Kedves Szucsi!
Énnekem voltak ilyen térten tapasztalataim.
Legelőször akkor láttam fura figurát, mikor a középső gyerekemet, a fiamat készítettem fel az oviba menésre, 26 évvel ezelőtt. A zene iskola előtt egy hatalmas volga tipusu kocsiból egy 50 év körüli köpcös férfinak látszó figura szállt ki, és kérdezte, hogy hol van az autós iskola. Mivel nagyon fura volt, nemmel válaszoltam. Megállt minden, egy madár sem repült, egyetlen autó, egyetlen biciglis, vagy gyalogos sem tűnt fel a máskor nagyon forgalmas úton. A fazon meg ránctalan volt, és nem volt érzelmi visszacsatolás, mintha a tv-vel beszélgettem volna. Mikor elhaladtam tőle kb. 20 m-re, visszanéztem, és az útközepén állva nézett utánunk. Akkor indult el az élet zaja újra. A HÉV dudált, hogy beért az állomásra.
Ezután először volt munkahelyemen több feketébe öltözött egyének fordultak meg. Láttam, hogy valami nincs rendben velük. Vakítóan koromfekete öltönyben voltak, fehér ingben, vastag arany pecsétgyűrűjük volt, és vastag arany kézellő mandzsetta gombjuk, vastag arany nyakkendő tűjük. De a cipőjük elől körben tűzött, olyan papucs cipő féleség volt mindegyiken, és nagyon poros, piszkos volt mindegyikük cipője. Olyan érzésem volt, hogy figyelnek, és hidegséget éreztem tőlük.
Másodszor kb. egy éve volt, mikor a vasútállomás előtt lévő parkon mentem keresztül, és egy pár jött velem szemben. Nagyon furcsának éreztem őket, ők már nem voltak fekete egyenruhában. Barnás szürke vászon téli gyapot kabátban volt a férfi, és a nő szebben volt felöltözve, de viszont az egyik szeme hiányzott. Olyan utazótáskát vittek, mint a kínai árusok szoktak. Nagyon megnéztem őket a fura kinézetük, és a kisugárzásuk miatt. Egy m-t sem mentem mikor visszanéztem, és eltűnt mind a kettő. Még futva sem lehetett volna olyan rövid időn belül eltűnni a parkból. Futva is kb. egy negyed órába telt volna.
Nem nagyon értem én sem ezeket a fura figurákat.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.
