Egy kicsit visszaolvastam
Ez még a Megnyilvánulatlannak sem ment.
Bár azt tanítják a Teremtő Ige által lett teremtve a Világ,
de valójában a megnyilvánulás vágya volt az ami a Teremtő Igét létrehozta.
Nos ezt köszönöm mégegyszer, eszembe juttatta a következőket.
A Védák tanítása szerint a vágytestek működése négy elemi vágyat hoz létre. Az első az
Artha. A szó szanszkritul az anyagi kényelem vagy gazdagság iránti vágyat jelenti. Elemi vágy, ezért arra ösztönzi az emberi lényeket, hogy fizikai-anyagi testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek. Mivel gazdasági szükségszerűség, hogy az állandó munka keserveitől való megszabaduláshoz elegen¬dő gazdagságot halmozzunk fel, ennek a vágynak a kielégítése a folyamatos spirituális növekedés és fejlődés előfeltétele.
A második vágy a
Káma. A gyönyört és a gyönyör utáni vágyakozást jelenti. A négy elemi vágy egyike, amely arra ösztönzi az emberi lényeket, hogy fizikai testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek. A vágyat a Bhagavadgítá az élet középpontjába állítja, és az életerővel teszi egyenlővé. Valóban, a Védák sosem állította, hogy a gyönyör a spiritualitás ellentéte lenne, és mint ilyet, el kellene fojtani, vagy le kellene nézni. A Védák tanítása szerint az átmannak két formája van. Az egyik a tudatosság, amely minden létezőt magában foglal - ezért semmit nem akar, semmire nincs szüksége. Ez a paramátman.
Az átmanból keletkezik az egyéni lélek is, a dzsívamátman. A létezés legmélyéről a dzsívamátman irányítja az egyén vágyait és törekvéseit.
Ő a Dharma, a szív legmélyebb vágyának forrása
A harmadik vágy, amely arra ösztökéli az emberi lényeket, hogy fizikai-anyagi testben szülessenek újjá, és annak megfelelően cselekedjenek, a
Dharma. A Dharma jelentése: az, ami összetart, és megakadályozza, hogy a földi kapcsolatokat szétzilálja a káosz. Az emberek közösségében a Dharma tartja össze a társadalmi rendet.
A dharmának két területe van: a megosztott Dharma közös az egész emberiség számára,
az egyéni Dharma viszont mindenki számára más és más. Megosztott Dharma az igazságosság és a spirituális kötelesség. Ebben az összefüggésben az igazságosság a helyes cselekvés megfelelője. Helyes cselekvésnek azokat a tetteket nevezzük, melyek elősegítik a prána áramlását, s a magas- és a mélytudatból, valamint működésükből és formáikból fakadnak. Az egyéni dharma a helyes cselekvés sajátos módja; az egyént visszavezeti az Énnel való egységhez.
A
Móksa a negyedik olyan vágy, amely arra ösztönzi az embert, hogy fizikai-anyagi testben szülessen újjá, és annak megfelelően cselekedjen. A Móksa transzcendenciát, vagyis szellemi szabadságot jelent, továbbá megszabadulást a karmikus kötődéstől. A négy vágy legerősebbike. Az advaita védanta (az önmegvalósítás magányos útja) azt tanítja, hogy a közvetlen élményből származó dzsnyánával (megismeréssel) lehet elérni a móksát, és legyőzni a tudatlanságot.
Ramana Maharsi, a nagy huszadik századi mester állítása szerint a tudatlanság nem más, mint ragaszkodás az „én" elvéhez. A dzsainizmus ezúttal is sokkal részletesebben beszél erről. Úgy tartja, hogy a móksa az egyedüllét és/vagy a nemragaszkodás legmagasabb állapota. A móksában az ember megszabadul a jelenségek külső világának minden kötődésétől. A saivizmus (vagy sívaizmus) a kegyelemhez, a jóga a nirvikalpa szamádhihoz, a páratlan elkülönültség és nyugalom állapotához hasonlítja.
Hát nem nagyszerű a bennünk rejlő VÁGY mely az Isteni VÁGYAKOZÁSBÓL fakad.
