéretesnek látszó asztrálmítoszi besorolást elvégeznénk, másra bízván azt...
(Minden magára adó, csillagmitológiával foglalkozó ember számara kihívás, ha valamiből egy tucat van,: arra ösztökéli az illetőt, hogy beillessze pl. ezt a tizenkettességet is, az állatöv 12 elemű rendszerébe.)
Adósak maradtunk még egy olyan tudományterülettel, ahol az ember a szó legszorosabb értelmében magával foglalkozik. Nem más ez mint a korszerű pszichológiának az az ága, amely az ún. "self" körül forog. A self angol kifejezés és azt jelenti: magam (így oda vissza is olvasva). A megfigyelő és a megfigyelt, az alany és a tárgy egy és ugyanaz, úgy tűnik, mintha a tudat is önmagába fordult volna az elmúlt néhány évtizedben, mintha ezen a szinten is záródna a kör az ezredvégre...
Meghaladná írásunk kereteit ha "végigzongoráznánk azon a klaviatúrán", amely elvezetett eddig a "magam" pszichológiájáig, annyit viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a magyar pszichoanalitikus iskola a maga korában legalább olyan meghatározó volt a saját területén, mint a korábban már említett fizikus- matematikus mag a sajátján, itt is, ott is korszakalkotó, tények kerültek napvilágra, olyan tudás amely lényegileg változtatta és folyamatosan változtatja életünket, annak minden szintjén, és akkor is ha nem akarjuk...
Nem térhetünk viszont ki a "kollektív self", vagyis az alól amit legegyszerűbben nemzetléleknek, nemzeti kollektív tudattalannak, nemzeti össz-lélekmagnak nevezhetnénk...
Ez a princípium mindenekelőtt a magyar népművészetben ölt testet a legpregnánsabban. Így az ezredelőn nem kis megelégedéssel és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy az 1970-es évektől kezdődően lassan a harmadik generációja nől fel a táncházmozgalomnak, Liszt Ferenc óta ki tudja hányszor újította meg a magyar népzene a várost és a világot... s maradt (jóesetben) mindvégig önmaga.
A magfestészetről, Csontváry Kosztka Tivadar kapcsán már ejtettem szót (Lásd: A Napútfestő pillangói - magfestészet c. írást, Muratáj 99/1) Egyre világosabb, hogy legnagyobb festőnk szükségszerűen járta be a maga festői és életútját: Magút a Napúton...
Más kor és más műfaj, stílusirányzat, de mindennképpen magvas művészként kell számontartanunk a szobrászt Haraszty Istvánt, aki "Fügemagozó" ill. "Agyágyú" c. alkotásaival szerzett magának és hazájának rangot a kortárs szobrászat mezőnyében.
Makovecz Imre neve, élete és munkássága magáért beszél... Geszti Péter nevét sem hagyhatjuk ki ebből a magvas mezőnyből, noha ez, amit a zenében tesz egy más súlycsoportot képvisel. A "Mit tehet a sejk, aki mit se' sejt" kezdetű dal igen figyelemreméltó, s talán megérdemelne egy önálló elemzést is...
S végül, hogy hazai berkek medrébe tereljük az írást, nem feledkezhetünk meg a kortárs grafika legnagyobb alakjáról Gálics Istvánról, aki ugyan elsősorban a miénk, Muravidékieké, hiszen valamennyien személyesen is ismertük, amíg közöttünk élt, de grafikai lapjai fa és vér sejteket sejtetnek monumentális méretű lenyomatain. Az alany és a tárgy maga az ötödik elem a kvinta eszenca, az élő minőség, a lehető legkonkrétabban és a lehető legelvontabban kifejezve, vagyis a mag, mindenki magja...
(Magától értetődő, hogy születőfélben van az az írás, amelyben bővebben kifejtem Gálics István művészetéről alkotott véleményemet.)
Hogy így a végefelé vagyok ennek az esszéfélének azon gondolkodom milyen magvas gondoláttal lehetne befejezni a töprengést?
Az egyre divatosabb ún. pánspermia elmélet (pánspermia=mindenütt magok) amely szerint a Földet (mint petesejtet) egy Marsról származó ősi meteorit "termékenyítette meg", - azzal hogy belécsapódott (mint egy fűrge spermium szerintem mindenképpen figyelemreméltó). Egyszerre van benne a mitologizáló analógiákra épülő archaikus prélogika, fel van vértezve megfelelő mennyiségű és minőségű tudományos berkekben elfogadott tényanyaggal is, és végül, de nem utolsósorban volt már szó ebben az írásban Marslakókról, akikről kiderítettük, hogy magyarul tudnak a legjobban...
Úgy legyen!
(Lendva 200l december - 2002 január.)
Hagymás István
Magkor
(Ezredkezdő töprengések magunkról)
"...Energia és művészet lappang a magban, amelyben él a virág, a gyümölcs, a fa koronája s a jövendő fának a magja: Lappang a petében, melyben él a hernyó, a pille s a pille petéje: Lappang a fehérnyében, amelyben él az embrió, az embriónak fehernyéje és a fehérnyében az embrió..." (Energia és művészet. A kultúrember tévedése. Részlet. Írta és felolvasta Csontváry Kosztka Tivadar festőművész, 1912. május hó l9-én a Lágymányosi Kelenföldi polgári kör nagyteremben a jövő nemzedéknek ajánlja a szerző.)
Mit jelent töprengeni?
Kik azok a mink?
Mi az, hogy magkor?
Mit jelent a Magna Hungária s mit a Millennium?
Töprengeni, azt jelenteni töpöríteni, tömöríteni a gondolatokat, egyre töményebb, koncentráltabb tudattartamokig eljutni, megismerni a dolgok tövét, ahonnan azok sarjadnak...
Töprengeni, azt is jelentheti: a nyelv révén társítani gondolatainkat, egymás mellé illeszteni szóképeinket, miáltal aszociációink (Quinta) eszenciává "aszusodnak"...
Töprengeni azt jelenti vélekedni; eljutni a dolgok velejéig, magjáig...
Ha azt mondom "magunkról", akkor ránk élőlényekre gondolok, (mint Csontváry a fenti idézetben), vagyis növényekre, állatokra, emberekre, az emberiségre, de egyszersmind magunkra magyarokra is, rokonnépeinkre, őseinkre és utódainkra, saját magamra (magomra) egészen az őssejtig...
"...mert az őssejtig vagyok minden ős-
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám -s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!..."
(József Attila: A Dunánál -részlet-)
Magkor alatt szűkebb értelemban az elmúlt évszázadot értem, azt az időszakát az emberiségnek amikor (elsősorban a tudomány révén) sikerült "magközelbe" jutni (lásd: magfizika, genetika, "szelf-pszichológia"), tágabb értelemben viszont, azt a több ezer éves időszakot próbálom ebbe a szóba sűríteni, amelynek folyamán népünk élte-éli-élni fogja mindenkori életét... Hiszem, hogy nyelvében- nevében él a nemzet, tetszik- nem tetszik: magnemzet vagyunk, magnyelvet beszelünk, magul érzünk és gondolkodunk, ébredünk és álmodunk, élünk és halunk...
Ha azt hallom: Magna Hungária akkor nem elsősorban Nagy Magyarországra gondolok (a magma szó latinul nagyot jelent), hanem Juliánusz - barát eredeti megfogalmazására (tőle származik ez a megfogalmazás) nála ui. a jelző régi, ősi jelentésű. Nemcsak helyet (teret) definiál tehát Juliánusz (ez a mai Baskíria területe, az Ural-hegység dél-nyugati lejtőin), a "második Őshaza" helyét, de időt is, amely úgy tűnik nem akkor és ott kezdődött népünk számára, keletebbre és mélyebbre kell ásnunk a múltba ha eleinket keressük...
Végül, de nem utolsósorban a millennium sem egyszerűen egy kerek ezeréves évforduló, de egyben rajtkép is..... A múlt jövője A jövő múltja
Induljunk!
Induljunk ki magunkból, legyen szerünk a magyar nyelv... Induljunk ki nyelvünkből, legyünk mi magunk a szer...
Igen: Magóg fiai, Magor leszármazottai vagyunk mai magyarok, nemzet és nyelvnevünk a mag többől ered, s mint minden igazi név, ez is beszélő-név a javából, jellemzi a nemzetet s a nyelvet. A lehető legkevesebbel a lehető legtöbbet üzeni, mint ahogy a mag is az élő minőségnek az a legkisebb egysége, eleme, amely az egészre, az élő(lény)re vonatkozó összes információt mag(á)ban hordozza. Mag szavunk olyan, mint maga az őssejt (amelyet a köldökzsinórvérben lelhetünk fel a legnagyobb mennyiségben): omnipotens, minden irányba ragozható, képezhető, differenciálható hasonlóképpen, mint őssejttestvére, amely sejtcsoportokká, szövetekké, szervekké, szervrendszerekké szerveződik...
Magozzunk hát: mag, makk, mák, meggy, megy, mén, mogyoró, magyaró, magyal, maga, magas, magos, magvas, mágus, mágnes, mágnás, magna, magzat, Magóg, Magor, Magyar, Makovecz, magaszt, magam, magad, magán, Magda, magonc, magatartás, magától, magaviselet, magiszter, magló, magoz, magzik, máglya, magma, magtár, magáz, magtalan, magyarán, magyaráz, maghasadás, magfúzió, magömlés, maghajtás...
Talán az sem véletlen, hogy legmagvasabb szavaink igazi mágikus varázsszavak, amelyeket kimondva, leírva, innen nézve is, onnan nézve is, egyszeri mindenkor: önmagukat jelentik, s az emberélet fordulóinál (születés, szerelem, halál) jutnak igazán szerephez: anya, apa, magam, csecs, atya, pap, ara, vív, bab, báb, jaj, sebes, szösz, uccu, tát, sas, olló,... Hasonlóképpen a csodaszavak világába vezetnek azok a kifejezések, amelyeket "oda-vissza" is értelmezhetünk, s esetleg éppen ellentétes jelentést hordoznak, amellyel mintegy önmagukat egészítik ki, teszik teljessé. Lássunk ezekből is egy csokorravalót; öl-lő, szív-visz (víz), vér-rév, néz-zen, nap-pán, tág-gát, szik-kis, él-lé, élet-tele, merev-verem, ír-rí ól-ló, szem-mes(s)ze, árpa-apró, ív-ví(v),... a sort ki-ki folytassa maga.
De térjünk vissza a maghoz, bővítsük a kört, vegyük számba azokat a kifejezéseket, amelyek szervesen kapcsolódnak alapszavunkhoz, asszociáljunk szabadon: él, élet, elme, elem, elő, ellik, elv, élmény ér, érik, ért, érez, ered, erő, erdő, érosz, Erdély, érték sejt, sejtés, Selye
Szik, szék, Székely, Szicília, zigóta
Mandula, mandarin, mandolin, mandorla, mandala, Mendelejev, Mendel, Mendelssohn Szem, méz, messze, néz, zen, árpa, Árpád, apró velő, vél, vélemény
ok, okos, okoz, okozat, oktat, oktondi ész, eszes, eszik, eszme, eszmény, esik, lel, lélek, lelemény, leleddzik
agg, agancs, aggancs, ág, aggódik, agy, agyar, ágy, ágyú, ágyék, ős, őz, össz, ősz, ösvény, oson, őr, öreg, örül, őrül, őröl gond, gondolat,
kel, kell, kelet, kél, költ, költemény, kelt, kelés, keletkezés, köldök, kéz, kezd, haj, hajt, hajtás, bölcs, bölcső, bölcsöde
kör, kert, keret, kerül, kerület, kerge, kerék, kerepel, ír, iram, irdatlan, irtás, irt, kő, könny, könnyű, könyv, ív, ivás, ívás, ivar, ivadék, Ikra, iker
ál, áll, álom, Álmos, állam
Ezt a sort is lehetne természetesen tovább folytatni... Rendre olyan fogalmakat jelölnek magra-rímelő szavaink, amelyek magához az élethez, a legmagasabb rendű életminőségekhez, a szellemiséghez, lelkiséghez köthetők. Nyelvünk igazi organikus-szerves- szerkezet, a szó legszorosabb, legszűkebb, de egyben legtágabb értelmében is, amely a nyelvet beszélőket, vagyis bennünket magyarokat (és nem magyarokat, akik ezen a nyelven gondolkodnak, éreznek, álmodnak, fajra, bőrszínre, vallásra, nemzetiségre, vagy bármely más hovatartozásra való tekintet nélkül) éltet, folyamatosan megújít...
Folytatva a magunkról való elmélkedést nem hagyhatjuk szó nélkül népünk, nemzetünk magos, magvas voltát sem, hiszen a párhuzamok, az analógiák e tekintetben is igen szembeötlők.
Az őstörténettel, népünk eredetével foglalkozó kutatások korántsem teljesek, befejezettek, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy nem Magna Hungária a legősibb lakhelye elődeinknek, egyes szálak délnyugat-Szibériába, az Ob folyó völgyébe vezetnek, egy másik szálon közép és közel- keletre jutunk (Mezpopotámia), egy további vonal belső - Ázsiába vezet, a Tárim folyó medencéjébe, ismét más vonalak egészen távol keletre mutatnak, egészen a Kínai nagyfalig...
Bárhogy legyen is, nem úgy tűnik-e, mintha népünket, mint megannyi magot a keleti szelek kapnak szárnyukra, s általuk kerülnénk egyre nyugatabbra követve egyben a Nap járását is évezredeken át?
Kevés olyan nációt lehetne felsorolni, amelynek annyi őshazája volna, mint nekünk magyaroknak, hiszen Magna Hungária, Levédia, Etelköz, Pannónia nem más a számunkra, mint egy-egy gyökeretvert mag, amely életfává terebélyesedik, és ötödikként kiteljesíti a négyelemű halott világot. (A nyugati kultúrák négy ún. őselemmel operálnak; a tűzzel, a vízzel a levegővel és a földdel, a keleti világ viszont a fa révén válik élővé és ezáltal teljessé. Ez tehát az a bizonyos kvint eszencia (-az ötödik elem), amelyre már Hamvas Béla is felhívta a figyelmet az "Öt géniusz" c. munkájában, s nála is magától értetődik, hogy az ötödik géniusz: Erdély. Erdély szavunkban - mint már láttuk - ott a fa is (erdő) és az élet is (ély), a kört tehát bezárhatjuk)
Az alkalmazkodás, a túlélés feltétele a változva - megmaradás szintén igazi mag tulajdonság. A lényünk, a lényegünk, önmagunk, magyarságunk, magságunk tehát marad, míg küllemünk, "megnyilvánulási formáink", változhatnak, így voltunk talán valamikor a kezdetekben az ún. ázsiai-amerikai mongoloid sárga rassz tagjai s válltunk eurázsiaikká, europeoiddá, vagyis fehérré, az évezredek során. Nem hiszem hogy sok nép dicsekedhetne efféle színváltó, színjátszó képességgel. Érdemes viszont Csontváry Kosztka Tivadar "Pillangók" c. festményén a kitüntetett helyzetű (ti. kétszer megjelenő) színjátszó lepkét, a Magyar Boglárkát összevetni magunkkal magyarok-kal. (Csontvárynál a lepke töbszörösen összetett archetípus, egyszerre jeleníti meg a napot, a fényt, a világot, de ezekkel együtt magot, magát Csontváryt és nem utolsósorban bennünket magyarokat is megelevenít...) Évezredes útjaink során több tízezer kilométert megtettünk, sok földet bejártunk. Nem hasonlítunk vajon ebben is jobban valamely költözőmadárhoz, mint más nemzetekhez? Újfent Csontváry képei kínálják a megfelelő párhuzamot ebben a tekintetben is. Figyelemreméltóak korai madaras tanulmányai, de ezen belül is talán a legtanulságosabb a mi szempontunkból a "Tövisszúró gébicsek" c. 1893-ban festett munkája, amely, a közfelfogással ellentétben, nincs híján mítikus-szimbolikus töltéseknek, ugyanis jó tudni ezekről a furcsa nevű és karakterű színes madarakról, hogy azok eurázsia vonuló ragadozó énekesmadarai, vagyis: magyar-madár egyre megy... A változva-megmaradás egy másik, mind világosabban körvonalazódni látszó ténye a Szkíta-Hun-Avar-Magyar folytonossági sor, mint ahogy a Székelyek (szik szavunknak mag jelentése is van), Csángók, Kunok, Jászok, Palócok, Matyók is magmegnyilvánulások a maguk nemében...
