Okosságok, közhelyek.

mi a helyzet a becsületes szülők sorozatgyilkos gyerekeivel? már a régi kékfényben is elhangzott sokszor hogy értelmiségi,kiegyensúlyozott szülői háttérrel felnőve lett bűnöző?Ha a képen szereplő személyek pro és kontra példázata szülő,pedagógus,stb poziciót tölt be,egy normál gyerek tud mérlegelni,akár az agesszív szüleit is megitéli.

de ez már pszichológus,pszichiáter,sok esetben neurológus bevonásával való kutatások feladata,szocológiai ismeretek együttesük petricsészéje,ezen esetekben a híres faxbukról bemásolni 1 képet,hogy nehogymár .....én nem huzigálok lapokat,hogy az én kártyám legyen a tetején klinikákon is vannak nyilt előadások minden témában,magyar és külföldi szakembereknek lehet meghallgatni sok évtizedes klinikumos munkájukat,tapasztalatait,kérdezni is lehet,na közben faxbukozni nem

jellemző mentegetőzés a bíróságon,hogy tékintétés főbíró uram,én ártatlan vagyok...az lehet,csak önkontroll nincs semmiben

"A szüleim 55 évig voltak házasok.
Egy reggel, amikor anyám lement apámnak reggelit készíteni, szívrohamot kapott és elesett.
Apám felemelte, ahogy tudta, és betette őt az autóba.
Teljes sebességgel , a közlekedési lámpákat figyelmen kívül hagyva hajtott vele a kórházba.
Mikorra megérkezett, a felesége halott volt.
A temetés alatt apám hallgatag volt,
tekintete a ködbe veszett.
Alig sírt.
Aznap este mi gyerekek is csatlakoztunk hozzá.
A fájdalom és a nosztalgia légkörében szép történetek jutottak eszünkbe.
Apànk megkérte a bátyámat,
aki teológus, hogy mondja meg neki, hol lehet anya most ebben a pillanatban.
A bátyám beszélni kezdett a halál utáni életről, mi pedig találgattunk, vajon anyánk most hol lehet.
Apám mindezt figyelmesen hallgatta....
Hirtelen megkért minket, hogy vigyük ki a temetőbe.
Apa!- válaszoltuk,
este 11 óra van, most nem mehetünk a temetőbe!
Felemelte a hangját,
és merev tekintettel azt mondta:
Ne vitatkozzatok velem kérlek,
ne vitatkozzatok azzal az emberrel, aki most vesztette el 55 év után a feleségét.
Egy pillana alatt tiszteletteljes csend termett, és nem vitatkoztunk tovább.
Kimentünk a temetőbe, és engedélyt kértünk az éjjeliőrtől, hogy bemehessünk.
Zseblámpával botorkáltunk el a sírig.
Apám megsimogatta a halmot, imádkozott és ezt mondta... mi gyerekek, meghatódva néztük a jelenetet:
El telt 55 év ... tudjátok?
Senki sem beszélhet igaz szeretetről...
ha fogalma sincs arról, milyen egy nővel megosztani az életet.
Szünetet tartott, és megtörölte az arcát.
Ő és én, együtt voltunk abban a válságban amikor..
munkahelyet váltottam...
- folytatta.
Összepakoltunk amikor eladtuk a házat,
és elköltöztünk a városból.
Megosztottuk az örömöt, hogy láthattuk a gyerekeinket befejezni az iskolát és karriert csináltak...
egymás mellett gyászoltuk amikor szeretteink távoztak, s együtt imádkoztunk néhány kórház várótermében.
Támogattuk egymást a fájdalomban, megöleltük egymást karácsonykor,
és megbocsátjuk a hibáinkat...
Gyerekeim ez most már elmúlt...
és én boldog vagyok, tudjátok miért?
Mert előttem ment el.
Neki nem kell átélnie ezt a kínt és fájdalmat,
hogy eltemessen,
hogy egyedül maradjon a távozásom után.
Én vagyok az, akinek ezt át kell élnie, és hálát adok Istennek.
Annyira szeretem őt, hogy nem szerettem volna, ha szenvednie kell..."
Amikor apám befejezte a beszédet, a testvéreimnek és nekem könnyek csordultak végig az arcunkon.
Megöleltük, és ő vigasztalt meg minket:
Semmi baj nincs...
hazamehetünk,ez egy szép nap volt.
Azon az estén megértettem.
Hogy mi az igazi mély szeretet...
ami távol áll a romantikától, nem sok köze van az erotikához, vagy a szexhez.
Inkább ahhoz a munkához kötődik ami kiegészít.
A törődéshez és minden máshoz ami az igaz szeretethez kapcsolódik, amelyet két igazán elkötelezett ember vall."