Azt gondolom, még mindig nem fogalmaztam pontosan. A karma szerintem sem játék. A karma, amit én karmának hívok, az(ok) olyan vállalt feladat(ok), amelye(ke)t mindenképp végig kell csinálni. Itt valóban következménye lesz ha felrúgjúk. Ha viszont, egy általam oldható karmának nevezett feladat mondhatni felrúgásáról van szó, akkor sem az történik, hogy egyoldalúan felrúgja az ember, hanem kap helyette egy másikat. Ettől még az életfeladata(i) adott(ak), meg kell oldani.
Nekem volt olyan vállalt feladatom, amelyik az oldható karma része volt, kértem s kaptam rá engedélyt, hogy "felrúgjam". Méghozzá konkrétan jósálmok formájában, egy éjszaka alatt háromszor ugyanazt álmodtam, és tartalmilag a lényege az engedélyezés volt. Tehát tényleg nem játék, de vannak oldható és nem oldható részei.
A betegségekről sosem mondanám, hogy büntetések. Sokkal inkább feladatok. Tanulunk belőle mi magunk s a környezetünk is. Vannak olyan betegségek, amelyek karmánkhoz tartoznak, mondhatni bevállalt betegségek, s vannak olyanok, amelyeket saját magunknak köszönhetünk.
Egyébként szerény véleményem szerint nem szabadnak és boldognak jöttünk ide, hanem a feladatunkat teljesíteni, amely egy nagy egésznek a része. Az, hogy keressük a szabadságot és boldogságot pontosan onnan adódik, hogy "odaát" szabadok és boldogok vagyunk, amit itt a Földön ebben korlátoz az ego.
A karma szerintem nem büntetés, vagy előző életünk ledolgozása. Pontosabban szerintem nem mindig az. Vannak esetek, amikor kifejezett céllal jöttünk ide, s lehetséges, hogy azt pl pont autistaként, vagy daganatos betegként tudjuk véghez vinni, de lehet az is, hogy árvaként, elhagyatottként, magányosként.
Ahogy Bajai fogalmazott a további buszmegállók nem ugyanarra a szitura vonatkoznak, szerintem. Ha kétszer-háromszor pont ugyanolyan szituba keveredsz, és pont ugyanazokat a pofonokat kapod, akkor még mindig nem tanultad meg a helyzetből, amit meg kellett volna. Ha pedig, megtanultad, akkor jön a következő buszmegálló, amely újabb megoldandó, lereagálandó helyzetet hoz. Tudod, ami nem öl meg az erősít.
Úgy általában nagyon igaz szerintem az életre, hogy az élet olyan, mint egy akadálypálya. Ahogy egy akadályt águrottunk, jön a következő, ami általában nagyobb és nehezebben teljesíthető az elsőnél. Ezt fel lehet fogni úgyis, hogy jajj megint ugrani kell, jajj még magasabbra, és jajj jajj, mi lesz ha leverjük a lécet. DE! fel lehet fogni úgy is, hogy de jó, ekkorát tudok ugrani! Nézd, most megmutatom, hogy tudok még nagyobbat is ugrani! Szerintem nagyon nem mindegy a hozzáállás.
Végül: az, hogy ki hogyan látja a karmát nagyban függ attól, kinek mit kell most megélnie. Ezért is látjuk mindannyian másképp a dolgot.
Szép álmokat és jó éjt nektek! Remélem, holnap este már tényleg itt leszek. kiss
(Tesó: köszi, hogy büszke vagy rám, nem mintha megérdemelném. kiss)