László Gyula így ír a vérszerződésről:
"A honfoglalást megelőzően döntő esemény történt, s ez formálta végül is egyetlen nemzetté a magyar törzseket. A döntő esemény a vérszerződés volt, amelyben a "hét fejedelmi személy (a hét törzs feje) szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának sőt fiai fiainak és azok utódainak a végső nemzedékig Álmost"... Kiszely István megfogalmazásában: "A vérszerződés a törzsi főhatalom feladását jelentette, s így a magyar nép "anyakönyvi kivonata lett "... ..." a szövetséget nem egy nép hét törzse kötötte, hanem hét rokon, csatlakozott, szövetséges törzs vagy néprész kötötte. Talán ezzel is kapcsolatos, hogy a magyaroknak több nevük van a forrásokban (Magyar, türk-baskír, szavárd, onogur, hungar)"...
Maga az aktus abból állt, hogy valamennyi férfiú sebet ejtett magán, a kifolyóvért egy kehelybe csurgatták, s kehelyben összevegyült vérből mindenki ivott egy kortyot. Mit jelent ez egy más megközelítésben?
Akkor és ott, Etelközben a hét magyarok közös kehelybe engedték (vörös) vértestjeiket ami által test-vér lett valamennyi, testvérekké váltak: véreik-sejtjeik - magjáig egyesítése révén, s a "magfúzióból" felszabaduló energiával birtokba vették a Pannon medencét, a világ egyik (ha nem a) legtermékenyebb magtermő vidékét, s Álmos álma Árpád és utódai révén állammá kerekedett... Lássuk ezek után szűkebb-tágabb ős-újhazánkat a Pannon-medencét, vajon tartogat-e magvas meglepetéseket a számunkra. Tudnivaló, hogy eleink Napimádók voltak, ilyetén keresve sem találtak volna maguknak Naposabb helyet, mint az egykori ősvíz, a Pannon-tenger medrét. (Emlékezzünk vissza, hogy a Nap szavunkat visszafele olvasva Pan-t kapunk ennek jelentése viszont: minden, teljes). Érdekes módon a Duna-Tisza völgyében, medrében lefolyó egykori nagyvíz (de mondhatnék akár magvizet, vagy még inkább magzatvizet is) maradványait (nem más ez mint maga a két párhuzamosan folyó folyó), vagyis a Kárpát -medence Jellegzetes arcát-arculatát, a Holdon, mint egy tükörben is viszontláthatjuk. Ez (ti. a Kárpátmedence) a Földgolyó egyetlen ilyen kitüntetett helye, amelynek hasonmása más égitesten is megtalálható. Napos-Holdas-Életfás helyre vezetett bennünket mag ősünk Arpád (árpa-mag), termékeny földbe vetette magát, s maga által bennünket is elültetett, mint József Attila kertésze:
"Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal,..."
majd később:
"...Nem ér engem veszedelem
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon
napkeleten, napnyugaton
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág."
Talajt fogtunk tehát a tengerfenéken...
Nézzük hogyan rímel rá a fentiekre korunk ismert tudósának Paul Davies-nek az élet eredetéről (biogenesis) alkotott tézise. Nézete szerint a hőkedvelő, mélységkedvelő (100-150°C, 1000 m. mélység) mikróbák hasonlítanak leginkább az egyetemes ősszervezetre, amelyek minden valószínűség szerint a tengerfenék alatt található porózus kőzetekben laktak, pontosabban ezekben a forró mélységekben, a meder sötét bemélyedéseiben történt valami rendkívüli, itt született meg az élet, (nota bene) az ötödik elem, (a teremtés 5. napján teszem hozzá én). De emelkedjünk a táj fölé, (mely nekünk nem lehet térkép...) Többen észrevették már, hogy a Kárpát-medence felülnézeti képe emberi agyra (annak ún. nyílirányú metszetére) emlékeztet, míg mások szív alakú formációt vélnek (bele) látni tágabb honunkba,... Vajon a történelmi Magyarországot megtestesítő Magyar Szent Korona nem e felett a "legszellemibb test", az agyvelő felett lebeg-e valamennyiünk képzetében? S nem pulzáló, hol kiteljesedő, hol összehúzódó, lüktető élő minőségként dobog-e Napos-Holdas-Életfás "Sámándob-szív" Kárpát-medencénk a térségben aszerint, hogy az aktuális történelmi események milyen mozgást, ritmust, szisztolés vagy diasztolés pillanatnyi helyzetet tesznek lehetővé?
Talán (a történelmi) Magyarország a világ "legkerekebb" országa, mint ahogy az agy, a szív vagy éppen a sámándob is a kör alapképletére vezethetők vissza, lévén maga a Kárpát- medence is körkörös. Ez az alapforma viszont újra csak a teljességhez (Pan-Nap), tökéletességhez (tök szavunk és a tökéletesség egy tőről fakadnak, és a szó szoros értelmében is a velejéig magos-magvas karakterűek...) köthető, és újra ott vagyunk ahonnan elindultunk, kezdjük hát elölről ezt a körtáncot, az övest, haladjunk ezúttal befelé is...
A legkisebb élő test a sejt is: kerek-egész,... mint a mag... Sejtmagjai vagyunk tehát magházunknak, magyarjai a hazának, mely bennünket befogad:
"Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar.
Bölcsőd az, s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar"...
Vegyük most górcső alá a sejthártyát, amely összeköti és egyben el is választja a sejtet a külvilágtól, vagy más sejtektől. Ez a félig-áteresztő membrán működteti valójában a sejtet, ez teszi élővé, azáltal, hogy sajátos módon érzékeli a kül- és belvilág egyes jegyeit, s szabályozza ennek megfelelően a "ki és a bemenő forgalmat"...
Lévén a mai Magyarország önmagával határos, nyilvánvaló, hogy mi, ún. kisebbségi magyarok látjuk el ezt a sejthártya szerepet. Nekünk kell saját bőrünkön megtapasztalni a "kinn a farkas benn a bárány, benn a farkas kinn a bárány" játék minden kínját, s időnként igencsak megfeszíttetünk, mint egy "sámánsejt dobhártya", s ha dobolnak rajtunk, mi szólunk kívülről-belülről...
Végül, de nem utolsósorban, ha már minden irányból megközelítettük magunkat, illő volna ha kijelölnénk a centrumot is, a magyar világközepét, amely ugyan mindenkinek ott van ahová a botját leszúrja, mégis van egy hely ebben az őstengermederben, ahol minden leszúrt botvég összeér, és ez Szarvas városa, azon belül is a szárazmalom, annak is a tengelye, amikor a molnár a tengely mellé áll, s akkor is az övcsatján a világ közepe, vagyis a kö1dök tájékán ahol (mint korábban láttuk) a legtöbb őssejt lappang
S vajon Szarvas (csak így: Szarvas) nem a magyarok állatőseként jelent-e meg ősikreinknek (ikráinknak), s nem ő jelölte-e ki számukra-számunkra ezt a szent helyet?
A szarv, az agancs, koronaekvivalens...
Amióta a Magyar Szent Korona hazakerült úgy tűnik itthon is, a világban is, felgyorsultak a történések, beindult egy "helyrekerülési" folyamat... Ez a történet egészen pontosan 1987 január 6-án, vízkereszt napján kezdődött, (koronavisszaadás napja). Jó tudni, hogy vízkereszt napját a régiek az Úr megjelenés napjaként tartották számon és ünnepelték, a pogány korokban viszont a visszatérő napfényt köszöntötték e napon. Érdemes megjegyezni, hogy abban az időben a Magyar Országgyűlés elnöke egy Apró vezetéknevű elvtárs volt, ő vette át hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterétől a koronát, míg az USA-ban egy Jimi Carter nevű jóember töltötte be az elnöki posztot, aki civilben földimogyoró termeléssel foglalkozott. Mi is történ valójában: egy szív küldi szívnek szívesen gesztus, azzal a módosítással, hogy egy magos ember (ti. földimogyoró termelő) küldött egy másik magos embernek (Apró visszafelé olvasva lehetne a(o)rpa is ez meg mint láttuk maga a mag, csak "negatívban") egy "velős" ajándékot: Mag küldte, magnak magasan...
A korona tehát akkor és ott valamiképpen mégis mag(á)ra talált... A következő "életbe vágó metszést" (lehet szószerint is értelmezni) szintén egy "szarvas-elvtárs" ejtette a dél-nyugati határunkon 1989 szeptember 11-én. Horn (ez annyit tesz szarv) Gyulának hívták, és az akkori Magyarország külügyminisztere volt. (Néhány évvel később, mint miniszterelnök akaratlanul is beteljesedett szarvassága: szabályos vas koronával a fején hangoztatta, hogy a kormány a bal oldalon van). A harmadik (három a magyar igazság) helyrekerülési mozzanat (ismét magközelbe kerültünk) 199o augusztusában történt, amikor Gönc Árpád lett Magyarország elnöke...
De keringjünk még egy kicsit a magunk körül:
1989 augusztusában (ezt az évet tartja úgy számon a magyar köztudat, mint a rendszerváltás évét), a Budapesten megrendezett öttusa világbajnokságon fényes hazai siker született. Az öttusáról tudni kell, hogy a legsokoldalúbb felkészültséget igénylő, összetett verseny, amely akadálylovaglásból, párbajtőrvívásból, pisztolylövésből, úszásból és terepfutásból áll. Ha őselemek tekintetében szeretnénk képet kapni magunkról (Magyarország öttusa nagyhatalom), akkor elmondhatjuk, hogy mind az öt elemben elemünkben vagyunk: a futás révén a föld elemben, az úszás révén a víz elemben, a céllövés révén a tűz elemben, a vívás réven a levegő elemben és ötödikként a lovaglás révén az élet minőségében is lovon vagyunk (mén szavunk török eredetű és spermát, magot, ondót jelent, ill. hím lovat).
Úgy tűnik tehát, hogy a mag kicsírázása, fejlődése a forradalmak és rendszerváltozások révén Magyarországon indult meg és terjedt ki az egész Kárpát-medence térségére. A mag szemszögéből nézve, nem lehet számunkra közömbös, hogy Romániában (Erély) Tőkés László neve fémjelzi a maghasadást-magfúziót...
(Korábban utaltam a tő-tök-tőke-tökéletes-tökös- szavaink egymásból való levezethetőségére, itt viszont a tőkét mint maghajtást emelném ki...)
Az elmúlt évezredekben a magyarság, (távol) keletről a Kárpát-medencébe, majd az elmúlt egy-két száz évben százas, ezres, százezres, milliós nagyságrendben, lökésszerűen "közel" és "távol-nyugatra" (nyugateurópa, Amerikai földrész-Ausztrália) vetődött, vert gyökeret s mindenütt megalapította a maga "Arpádhonát" (Árpádhon, valójában az USA Luisiana államában, a Missisipi deltája közelében elterülő magyar település, amelyet az 1910-20-as években alapítottak a kivándorló magyarok, s fő tevékenységük a szamócatermesztés volt. Olyan termést takaríthattak be tehát, amely ugyan szív alakú a magjait viszont a szívén viseli, kint hordja. Dalban-versben is hagytak üzenetet az utókornak: "Szép Louisiana virágos ölében Boldog magyar farmer dolgozik serényen Árpádhoni magyar veteményes földje Szép Louisiana legszebb ékessége...")
A kör ismét bezárult, hiszen távol-kelet és "távol-nyugat" majdnem ugyanott van...
Körbeértük, körbeéltük, körbelaktuk a világot keletről nyugatra s nyugatról keletre, n(N)aposak, n(N)apkorúak lettünk, de maradtunk magunknak magyarok...
Múltunk, jelenünk, jövőnk mind magkor, hiszen amíg magyar van, addig mag is van, s amíg mag van, addig élet is van...
A "szűkebb" értelemben számontartott magkor, az 18oo-as évek derekán kezdődött, először a biológiában majd alig pár évvel később a kémiában. Mindkét esetben igazi áttörés született az illető tudományos diszciplina területén, s talán mondanom sem kell, ezúttal is igazi magvas nevek fémjelzik tudósainkat.
Mendel (újra egy mag archetipus, 1865-ben fektette le a genetika alap-kövét, azzal, hogy megjelentette első összefoglaló örökléstani közleményét, amelyben növényekkel folytatott keresztezési kísérleteit és azok statisztikai feldolgozását ismertette. Az osztrák genetikus történetesen borsókkal (ez a növény ugyan hüvelyes, de senki sem vitathatja magvas voltát sem) ill. borsókon végzett kísérletei révén vált ismerté, és írta be nevét egy az új tudomány, a genetika szülőatyjaként a tudomány nagykönyvébe. Azt talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a genetika, a biológiának a legmagvasabb ágává nőtte ki magát s az emberiség éppen a genetikusoknak köszönve napjainkban (lehet hogy ezekben a percekben) jut el a szó szoros értelmében saját magához (ti. saját magjaihoz) azzal, hogy az ember géntérképe dekódoltatott. Nyilvánvaló, hogy maga az orvostudomány is teljesen át fog ennek következtében alakulni, s a kulcsszerepet éppen a köldökzsinórvér őssejtjei fogják játszani. (Amerikában kb. l0 éve gyűjtik és tárolják az újszülöttek köldökzsinórvérét ún. őssejtbankokban. Tekintve, hogy a köldökzsinórvérben nincsenek sejtpusztító sejtek ill. ún. "naiv immunsejtek" vannak, őssejtjeink viszonylag veszélymentesen várják (lefagyasztva), hogy ha szükség van rájuk "bevessék" őket, a génsebészet révén a megfelelő helyre, s új, immár differenciált sejtekké, szövetekké szervekké váljanak ekként biztosítva "gazdájuk" egészségét). Ismét bezárult egy kör, a legősibb s a legújabb összeért... Magára talált a mag...
1869-ben egy Mengyelejev nevű Orosz kémikus (Mengyelejev oroszul ugyanazt jelenti, mint Mendel németül, vagyis mandulát, s ez mint olyan a mag, a magság egyik legszebb archetipusa) gondolt egy jónagyot és felfedezte a kémiai elemek periódusos rendszerét, amely a modern anyagelmélet egyik (ha nem a legfontosabb) alappillére.
Hasonlóképpen, mint az élő minőségben a sejtek, az élettelen, fizikai világban az ún. elemek az építőkövek, s ahogy az őssejtek képesek differenciálódni egyre összetettebb kvalitásokká, úgy a hidrogén is, mint a legegyszerűbb (ős)elem (vigyázat itt nem a korábban emlegetett archaikus világ elemeiről van szó, ez már a specializált tudományos szféra eleme, amely egy protont és egy elektront tartalmaz) egyre komplexebb nagyobb rendszáma elemmé alakulhat. Két archaizáló megjegyzés kívánkozik ide: az egyik, hogy illő volna nevén neveznünk a legmagosabb-magvasabb elemet is, -hogy hűek maradjunk magunkhoz -, s ha rátekintünk a Mengyelejev féle periódusos rendszer táblázatára, akkor a 12. rendszámú elemnél dobban meg jobban a szívünk, a Magnéziumnál. A tizenkettes szám viszont a világmindenséget jelképezi, amely az idő három síkjának és a tér négy égtájának a szorzata, de a körre is "maradék nélkül íródik", tehát így is teljes (gondoljunk az állatövre). A másik kulcsszám a hetes, tekintve, hogy az összes elem hét ún. periódusba sorolható - ezt még Mengyelejevtől tudjuk-. Természetesen ez is szent szám, a világban megnyilvánuló Isten szent száma, az isteni három és a földi négy tökéletességnek az összege, de jelzi az archaikus világ hét bolygóját, a hét napjait, a, zenei hangsort, a szivárvány színeit, s nem utolsó sorban a magyarság hét vezére és hét törzse ugyancsak a teljesség, a szakrális szám általi Isteni küldöttségképére vezethető vissza...
Ahogy a biológiát (saját tudta és akarata nélkül) Mendel forradalmasította a genetika révén (a genetika felfogható úgy is, mint "magbiológia"), úgy a kémiában Mengyelejev tette meg azt a bizonyos kis lépest, amely végül nagy ugrásnak bizonyult a saját tudományában is, de egyszersmind új tudományágak kezdetét is jelentette: fizikai -kémia, magfizika. A genetika ma már a mag magjában operál s a kromoszómák, gének, mint magalkotóelemek ugyanúgy beivódtak mindennapjainkba, mint a maghasadás, magfúzió (ez is egyfajta operáció az élettelen magban) révén az ún. elemi részecskék (nukleonok, pionok, fotonok, pozitronok stb. több száz), amelyek a maguk nemében szintén mag alkotóelemek. (És még mondja valaki, hogy nem magkor a magkor).
Az eddigiek során megszokhattuk, hogy nincsenek véletlenek, sem ha archaizálva, sem ha tudományosan próbálunk a dolgok után eredni. Ezúttal sincs másképp A "Marslakók"-ként elhíresült magyar származású "négyesfogat" (Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és Neumman János) ott bábáskodott a vajúdó atom mellet, magjai (magzatjai) születésénél, mago(u)kat és egymást gerjesztve lepték meg a világot magvas gondolataikkal, szavaikkal, cselekedeteikkel... "A ragyogó elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett látogatókból tevődik össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat. Hiszen köztudott, hogy a magyarok semilyen nyelvet sem képesek idegen akcentus nélkül használni, a magyart kivéve..." (Fritz Houtermans).
Ha már megint a nyelvhez jutottunk (valójában végig a "nyelv hegyén" voltunk) érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a magyar nyelv logikus felépítése, rendkívül árnyalt kifejezésmódja és annak a gondolkodásra visszacsatoló hatása nincs-e közvetlen összefüggésben azzal, hogy a magyarság annyi tehetséget adott a világnak. Azt hiszem a válasz egyértelmű... Miről is van szó valójában?
Arról, hogy néhány a híres budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumból kikerült magyar (nem tehetek mást, mint újra felhívni a figyelmet a fasorra) az égből lehozta a Napot. (Ha két könnyű atommag egyesül egy nagyobb atommaggá, nagy mennyiségű energia szabadul fel. Az ún. magfúzió természetesen nem emberi találmány: hosszú milliárd évek óta a világegyetem legfőbb energiaforrása. A csillagok, így a Nap központjában adottak azok a feltételek (nagy nyomás, hőmérséklet), amelyek között az ilyen típusú magreakciók végbemennek és energiát termelnek.) Napjainkban intenzív kutatások folynak a világ legfejlettebb országaiban a termonukleáris fúzió szelídített változatának hőerőművekben történő fenntartására. Általa az energiatermelés igen jelentős, fűtőanyagból szinte kifogyhatatlan a Föld, ugyanakkor a magfúzió során nem keletkezik káros sugárzás, így, radioaktív hulladék sem. A tudósok 20l0-re jósolják az első ilyen reaktor beindulását (Bödök Zsigmond: Nobel-díjas magyarok 36. old. Nap Kiadó, Dunaszerdahely 1999)
Hans Bethe, Nobel-díjas fizikus egy alkalommal így vélekedett Neuman Jánosról: "Neuman agyát ismerve elgondolkodik az ember, hogy nem valamilyen magasabb rendű faj egyik egyedével áll-e szemben, akik nem is emberek, hanem félistenek, de olyan alaposan kiismerték az embert, hogy tökéletesen utánozni tudják"...
A fizikusok sem tekintik minden alap nélkül a modern fizika legnagyobb alakjának, mégis a gépek gondolkodásra való tanításával szerzett magának elévülhetetlen érdemeket, ő dolgozta ki ugyanis a ma ismert számítógépeknek a működési elvét, s a szakmai közvélemény még ma is az e tárgyban megjelent írásait tartja a számítógépekről valaha is megjelent legfontosabb dokumentumoknak.
Ami tehát a biológiában a genetika, fizikában a magfizika, az a matematikában a kibernetika, ("agymatematika" vagy "magmatematika"), s a számítógépek (a kibernetika tárgyiasult termékei) egyre fontosabb részeit képezik életünknek. ...
Nemcsak a Nap került korunkban Földközelbe, agyaink is hatványozódtak a számítógépek ill. az azokat összekötő világháló révén... Az agy és a mag analóg képletek:
Egyik is, másik is információkat tárol és hasznosít. Agyunk a nem genetikai úton terjedő információknak a magja (nevezik a nem genetikai úton terjedő információt kultúrának is), a mag viszont az összes örökölt genetikai üzenetet az "agyába vési". Vagyis agy-mag egyre megy... Úgy tűnik, hogy a világ egyre jobban "elagyasodik", (de mondhatnék magzást is) mások mellett, de elsősorban a számítógépek és az internet révén. Csányi Vilmos így ír erről a "Az evolúció általános elmélete" c. 1979-ben megjelent kitűnő munkájában:
"A földi evolúciónak abban a szakában vagyunk, amikor már felismerhetők egy végső globális konvergencia jelei, felmerül a kérdés, hogy vajon az evolúció a Földre, vagy legalábbis csak a bolygókra korlátozódó jelenség-e, vagy pedig része van az egész Univerzum sorsának alakításában?..." majd később így folytatja: "Ha a globális rendszer eljut az evolúciós egyensúly állapotába, maga is replikatív egységgé válik"... A replíkatív egység kifejezés mögött az a mag rejlik, amelynek kedvéért ezt az írást is elkezdtem, ill. címbefoglaltam... Archaizáljunk tovább:
Nem lenne teljes az ötelemű magyar világ képe, ha csak a "marslakók négyesénél" maradnánk. Hol rejtőzik vajon az ötödik elem, a quinta esentia? Természetesen Erdélyben, és Bólyaiaknak hívják...
Az Appendixben Bólyai János a geometria mintegy kétezer éves problémáját fejtette meg, melynek megoldásán megannyi ragyogó elme mindaddig hiába fáradozott. A földi viszonyokra kifejlődött agy számára az euklideszi geometria a természetes. Annál csodálatosabb, hogy az emberi agy képes volt saját magán túltenni, és új, kozmikus mértékben reális gondolatvilágot teremteni. Kortársai szerint Bolyai űrtana Kopernikusznál is nagyobb forradalmat jelent az egyetemes gondolkodásban. A matematika és fizika kapcsolatát is mélyrehatóan kutatta. Felismerte a geometriai térszerkezet és a gravitációs erőtér szoros összefüggését. Ezt a kapcsolatot konkrétan Einstein mutatta ki 1916-ban híres egyenletében, s ez az általa kidolgozott általános relativitáselmélet egyik alapösszefüggése... Bolyai úttörő jelentőségű elméleti munkássága meghatározónak bizonyult a bölcselet, matematikai logika, nyelvfilozófia, jeltan és az információelmélet területén.
Úgy tűnik tehát, mintha ez az ötödik, élő (fa) minőség igencsak meghatározó, ha nem a legfontosabb feltétele volna a teljességnek... Első alkalommal 19ol-ben osztották ki a Nobel- díjakat, tehát a díj a millennium évében kereken 100 esztendős. Az elmúlt egy tized ezer évben se több se kevesebb mint 12 magyar Nobel-díjas tudóst tarthat számon a világ. És itt újra egy kört zárhatunk be, anélkül, hogy az ígéretesnek látszó asztrálmítoszi besorolást elvégeznénk, másra bízván azt...
(Minden magára adó, csillagmitológiával foglalkozó ember számara kihívás, ha valamiből egy tucat van,: arra ösztökéli az illetőt, hogy beillessze pl. ezt a tizenkettességet is, az állatöv 12 elemű rendszerébe.)
Adósak maradtunk még egy olyan tudományterülettel, ahol az ember a szó legszorosabb értelmében magával foglalkozik. Nem más ez mint a korszerű pszichológiának az az ága, amely az ún. "self" körül forog. A self angol kifejezés és azt jelenti: magam (így oda vissza is olvasva). A megfigyelő és a megfigyelt, az alany és a tárgy egy és ugyanaz, úgy tűnik, mintha a tudat is önmagába fordult volna az elmúlt néhány évtizedben, mintha ezen a szinten is záródna a kör az ezredvégre...
Meghaladná írásunk kereteit ha "végigzongoráznánk azon a klaviatúrán", amely elvezetett eddig a "magam" pszichológiájáig, annyit viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a magyar pszichoanalitikus iskola a maga korában legalább olyan meghatározó volt a saját területén, mint a korábban már említett fizikus- matematikus mag a sajátján, itt is, ott is korszakalkotó, tények kerültek napvilágra, olyan tudás amely lényegileg változtatta és folyamatosan változtatja életünket, annak minden szintjén, és akkor is ha nem akarjuk...
Nem térhetünk viszont ki a "kollektív self", vagyis az alól amit legegyszerűbben nemzetléleknek, nemzeti kollektív tudattalannak, nemzeti össz-lélekmagnak nevezhetnénk...
Ez a princípium mindenekelőtt a magyar népművészetben ölt testet a legpregnánsabban. Így az ezredelőn nem kis megelégedéssel és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy az 1970-es évektől kezdődően lassan a harmadik generációja nől fel a táncházmozgalomnak, Liszt Ferenc óta ki tudja hányszor újította meg a magyar népzene a várost és a világot... s maradt (jóesetben) mindvégig önmaga.
A magfestészetről, Csontváry Kosztka Tivadar kapcsán már ejtettem szót (Lásd: A Napútfestő pillangói - magfestészet c. írást, Muratáj 99/1) Egyre világosabb, hogy legnagyobb festőnk szükségszerűen járta be a maga festői és életútját: Magút a Napúton...
Más kor és más műfaj, stílusirányzat, de mindennképpen magvas művészként kell számontartanunk a szobrászt Haraszty Istvánt, aki "Fügemagozó" ill. "Agyágyú" c. alkotásaival szerzett magának és hazájának rangot a kortárs szobrászat mezőnyében.
Makovecz Imre neve, élete és munkássága magáért beszél... Geszti Péter nevét sem hagyhatjuk ki ebből a magvas mezőnyből, noha ez, amit a zenében tesz egy más súlycsoportot képvisel. A "Mit tehet a sejk, aki mit se' sejt" kezdetű dal igen figyelemreméltó, s talán megérdemelne egy önálló elemzést is...
S végül, hogy hazai berkek medrébe tereljük az írást, nem feledkezhetünk meg a kortárs grafika legnagyobb alakjáról Gálics Istvánról, aki ugyan elsősorban a miénk, Muravidékieké, hiszen valamennyien személyesen is ismertük, amíg közöttünk élt, de grafikai lapjai fa és vér sejteket sejtetnek monumentális méretű lenyomatain. Az alany és a tárgy maga az ötödik elem a kvinta eszenca, az élő minőség, a lehető legkonkrétabban és a lehető legelvontabban kifejezve, vagyis a mag, mindenki magja...
(Magától értetődő, hogy születőfélben van az az írás, amelyben bővebben kifejtem Gálics István művészetéről alkotott véleményemet.)
Hogy így a végefelé vagyok ennek az esszéfélének azon gondolkodom milyen magvas gondoláttal lehetne befejezni a töprengést?
Az egyre divatosabb ún. pánspermia elmélet (pánspermia=mindenütt magok) amely szerint a Földet (mint petesejtet) egy Marsról származó ősi meteorit "termékenyítette meg", - azzal hogy belécsapódott (mint egy fűrge spermium szerintem mindenképpen figyelemreméltó). Egyszerre van benne a mitologizáló analógiákra épülő archaikus prélogika, fel van vértezve megfelelő mennyiségű és minőségű tudományos berkekben elfogadott tényanyaggal is, és végül, de nem utolsósorban volt már szó ebben az írásban Marslakókról, akikről kiderítettük, hogy magyarul tudnak a legjobban...
Úgy legyen!
(Lendva 200l december - 2002 január.)
Varga Tibor:Boldogasszony kelengyéje
Mini megáradt hegyipatak, úgy sodorja téma-egységeit - s velük bennünket is - sorról-
sorra, lapról-lapra Varga Tibor szilaj szöveg-száguldású tanulmánya, a „Boldogasz-
szony kelengyéje". Láda, trónszék, koporsó, borotvatok, bárka, torony, párta, balta,
szus/.ék és szószék bukdácsol körülöttünk az árban, maguk mutogatásán túl fel-
felvillogtalván korábban soha nem látott összefüggéseket - múltunk feledésre kárhoz-
tatott, ám sírjukból minduntalan visszajáró kisértet alakzatai közölt.fficeffice" /><O></O>
Mini megáradt hegyipatak, úgy sodorja téma-egységeit - s velük bennünket is - sorról-
sorra, lapról-lapra Varga Tibor szilaj szöveg-száguldású tanulmánya, a „Boldogasz-
szony kelengyéje". Láda, trónszék, koporsó, borotvatok, bárka, torony, párta, balta,
szus/.ék és szószék bukdácsol körülöttünk az árban, maguk mutogatásán túl fel-
felvillogtalván korábban soha nem látott összefüggéseket - múltunk feledésre kárhoz-
tatott, ám sírjukból minduntalan visszajáró kisértet alakzatai közölt.ffice
ffice" /><O></O>
Pálosok - Czékus Jóbtól
Pálosok - Czékus Jóbtól
Régészek, geológusok vették észre, hogy a Pálos kolostorok közelében mindig lehet barlangot találni.
Igen ám, de miért volt szükség arra, hogy barlang is legyen a közelben?
A barlangszentély mélyén - minden jel szerint - hatalmas, egy, az átlagosnál jóval nagyobb méretű, kőből készült koporsó volt. Azon, hogy kőből vagy más egyéb anyagból készült-e, külön érdemes elgondolkozni. Például a budaszentlőrinci tébai remete Szent Pál testét a régészek várakozásával ellentétben nem márványkoporsóba, hanem kristálykoporsóba helyezték.
Aki tisztában van azzal, hogyan működik a márvány, és milyen tulajdonságokkal rendelkezik a kristály, az tudja, hogy akár a legkisebb kristálykő a természetben működő valamennyi energiát egy helyre képes koncentrálni, és pontosan tudja, hogy esetleg egy kristálykoporsóba történt beavatás milyen átalakulást idézhetett elő akár a szűk értelemben vett fizikai testre vonatkoztatva.
A Pálos atyáknak a beavatás pillanatában a koporsóba való belefekvés egyáltalán nem egy jelképes helyzetfelvételt jelentett. Itt élte át a beavatott azt az érzést, amit csak a halál pillanatában élhetett át.
