Nálunk a kerületi Gyermekélelmezési konyháról kapták az ovik, sulik a kaját.
Reggelre a 1o-órás szünetre pedig az ''iskolatejet lehetett'' befizetni, adtak hozzá egy kiflit is.
Nem volt a szüleinknek többé gond az uzsonna csomagolással.
A napközisek meg az ebédlőbe mehettek a Gy.élelmezés által járó,bögre kávét és péksüteményt elfogyasztani, ünnepek alkalmával kakaó is volt.
Nem volt semmi baj ezzel a menzával igen változatos volt,hétfő az mindig tészta nap,/káposztás,krumplis,mákos,...stb/kedden főzelék,valamilyen husos feltéttel/fasírt,sülthús,pörkölt.../csütörtökön a húsos leves nap volt gulyás,bab,raguleves,és valamilyen bukta /lekis,turós.../ péntek az mindig húsmentes nap volt,ezt nem lehetett tudni mi lesz sóska, spenótra emlékszem a legtöbbször bundáskenyérrel.
Nem sok elhízott gyerek volt köztünk, de anorexiáról sem lehetett hallani
akkoriban.
Most a sok egészségestáplálkozás mániában szenvedő, jót akaró, kondicionálja gyermekének, gyermekeinknek a hajlamot az anorexiára bulémiára. Pedig a változatos mértékletes étkezésre való biztatás, és Isten bocsá együtt töltött időben egy kiadós séta vagy uszodai program ahol még a kis lelki ápolásra is idő lenne, szerény véleményem szerint
az repertoáron szereplő összes zöldség helyett, hasznosabb, egészésgesebb felnőttéválást eredményezhetne.