Kedves Mindenki! Meséljétek el, hogy mi vezetett a "nagy döntéshez", hogyan alakult az élet és milyen élethelyzetek kényszerítik és kenyszerítették az embereket MA ÉS A MULTBAN, hogy új Hazát keressenek.
MESÉLD EL, HOGY ÉRTSÜK ÉS MEGÉRTSÜK EGYMÁST!
Story of My Life - Életem Története
- Téma inditó Frank-FHI
- Kezdés dátuma
Kedves Mindenki! Meséljétek el, hogy mi vezetett a "nagy döntéshez", hogyan alakult az élet és milyen élethelyzetek kényszerítik és kenyszerítették az embereket MA ÉS A MULTBAN, hogy új Hazát keressenek.
Az első magyar bevándorlók
Amikor ezt a témát megnyitottam, biztos voltam benne, hogy estére már moderálnom kell, mer lecsaptok a témára és politikai helyzetelemzéssel egybekötött sorsokat fogunk megismerni
. Bár nagyon örültem Burgum témajavaslatának, azért bennem volt, hogy az elején valószínűleg többet kell dolgoznom. Tévedtem! Mezei piros pont mindenkinek, mert a politikát igen jól kihagytátok, de a fürdővízzel ment sajnos a gyerek is mert szerintem senki sem tudta, hogy politika nélkül hogyan kezdje a sort. Megvallom, én is gondolkodtam, hogy mivel lehetne kezdeni egy olyan beszélgetést, ami politikamentesen, de közelebb hozná egymáshoz az eltérő időszakban érkezőket, és/vagy összehasonlítaná a jelent a múltat. Mivel más nem jutott az eszembe, így Baráth Tibor - A Külföldi Magyarság Ideológiája c. könyvéből hozok egy kis segítséget. Természetesen csak az adat és információ jellegű idézeteket, mert a szerző munkásságának megítélése is megosztja a magyarokat, úgy mint sok annyi más.
A kanadai magyarság kialakulása
/..../" Kanada még fejletlen ország volt s róla a Voltaire által elterjesztett hamis vélemény forgott közszájon, mely szerint itt mindent "hó és jég takar". A magyarságra sem gyakorolt ekkor Kanada különösebb vonzóerőt. Jellemző tünete ennek, hogy az itt letelepült első 55 család nem is közvetlenül Magyarországból érkezett, hanem az U.S.A. területéről vándorolt be."
" Az első magyar bevándorlókat az akkor dúló amerikai mezőgazdasági válság sodorta ide /1886, 1888 / s a Saskatchewan nevű tartományban telepedtek le, megalakítva a két első kanadai magyar falut: Kaposvárt és Eszterházyt. A magyar telepek a 20. század elején gyorsuló ütemben sokasodni kezdtek, mert a Magyarországon is végigseprő mezőgazdasági válság, valamint a nagybirtokok fojtogató gyűrűje, egyre újabb és újabb családokat kényszerített távozásra. Ezek a "gazdasági menekültek" főleg Magyarország északkeleti vidékeiről származtak: Zemplén, Gömör, Abaúj, Hont, Nógrád, Szabolcs, Szatmár és Borsod megyéből..."
" A kanadai magyar telepek kialakulása így teljes egészében a 20. század első felére esett, amikor a nagyobb arányú, általános kanadai bevándorlás is lezajlott. Ezt a fordulatot az ottavai kormányszervek idézték elő, amidőn elhatározták, hogy hatalmas kiterjedésű nyugatkanadai füves pusztákat (prairies) benépesítik, az erdőségeket kitermelik és a bevándorlók vonzására ingyen utalnak ki földet. /.../ 1901 és 1913 között 2,750,000 lélek, évente tehát több mint 200,000 ember érkezett az országba - köztük számos magyar is."
Szóval, szerintem innen indult a magyarok egyetnemértése Kanadában. Az elsőknek önerőből kellett talpon maradni, viszont volt amerikai tapasztalat és gondolom nyelvtudás is. 1901-után viszont olyanok érkeztek Magyarországról, akik kaptak állami segítséget, nyelvtudásuk miatt, viszont rászorultak az elsők segítségére. Nem lehetett egy egyszerű világ, de biztos vagyok benne, hogy ment a fogcsikorgatás és a magyar virtus.
folyt.köv.
Amikor ezt a témát megnyitottam, biztos voltam benne, hogy estére már moderálnom kell, mer lecsaptok a témára és politikai helyzetelemzéssel egybekötött sorsokat fogunk megismerni
. Bár nagyon örültem Burgum témajavaslatának, azért bennem volt, hogy az elején valószínűleg többet kell dolgoznom. Tévedtem! Mezei piros pont mindenkinek, mert a politikát igen jól kihagytátok, de a fürdővízzel ment sajnos a gyerek is mert szerintem senki sem tudta, hogy politika nélkül hogyan kezdje a sort. Megvallom, én is gondolkodtam, hogy mivel lehetne kezdeni egy olyan beszélgetést, ami politikamentesen, de közelebb hozná egymáshoz az eltérő időszakban érkezőket, és/vagy összehasonlítaná a jelent a múltat. Mivel más nem jutott az eszembe, így Baráth Tibor - A Külföldi Magyarság Ideológiája c. könyvéből hozok egy kis segítséget. Természetesen csak az adat és információ jellegű idézeteket, mert a szerző munkásságának megítélése is megosztja a magyarokat, úgy mint sok annyi más. A kanadai magyarság kialakulása
/..../" Kanada még fejletlen ország volt s róla a Voltaire által elterjesztett hamis vélemény forgott közszájon, mely szerint itt mindent "hó és jég takar". A magyarságra sem gyakorolt ekkor Kanada különösebb vonzóerőt. Jellemző tünete ennek, hogy az itt letelepült első 55 család nem is közvetlenül Magyarországból érkezett, hanem az U.S.A. területéről vándorolt be."
