"holdban él, vagy vízben él: halak, füvek között,
és csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött,
lágy hangját hosszan hallani, s az erdő megremeg,
sás szárnyai, nád karjai befonják az eget.
selyem haját köd lengeti,s hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent...
csak csillag ő, csak látomás, csak fény a tengeren..
sugár arcát nem látja más, de fellobog nekem,
és minden este rám ragyog, kékjácint-mosolya,
egyetlen tükre én vagyok, nagy ég! ez milyen csoda,
hogy holdban élt, hogy vízben élt: gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért, szívembe költözött,
és rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik,
kibontja éjem tájain, szelíd virágait..."
sajnos nem tudom, ki a szerzője, de halász judit is énekeli..
gyönyörű dal, én ezt énekelem a kicsinyemnek minden este..