Nagytiszteletű Csöcsi úrnak

Derék lovag, most kétségek gyötörnek,
lehet talán, hogy háttal áll nekem,
az Ön szeme messzire réved,
s én ellenirányban a távolt figyelem ?

Javasolnám, hogy induljon előre,
csak egyenest, és én is úgy megyek.
Csak félig kell így megkerülni a Földet,
hogy végre Önnel szemben legyek.

Micsoda marhasag,
hogy a fold gombolyu
mikor mindenki lathatja
hogy lapos.
Sertegetni nem akarom,
de on vizfeju
s agyillag fapados.
A viz lefolyna, teveje borulna
on maszkalna fejjel lefele
csak az mondhat ilyet,
kinek meghibbant agyanak veleje.
Ez azert lehet,mert fejire ult a lo
hagyott rajta sujos sebeket
most ontol szenved a foldgolyo
de en Onon csak nevetek.
Egyen on levest gombolyu tanyerbol
Nekem a lapos is megteszi,
on retteg minden arnyektol
s lovat, mint sapkat viseli.
Elkepzeltem ,ont ,
mint lovagol fejjel lefele,
s vertolulastol szenved,
hibbant agyanak veleje.
Persze hogy nem talalsz
hisz Te mindig eltevedsz
hiaba hajszolod
huseges tevedet

Azt, hogy a Föld gömbölyű, s forog,
mindenki tudja, ki járt az iskolába,
kivéve Önt, mert Ön csak mellé járt
a tanárai nagy-nagy bánatára,

vagy inkább örültek, hogy becstelen személye
nem fertőzte meg az iskolát,
s nem kapott infarktust az Ön látványától
minden becsületes diák.

Ön retteg, menni nem bír, s az egyenes
az Ön számára végképp ismeretlen,
a kocsmából amikor tántorog
hazáig, akkor még veretlen,

de harcos neje aki amazon
forgatja feje fölött a pakkert,
s szétveri az Ön lapos fején,
az ébresztőórát, más néven vekkert.

S Ön mint laposbéka kúszik szőnyeg alá
s úgy tűnik Önnek, hogy a Föld lapos,
nem is csodálom, hisz szorgos hitvese
az Ön verésében, nagyon alapos.

Uram, szomoru hirt kell, hogy kozoljek
on teves informaciot kapott,
tajekozatlansaganak kene ,hogy oruljek
de lassa be a fold lapos

Azt allitja , hogy forog serenyen
s nem hiszi el hogy lapos
En onon kuncogok szerenyen
hisz on szerintem masnapos

On all a fold tulso oldalan
termeszetessen fejjel lefele
Onnek meg elhinnem talan
ha nem lenne ures a feje

Iskolarol beszel, ha tudna mi az.
Uram On mindig csak melle jart.
Ha mondom Lenin, on kerdi ki az
S a valasz huszadszora sem talalt.

Felháborít minden szó mit Ön állít,
Vlagyimir Iljicset nagyon jól ismerem,
egy másik intézetben voltunk együtt,
s a jeges folyót is átúszta velem,

együtt csináltunk egy nagy forradalmat,
amikor minden muzsik muzsikált,
a gyárakban bőgtek a szirénák,
s Lenin egy bőrsapkában agitált,

nos akkor hagytam őt magára én
mert őrültebb volt, mint embernek kijár,
aztán hallottam, hogy valami grúzzal
egy nagy bajuszúval kokettál.

Fájdalom Uram, biz Ön a másnapos,
ha azt hiszi, hogy a fejemen állok.
Két lábon állok, megőszülve itt,
párbajra készen és csak Önre várok.

:evil:

Amit On Leninrol allit ,az szemen szedett hazugsag
nem lehetett a fejin borsapka, a fold masik oldalan
Lesett volna reg, mint onnel a vernyomas
mikor onnek huztak a zenet a sztalini orgonan

On nem csinalt forradalmat, csak rejtekebol nezte azt
lesbol ,vidaman kuncogott ,mint egy idetlen kamasz.
Lenin nem volt orult, persze On nem erthette Ot
nem kellett volna toporognia az iskola elott

Bent osztottak az eszt, melybol onnek nem jutott
hogy ezt potolja, megnosult, es elvette Juditot
On foltalata a gravitaciot, hogy onnek legyen igaza
tette ezt azert , hogy ne aljon egnek az on haja

Minden szavam igaz, kérdezze meg Lenint,
mi több, a bőrsapka is igaz,
ha Ön ott lett volna, már nem élne,
habár ez nekem, nem igazán vigasz.

