Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

StoicCaveman

Kitiltott (BANned)
Sziasztok, e topikot annak apropóján nyitom, hogy szeretném ha egy helyen gyűlnének össze azok az emberkék itt a CH-n, akik önmagukat sztoikusnak tartják, vagy legalábbis rokonszenveznek e filozófiával. Én magam körülbelül másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg e világnézettel, filozófiával, mondjuk magyarul hogy „életszemlélettel”, és nagyon tetszik. Az „Amor Fati” elv például rengeteget segít a stressz-kezelésben, hogy csak egyetlen előnyét említsem a rengetegből! Na és ha az e témáról folytatott beszélgetéseknek legalábbis a javarésze egyetlen topikba összpontosulna, akkor úgy vélem ez jó lenne amiatt mert „töményebben” jutnának a bölcsességekhez, információkhoz az idetévedők, vagy pláne a kifejezetten ilyesmiket kereső internetvándorok.
Én amúgy egy 58 éves férfi vagyok.

Mindjárt kezdetnek ideírok pár bölcs mondást, amiket összegyűjtöttem, nem okvetlenül csak sztoikusoktól, de úgy vélem a többi is olyasmi amivel az ókori sztoikusok, ha manapság élnének, egyetértenének. Íme:

Ha örökké csak azt csinálod amit mindigis csináltál, akkor örökké csak azt fogod kapni, amit mindigis kaptál!

Minden amit birtokolsz, maga is birtokol téged!

Az igazi egyéniségek az Alkotók!

Ha olyasmit eszel amiről köztudott hogy disznók hízlalására használják (szénhidrátdús ételek...), akkor magad is hízni fogsz mint a disznók!

Minél több ismeretet cipelsz a fejedben, annál kevesebb terhet kell cipeljenek a vállaid!

Soha nem éled meg mégegyszer ezt a napot - tedd hát értékessé!

Az Élet nem más mint lassú halál. Mert a halál sosem hirtelen következik be: minden egyes nap sőt óra ami elmúlt, szükségszerűen az enyészet martaléka, eképp a Halál tulajdona!

A boldogság: Értelmes szenvedés!

A Tudás az egyetlen olyan tulajdonod, amitől soha meg nem foszthatnak téged!

Az vagy, amit alkotsz!

Ma megtanulom amit mások vonakodnak tanulni, s így holnap megtehetem azt, amire mások képtelenek!

Nem az az ember szegény, akinek kevés pénze vagy vagyontárgya van, hanem az, aki többre vágyik, mint amennyije van!

Teljesen mindegy, mennyi pénzed vagy cuccod van, mert úgyis HOZZÁSZOKSZ IDŐVEL, s azután már semmivel se leszel boldogabb általuk, mint az, akinek sokkal kevesebbje van!

A saját magunk által készített tárgyaknak LELKÜK VAN.

Mindig amikor megveszel valamit, igazából nem pénzzel fizetsz érte, hanem az ÉLETED egy részével: az életed akkora részével, amit a munkahelyeden töltesz nemszeretem munkát végezve azért, hogy az ezen eladott életedért (a munkaidődért) kapott pénzből (a fizetésedből illetve annak egy részéből) megvehesd az adott tárgyat!

A puha ágyban alvás puhánnyá teszi a testedet.

Ha az jut eszedbe hogy szegény vagy, mielőtt szomorkodni kezdenél emiatt, tedd fel magadnak a kérdést: MIHEZ KÉPEST és KIKHEZ KÉPEST vagy te „szegény”?! És hamarosan rájössz, hogy rengeteg emberhez képest te tulajdonképpen nemcsak nem vagy szegény, de akár még dúsgazdag is lehetsz a szemükben!

Ha nem vesszük tudomásul a tényeket, az nem a tényeknek lesz rossz, hanem nekünk magunknak.

Ma kezdődik életed hátralevő része - rajtad múlik hogy milyen lesz!

Az embereket igazából nem maguk a dolgok bosszantják, hanem az, ahogyan ők maguk az emberek megítélik azokat, tehát ahogy ők maguk vélekednek a dolgokról.

