Anita Gayn: Senkinek sem kellesz
Egy 15 éves lány élete...nagyon magával ragadott a történet, és a végére annyira lesújtott, hogy bőgtem rajta, mint egy kis hülye...az, hogy egy 15 éves lánynak ennyi problémája legyen, ennyire nem a korának megfelelő életet kell éljen, nem a korának megfelelő döntéseket kell hozzon, nagyon kihozott a sodromból. Rögtön hozzá is láttam a folytatásnak, ami a
Anita Gayn: Szükségem van rád
címet viseli...ez elsősorban azért akasztott ki, mert annak ellenére, hogy én a folytatásra voltam kíváncsi, nem azzal kezdte a könyvet, hanem Matt szemszögéből láttatta először a közelmúltat, majd a gyermekéveit, azok között is ugra-bugrálva (végül is megérte, hiszen így az ő fejébe is beleláthatunk és megérthetjük a tetteinek az általa felállított logikáját)...mire elérkeztem a történet folytatásához, ismét Emily szemszögéből láthattam...a sok mellébeszélés a problémájuk megoldásánál, (ami simán betudható a koruknak, és a boldogtalan gyerekkoruknak) nagyon kiakasztott, de mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, folytattam és folytattam...két nap alatt megettem a két részt, és szerintem valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, sose fogom elfelejteni ezt a sztorit...mert, ami Emilyvel megtörtént, simán megtörténhet bármelyik 15 éves, vagy fiatalabb kislánnyal, ami ellen minden szülőnek tennie kellene...hogyan lehetséges, hogy némelyik szülő ennyire egoista legyen?
ajánlom a történetet, nem csak tiniknek, hanem minden szülőnek, aki előtt ott áll egy gyerek felnevelésének a felelőssége...a történet által letisztítva, hogy melyek azok a legnagyobb "bűncselekmények", amelyeket tudva, vagy tudatlan elkövethetünk gyerekeink boldog gyerekkora ellen...ezzel megakadályozva, hogy magabiztos felnőtteké vállhassanak...
A könyvben fontos szerepet játszik, két bántott gyermeki lélek egymásra találása, az egymás utáni szükség, amit a bántott kis lelkükkel nem tudnak helyesen értelmezni, ezáltal bizalmatlanokká válnak a világgal, de legfőképpen önmagukkal szemben...a gyermeki szeretet átalakulása szerelemmé, amely a bizalmatlanság oltárán majdnem fel is lett áldozva...de mindennek csak és a kizárólag a felelőtlen szülők voltak az okozói...