Ha ott lett volna, repült volna a frontra
Csapajev elvtárs küldte volna halálba,
a fehér tisztek nyúzták volna élve
vagy akasztották volna fel a fára.

De fájdalom, Ön onnan is lébecolt
csak matinéban látta, hogy mi történt,
s hogy ne kelljen vért adni a Forradalomért,
Ön elpucolt Kanadába önként.

Ön gyáva nyúl, és nyest és beste rest
Ön egy pocok, mi több pocok pocak
én itt a vártán vadászni sem merek,
és Ön nem jön a harcra, kis vacak.

A természetnek szörnyű vasfoga,
lassan a kardom megemészti,
én minden károm Önre hárítom,
remélem, hogy ezt jó szívvel megérti.

Lenin meghalt ,On nem eri meg a holnapot
vegyen fel kenetet es hivasson papot.
Menjen gyonni es mondjon egy imat
On most elkovette a vegzetes hibat

Kezd boszantani , on szemtelen es konok
ezer szerencse ,hogy megerje a holnapot
Haragom bosz es lanzsam hegyes
hiaba nyavikol nem leszek kegyes

Kiszurom, letepem, elvagom vagy dofom
egyre megy nekem hisz ont oldoklom
apro cafatokra , nevetve szagatom
s halala utan, leveszem kalapom.

Hiaba menekult a szentfoldre elollem
nem gatol abban, hogy ont lelojem
puskaval vagy nyillal oly mindegy nekem
ha On a celpont, nem remeg a kezem.

Lenin élt, él és élni fog,
s ha tovább folytatja vádjait,
az Ön szájában nem marad semmi fog,
vaskesztyűmmel majd kitolom szemit,
hogy ne lássa kardom villanását,
amikor levágom a buta fejit.
Lovag uram, Ön igazi bajnok,
bajnok a síkfutásban,
Ön mindig lehagy, amikor menekül,
de nem hagy le semmi másban.
Lovag uram, hisz Ön egy kenguru
ki ugrál üres zsebekkel,
lovagnak képzeli magát,
s nincs tele fegyverekkel.
Uram Ön hallucinál,
Ön délibábot figyel,
mint Pitti az ufókat
s lóra nem űlne fel,
mert a ló nem motor,
garázsban éhen nem áll ,
csak akkor, ha hintaló,
mely nem rúg és nem zabál,
és nem hagy lócitromot sem,
mit Ön teába csavarhat
Uram, nem győzök futni Ön után,
vessünk véget a dalnak.
Álljon ki elém férfimódra,
a többit én már tudom,
levágom lábát, kezét s fejét,
s kutyák elé dobom.

Ez mar betegseg, mondhatnam rogeszme
tudni Lenin halalat, nem kell egy langelme.
ertsd meg ,te nincstelen, de dicso lovag.
te kicsi vagy,s Csocsi, elolled nem szalad.
Nezz tukorbe, kergesd a foncsort
ha meglat, magatol szalad
Oh borzalom, nezd azt az orrot
csak nem Syrano de Bergerac

Tényleg betegség, mondhatni rögeszme
mit Ön vall itt Leninről. Egy picit
emléxem még az orosz nyelvre:
Lenin zsil, Lenin zsizny, Lenin bugyet zsity.

Hiba volt Öntől feszegetni e témát,
habár lehet, csak gyors halálra várt.
Most már nem csak én üldözöm,
de üldözi Önt a kommunista párt.

Lukasenkóval most beszéltem éppen,
Minszk közepén van Önnek egy szoba,
ahol a volt KGB-sek úgy megverik,
ahogy nem verték még meg Önt soha.

Ön térdenállva, sírva fogja kérni,
hogy párbajozni jöhessen elém,
s maga alá pisíl majd Ön zokogva,
ha int magának a szalántai Rém.

De van szivem, most még az egyszer
adok barátilag Önnek még némi fórt,
jelen levelemhez itt mellékelek
Önnek egy szép selyemzsinórt.

Ha arra Ön most felköti magát,
és szépen leng, akár az ingaóra,
nem orrolok meg Önre, esküszöm,
ha nem jön el az új találkozóra.