" Az első magyar bevándorlókat az akkor dúló amerikai mezőgazdasági válság sodorta ide /1886, 1888 / s a Saskatchewan nevű tartományban telepedtek le, megalakítva a két első kanadai magyar falut: Kaposvárt és Eszterházyt. A magyar telepek a 20. század elején gyorsuló ütemben sokasodni kezdtek, mert a Magyarországon is végigseprő mezőgazdasági válság, valamint a nagybirtokok fojtogató gyűrűje, egyre újabb és újabb családokat kényszerített távozásra. Ezek a "gazdasági menekültek" főleg Magyarország északkeleti vidékeiről származtak: Zemplén, Gömör, Abaúj, Hont, Nógrád, Szabolcs, Szatmár és Borsod megyéből..."
" A kanadai magyar telepek kialakulása így teljes egészében a 20. század első felére esett, amikor a nagyobb arányú, általános kanadai bevándorlás is lezajlott. Ezt a fordulatot az ottavai kormányszervek idézték elő, amidőn elhatározták, hogy hatalmas kiterjedésű nyugatkanadai füves pusztákat (prairies) benépesítik, az erdőségeket kitermelik és a bevándorlók vonzására ingyen utalnak ki földet. /.../ 1901 és 1913 között 2,750,000 lélek, évente tehát több mint 200,000 ember érkezett az országba - köztük számos magyar is."
Szóval, szerintem innen indult a magyarok egyetnemértése Kanadában. Az elsőknek önerőből kellett talpon maradni, viszont volt amerikai tapasztalat és gondolom nyelvtudás is. 1901-után viszont olyanok érkeztek Magyarországról, akik kaptak állami segítséget, nyelvtudásuk miatt, viszont rászorultak az elsők segítségére. Nem lehetett egy egyszerű világ, de biztos vagyok benne, hogy ment a fogcsikorgatás és a magyar virtus.
folyt.köv.
A második magyar hullám
Bár az 1886 - 1913 között Kanadába érkezők nem azonos újrakezdési feltételekkel rendelkeztek, Ők együtt alkották az első nagy magyar bevándorlási hullámot. Pionír munkára vállalkoztak a civilizáció által akkor még alig érintett területeken és a falusi ember hagyományainak megfelelően a kultúrát és az összefogást elsősorban vallási téren keresték. A létrehozott kanadai magyar egyházak a meglévő kanadai egyházakhoz csatlakoztak és csak kevésnek maradt meg függetlensége.
1914 - 1918 között az első világháború alatt a bevándorlás szünetelt, de azután ismét megindult. Az 1920 - 1939 között érkezett magyar bevándorlók túlnyomó többsége a Trianonban elszakított területekről érkezett. Az elcsatolt területeken az új állami főhatalom, folyamatosan kiüldözte állásából a magyar középosztály képviselőit és nem maradt más megoldás számukra, mint a kivándorlás Franciaországba, vagy Kanadába. Ekkor az ide érkező magyarok, foglalkozásukat tekintve: orvosok, ügyvédek, tanárok, tisztviselők, jobb iparosok és gazdasági szakemberek voltak.
".... az 1930-as évek világválsága Kanadát is súlyosan érintette. Az ország ekkor gátakat állított az újabb tömeges bevándorlás elé. Így a két háború közötti bevándorlás tulajdonképpen csak az 1925-1929 években folyt."
" Itt Kanadában ez a középosztály jellegűen színezett elem már nem annyira a pionír munkát igénylő mezőgazdasági vidékek felé irányult, - az ingyen földjuttatás egyébként is megszünt, - hanem az akkor gyors ütemben fejlődő dohány- és iparvidékre, elsősorban Ontario nevű tartományba, a Windsor- Toronto- Timmins városokkal körülfogott rendkívül gazdag területre. Ez lett a második, az úgynevezett keletkanadai magyar telepvidék."
A második bevándorló nemzedék magasabb műveltsége és az Óhazával való érzelmi kapcsolata nem elégedett meg az egyoldalú vallási szervezkedéssel. Céljaik között nem csak a magyar nyelv megtartása szerepelt, hanem a magyar lelkület megtartása is. Sorra hozták létre a különböző magyar szervezeteket. "Magyar Házak", könyvtárak és iskolák alapításával a kanadai magyarságot népi alapon fogták össze. Ilyen célkitűzésekkel, Magyar Ház jött létre Calgaryban, Winnipegben, Wellandon, Oshawában, Hamiltonban, Windsorban, és másutt."
/Csak zárójelben jegyzem meg, hogy fél óra keresgélés után a torontói magyar ház alapításáról pontos tényszerű adatot nem találtam, csak utalást, hogy az 56-os magyarok alapították. (?) /
A kanadai magyarok országos összefogására is történtek kísérletek a Kanadai Magyar Szövetség keretében és megalapították az első rendszeresen megjelenő magyar hetilapot, Kanadai Magyar Újság néven (Winnipeg 1924).
Azt, hogy milyen arányban csatlakoztak az új szellemi irányvonalhoz az első hullámban érkezők vagy/és családtagjaik, azt most nem tudom megmondani, de azt tudom, hogy a kanadai magyar egyházak nem nagyon örültek, hogy befolyásukat csökkentették és több alkalommal hangot adtak rosszallásuknak, mert a sok szervezet pénze ..... szóval az maradhatott volna egyben is.
Ha elképzelem magam elé, hogy hogyan beszélgethetett egy, az egyházakat méltató falusi ember és egy frissen érkező ügyvéd aki az összmagyarság és a Magyar Haza érdekeiről próbált beszélni.... akkor nem mondhatom, hogy egy csendes és higgadt eszmecsere jelenik meg lelki szemeim előtt.
folyt. köv.
Bár az 1886 - 1913 között Kanadába érkezők nem azonos újrakezdési feltételekkel rendelkeztek, Ők együtt alkották az első nagy magyar bevándorlási hullámot. Pionír munkára vállalkoztak a civilizáció által akkor még alig érintett területeken és a falusi ember hagyományainak megfelelően a kultúrát és az összefogást elsősorban vallási téren keresték. A létrehozott kanadai magyar egyházak a meglévő kanadai egyházakhoz csatlakoztak és csak kevésnek maradt meg függetlensége.
1914 - 1918 között az első világháború alatt a bevándorlás szünetelt, de azután ismét megindult. Az 1920 - 1939 között érkezett magyar bevándorlók túlnyomó többsége a Trianonban elszakított területekről érkezett. Az elcsatolt területeken az új állami főhatalom, folyamatosan kiüldözte állásából a magyar középosztály képviselőit és nem maradt más megoldás számukra, mint a kivándorlás Franciaországba, vagy Kanadába. Ekkor az ide érkező magyarok, foglalkozásukat tekintve: orvosok, ügyvédek, tanárok, tisztviselők, jobb iparosok és gazdasági szakemberek voltak.
".... az 1930-as évek világválsága Kanadát is súlyosan érintette. Az ország ekkor gátakat állított az újabb tömeges bevándorlás elé. Így a két háború közötti bevándorlás tulajdonképpen csak az 1925-1929 években folyt."
" Itt Kanadában ez a középosztály jellegűen színezett elem már nem annyira a pionír munkát igénylő mezőgazdasági vidékek felé irányult, - az ingyen földjuttatás egyébként is megszünt, - hanem az akkor gyors ütemben fejlődő dohány- és iparvidékre, elsősorban Ontario nevű tartományba, a Windsor- Toronto- Timmins városokkal körülfogott rendkívül gazdag területre. Ez lett a második, az úgynevezett keletkanadai magyar telepvidék."
A második bevándorló nemzedék magasabb műveltsége és az Óhazával való érzelmi kapcsolata nem elégedett meg az egyoldalú vallási szervezkedéssel. Céljaik között nem csak a magyar nyelv megtartása szerepelt, hanem a magyar lelkület megtartása is. Sorra hozták létre a különböző magyar szervezeteket. "Magyar Házak", könyvtárak és iskolák alapításával a kanadai magyarságot népi alapon fogták össze. Ilyen célkitűzésekkel, Magyar Ház jött létre Calgaryban, Winnipegben, Wellandon, Oshawában, Hamiltonban, Windsorban, és másutt."
/Csak zárójelben jegyzem meg, hogy fél óra keresgélés után a torontói magyar ház alapításáról pontos tényszerű adatot nem találtam, csak utalást, hogy az 56-os magyarok alapították. (?) /
A kanadai magyarok országos összefogására is történtek kísérletek a Kanadai Magyar Szövetség keretében és megalapították az első rendszeresen megjelenő magyar hetilapot, Kanadai Magyar Újság néven (Winnipeg 1924).
Azt, hogy milyen arányban csatlakoztak az új szellemi irányvonalhoz az első hullámban érkezők vagy/és családtagjaik, azt most nem tudom megmondani, de azt tudom, hogy a kanadai magyar egyházak nem nagyon örültek, hogy befolyásukat csökkentették és több alkalommal hangot adtak rosszallásuknak, mert a sok szervezet pénze ..... szóval az maradhatott volna egyben is
.Ha elképzelem magam elé, hogy hogyan beszélgethetett egy, az egyházakat méltató falusi ember és egy frissen érkező ügyvéd aki az összmagyarság és a Magyar Haza érdekeiről próbált beszélni.... akkor nem mondhatom, hogy egy csendes és higgadt eszmecsere jelenik meg lelki szemeim előtt.
folyt. köv.
(Hehehe: szinte érzem hogy kell írjak, ha már sugalmaztam a témát...)
Én a '70-es években határoztam el, hogy ott kell hagyjam Tündérországot (gyengébbek kedvéért: Erdélyt), és 1980-ban érkeztem Kanadába (mint "független bevándorló"). Hogy miért, azt már csak a fiatalabbak számára írom még ide: akkoriban Romániában javában dühöngött a nacionalizmus, a magyarokra nagyon rájárt a rúd - egyszóval: Ceausescu-éra.
Nagyon naív lehettem, mert mindjárt kiderült, hogy a francia Torontóban nem kell, angolul pedig írni-olvasni nem elég: beszélni is jó volna tudni. Na akkor hamar vagy két hónap iskola, hogy egyáltalán, dolgozhassak. (Késõbb, még nagyon sokat csiszoltam az angolomon.)
Hála az akkoriban nagy hullámban bevádorló kínai (Hong-Kong) értelmiségnek, akik kiharcolták a méltóságukat ("Vizible Minority Movement"), az én (non-vizible minority) karrierem is fellendült, nagyon szépen. '85-tájt megkezdtem kihozni a testvéreimet, úgyhogy karácsonykor mostanság húsz-harmincan ülünk asztalhoz, hál'Istennek.
Pláne eleinte, nagyon nehéz volt. Az akkori feleségem nem kapott mesterségében állást, ambiciók, stressz, stb., elég az hozzá, hogy amikor már minden nagyon jól ment, minden megvolt, akkor esett szét a házasságunk. Sajnos, sok ilyen esetrõl tudok.
Kapcsolatom a torontói magyarsággal ballábbal indult. A templombajárás sosem volt kenyerem, a MagyarHáz akkori ellitista vezetõsége/filozófiája nekem sehogy se tetszett, a MagyarMérnökök társasága dettó, úgyhogy tízévenként ha be-belátogattam hozzájuk, megnézni, mi változott. Az utóbbi idõkben reményteljes változás állt be, de sokként éltem meg hogy egyes, vezetõséghez közzeli tagok becsmérlik az erdélyi magyarságot, és senki nem szólja meg õket. Én magyarral errõl nem akarok vitatkozni, és erõm sincs már rá, úgyhogy, most is otthagytam õket. Van nekem haverem bõven: magyar, román, ukrán, zsidó - mind erdélyiek.
