humorkarika
A távoli faluban idő előtt szülni készül egy asszony.
A fájások egyre sűrűbben jelentkeznek.
Nincs mit tenni, a sógor elbiciklizik a nem messze lakó bábaasszonyért.
Orvost hívni már nincs idő.
A bába forró vizet kér, megmossa a kezét, majd felkapja orvosi táskáját és bemegy a vajúdó asszonyhoz.
Néhány perc múlva kiszól:
- Kérek egy laposfogót!
A férj idegesen matat a szerszámok között, majd beadja.
Pár perc múlva megint kiszól a bába:
- Csípőfogót!
A férj holtsápadtan benyújtja.
Újra nyílik az ajtó:
- Reszelőt!
Az apa már se élő, se holt.
Reszketve kérdi:
- De hát az ég szerelmére, mi történt?
- Még semmi, csak nem tudom kinyitni a táskámat...
______________________________________________________________________
Ivan Ivanovicsot, az idős hivatalnokot behívják a
pártbizottságra, hogy felelősségre vonják, amiért nem volt ott a múltkori párttaggyűlésen.
Miközben a folyosón várakozik, áttelefonálnak az üzemi
párttitkárnak, akitől megtudják, hogy az öregnek már korábban is volt két pártfegyelmije.
Ezért ügyének tárgyalása előtt megkérdezik tőle, hogy miért kapta.
- Először azért kaptam pártfegyelmit, mert amikor meghallottam, hogy Sztálin elvtárs temetése egymillió rubelbe került, azt találtam mondani, hogy ennyi pénzből az egész központi bizottságot el lehetett volna temetni.
Másodszor meg az történt, hogy hivatali szobám falán ki volt függesztve Lenin, Sztálin és Hruscsov képe, és amikor a pártitkár ezeket meglátta, kiadta az ukázt:
"Azonnal vegye le innen azt a gazembert!"
Én meg azt találtam kérdezni, hogy melyiket a három közül?
_______________________________________________________________________
Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe. Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán.
Csak 1949-ben találkoztak újra.
Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból hallottak
egymásról.
Beszélgettek.A volt csendőrtiszt:
- Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán:
- Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt:
- Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán:
- Hát az meg hogy lehet?
A volt csendőrtiszt:
- Azt írtam az önéletrajzomba, hogy a testvérem partizán.
Te meg gondolom azt, hogy a testvéred csendőr százados.
_______________________________________________________________________
A földosztás, majd az újraállamosítás után János bácsit rá
akarják beszélni, lépjen be a termelő szövetkezetbe.
Az öreg már hajlik rá, mire az agitátor hozzáteszi:
- Néhány dolgot be kell ám adni a közösbe.
- No és mit?
- Be kell adni a lovakat.
- Ha be kell, hát beadjuk.
- A tehenet is be kell adni.
- Azt is beadjuk.
- A kecskét is be kell adni.
- A kecskét? Azt nem adom!
- Aztán miért?
- Mer az van!
________________________________________________________________________
- Bátya, ez itt egy színtiszta magyar falu.
Miért van mégis minden csak szlovákul kiírva?
- Hát, az ű kedvükír, mert mink úgy is tudjuk, hogy mi hun
van...
________________________________________________________________________
Az egyik pozsonyi magyar iskolában egy gyerek a szünetben
ezt írta a táblára:
"Talpra magyar!"
A tanár belép az osztályterembe, meglátja a feliratot a táblán, és rettenetesen ideges és mérges lesz.
- Ki merte ezt ideírni?
Senki se jelentkezik.
- Száz koronát adok annak, aki megmondja, hogy ki írta.
A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt előnyös ajánlaton, aztán
a kis Márton jelentkezik.
- Na, áruld el, ki írta?
- Tessék előbb a pénzt ideadni!
A tanár már szeretne a végére járni ennek az irredenta akciónak, és odaadja a száz koronát.