Ezek a pálos atyák, miután befejezték a valódi földi életüket, nem hagytak hátra bomló holttestet.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****Dehát éppen erről nevezetes a magyar alapítású Pálos-rend,\nhogy ennek a rendnek a templomaiban, kolostoraiban gyakorlatilag nem\nvolt szükséges temetőket létesíteni, mert a halál nem úgy végződik,\nmint általában egy életút vége.\n\u003cbr\u003e*****A test megőrződik, szép marad, egészségesnek tűnik, és olyan, mintha valaki csak évszázados álmát aludná egy kőágy mélyén.\n\u003cbr\u003e*****G y ö n g y ö s i Gergely (1520-1522-ig a Pálos-rend\nkormányzója) azt írja, hogy a híres Pálos-templomokban, Márianosztrán,\nPilisszentkereszten, Pilisszentléleken, Pilisszentlászlón,\nBudaszentlőricen és a Máriavölgy-i kolostorokban az atyák \u0026quot;romlatlan\ntesttel\u0026quot; várják a boldog feltámadást. \u003cbr\u003e*****Ez egészen váratlan és rendkívüli pillanatban az egész\nmagyar nemzet feltámadását is jelenti, vagyis ha az atyák romlatlan\ntesttel várják a boldog feltámadást, ez azt jelenti, hogy a maguk testi\nvalójában várakoznak a testi visszajövetelre. Ez már szinte misztikus\ntartományokat érint.\n\u003cbr\u003e*****Viszont ne felejtsük el, a középkor embere egészen másképpen\ngondolkozott, mint a mai, késői leszármazottak. Az akkori ember kevésbé\nvolt annyira misztikus, mint azt mi ma róla feltételezzük. \u003cbr\u003e*****A Nagy Lajos király által alapított Márianosztra-i kolostort\negyszer felkeresi a ferencesrendi Kapisztrán Szent János. O Hunyadi\nJánosnak volt a barátja. Kapisztrán János külföldről jött, tehát a\nvéleménye objektív, megbízható. A legnagyobb hitelességgel kell\nkezelnünk, és ami a legnagyobb érdem ebben, hogy ő ezt egy másik rend,\na Ferences-rend tagjaként említi. Amikor a kolostort felkeresi, így\nkiált fel:\n\u003cbr\u003e*****\u0026quot;...Ha élő szenteket akartok látni, Nosztrára menjetek!...\u0026quot;\n\u003cbr\u003e*****Na igen - mondhatná valaki, de akkor hogyan lehetséges, hogy a\ntörök időkben a pálosok imái valahogy mégsem úgy működtek, ahogyan\nlehetett volna, hogy működjenek?\n\u003cbr\u003e*****Ezek az imák éppen úgy működtek, de azt is tudni kell, hogy\nitt olyan küldetés valósul meg, amely számol azzal, hogy a világnak egy\nbizonyos korszakában azok az erők kerekednek felül - legalábbis\nlátszólag - amelyek a világosságnak és a fénynek az ellenségei. ",1]);//--></SCRIPT>
Dehát éppen erről nevezetes a magyar alapítású Pálos-rend, hogy ennek a rendnek a templomaiban, kolostoraiban gyakorlatilag nem volt szükséges temetőket létesíteni, mert a halál nem úgy végződik, mint általában egy életút vége.
A test megőrződik, szép marad, egészségesnek tűnik, és olyan, mintha valaki csak évszázados álmát aludná egy kőágy mélyén.
G y ö n g y ö s i Gergely (1520-1522-ig a Pálos-rend kormányzója) azt írja, hogy a híres Pálos-templomokban, Márianosztrán, Pilisszentkereszten, Pilisszentléleken, Pilisszentlászlón, Budaszentlőricen és a Máriavölgy-i kolostorokban az atyák "romlatlan testtel" várják a boldog feltámadást.
Ez egészen váratlan és rendkívüli pillanatban az egész magyar nemzet feltámadását is jelenti, vagyis ha az atyák romlatlan testtel várják a boldog feltámadást, ez azt jelenti, hogy a maguk testi valójában várakoznak a testi visszajövetelre. Ez már szinte misztikus tartományokat érint.
Viszont ne felejtsük el, a középkor embere egészen másképpen gondolkozott, mint a mai, késői leszármazottak. Az akkori ember kevésbé volt annyira misztikus, mint azt mi ma róla feltételezzük.
A Nagy Lajos király által alapított Márianosztra-i kolostort egyszer felkeresi a ferencesrendi Kapisztrán Szent János. Ő Hunyadi Jánosnak volt a barátja. Kapisztrán János külföldről jött, tehát a véleménye objektív, megbízható. A legnagyobb hitelességgel kell kezelnünk, és ami a legnagyobb érdem ebben, hogy ő ezt egy másik rend, a Ferences-rend tagjaként említi. Amikor a kolostort felkeresi, így kiált fel:
"...Ha élő szenteket akartok látni, Nosztrára menjetek!..."
Na igen - mondhatná valaki, de akkor hogyan lehetséges, hogy a török időkben a pálosok imái valahogy mégsem úgy működtek, ahogyan lehetett volna, hogy működjenek?
Ezek az imák éppen úgy működtek, de azt is tudni kell, hogy itt olyan küldetés valósul meg, amely számol azzal, hogy a világnak egy bizonyos korszakában azok az erők kerekednek felül - legalábbis látszólag - amelyek a világosságnak és a fénynek az ellenségei.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****\u0026quot;A Pálos-atyák előre tekintve az évszázadok viharára azt\nhangsúlyozzák, hogy ők éppen azt az utat találták meg, amely a sűrű,\nsötét erdőn átvezet...az átvezető utat a Pálos-atyák megtalálták...azt\naz utat, amely a világ madárfogó-hálójából a világot kivezetik.\n\u003cbr\u003e*****Számolnak azzal, hogy a világ a kárhozatos útvesztőbe téved...\u0026quot; - állítja Szántai Lajos egyik előadásában.\n\u003cbr\u003e*****Hunyadi Mátyás Nagykirályunk halála után néhány évtizedig\nészrevehetően drámai fordulat következik be a Pálos-rend működésében.\nAz atyák úgy távoznak el ebből a világból, hogy fizikai testüket is\nmagukkal viszik. 1526-ban a budaszentlőrinci Pálos-kolostort Szulejmán\nszultán hadai napokig pusztítják. Több ezer török csupán ezt az\negyetlen Pálos-kolostort dúlja föl. Tíz napig mindent lepusztítanak.\nÉppen Gyöngyösi Gergely munkájában olvasható, hogy azért pusztítanak\nilyen intenzitással, mert amit keresnek, nem találják meg. Ők célzottan\na romlatlan, a boldog feltámadásara váró testeket keresik, mert\npontosan tudják, ha ezt megtalálják, akkor a Nemzet nem tud majd\nfeltámadni.\n\u003cbr\u003e*****Örömmel jelenthetem, ezt sem a török, sem az utána következő elnyomó akarnok, zsarnok hatalmi apparátusa sem találta meg. \n\u003cbr\u003e*****Ezek nagyon jó helyen vannak mind a mai napig. \n\u003cbr\u003e*****MA A NEMZET AZT AZ IDEJÉT ÉLI, AMELY EGYFAJTA FELTÁMADÁS KÉPÉT VETÍTI ELÉNK.\n\u003cbr\u003e*****A Pálos-kolostorokat a mohácsi vész idején az atyák bezárják.\nA krónikás leírja azokat a tartomány-főnököket, akik végigjárják ezeket\na kolostorokat. Egyetlen példázat Szántai Lajostól:\n\u003cbr\u003e*****\u0026quot;Egy István nevezetű rendfőnök végiglátogatja a mohácsi\ntragédia előtt a kolostorokat. Itt azt látja, hogy minden atya\nvárakozik a végső átlényegülésre. Például amikor a c s a t k a i\nkolostort keresi fel, bemegy a címterembe. Ott találkozik egy ifjú\nemberrel. Megkérdi tőle, hogy hát, te fiam, ennyire fiatal vagy, és\nvállalod ezt a küldetést? Az ifjú erre azt mondja: Ó, Atya, én nagyon\nboldog ember vagyok, hallgassa meg azt, ami velem történt most az\nelőbb! Mielőtt Te, Atya, beléptél ide, egy magas termetű, gyönyörű,\nrendkívüli, fényes öltözetű ifjú végiglátogatta az itt fekvő atyákat,\nmindenkinek adott egy-egy arany talentumot.\n",1]);//--></SCRIPT>
"A Pálos-atyák előre tekintve az évszázadok viharára azt hangsúlyozzák, hogy ők éppen azt az utat találták meg, amely a sűrű, sötét erdőn átvezet...az átvezető utat a Pálos-atyák megtalálták...azt az utat, amely a világ madárfogó-hálójából a világot kivezetik.
Számolnak azzal, hogy a világ a kárhozatos útvesztőbe téved..." - állítja Szántai Lajos egyik előadásában.
Hunyadi Mátyás Nagykirályunk halála után néhány évtizedig észrevehetően drámai fordulat következik be a Pálos-rend működésében. Az atyák úgy távoznak el ebből a világból, hogy fizikai testüket is magukkal viszik. 1526-ban a budaszentlőrinci Pálos-kolostort Szulejmán szultán hadai napokig pusztítják. Több ezer török csupán ezt az egyetlen Pálos-kolostort dúlja föl. Tíz napig mindent lepusztítanak. Éppen Gyöngyösi Gergely munkájában olvasható, hogy azért pusztítanak ilyen intenzitással, mert amit keresnek, nem találják meg. Ők célzottan a romlatlan, a boldog feltámadásra váró testeket keresik, mert pontosan tudják, ha ezt megtalálják, akkor a Nemzet nem tud majd feltámadni.
Örömmel jelenthetem, ezt sem a török, sem az utána következő elnyomó akarnok, zsarnok hatalmi apparátusa sem találta meg.
Ezek nagyon jó helyen vannak mind a mai napig.
MA A NEMZET AZT AZ IDEJÉT ÉLI, AMELY EGYFAJTA FELTÁMADÁS KÉPÉT VETÍTI ELÉNK.
A Pálos-kolostorokat a mohácsi vész idején az atyák bezárják. A krónikás leírja azokat a tartomány-főnököket, akik végigjárják ezeket a kolostorokat. Egyetlen példázat Szántai Lajostól:
"Egy István nevezetű rendfőnök végiglátogatja a mohácsi tragédia előtt a kolostorokat. Itt azt látja, hogy minden atya várakozik a végső átlényegülésre. Például amikor a c s a t k a i kolostort keresi fel, bemegy a címterembe. Ott találkozik egy ifjú emberrel. Megkérdi tőle, hogy hát, te fiam, ennyire fiatal vagy, és vállalod ezt a küldetést? Az ifjú erre azt mondja: Ó, Atya, én nagyon boldog ember vagyok, hallgassa meg azt, ami velem történt most az előbb! Mielőtt Te, Atya, beléptél ide, egy magas termetű, gyönyörű, rendkívüli, fényes öltözetű ifjú végiglátogatta az itt fekvő atyákat, mindenkinek adott egy-egy arany talentumot.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****Már kiment volna, de én utána szóltam: Uram, hát én nem kapom\nmeg a fizetségemet? Erre visszafordult az ifjú és ezt mondta: miért\nkapnád te meg, hiszen te nem dolgoztál az én szőlőmben...Innen tudjuk,\nhogy Jézus Krisztus járja sorban az atyákat. \u003cbr\u003e*****Ekkor - és ez a lényeg - ezeket mondja a magyar ifjú: igaz\nugyan, Uram, hogy fiatal vagyok, de azért jöttem, hogy itt a\nküldetésemet elvégezzem. De az idő sietős, erre nem maradt idom, de -\nén - itt vagyok!...és tudom, hogy te vagy a Magyar Isten!...ekkor az\nifjú odalépett hozzám, és a kezembe nyomott egy arany talentumot...nézd\nmeg, atyám, itt van a kezemben!\u0026quot;\n\u003cbr\u003e*****Ez az aranytalentum most a nemzet, elsősorban magyar fiatalok\nkezében van. 1526-ban végigsöpört Európában egy hullám, és az ősi\nkultúrák eltűntek a Föld színéről. Nemcsak a Kárpát-medencében, de a\nmaják, inkák, aztékok, Indiában a\n\u003cbr\u003e*****Fehér-Hun Rádzsák dinasztiája. Nálunk pedig itt volt M o h á\nc s ! De szerencsére a magyar Pálosok biztosították a Nemzet és a\nKárpát-medence megmaradását. Azért léptek színre, hogy mi a\nfeltámadásunkhoz szükséges energiát, fényt fel tudjuk szabadítani.\n\u003cbr\u003e*****AZ A NEMZET, AKI NEM TUD ÁLDOZNI, AZ NEM TUDJA A JÖVOT BIZTOSÍTANI UTÓDAI SZÁMÁRA.\n\u003cbr\u003e*****MI MEGHOZTUK EZT AZ ÁLDOZATOT. LEGYÜNK AZON, HOGY EGYSÉGET\nALKOTVA, ÖSSZEFOGVA EGY SZÍVKÉNT DOBBANJUNK ÉS EGY TISZTA, ÚJ VILÁGOT\nHAGYJUNK A KÖVETKEZO NEMZEDÉKEKNEK, HOGY MAJDAN ŐK MÁR EGY VIRÁGBA\nBORULT MAGYARORSZÁGOT HAGYHASSANAK ÖRÖKÜL!\n\u003cbr\u003e*****A HAZA fogalma csupán frázisként működik bennünk, ha nem\nismerjük önmagunkat. Ha csak kapni vágyó gyermekként használjuk ki\nföldjét, flóráját és faunáját, ha nem tudunk önmérsékletet tanulni,\nkevésbé birtokolni mindent, nem ismerhetjük meg a világot sem\nteljességében, ha csak másoktól várunk el nekünk járó elképzelt\ntisztességet és toleranciát, nem élhetünk békében a természettel - és\nígy egymással sem. Ha félünk a csendtől, ha veszni hagyjuk életünkből a\nszél zúgását, a vizek hangját, akkor egyre szorongóbbakká,\nfeszültebbekké alakulunk, s a haza, az otthon is elveszíti eredeti\nfunkcióját, közösségét, védelmi jellegét.\n",1]);//--></SCRIPT>
Már kiment volna, de én utána szóltam: Uram, hát én nem kapom meg a fizetségemet? Erre visszafordult az ifjú és ezt mondta: miért kapnád te meg, hiszen te nem dolgoztál az én szőlőmben... Innen tudjuk, hogy Jézus Krisztus járja sorban az atyákat.
Ekkor - és ez a lényeg - ezeket mondja a magyar ifjú: igaz ugyan, Uram, hogy fiatal vagyok, de azért jöttem, hogy itt a küldetésemet elvégezzem. De az idő sietős, erre nem maradt idom, de - én - itt vagyok!...és tudom, hogy te vagy a Magyar Isten!...ekkor az ifjú odalépett hozzám, és a kezembe nyomott egy arany talentumot...nézd meg, atyám, itt van a kezemben!"
Ez az aranytalentum most a nemzet, elsősorban magyar fiatalok kezében van. 1526-ban végigsöpört Európában egy hullám, és az ősi kultúrák eltűntek a Föld színéről. Nemcsak a Kárpát-medencében, de a maják, inkák, aztékok, Indiában a
Fehér-Hun Rádzsák dinasztiája. Nálunk pedig itt volt M o h á c s ! De szerencsére a magyar Pálosok biztosították a Nemzet és a Kárpát-medence megmaradását. Azért léptek színre, hogy mi a feltámadásunkhoz szükséges energiát, fényt fel tudjuk szabadítani.
AZ A NEMZET, AKI NEM TUD ÁLDOZNI, AZ NEM TUDJA A JÖVOT BIZTOSÍTANI UTÓDAI SZÁMÁRA.
MI MEGHOZTUK EZT AZ ÁLDOZATOT. LEGYÜNK AZON, HOGY EGYSÉGET ALKOTVA, ÖSSZEFOGVA EGY SZÍVKÉNT DOBBANJUNK ÉS EGY TISZTA, ÚJ VILÁGOT HAGYJUNK A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEKNEK, HOGY MAJDAN ŐK MÁR EGY VIRÁGBA BORULT MAGYARORSZÁGOT HAGYHASSANAK ÖRÖKÜL!