E harmincjónéhány év alatt bejártam Kanadát, keresztül-kasul: még Tüktojáktuk-ban is voltam! Mind nagyon-nagyon-nagyon szép! De, pláne amióta nyugdíjba vonultam, rettenetesen csalogat Erdély - ha egészségem engedné, évente mennék csavarogni tájain....
Befejezésül: habár, talán az elsõ pár hónap kivételével, a betevõ falat nem volt probléma, nagyon sokat dolgoztam. A legfontosabb eredményem nem amennyit gyûjtöttem, nem amennyit láttam, hanem hogy jövõt biztosítottam tágas családomnak. Amit melegükkel, éreztetnek is velem.
Én a '70-es években határoztam el, hogy ott kell hagyjam Tündérországot (gyengébbek kedvéért: Erdélyt), és 1980-ban érkeztem Kanadába (mint "független bevándorló"). Hogy miért, azt már csak a fiatalabbak számára írom még ide: akkoriban Romániában javában dühöngött a nacionalizmus, a magyarokra nagyon rájárt a rúd - egyszóval: Ceausescu-éra.
Nagyon naív lehettem, mert mindjárt kiderült, hogy a francia Torontóban nem kell, angolul pedig írni-olvasni nem elég: beszélni is jó volna tudni. Na akkor hamar vagy két hónap iskola, hogy egyáltalán, dolgozhassak. (Késõbb, még nagyon sokat csiszoltam az angolomon.)
Hála az akkoriban nagy hullámban bevádorló kínai (Hong-Kong) értelmiségnek, akik kiharcolták a méltóságukat ("Vizible Minority Movement"), az én (non-vizible minority) karrierem is fellendült, nagyon szépen. '85-tájt megkezdtem kihozni a testvéreimet, úgyhogy karácsonykor mostanság húsz-harmincan ülünk asztalhoz, hál'Istennek.
Pláne eleinte, nagyon nehéz volt. Az akkori feleségem nem kapott mesterségében állást, ambiciók, stressz, stb., elég az hozzá, hogy amikor már minden nagyon jól ment, minden megvolt, akkor esett szét a házasságunk. Sajnos, sok ilyen esetrõl tudok.
Kapcsolatom a torontói magyarsággal ballábbal indult. A templombajárás sosem volt kenyerem, a MagyarHáz akkori ellitista vezetõsége/filozófiája nekem sehogy se tetszett, a MagyarMérnökök társasága dettó, úgyhogy tízévenként ha be-belátogattam hozzájuk, megnézni, mi változott. Az utóbbi idõkben reményteljes változás állt be, de sokként éltem meg hogy egyes, vezetõséghez közzeli tagok becsmérlik az erdélyi magyarságot, és senki nem szólja meg õket. Én magyarral errõl nem akarok vitatkozni, és erõm sincs már rá, úgyhogy, most is otthagytam õket. Van nekem haverem bõven: magyar, román, ukrán, zsidó - mind erdélyiek.
E harmincjónéhány év alatt bejártam Kanadát, keresztül-kasul: még Tüktojáktuk-ban is voltam! Mind nagyon-nagyon-nagyon szép! De, pláne amióta nyugdíjba vonultam, rettenetesen csalogat Erdély - ha egészségem engedné, évente mennék csavarogni tájain....
Befejezésül: habár, talán az elsõ pár hónap kivételével, a betevõ falat nem volt probléma, nagyon sokat dolgoztam. A legfontosabb eredményem nem amennyit gyûjtöttem, nem amennyit láttam, hanem hogy jövõt biztosítottam tágas családomnak. Amit melegükkel, éreztetnek is velem.
Sok felé jártam a világban,de az erdélyi magyarság nagyon szélsőségesen megossza az embereket.
Nem találkoztam "közömbös"véleménnyel.
Az egyik tábor-legyen az magyar,vagy külföldi-istenini e népet.Szorgalmas,igazi identitástudattal,egyenes emberek..mondják!
A másik tábor szerint csak erdélyi magyarral ne hozzon össze a sors,lopnak,csalnak,kihasználnak mindenkit,hazudoznak,lusta,nem fizetnek semmit,stb,stb
Ember legyen a talpán,aki tud ezek alapján itélni..
Nem találkoztam "közömbös"véleménnyel.
Az egyik tábor-legyen az magyar,vagy külföldi-istenini e népet.Szorgalmas,igazi identitástudattal,egyenes emberek..mondják!
A másik tábor szerint csak erdélyi magyarral ne hozzon össze a sors,lopnak,csalnak,kihasználnak mindenkit,hazudoznak,lusta,nem fizetnek semmit,stb,stb
Ember legyen a talpán,aki tud ezek alapján itélni..
Kedves Burgum!
Azért ilyen könnyen nem úszod meg
! Engem az érdekelne, hogy szerinted miért volt a "hideg kapcsolat" a régebbi magyarokkal? Ez akkor mindenkivel így alakult aki a Te idődben jött, vagy csak Neked nem jött be amit tapasztaltál?Szomorúan olvastam ezt a részt. Szerinted mi hozhatná közelebb egymáshoz magyart a magyarral, hisz itt Torontóban nincs közöttünk határsáv és mégis klikkesedés van.... mesterségesen felállított kordonok.
A harmadik magyar bevándorlási hullám
Amint látom, Burgum barátunk nem szívesen osztja meg véleményét, aminek talán a jólneveltségen felül az is lehet az oka, hogy az összecsiszolódás még napjainkban is tart..... Ezért, folytatom az elkezdett vonalat.
----------------------------------
"A harmadik nagy magyar bevándorlási hullám az újabb világháború után érkezett Kanadába, főleg 1949-től kezdődően, s kizárólag a bolsevizmus által elűzött, túlnyomórészben a csonka haza területéről származó elemekből tevődött össze, akik mint DP-ik megelőzőleg éveken át Európa nyomortanyáin várakoztak a szerencsés bebocsátásra."