- Na itt van, te csirkefogó! Most már megmondod végre, hogy ki írta ezt a pimaszságot?
- Petőfi Sándor.
________________________________________________________________________
Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn.
Buzgón kéri az urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtől, és a házsártos feleségétől.
Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz
azzal a szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti.
Kohn nagy gondban van.
Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a kibírhatatlan
asszony mellett.
Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal meg nem tud normálisan
élni a szegénység miatt.
Végre rájön a megoldásra:
- Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.
________________________________________________________________________
Megdöglött a gazdag Kohn kutyája, és elmegy a rabbihoz,
hogy eltemesse.
- Rabbi! Kimúlt a kedvenc kutyám, egy fajtiszta rottweiler.
- Ó, nagyon sajnálom, Kohn!
- És a temetőben szeretném eltemetni.
Mire a rabbi:
- Nagyon sajnálom Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
- De rabbi, legalább a kerítés mellé!
- Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
- Pedig 50 ezer dollárt szántam erre az ügyre...
Mire a rabbi:
- Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler???
_______________________________________________________________________
János bácsi utazik a vonaton.
Vele szemben ül egy punk lila-zöld hajjal, festett szájjal-szemmel, orrkarikával, fülbevalóval, kétoldalt nyírt hajjal, kakastaréjjal.
Az öreg tátott szájjal nézi a figurát, aki bosszúsan rászól:
- Na, mi van tata, mi a nyavalyát bámul?
- Tudod fiacskám, vagy húsz éve egyszer úgy berúgtam egy lagziban, hogy állítólag még a házigazda papagáját is megdugtam. Lehet, hogy te vagy a fiam?
________________________________________________________________________
- Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó?
- Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy röpködtek a gránátok, az ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam.
Azóta falábam van.
- És miért van a jobb kezed helyén vaskampó?- 1849-ben is
volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a gránátok, és az egyik elvitte a karomat.
- És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó?
- 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy
szúnyog.
- És egy szúnyogtól..?
- Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kez
A távoli faluban idő előtt szülni készül egy asszony.
A fájások egyre sűrűbben jelentkeznek.
Nincs mit tenni, a sógor elbiciklizik a nem messze lakó bábaasszonyért.
Orvost hívni már nincs idő.
A bába forró vizet kér, megmossa a kezét, majd felkapja orvosi táskáját és bemegy a vajúdó asszonyhoz.
Néhány perc múlva kiszól:
- Kérek egy laposfogót!
A férj idegesen matat a szerszámok között, majd beadja.
Pár perc múlva megint kiszól a bába:
- Csípőfogót!
A férj holtsápadtan benyújtja.
Újra nyílik az ajtó:
- Reszelőt!
Az apa már se élő, se holt.
Reszketve kérdi:
- De hát az ég szerelmére, mi történt?
- Még semmi, csak nem tudom kinyitni a táskámat...
______________________________________________________________________
Ivan Ivanovicsot, az idős hivatalnokot behívják a
pártbizottságra, hogy felelősségre vonják, amiért nem volt ott a múltkori párttaggyűlésen.
Miközben a folyosón várakozik, áttelefonálnak az üzemi
párttitkárnak, akitől megtudják, hogy az öregnek már korábban is volt két pártfegyelmije.
Ezért ügyének tárgyalása előtt megkérdezik tőle, hogy miért kapta.
- Először azért kaptam pártfegyelmit, mert amikor meghallottam, hogy Sztálin elvtárs temetése egymillió rubelbe került, azt találtam mondani, hogy ennyi pénzből az egész központi bizottságot el lehetett volna temetni.
Másodszor meg az történt, hogy hivatali szobám falán ki volt függesztve Lenin, Sztálin és Hruscsov képe, és amikor a pártitkár ezeket meglátta, kiadta az ukázt:
"Azonnal vegye le innen azt a gazembert!"
Én meg azt találtam kérdezni, hogy melyiket a három közül?