A HAZA fogalma csupán frázisként működik bennünk, ha nem ismerjük önmagunkat. Ha csak kapni vágyó gyermekként használjuk ki földjét, flóráját és faunáját, ha nem tudunk önmérsékletet tanulni, kevésbé birtokolni mindent, nem ismerhetjük meg a világot sem teljességében, ha csak másoktól várunk el nekünk járó elképzelt tisztességet és toleranciát, nem élhetünk békében a természettel - és így egymással sem. Ha félünk a csendtől, ha veszni hagyjuk életünkből a szél zúgását, a vizek hangját, akkor egyre szorongóbbakká, feszültebbekké alakulunk, s a haza, az otthon is elveszíti eredeti funkcióját, közösségét, védelmi jellegét.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****A Pálos szerzetesek otthon voltak az erdőkben, hegyekben.\nTudásuk, szemlélődésük, csendjük bárhol a világban ezért is adhatott\nnekik házat - és hazát.\n\u003cbr\u003e*****Tehát Fiatalok, a ti kezetekben van most a nemzet továbbélésének, a nemzetnek a sorsa.\n\u003cbr\u003e*****\u003cb\u003eGyőzzetek!\u003c/b\u003e\n\u003cbr\u003e*****Sok sikert, minél békésebb alkotómunkát kívánok valamennyi Magyar Testvéremnek a \u003cb\u003eMagyar Szent Korona országaiban....és azon túl is\u003c/b\u003e.\n\u003cbr\u003e\u003ci\u003eCzékus Jób \u003c/i\u003e\n\u003cbr\u003e\n\u003cbr\u003e\u003c/div\u003e\u003c/td\u003e\n \u003c/tr\u003e\n \u003c/tbody\u003e\u003c/table\u003e\u003c/td\u003e\n \u003ctd align\u003d\"center\" bgcolor\u003d\"#10694b\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"140\"\u003e \n \n \u003cfont size\u003d\"1\"\u003e\n\n\u003ctable style\u003d\"font-family:verdana;font-size:11px;color:rgb(255, 255, 255)\" border\u003d\"0\" cellpadding\u003d\"2\" cellspacing\u003d\"0\" width\u003d\"140\"\u003e\n \u003ctbody\u003e\u003ctr\u003e\u003ctd style\u003d\"font-family:verdana;font-size:11px;color:rgb(255, 255, 0)\" align\u003d\"center\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"100%\"\u003e \n \u003cb\u003e2008(\u003ca href\u003d\"http://dobogommt.hu/letoltes/kitalalt1.WMV\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffff00\"\u003e1708\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e).02.21.\u003c/b\u003e\u003cbr\u003e\u003cbr\u003e\n\n \n\u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/atya-anya-fiu.jpg\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg alt\u003d\"Az Atya, Anya és Fiú: a Maniheista szentháromság\" border\u003d\"0\" height\u003d\"128\" vspace\u003d\"2\" width\u003d\"140\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n\u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/peticio/\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg alt\u003d\"Petíciózás\" border\u003d\"0\" height\u003d\"20\" width\u003d\"105\"\u003e\u003cbr\u003e \n \u003cimg align\u003d\"middle\" border\u003d\"0\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003c/td\u003e\u003c/tr\u003e\n \n \u003ctr\u003e\n \u003ctd align\u003d\"center\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"100%\"\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/bannercsere.php\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffffff\"\u003eBANNERCSERE\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.dobogommt.hu/\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffffff\"\u003e\u003cb\u003eDobogó\u003c/b\u003e\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.youtube.com/watch?v\u003dNTt681GDJYk\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e",1]);//--></SCRIPT>
A Pálos szerzetesek otthon voltak az erdőkben, hegyekben. Tudásuk, szemlélődésük, csendjük bárhol a világban ezért is adhatott nekik házat - és hazát.
Tehát Fiatalok, a ti kezetekben van most a nemzet továbbélésének, a nemzetnek a sorsa.
Győzzetek!
Sok sikert, minél békésebb alkotómunkát kívánok valamennyi Magyar Testvéremnek a Magyar Szent Korona országaiban....és azon túl is.
Czékus Jób
Pálosok - Czékus Jóbtól
Régészek, geológusok vették észre, hogy a Pálos kolostorok közelében mindig lehet barlangot találni.
Igen ám, de miért volt szükség arra, hogy barlang is legyen a közelben?
A barlangszentély mélyén - minden jel szerint - hatalmas, egy, az átlagosnál jóval nagyobb méretű, kőből készült koporsó volt. Azon, hogy kőből vagy más egyéb anyagból készült-e, külön érdemes elgondolkozni. Például a budaszentlőrinci tébai remete Szent Pál testét a régészek várakozásával ellentétben nem márványkoporsóba, hanem kristálykoporsóba helyezték.
Aki tisztában van azzal, hogyan működik a márvány, és milyen tulajdonságokkal rendelkezik a kristály, az tudja, hogy akár a legkisebb kristálykő a természetben működő valamennyi energiát egy helyre képes koncentrálni, és pontosan tudja, hogy esetleg egy kristálykoporsóba történt beavatás milyen átalakulást idézhetett elő akár a szűk értelemben vett fizikai testre vonatkoztatva.
A Pálos atyáknak a beavatás pillanatában a koporsóba való belefekvés egyáltalán nem egy jelképes helyzetfelvételt jelentett. Itt élte át a beavatott azt az érzést, amit csak a halál pillanatában élhetett át.
Ezek a pálos atyák, miután befejezték a valódi földi életüket, nem hagytak hátra bomló holttestet.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****Dehát éppen erről nevezetes a magyar alapítású Pálos-rend,\nhogy ennek a rendnek a templomaiban, kolostoraiban gyakorlatilag nem\nvolt szükséges temetőket létesíteni, mert a halál nem úgy végződik,\nmint általában egy életút vége.\n\u003cbr\u003e*****A test megőrződik, szép marad, egészségesnek tűnik, és olyan, mintha valaki csak évszázados álmát aludná egy kőágy mélyén.\n\u003cbr\u003e*****G y ö n g y ö s i Gergely (1520-1522-ig a Pálos-rend\nkormányzója) azt írja, hogy a híres Pálos-templomokban, Márianosztrán,\nPilisszentkereszten, Pilisszentléleken, Pilisszentlászlón,\nBudaszentlőricen és a Máriavölgy-i kolostorokban az atyák \u0026quot;romlatlan\ntesttel\u0026quot; várják a boldog feltámadást. \u003cbr\u003e*****Ez egészen váratlan és rendkívüli pillanatban az egész\nmagyar nemzet feltámadását is jelenti, vagyis ha az atyák romlatlan\ntesttel várják a boldog feltámadást, ez azt jelenti, hogy a maguk testi\nvalójában várakoznak a testi visszajövetelre. Ez már szinte misztikus\ntartományokat érint.\n\u003cbr\u003e*****Viszont ne felejtsük el, a középkor embere egészen másképpen\ngondolkozott, mint a mai, késői leszármazottak. Az akkori ember kevésbé\nvolt annyira misztikus, mint azt mi ma róla feltételezzük. \u003cbr\u003e*****A Nagy Lajos király által alapított Márianosztra-i kolostort\negyszer felkeresi a ferencesrendi Kapisztrán Szent János. O Hunyadi\nJánosnak volt a barátja. Kapisztrán János külföldről jött, tehát a\nvéleménye objektív, megbízható. A legnagyobb hitelességgel kell\nkezelnünk, és ami a legnagyobb érdem ebben, hogy ő ezt egy másik rend,\na Ferences-rend tagjaként említi. Amikor a kolostort felkeresi, így\nkiált fel:\n\u003cbr\u003e*****\u0026quot;...Ha élő szenteket akartok látni, Nosztrára menjetek!...\u0026quot;\n\u003cbr\u003e*****Na igen - mondhatná valaki, de akkor hogyan lehetséges, hogy a\ntörök időkben a pálosok imái valahogy mégsem úgy működtek, ahogyan\nlehetett volna, hogy működjenek?\n\u003cbr\u003e*****Ezek az imák éppen úgy működtek, de azt is tudni kell, hogy\nitt olyan küldetés valósul meg, amely számol azzal, hogy a világnak egy\nbizonyos korszakában azok az erők kerekednek felül - legalábbis\nlátszólag - amelyek a világosságnak és a fénynek az ellenségei. ",1]);//--></SCRIPT>
Dehát éppen erről nevezetes a magyar alapítású Pálos-rend, hogy ennek a rendnek a templomaiban, kolostoraiban gyakorlatilag nem volt szükséges temetőket létesíteni, mert a halál nem úgy végződik, mint általában egy életút vége.
A test megőrződik, szép marad, egészségesnek tűnik, és olyan, mintha valaki csak évszázados álmát aludná egy kőágy mélyén.
G y ö n g y ö s i Gergely (1520-1522-ig a Pálos-rend kormányzója) azt írja, hogy a híres Pálos-templomokban, Márianosztrán, Pilisszentkereszten, Pilisszentléleken, Pilisszentlászlón, Budaszentlőricen és a Máriavölgy-i kolostorokban az atyák "romlatlan testtel" várják a boldog feltámadást.
Ez egészen váratlan és rendkívüli pillanatban az egész magyar nemzet feltámadását is jelenti, vagyis ha az atyák romlatlan testtel várják a boldog feltámadást, ez azt jelenti, hogy a maguk testi valójában várakoznak a testi visszajövetelre. Ez már szinte misztikus tartományokat érint.
Viszont ne felejtsük el, a középkor embere egészen másképpen gondolkozott, mint a mai, késői leszármazottak. Az akkori ember kevésbé volt annyira misztikus, mint azt mi ma róla feltételezzük.
A Nagy Lajos király által alapított Márianosztra-i kolostort egyszer felkeresi a ferencesrendi Kapisztrán Szent János. Ő Hunyadi Jánosnak volt a barátja. Kapisztrán János külföldről jött, tehát a véleménye objektív, megbízható. A legnagyobb hitelességgel kell kezelnünk, és ami a legnagyobb érdem ebben, hogy ő ezt egy másik rend, a Ferences-rend tagjaként említi. Amikor a kolostort felkeresi, így kiált fel:
"...Ha élő szenteket akartok látni, Nosztrára menjetek!..."
Na igen - mondhatná valaki, de akkor hogyan lehetséges, hogy a török időkben a pálosok imái valahogy mégsem úgy működtek, ahogyan lehetett volna, hogy működjenek?
Ezek az imák éppen úgy működtek, de azt is tudni kell, hogy itt olyan küldetés valósul meg, amely számol azzal, hogy a világnak egy bizonyos korszakában azok az erők kerekednek felül - legalábbis látszólag - amelyek a világosságnak és a fénynek az ellenségei.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****\u0026quot;A Pálos-atyák előre tekintve az évszázadok viharára azt\nhangsúlyozzák, hogy ők éppen azt az utat találták meg, amely a sűrű,\nsötét erdőn átvezet...az átvezető utat a Pálos-atyák megtalálták...azt\naz utat, amely a világ madárfogó-hálójából a világot kivezetik.\n\u003cbr\u003e*****Számolnak azzal, hogy a világ a kárhozatos útvesztőbe téved...\u0026quot; - állítja Szántai Lajos egyik előadásában.\n\u003cbr\u003e*****Hunyadi Mátyás Nagykirályunk halála után néhány évtizedig\nészrevehetően drámai fordulat következik be a Pálos-rend működésében.\nAz atyák úgy távoznak el ebből a világból, hogy fizikai testüket is\nmagukkal viszik. 1526-ban a budaszentlőrinci Pálos-kolostort Szulejmán\nszultán hadai napokig pusztítják. Több ezer török csupán ezt az\negyetlen Pálos-kolostort dúlja föl. Tíz napig mindent lepusztítanak.\nÉppen Gyöngyösi Gergely munkájában olvasható, hogy azért pusztítanak\nilyen intenzitással, mert amit keresnek, nem találják meg. Ők célzottan\na romlatlan, a boldog feltámadásara váró testeket keresik, mert\npontosan tudják, ha ezt megtalálják, akkor a Nemzet nem tud majd\nfeltámadni.\n\u003cbr\u003e*****Örömmel jelenthetem, ezt sem a török, sem az utána következő elnyomó akarnok, zsarnok hatalmi apparátusa sem találta meg. \n\u003cbr\u003e*****Ezek nagyon jó helyen vannak mind a mai napig. \n\u003cbr\u003e*****MA A NEMZET AZT AZ IDEJÉT ÉLI, AMELY EGYFAJTA FELTÁMADÁS KÉPÉT VETÍTI ELÉNK.\n\u003cbr\u003e*****A Pálos-kolostorokat a mohácsi vész idején az atyák bezárják.\nA krónikás leírja azokat a tartomány-főnököket, akik végigjárják ezeket\na kolostorokat. Egyetlen példázat Szántai Lajostól:\n\u003cbr\u003e*****\u0026quot;Egy István nevezetű rendfőnök végiglátogatja a mohácsi\ntragédia előtt a kolostorokat. Itt azt látja, hogy minden atya\nvárakozik a végső átlényegülésre. Például amikor a c s a t k a i\nkolostort keresi fel, bemegy a címterembe. Ott találkozik egy ifjú\nemberrel. Megkérdi tőle, hogy hát, te fiam, ennyire fiatal vagy, és\nvállalod ezt a küldetést? Az ifjú erre azt mondja: Ó, Atya, én nagyon\nboldog ember vagyok, hallgassa meg azt, ami velem történt most az\nelőbb! Mielőtt Te, Atya, beléptél ide, egy magas termetű, gyönyörű,\nrendkívüli, fényes öltözetű ifjú végiglátogatta az itt fekvő atyákat,\nmindenkinek adott egy-egy arany talentumot.\n",1]);//--></SCRIPT>
"A Pálos-atyák előre tekintve az évszázadok viharára azt hangsúlyozzák, hogy ők éppen azt az utat találták meg, amely a sűrű, sötét erdőn átvezet...az átvezető utat a Pálos-atyák megtalálták...azt az utat, amely a világ madárfogó-hálójából a világot kivezetik.
Számolnak azzal, hogy a világ a kárhozatos útvesztőbe téved..." - állítja Szántai Lajos egyik előadásában.
Hunyadi Mátyás Nagykirályunk halála után néhány évtizedig észrevehetően drámai fordulat következik be a Pálos-rend működésében. Az atyák úgy távoznak el ebből a világból, hogy fizikai testüket is magukkal viszik. 1526-ban a budaszentlőrinci Pálos-kolostort Szulejmán szultán hadai napokig pusztítják. Több ezer török csupán ezt az egyetlen Pálos-kolostort dúlja föl. Tíz napig mindent lepusztítanak. Éppen Gyöngyösi Gergely munkájában olvasható, hogy azért pusztítanak ilyen intenzitással, mert amit keresnek, nem találják meg. Ők célzottan a romlatlan, a boldog feltámadásra váró testeket keresik, mert pontosan tudják, ha ezt megtalálják, akkor a Nemzet nem tud majd feltámadni.
Örömmel jelenthetem, ezt sem a török, sem az utána következő elnyomó akarnok, zsarnok hatalmi apparátusa sem találta meg.
Ezek nagyon jó helyen vannak mind a mai napig.
MA A NEMZET AZT AZ IDEJÉT ÉLI, AMELY EGYFAJTA FELTÁMADÁS KÉPÉT VETÍTI ELÉNK.