A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra, melyből aztán megannyi roppant ártalom nő ki, melyek megkeserítik életünket, elapasztják pénzünket, arra hajszolnak hogy a munka rabjai legyünk, ellopják szabadidőnket, megfosztanak a nyugalmunktól, megroppantják az egészségünket, valamint olyan vágyakkal és indulatokkal töltenek el bennünket melyek hatására hajlamosak leszünk méltatlanul bánni embertársainkkal!

Ha egy marha elkóborol messze a csordától, azt mindig a többi marha bánatos pillantása és méltatlankodó bőgése kíséri. Másrészt viszont annak aki fel akar fedezni valami érdekeset, annak igenis muszáj vállalnia ezt, annak el KELL kóborolnia, mert ha örökké csak a csorda nyomában jársz, akkor állandóan csak szaros fű jut neked, s abból is csak kevés!

Az aggodalom a világ legfeleslegesebb érzése. Mert a dolgok két csoportra oszthatóak: ami tőled függ, s ami nem. Ha valami tőled függ, nem aggódni kell miatta, hanem tedd meg amit kell, hogy jobbá váljék az adott helyzet! Ha meg valami nem tőled függ, akkor egyszerűen ne érdekeljen, ne törődj vele, mert úgyse válik jobbá pusztán attól, hogy aggodalmaskodol miatta. Ha meg netán valami részben függ tőled, akkor tedd meg ami tőled függ, ami rajtad múlik, a többi pedig megintcsak ne izgasson. Ha ezt megfogadod, az energiáidat nem pazarolod el reménytelen küzdelmekre, s eredményesebb leszel azokon a területeken, amik tényleg tőled függnek!

Ha úgy véled valami rossz történt veled, akkor a dolgod nem a szomorkodás, és nem is annak kívánása hogy „bárcsak meg ne történt volna”. Mert ha valami megtörtént, akkor az esemény a múlt része immár, azaz akármennyit bánkódol is, úgyse tudod azzal megváltoztatni. Ilyenkor tehát a leghelyesebb, ha az adott helyzetben megpróbálod felfedezni azt, ami jó, s örülsz neki! Mert még a legelkeserítőbb helyzetekre is igaz általában, hogy nemcsak veszteségeket okoznak, de általa új lehetőségek kapuja is kitárul előtted!

Az Élethez igazán szükséges dolgok száma rendkívül csekély, s nem is kerülnek sokba. Ezek:
- Élelem
- Víz
- Menedék (optimális esetben egy sátor - Úgy van, egy teljes lakás már felesleges!)
- Meleg ruha
- Tűz
- Önvédelmi eszköz, azaz legalábbis egy hosszú, erős kés

Minden ami ezen felül van, az bizonyos értelemben tényleg felesleges!

Amiatt bánkódol mert nem vagy sikeres, elismert? Felesleges emiatt szomorkodnod. Az „elismerés” nem része az „alapvető létszükségleteknek”. Az elismerés egy gondolat csak, ami más emberek agyában keletkezik rólad, s emiatt lényegtelen.

Ha nem tudod hová akarsz hajózni, akkor nincs kedvező szél a számodra!

A legnagyobb utazás is az első, szerény lépéssel kezdődik.

Aki megfigyel téged, nem biztos hogy azért teszi, hogy _neked_ legyen jó!

A törvényeket többnyire úgy alkotják meg, hogy a törvényhozó kisebbségnek előnyösebbek legyenek mint másoknak.

Ha valami termékért vagy szolgáltatásért nem kell fizetned mert ingyenes, akkor biztos lehetsz benne hogy __te__ vagy a valódi áru (vagy legalábbis az adataid) amit eladnak!

A jövő miatt nem érdemes aggódni, mert gondolj csak vissza eddigi életedre: A rengeteg dologból ami miatt eddig aggódtál, alig-alig következett be bármi is!