Bár Baráth Tibor nem részletezi, hogy pontosan mit jelent az, hogy a "bolsevizmus által elűzött" emberek... /fenti idézet/ azért itt szeretném kiegészíteni a megfogalmazást a tisztánlátás érdekében.
Itt nem csak arról van szó, hogy a politika elüldözte az embereket /arra visszatérek /, hanem arról is, hogy voltak akik vissza sem tudtak menni Magyarországra. Amikor 1945-ben a Harmadik Birodalom összeomlott, 8 millió ember vált hontalanná Európában. Több millióan a 2500 sebtében felállított DP-tábor egyikébe kerültek. (Displaced Persons Camp - menekültek/hontalanok tábora) A táborlakók többségének nem volt hova mennie, családjuk a holokauszt áldozatává vált, othonaik elpusztultak, vagy új bérlők kezébe kerültek. /Palesztinába nem mehettek, mivel az angolok megtiltották a zsidó bevándorlást./
A tábori körülményekhez hozzátartozik, hogy az élelem kevés volt /gyakran csak kávé és fekete kenyér/, az orvosi ellátás elégtelen és fegyveres őrök vigyázták a drótkerítéseket.... 1947-re nagyjából negyedmillió zsidó várt a sorsára a kelet-európai menekültekkel együtt attól félve, hogy visszatoloncolják őket az akkori szovjet zóna területére.
Magyarországon a néhány éves többpárti parlamenti demokrácia után a Szovjetunió által támogatott kommunisták vették át választási csalással a hatalmat, és az országban egypártrendszert alakítottak ki. " Az MKP az 1945-ös választásból azt a következtetést vonta le, hogy fő feladata a választás „korrekciója" minden parlamenten kívüli politikai és más eszközzel. Rákosi egy 1947-ben írott összefoglalójában leszögezte, hogy a választás után azonnal kitűzték célul a Kisgazdapárt feldarabolását. Ugyancsak rögtön tervbe vették a választójog politikai-diszkriminatív szűkítését is. Az 50-es évek első felében Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt a politikai ellenségnek, illetve osztályidegennek nyilvánított emberek százezreit kínozták meg és végezték ki."
Vannak írások, amik megpróbálják elemezni a Kanadába érkező harmadik nagy magyar bevándorlási hullám összetételét, de szerintem ez értelmetlen, mert minden társadalmi osztály/réteg érintett volt. Az, hogy ki és melyik csoport túlsúlyát próbálja bizonyítani, az szerintem csak és kizárólag az elemző nézeteitől függ, mint ahogy az általam követett könyv írója is "kifelejtette" a DP táborokból a holokauszt túlélőit. Ha jellemezni szeretném a Kanadába érkező és már ittlévő magyarok összetartását, vagy az uralkodó hangulatot, szerintem az a megközelítés a legpontosabb, hogy senki sem bízott senkiben. Az, hogy ki és milyen politikai nézetet, irányvonalat támogatott, az a saját vagy családja sorsától és sérelmeitől függött és szerintem sok esetben nagyobb szerepet játszott a véleménnyilvánításban a történelmi bosszúvágy, mint a képviselt/támogatott eszmerendszerrel való egyetértés.
folyt.köv.
Amint látom, Burgum barátunk nem szívesen osztja meg véleményét, aminek talán a jólneveltségen felül az is lehet az oka, hogy az összecsiszolódás még napjainkban is tart.....
Ezért, folytatom az elkezdett vonalat.----------------------------------
"A harmadik nagy magyar bevándorlási hullám az újabb világháború után érkezett Kanadába, főleg 1949-től kezdődően, s kizárólag a bolsevizmus által elűzött, túlnyomórészben a csonka haza területéről származó elemekből tevődött össze, akik mint DP-ik megelőzőleg éveken át Európa nyomortanyáin várakoztak a szerencsés bebocsátásra."
Bár Baráth Tibor nem részletezi, hogy pontosan mit jelent az, hogy a "bolsevizmus által elűzött" emberek... /fenti idézet/ azért itt szeretném kiegészíteni a megfogalmazást a tisztánlátás érdekében.
Itt nem csak arról van szó, hogy a politika elüldözte az embereket /arra visszatérek /, hanem arról is, hogy voltak akik vissza sem tudtak menni Magyarországra. Amikor 1945-ben a Harmadik Birodalom összeomlott, 8 millió ember vált hontalanná Európában. Több millióan a 2500 sebtében felállított DP-tábor egyikébe kerültek. (Displaced Persons Camp - menekültek/hontalanok tábora) A táborlakók többségének nem volt hova mennie, családjuk a holokauszt áldozatává vált, othonaik elpusztultak, vagy új bérlők kezébe kerültek. /Palesztinába nem mehettek, mivel az angolok megtiltották a zsidó bevándorlást./
A tábori körülményekhez hozzátartozik, hogy az élelem kevés volt /gyakran csak kávé és fekete kenyér/, az orvosi ellátás elégtelen és fegyveres őrök vigyázták a drótkerítéseket.... 1947-re nagyjából negyedmillió zsidó várt a sorsára a kelet-európai menekültekkel együtt attól félve, hogy visszatoloncolják őket az akkori szovjet zóna területére.
Magyarországon a néhány éves többpárti parlamenti demokrácia után a Szovjetunió által támogatott kommunisták vették át választási csalással a hatalmat, és az országban egypártrendszert alakítottak ki. " Az MKP az 1945-ös választásból azt a következtetést vonta le, hogy fő feladata a választás „korrekciója" minden parlamenten kívüli politikai és más eszközzel. Rákosi egy 1947-ben írott összefoglalójában leszögezte, hogy a választás után azonnal kitűzték célul a Kisgazdapárt feldarabolását. Ugyancsak rögtön tervbe vették a választójog politikai-diszkriminatív szűkítését is. Az 50-es évek első felében Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt a politikai ellenségnek, illetve osztályidegennek nyilvánított emberek százezreit kínozták meg és végezték ki."
