Zsuzsa!Nincs most anyagom a fához, és egyébként sem szeretnék a meglévő kettő - és a számlálhatalan MUKjaim mellé még egybe belefogni. Az általam sokat emlegetett Thomasos kispárna kihímezve kimosva, de még mindig nincs befejezve, mert nincs még hátlapja. Szóval igyekeznem kell ezzel is - mert lassan itt a húsvét...
Nálunk a férjemnek is meg van a maga játéka, ő most repülőket gyárt. Szabásmintákat vadászik a neten, és az alapján hungarocellből, vagy miből kiszabja őket, aztán felszereli motorral, meg akármikkel, és aztán az első felszállásnál lezuhan...Van két nagy lányunk 22, és 20 évesek, ők főiskolára járnak. És aztán itt az én kicsi fiam. Ő egy nem tervezett maffiózó, most múlt 3 éves - ő Thomas fan, neki készülget a párna. Na ő az egyetlen a családban, aki nem igazán tűri, hogy hímezzek, jobban szereti, ha vele foglalkozok...És aztán én azon szerencsések egyike vagyok, akinek van munkahelye, és itt a háztartás... Barni ovis, de kb két napot ha tud menni oviba, és aztán két hetet van itthon - mindig lebetegszik...Ilyenkor anyukám vigyáz rá, mert munkahely az munkahely... Negyvenévesen szembesültem ismét azzal, hogy egy nő/anya mennyire hátrányos helyzetben van...-főleg, ha nem ilyen szerencsés a mamákkal mint én...
De ezzel nem vagyok egyedül - ami persze nem vígasztal - csak most olyan jól esett leírnom...
Ha nagyon off volt töröljétek, vagy törlöm én, szóljatok...