régi, szép képeslapok
- Téma inditó sukiaki
- Kezdés dátuma
még egy érdekesség: Faragó Géza litho képeslapja a múlt század elejéről. Az Erkölcseink sorozat olasz felirattal is megjelent annak idején, éles társadalomkritikát fogalmazott meg benne a művész, akinek például Tunsgram/Tungsram - sosem tudom, hogy írják - plakátja is nagyon híres volt. Sajnos, nálunk nem adtak ki olyan kiadványt, mint a franciáknál a Plakát mestereit, amelyben Mucha, Toulouse-Lautrec, Chéret, Grasset és mások litografált kisplakátjaira lehetett előfizetni, de ha kiadtak volna, Faragó, Földes Imre, Berény, Bortnyik, Végh, Kozma Imre, Divéky József, Bér Dezső, stb. biztos belekerültek volna.
Csatolások
Utoljára módosítva:
Remek téma, gratulálok!
Én ilyen, fényre változóakkal még nem találkoztam.
Viszont azokat a képeslapokat nagyon kedveltem, gyűjtöttem, amelyeken a kép, a képeslap mozdítására, némileg megváltozott.
Itt nemcsak a kacsintós nénire gondolok.
Nekem volt Manhattan képeslapom, ilyen, a magasból készült képpel, ami szintén "elmozdult"...
Bélyegeket is gyűjtöttem, kivételes sorozatokat; sőt, szalvétát is, svédeket, s más országbelieket ....cseréltünk is ...
A költözésekkel elvesztek...
Azóta tányéralátéteket találtam hasonlót, mint az elmozduló képselapok, lovasat, delfineset, oroszlánost, ezek képkeretbe kerültek..
Nem ilyen művészi ugyan, de ha emlékeztek a Soproni reklámjára, abból is készültek képeslapok..
Visszanézve, még mindig kuncogok rajtuk. Néhányat ezekből, elajándékoztam.
Mivel ismét költöztem, jól elkeveredtek, pusztán, a "biztos helyre teszem" alapon, ha előkerülnek, hozom Nektek.
Én ilyen, fényre változóakkal még nem találkoztam.
Viszont azokat a képeslapokat nagyon kedveltem, gyűjtöttem, amelyeken a kép, a képeslap mozdítására, némileg megváltozott.
Itt nemcsak a kacsintós nénire gondolok.
Nekem volt Manhattan képeslapom, ilyen, a magasból készült képpel, ami szintén "elmozdult"...
Bélyegeket is gyűjtöttem, kivételes sorozatokat; sőt, szalvétát is, svédeket, s más országbelieket ....cseréltünk is ...
A költözésekkel elvesztek...
Azóta tányéralátéteket találtam hasonlót, mint az elmozduló képselapok, lovasat, delfineset, oroszlánost, ezek képkeretbe kerültek..
Nem ilyen művészi ugyan, de ha emlékeztek a Soproni reklámjára, abból is készültek képeslapok..
Visszanézve, még mindig kuncogok rajtuk. Néhányat ezekből, elajándékoztam.
Mivel ismét költöztem, jól elkeveredtek, pusztán, a "biztos helyre teszem" alapon, ha előkerülnek, hozom Nektek.
Gyűjtöm az érdekességeket is, ilyen ez a két lap is, Julius Komjaty - Komjáthy Wanyerka Gyula és a felesége közötti üzenetváltás. Komjáthy a múlt század első felében kiment Angliába, ahol egyébként nagy mértékben hozzájárult a rézkarc műfaj megújításához. Azon kevés művészek közé tartozott, akiknek megengedték, hogy rézkarcot készítsen a National Gallery gyűjteményének egyes darabjairól. Tudomásom szerint mind a mai napig neki is van alkotása a múzeumban, és Nagy-Britanniában még mindig jó hírű művész. A két lapra különböző időpontokban, különböző antikváriumokban bukkantam rá.
Csatolások
Sokan gyűjtik, bár főleg a topográfiát, az efféle motívumlapokat kevesebben, és általában specializálódva. Pl. édesanyám Bonzo kutyás lapokat és sziluetteket gyűjtött, én a humoros gyereklapokkal kezdtem, onnan jutottam el az 1900-as évek art nouveau és art deco lapjaihoz. A képeslapok lassan eltűnnek a mindennapi életünkből, hiszen ott a Facebook, ott vannak a mobilok, emailek, de belegondolva, hogy a régi időkben milyen nehéz volt tartani a kapcsolatokat, igazán csodás szerepet töltöttek be. Az én szememben ezek a lapok kis műalkotások, mikrotörténelmi, szociális emlékek, sokszor nemcsak üdvözletek, hanem emberi sorsokat rejtenek. Sőt, egész szociális hálót, amely felfejthető. Változatlanul izgalmasnak tartom őket, szeretek nagyobb gyűjteményeket megvenni, és végigbogarászni a címzetteket, levélírókat. Olykor mulatságos dolgokat találok, pl. amikor kb. a 20-as években Párizsba küldött egy magyar feleség egy lapot a férjének, amelyben azt írta, hogy meglepetten tudtam meg, hogy Párizsba utaztál. He. Ami még érdekesebbé teszi ezt a lapot, hogy Cziffra György későbbi apósának írta az anyósa.
Mi bármerre utazunk, küldünk pár embernek lapot. Volt aki megkért, hogy ne küldjek, mert a faluban a postás arról pletykál. (Thaiföldön voltunk) Van aki imádja, hogy érkezik egy lap és jelentheti. Eddig 2 hónap volt a leghosszabb kézbesítési idő. Én kedves gesztusnak tartom, hogy a távolban is eszébe jutottam egy lap erejéig...
Egyetértünk.
Nekem ez valószínűleg megmaradt, mert az internet kora előtt, el is várták az otthon maradtak, ha utaztál, küldj magadról hírt, legalább 1 képeslapon.
S ez akkor is megállta a helyét, ha oly rövid volt az utazás, pár napos, h a lap velem egyszerre ért haza, v utólag, a posta révén..