Vannak írások, amik megpróbálják elemezni a Kanadába érkező harmadik nagy magyar bevándorlási hullám összetételét, de szerintem ez értelmetlen, mert minden társadalmi osztály/réteg érintett volt. Az, hogy ki és melyik csoport túlsúlyát próbálja bizonyítani, az szerintem csak és kizárólag az elemző nézeteitől függ, mint ahogy az általam követett könyv írója is "kifelejtette" a DP táborokból a holokauszt túlélőit. Ha jellemezni szeretném a Kanadába érkező és már ittlévő magyarok összetartását, vagy az uralkodó hangulatot, szerintem az a megközelítés a legpontosabb, hogy senki sem bízott senkiben. Az, hogy ki és milyen politikai nézetet, irányvonalat támogatott, az a saját vagy családja sorsától és sérelmeitől függött és szerintem sok esetben nagyobb szerepet játszott a véleménnyilvánításban a történelmi bosszúvágy, mint a képviselt/támogatott eszmerendszerrel való egyetértés.
folyt.köv.
Elmaradt a folytatás...
Kedves Zsófika!
Egy kicsit szünetelt a folytatás
. A következő nagy bevándorlási hullámot az 56-os események váltották ki és igen nehéz összefoglalni. A hivatalos értékelések és megítélések eltérnek attól, amit az emberek valójában éreznek.... Talán szerencsésebb lenne, ha olyanok írnák meg, akik maguk is átélték, vagy érintve vannak.Folytatásnak most legyen itt egy videó:
[video=youtube;xCHUuPZJ-oA]http://www.youtube.com/watch?v=xCHUuPZJ-oA[/video]
Az én történetem
Szeretném megosztani veletek az én történetemet. Elsősorban azért írtam, hogy motiváljam azokat, akik várnak a vízumra vagy már hamarosan indulnának. Amikor én voltam ott, nekem is jó lett volna sikersztorikat olvasni minél több embertől. Ezért is lenne jó, ha minél többen megosztanák a többiekkel a történeteiket. Nem feltétlenül csak az a sikersztori, ha valaki 100k-t keres, hanem ha úgy érzi, hogy megérte Kanadába költöznie és jól érzi magát itt.
Én két éve érkeztem a családommal Torontóba PR vízummal. Sok idő nem telt el azóta, az élmények is meglehetősen frissek és a legtöbb dolog teljesen aktuális.
Az első pár hetet szállodában töltöttük, ami nem annyira nyaralás volt, mint inkább ügyintézés. Mivel senkit nem ismertünk a városban egy kicsit körülményesebb volt az albérlet keresése. Már otthonról írtam, telefonáltam ingatlanos cégeknek, de persze nem tudtam albit foglalni látatlanban. Nem mintha nem akartam volna, csak mindenki azt mondta, hogy ezt személyesen tudjuk csak intézni. Szóval indult a szaladgálás egyik házból a másikba, amíg találtunk egy megfelelőt. Az albérleti rendszer megér egy külön topikot, röviden csak a lényeget az újaknak. Alapvetően azt nézik a bérházak üzemeltetői, hogy képes leszel-e egy éven át fizetni a lakbért. Frissen landolva, munka és kredit nélkül ez azt jelenti, hogy legyen kanadai kezesed vagy megtakarításod ami fedezi a költségeket.
Rengeteg dologról tudnék mesélni, de most inkább a leglényegesebb dologra, a munkaszerzésre helyezném a hangsúlyt. Több mint tíz éve IT területen dolgozom, szerencsésnek mondhatom magam több okból is. Azt tapasztaltam, hogy Kanadában a cégek inkább az IT munkatapasztalatot és nem a kanadai diplomát várják el. Soha nem volt problémám a magyarországi végzettségemmel, de pl. az orvosok és a más területen dolgozó mérnökök mesélhetnének egyet s mást. Nem is jöttem volna ki, ha nem lett volna transzferálható a tapasztalatom, végzettségem. Semmi kedvem nem lett volna újra végigülni az egyetemet, hogy aztán majd egyszer talán jó legyen nekem. Habár a diploma kérdés nem jelentett problémát, azért az fontos, hogy ha létezik nemzetközi szinten elismert/elvárt vizsga az ember szakterületén, akkor az legyen meg (Microsoft, Cisco, PMI, ...). Képzeljük magunkat a HR-es helyébe. Ott van előtte az önéletrajza egy csomó embernek a világ minden tájáról. Messziről jött ember meg azt mond, amit akar, szóval ezek a vizsgák lesznek azok a pontok, amik mentén elrendezi a jelölteket. Otthon nem szokás referenciát kérni, itt viszont igen. Legyen legalább három, lehetőleg közvetlen vezetői referenciánk. Alap dolgok: LinkedIn profil legyen frissítve, önéletrajz kanadai módi szerint elkészítve. A bevándorlás nagy biznisz, vannak cégek, amiket az állam támogat, hogy segítsék a frissen érkezett, tapasztalt szakemberek orientálódását. Én az ACCES-hez mentem el egy egyhetes, ingyenes kurzusra. Ezeket rendszeres időközönként indítják, külön csoportok vannak mérnököknek, IT-soknak, pénzügyeseknek, saleseseknek és HR-eseknek. A csoportomban nem volt két ember, aki ugyanabból az országból jött volna. Kultúrsokk a javából. Átnéztük az önéletrajzokat, gyakoroltuk az interjúzást, kis szituációs játék, stb. Tartottak állásbörzét és egy-egy interjút is leszerveztek mindenkinek. Munka nekem nem jött össze belőle, de a kurzus kapcsolatépítésre kiváló alkalom volt.
