Aranyosi-Kisiskolások köszöntője,-Balogh: Szervusz, Nyár!Kedves Vakáció barátom!Biebe
Ittaz idő, kicsi gyermek,
iskolánkban szépen köszöntelek.
Ittaz idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!
Szervusz, Nyár! Nem én akarok elköszönni tőled,
Te hagysz el újra engem.
Az ördögbe is, megint olyan rövid voltál!
Tudom, tudom, minden évszak – társadnak ez a
Sorsa, jöttök és mentek. Mire igazán megszoknánk,
Megszeretnénk benneteket, már indulnotok kell tovább.
Szervusz Nyár! Kérlek, hallgass meg engem,
Még mielőtt végleg elsietnél, s átadnád a helyedet Őszapónak.
Te különösen kedves vagy számomra, mert téged
Megszokni sem kell, annyira várlak.
Várlak, hisz tiéd a Nagy Vakáció! Számomra az igazi szabadság te vagy,
S te vagy a legnagyobb öröm is!
Szervusz, Nyár! Köszönök neked mindent.
Mindent, amit csak tőled kaphatok.
Köszönöm, hogy idén is küldtél nekem napsugarakat,
Hisz a Nap a te legjobb cimborád.
Köszönöm, hogy barátoddal kellemes – hűvössé
Varázsoltad a vizeket, hogy jókat fürödhessek, úszhassak én is.
Szervusz Nyár! A te láthatatlan, óriás – kezed idén
Már korán kitárta a strandok kapuit.
Júniusban te zavartad el ismét a tanévet!
Kopogás nélkül beköszöntél, s neki máris mennie kellett.
Szervusz, Nyár! Köszönöm, hogy megérlelted kedvenc gyümölcseimet,
Így befejezted Tavaszöcséd elkezdett munkáját.
Finom ízt, mézédességet te adtál baracknak, körtének, almának, dinnyének…
Amit befejezned nem sikerült, nyugodtan bízd rá Ősz – bátyádra,
Neki már könnyű dolga lesz.
Szervusz, Nyár! Erődből jutott a kalászoknak is.
Megérlelted a gabonát, hogy mindennapi kenyerünk jövőre is legyen.
Szervusz, Nyár! Olyan jó voltál hozzám, hogy talán azt sem bánom,
Hogy te hoztad el az új tanévet is.
Lehet, hogy igazad van, nem csupán játékból áll a világ,
De ne mondd, jól tudom: anyuék éppen elégszer mondják.
Szervusz, Nyár! Pihend ki magad, lesz rá kilenc hónapod.
Ti évszakok olyan szépen megosztjátok egymás között az időt, hogy mire
Újra jöttök, ismét újjá születve köszönthettek minket.
Szervusz, viszontlátásra, a viszontlátásra, Nyár!
[FONT="]
[/FONT] Komolyan mondom, szégyellhetnéd magad.
Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást,
S lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
Vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
Te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda - ,
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
A szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
Bár anyuék maradi nézetei szerint:
A nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
A te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
S akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
Olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
S a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
Megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
A téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
De legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakációt!
Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.
Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.
Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.
Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.
Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, - lopva!
Új rejtelmek várnak, - a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk.
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, -
minden este elmesélem szépen,
mi történt napközben.
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk.
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.
Bieber Mária: Tanévnyitóra
Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője
Balogh József: Szervusz, Nyár!
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!
Bősze Éva: Micsoda boldogság!
Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntőjeAranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője
Balogh József: Szervusz, Nyár!
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!
Bősze Éva: Micsoda boldogság!
iskolánkban szépen köszöntelek.
Ittaz idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!
Balogh József: Szervusz, Nyár!
Te hagysz el újra engem.
Az ördögbe is, megint olyan rövid voltál!
Tudom, tudom, minden évszak – társadnak ez a
Sorsa, jöttök és mentek. Mire igazán megszoknánk,
Megszeretnénk benneteket, már indulnotok kell tovább.
Szervusz Nyár! Kérlek, hallgass meg engem,
Még mielőtt végleg elsietnél, s átadnád a helyedet Őszapónak.
Te különösen kedves vagy számomra, mert téged
Megszokni sem kell, annyira várlak.
Várlak, hisz tiéd a Nagy Vakáció! Számomra az igazi szabadság te vagy,
S te vagy a legnagyobb öröm is!
Szervusz, Nyár! Köszönök neked mindent.
Mindent, amit csak tőled kaphatok.
Köszönöm, hogy idén is küldtél nekem napsugarakat,
Hisz a Nap a te legjobb cimborád.
Köszönöm, hogy barátoddal kellemes – hűvössé
Varázsoltad a vizeket, hogy jókat fürödhessek, úszhassak én is.
Szervusz Nyár! A te láthatatlan, óriás – kezed idén
Már korán kitárta a strandok kapuit.
Júniusban te zavartad el ismét a tanévet!
Kopogás nélkül beköszöntél, s neki máris mennie kellett.
Szervusz, Nyár! Köszönöm, hogy megérlelted kedvenc gyümölcseimet,
Így befejezted Tavaszöcséd elkezdett munkáját.
Finom ízt, mézédességet te adtál baracknak, körtének, almának, dinnyének…
Amit befejezned nem sikerült, nyugodtan bízd rá Ősz – bátyádra,
Neki már könnyű dolga lesz.
Szervusz, Nyár! Erődből jutott a kalászoknak is.
Megérlelted a gabonát, hogy mindennapi kenyerünk jövőre is legyen.
Szervusz, Nyár! Olyan jó voltál hozzám, hogy talán azt sem bánom,
Hogy te hoztad el az új tanévet is.
Lehet, hogy igazad van, nem csupán játékból áll a világ,
De ne mondd, jól tudom: anyuék éppen elégszer mondják.
Szervusz, Nyár! Pihend ki magad, lesz rá kilenc hónapod.
Ti évszakok olyan szépen megosztjátok egymás között az időt, hogy mire
Újra jöttök, ismét újjá születve köszönthettek minket.
Szervusz, viszontlátásra, a viszontlátásra, Nyár!
[FONT="]
[/FONT]
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!
Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást,
S lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
Vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
Te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda - ,
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
A szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
Bár anyuék maradi nézetei szerint:
A nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
A te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
S akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
Olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
S a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
Megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
A téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
De legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakációt!
Bieber Mária: Tanévnyitóra
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.
Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.
Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.
Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.
Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!
Bősze Éva: Micsoda boldogság!
Micsoda boldogság! - Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézenfogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, - lopva!
Új rejtelmek várnak, - a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk.
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek, -
minden este elmesélem szépen,
mi történt napközben.
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk.
Elárulom; szívünk egyik fele,
még sokáig óvó néninkkel lesz tele.