Szanszkrit
A Toth Bandi betétje olvasása közben eszembe jutott egy-két dolog.Érdekes figyelni,amikor elmondják a dolgok értelmét olyanoknak,akinek magyarázni kellene őket másoknak és ezek minden fenntartás nélkül elfogadják azt.Ezt azért írom,mert ha megnézzük kiktől származik az írás irodalma,akkor látjuk,hogy a világ egyik legönzőbb nyelvéből fordítják a buddizmus tanait.Nem én mondom,ők állítják magukról
eNGLiSh,eNGLēSe –vannak tegezősek,magázósak,ők
éNGeLőS-ek.Magukat olyan nagyra tartják,hogy nagy
I betüvel jelzik és mindig ki is mondják,hangsúlyozzák.Nem véletlenül az angol nyelv a mai önző,pénzhajhász civilizáció világnyelve.
Idézet:
A fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.
Mai leszármazottaik a rádzsputok (Királyi Pásztorok) büszke harcos pásztornépe, akik a mai Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik a mai Afganisztán és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élõ népek, akik egészen a 20. század elejéig megõrizték függetlenségüket.
Amikor még idejárt iván,vagy oposur Arvisúra népszerűsítésre,akkor ők írták,hogy Páál Zoltán használt ilyen fogalmakat kanász fejedelem,pásztor király stb.Akkor elég gyorsan jöttek a megjegyzések,hogy milyen marhaságok ezek?Most csend van,de ha egyenlő mércével akarok mérni,akkor az angolok is hülyeséget írnak,vagy Páálnak is igaza volt.A
RáDZsPuT-ra teljesen egyértelműen van írva
Királyi Pásztorok,de nem teljesen ilyen egyértelmű a kifejezés.Ha a
MaHaRaDZsa –
MaGa uRaDZó-maga uralkodó,ebből lehet eljutni az
uRāDZ/s/o PuTu-hoz,ahol a pásztor nagyon deformálódott.
Ha felírjuk így
RáDZsPuTH,megfordítjuk
uHuTu PaZsDáRö,ez talán már értelmezhető magyarul
JuHoT PáSzToRō –nak.Ebben az esetben a kifejezésben nincs benne,hogy királyok.Ez a két szempontból való olvasat érthető,ha ismerjük az indoeurópaiak szellemiségét,ők az árják a mindenki felettálló uralkodó népcsoport,akiknek méltó elődöt kellett találni,hiszen Indiából származtatják magukat,ezért királyok a pásztorok.Nyelvüket a szanszkritból származtatják.Hatalmas munkát végzett ebben a témában Kőrösi Csoma Sándor. Elkészítve az
Essays Towards a Dictionary Tibetian and English(Calcutta,1834),
Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary I-III. (Calcutta, 1910, 1916, 1944; Bp., 1984),A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834), szótárakat és nyelvtant az indoeurópaiaknak,majd amikor elkezdte volna a magyar nyelv hasonlítását hirtelen meghalt.Ezután hathatós germán segítséggel a nyelvészetben győztek a finnugoristák.Indoeurópai műhelyekben kialakult a népvándorlások teóriája,a honfoglalásról szóló teória,s ezek az indoeurópaiak segítettek Trianonban szétdarabolni a magyarokat.Sikeres munka volt,a magyarok bioĺógiai őseit Ázsiában kerestetni a magyar nyelv ősét meg rokonítani az északi finnekkel,meg a mini népekkel.Ezzel a módszerrel sikerült mindent oda terelni,ahol minimális az esély a sikerre.Egyszer azonban minden hazugságra fény derül.A genetikai kutatások a magyar lakosság nagyrészét biológiailag az európai őslakosokhoz sorolja úgy 30 000 évre visszamenőleg.Ez megalapozza azt,hogy kutatni kezdjük a nyelvünk eredetét ilyen időtávra visszamenőleg is.Teljesen természetesnek kellene lenni a szomszéd nyelvekkel való összehasonlításnak.Ezt egy pár hozzászólásomban már meg is mutattam.Ilyen időtávlatban nem lehet elutasítani a régi nyelvekkel való kapcsolatot. A sumírral,egyiptomival,héberrel,kínaival,japánnal,szanszkrittal keltával, szkítával,göröggel stb.Ezekkel már majdnem mindel próbálkoztak nem is kevés sikerrel,pedig a nyelveket gúzsba kötik az írott formákkal és nyelvtanokkal,amik sokszor változtak aszerint,melyik tudóscsoport volt erősebb.
Szerintem a:
Hō vōtā?,Hun vōtā? és
Hol voltál? is magyarul van.Ezt figyelembe kell venni az összehasonlítások esetében.Ha valakinek kizárólagosan csak a „Hol voltál?“ a helyes,az elgondolkodhatna az ismeretei fölött.
Nézzük meg az indoeurópaik legősibb nyelvének beállított szanszkritot és írásátmódját.Ezt is írják róla:
A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rigvéda (ṛgveda ), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló, és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. 4. században kristályosodott ki.) A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt „grantha” írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai dévanágarí „(devanāgarī) ("istenvárosi")” nevű betűírás, amely feltételezések szerint az i. e. IX. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza. Az írás balról jobbra irányú. A szankszrit nyelvben leggyakoribb "a" hangot nem jelöli, ha csak egyéb jelölés nincs.
Mik sülnek itt ki, az indoeurópaiaknak és elődeiknek nem volt egységes írása.Megtudhatjuk még azt,hogy a szanszkritban leggyakoribb az „
a“ hang és ez vagy ki van jelölve vagy nincs.Ez érvényes a székely abc legyakoribb hangjára az „
e“-re.Ha megnézzük akkor a görögök által közölt képen még szerepel egy pár összerovás a szanszkrit írásban is.
Azután jönnek az indoeurópai utódok és beszabályozzák szabványosítják a szanszkritot,mert ők szabályok,törvények nélkül nem tudnak élni.Lásd az EU szabványokat ahol a paradicsom csak kerek lehet,meg piros,az uborka meg bizonyos hosszal és csak egyenes,a dinnye meg csak 5 vagy 7kg –ig /nem tudom pontosan,mert ekkora baromságokat nem érdemes megjegyezni/ dinnye,mert ha nagyobbra nől,akkor már csak a hazai piacon lehet eladni. A dinnyének még parancsolni nem lehet,erre ezek nem jöttek rá és ilyenek irányítanak bennünket.
Folytatva az abc-t az indoeurópaiak beszabványosították kb.erre:
Ugyanezt most megtették az indoeurópai módszereken felnevelkedett magyar „tudósok” és szabványosították a székely rovásírást.Már az összerovás lehetséges feltételezése is ellentmond a szabványosításnak.Az összerovás lehetségessége viszont ott van a szanszkrit jelekben,csak tanulmányozni kellene.
Nézzük meg mit olvashatunk ki a
SzaNSzKRiT,vagy
saṃskṛtā vāk szavakból.
A SzāNā aSz a KaiRiTa,ezt egy magyar nagyon palócosan beszélő paraszt úgy mondaná „
a SzāuNā aSz a Ka/j/iRTā”.Mindamellet igazi papi,zavaros magyar nyelvet tökéletesen használó kifejezés,mert a
Ki-íRTa,vagy
Ki-iRTá eléggé félrevezető.A másik „
a Sza MaSzaKaRTā Vā aKā”.Ha megnézzük a „M” és „R” alul jelölve van ponttal,lehetne magánhangó,vagy hangsúly váltás.Az olvasat megint nem egyértelmű,de utal arra,hogy „
a szó megszakajtódik,megkurtultá van vagy válik az „a” hangokkal,hangoktól”.
Ez a GaRaNTHa írás:
Olvasva:
aGa aRaNTHa – egy palóc megérti „
a - Ka/t/ e/l/RoNTHa“,vagyis az „
a“ betűket elrontható,elrondhatod.Fordítva „
Ha aT Na aRaG“- ha „
a“ betűt nem írok.
A másik írás,amit szabványosítottak a
DéVaNáGaRí,
DeVaNāGaRī.Indoeurópai etimológia szerint „I
stenvárosi”,mert ha ott a
DéV,DeVa,akkor az Istenről kell szólni,csakhogy ez is magyarul érthető, Isten aki
VéD/ő/,mélyhangrendben
óVóD/ó/.Magyar etimológia:
iDe VaN āG aRī –
iDe VaNāG a Rī,bárhogy csavarom „
ide vannak az a/betűk/ írva“ értelmezhető.Itt is ott a furfang,fordítva:
īRaG ā NaVeD –
īRaGāN a VeD ē.
Itt csak a beavatottak tugygyák mit kē csināni ejrogatās köszbe, ē kē-ё vёnni az „a”- t,va nē/m/.
Megnézhetünk még a „királyi pásztorok“ által terjesztett vallásból egy két fogalmat. Buddha azokkal akiknek erõs bizalmuk volt saját és mások buddhatermészetében, a tudat közvetlen tapasztalatának látásmódját osztotta meg, amit Nagy Pecsétnek (tibetiül
Csagcsen, szanszkritül
Mahamudra) neveznek.Magyarul meg
CsaK CseN/D/,vagy
SoK CseN/D/,parasztosan mondva „
csen legyё mā“.Aki bízik magában az a
MaHa-MuDRa keresi a csendet „
MaGa MóDRa -
MaGa āMoD Rā –
MaGa eMēD āRa“.Teljesen természetes,hogy az indoeurópai szlávok ebből a
MuDRa-ból fogják képezni a
MuDRoSŤ/mudroszty/-tudás,bölcsesséd,
MúDRy – tanult,bölcs melléknevüket, vagy a
MuDRC – tudós,bölcs főnevüket,nem tudom miként etimologizálják,de a magyaroknál az a bölcs,aki az „
ēMéDRe aC“,de mondhatod „a
MaDRa aC“,mindenhogy jó tanács,ha az elmédre adsz,vagy állsz,vagy emeled erre eszed,de ha az
aM/Ny/áDRa aC/Dsz/,ha hallgatsz anyádra és annak nem kiforgatott anyanyelvére,biztosan érteni fogod a madarak nyelvét a
MaDāR Szó-t.
Az elsõt ezek közül a szintek közül Kis Útnak vagy Theravádá-nak hívják,-ezen járnak,akik maguk mennek a maguk feje szerint.Keskeny ösvény is lehetne,ezen járnak a
ThēRe VāDā-k.A regében rejtegetősöknél ezek a
TēJRe VāD/gy/ō-uk,akik az anyatej teljességére vágynak.Érdekes elnevezés maradta szlávoknál az ilyen keskeny úton magukba járók útjára
TeĹaCí ChoDNíK /tyelyací,telyací chodnyík/.Egyenes fordításban
BoRJú JáRDa,/öSVéNy,úT,GyaLoGúT stb./. Ha a TeĽaCí-t még Štúr-féle írással fel írjuk
TeLJa Cí/itt tudni kell,hogy az i=l=j=lj=ly a C=K=TSz=Sz/ ebből
TeJ eL Szí ez pedig illik a borjú egyik tevékenységére.A Ch=K=H=G lágyulva Gy,a járdán nemcsak járnak,hanem mennek és jönnek,parasztosan gyönnek ebből képezve a
ChoDNíK magyarul
GyöDNöK.Ezekszerint ez a
TeLJ ā Szí GyöDNöK is kapcsolatba lehet a teljességre vágyással.Hogyan kapcsolódik az egész a
BoRJú-val,aki tejet szí? A BoRJú parasztosan
BoRNyú,BuRNyú,akkor kap tejet ha
Bú Rá aNyú-ra,a borjú tudja mit kell csinálnia, a buddhisták nem biztos,hogy jó helyről várják a teljet.A borjú az
anya emő/emlő/-jéből kapja a tejet,a buddhistáknak meg esetleg az
anya ēmé/elmé/-jéből kellene a teljesség tudását megkapni.