Közben minden állásra jelentkeztem, amire a legkisebb esélyem is volt. Workopolis, Monster, Indeed, LinkedIn, állásközvetítők: pipa, pipa, pipa. Több száz állásra küldtem el az önéletrajzomat, rengeteg interjúm volt, telefonos, személyes, provincián belül és kívül. Többször is eljutottam az utolsó körig és kemény hónapokba telt, mire megtört a jég. Ismét csak szerencsésnek mondhatom magam, mert most azon a területen dolgozhatok, ahol eredetileg is akartam és olyan pozícióban, amiben szerettem volna. Viszonyításképpen az ACCES-es csoporttársak közül ugyan akadt, aki feladta és hazament, de a többségnek sikerült szakmában elhelyezkednie úgy 2-12 hónap alatt. Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el mindenki maga. Megint arról van szó, hogy ki miért jön Kanadába. Sokan aggódnak az előítéletek miatt. Megnyugtatásképpen: ha előítéletesek lettek volna, akkor nem interjúztattak volna. Ennyi. A HR-es azt nézi, hogy a kiírásban szereplő kulcsszavak szerepelnek-e az önéletrajz elején. Persze én csak azt látom, ami az IT területén megy.
Családdal érkezni nagy kihívás, a sok stressz próbára teszi a párkapcsolatot. Sokkal egyszerűbb, ha csak egyvalaki jön ki előre elintézni a papírokat, lakást és az álláskeresést. Nyilván ez attól is függ, kinek mi fér bele. Lehet, hogy hónapokig kell távol lenni egymástól. Ez nekünk mondjuk nem volt opció, inkább együtt csináltuk végig. A gyerekek miatt kell a legkevésbé aggódni, hamar megtanulják a nyelvet, szereznek barátokat. Fiatalabb korban nem kell félni, hogy szivatni fogják az iskolában a nyelvtudása-nem tudása miatt. Sok a bevándorló és teljesen hétköznapi az iskolákban a nem anyanyelvi gyerekek jelenléte. A kamaszokkal kapcsolatban nem tudok mit mondani, de azért inkább óvatosabb lennék.
Szóval miért is jöttünk ki Kanadába? Mert kaland. Nem kényszerített a gazdasági, politikai helyzet, ha nagyon akartam volna, mehettem volna az EU-n belül máshova, de az egészen más lett volna.
Tanulság: kitartás és rugalmasság. Ha az a fő célod, hogy Kanadában élj, akkor lehet, hogy fel kell adnod a szakmádat és/vagy kanadai végzettséget, honosítást kell szerezned, stb. Lehet, hogy egy hónap de az is lehet, hogy egy év lesz mire megfelelő munkát találsz.
Mit szeretek az országban? Kulturálisan sokszínű, gazdaságilag fejlett, modern és nyílt társadalom. Én csak örülök, ha a barátaim a világ különböző országaiból származnak és megismerhetem a kulturájukat.
Mit nem szeretek? Még mindig nem sikerült megbarátkoznom a csekkek és money orderek használatával. A jogosítvány megszerzése meg egyenesen tragikus volt. Lásd az erről szóló topikot. http://canadahun.com/forum/showthread.php?26226-A-magyar-jogositvany-elfogadtatasa-Toronto-Ontario
És hogy milyen a kapcsolatom a magyar közösséggel? Teljesen véletlenül találkoztunk magyarokkal a városban, rajtuk keresztül ismertünk meg másokat is. A Magyar Házba nem járunk, nem tetszik a programkínálata.
Ennyi röviden. Pontosan tudom mennyire nehéz az első időszak, ezért nyugodtan írhat nekem bárki, aki mostanában érkezik. Szívesen válaszolok kérdésekre, segítek amiben tudok.
Szeretném megosztani veletek az én történetemet. Elsősorban azért írtam, hogy motiváljam azokat, akik várnak a vízumra vagy már hamarosan indulnának. Amikor én voltam ott, nekem is jó lett volna sikersztorikat olvasni minél több embertől. Ezért is lenne jó, ha minél többen megosztanák a többiekkel a történeteiket. Nem feltétlenül csak az a sikersztori, ha valaki 100k-t keres, hanem ha úgy érzi, hogy megérte Kanadába költöznie és jól érzi magát itt.
Én két éve érkeztem a családommal Torontóba PR vízummal. Sok idő nem telt el azóta, az élmények is meglehetősen frissek és a legtöbb dolog teljesen aktuális.
Az első pár hetet szállodában töltöttük, ami nem annyira nyaralás volt, mint inkább ügyintézés. Mivel senkit nem ismertünk a városban egy kicsit körülményesebb volt az albérlet keresése. Már otthonról írtam, telefonáltam ingatlanos cégeknek, de persze nem tudtam albit foglalni látatlanban. Nem mintha nem akartam volna, csak mindenki azt mondta, hogy ezt személyesen tudjuk csak intézni. Szóval indult a szaladgálás egyik házból a másikba, amíg találtunk egy megfelelőt. Az albérleti rendszer megér egy külön topikot, röviden csak a lényeget az újaknak. Alapvetően azt nézik a bérházak üzemeltetői, hogy képes leszel-e egy éven át fizetni a lakbért. Frissen landolva, munka és kredit nélkül ez azt jelenti, hogy legyen kanadai kezesed vagy megtakarításod ami fedezi a költségeket.
