Egmont Colerus
Pythagorastól Hilbertig
A matematika történetének korszakai és mesterei : amit a matematika történetéről mindenkinek tudnia kell
A magamra vállalt és a tudományos kutatás feltételeit is sokszor megközelítő kívánalmak és szigorítások ellenére sem tételeztem fel magamról, mélyenfekvő elvi okokból, hogy népszerű matematika könyveim harmadik kötetében tudományos működést fejtettem ki. Célom, most éppen úgy, mint a múltban, a tudomány előcsarnokában a tudományt szomjazókat oktatni s az igazi tudomány élvezete felé vezető útjukat egyengetni.
E könyv a közönség még szélesebb rétegéhez fordul, mint két elődje, pedig tapasztalatom szerint azok olvasótábora is igen különféle kor- és foglalkozási csoportokból tevődött össze. Miként a zene, a matematika is a szó legnemesebb értelmében vett emberi dolog. Rang, méltóság, kor, nem, származás közömbös számára, és azon igyekszik, hogy Isten akaratához és a legőszintébb, leghajthatatlanabb igazsághoz, amennyire embertől telik, közel jusson. De éppen úgy küzd a földi gőg, az intellektuális merészség és az apokaliptikus kétkedés ellen is, hisz egyrészt az égretörőknek mennydörgő állj-t kiált, másrészt viszont évezredes fejlődésével bebizonyította, hogy mindig megújuló kultúrák, mindig új alakban építik tovább a szellem eme legfelső birodalmát s hogy egymás felé nyújtott kezük csak az utolsó emberrel végződő lánccá kapcsolódik össze.
Szinte két rétegben építettem fel ezt a könyvet, hogy a fejlődés menetét, úgy amint azt a régi egyiptomiak, mezopotámiaiak és indusok kora óta ismerjük, a legszélesebb körök számára is hozzáférhetővé tegyem. A matematikától távol álló, vagy kevéssé gyakorlott olvasó ugorja át a szórványosan előforduló matematikai képleteket, foglalkozzék csupán a kultúrtörténeti, életrajzi és filozófiai leírásokkal. Ezek sem könnyűk mindenkor, de a formulákkal írt matematika ellenségei számára megvan az az előnyük, hogy hétköznapi nyelven íródtak.
Igényesebb olvasót nem akartam megfosztani attól, hogy fejtegetéseimet példákkal ne fessem alá. Ezeket lehetőleg úgy választottam ki, hogy jellemzők és könnyen érthetők legyenek. A fejlődő tudomány leírásának eleve megvan az az előnye, hogy fokról-fokra építi fel a tudást. Mindezek után nem kell hangsúlyoznom, hogy ez a könyv önmagában is zárt egész, és hogy ilyennek íródott, noha megírása ugyanabból a szellemből fakadt, mint két elődjéé, és segítőtársként áll melléjük.