A Pálos-kolostorokat a mohácsi vész idején az atyák bezárják. A krónikás leírja azokat a tartomány-főnököket, akik végigjárják ezeket a kolostorokat. Egyetlen példázat Szántai Lajostól:
"Egy István nevezetű rendfőnök végiglátogatja a mohácsi tragédia előtt a kolostorokat. Itt azt látja, hogy minden atya várakozik a végső átlényegülésre. Például amikor a c s a t k a i kolostort keresi fel, bemegy a címterembe. Ott találkozik egy ifjú emberrel. Megkérdi tőle, hogy hát, te fiam, ennyire fiatal vagy, és vállalod ezt a küldetést? Az ifjú erre azt mondja: Ó, Atya, én nagyon boldog ember vagyok, hallgassa meg azt, ami velem történt most az előbb! Mielőtt Te, Atya, beléptél ide, egy magas termetű, gyönyörű, rendkívüli, fényes öltözetű ifjú végiglátogatta az itt fekvő atyákat, mindenkinek adott egy-egy arany talentumot.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****Már kiment volna, de én utána szóltam: Uram, hát én nem kapom\nmeg a fizetségemet? Erre visszafordult az ifjú és ezt mondta: miért\nkapnád te meg, hiszen te nem dolgoztál az én szőlőmben...Innen tudjuk,\nhogy Jézus Krisztus járja sorban az atyákat. \u003cbr\u003e*****Ekkor - és ez a lényeg - ezeket mondja a magyar ifjú: igaz\nugyan, Uram, hogy fiatal vagyok, de azért jöttem, hogy itt a\nküldetésemet elvégezzem. De az idő sietős, erre nem maradt idom, de -\nén - itt vagyok!...és tudom, hogy te vagy a Magyar Isten!...ekkor az\nifjú odalépett hozzám, és a kezembe nyomott egy arany talentumot...nézd\nmeg, atyám, itt van a kezemben!\u0026quot;\n\u003cbr\u003e*****Ez az aranytalentum most a nemzet, elsősorban magyar fiatalok\nkezében van. 1526-ban végigsöpört Európában egy hullám, és az ősi\nkultúrák eltűntek a Föld színéről. Nemcsak a Kárpát-medencében, de a\nmaják, inkák, aztékok, Indiában a\n\u003cbr\u003e*****Fehér-Hun Rádzsák dinasztiája. Nálunk pedig itt volt M o h á\nc s ! De szerencsére a magyar Pálosok biztosították a Nemzet és a\nKárpát-medence megmaradását. Azért léptek színre, hogy mi a\nfeltámadásunkhoz szükséges energiát, fényt fel tudjuk szabadítani.\n\u003cbr\u003e*****AZ A NEMZET, AKI NEM TUD ÁLDOZNI, AZ NEM TUDJA A JÖVOT BIZTOSÍTANI UTÓDAI SZÁMÁRA.\n\u003cbr\u003e*****MI MEGHOZTUK EZT AZ ÁLDOZATOT. LEGYÜNK AZON, HOGY EGYSÉGET\nALKOTVA, ÖSSZEFOGVA EGY SZÍVKÉNT DOBBANJUNK ÉS EGY TISZTA, ÚJ VILÁGOT\nHAGYJUNK A KÖVETKEZO NEMZEDÉKEKNEK, HOGY MAJDAN ŐK MÁR EGY VIRÁGBA\nBORULT MAGYARORSZÁGOT HAGYHASSANAK ÖRÖKÜL!\n\u003cbr\u003e*****A HAZA fogalma csupán frázisként működik bennünk, ha nem\nismerjük önmagunkat. Ha csak kapni vágyó gyermekként használjuk ki\nföldjét, flóráját és faunáját, ha nem tudunk önmérsékletet tanulni,\nkevésbé birtokolni mindent, nem ismerhetjük meg a világot sem\nteljességében, ha csak másoktól várunk el nekünk járó elképzelt\ntisztességet és toleranciát, nem élhetünk békében a természettel - és\nígy egymással sem. Ha félünk a csendtől, ha veszni hagyjuk életünkből a\nszél zúgását, a vizek hangját, akkor egyre szorongóbbakká,\nfeszültebbekké alakulunk, s a haza, az otthon is elveszíti eredeti\nfunkcióját, közösségét, védelmi jellegét.\n",1]);//--></SCRIPT>
Már kiment volna, de én utána szóltam: Uram, hát én nem kapom meg a fizetségemet? Erre visszafordult az ifjú és ezt mondta: miért kapnád te meg, hiszen te nem dolgoztál az én szőlőmben... Innen tudjuk, hogy Jézus Krisztus járja sorban az atyákat.
Ekkor - és ez a lényeg - ezeket mondja a magyar ifjú: igaz ugyan, Uram, hogy fiatal vagyok, de azért jöttem, hogy itt a küldetésemet elvégezzem. De az idő sietős, erre nem maradt idom, de - én - itt vagyok!...és tudom, hogy te vagy a Magyar Isten!...ekkor az ifjú odalépett hozzám, és a kezembe nyomott egy arany talentumot...nézd meg, atyám, itt van a kezemben!"
Ez az aranytalentum most a nemzet, elsősorban magyar fiatalok kezében van. 1526-ban végigsöpört Európában egy hullám, és az ősi kultúrák eltűntek a Föld színéről. Nemcsak a Kárpát-medencében, de a maják, inkák, aztékok, Indiában a
Fehér-Hun Rádzsák dinasztiája. Nálunk pedig itt volt M o h á c s ! De szerencsére a magyar Pálosok biztosították a Nemzet és a Kárpát-medence megmaradását. Azért léptek színre, hogy mi a feltámadásunkhoz szükséges energiát, fényt fel tudjuk szabadítani.
AZ A NEMZET, AKI NEM TUD ÁLDOZNI, AZ NEM TUDJA A JÖVOT BIZTOSÍTANI UTÓDAI SZÁMÁRA.
MI MEGHOZTUK EZT AZ ÁLDOZATOT. LEGYÜNK AZON, HOGY EGYSÉGET ALKOTVA, ÖSSZEFOGVA EGY SZÍVKÉNT DOBBANJUNK ÉS EGY TISZTA, ÚJ VILÁGOT HAGYJUNK A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEKNEK, HOGY MAJDAN ŐK MÁR EGY VIRÁGBA BORULT MAGYARORSZÁGOT HAGYHASSANAK ÖRÖKÜL!
A HAZA fogalma csupán frázisként működik bennünk, ha nem ismerjük önmagunkat. Ha csak kapni vágyó gyermekként használjuk ki földjét, flóráját és faunáját, ha nem tudunk önmérsékletet tanulni, kevésbé birtokolni mindent, nem ismerhetjük meg a világot sem teljességében, ha csak másoktól várunk el nekünk járó elképzelt tisztességet és toleranciát, nem élhetünk békében a természettel - és így egymással sem. Ha félünk a csendtől, ha veszni hagyjuk életünkből a szél zúgását, a vizek hangját, akkor egyre szorongóbbakká, feszültebbekké alakulunk, s a haza, az otthon is elveszíti eredeti funkcióját, közösségét, védelmi jellegét.<SCRIPT type=text/javascript><!--D(["mb","\u003cbr\u003e*****A Pálos szerzetesek otthon voltak az erdőkben, hegyekben.\nTudásuk, szemlélődésük, csendjük bárhol a világban ezért is adhatott\nnekik házat - és hazát.\n\u003cbr\u003e*****Tehát Fiatalok, a ti kezetekben van most a nemzet továbbélésének, a nemzetnek a sorsa.\n\u003cbr\u003e*****\u003cb\u003eGyőzzetek!\u003c/b\u003e\n\u003cbr\u003e*****Sok sikert, minél békésebb alkotómunkát kívánok valamennyi Magyar Testvéremnek a \u003cb\u003eMagyar Szent Korona országaiban....és azon túl is\u003c/b\u003e.\n\u003cbr\u003e\u003ci\u003eCzékus Jób \u003c/i\u003e\n\u003cbr\u003e\n\u003cbr\u003e\u003c/div\u003e\u003c/td\u003e\n \u003c/tr\u003e\n \u003c/tbody\u003e\u003c/table\u003e\u003c/td\u003e\n \u003ctd align\u003d\"center\" bgcolor\u003d\"#10694b\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"140\"\u003e \n \n \u003cfont size\u003d\"1\"\u003e\n\n\u003ctable style\u003d\"font-family:verdana;font-size:11px;color:rgb(255, 255, 255)\" border\u003d\"0\" cellpadding\u003d\"2\" cellspacing\u003d\"0\" width\u003d\"140\"\u003e\n \u003ctbody\u003e\u003ctr\u003e\u003ctd style\u003d\"font-family:verdana;font-size:11px;color:rgb(255, 255, 0)\" align\u003d\"center\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"100%\"\u003e \n \u003cb\u003e2008(\u003ca href\u003d\"http://dobogommt.hu/letoltes/kitalalt1.WMV\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffff00\"\u003e1708\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e).02.21.\u003c/b\u003e\u003cbr\u003e\u003cbr\u003e\n\n \n\u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/atya-anya-fiu.jpg\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg alt\u003d\"Az Atya, Anya és Fiú: a Maniheista szentháromság\" border\u003d\"0\" height\u003d\"128\" vspace\u003d\"2\" width\u003d\"140\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n\u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/peticio/\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg alt\u003d\"Petíciózás\" border\u003d\"0\" height\u003d\"20\" width\u003d\"105\"\u003e\u003cbr\u003e \n \u003cimg align\u003d\"middle\" border\u003d\"0\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003c/td\u003e\u003c/tr\u003e\n \n \u003ctr\u003e\n \u003ctd align\u003d\"center\" valign\u003d\"top\" width\u003d\"100%\"\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/bannercsere.php\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffffff\"\u003eBANNERCSERE\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.dobogommt.hu/\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cfont color\u003d\"#ffffff\"\u003e\u003cb\u003eDobogó\u003c/b\u003e\u003c/font\u003e\u003c/a\u003e\u003cbr\u003e\n \u003ca href\u003d\"http://www.youtube.com/watch?v\u003dNTt681GDJYk\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e",1]);//--></SCRIPT>
A Pálos szerzetesek otthon voltak az erdőkben, hegyekben. Tudásuk, szemlélődésük, csendjük bárhol a világban ezért is adhatott nekik házat - és hazát.
Tehát Fiatalok, a ti kezetekben van most a nemzet továbbélésének, a nemzetnek a sorsa.
Győzzetek!
Sok sikert, minél békésebb alkotómunkát kívánok valamennyi Magyar Testvéremnek a Magyar Szent Korona országaiban....és azon túl is.
Czékus Jób
Fehér M. Jenő: Besenyő őstörténet
A BESENYŐ NÉV ELMÉLETE ÉS VALÓSÁGA
A besenyők legősibb eseménytörténeti feljegyzése az ázsiai hunok és kínaiak közti szakadatlan harcok során maradt reánk. A két pásztor nép szomszédságában a Sárga-folyó kanyaróban élt hatalmas nyájait őrizve a kínaiul, jüecsi", törökül "tohár" néven ismert törzsszövetség keretében a "Bés", azaz "Öt"-törzs. A topár inkább szelíd földművelő, rideg állattenyésztő nép volt s rábízta az államvédelmet erre a könnyűlovas népre, amelynek öt törzse felett közös választás alapján a hunoktól átvett "senyő' vitte a vezető szerepet. (Kínaiul: csan-yu!)
A BESENYŐ NÉV ELMÉLETE ÉS VALÓSÁGA
A besenyők legősibb eseménytörténeti feljegyzése az ázsiai hunok és kínaiak közti szakadatlan harcok során maradt reánk. A két pásztor nép szomszédságában a Sárga-folyó kanyaróban élt hatalmas nyájait őrizve a kínaiul, jüecsi", törökül "tohár" néven ismert törzsszövetség keretében a "Bés", azaz "Öt"-törzs. A topár inkább szelíd földművelő, rideg állattenyésztő nép volt s rábízta az államvédelmet erre a könnyűlovas népre, amelynek öt törzse felett közös választás alapján a hunoktól átvett "senyő' vitte a vezető szerepet. (Kínaiul: csan-yu!)
Kánnai Zoltán :Besenyők és úzok
0.1. Bevezetés
Az alábbiakban megkísérlünk választ adni a besenyők és úzok eredetének kérdésére. Ez a kérdés számunkra azon köztudott tényeken túlmenően is fontos, hogy egyrészt ezek a népek elválaszthatatlanok a magyar őstörténettől, másrészt a mai magyar etnikum jelentős része besenyő eredetű. A kérdés igazi fontossága abban áll, hogy a besenyők és úzok eredendően testvérnépei-e a magyarnak, s ha igen, ez a testvériség milyen őshazához és népcsaládhoz kötődik. Mint az közismert, a mai hivatalos történettudomány a besenyőket és úzokat az Altáj-Szelenga vidéki oguz népcsaládba sorozza, míg a magyarokat az Ural-vidéki manysi és chanti népekkel egy tőről fakadónak állítja lenni. Ezt az álláspontot a régi kútfők egybehangzó tanúságának nyomása alatt majd a leghatározottabban tagadni leszünk kénytelenek.
0.1. Bevezetés
Az alábbiakban megkísérlünk választ adni a besenyők és úzok eredetének kérdésére. Ez a kérdés számunkra azon köztudott tényeken túlmenően is fontos, hogy egyrészt ezek a népek elválaszthatatlanok a magyar őstörténettől, másrészt a mai magyar etnikum jelentős része besenyő eredetű. A kérdés igazi fontossága abban áll, hogy a besenyők és úzok eredendően testvérnépei-e a magyarnak, s ha igen, ez a testvériség milyen őshazához és népcsaládhoz kötődik. Mint az közismert, a mai hivatalos történettudomány a besenyőket és úzokat az Altáj-Szelenga vidéki oguz népcsaládba sorozza, míg a magyarokat az Ural-vidéki manysi és chanti népekkel egy tőről fakadónak állítja lenni. Ezt az álláspontot a régi kútfők egybehangzó tanúságának nyomása alatt majd a leghatározottabban tagadni leszünk kénytelenek.
Magyar Adorján :Az Ősműveltség - Besenyő
Amilyen nőelvi ellentétét képezték a szemerék a hímelvi magyaroknak, ugyanolyan nőelvi ellentétét képezték a besenyők a hímelvi hunoknak. De miként a magyarok is eredetileg békés földművelő és gabonatermelő nép voltak eredetileg a szemerék is, vagyis a magyarok és szemerék az ellentét dacára is, egymásnak mintegy párhuzamát is képezték. Tökéletesen ugyanúgy a harcias kunok párhuzamát képezték a szintén harcias besenyők, amely párhuzamot még alapjelképeik egymáshoz való hasonló alakja is észrevéteti, mert, míg a kunok alapjelképe az ék volt, amely főképen a hímségként fölfogott követ jelképezte, addig a besenyők vallásos alapjelképe a csöppalak volt, amely meg főként a nőiségként fölfogott vizet jelképezte. A kunokról írva, említettem, hogy náluk nagy kőkultusz volt és hogy a kunok eredetileg a magas helyek lakói voltak. Viszont a besenyők vizek mellett szerettek lakni és halászó, majd hajózó néppé lettek és náluk a víznek volt nagy kultusza.
Erdélyi István:A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van.
A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van.
A címben jelzett hipotézis előzményei és gyökerei igen messzire nyúlnak vissza.
Akiket közelebbről érdekelt ez a témakör, azok László Gyula – elhunyt régészprofesszor, az ELTE BTK egykori tanszékvezetője - nevéhez kötik általában, aki először 1964 nyarán, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat nyíregyházi vándorgyűlésén adta elő nézeteit a tudományos nyilvánosság előtt. Végül, 1978-ban, kismonográfiában ismételte meg nézeteit, részben reflektálva az addigi kritikákra (A „kettős honfoglalás”. Magvető Kiadó, Bp.). A hipotézis gyökerei azonban jóval korábbi időre nyúlnak vissza.
A magyar honfoglalás időpontja, lefolyása és jellege központi kérdést képezett a magyar történettudományban már akkor, amikor az ország a Millennium megünneplésére és a vele kapcsolatos tisztázatlan kérdések megválaszolására készülődött, kissé megkésve. Megkésve, mivel a kiegyezésig az ilyen és hasonló magyar történelmi kérdésekkel a 19. század derekán nehezen lehetett volna nyomtatásban foglalkozni. 1900-ban már, amikor lezajlottak a kissé megkésett ünnepségek, a magyar történettudomány egyik legkiemelkedőbb személyisége, Pauler Gyula akadémikus, a következőket írta: a magyar honfoglalás „nem a 9. század végére, hanem jóval korábbra, a 6. század közepére (561-562) helyezendő, ez magyar eleink első, Kárpát-medencei megjelenésének éve… míg Kárpát-medencei megtelepedése 590-re teendő.” (A magyar nemzet története. Bp. 153. old., 62.j.). Ez az avar kor kezdete.