Hord ossze megint hetet es havat
ha megrugom megint hazaig szalad
enyi marhasagot, be nem all a szaja
oszinten sajnalom, szegeny araja

On meg ahogy szokta, csatarol almodik
hamissan borrol predikal, de vizet iszik
nyugodjon meg ,verseit elmentem,
s ha keresnek, mondja meg, elmentem

Ha elmegy, elmegy. De a boltból
megkérem, hogy hozzon szidolt,
most itt végetért az esős évszak,
s a páncélomon van egy parányi folt.

De becsületemen nem esett semmi folt
én várom Önt, hiába szájal,
az időt húzza, de előbb vagy utóbb,
meglesz közöttünk az a párbaj.

Ertse meg uram, nekem ennem, kell,
hogy idegekkel birjam ont
hogy birjak foldult lelkemmel
es siman legyozzem ont.
Dolgozni, megyek s nem a boltba.
sydoljat onmaga vegye meg
onnek becsuleten esett csorba
s most sydolba hempereg.
Fenyezze csak magat, ez mar nem szamit
ettol csak budossebb lesz
engem a csillogas nem amit
s ha megverem, onnek nyugta lesz.

Menjen hát enni, szelleme fris legyen,
hogy megértse végre, mi a tét,
ha jóllakott, kiállhat végre,
s én elveszem az életét.

Egyen tehát, csak ne oly szörnyű módon,
mint múlt héten a Gundelben csinált,
hogy vasvillával húslevest evett,
s a rántotthúsnak kanállal állt.

Egyen lovag, adjon lovának is,
hisz az éhségtől lépni sem bír szegény,
a végén még majd összeroskad,
a párbaj zöld gyepén.

Na itt aljon meg egy szora, mielott nagyon megverem
de rantotthust kanalal az on kedveert sem eszem
A Gundelban nem jartam, soha nem is voltam
megutom, megforgatom szurokban es tolban
villaval levest , csak az orult eszik
orult otletetol mindenki megveszik
kapjon a fejihez ma meg teheti,
vegye a kalapjat, oszt uccu neki
Fusson szaladjon, mentse eletet
rohanja korbe az egesz felteket.
Gyava on lovag, csak a rimekben mester
vegzek en onnel az egyik kezemmel
A masikkal a holgyeknek csokokat dobalok
uriember modjara, ekent szalutalok.

Lovag megbocsásson, nekem Pitti mondta,
és én neki minden szavát el is hiszem,
ha végeztem Önnel, a halotti torra
pezgőt durrantani Pittit is elviszem.
:111:
Nem vitatom azt sem, hogy Ön csókot dobál,
de mihaszna mindez, hisz senki sem látja,
hiszen évek óta, Ön csak erőlködik,
s amit lát az csak, a hölgyeknek háta.

Ejh, szegély lovagom, de igen sajnálom,
romokban hever már az Ön lovagvára,
holnapra rendeltem két mentős férfiút,
s betolják Önt a geriátriára.

Igyon csak hercegem, nem segit ez onon.
ha meguntam pampogasat, siman csak lelovom
Pittinek hinni az legalabb olyan.
mint Karsait irasat venni komolyan
Kuldhet on ide akit csak akar
elmossa ugy is a veres zivatar
Halalra en is pezsgoket bontatok
hiveimmel kozlom,hogy velem igyatok.
lanyok es aszonyok kegyemet kersik
gazdag haztartasom vidaman vezetik
S mi lesz onnel lovagok szegyene
nem lesz onnek se bora sem kenyere
Ahova on keszul ne vigyen mar semmit
nem lesz mar szuksege, nem siratja senki

Persze, hogy nem sirat
senki, hiszen élek,
máig körülvesznek
szép lányok ledérek,
csókolnak szeretnek,
csak engem imádnak,
mellesleg felmossák,
vixelik a házat,
míg az egyik ölel,
a másik megetet,
a harmadik pedig
vasalja ingemet,
a negyedik tesz-vesz
az ötödik imád,
énértem mind megvesz
és ad bőven p..........
Azt búgják fülembe,
bennem van karizma,
s imádják, hogy feszül
nem csak karom izma.

Bezzeg Ön csak leshet,
a nővér farára,
ezt még elviselik
a geriátriába.