Rengeteg dologról tudnék mesélni, de most inkább a leglényegesebb dologra, a munkaszerzésre helyezném a hangsúlyt. Több mint tíz éve IT területen dolgozom, szerencsésnek mondhatom magam több okból is. Azt tapasztaltam, hogy Kanadában a cégek inkább az IT munkatapasztalatot és nem a kanadai diplomát várják el. Soha nem volt problémám a magyarországi végzettségemmel, de pl. az orvosok és a más területen dolgozó mérnökök mesélhetnének egyet s mást. Nem is jöttem volna ki, ha nem lett volna transzferálható a tapasztalatom, végzettségem. Semmi kedvem nem lett volna újra végigülni az egyetemet, hogy aztán majd egyszer talán jó legyen nekem. Habár a diploma kérdés nem jelentett problémát, azért az fontos, hogy ha létezik nemzetközi szinten elismert/elvárt vizsga az ember szakterületén, akkor az legyen meg (Microsoft, Cisco, PMI, ...). Képzeljük magunkat a HR-es helyébe. Ott van előtte az önéletrajza egy csomó embernek a világ minden tájáról. Messziről jött ember meg azt mond, amit akar, szóval ezek a vizsgák lesznek azok a pontok, amik mentén elrendezi a jelölteket. Otthon nem szokás referenciát kérni, itt viszont igen. Legyen legalább három, lehetőleg közvetlen vezetői referenciánk. Alap dolgok: LinkedIn profil legyen frissítve, önéletrajz kanadai módi szerint elkészítve. A bevándorlás nagy biznisz, vannak cégek, amiket az állam támogat, hogy segítsék a frissen érkezett, tapasztalt szakemberek orientálódását. Én az ACCES-hez mentem el egy egyhetes, ingyenes kurzusra. Ezeket rendszeres időközönként indítják, külön csoportok vannak mérnököknek, IT-soknak, pénzügyeseknek, saleseseknek és HR-eseknek. A csoportomban nem volt két ember, aki ugyanabból az országból jött volna.
Kultúrsokk a javából. Átnéztük az önéletrajzokat, gyakoroltuk az interjúzást, kis szituációs játék, stb. Tartottak állásbörzét és egy-egy interjút is leszerveztek mindenkinek. Munka nekem nem jött össze belőle, de a kurzus kapcsolatépítésre kiváló alkalom volt. Közben minden állásra jelentkeztem, amire a legkisebb esélyem is volt. Workopolis, Monster, Indeed, LinkedIn, állásközvetítők: pipa, pipa, pipa. Több száz állásra küldtem el az önéletrajzomat, rengeteg interjúm volt, telefonos, személyes, provincián belül és kívül. Többször is eljutottam az utolsó körig és kemény hónapokba telt, mire megtört a jég. Ismét csak szerencsésnek mondhatom magam, mert most azon a területen dolgozhatok, ahol eredetileg is akartam és olyan pozícióban, amiben szerettem volna. Viszonyításképpen az ACCES-es csoporttársak közül ugyan akadt, aki feladta és hazament, de a többségnek sikerült szakmában elhelyezkednie úgy 2-12 hónap alatt. Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el mindenki maga. Megint arról van szó, hogy ki miért jön Kanadába. Sokan aggódnak az előítéletek miatt. Megnyugtatásképpen: ha előítéletesek lettek volna, akkor nem interjúztattak volna. Ennyi. A HR-es azt nézi, hogy a kiírásban szereplő kulcsszavak szerepelnek-e az önéletrajz elején.
Persze én csak azt látom, ami az IT területén megy.Családdal érkezni nagy kihívás, a sok stressz próbára teszi a párkapcsolatot. Sokkal egyszerűbb, ha csak egyvalaki jön ki előre elintézni a papírokat, lakást és az álláskeresést. Nyilván ez attól is függ, kinek mi fér bele. Lehet, hogy hónapokig kell távol lenni egymástól. Ez nekünk mondjuk nem volt opció, inkább együtt csináltuk végig. A gyerekek miatt kell a legkevésbé aggódni, hamar megtanulják a nyelvet, szereznek barátokat. Fiatalabb korban nem kell félni, hogy szivatni fogják az iskolában a nyelvtudása-nem tudása miatt. Sok a bevándorló és teljesen hétköznapi az iskolákban a nem anyanyelvi gyerekek jelenléte. A kamaszokkal kapcsolatban nem tudok mit mondani, de azért inkább óvatosabb lennék.
Szóval miért is jöttünk ki Kanadába? Mert kaland. Nem kényszerített a gazdasági, politikai helyzet, ha nagyon akartam volna, mehettem volna az EU-n belül máshova, de az egészen más lett volna.
Tanulság: kitartás és rugalmasság. Ha az a fő célod, hogy Kanadában élj, akkor lehet, hogy fel kell adnod a szakmádat és/vagy kanadai végzettséget, honosítást kell szerezned, stb. Lehet, hogy egy hónap de az is lehet, hogy egy év lesz mire megfelelő munkát találsz.
Mit szeretek az országban? Kulturálisan sokszínű, gazdaságilag fejlett, modern és nyílt társadalom. Én csak örülök, ha a barátaim a világ különböző országaiból származnak és megismerhetem a kulturájukat.
Mit nem szeretek? Még mindig nem sikerült megbarátkoznom a csekkek és money orderek használatával.
A jogosítvány megszerzése meg egyenesen tragikus volt. Lásd az erről szóló topikot. http://canadahun.com/forum/showthread.php?26226-A-magyar-jogositvany-elfogadtatasa-Toronto-OntarioÉs hogy milyen a kapcsolatom a magyar közösséggel? Teljesen véletlenül találkoztunk magyarokkal a városban, rajtuk keresztül ismertünk meg másokat is. A Magyar Házba nem járunk, nem tetszik a programkínálata.
Ennyi röviden. Pontosan tudom mennyire nehéz az első időszak, ezért nyugodtan írhat nekem bárki, aki mostanában érkezik. Szívesen válaszolok kérdésekre, segítek amiben tudok.
Az előző hozzászólásokból, talán kialakult egy kép mindenkiben a kanadai magyarokról, az egyéni történetek ebbe a képbe beilleszthetők és folytathatnánk ott /ami miatt elindult a téma/, hogy milyen személyes indíttatás vezetett Kanadához, illetve ki és hogyan élte meg a letelepedést.
/Miközben ezt írtam, a "hosszú csendet" Tibor megtörte . Folytassátok!/
/Miközben ezt írtam, a "hosszú csendet" Tibor megtörte
. Folytassátok!/