Van azonban a kérdésfelvetésnek még korábbi előzménye is, amikor Vámbéry Ármin, a 19. századi jeles magyar orientalista-etnográfus a honfoglaló magyarságot nem finnugor nyelvű népnek tételezte fel (A magyarság keletkezése és gyarapodása, Bp. 1895. 74., 102., 135. old.), ami még akkor is figyelmet keltett, amikor valamivel később megingott ennek hangoztatásában. Vele egyidőben, Nagy Géza, a maga korában egyik vezető régész-történész a Marczali Henrik által szerkesztett Magyar Nemzet Története című szintézisben (CCCLII. old.) azt írta le, hogy „Árpád magyarokat is talált e hazában… ha előbb nem is, a VII. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött. Mondáink a székelyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait…”. A fentiekkel csupán azt akartuk jelezni, hogy László Gyula részben az ő nyomdokaikon haladva, de már régészeti bizonyítékokat igyekezett találni arra nézve, hogy az Árpád fejedelem vezetése alatt bejött magyarok, nem az elsők voltak. Ezzel azonban egy másik, korábban senki által még ilyen céllal ki nem aknázott, sajátságos forráscsoport nehézségeivel találta magát szembe. László a 7. század legvégi avar temetőkre próbált támaszkodni. Ez kétségtelenül úttörő dolog volt, jóllehet még ennél is későbbi avar bevándorlási hullámra már történt utalás Kovrig Ilona részéről (Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Archaeologia Hungarica 1962.), de azt az említett régész nem tartotta magyar emléknek. Viszont még előbb, honfoglaló magyar régészeti emlékcsoportként értelmezte a késői avar, úgynevezett griffes-indás díszítésű bronzveretekkel jellemzett nép hagyatékát Györffy György jeles történész 1958-ban (könyvalakban: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959). Ő az írásos források avatott elemzője volt, de egyáltalán nem volt tisztában a régészeti leletek történelmi értékelésének módjával és nem ismerte ennek az emlékcsoportnak az időrendi helyét sem. Az első tehát maguknak, az emlékcsoportoknak az időrendi helyzete, hiszen mindmáig vita folyik arról, hogy a legkésőbbi avar temetők mikortól meddig voltak használatban. Lényegesebb dolog számunkra most az, hogy mikor nyitották meg ezeket a temetőket? Egy bizonyos, amint már arra korábban utaltunk (Az avarság és Kelet a régészeti források fényében. Kézirat: Bp. 1976, megjelent Bp. 1982. Akadémiai Kiadó) és amit nemrégen Trugly Sándor is elfogadott (Magyar Őstörténeti Füzetek 5. Bp. 2006), hogy a 7. század utolsó harmadában, vagy méginkább annak vége felé megjelent avar néphullám a maga sajátos művészete-fémművessége és egyéb, sajátos temetkezései szokásai stb. alapján teljesen új etnikumot képviselt. Nos, erre a néphullámra gondolt és épített László Gyula akkor, amikor megkísérelt régészeti bázist találni hipotézise elfogadtatásához. Ebben – amint mondottuk - tényleg újszerű dolgot vitt végbe. Egy dolog azonban mindmáig tisztázatlan, a késői, legkésőbbi, avar temetők használatának vége, de ez nem csorbítja László Gyula érdemeit a hipotézis továbbvitelében, azonban megnehezíti a tisztázást. László véleménye írásban és szóban először 1942-ben került rögzítésre, egy igen rangos budapesti konferencián (ld. A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos, Bp.). Akkor azt gondolta, hogy a kaukázusi őshazából az avarok által magukkal szakított magyar néptörzs emlékeit találták meg a Tisza-Maros-Aranka folyók szegletében. László már aztán 1944-ben (A honfoglaló magyar nép élete. Bp.) úgy vélte, hogy a „kései-avarok” és a honfoglaló magyarok szállásterületei, nagy tömbökben, mintegy kiegészítették egymást. Másszóval, az avarság megérte a magyar honfoglalást. 1963-ban pedig azt írta le, hogy a „kései-avar” kultúra határai egybeesnek az Árpád-kori magyar nyelvhatárral (franciául jelent meg 1965-ben, Acta Archaeologica Hungarica XVII. 73-75.old.). Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk ezt – most már a Szentpéteri József által összeállított hatalmas avar lelőhely-katalógus (Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa I-II. Bp. 2002) adatainak és térképeinek fényében, akkor ezzel már nem tudunk egyetérteni. Ebben a vonatkozásban Fodor István is kritikát gyakorolt (ld. László, 1978. 110. old.). Később László (1970. Valóság, Bp. 48-64. old.) „hangos töprengésnek” nevezte gondolatait. Ebben a tanulmányban közölt nagyléptékű térképek azonban nem igazolhatták mondanivalóját. Hasonló dolgozatát, megintcsak erre a célra alkalmatlan nagyléptékű térképekkel, ugyanebben az évben közölte a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat folyóirata, az Archeológiai Értesítő (A „kettős honfoglalás”-ról. 161-191. old.). Érvelését – úgy vélte akkor -, hogy Lipták Pál antropológusnak 1969-ben rögzített adatai is alátámasztani látszanak, aki szerint „több fázisban történt magyar honfoglalás” látszik elfogadhatónak. Kiérleltebb hipotézisét – véleményét az 1978-ban kiadott könyvének címlapja is tükrözi, mivel azon három évszám szerepel: 568, 670 és 860. (670 ott a második hullám – amely a Káma vidékéről jött és az talán magyar - éve).
A következőkben nézzük meg azt, hogy álláspontja védelmében milyen más, nem régészeti érveket igyekezett felsorakoztatni. Ezzel egyúttal támadási felületet adott azoknak, akik – vele szemben – az írásos források avatott szakemberei, habár megjegyezte azt, hogy az elfogadott honfoglalás-kép mellett és nem az ellen vetett fel hipotetikus lehetőséget. Már 1970-ben azt fektette le, hogy a 670-es évben a Káma felől megjelentek kétségtelenül ugor-magyarok voltak és hozzájuk csatlakoztak itt 896-ban Árpád magyarjai. Szerinte legkésőbb ebben az időpontban a magyar nyelven beszélők túlsúlyba kerültek, mert különben ezek nem magyarosodhattak volna el teljesen és olyan hamar. Megjegyezte azt is, hogy az 1970-ben megjelent tanulmányát vitaindítónak tartotta. Később (i.m. 1978. 110. old.) aztán László Gyula is elismerte, hogy nem tudjuk azt, hogy a griffes-indás művészetet hordozó nép honnan veszi eredetét. László megpróbált nyelvi tételeket is bekapcsolni hipotézise igazolásába. Véleménye szerint a korai szláv jövevényszavaink – főleg az egyházi körbe tartozók - átvételéhez jóval több időre, sőt korábbi időre volt szükség, mint a honfoglalás évszázada (1978. 124-125., 163. old.). Ez a tétele tényleg elgondolkoztató és a kérdés alapos nyelvészeti vizsgálatot igényel!
A vitára kihívott Györffy, ugyancsak a Valóság hasábjain, 1970-ben azt írta le, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nincsenek írásos forrásaink arra nézve, hogy Árpád magyarjai itt magyar népet találtak volna, valamint az anyagi kultúra emlékei alapján nem lehet népet és nyelvet meghatározni (7. szám, 1-16. old.).
Az írásos forrásaik köre 1890 táján, Vámbéry jóvoltából, isztanbuli vásárlása révén, egy újabbal gyarapodott. Ez a ma már közismert, Mahmud Terdzsümán nevével fémjelzett kézirat, a Tarihi Ungurus, amelyet jóval később fordíthatott csak le a prágai magyar Blaskovics József turkológus, illetve később pontosabban Hazai György akadémikus. Ez a forrás még alapos elemzésre vár a magyar őstörténet tekintetében is. László már megemlítette ennek fontosságát.
1981-ben László Gyula még egyszer visszatért hipotézise egyes elemeire egyik tanulmánykötetében (Őseinkről. Tankönyvkiadó. Bp.), ahol leközölték a História c. lapban, 1979-ben arról megjelent kritikát is. Ennek lényege, hogy a magyar honfoglalás előtt a Kárpátmedencébe bekerült bolgár-törökök között nem lehet kimutatni finnugor nyelven beszélőket, de ha voltak is közöttük ilyenek, nem ők határozták meg az etnikai-nyelvi arculatot: Györffy György.). Ehhez László nem fűzött észrevételt. Kifejtette viszont, hogy a székelyeket magyar népnek tartja, semmi sem utal arra, hogy valaha is török nyelvűek lettek volna (i.m. 172. old.). Egyébként magunk is úgy véljük, hogy a magyar őstörténet megoldásában a székely nép történetének, közelebbről eredetének a feltárása, alapvető jelentőségű. Írásos forrásadataink egyhangúlag arról szólnak, hogy már elődeik itt voltak a magyar honfoglaláskor és utána pedig elővédként harcoltak némely magyar ”kalandozások” során.
Az 1979-ben leírt, fentebb említett kritikából következően, az 1990-es évek derekán László Gyula már nem kapott lehetőséget arra, hogy a nagyszabású budapesti millecentenáris tudományos ülésszakok valamelyikén fejthesse ki részletesebben gondolatait, vagy védhesse meg azokat, de mások előadásaira sem reagálhatott hozzászólásként!
Legújabban a budapesti Király Péter történész (a Bolgár Tudományos Akadémia külső tagja), monográfiával (A honalapítás vitás eseményei. Nyíregyháza 2006. rövid angol kivonattal) lépett színre – miután már több tanulmányt közölt ebből a kérdéskörből - arra vonatkozólag, hogy lehettek-e már ungarus-magyarok korábban is a Kárpátmedencében, mint a 895. évre rögzített honfoglalás? A legrégebbi névadatot a svájci Sanct Gallen-i forrásban 731/736 táján jegyezték le. Király ennek alapján, tekintetbe véve a beilleszkedés évtizedeit is, 651-658 tájára gondolja helyezni a bejövetelük évét. Végkövetkeztetése: magyar eleink egyes csoportjai már 561-562 táján megjelenhettek, de betelepedésük 590 táján történhetett (i.m. 206-207. old., a következő oldalakon a vélemények teljes szemléje és irodalma is szerepel). Erre a könyvre a tudományos közvélemény még nem reagált.
Egyedül az volna célravezető, ha a László Gyula által régészeti oldalról is megtámogatott hipotézis, valós, személyeskedéstől mentes, tudományos vita tárgyát képezné. Ehhez azonban megállapítást kellene, hogy nyerjen a honfoglaló magyarok lélekszáma, melyet történészeink-régészeink – eddig szinte teljesen komolytalanul – hol 20 000, hol meg 500 000 (!) főre tettek. Ezen kívül, szintén nagyon fontos volna a legkésőbb használatba vett és folyamatosan használt avar temetők időrendi helyének megállapítása, szemben az eddigi 803 (esetleg 815) körüli záróévszámmal. Ezt a dátumot a régészek azzal indokolták eddig, hogy a frankokkal, és délebben a bolgárokkal folytatott csatározások nyomán az avarok kihaltak. Már vannak azonban olyan feltárt temetők Magyarország déli részein és talán a Dunakanyarban is, valamint a szerbiai Vajdaságban – igaz nem nagy számban – amelyekben a 9. század derekán és esetleg annak második felében is temetkeztek. Ez arra utalhat, hogy az avarok leszármazottai megérték a honfoglalást.
Nyitott kérdés viszont, hogy az oda eltemetettek milyen nyelven beszéltek. Az avar-kori, igen csekély számú, rovásírásos feliratok olvasata ugyanis szintén vitás még, az avar-kori személynevek, és a talán szintén az avar korból még megmaradt helynevek is nagyon kevés számúak, magyarázatuk sem jutott még teljesen nyugvópontra.
Erdélyi István
A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van.
A címben jelzett hipotézis előzményei és gyökerei igen messzire nyúlnak vissza.
Akiket közelebbről érdekelt ez a témakör, azok László Gyula – elhunyt régészprofesszor, az ELTE BTK egykori tanszékvezetője - nevéhez kötik általában, aki először 1964 nyarán, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat nyíregyházi vándorgyűlésén adta elő nézeteit a tudományos nyilvánosság előtt. Végül, 1978-ban, kismonográfiában ismételte meg nézeteit, részben reflektálva az addigi kritikákra (A „kettős honfoglalás”. Magvető Kiadó, Bp.). A hipotézis gyökerei azonban jóval korábbi időre nyúlnak vissza.
A magyar honfoglalás időpontja, lefolyása és jellege központi kérdést képezett a magyar történettudományban már akkor, amikor az ország a Millennium megünneplésére és a vele kapcsolatos tisztázatlan kérdések megválaszolására készülődött, kissé megkésve. Megkésve, mivel a kiegyezésig az ilyen és hasonló magyar történelmi kérdésekkel a 19. század derekán nehezen lehetett volna nyomtatásban foglalkozni. 1900-ban már, amikor lezajlottak a kissé megkésett ünnepségek, a magyar történettudomány egyik legkiemelkedőbb személyisége, Pauler Gyula akadémikus, a következőket írta: a magyar honfoglalás „nem a 9. század végére, hanem jóval korábbra, a 6. század közepére (561-562) helyezendő, ez magyar eleink első, Kárpát-medencei megjelenésének éve… míg Kárpát-medencei megtelepedése 590-re teendő.” (A magyar nemzet története. Bp. 153. old., 62.j.). Ez az avar kor kezdete.