Egy tárgy nem akkor válik szemétté amikor kidobod, hanem amikor befejeződött az utolsó használata, azaz amikor elkezded „nem használni”. Ha tehát sosem használod a tárgyat, akkor már abban a pillanatban szemétté válik, amint kifizetted az árát!

Ne tárgyakat gyűjts, hanem tudást és képességeket!

Az állatok AZELŐTT próbálnak megölni téged hogy megetted volna őket - e célt szolgálják például az éles fogak, a karmok, az izmok - a növények azonban AZUTÁN próbálnak megölni téged (méreggel) hogy már megetted őket!

Örömet, azt vehetsz pénzért, de boldogságot sosem. És még örömet is csak addig vehetsz, amíg nagyon hozzá nem szoksz, ugyanis az öröm ADDIKTÍV.

Esszenciális szénhidrát nem létezik!

Minden ami legyőz ugyan téged, de nem öl meg, az a hasznodra van, mert MEGEDZ TÉGED!

A győzelem titka az, hogy helyesen válasszuk meg az ellenségünket.

Ha most fedeznék fel a cukrot, azonnal betiltanák, mert olyan addikciót okoz.

Életünk véges, sőt azt se tudhatjuk előre, mennyi van még hátra belőle. Még egy nagyon fiatal valakivel is megtörténhet, hogy akár már másnap reggel se ébred fel, hanem örök álomba alszik. Az időnk tehát a legértékesebb erőforrásunk, vétek felesleges dolgokra pocsékolni!

Ha te állandóan azon igyekszel hogy boldog legyél, akkor definíciószerűen nem vagy boldog sosem, hiszen mindig valami olyasmit hajszolsz ami MÉG nincs meg, MÉG nem a tied! Nyilvánvaló tehát, minél jobban keresed a boldogságot, az annál távolabbra röppen tőled!

Az idő nem egy ellenség amit le kéne győznünk, ellenben ő talán a legfontosabb erőforrásunk, s eképp tisztelnünk kell!

A közhiedelemmel ellentétben a halálos ágyukon az emberek általában NEM azt szokták bánni amit megtettek (még ha az rossz vagy gonosz dolog volt is), hanem amit NEM tettek meg, mert nem volt MERSZÜK belevágni!

Állandóan tartsd észben, kik azok az emberek akiknek a csodálatát és elismerését ki akarod vívni: vizsgáld meg, milyen elvek vezérelik őket, mit akarnak ŐK elérni az életben, és milyen forrásokból táplálkozik a véleményük, mi motiválja őket, van-e egyáltalán bármi hosszú távú céljuk is, vagy csak élnek máról holnapra! Ha így teszel, mindjárt sokkal kevesebb belső sürgetést érzel majd arra, hogy kivívd a helyeslésüket, csodálatukat.

Semmi sem örök, csak a mulandóság és a változás!

A jellemed a végzeted, vagyis a sorsod determinálója!

Minél több részét esszük meg a megölt állatnak, annál jobban megtiszteljük vele azt a kioltott életet. Minél több részét dobjuk ki a szemétbe, hagyjuk pocsékba menni, annál jobban megalázzuk azt az állatot holtában.

A félelem a kis halál, amit a nagy követ!

Ha elvesztesz valamit vagy valakit ami/aki fontos volt neked, akkor ne azon bánkódj hogy az/ő többé nincs neked/veled, hanem légy hálás azért, hogy egyáltalán élvezhetted a társaságát, hasznát, jelenlétét egy darabig, azaz gondolj arra, mennyivel rosszabb lenne ha soha nem is rendelkeztél volna vele!

Hülyeségnek számít MINDEN cselekedet, ami nem visz téged közelebb a kitűzött céljaidhoz!

Ami vagy, az régebben valami más volt, s majdan valami mássá is lesz!

Pontosan annyira vagy szerencsétlen, amennyire azt elhiszed magadról!

Sok baj és igazságtalanság ért téged a múltban, s emiatt keseregsz? Helytelen! Mert hát mi értelme is van annak hogy most is szomorú legyél csak amiatt, mert a múltban is szomorú voltál? Ezzel nem tudod megszüntetni a múltbeli bánatodat úgysem.