_______________________________________________________________________
Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe. Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán.
Csak 1949-ben találkoztak újra.
Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból hallottak
egymásról.
Beszélgettek.A volt csendőrtiszt:
- Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán:
- Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt:
- Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán:
- Hát az meg hogy lehet?
A volt csendőrtiszt:
- Azt írtam az önéletrajzomba, hogy a testvérem partizán.
Te meg gondolom azt, hogy a testvéred csendőr százados.
_______________________________________________________________________
A földosztás, majd az újraállamosítás után János bácsit rá
akarják beszélni, lépjen be a termelő szövetkezetbe.
Az öreg már hajlik rá, mire az agitátor hozzáteszi:
- Néhány dolgot be kell ám adni a közösbe.
- No és mit?
- Be kell adni a lovakat.
- Ha be kell, hát beadjuk.
- A tehenet is be kell adni.
- Azt is beadjuk.
- A kecskét is be kell adni.
- A kecskét? Azt nem adom!
- Aztán miért?
- Mer az van!
________________________________________________________________________
- Bátya, ez itt egy színtiszta magyar falu.
Miért van mégis minden csak szlovákul kiírva?
- Hát, az ű kedvükír, mert mink úgy is tudjuk, hogy mi hun
van...
________________________________________________________________________
Az egyik pozsonyi magyar iskolában egy gyerek a szünetben
ezt írta a táblára:
"Talpra magyar!"
A tanár belép az osztályterembe, meglátja a feliratot a táblán, és rettenetesen ideges és mérges lesz.
- Ki merte ezt ideírni?
Senki se jelentkezik.
- Száz koronát adok annak, aki megmondja, hogy ki írta.
A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt előnyös ajánlaton, aztán
a kis Márton jelentkezik.
- Na, áruld el, ki írta?
- Tessék előbb a pénzt ideadni!
A tanár már szeretne a végére járni ennek az irredenta akciónak, és odaadja a száz koronát.
- Na itt van, te csirkefogó! Most már megmondod végre, hogy ki írta ezt a pimaszságot?
- Petőfi Sándor.
________________________________________________________________________
Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn.
Buzgón kéri az urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtől, és a házsártos feleségétől.
Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz
azzal a szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti.
Kohn nagy gondban van.
Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a kibírhatatlan
asszony mellett.
Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal meg nem tud normálisan
élni a szegénység miatt.
Végre rájön a megoldásra:
- Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.
________________________________________________________________________
Megdöglött a gazdag Kohn kutyája, és elmegy a rabbihoz,
hogy eltemesse.
- Rabbi! Kimúlt a kedvenc kutyám, egy fajtiszta rottweiler.
- Ó, nagyon sajnálom, Kohn!
- És a temetőben szeretném eltemetni.
Mire a rabbi:
- Nagyon sajnálom Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
- De rabbi, legalább a kerítés mellé!
- Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
- Pedig 50 ezer dollárt szántam erre az ügyre...
Mire a rabbi:
- Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler???
_______________________________________________________________________
János bácsi utazik a vonaton.
Vele szemben ül egy punk lila-zöld hajjal, festett szájjal-szemmel, orrkarikával, fülbevalóval, kétoldalt nyírt hajjal, kakastaréjjal.
Az öreg tátott szájjal nézi a figurát, aki bosszúsan rászól:
- Na, mi van tata, mi a nyavalyát bámul?
- Tudod fiacskám, vagy húsz éve egyszer úgy berúgtam egy lagziban, hogy állítólag még a házigazda papagáját is megdugtam. Lehet, hogy te vagy a fiam?
________________________________________________________________________
- Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó?
- Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy röpködtek a gránátok, az ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam.
Azóta falábam van.
- És miért van a jobb kezed helyén vaskampó?- 1849-ben is
volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a gránátok, és az egyik elvitte a karomat.
- És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó?
- 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy
szúnyog.
- És egy szúnyogtól..?
- Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kez