Van azonban a kérdésfelvetésnek még korábbi előzménye is, amikor Vámbéry Ármin, a 19. századi jeles magyar orientalista-etnográfus a honfoglaló magyarságot nem finnugor nyelvű népnek tételezte fel (A magyarság keletkezése és gyarapodása, Bp. 1895. 74., 102., 135. old.), ami még akkor is figyelmet keltett, amikor valamivel később megingott ennek hangoztatásában. Vele egyidőben, Nagy Géza, a maga korában egyik vezető régész-történész a Marczali Henrik által szerkesztett Magyar Nemzet Története című szintézisben (CCCLII. old.) azt írta le, hogy „Árpád magyarokat is talált e hazában… ha előbb nem is, a VII. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás is megkezdődött. Mondáink a székelyekben keresik ennek az első rajnak az ivadékait…”. A fentiekkel csupán azt akartuk jelezni, hogy László Gyula részben az ő nyomdokaikon haladva, de már régészeti bizonyítékokat igyekezett találni arra nézve, hogy az Árpád fejedelem vezetése alatt bejött magyarok, nem az elsők voltak. Ezzel azonban egy másik, korábban senki által még ilyen céllal ki nem aknázott, sajátságos forráscsoport nehézségeivel találta magát szembe. László a 7. század legvégi avar temetőkre próbált támaszkodni. Ez kétségtelenül úttörő dolog volt, jóllehet még ennél is későbbi avar bevándorlási hullámra már történt utalás Kovrig Ilona részéről (Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Archaeologia Hungarica 1962.), de azt az említett régész nem tartotta magyar emléknek. Viszont még előbb, honfoglaló magyar régészeti emlékcsoportként értelmezte a késői avar, úgynevezett griffes-indás díszítésű bronzveretekkel jellemzett nép hagyatékát Györffy György jeles történész 1958-ban (könyvalakban: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959). Ő az írásos források avatott elemzője volt, de egyáltalán nem volt tisztában a régészeti leletek történelmi értékelésének módjával és nem ismerte ennek az emlékcsoportnak az időrendi helyét sem. Az első tehát maguknak, az emlékcsoportoknak az időrendi helyzete, hiszen mindmáig vita folyik arról, hogy a legkésőbbi avar temetők mikortól meddig voltak használatban. Lényegesebb dolog számunkra most az, hogy mikor nyitották meg ezeket a temetőket? Egy bizonyos, amint már arra korábban utaltunk (Az avarság és Kelet a régészeti források fényében. Kézirat: Bp. 1976, megjelent Bp. 1982. Akadémiai Kiadó) és amit nemrégen Trugly Sándor is elfogadott (Magyar Őstörténeti Füzetek 5. Bp. 2006), hogy a 7. század utolsó harmadában, vagy méginkább annak vége felé megjelent avar néphullám a maga sajátos művészete-fémművessége és egyéb, sajátos temetkezései szokásai stb. alapján teljesen új etnikumot képviselt. Nos, erre a néphullámra gondolt és épített László Gyula akkor, amikor megkísérelt régészeti bázist találni hipotézise elfogadtatásához. Ebben – amint mondottuk - tényleg újszerű dolgot vitt végbe. Egy dolog azonban mindmáig tisztázatlan, a késői, legkésőbbi, avar temetők használatának vége, de ez nem csorbítja László Gyula érdemeit a hipotézis továbbvitelében, azonban megnehezíti a tisztázást. László véleménye írásban és szóban először 1942-ben került rögzítésre, egy igen rangos budapesti konferencián (ld. A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos, Bp.). Akkor azt gondolta, hogy a kaukázusi őshazából az avarok által magukkal szakított magyar néptörzs emlékeit találták meg a Tisza-Maros-Aranka folyók szegletében. László már aztán 1944-ben (A honfoglaló magyar nép élete. Bp.) úgy vélte, hogy a „kései-avarok” és a honfoglaló magyarok szállásterületei, nagy tömbökben, mintegy kiegészítették egymást. Másszóval, az avarság megérte a magyar honfoglalást. 1963-ban pedig azt írta le, hogy a „kései-avar” kultúra határai egybeesnek az Árpád-kori magyar nyelvhatárral (franciául jelent meg 1965-ben, Acta Archaeologica Hungarica XVII. 73-75.old.). Azonban, ha alaposabban megvizsgáljuk ezt – most már a Szentpéteri József által összeállított hatalmas avar lelőhely-katalógus (Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa I-II. Bp. 2002) adatainak és térképeinek fényében, akkor ezzel már nem tudunk egyetérteni. Ebben a vonatkozásban Fodor István is kritikát gyakorolt (ld. László, 1978. 110. old.). Később László (1970. Valóság, Bp. 48-64. old.) „hangos töprengésnek” nevezte gondolatait. Ebben a tanulmányban közölt nagyléptékű térképek azonban nem igazolhatták mondanivalóját. Hasonló dolgozatát, megintcsak erre a célra alkalmatlan nagyléptékű térképekkel, ugyanebben az évben közölte a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat folyóirata, az Archeológiai Értesítő (A „kettős honfoglalás”-ról. 161-191. old.). Érvelését – úgy vélte akkor -, hogy Lipták Pál antropológusnak 1969-ben rögzített adatai is alátámasztani látszanak, aki szerint „több fázisban történt magyar honfoglalás” látszik elfogadhatónak. Kiérleltebb hipotézisét – véleményét az 1978-ban kiadott könyvének címlapja is tükrözi, mivel azon három évszám szerepel: 568, 670 és 860. (670 ott a második hullám – amely a Káma vidékéről jött és az talán magyar - éve).
A következőkben nézzük meg azt, hogy álláspontja védelmében milyen más, nem régészeti érveket igyekezett felsorakoztatni. Ezzel egyúttal támadási felületet adott azoknak, akik – vele szemben – az írásos források avatott szakemberei, habár megjegyezte azt, hogy az elfogadott honfoglalás-kép mellett és nem az ellen vetett fel hipotetikus lehetőséget. Már 1970-ben azt fektette le, hogy a 670-es évben a Káma felől megjelentek kétségtelenül ugor-magyarok voltak és hozzájuk csatlakoztak itt 896-ban Árpád magyarjai. Szerinte legkésőbb ebben az időpontban a magyar nyelven beszélők túlsúlyba kerültek, mert különben ezek nem magyarosodhattak volna el teljesen és olyan hamar. Megjegyezte azt is, hogy az 1970-ben megjelent tanulmányát vitaindítónak tartotta. Később (i.m. 1978. 110. old.) aztán László Gyula is elismerte, hogy nem tudjuk azt, hogy a griffes-indás művészetet hordozó nép honnan veszi eredetét. László megpróbált nyelvi tételeket is bekapcsolni hipotézise igazolásába. Véleménye szerint a korai szláv jövevényszavaink – főleg az egyházi körbe tartozók - átvételéhez jóval több időre, sőt korábbi időre volt szükség, mint a honfoglalás évszázada (1978. 124-125., 163. old.). Ez a tétele tényleg elgondolkoztató és a kérdés alapos nyelvészeti vizsgálatot igényel!
A vitára kihívott Györffy, ugyancsak a Valóság hasábjain, 1970-ben azt írta le, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nincsenek írásos forrásaink arra nézve, hogy Árpád magyarjai itt magyar népet találtak volna, valamint az anyagi kultúra emlékei alapján nem lehet népet és nyelvet meghatározni (7. szám, 1-16. old.).
Az írásos forrásaik köre 1890 táján, Vámbéry jóvoltából, isztanbuli vásárlása révén, egy újabbal gyarapodott. Ez a ma már közismert, Mahmud Terdzsümán nevével fémjelzett kézirat, a Tarihi Ungurus, amelyet jóval később fordíthatott csak le a prágai magyar Blaskovics József turkológus, illetve később pontosabban Hazai György akadémikus. Ez a forrás még alapos elemzésre vár a magyar őstörténet tekintetében is. László már megemlítette ennek fontosságát.
1981-ben László Gyula még egyszer visszatért hipotézise egyes elemeire egyik tanulmánykötetében (Őseinkről. Tankönyvkiadó. Bp.), ahol leközölték a História c. lapban, 1979-ben arról megjelent kritikát is. Ennek lényege, hogy a magyar honfoglalás előtt a Kárpátmedencébe bekerült bolgár-törökök között nem lehet kimutatni finnugor nyelven beszélőket, de ha voltak is közöttük ilyenek, nem ők határozták meg az etnikai-nyelvi arculatot: Györffy György.). Ehhez László nem fűzött észrevételt. Kifejtette viszont, hogy a székelyeket magyar népnek tartja, semmi sem utal arra, hogy valaha is török nyelvűek lettek volna (i.m. 172. old.). Egyébként magunk is úgy véljük, hogy a magyar őstörténet megoldásában a székely nép történetének, közelebbről eredetének a feltárása, alapvető jelentőségű. Írásos forrásadataink egyhangúlag arról szólnak, hogy már elődeik itt voltak a magyar honfoglaláskor és utána pedig elővédként harcoltak némely magyar ”kalandozások” során.
Az 1979-ben leírt, fentebb említett kritikából következően, az 1990-es évek derekán László Gyula már nem kapott lehetőséget arra, hogy a nagyszabású budapesti millecentenáris tudományos ülésszakok valamelyikén fejthesse ki részletesebben gondolatait, vagy védhesse meg azokat, de mások előadásaira sem reagálhatott hozzászólásként!
Legújabban a budapesti Király Péter történész (a Bolgár Tudományos Akadémia külső tagja), monográfiával (A honalapítás vitás eseményei. Nyíregyháza 2006. rövid angol kivonattal) lépett színre – miután már több tanulmányt közölt ebből a kérdéskörből - arra vonatkozólag, hogy lehettek-e már ungarus-magyarok korábban is a Kárpátmedencében, mint a 895. évre rögzített honfoglalás? A legrégebbi névadatot a svájci Sanct Gallen-i forrásban 731/736 táján jegyezték le. Király ennek alapján, tekintetbe véve a beilleszkedés évtizedeit is, 651-658 tájára gondolja helyezni a bejövetelük évét. Végkövetkeztetése: magyar eleink egyes csoportjai már 561-562 táján megjelenhettek, de betelepedésük 590 táján történhetett (i.m. 206-207. old., a következő oldalakon a vélemények teljes szemléje és irodalma is szerepel). Erre a könyvre a tudományos közvélemény még nem reagált.
Egyedül az volna célravezető, ha a László Gyula által régészeti oldalról is megtámogatott hipotézis, valós, személyeskedéstől mentes, tudományos vita tárgyát képezné. Ehhez azonban megállapítást kellene, hogy nyerjen a honfoglaló magyarok lélekszáma, melyet történészeink-régészeink – eddig szinte teljesen komolytalanul – hol 20 000, hol meg 500 000 (!) főre tettek. Ezen kívül, szintén nagyon fontos volna a legkésőbb használatba vett és folyamatosan használt avar temetők időrendi helyének megállapítása, szemben az eddigi 803 (esetleg 815) körüli záróévszámmal. Ezt a dátumot a régészek azzal indokolták eddig, hogy a frankokkal, és délebben a bolgárokkal folytatott csatározások nyomán az avarok kihaltak. Már vannak azonban olyan feltárt temetők Magyarország déli részein és talán a Dunakanyarban is, valamint a szerbiai Vajdaságban – igaz nem nagy számban – amelyekben a 9. század derekán és esetleg annak második felében is temetkeztek. Ez arra utalhat, hogy az avarok leszármazottai megérték a honfoglalást.
Nyitott kérdés viszont, hogy az oda eltemetettek milyen nyelven beszéltek. Az avar-kori, igen csekély számú, rovásírásos feliratok olvasata ugyanis szintén vitás még, az avar-kori személynevek, és a talán szintén az avar korból még megmaradt helynevek is nagyon kevés számúak, magyarázatuk sem jutott még teljesen nyugvópontra.
Erdélyi István
A Harmadik (londoni) Magyar őstörténeti Találkozó Előadásai és Iratai
történelem, jelesül a magyar őstörténet kutatást.
A Zürichi Magyar Történelmi Egyeslet 1985-ben azzal a céllal alakult, hogy elősegítse a magyar
történelem, jelesül a magyar őstörténet kutatást.
A jelen könyv a Zürichi Magyar Törtnelmi Egyesület által szervezett Harmadik (Londoni) Magyar
Őstörténeti Találkozón elhangzott előadásokat tartalmazza. Megjegyzendő, hogy a Találkozó
műsorban szereplő néhány előadás szövegével nem rendelkezünk, így kötetünkből is
kimaradt.
Őstörténeti Találkozón elhangzott előadásokat tartalmazza. Megjegyzendő, hogy a Találkozó
műsorban szereplő néhány előadás szövegével nem rendelkezünk, így kötetünkből is
kimaradt.
A negyedik Magyar Őstörténeti Találkozó előadásai és iratai
Nádasy T. Jenő
Tartalom
Nádasy T. Jenő
(London) Előszó – Megnyitó
A faji és a nemzeti ősiség bizonyításának
fontossága a mai világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7
AZ ELŐADÁSOK SZÖVEGE
Darai Lajos
Darai Lajos
(Kápolnásnyék) Őstörténetünk régibb s újabb
irodalmunkban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17
Bakó Ferenc
(Eger) A palóc etnikai csoport történelmi kialakulása
és az északi Felföld betelepülése . . . . . . . .33
Balás Gábor
(Budapest) Középkori székely települések a Kárpátés
a Duna-medencében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40
Berta Árpád
(Szeged) A magyar törzsnevek eredete és történeti
hátterük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28
Cey-Bert Róbert Gyula
(Bangkok) Az Altaj, az Isten-hegység és a Karakórum
sziklarajzai és üzenetei . . . . . . . . . . . . . . .52
Csihák György
(Zürich) Egy kis történészkedés családnevem
körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61
Dorosmai Imre
(Sopron) Bán, ispán (zsupán) szavunk eredete
és ami körötte van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64
Du Yaxiong
(Beijing) The relationship between Chinese and
Hungarian folksongs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .77
Farkas József
(Mátészalka) A történelmi Szatmár megye néprajzához . . . . . .96
Forrai Sándor
Forrai Sándor
(Budapest) A magyar rovásírás eredetének őstörténeti
háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .106
Gál Istvánné
(Budapest) Ízérzékelési vizsgálatok a magyar
populációban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .121
Gonda Ferenc
(Budapest) A turáni népek emlékei Európában
és Ázsiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126
Henkey Gyula
(Kecskemét) Közép-Európa népeinek embertani képe . . . . . .130
Juba Ferenc
Juba Ferenc
(Bécs) A magyarság tengerész-ösztöneinek
kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .144
Kaba Ákos
(Calgary) Széljegyzetek Bartha „A magyar nép
őstörténete“ c. munkájához . . . . . . . . . . . . . . . . .150
Láczay Ervin
A honfoglaláskori erdélyi blak, vagy
(Long Island City)
(Long Island City)
bulák nép török eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161
Magyar Kálmán
Magyar Kálmán
(Kaposvár) A magyar határvédelem története
a kezdetekről az Árpád-korig . . . . . . . . . . . . . . .178
Molnár V. József (Budapest) Szent László „kötése“ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .188
Németh Péter
(Nyíregyháza) A Felső-Tisza-vidék népessége a
10. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .190
Pandula Attila
(Budapest) Ősi elemek továbbélése a középkori
magyar fegyverzetben, viseletben,
a Szent László falfestmények alapján . . . . . . . . .196
Sándorfi György
(Budapest) A nyugati határszél a 10. században . . . . . . . . . .208
Simon Zoltán
Simon Zoltán
(Toronto) Magyar nyelvi őslogika és a távoli
népek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .225
Tauszik Tamás
(Budapest) A magyarság eredete és vércsoport
kutatásainak összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . .231
kutatásainak összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . .231
Tóth József:MIT ÉR FÉL KRAJCÁR, HA GYÉMÁNT?
A mítosz nem a ma szokásos, racionális gondolkodásmódot követi. Fogalmai egyetemesek, de nem konkrétak! Igazak, de nem tények. Összefüggésekről és viszonyokról van szó, a végső értelemben. Analógiás szerkezet. Képes beszéd, példabeszéd, ami mindenki számára azonnal érthető ma is, függetlenül az iskolázottságtól.
Minden mítosz, a születéstől a halálig, Istentől Istenig, Lélekútat járó, az önmagát tökéletesítő embernek tanítja, a Termtőt, a Teremtést, és a benne lehetséges egyetlen autentikus mozgásformát. A mítosz a Tiszta Forrás. Isteni tanítás.
A mi kultúránkban ez a tanítás igen széles tartományban ad ismeretet. A csillagos ég szerkezetétől, a kisiklott életű ember helyrezökkentéséig, és azon is túl ad segítséget a hagyomány, meglepő hatékonysággal, sokféleséggel és mélységgel.
Ebben a dolgozatban A kiskakas gyémánt félkrajcárja c. mesét bontogatom.
A mítosz nem a ma szokásos, racionális gondolkodásmódot követi. Fogalmai egyetemesek, de nem konkrétak! Igazak, de nem tények. Összefüggésekről és viszonyokról van szó, a végső értelemben. Analógiás szerkezet. Képes beszéd, példabeszéd, ami mindenki számára azonnal érthető ma is, függetlenül az iskolázottságtól.
Minden mítosz, a születéstől a halálig, Istentől Istenig, Lélekútat járó, az önmagát tökéletesítő embernek tanítja, a Termtőt, a Teremtést, és a benne lehetséges egyetlen autentikus mozgásformát. A mítosz a Tiszta Forrás. Isteni tanítás.
A mi kultúránkban ez a tanítás igen széles tartományban ad ismeretet. A csillagos ég szerkezetétől, a kisiklott életű ember helyrezökkentéséig, és azon is túl ad segítséget a hagyomány, meglepő hatékonysággal, sokféleséggel és mélységgel.
Ebben a dolgozatban A kiskakas gyémánt félkrajcárja c. mesét bontogatom.
- Státusza