Ha jó életet akarsz magadnak, akkor élj a Természettel összhangban!

Aki nem tanul a tévedéseiből, az arra ítéltetik hogy újra meg újra elkövesse azokat!

Ne a külső dolgokban, ne a tárgyakban és ne a „körülményekben” meg eseményekben keresd a jót és kellemeset, hanem önmagadban!

Különbnek tartod magadat másoknál, és bosszant téged hogy e „mások” nem ismerik ezt el, nem ismerik el hogy te különb vagy náluk, például okosabb, ügyesebb, jobb, szorgalmasabb, és így tovább? Emiatt igazán nevetséges dolog bosszankodnod. Mert hát miért is érdekeljen téged olyanok véleménye, elismerése, akiket te magadnál kevesebbre tartasz? Bizonyára úgy véled, különb vagy a hangyáknál, hiszen oly nyilvánvalóan sokkal több az eszed mint egyetlen kis hangyának. Ugye? Aztán mégse izgatott téged sose az, hogy a hangyák nem tekintenek elismeréssel rád, nem csodálnak téged azért mert annyival felettük állsz! Sosem bosszankodtál emiatt, hogy nem kapod meg a hangyáktól téged jogosan megillető bámulatot, csodálatot, elismerést, hódolatot! Na de miért nem bosszantott ez téged eddig sosem? A válasz az hogy azért, mert TÉNYLEG magasan a hangyák fölött állsz, tényleg magasabb rendű vagy náluk, zseniálisabb, erősebb, több lehetőséggel rendelkező, és így tovább! Ha tehát te valóban és igazán úgy érzed hogy valamely embertársaidnál különb vagy, akkor ezen érzésedet csakis azzal igazolhatod, ha egyszerűen nem is érdekel téged ezentúl az ő véleményük, nem törődsz vele, elismernek-e téged, csodálnak-e téged, mert miért is izgasd magadat a nálad alantasabbak véleménye miatt?! Ők a szemedben csak „emberi hangyák” kell legyenek!

Szerencsének azt nevezzük, amikor a gondos felkészülés a jó alkalommal találkozik.

Az emberi agy olyan mint egy ejtőernyő: akkor működik, ha nyitott.

Az egyszerű élethez szükséges dolgok igazán nem olyan rém drágák, a sok pénz mindig csak a teljesen felesleges hivalkodáshoz szükséges.

—Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
 

StoicCaveman

Kitiltott (BANned)
Folytatom mégvalamivel. Egy önvallomással. Nem voltam mindig sztoikus. Mondhatnám, vénségemre fedeztem csak fel e filozófiát. Mert az iskolában bezzeg tanítottak ám mindent nekem meg a többi gyereknek, minden vackot, épp csak ezt ami hasznos lett volna, EZT nem!
De amikor végre felfedeztem, rájöttem hogy bár nem mindenben, de NÉMELY dolgokban azért igenis e filozófia szerint jártam el ösztönösen is az életem során. Sajnos tényleg nem mindenben... de amiben és amikor igen, abban és akkor igenis sikereket arattam, olyan értelemben, hogy hasznomra vált! Vagy konkrétan anyagilag, vagy úgy, hogy valamiféle elismerést értem el általa, vagy csak simán „jobb emberré” váltam, vagy elkerültem valami nagy bajt vele...
Általában azonban csak úgy, hogy közelebb kerültem neki hála valami magam elé tűzött nagy célomhoz. Ez a „csak” azonban óriási dolog!
Ezért amikor rájöttem hogy van ez az izé hogy sztoicizmus, és hogy a jellememben, az „ízlésemben” szereplő „faktorok” a sztoicizmus számos alapvetésével jelentős rokonvonásokat tartalmaznak, elkezdtem komolyan tanulmányozni. És végül az győzött meg az igazáról, hogy komolyan elgondolkodtam az addigi életemen, mondhatni „meditáltam” egyet de alaposan ám és nem misztikus értelemben, és rájöttem egy nagyon fontos dologra! Arra, hogy:
KIVÉTEL NÉLKÜL MINDEN olyan esemény az életemben amit akkor, a történések pillanatában csapásnak, balsorsnak, tragédiának, igazságtalanságnak vagy más okból nemkívánatosnak tartottam, mind, MIND a HASZNOMRA VÁLT, a javamat szolgálta!
Ez annyira igaz, hogy felmerült bennem a kérdés, a döntő kérdés:
—Ha lehetőségem nyílna újrakezdeni az életemet, de azon az áron hogy elvesztem amit ebben az életben megszereztem - s nem elsősorban az anyagi javakra gondolok, hanem mindarra amit alkottam, meg a tudásra amire szert tettem, az élettapasztalatokra, az emlékekre - akkor élnék-e az újrakezdés lehetőségével?!
És a válaszom az volt erre, hogy NEM.
Természetesen jó lenne az életemet újrakezdeni - ez nem is vitás. De csak akkor, ha megtarthatom mindazt, ami tapasztalatra eddig szert tettem! Mert ez az élet eddig igenis és a legkifejezettebben a javamra vált, és ÉPPEN AZOK AZ ESEMÉNYEK váltak a leginkább a javamra, amiket a megtörténtükkor a legjobban gyűlöltem, a legjobban utáltam, amiktől a legjobban rettegtem... A sorscsapások, az akadályok, a visszautasítások, a pillanatok amikor csak önmagamra számíthattam...
Az akadály, az maga az út, igen. És minden ami bár legyőz téged de nem semmisít meg, az a javadat szolgálja, mert MEGEDZ TÉGED!
Nem vagyok vallásos, de ebbe belegondolva már értem, miért gondolják egyesek hogy van olyasmi hogy Gondviselés, meg hogy „terelgetnek” minket az életutunkon holmi Felsőbb Erők, mondjuk Karma vagy mittudoménmi... Holott nem (feltétlen) kell ehhez bármi misztika. Nyilván persze nem lehet kizárni hogy vannak efféle Felsőbb Erők, de a dolog működik anélkül is. Mert egyszerűen NEM LEHET MÁSKÉPP. Az iskolában is úgy van, hogy minden gyerek hibázik. Például matekórán. Olyan NINCS, hogy sose hibázzon egy gyerek a számtanpéldákban vagy akármiben! ÉS A HIBÁIBÓL TANUL. Ha nincs hiba, nincs tanulás sem, és nincs fejlődés sem! A HIBÁKRA TEHÁT SZÜKSÉG VAN. És az akadályokra is. Mert ha nincs amit leküzdhess, akkor nem használod az eszedet, és NEM TANULSZ. Nem tanulsz új skilleket, nem jutnak eszedbe jó gondolatok, felfedezések, találmányok, hiszen ezek nem szükségesek ha az életed problémamentes!
Ha nincs akadály, nincs fejlődés se, sőt még öröm és boldogság se, mert akkor az élet egyhamar unalomba fúl, hiszen ha nincs cél amiért küzdhetsz akkor jön a céltalanság, a depresszió, létezésünk feleslegességének érzése és végül talán még az öngyilkosság is!
Akadályok tehát kellenek. Vagy mondjuk úgy, hogy KIHÍVÁSOK.

Mekkora csapás volt hogy Magyarországon munkanélküli lettem! És szinte semmi megtakarított pénzem sem volt!
Dehogy. Életem legcsodálatosabb adománya volt. Mert ez kényszerített rá, hogy kitántorogjak az USA-ba, ami rengetegféleképp a hasznomra vált!

Mekkora csapás, mekkora tragédia volt, hogy aztán hiába hívtam a feleségemet, nem akart utánam jönni az USA-ba!
Dehogy. Ez is hasznomra vált. Mert addig a pillanatig eléggé papucsférj voltam, de így megtanultam mindenben egyedül boldogulni, döntéseket hozni, felelősséget vállalni, önálló lenni, gyakorlatilag FELNŐTTÉ VÁLNI végre!

