Mit olvastál utoljára ?

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Egykori irodalomtanárom szerint, aki meg akarja ismerni a történelmet, olvasson családregényt. E célból vettem kézbe a mai francia irodalom két nagyságának történelmi témájú regényeit: Robert Merle (Francia história) és Juliette Benzoni műveit. És Vámos Miklóstól az Apák könyve-t.
 
Judith Summers: Casanova szerelmei

Imádták a nők, ám egyetlen asszonytól mégsem kapta meg a kellő szeretet: a saját anyjától. Ha úgy tartotta kedve, maga volt a tökéletes szerető - figyelmes, bőkezű és fantáziadús - , de kegyetlen, önző és becstelen is tudott lenni. Szüzeket rontott meg, ágyba bújt a saját lányával, gazdag asszonyoktól csalta ki a pénzüket. Ugyanakkor azt állította, neki kevés a testi szerelem, és igazán az hozta lázba, ha a nő lelkét is birtokolhatta. Életében több mint kétszáz kapcsolata volt, de halála óráján csak a kutyája feküdt mellette.

Judith Summers Casanova szerelmeinek szemszögéből vizsgálja a történelem leghíresebb csábítóját, izgalmasan új fényben láttatva az ellentmondásos személyiségű férfi életét és kapcsolatait.
 
Sziasztok!
Amit legutóbb olvastam és nagyon tetszett az Frank Herbert-től A Dűne.
"Ránézésre" csak egy egyszerű sci-fi könyvnek tűnhet, de nagyon sok értelmezési lehetőség van benne, és egy komplett filozófia bontakozik ki az olvasó előtt.

Megéri elolvasni :)
 
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól

Nagyon szeretem Feldmár András könyveit. A legutóbbit a lányomnak vettem születésnapjára, de előtte "belenéztem" és nem tudtam letenni.
Címe: Szabadíts meg a Gonosztól!
Mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert bár pszichológiai témájú, nagyon olvasmányos, és segít megérteni az embereket, magunkat.
 
háát...egyszerre több könyvet is szoktam olvasni...
de amit utoljára be is fejeztem az Nalini Sighn-tól a Vonzódás....nem ájultam el tőle..:)
 
Fodor Sándor: Megőrizlek
Licis koromban nagy-nagy kedvencem volt (minden évben elolvastam legalább kétszer). Ma délelőtt újraolvastam, akartam is értékelni, de nem tudtam, mert sírtam (én a kőszívű). Még most is kedvenc, de másképp. Egy csomó minden átértékelődött bennem a könyv hatására: a szülő-gyerek viszony, a tanár-diák viszony, a tükrök, amelyeket egymás elé, és főleg önmagunk elé tartunk. Egy újabb könyv a magányról és arról, hogy ki hogyan próbál szabadulni tőle, az előítéletekről és arról, hogy ki mennyire tud ezekkel együttélni, a megfelelni akarásról, a „muszáj, hogy fontos legyek valakinek” érzésről, a felületes kapcsolatokról, irigységről, unalomról, a hatalmas ellentétről a felnőttek és a gyerekek világa között.
" És egészen megőrizlek magamban,
csillagszemeddel, kópé-mosolyoddal…"
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére