Nevessünk...Írj egy viccet! 2012

Két cigány beszélget:
Te,hogy mondják oroszul ,hogy béke?
- Mir.
- Hát csak úgy kérdeztem!

-Mi van a cigány óvszerére írva?
-Húzd rá cigány!

Egy este az egyik bárban egy zongorista egy szomorú dalt játszik.
Egyszer csak bejön az ajtón egy elefánt, megáll a zongora mellett, és zokogni kezd.
Erre a zenész odafordul hozzá:
- Talán felismerte a dalt?
- Nem a dalt, a fehér billentyűket.

A beteg a diliházban lelkesen irogat.
-Mit írunk, mit írunk? - kérdi nyájasan a vizitelő professzor.,
-Levelet írok magamnak.
-Na és mi lesz benne?
A beteg csodálkozva néz rá:
-Honnan tudhatnm, amikor még meg sem kaptam?

A diliházban a betegek szökésre készülnek. Egy hete gyakorolják, hogyan fogják átugrani a magas kerítést. Este bejön az egyik bolond a kórterembe és azt mondja:
-Fiúk a szökést el kell halasztanunk!
-Miért?
-Délután lebontották a kerítést.

A diliházi ápoló kimegy a kertbe, s látja, hogy a bolondok egy magas fa ágain lógnak.
-Hát ti mit csináltok itt? - kérdi.
-Mi vagyunk a falevelek. Az époló szigorúan mondja:
-Most ősz van...
Erre a bolondok sorra lepotyognak a fáról, csak egy marad továbbra is odafünt.
-Hát te miért nem esel le?
-Mert túlevél vagyok.

-És mi a legnagyobb ritkaság az önök múzeumában?
-A látogató.

A főorvos behívatja az ápoltat a szobájába:
-Nos Kovács úr, ön teljesen meggyógyult, elhagyhatja az intézetet. Na mi van, nem is örül?
-Most minek örüljek? Hogy eddig én voltam Napóleon, most meg csak Kovács Jenő leszek?

A riporter faggatja a híres magyar krimiírót.
-Melyik volt az ön legrafináltabb műve?
-Hogy melyik? Az idei adóbevallásom...

A festő magából kikelve mondja a képeit becsmérlő kritikusnak:
-Hogy mondhatja ön egy képre, hogy rossz? Próbált ön már egyszer is festeni?
A kritikus nyugodtan feleli:
-Nézze, én egy tojásról is meg tudom mondani, hogy rossz pedig ég sohasem tojtam.

A vevő reklamál az újságárusnál, hogy többet kért a lapért, mint ami rá van nyomtatva. Az újságos hanyagul odaveti:
-Ugyan már! Maga mindent elhisz, amit az újságok írnak?

Egy fiatal író panaszkodik a pályatársának:
-Borzasztó! Tegnap a hároméves kisfiam széttépte a kéziratom utolsó oldalát!
Mire a kolléga:
-Csodálatos! Ilyen fiatal, és már tud olvasni?

-Jó napot asszonyom... Én vagyok a zongorahangoló...
-És ki hívta magát?
-A szomszédok!

Egy hölgy méltóságteljessen sétálgat a kiállítóteremben, aprólékos figyelemmel veszi szemügyre a képeket.
-Milyen szörnyű ronda ez a festmény - szólítja meg a tárlatvezetőt.
-Nem festmény az, asszonyom, hanem a falitükör.

Két szerző beszélget:
-Még nem is kérdeztem - mondja az egyik - , hogy végződött a plágiumpered?
-Győzöttaz igazság! - feleli a másik.
-Az baj. És fellebbeztél?

Kovácsné elmegy próbaéneklésre. A szám után reménykedve kérdi a karnagytól:
-Elmehetek én ezzel a hanggal az Operába?
A karnagy vállat von.
-Ha van jegye...!

Öntelt költő:
-Mi az ördög, ön még él, barátom? Hisz nemrég olvastam egy nekrológot önről.
-Na látja, ezúttal is újabb bizonyítékát adtam a halhatatlanságomnak.

Valahol Amerikában:
-Nem is értem, hogy egy hangszerkereskedő, hogy árulhat fegyvereket is.
-Pedig egyszerű. Ha valaki ma vesz tőlem egy trombitát, holnap bejön a szomszédja és kér egy revolvert.

-A feleségem ma egy csomó ember életét mentette meg.
-Nocsak! És hogyan?
-REggel nem tudta beindítani a kocsit.

-Kedvesem, beértünk már a városba? - kérdezi a feleség a férjet.
-Valószínűleg, mert egyre gyakrabban ütünk el gyalogosokat.
-Hát akkor lassíts!
-Én? Hát em te vezetsz?