Búcsúzás tanárainktól - ballagás 8. osztály
Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat
- megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk.
Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket,
és nekivágunk saját kalandjainknak.
Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk,
amikor megünnepeljük az örömöt,
amikor időt találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.”
A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.
„Egyedül elindulni annyit tesz, mint elhagyni mindazt, amit
mások adtak, amit könyvekből tanultál. Ez a legrémesebb
dolog, amit egy ember tehet, az ismeretlenbe lépni. Mit
fogsz látni? Akármit és mindent. Egy hulló levelet, a
barátod viselkedését, a tó színén a fodrokat, egy halom
követ, egy romos épületet, zsúfolt utcát, csillagos eget,
akármit. Miután láttál, már nem leszel az, aki voltál.
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
"... nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot"
(Kölcsey)
Emlékszel a kora reggeli nevetésekre?
Reggel volt, de ez nem számított.
Suliba haladva panaszkodtuk el
Egymásnak szerelmi bajainkat,
Nem törődve az idővel.
Másnak túl hosszú volt az út,
Nekünk mégis oly rövid.
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
“Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.”
Barátom,
tudod, ma úgy tűnik minden pillanat,
némán átzuhan a homokóra parányi résén,
s kezünk közt csak a múlt marad.
Nem akarom, hogy emlék legyek csupán,
nem akarok szomorú falevél lenni a múlt őszi teraszán.
Mondd, hogy legyek bátor, tavaszi rügy,
melyből gyümölcsöt érlel a Nap augusztus derekán.
Ez a perc, most itt, a holnap.
A résnyire tárt kapun szűrődik át,
eleven, hívogató lendülete.
Életed, hogy létezel, e kedves sárgolyón, fontos,
és számít, hogy merre indulsz vele.
Az élet értelme, azt hiszem, az élet maga,
mert nélküled szegényebb lenne a világ.
Amit te adsz, csak te adhatod,
nem pótolhat téged senki más.
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát. Éppen ezért megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva.
Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk, fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.
És hogy állunk mi, diákok ezzel a kérdéssel?
Sose halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz.
Kevés olyan bosszantó és elviselhetetlen dolog van a világon, mint valaki másnak a jó példája.
Semmittevés után édes a pihenés.
Akkor mire leszünk büszkék, ha megöregszünk?
“Természetesen szeretném megtartani a kondíciómat öregkoromra is, de nem szeretnék sokat küzdeni érte. Ahányszor kedvem támad tornázni, lefekszem, és megvárom, amíg elmúlik.”
“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”
Pedig minden siker kulcsa a kitartó munka!
Ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba, és megvárom, amíg elmúlik.
Az Úr nekem feladatot adott, mikor erre a világra küldött. De annyira le vagyok maradva, hogy valószínűleg örökké fogok élni.
És mi lesz a szerelemmel és a romantikával?
Csá bébi! Neked bejön a szerelem első látásra? Mert ha nem, akkor megyek még egy kört.
De a legfontosabb a pozitív hozzáállás! Nem minden helyzet olyan súlyos, mint amilyennek látszik! Minden csak nézőpont kérdése!
Két diák utazik vonatfülkében. Velük szemben ül egy őszes szakállas férfi. Egyik diák: - Te, ez nem István a király? Másik diák: - Hülye vagy, az ezer éve meghat! Kis idő múlva belép egy férfi a fülkébe. - Hello István! Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak! Erre kihúzza magát az első: - Na, ki a hülye?
Ne feledd! Csak egyszer vagyunk fiatalok. Utána más menteséget kell találnunk.
Amit teszünk csak egy csepp a tengerben. A nélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a jó hajó?
- az Álom-Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza Álmod Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!
Kívánok neked... Mosolyokat amikor bánatos vagy,
Szivárványt,hogy a felhőkben járhass.
Nevetést,ami ajkadat simogatja,
Gyengéd ölelést, Amikor lelked elhagyatott.
Barátokat,akik felvidítanak.
Szépséget szemeidnek,hogy sokat lássanak.
Önbizalmat,ha kétségek gyötörnek,
hitet,melyben teljes az élet.
Bátorságot ,hogy megismerd magad,
Türelmet, Hogy a világot elfogadd!
,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!''