A másodikat Nagy Útnak vagy Mahajánának nevezik.Írják még
Mahájána-k,
mahāyāna-k.A nagy út,az általában széles is szokott lenni,egy pásztor néptől nem lehet rossznéven venni ha ezt a
MaHā J/Y/āNa-k,vagyis ahol a
MaRHā/k/ JāRNa/k/ neveznék el szimbolikusan.Magyarul kicsit kemény,de ne elemezzük.
A harmadikat pedig Gyémánt Útnak vagy Vadzsrajána-nak hívják.Írják még
vajrayāna –k is.Ez az a módszer ahol magába,vagy felismerve a tanítóját,vezető által jutnak a megvilágosodáshoz.Most a
VaDZsaRā és a
VaJaRā nagyon hasonlít a
vedd rá,vejē rā/vegyé rá/,
vezess rā kifejezésünkre.Az
y-ont nevezik
upszilonnak is ebből
uān lehetne u/t/án,u/T/ján.A
jána-ban pedig ott a lehetőség
újān/útján/,ājan/ājtan,által/.A tibeti megfelelője is érdekes „
rdo rje theg pa „
aRaDo eRJe TheGe Pa,magyar
RāaD eRRe TēGë/d/ Pha/fő/.Aztán ezekből a megvezetettekből lesznek a „
megvilágosultak” szanszkrit „
bodhisattva”,vagy bengáli “
Bodhishotto”.Magyarul “
BōD/H/iSzTVa”,”
BōD/H/iSzHoTT”,ez azonban nem megvilágosodást jelent.Ezért nem szeretik a magyarán kimondott dolgokat,a magyar egyenes beszédet.
Befejezésnek nézzük meg kitől lophattuk a
PáSzToR kifejezésünket.A lengyeleknek a pásztor –
JuHaS/olv.JuHaSz/,ebből megtudhatjuk kiktől származik ez a szavunk.A szláv
PaSTieR/pasztyier/-ből magyarosítottuk a magyar PáSzToR-t.A
PáS,mint
SáV,SzaLLaG értelemmel használható.A magyarban is van
PáSzTáZ-za az eget,vagyis szálakra,sávokra,szalagokra szabdalja és a
PaSz,PáSz fordítva
SzaP hasonulva a
SzaB,Sza-L-aG,Szá-L/fonál/,Sá-V,Sá-L szavainkban benne van.A -
TieR,-
ToR-nak viszont már csak magyarból van értelme.pász-
TaRō /tarol/,pasz-
TeJeR,
TeRē/sávban terel/,paszot-
JeRe,mélyen paszot-
JáRó.Az összeskifejezés leírja a pásztor munkáját.Érdekes,hogy nem használjuk csak a románok elnevezésére az
oLáH,VLaCh,VaLaCh – pásztor értelmét,pedig a szlávok ezt is használják meg a
BaČa/bacsa/,pedig lehetne,van értelme,szépen jellemzi a pásztor némelyik tevékenységét.B=V,Ch=K=V,Cs=Sz,
VaLaCh = BaLaG/ma ballag/,
BaCsa =
Be áCs,Be áSz és a pásztor bizony beszokott állni a botra támaszkodva,tipikus ábrázolása.
Szerintem érdemes lenne magyar népnyelvet oktatni,az idegen nyelvek mellet mondjuk a bölcsödében /ott pedig még elég bölcsek/, óvodában,iskolákban,de az MTA nyelvészeinek is hasznára válna.