Mekkora csapás volt, hogy itt az USA-ban az első munkahelyemen a drága „jó”, szeretett honfitársaim intrikálni kezdtek ellenem és kirúgattak a munkahelyről!
Dehogy. Hatalmas hasznomra vált az esemény, őszintén köszönöm nekik így utólag, mert olyan munkahelyre kellett elmennem ahol senki magyar nem volt körülöttem, s így muszáj voltam megtanulni végre angolul! Legalább valamennyire. Majd egyre jobban... S így végre „kinyílt előttem a világ”, megértettem végre a Youtube videókat meg az angol könyveket, s így végre hozzáférhettem azon tudásanyagokhoz is amiken a ketogén diéta majd a carnivore diéta alapul, ami VISSZAADTA AZ EGSÉZSÉGEMET! Ha nem rúgnak ki drága jó honfitársaim az első munkahelyről, sose teszek szert ezen infókra, és diabéteszes leszek/maradok, s mára talán nem is élnék! Naná hogy hasznomra vált a kirúgás, valószínűleg megmentette az életemet!

Mennyire fájt, amikor az erdőben, vagy 10 kilométerre minden lakott helytől, gombaszedés közben a nedves talajon úgy kificamítottam a térdemet hogy derékszögben elállt a testemtől!
De ez is a hasznomra vált. A másik lábammal visszarúgtam a lábszáramat a helyére, majd azzal a sérült izületű lábbal hazaballagtam, s még a szedett gombákat is magammal vittem. Igaz mire hazaértem akkora lett a térdem mint egy futballabda. De azóta is úgy gondolok magamra hogy egy HŐS vagyok, tudom már hogy erre KÉPES VAGYOK, hogy a fájdalmakat le lehet győzni, magabiztosabb lettem ezáltal, BÁTRABB, ésatöbbi! BÜSZKE VAGYOK E KALANDOMRA!

És még rengeteg példát sorolhatnék ilyesmire. De nem teszem, csak az elvet akartam bemutatni. Amor Fati. Minden, MINDEN ami történik velünk, a javunkra válik (ha nem öl meg minket, meg mondjuk talán ha nem nyomorodunk meg belé helyrehozhatatlanul, bár TALÁN még akkor is...), csak fel kell fedeznünk mi a jó benne, nem tragédiának hanem váltopzatosságnak és új lehetőségnek kell felfognunk az eseményt...

Megerőszakoltak? Hát, most már legalább nem vagy szűz, nem kell félned az első közösülés fájdalmától.
Nem akarnak lefeküdni veled a lányok? Több időd marad tanulásra, alkotásra, elmélkedésre, s mentesül az életed a családi perpatvaroktól.
Nincs pénzed házra? Vegyél egy „4 évszakos” sátrat, lakj abban mint valamiféle modern nomád, mint egy egykori hobó, és fedezd fel a Természet szépségeit, s élvezd a függetlenség előnyeit, azt hogy nem vagy egyetlen lakhelyhez odaláncolva!
Már megint olyan politikai vezetőt választottak hatalomra az országodban akit te utálsz, gyűlölsz, megvetsz, akinek a nézeteivel nem értesz egyet? Nos, így legalább teljes joggal gondolhatsz úgy önmagadra, mint aki az ország azon kisebbségéhez tartozik akik bölcsebbek, okosabbak, tisztességesebbek, stb, akik tehát kisebbségben vannak ugyan, de ÉPP AMIATT, mert ők az „elit”, az erkölcsösebbek... márpedig ez az elit-tudat jó érzés, ugye!

Lehetne még sorolni sokáig. Szóval mindennek vannak előnyei.

Szóval ilyesmikre jöttem rá, a sztoicizmust tanulmányozva. Ezért nyitottam e topikot, hogy megismertessek másokat is ezen filozófia csodálatos adományaival, szépségeivel, előnyeivel!
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére