UFO-k földönkívüliek II

A NASA és a CIA titkai – Beszélgetés Bob Oechslerrel 3.rész.
by Rejtélyek szigete · 2013-12-18

Azt akarod mondani, hogy több fajtáról van szó?

B.O.: Nyilvánvalóan igen. Azok, akiket az előbb leírtam, szintén különféle fajtákhoz tartozhattak. Különféle vonások figyelhetők meg rajtuk, például bizonyos fajoknak van orruk, míg másoknál két pici lyuk képviseli a szaglószervet, vagy egyáltalán nincs orruk vagy szájuk.

És vajon mit akarnak tőlünk?

illusztráció

B.O.: Erre nagyon nehéz lenne egyértelmű választ adni, mivel az arra utalna, hogy tudomásunk van az idegenek földi tevékenységéről. Valójában nem tudjuk pontosan, mi a céljuk velünk, csak következtetni tudunk a tények elemzéséből vagy abból, amit látunk. Vélhetőleg részükről folyik a genetikai keresztezési program, továbbá eltérítenek embereket, de ezek kiválasztásában nem fedezhető fel semmilyen rendszer, pedig már legalább négy generáció óta tart. Dokumentálható esetek állnak rendelkezésünkre arról, hogy az embereket orvosi vizsgálatok alá vetik, a nőktől petesejtet, a férfiaktól spermát vételeznek, megtermékenyített petesejtet ültetnek be egyes asszonyok méhébe. A hölgyek három hónapig, hogy úgy mondjam, terhesek, aztán megint eltérítik őket és kiveszik a magzatot. Néhány esetben, amikor ikerszülés volt várható, az egyik magzatot távolították el, s szüléskor valósággal sokkolta az anyát, hogy két baba helyett csak egyet hozott világra…

Ilyesmik történnek?

B.O.: Igen, ráadásul napjainkban és jelentős számban

Tud erről a kormányzat?

B.O.: Hát persze.

És szinte örülnek neki, hiszen ilyen értelmű szerződést kötöttek az idegenekkel?

B.O.: Hogy boldoggá teszi ez a hivatalos szerveket vagy sem, azt nem tudom, de Észak-Amerikában háromezer ilyen esetet vizsgáltunk ki és értékeltük is ezeket.

Tehát odakinn a világűrben egy csomó félvér lakik, akik félig ember, félig idegen?

B.O.: Nem tudjuk pontosan, hogy tényleg ez-e a céljuk. Talán megpróbálnak benépesíteni egy másik bolygót, de ki tudhatja? Számos spekuláció született az evolúciós görbével kapcsolatban, amik szerint meg kellene próbálni újrateremteni az elveszett minőségeket. Van néhány rendkívüli esetünk, amelyben például a földönkívüliek az emberi érzelmeket tanulmányozták, s a vizsgálat eredményeképpen egyfajta forgatókönyv született, aminek alapján pszichoszomatikusan megfelelő környezetet teremtettek. Azok, akik nézik a Star Trek – Az új nemzedék című tévésorozatot, ismerik a holodecket, ahol bármilyen dolog szimulálható, ez majdnem olyasmi, mint amikor egyfajta környezetet hoznak létre, annak érdekében, hogy egy emberi lényből kiváltsanak bizonyos érzelmeket, vagy éppen ellenkezőleg, elnyomják azokat.

Ilyenkor az eltérítettet egy speciális helyiségbe viszik, az idegenek egyike egy különleges apparátust tesz az illető fejére, s ugyanilyet illeszt egy másik idegenére is. Ezzel valahogy kiváltják a reflex mechanizmusokat, ha úgy tetszik és arra késztetik az embert, hogy mentálisan újra átéljen egy tapasztalatot és az ezzel kapcsolatos érzelmeket továbbítsa az idegen felé. Aztán jön a következő földönkívüli és az embernek megint át kell élnie ugyanazt az élményt, s ez legalább tizenkétszer megismétlődik, persze mindig más érzelmek kerülnek előtérbe. Ez roppant figyelemreméltó dolog, hiszen van, akinek ahá-élménye támad ennek kapcsán, mivel szerinte ezzel a technológiával meg lehet sokszorozni a memóriát, de azok, akik átélték, nem tapasztaltak ilyesmit – legalábbis egyelőre.

A mindenit! Netán mi is alkalmazhatnánk ezt a technikát? Szóval van egy UFO-nk, ami leszállt, és barter szerződés értelmében megkaptuk egy másik életformától. De hogy működik? Ha lehet, ne légy nagyon tudományos…

B.O.: Megteszem, ami tőlem telik. Ahogy a néhai Carl Sagan gyakran mondogatta, az időtényező miatt nem logikus, hogy utazást tervezzünk a legközelebbi csillagrendszerbe. Nem számít, hogy milyen gyorsan halad az űrhajónk. Még ha megközelítjük a fénysebességet, akkor is el kell jutnunk A pontból B pontba. S akárhány fényév távolságot is akarunk megtenni, túlságosan hosszú időt venne igénybe az odajutás, a visszautazásról már nem is beszélve. Nos, ha eltekintünk ezen koncepció bármely aspektusától, akkor nyilvánvaló, hogy ez a szerkezet másképpen került ide. Az idegenek valószínűleg képesek manipulálni az idővel – a NASA-nál ezt már évtizedek óta tudtuk, hogy lehetséges – tudják, hogy a gravitáció lelassítja az időt. A Földön egy perc hatvan másodpercből áll, ez konstans érték, de a világűrben más a helyzet. Más szavakkal, a kozmoszban, ahol nem érvényesül a gravitáció, másképpen telik az idő. Az UFO-k tehát képesek arra, hogy gravitációs teret gerjesszenek maguk körül – ekkor látjuk őket – ,ám ha kikapcsolják, A pontból B pontba sokkal rövidebb idő alatt képesek eljutni.

illusztráció

Tehát a két pont közötti távolságot nem a jó öreg lineáris utazással teszik meg. Ez valamiféle antianyag technológia segítségével történik?

B.O.: Néhány UFO valóban alkalmazza az antianyag reaktort, ez roppant nagy teljesítményt tesz lehetővé. Szupernehéz elemeket használnak, amik jóval az uránon túl helyezkednek el a periódusos rendszerben, s erősítőket is beépítettek, amik fokozzák a hajtómű teljesítményét. Ezt úgy kell elképzelni, mint például egy távcsövet, amit egy pontra fókuszáltak. Már a SETI-projektből kiderült, hogy ha elhelyezünk egy antennát itt, egy másikat Arecibóban, további hármat pedig orbitális pályára állítunk a Föld körül, akkor három különböző pontra fókuszálhatunk, és sokkal nagyobb teljesítményt várhatunk el a teleszkóptól. Ez a helyzet a gravitációs hullámokat gerjesztő UFO-val is.

Netán már mi is alkalmaztunk efféle technológiát?

B.O.: Tudomásom van róla, hogy a B-2 Lopakodó bombázóba beépítettek valami ilyesmit.

Az valóban lenyűgöző repülőgép, de nehéz elképzelni, hogy idegen technológiával épült. S ha mégis, nem repít át minket egy másik naprendszerbe. Tehát miért nem jutottunk még el oda, ha olyan hosszú ideje tudomásunk van róla, miként lehetne ezt megtenni?

B.O.: Feltételezve, hogy tökéletesen megértjük ezt a technológiát, akár máris indulhatnánk. Valamit már felhasználtunk belőle, amikor elrepültünk a Holdra, de jelenleg adaptálni kellene ezt az emberi felhasználás lehetőségeihez. Arról van szó, hogy nagy tömeget kellene eljuttatni nagy távolságra anélkül, hogy lehetőség lenne az üzemanyag utánpótlásra, s ez az a tipikus probléma, amivel kénytelenek vagyunk szembenézni.

Gondolod, hogy a holdutazás ennek segítségével valósult meg?

B.O.: Szerintem igen.

Azok a holdraszállások amikről tudunk?

B.O.: Azok, amik nem kerültek a nyilvánosság elé.

Ilyenek is léteznek?

B.O.: Tudomásom szerint igen.

Hmm. Hát, Bob, köszönöm a beszélgetést.



Rejtélyek szigete /A világ leghíresebb ufo-dossziéi

Időutazók és UFO-k.
by Rejtélyek szigete · 2014-07-30

Érdekes egyszer végiggondolni, mi lenne, ha a tudománynak valóban sikerülne megalkotnia az időutazásra szolgáló járművet. Néhány amerikai csillagász és fizikus is eltöprengett ezen könyvében. Ezekből vesszük az ötleteket.

Mivel tudósokról van szó, már az is nagy dolog, hogy egyáltalán hajlandók nyilvánosan megnyilatkozni ilyen csiklandós kérdésről. Bár meg vannak győződve olyan – ma alapigazságnak tűnő – kérdésről, hogy nem lehet gyorsabban haladni a fénysebességnél – azért eljátszanak a gondolattal…

Ha valaha a jövőben megalkotnák az időgépet, akkor nyilvánvalóan nagyon sokan szeretnének visszamenni előbb a maguk múltjába, majd az általános, történelmi múltba is. Aki a saját múltját választaná, az aligha tudna szembeszállni a kísértéssel, hogy valamit megváltoztasson benne.

Más iskolát, más partnert, netán más szülőket, más lakóhelyet, más életpályát választana. Vagyis eltörölné azt, amit egyszer már megélt… De akkor mi lenne a megélt évekkel, és mi lenne az ott termelt javakkal? Az ott történt folyamatokkal?

Ha valaki negyvenöt éves autógyári munkásként indulna vissza a múltjába, és ott hirtelen ötlettől vezérelve más jövőt választana, mi történne az egész eddigi felnőtt életének összes eseményével, azok következményével, az őt addig kísérő személyekkel?

Mi lenne azokkal az autókkal, amelyeket részben ő rakott össze a szerelőszalagon? És mi lenne a gyermekeivel, akiket az eddigi életében nemzett? Mi történne a feleségével, annak szüleivel, ha most úgy kellene élniük, mintha őt soha nem ismerték volna?

Nyilvánvaló, hogy a dolog így nem működne. Sokan csak azért mennének vissza a múltba, hogy akkori híres eseményeknek legyenek a tanúi. Így aztán Napóleon anyja nem szülhetné meg nyugodt körülmények között a fiát, mert tele lenne a háza érdeklődő turistákkal a jövőből! Mindenki ott akarna lenni, amikor születik a kis Napóleon, a kis Dzsingisz kán, a kis Sztálin vagy a kis Lincoln.

Apropó, Lincoln: az időturisták széttaposnák a washingtoni Ford Színházat Lincoln meggyilkolásának napján. Talán a helybeliek és “időbeliek” be sem férnének: ezer jövőből jött idegen szeretné látni az eseményt – és közülük néhányan megakadályozni a merényletet, csak hogy megváltoztathassák a történelmet, vagy némi jutalmat zsebeljenek be az elnöktől…

De ott tolonganának nézőként az összes nagy csata színhelyén, és lábatlankodnának a békekötések diplomatái között. Waterloo vagy Berlin eleste nem történne meg nélkülük… Mi lenne, ha a jövőből jött maroknyi ember ultramodern fegyverzetével beavatkozna a múltbeli csatákba, és más irányba vinné tovább a fejlődést? Mindez teljesen lehetetlen – véli Stephen Hawking, “korunk Einsteinje” -, mert ha lehetséges lenne, akkor a jövőben már megalkották volna az időgépet.

Vagyis már ma is folyton itt lennének a nyakunkon a bámészkodó időturisták százezrei vagy milliói… De mivel nincsenek, az időutazás megoldhatatlan – állítja Hawking makacs buzgalommal. Csak egy dologról feledkeznek meg a tisztelt tudósok: arról, hogy bizony jó ideje repkednek itt valamiféle idegen értelmet sugalló műszaki eszközök, amelyeket népszerűen ufóknak is neveznek.

Mivel műszaki paramétereik egyértelművé teszik, hogy általunk még legyőzhetetlen fizikai “törvényeket” is áthágnak, a jelek szerint semmiképpen sem a jelenkori földi technika termékei. Akkor pedig feltételezhetjük (mert bizonyítékunk még nincs rá), hogy ezek a szerkezetek esetleg éppen valamiféle jövőbeni időutazók járművei.

Olyan időutasoké, akik betartják a törvényeket, nem avatkoznak bele a fejlődésünkbe. Nem tolakodóak, nincsenek ott – legalábbis nem látjuk őket – a sorsdöntően fontos eseményeknél, bár éppenséggel a koreai vagy vietnami háborúban gyakran feltűntek, és az űrkutatásunk eredményei is érdeklik őket. Nem látogatnak el látható, érzékelhető formában a tőzsdére, a parlamentbe, az ENSZ-közgyűlésére.

Mégis az a tény, hogy az ufókból szavahihető szakemberek és a műszerek évente legalább százat látnak, tapasztalnak, jeleznek – talán valami ilyesmire enged következtetni…

Forrás: Nemere István / nemere.hu / tvr-hét

A Red Light terv.
by Rejtélyek szigete · 2013-11-04

Az 1960-as évek elején Mike Hunt, aki abban az időben az Atomenergiai Bizottságnál Q fokozatú biztonsági minősítéssel, a kémelhárításnál pedig szigorúan titkos minősítéssel rendelkezett, látott egy csészealj alakú repülőgépet az 51-es körzetben, mialatt rádió-karbantartási munkát végzett.
- Csak egy alkalommal láttam az ufót – számolt be tapasztalatairól David Dobbs kutatónak egy levélben. – A földön állt és egy épület részben eltakarta.

Első látásra úgy gondoltam, hogy egy kisebbfajta magánrepülőgép lehet, de aztán észrevettem, hogy nincs se farka, se szárnya. Félmérföldnyire, vagy még távolabb lehettem tőle, de azt hiszem, kb 20-30 láb átmérőjű lehetett, a színe pedig inkább az ónhoz hasonlított, mint fényes alumíniumhoz.

Hunt azt állítja, hogy számos alkalommal jelen volt, mikor a “repülő csészealj” fel-, illetve leszállt, de soha nem figyelhette meg. – Onnan tudtam, hogy felszáll, illetve leszáll, hogy olyanokat mondtak nekem: “Ez hamarosan le fog szállni” vagy “Kihozzuk EZT a hangárból”, meg ilyesmiket. Emlékszem sohasem mondták ki a nevét… Ilyenkor mindig el kellett hagynom a kifutópályát, és soha nem hallottam semmiféle motorhangot…

Hunt szerint ilyenkor többször is előfordult az, hogy a rádiókészülékek hirtelen, megmagyarázhatatlan módon elhallgattak, majd ugyanilyen hirtelen ismét megszólaltak.Akkor nem törődött ezzel különösebben. Richard Shakleford, a támaszpont északi részén levő radarállomás radarkezelője is említette Huntnak, hogy gyakran észlelt ufókat a támaszpont felett, de azt mondták neki, hogy ne törődjön velük.

Mike Hunt azt tartja, hogy egy igen titkos program volt akkoriban folyamatban az 51-es körzetben. Red Light terv néven ismerték és a repülő korongokkal volt kapcsolatban. Az említett terület nem tartozott a Nellis Légitámaszpont ellenőrzése alá. – Mindig az volt az érzésem, hogy a próbarepülő terület az 51-es körzettől északra van, mivel ebben az irányban egy kétszáz mérföld hosszú völgy található – mondta David Dobbsnak. – Az is előfordult, hogy északi irányból érkeztem az 51-es körzetbe, és megkérdezték, észrevettem-e valamit útközben…

Állandóan azt hajtogatták, hogyha látok valamit és erről bárkinek beszélek, komolyan bajba kerülök. Nagyon szigorú ellenőrzés volt…

Az évek során kiderült még néhány dolog a Red Light tervvel kapcsolatban. William Steinman és Wendelle Stevens (korábban a Légierő alezredese) Ufó-szerencsétlenségek Aztecban című könyvükben számos hasonló történetet említenek. Egy alkalommal például előadás után odament Stevenshez az orvosi hadtest embere, aki a Haditengerészet egyik repülőterén szolgált 1951-ben, az Atomenergiai Bizottság kísérleti telepén. Ez abban az időben történt, amikor a bázis személyzetét a kórházi alkalmazottak kivételével másik egységekhez irányították. A Haditengerészettől idehelyeztek egy építő zászlóaljat, akik nagyszabású bontási munkálatokba kezdtek egy földalatti létesítmény felépítése miatt. 1951 végére a zászlóalj befejezte a munkát és a Red Light terv stábja beköltözhetett. Ez a csoport kb 800-1000 emberből állt, akik állandó szolgálatot teljesítettek a bázison. A létesítményt három körgyűrű védte, később pedig éjjel-nappal ott őrködött a kéksapkás különítmény. Stevens adatközlője szerint a titkos kutatási programban több, magas biztonsági minősítésű neves tudós vett részt.

-Bár hivatalosan semmit sem közöltek, és a dokumentumok sem tartalmaztak erre nézve semmiféle információt – mondja Stevens – , a kutatás állítólag az ufók meghajtásával, fegyverzetével és felépítésük tanulmányozásával, illetve leírásával foglalkozott. Arról is beszéltek, hogy a megszerzett ufókat megpróbálták rendbehozni… próbarepüléseket végeztek velük és kísérletek történtek hasonló gépjárművek gyártására… A létesítmény állítólag három ufót szerzett, kettő egészben volt, egy pedig darabokban.

Az egyik kísérleti ufó állítólag felrobbant repülés közben, fedélzetén két amerikai berepülő pilótával. – Ha ez még nem elég – folytatja Stevens -, azt is elmondták, hogy egy különleges lakosztályt is készítettek a létesítmény rekonstrukciója során, és két “emberszabású” idegen lényt költöztettek ide. A történet idején egyikük röviddel a beköltözés után meghalt… Az élőlények alacsonyak voltak, bőrük szürkés, illetve pergamenfehér színű volt…

Wendelle Stevens két másik esetről is említést tesz, amikor előadása után két szemtanú kereste fel, mindketten azt állították, hogy a Haditengerészetnél szolgáltak, a Tonopah Kísérleti Támaszponton. Az egyik szemtanú elmondta, hogy az 1951-ben történt rekonstrukció során a kifutópálya egy részét felásták és az új létesítmény nagy részét a föld alá helyezték el, ezután újra visszaállították az eredeti kifutópályát, hogy minden ugyanúgy nézzen ki mint azelőtt.

Nunnalle százados, a 27. Harcászati Vadászgép-különítmény vezetője beszélt az új-mexikói Cannon Légitámaszpont egyik őrével, aki állítólag egy különleges repülőgépet látott a dreamlandi hangárban. Az őr elmesélte Tom Adamsnek, hogy “minden esetben kikapcsolták a világítást, mielőtt a hangár ajtaját kinyitották volna.” – Egyik éjszaka észrevette, hogy a hangár ajtaja nyitva van és látta, hogy egy furcsa tárgy jön elő és egyenesen felszáll. Korong alakú volt és tompa fényű, és azt beszélték, hogy a földönkívüliek adták az Egyesült Államoknak.

Galactus / Rejtélyek szigete / Timothy Good: Alien Contact

Találkozások különös lényekkel 3.rész

1967. március 30-án egy viharos éjszakán Davis Morris Munroe Falls-i lakos hazafelé tartott kocsiján. Éjszaka 2.30 óra körül, amikor elérte a Munroe Falls-i dombtetőt, az út bal oldalán tőle 20-30 méterre, fényes tárgyat pillantott meg.

Morris 50 kilométeresre csökkentette a sebességet és csodálkozással figyelte a különös tárgyat. Mintegy 8 méter magas lehetett, alapszélessége talán 4 méternyi. Egyszerre azonban figyelmét újra az úttestre kellett összpontosítania.

Fényszóróinak fényében az úton megpillantott négy-öt, narancsszínű egyenruha-szerűségbe öltözött szaladó alakot (?!) Fékezett, de már későn. Nem tudta időben megállítani a kocsit és egyiküket megütötte.



Még 2-3 métert csúszott a nedves aszfalton és megállt. Első gondolata az volt, hogy leszáll és elsősegélyt nyújt, de átvillant rajta a gondolát: „Ha megsebesítettem valamelyiküket, meg fognak ölni!” Lenyomta a gázpedált és teljes sebességgel tovaszáguldott.

Virge Tarlton a Goodyear UFO Societytől az eset kapcsán riportot írt a Saucer Scoopnak, amelyet így fejez be: „Minden utólagos kutatás arra vall, hogy Morris igazat mondott. Az esetet megelőzően, már néhány napja, éjszakánként jelentések érkeztek különféle alakú narancsszínű fényekről.

A balesetet követően ezek hirtelen elmaradtak. Most, ismét csaknem minden éjszaka érkeznek jelentések különféle fényekről… és csak azt kérdezhetem: hogyan fog mindez végződni?”

Ami Frank Edwardst illeti, ő erősen hangsúlyozza, amint ezt bárki tenné, hogy ilyenszerű híradásokat a legnagyobb fenntartással kell fogadni, minthogy nagyon nehéz elhatárolni egyes feltűnni vágyó emberek képzelődésének termékeit az igaznak látszó, vagy legalábbis jóhiszemű beszámolóktól.

Mi több, Edwards hangsúlyozta, milyen rossz szolgálatot tettek a jóhiszemű kutatásnak azok a publicisták, akik kellő ellenőrzés nélkül tettek közzé – olykor alaposan kiszínezve – hasonló híradásokat. Maga is idéz egy példát bizonyos Frank Scullyval kapcsolatban, aki jó újságíró volt, csak éppen nem ellenőrizte kellőképp az adatait, ha hálás témát talált, s beugrott egy mesének valamiféle lezuhant csészealjról, amelyben – állítólag – emberhez hasonló lények tetemei voltak.

Aztán az UFO-kutatók egyik szakfolyóirata, a True kiderítette, hogy a „tudós”, akitől Scully az adatait szerezte, valójában körözött szélhámos volt, a történetben szereplő „elektronikai szakember” pedig villanyszerelő.

Scully végül is nevetségessé tette magát, aminek – akár csak a többi hasonló esetnek – Edwards szerint az volt a rosszabbik következménye, hogy a szenzációhajhászás eredményeként nevetségesség gyanújába keveredtek olyan szemtanúk is, akik csakugyan valami szokatlannal és megmagyarázhatatlannal találkoztak.

Mindezt előrebocsátva Frank Edwards kizárólag olyan esetekről számol be, amelyeknél a körülmények igazolni látszanak ha nem is az eset valóságát, de legalább a szemtanúk szavahihetőségét.

A fenntartás és a feltételes mód azért persze – akárcsak eddig – változatlanul indokolt az ügy tárgyalásában. ,Az első megbízhatóbbnak látszó beszámoló, amely felkeltette érdeklődésemet a kis zöld emberek iránt – írja Edwards – a The Steep Rock Echo című folyóirat 1950. szeptemberi és októberi számában jelent meg.”

(Tudni kell, hogy az asztronómusok már régóta Little Green Mennek, azaz kis zöld embereknek nevezik egy nagy sikerű tudományos-fantasztikus elbeszélés nyomán a távoli csillagokon esetleg feltételezhető értelmes lényeket, akik talán rádió-összeköttetést akarnak teremteni velünk, s az angol elnevezéséből alkotott betűszóval még LGM-ként is jelzik ezeket a rádiójel forrásokat.

Az Edwards által idézett lap egyébként a Steep Rock-i – Step Rock Lake, Ontario állam, Kanada – nagy vasbányák szakmai folyóirata, amelyről a legkevésbé sem állítható, hogy szenzációra specializálta volna magát.)



A beszámoló, amelyet Edwards említ, az Echóban több oldalt tölt meg, így hát az alábbiakban csak összefoglalóan ismertetjük. Bevezető jegyzékében a folyóirat főszerkesztője közli, hogy az esetről a bányavállalat egyik magas rangú tisztviselője és felesége számolt be, akik azonban névtelenek kívántak maradni, hogy ne váljanak nevetségessé.

A főtisztviselő és felesége, mint máskor is gyakran megtették, kirándultak Sawbill Bay-be, a Steep Rock-tó egyik keskeny és mély öblébe, amelyet nagy sziklák ölelnek körül.

Az öböl bejárata alig 100 méter széles, maga az öböl pedig ív alakú, így a tó felől az öböl nagy része nem látható. Csendes, eldugott hely tehát az öböl, amelyet minden oldalról sziklák védenek a kíváncsi tekintetek elől.

1950. július másodikán a délutáni órákban a főtisztviselő és felesége kikötötték motorcsónakjukat egy keskeny homokstrand közelében, a vízre hajló lombok alatt. Az öbölből a csónak nem volt látható, minthogy a kikötőhelyet a vízből kiemelkedő sziklák elrejtették. Nagyjából annyi idő telt el, amennyi idő alatt megettek két szendvicset és megitták a termoszban magukkal hozott teát, s már éppen készültek lepihenni, amikor érezték, hogy körülöttük megremeg a levegő.

A férfi előbb azt hitte, hogy egy dinamitos robbantás légnyomásáról lehet szó, ezt a lehetőséget azonban nyomban elvetette, minthogy nem hallatszott semmiféle dörrenés és több kilométerre voltak a legközelebbi bányától.

Minthogy a levegő különös remegése nem szűnt, a férfi felkúszott az egyik sziklára, amelyről áttekinthető volt az egész környék. Csúcsánál a szikla hasadt volt, s a szűk hasadékon át szerencséjére szétnézhetett, anélkül, hogy őt megpillanthatták volna.

Az Echo közli a férfi írásos nyilatkozatát, amelyből az alábbiakat idézzük:

“Kitekintettem a hasadékon, s a szemközti part mellett, mintegy négyszáz méterre az öböl bejáratától nagy, csillogó tárgyat láttam úszni a vízen. Gyorsan lekúsztam feleségemhez, aki rám tekintett s megkérdezte, hogy mi történt. Igyekeztem nyugodt maradni s elmondtam, amit láttam. Aztán mindketten felkúsztunk a sziklán és kitekintettünk a hasadékon. A tárgy még ott volt.

Peremüknél egymáshoz illesztett két hatalmas tányérhoz hasonlított. Fekete keretbe foglalt ablakok voltak láthatók rajta, körös-körül, az ablakok közötti távolság egy méter lehetett. A jármű alsó fele a vízen úszott, vagy közvetlenül a víz felszíne fölött lebegett, így az alját nem láthattuk.

Felül nyitott csapóajtó féleség volt látható, a konstrukció tetején pedig mintegy tucatnyi különös kis teremtmény sürgölődött. A szerkezet fölött mintegy két és fél méteres magasságban valamiféle kerék alakú tárgy forgott körbe-körbe egy központi pont körül. A kerék adott pillanatban, amikor éppen szembenézett velünk, megállt s akkor a kis teremtmények is felhagytak a sürgölődéssel.

Látszólag mindannyian a sziklahasadékot figyelték, amely mögül néztük őket. Ösztönösen visszahúzódtunk és meglapultunk egy kő mögött. Amikor hátrafordultam, hogy megnézzem, hogyan kúszhatunk le a legkönnyebben, mozgásra figyeltem fel a bozótban. Az öböl túloldalán, éppen velünk szemközt, szarvas vonult le inni a tóhoz.

A kis teremtmények meg a kerék a szarvas felé fordultak, a kerék azonban továbbfordult, mint korábban is, s nem zavarta a szarvas jelenléte. Azt hiszem, hogy az előttünk álló szikla fedezett bennünket a kerék elől.

Mindketten láttuk, hogy a kereket az egyik kis teremtmény irányítja egy emelvényről, közvetlenül a kerék alatt. A lény vörös színű, sisaknak látszó valamit hordott a fején. Az összes többi mélykék színű sisakot viselt.

Mindannyian egyforma növésűek voltak, 1 méter, 1 méter 20 centiméter magasak lehettek. Egyforma volt az öltözékük is, mellmagasságban magukon hordtak valamit, ami fémes csillogásúnak látszott, öltözékük anyaga karjukon meg lábukon valamivel sötétebb színű volt.



Ebből a távolságból (mintegy háromszáz méterről)’ nem voltak kivehetők arcvonásaik, amennyiben voltak arcvonásaik. A legjellegzetesebb az volt, hogy ezek a lények úgy mozogtak, mint az automaták, s nem mint az emberek. Nem fordultak derékból, mint mi, hanem egyszerre kellett hogy elfordítsák egész testüket, ha más irányba akartak fordulni.

Láttam, amikor a teremtmények egyike megragadta és felemelte egy hihetetlenül élénkzöld tömlő végét, majd rendkívül nehézkesen elforgatta a lábait, hogy eredeti helyzetétől eltérő irányba léphessen. Ezzel egy időben feleségem is, meg magam is erőteljes, szabályos hangra lettünk figyelmesek, úgy hangzott, mintha vizet szivattyúznának egy tömlővel, egy másik tömlőn pedig mintha a vízbe eresztenének valamit.

Újra meg kellett húzódnunk a forgó kerék miatt, s amikor néhány pillanat múlva ismét kinéztünk a hasadékon, a tárgy tetejéről minden eltűnt, a gépezet már kezdett is felemelkedni a vízről. Mintegy két és fél méterre lehetett a levegőben. A víz felszíne, ahol előzőleg állt, kékes-vörös volt, aranyszínű reflexekkel. A tárgy becslés szerint középen mintegy négy és fél méter vastag lehetett s három és fél méter vastag a szélein. Éreztük a széláramot, amikor eltávolodott, mintegy negyvenöt fokos szögben emelkedve, hogy aztán egykettőre eltűnjék a távolban. A szemközti part két fájához viszonyítva, átmérőjét mintegy 14,5 méterre becsültük.”

B. J. Eyeton, a Steep Rock Mining Company fővegyésze, aki egyben az Echo főszerkesztője is volt, mindehhez még hozzáfűzte, hogy mások is láttak ebben az elszigetelt öbölben hasonló tárgyat, ha ugyan nem ugyanezt.

A többiek is kijelentették, hogy emberi formájú, rendkívüli kis teremtményeket láttak az UFO-n, akik közeledőikre sietve eltűntek.

A legrészletesebb beszámoló azonban az említett főtisztviselőé és feleségéé volt. Eyeton terjes mértékben megbízott szavahihetőségükben, minthogy jól ismerte mindkettőjüket.

Rejtélyek szigete / UFO – Misztikum és valóság

Helloka kinek!
Kik azok a figyelők?és tényleg csend van ahol ők járnak?Ez most jutott eszembe főzés közben.
Mindezt azért kérdezem mert 2012 dec 21-én úgy alakult,hogy el kellett mennem a boltba vásárolni.
Az utcán nagyon kevesen voltunk és olyan halálos csend volt ,hogy már szinte ilyesztő volt.
Köszi a választ,kellemes husvétot kívánok.

Hűtőbe rejtette az elpusztult lényt

Petrozavodsk – Leginkább egy, a Kolcsak seregeinek átvonulása idején a hűtőben felejtett endíviasalátára hasonlít az a különös képződmény, amely megtalálója szerint nem más, mint egy földön kívüli lény két éve lefagyasztott holtteste.
A mindössze hatvancentis ufonautát Marta Jegorovnam a nyaralója mögötti erdőben találta 2009-ben, egy űrhajó roncsai között. Legalábbis ezt állítja az asszony, aki arra a kérdésre, hogy miért tette két évre a hűtőbe, csak annyit válaszolt: miért, mit csináltam volna vele? A különös leletet most állítólag az orosz tudományos akadémia kutatóközpontjában vizsgálják, valószínűleg némi fenntartással.


Az utóbbi fél évben több vélt vagy még nem bizonyítottan valós idegen lény került elő Oroszország területéről. A jelek szerint elsősorban Szibéria kies tájai vonzzák a hozzánk érkező, és sok esetben lezuhanó földönkívülieket, akiket megtalálójuk vagy a hó alatt pillant meg, vagy ki is ássa, és biztos, ami biztos, jégre teszi. Úgy tűnik, a helybeliek már nem csak a jetit akarják kisajátítani maguknak, E. T.-re is fáj a foguk, s feltehetően addig próbálkoznak majd a hamisítványokkal, míg az egyik elég hihetőnek nem bizonyul majd.

forrás: blikk.hu

Az 1973-as nagy eltérítési hullám

Az 1973-as eltérítési hullám október elején kezdődött az Egyesült Államokban, majd átterjedt Dél-Amerikára, Európára és Afrikára is. Jöjjön most néhány ismertebb eset.
Jeffrey Greenshaw falkville-i rendőrtisztnek október 7-én sikerült lefotóznia egy ezüstös ruhát viselő, két és fél méter magas robotszerű lényt.
Charles Hickson és az ifjú, 19 éves Calvin Parker valószínűleg nem így képzelték az október 11-re tervezett pecázást. Történt ugyanis, hogy horgászat közben három idegen lény megbénította őket egy sugárral, majd űrhajójuk fedélzetre vitték a két riadt férfit.

Itt alaposan megvizsgálta őket egy “elektronikus szem”, ezt követően pedig a magas, darabos mozgású, leginkább robotokra hasonló lények visszavitték őket a folyópartra. Érdekesség, hogy Hickson és Parker hipnózis nélkül is képesek voltak felidézni a velük történt eseményeket.


A szemtanúk által készített eredeti illusztráció az UFO-ról és az egyik robotszerű lényről

Az eset híre eljutott Allen Hynekhez, a légierő volt UFO-tanácsadójához is, aki az alapos vizsgálat után – mely többek között egy hazugságvizsgálatot is tartalmazott – úgy nyilatkozott, hogy a szemtanúk beszámolója teljesen hiteles, minden szavuk igaz.

Összehasonlítva a két horgász által látott lényeket a négy nappal korábban lefényképezett idegenekkel, megdöbbentő hasonlóságot fedezhetünk fel közöttük. Elképzelhető, hogy valamiféle terepszemlén voltak Alabamában, mielőtt megjelentek a szomszédos Mississippi államban?

Nem kevésbé ijesztő találkozásban volt része egy katonai helikopter négy utasának. Október 18-án éjszaka Coyne őrnagy, három társával egy szivar alakú UFO-val találkoztak a levegőben. Az objektumból zöld színű fénysugár vetült a helikopterre, melynek következtében a fedélzeti műszerek és a rádió is felmondta a szolgálatot.

Az UFO néhány másodperc alatt több száz métert emelkedett, és a fénycsóvában maga után húzta a helikoptert, rémült legénységével. Ezután a zöld fény kialudt, az idegen tárgy pedig eltávolodott. Ekkor ismét megszólalt a rádió és a műszerek is működni kezdtek.

A brazil Dionisio Yanca október 28-án éjjel, épp teherautója kerekeit cserélte le, amikor hirtelen egy korong alakú UFO ereszkedett le az útra. Az űrhajóból három idegen lépett elő, majd Yanca elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, a különös lényeknek és űrjárművüknek már nyoma sem volt.



Az eset után Yanca részt vett egy regressziós hipnózison, melyből kiderült, az idegen látogatók, az UFO fedélzetére vitték, s megmutatták neki annak műszereit, továbbá elárulták a meglepett földlakónak azt is, hogy már régóta járnak a Földre, és azt tanulmányozzák, élhetnének-e emberi lények az ő bolygójukon.

Claude Vorhillon, francia újságíró és autóversenyző, december 13-án egy elhagyatott hegyi úton földönkívüliekkel találkozott. A más világból érkezett lények közölték vele, hogy őt választották ki, hogy hirdesse a békét és a szeretetet, mint ahogy Jézus is tette ezt annak idején, aki szintén az ő kiválasztottjuk volt. Vorhillon volt az utolsó önjelölt próféta, mert szavain kívül semmi mással nem tudta bizonyítani állításait. Vorhillon beszámolójában még szerepet kap a Naprendszerben tett űrutazás momentuma, bár ezt akkoriban már nem igan vették komolyan az emberek.

1974. májusában az eltérítések hulláma elérte Afrikát és Európát is, ahonnan szintén több UFO-észlelésről és eltérítésről érkezett jelentés.

Rejtélyek szigete

vandorcsillag írta:

Kik azok a figyelők?és tényleg csend van ahol ők járnak?Ez most jutott eszembe főzés közben.
Mindezt azért kérdezem mert 2012 dec 21-én úgy alakult,hogy el kellett mennem a boltba vásárolni.
Az utcán nagyon kevesen voltunk és olyan halálos csend volt ,hogy már szinte ilyesztő volt.
Köszi a választ,kellemes husvétot kívánok

Kattints a kibontásához...

Az anunnakik. (A Nibiru-lakók.)

SZÚRÓS SZAGÚ IDEGENEK.

Prusi 2014.09.27. 07:28
A szemtanúk és az eltérítettek az idegen lényekből, illetve az UFO-kból kiáramló szagok széles skálájáról számolnak be, amelyek emléke rendszerint elég tartósnak bizonyul. A levegőben terjengő édes illatoktól kezdve a szúrós vegyszerszagon át a rothadás bűzéig meglehetősen széles a paletta, bizonyítva, hogy a földönkívüliek is biológiai lények, az eltérítettek élményei tehát kétségtelenül reálisak.




A legkülönösebb UFO-esetek egyike 1958. december 20-án történt Svájcban, amikor két fiatalembert, Hans Gustafsont és Stig Rydberget egy fémes korong késztette megállásra a kihalt éjszakai autóúton. Elmondásuk alapján kék színű, kocsonyás lények ragadták meg őket, amelyek az égett mártásra emlékeztető szagot árasztottak magukból. Miután sikerült kiszabadulniuk az idegenek fogságából, úgy döntöttek, titokban tartják a történteket, de „a szörnyű bűz velük maradt, mintha állandóan ott lett volna az orrukban”, ezért három nappal később orvoshoz fordultak. A kórházban mindössze azzal biztathatták őket, hogy a kellemetlen illat rövidesen el fog illanni, és ez szerencsére meg is történt. Időközben néhány UFO-kutató felkereste a két fiatal által említett helyszínt, ahol mélyen a talajba süllyedt leszállótalpak nyomaira bukkantak.

1966. október 2-án este az Ohio állambeli Cincinattiban élő középkorú háziasszony, Everett Stewart éppen telefonált, amikor fojtogató szag csapta meg az orrát. Letette a kagylót, és kinézett az ablakon. A háztól alig száz méternyire egy hatalmas, ovális alakú objektumot pillantott meg. Az asszony azonnal felébresztette a férjét, és telefonált a szomszédban élő házaspárnak, akik szintén megfigyelték a jelenséget. Ekkor tárcsázták a rendőrséget, ahol az ügyeletes közölte velük, hogy már több mint negyven hívást kaptak az UFO-val kapcsolatban. Közben a „szúrós vegyszerszag” olyannyira elviselhetetlenné vált, hogy a szemtanúknak még órákon át kellett szellőztetniük a távozó idegenek után…

1975. augusztus 13-án Charles Moody rendőr őrmester az új-mexikói Alamogordo közelében járőrözött. Éppen megállt az autóval, hogy megfigyelje a meteorhullást, amikor hirtelen egy hatalmas fémkorong ereszkedett le a kocsija mellé. Felvitték az UFO fedélzetére, ahol egy asztalra fektették és megvizsgálták. Moody közben olyan szagot érzett, amely a karamellizált cukorra emlékeztette.



Amerika legismertebb eltérítettje, Whitley Strieber számos tapasztalatot szerzett az idegenekkel kapcsolatban. 1985. december 26-án New York-i otthonából vitték fel egy idegen űrhajó fedélzetére, ahol mintha érett sajt szagát érezte volna, némi kénes beütéssel. Kim Carlsberg fényképészt többször is elrabolták az idegenek dél-kaliforniai otthonából. „Egy alkalommal kis helyiségben találtam magam, ahol szinte fulladoztam a rothadó szerves anyag szagától” – emlékezett vissza a „bűzölgő” találkozásra. 1987. december 12-én a floridai Casey Turner tapasztalhatta, hogy az UFO-k belsejében sem mindig uralkodik tökéletes tisztaság. „Nehéz szag ült a levegőben, mintha egy régi gimnázium tornatermének szekrényekkel zsúfolt öltözőjébe kerültem volna” – számolt be a nem mindennapi eltérítésről.

2006. december 6-án egy 25 éves perui férfi különös zajra lett figyelmes. Kiment az udvarra, ahol orrfacsaró bűz csapta meg az orrát, és egy magas, zöld színű, nagy szemű idegent pillantott meg a garázs ajtaja előtt. Amikor a lény észrevette a férfit, szippantáshoz hasonló hang kíséretében felugrott a garázs tetejére, és eltűnt a sötétben. A szemtanú másnap egy undort keltő, zöld színű, nyálkás anyagot talált a helyszínen, amely az elviselhetetlen szagot okozta.

Bár az UFO-k és az ufonauták jelenlétében érzett szagok meglehetősen változatosak és általában meghatározhatatlan eredetűek, az egymástól független észlelők és eltérítettek alátámasztják az élmények valódiságát. Tehát ha legközelebb UFO-t látunk, ne felejtsünk el szimatolni…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. JÚLIUSI SZÁMÁBAN

Az Eltérítés – projekt.

Az eltérítettek többször beszéltek elektroenkefalográfról, röntgenről és MRI-ről, (azaz mágnesességen alapuló számítógépes agyvizsgálati módszer), továbbá egyéb technikákról, majd elmesélték, hogy ezen vizsgálatok után parányi idegen tárgyat ültettek beléjük.
Szerző: Jon King

De ezek az implantátumok vajon az idegen technológia bizonyítékául szolgálnak?




Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején egy Jose Delgado nevű kiváló idegorvos kifejlesztett egy stimoceiver nevű szerkezetet, ami pici elektródákból állt, s frekvencia modulált rádióhullámokon keresztül képes volt elektronikus jeleket kisugározni, illetve felfogni.

Ha ezt beültetik az agyba például a sinus cavitison keresztül – az eltérítések megszokott forgatókönyve szerint – akkor ha a rádióhullámok aktiválják, komoly stimulánsként fog működni. Manapság már modernizálták ezt a szerkezetet, mikrohullámú impulzusokkal működik, így meglepően nagy távolságokból lehet befolyásolni az alany aktivitását.

Jelenleg nem az a kérdés, vajon alkalmaznak-e a hadsereg kutatói ilyen miniatűr eszközöket, a lényeg az, hogy egyáltalán már léteznek ilyesmik, az emberi/földönkívüli technológia részei, ami feltételezhetően fényévnyi távolsággal van lemaradva a földönkívüli látogatóink által birtokolt szerkezetektől.

Ha az idegenek valóban kísérletezni akarnának az emberekkel, a fejlett civilizáció által gyakorolt eltérítés forgatókönyve tényleg ilyen ősi szerkentyűket tartalmazna? Vagy valaki más felelős ezekért a rémes kísérletekért? Valaki, aki sokkal földibb annál, hogy az idegenek idejéből származó technológiát alkalmazzon?

Talán a hadseregről van szó. A kormány által fizetett tudósokról, akiknek a nem halálos fegyver kifejlesztésére irányuló kísérleteik kikerültek az olyan laboratóriumok, mint az új-mexikói Los Alamos vagy a texasi Austinban lévő Institute of Advanced Technology falai közül. Van min elgondolkodnunk…

A kérdéshez is hozzátartozik, hogy számos eltérített regressziós hipnózis alatt nemcsak arról számolt be, hogy egy űrhajó fedélzetére vitték, hanem arról is, hogy földalatti katonai bázisra került, s gyakran itt hajtották végre az implantátum beültetését.

Jelenleg is két olyan esettel foglalkozom, amelyben katonai személyzet szerepel. Angol katonai személyzet. A történeteik hátborzongatóak. Mindkét társaság meglehetősen zavarba jött attól, amire emlékezni véltek. A sokkal színesebb eltérített-beszámolók gyakran szólnak az automataszerű, nagy, kerek szemű, kis szürke teremtményekről, akik egyaránt ostobának és érzelemmentesnek látszanak.

De a magasabb termetű, sokkal emberibb külsejű idegeneket úgy írják le, hogy sebészi köpenyt viseltek, képesek beszélni az eltérített anyanyelvén, bizonyos esetekben egyenesen szleng kifejezéseket használnak.




Bár a fejlett technológiával rendelkező idegeneknél egyáltalán nincs kizárva, hogy elsajátítsák az emberi nyelvet, a helyes kiejtést, a szófordulatokat stb, mindazonáltal ezek a vallomások nem bizonyítják azt, hogy a humanoidok tulajdonképpen emberek és nem idegenek. Mivel a beszámolókban szerepel, hogy a műtétet földalatti katonai bázison hajtották végre, ésszerű következtetésnek tűnik, hogy a humanoidok a katonai személyzet tagjai közül kerültek ki, többnyire a hadsereg kebelében működő, kormány megbízatást teljesítő tudósokról lehet szó.

Ez a feltételezés nem is annyira nevetséges, mint elsőre hangzik.

Ha a katonaság valóban a stimceiver tökéletesítésén dolgozik, tevékenységére nem is találhatna jobb fedőtörténetet, mint az idegenek által végrehajtott eltérítést. Milyen jobb álruhába lehetne öltöztetni azt a szupertitkos fekete hadműveletet, hogy a valódi eltérítők a katonák, és tudósaik ültetik be az implantátumokat?

Egyáltalán kinek jutna ez az eszébe? A komoly paranoiában szenvedőktől eltekintve ki gyanítaná, hogy ilyen mértékben képesek megsérteni az emberi jogokat?

Más részről, ha valóban létezik egy olyan kalóz idegen faj, amely szoros kapcsolatban áll az élet árnyékos oldalán elhelyezkedő katonasággal, és mindkét fél genetikai kísérleteket végez az emberekkel, akkor a fedőtörtének igencsak megállja a helyét, s a hadseregnek nem kell kiötölnie valami más sztorit. Sokkal bölcsebb elrejtőzni a létező dolgok mögé és mindent ráfogni az idegenekre.

Rejtélyek szigete / Lejegyezte:Galactus / Jon King írása nyomán

Véletlen egybeesés vagy bizonyíték? - földönkívüliek a festészetben

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a földönkívüliek léte és az UFO-elképzelések modern, új dolgok.
Nos, lehet, hogy valóban azok (ahogy Carl Sagan is állítja Korok és démonok című kötetében), és pontosan ezért döbbenünk meg újra és újra bizonyos művészeti alkotásokon, melyeket 500+ évvel ezelőtt készítettek, és a mai szem számára egyértelműen földönkívüli jelenlétet sugallnak.


Először azt feltételezzük ilyenkor, hogy csalással van dolgunk, azután pedig, hogy megtudjuk, hogy tényleg azt látjuk, amit látunk (és hogy abban a pillanatban is azt láttuk volna, amikor lerakta a festő az ecsetet), ledöbbenünk. Magyarázat nincs, a rejtély valós... Nézzünk néhány zavarba ejtő műalkotást ebből a szempontból!
Barlangfestmény (Franciaország, Kr. e. 13.000 körül)


Persze, persze, lehet mondani: milyen ufó, ez legfeljebb valami dombot ábrázol. Valóban, a maga túlságos egyszerűségében ez a barlangfestmény akármit ábrázolhat, de az tény, hogy mai szemmel nézve ez a forma kifejezetten repülő csészealj-szerű.

Olasz barlangfestmény, Kr. e. 10.000 körül


Nem tudjuk, ki hogy van vele, de mi ezen a történelem előtti képen szkafanderes-bűvárruhás embereket vélünk felfedezni. Lehet, hogy a Ferrari készült 12.000 évvel ezelőtt már a leghatékonyabb forma1-es sisak tervezésére...

Egyiptomi relief, Kr. e. 400 körül


Hogy ez a szituáció pontosan mi a nyavalya, azt nem tudjuk. Ellenben azt látjuk, hogy egy baljósan ufonautának tűnő "váza" az esemény főszereplője, amelynek (akinek?) a derék ember csirkét nyújt át. Még a lelógó köpenyszárnyakat is lehet látni (vélni).

Krisztus Keresztrefeszítése, Visoki Decani Monostor, 1300-as évek


Ha az egyiptomi falikép félreérthető is volt, akkor ez a kép teljesen egyértelmű. A bal és jobb oldali sarokban is látható egy-egy valami, ami talán még a XIV. században is űreszköznek tűnhetett. Hogy mik azok, ki festette őket, és mi okból festette őket oda... ezekről a dolgokról senki nem tud semmit.



Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet szent Emidiusszal, 1495 körül


A Szentírásbeli jelenet azt a történetet meséli el, hogy Gábriel arkangyal leszállt a Földre, és elvitte a hírt Jézus anyjának, Máriának a Messiás születéséről, és tulajdonképpen a nő beleegyezését kérte mindehhez. A kép egy kis adalékként hozzáteszi, hogy Mária valami rejtélyes besugárzást is kapott a mennyekből - vagy egy repülő eszközről.

Madonna a gyermek Keresztelő Jánossal, 15. század


Ajánljuk figyelembe a Mária tarkójánál, az égen látható hogyishívjákot. Ha ez is belemagyarázás, akkor kíváncsiak volnánk, ki mit tudna felhozni magyarázatként... még egy ember is látható ott a háttérben, aki kíváncsian néz fel az égre! Kedves Olvasó, tudjuk mit gondolsz, és nem, nem photoshopos alkotásról van szó.



Krisztus megkeresztelkedése, 1710


Az Írás szerint amikor Jézus alámerült a Jordán vizében, valóban megnyílt az ég, leszállt Jézusra a Szentlélek, és az Atya szózata hangzott, így teljesen megnyilvánult a teljes Szentháromság. Azt a Szentírás elfelejtette említeni, hogy mindez egy repülő csészealjról történt, ellenben a festő a szavak mögé látott, és úgy festette le. A kérdés újra csak az: miért? Mit látott korábban, hogy ezt festette a képre?

Illusztráció az Ume no Chiri (1803) könyvből


Ez egy igazán szaftos forrás, ugyanis az Ume no Chiri ("Barackpor") könyv egy beszámoló az Ibanagi Prefektúrából, Japánból. Arról szól, hogy helyiek kapcsolatot létesítettek egy igen furcsa hajóval (mint ami a képen van). A tanúk állításai szerint a külseje fémből és üvegből állt (1803-ról beszélünk!), belül pedig furcsa írásjeleket figyeltek meg. Meg is örökítették: könnyű észrevenni a japán kanji-kalligráfiától tökéletesen különböző jeleket a gép fölött.

A kérdés leggyakrabban nem is az, hogy mit látunk a képen, hanem hogy miért festette azt oda a festő: hogy kerül Jézus megkeresztelkedésének egére egy ufó, miért van Mária válla fölött szintén repülőeszköz? Hol látott ilyet a festő, és a gondos, kínos, akár évek hosszú tervezésével előálló kompozícióba miért foglalta bele? Különösen a reneszánsz és barokk festményeken (melyek itt is prezentálva vannak) furcsa ez: ezeken a képeken még egy-egy kéztartás vagy arckifejezés is szimbolikus jelentéssel bír, tökéletesen ki lehet zárni a mesterek vicceskedő kedvét és a véletlen erejét is. Ezek a dolgok direkt, szánt szándékkal kerültek oda, ahol vannak, a kérdés pedig állandó: miért?...

És akkor még nem is beszéltünk a Közép-Amerikai romok véseteiről, a piramisokról, a Nazca-vonalakról...

Forrás: Galaktika.Postr.Hu — Kiss Timea —
http://latogatok.hu/news.php?extend.2802

Szerkesztő: Legendavadász

Eltérítések – A Paraván-elmélet.

Az ufológiában az eltérítés egy olyan eseményt jelöl, amikor távoli csillagokról érkezett földönkívüli lények embereket ragadnak el ágyukból, autójukból vagy egyéb helyekről, hogy aztán az űrhajóik fedélzetén megvizsgálják őket, és nem éppen humánus eszközökkel orvosi beavatkozásokat végezzenek rajtuk.
Az eltérítések okairól, céljairól, illetve a végrehajtóik kilétéről szinte azóta folyik a vita, hogy az eltérítések megkezdődtek a hatvanas évek elején. Létezik azonban több elmélet is, mely közül az egyik szerint az eltérítéseknek vajmi kevés köze van idegen lényekhez.

Az ufológia klasszikus hozzáállását a Budd Hopkins, Whitley Strieber, John Mack és a hasonló UFO-kutatók munkássága fémjelzi, akik gyakorlatilag meghatározták és keretek közé fogták az eltérítések kutatását. Az ő véleményük szerint, amelyet az UFO-hívők túlnyomó többsége elfogad, az eltérítéseket idegen lények hajtják végre.



Mindezekkel szemben a szkeptikus oldal tagad minden eltérítést, annak ellenére, hogy a szemtanúk száma milliós, ezerszám találhatunk fizikai bizo-nyítékokat az eltérítettek testén, illetve tucatnyi implantátumot fedeztek már fel és távolítottak el.

Szerintük az eltérítések mégis egyfajta lelki járványnak minősülnek, amelyet pontosan azok terjesztenek, akik beszélnek vagy írnak róla. Mondják mindezt azt elismerve, hogy például hiába jelennek meg könyvek a manókról vagy a szellemekről, az ilyen esetek szemtanúi és bizonyíthatóságuk jóval alulmaradnak az eltérítéseknél.

Valószínűleg mind az UFO-hívők, mind a szkeptikusok rossz úton járnak, ugyanis mindkét tábor alapvető feltételezése; hogy az eltérítések szorosan összefüggenek magával az UFO-jelenséggel. A paraván-elmélet szerint ha létezik is köztük kapcsolat, akkor az csak annyi, hogy a földönkívüli lények jelenléte a Földön tökéletes álcázást jelent olyan titkos szervezeteknek, amelyek a saját céljaik érdekében hajtják végre azokat a nem túl etikus orvosi kísérleteket, amelyeket aztán mi eltérítésnek vélünk. Vagyis a kis szürke emberkék nem léteznek, csak maszkok, amelyek elfedik az igazságot, a valódi emberrablók arcát. És azokat nem a csillagokban kell keresnünk, hanem nagyon is a közelünkben… itt, a Földön.

A tudat manipulálása

Az amerikai titkosszolgálatokat hosszú és mély kapcsolat fűzi a tudatmanipulációs technológiákhoz, és az eredményeik látványosak, még akkor is, ha a közvélemény alig tud minderről valamit.

A CIA, a Haditengerészeti Felderítés, a. NASA és a Védelmi Minisztérium is foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig ilyen jellegű kutatásokkal. Az MKULTRA, az ARTICHOKE vagy a PANDORA csak néhány azon projektek közül, amelyek nyilvánosságra kerültek.

Ezeknek a kísérleteknek a céljai az emlékezet törlése, a gyors-hipnózis, a poszthipnotikus parancsok, az agymosás, az agy elektromos stimulálása, illetve a mikrohullámok és rádióhullámok besugárzása az agyba voltak. Már a hatvanas évek elején elkészült egy apró szerkezet, egy implantátum, amely az agyba juttatva (elsősorban az orrjáraton keresztül) tökéletes magatartás-szabályzó és hallucinációgerjesztő eszköznek bizonyult.

A hatvanas évek közepén pedig ezeken a kicsiny szerkezeteken keresztül hipnotizálni tudták az egyént, rádióhullámokkal, bármilyen távolságból. A tudatmanipulációs kísérleteket végző szervezetek egyik legnagyobb problémája az ötvenes-hatvanas években az volt, hogy miként rejtsék el a kí-sérleti alanyokat, illetve mit tegyenek azokkal, akik beszélnek a velük végzett, nem éppen emberséges vizsgálatokról?

Ugyanerre az időre tehető az UFO-jelenség tömeges elterjedése is, vagyis hogy a földönkívüliek tucatszám jelentek meg és kezdték el az el-térítéseket, az állatcsonkításokat, a személyes kapcsolatfelvételeket és a kiválasztottak felkeresését.

Egy óvatos, de nem feltétlenül szkeptikus kutatóban óhatatlanul is felmerülhet a kérdés eme párhuzam láttán, hogy vajon a két jelenségnek nincs-e köze egymáshoz?

Mert egyesek azt állítják, hogy igenis van. A hipotézis, hogy az eltérítések mögött nem a földönkívülieket kell keresni, hanem a kormányzati tudatmanipulációs kísérleteket, nem váltott ki elismerést sem az UFO-kutatók között, sem a szkeptikusok körében. Az előbbiek szinte eretnekségnek bélyegezték az idegenek kizárását, míg az utóbbiak egy újabb eszement teóriának, a cseberből-vederbe tipikus példájának. De vajon lehet-e bizonyítani ezt az elméletet?



A hipnózist alkalmazó UFO-kutatók általában kiemelik, hogy az idegenek memóriablokkolást alkalmaznak, hogy az élmények elfojtva maradjanak, és ha felszínre is törnek, legyenek minél összezavaróbbak. Gyakran álcázzák magukat vagy űrhajóikat valamilyen földi jelenséggel, például amikor az eltérített arról beszél, hogy egy helikoptert látott, akkor ezek a kutatók azt mondják, az maga az UFO volt, csak hamis memóriát adtak a szemtanúnak.

Mi van azonban akkor, ha tényleg egy helikoptert látott az illető? Miért ne lehetne éppen az UFO-k vagy az idegen lények álarca mögé bújni? A paraván-elmélet szerint az eltérítéseket valamely földi szervezet végzi a maga céljaira, majd tudatmanipulációs technikákkal azt sugalmazzák az áldozatnak, hogy ő valójában egy UFO-s eltérítés alanya volt.

A kísérletet végző orvosok így változnak kis szürke földönkívüliekké, a helikopterek UFO-kká, a titkos bázisok az űrhajók fedélzetévé, a fegyveres katonák pedig magas, szőke lényekké, akik csendben figyelnek a háttérből.

Több UFO-kutató tette már fel azt a kérdést, hogy vajon a földönkívüliek honnan tudnak anyanyelvi szinten beszélni egy adott nyelven, illetve tökéletesen megérteni a különböző társadalmi és kulturális hátterű emberek beszédét. A telepátia egy megoldás lehetne, ám az eltérítetteknek csak egy része számol be gondolatátviteles kommunikációról, a többség hagyományos társalgásról vall.

Ugyancsak számos kérdés merült fel azzal kapcsolatban is, hogy az idegenek űrhajóinak felszereltsége, illetve fizikai paramétereik is folyton változnak, mintha alig pár évtizeddel lennének előttünk.



A hatvanas-hetvenes években mindenütt monitorok voltak és bonyolult vezérlőpultok, ezeket követték a sík, folyadékkristályos kijelzők és az érintőkapcsolók, míg mára mindezek eltűntek és telepatikus irányításról beszélünk, holografikus navigációról és kristálykommunikációról. Egyes ufológusok megkérdőjelezték az idegenek genetikai és biológiai kutatásainak hatékonyságát, hiszen majd negyven éve folynak és még nem látni a végét.

Ezzel szemben például az emberi genetika szinte a nulláról eljutott az emberek klónozásáig. A legnagyobb problémát azonban mégsem ezek a kérdések jelentik, hanem azok a vallomások, amikor az eltérített arról számol be, hogy őt egy katonai támaszpontra vitték, ahol embereket látott, orvosokat és fegyveres katonákat, akik nagyon is emberi módon viselkedtek és beszéltek velük.

Mindezek a furcsaságok egy csapásra érthetővé és megmagyarázhatóvá válnak, ha elfogadjuk a paraván-elméletet. A földi kutatók az UFO-k és a földönkívüliek fedezéke mögé bújnak, és megpróbálják elhitetni az áldozatokkal, hogy ők valójában egy űrhajón voltak, ahol idegen lények kísérle-teztek velük. És az álcázás, ismerjük el, tökéletesen működik.

Vegyük például a már említett Hill-esetet. Vajon földönkívüliekkel találkozott a házaspár vagy emberekkel, akik mondjuk egy évtizeddel megelőz-ték a kor technikai fejlettségét? A házaspár elmondta, hogy az idegenek tökéletesen beszéltek angolul, még a szleng kifejezéseket is ismerték, de például nem értették a műfogsor mibenlétét.

Bettyn terhességi tesztet végeztek, a köldökén keresztül egy tűt szúrtak a hasába. Nem kétséges, ez a módszer akkoriban még alig volt alkal-mazott, később terjedt csak el, de mára szinte kiveszett az orvosi gyakorlatból, mert vannak sokkal humánusabb eljárások is.

Miként lehetséges, hogy egy földönkívüli szupercivilizáció ezt a módszert használja? Ugyancsak Betty volt az, aki igen élénken emlékezett egy csillagtérképre, amit az űrhajó fedélzetén mutattak neki, miszerint az a foldönkívüliek navigációs térképe. Később azt feltételezték, a térkép a Zéta Reticuli rendszert mutatja, az idegenek szülőhazáját.



Igen ám, de a Zéta Reticuli, mint az később kiderült, kettős csillagrendszer és nem egyedülálló, ahogy azt a hatvanas években gondolták. Lehetséges lenne, hogy az idegenek tévesen ábrázolták saját csillagrendszerüket?

1965-ben, Angliában történt egy igen figyelemre méltó eset. Egy asszony, akinek a férje a brit titkosszolgálatnál dolgozott, különös élményen ment keresztül. Egyik este a férje azt mondta neki, meglepetésben lesz része, és autóba ültek.

A nő nem nagyon emlékezett, merre mennek és miért, de hamarosan egy helyiségben találta magát, ahol emberek vették körül. Mielőtt elvesztette az eszméletét, hallotta, hogy az egyik alak azt mondja: „Majd azt fogják hinni, hogy az UFO-k voltak.”

Az asszony csak 1978-ban emlékezett vissza minderre, természetesen az apróbb részleteket elfelejtve. Még szerencse, hogy a brit UFO-kutatók lelkiismeretesen utánajártak a dolognak és kiderítették, hogy az esetnek nincs köze a földönkívüliekhez.

Valóban nem könnyű eldönteni, kinek van igaza az eltérítésekkel kapcsolatban. A rendelkezésre álló kevés bizonyíték alapján és a szubjektív kutatási módszereknek köszönhetően a földönkívüliek érintettsége az eltérítésekben meglehetősen gyenge lábakon áll.

A paraván-elmélet egy olyan alternatíva, amely megpróbálja a Földön megkeresni a magyarázatot, és a jelenséget hozzákapcsolni egy dokumentálható és objektív kutatás tárgyává tehető dologhoz, még akkor is, ha az sokkal felkavaróbb igazságot rejt, mint a csillagokból érkezett orvosok tevékenysége.

Ebben a cikkben van realitás. Mivel nem csak a földönkívüiek végeznek titokban kisérletet az emberekkel. Eddig nem értettem, hogy akkoriban mikor a kis szürke nőt találtam az ágyamban, és láttam a két tipikus lencs kisméretű űrhajót a tavak irányába szállni, miért is láthattam személyautó méretű malév formájú felség jel nélküli repülőt tőlünk három háznyira lévő kertes ház kéménye fölött elrepülni. A kipufogójából kiáramló füstöt tisztán láttam, személyautó hangja volt. Szerintem az földi eredetű volt. Könnyű nekik a földönkívüliekre ráfogni, hiszen a földönkívüliek évezredek óta itt garázdálkodnak. Jézusról készített festményeken is szereplenek, meg a barlang rajzokon is. Teljesen beépültek az emberek tudatába, tudatalattijába, meg sem fordul az emberek fejébe, hogy földi is lehet közöttük. A kis szürkéket lehetetlen nem felismerni. De vannak jócskán emberszerűek is, azok közül elképzelhető, hogy valóban emberek, földi emberek. Gyalázat rájuk nézve, szerintem, hogy ilyen erkölcstelen játszmát játszanak az embertásaikkal. Már az is sok, hogy az igazi földönkívüliek ezt művelik velünk, de hogy még az embertársaink is, döbbenet!
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Egy kormányzati tisztviselő megdöbbentő bejelentést tett a napokban. Azt állítja, hogy számos, földönkívüli eredetű űrhajó állt „parkoló pályára” a Hold túlsó oldalán, az űrben. Ráadásul ezúttal a forrás nem egy magát megnevezni nem kívánó személy… A titkot kiteregető illető neve Dr. Eric Norton, aki az utóbbi 12 évben külsős tanácsadóként vett részt különböző NASA illetve NSA projektekben. Munkája elsősorban abból állt, hogy katalogizáltak minden olyan objektumot (meteorokat, üstökösöket), amiket a Föld közeli térben észleltek. Eközben számos, nem földi eredetű, mesterséges tárgyat is sikerült felderíteniük.



A férfi beszámolója szerint 2012 január 22-én egy konzultáción vett részt, aminek során képeket mutattak be egy meglehetősen érdekes struktúráról, ami egyenesen a Föld felé haladt. Az objektum szemmel látható módon rendelkezett valamiféle erőtérrel, a feltételezések szerint abból a célból, hogy megvédje a felszínét az űrben repkedő mikrorészecskéktől.

Úgy kell ezt elképzelni, mint a bolygónkat is védő mágneses mezőket. Amikor az ismeretlen objektum megközelítette a Földet, lehetőség nyílt arra, hogy teleszkópokkal is megvizsgálják, és ekkor derült ki, hogy egy meglehetősen strukturált tárgyról van szó, ami mindenféle természetes jellegű eredetet kizár. Olyan volt, mint egy „L”alakú repülőgép.

2013. januárjában a Marstól nagyjából 350 ezer kilométernyire fedeztek fel egy rajt, ami hasonló objektumokból állt. Mozgásukat nem sikerült végig sikerült lekövetni, mert – Norton beszámolója szerint – elérvén egy pontot egyik pillanatról a másikra eltűntek, mintha csak bekapcsoltak volna egy valamit, amitől a teljes hajóraj láthatatlanná vált.

A kormányzati vezetőket meglehetősen aggasztotta a dolog, olyannyira, hogy az illetékesekkel, akik minderről tudtak, folyamatosan konzultáltak és a nap minden pillanatában elérhetőnek kellett lenniük. Bizonyos NSA ügynökök szinte folyamatosan beszélgettek és eszmét cseréltek az aggodalomra okot adó kozmikus folyamatokról Dr. Nortonnal. A 2013-as év ebből a szempontból meglehetősen mozgalmasnak bizonyult, szinte egész évben folytatódtak az észlelések. Senki nem tudta megmondani, hogy mi történik, és hogy mik ezek a dolgok odafent az űr sötétjében. Ráadásul az a tény, hogy ezek a hajók képesek voltak láthatatlanná válni, meglehetősen bizonytalanná tették az egyébként sem átlátható helyzetet. Senki nem tudta, hogy x űrhajó még mindig a naprendszerünkben tartózkodik-e, avagy már elhagyta ezt, és ez vonatozott az összes többi, megfigyelés alá vont objektumra is.

2013 végén Dr. Eric Nortont végül hazaküldték, azzal, hogy továbbra is maradjon készenlétben, mert bármikor szükség lehet a további szolgálataira, de a következő fél év során semmiféle újdonságot nem hallott az üggyel kapcsolatban. Aztán jöttek azok az idők, amikor a kormányzat a pénzügyi válság okán csaknem teljesen megszűnt létezni és ennek hatására az űrbéli megfigyelő programokat is hidegre tették az illetékesek. Később Dr. Nortont felhívta egy kollégája, aki arról számolt be neki, hogy a tárgyak ismét feltűntek, de most már sokkal közelebb vannak, szinte mindegyikük leparkolt a Hold mögött. Olyan volt az egész, mintha ezek a valamik szép csendben, majdnem láthatatlanul és végtelen türelemmel, lassan a Föld közelébe lopakodtak volna.
„Nem tudjuk, hogy mik ezek, honnan származnak, és mit fognak a későbbiekben csinálni – állítja Dr. Norton. – Azok a tárgyak viszont ott vannak a Hold túlsó oldalán, ez biztos. Sikerült bizonyos gravitációs anomáliákat felfedeznünk, amik megerősítik ezt a feltevésünket.

A férfi meg van győződve arról, hogy amennyiben mindezen felül egyéb részletek is napvilágra kerülnének erről az ügyről, méghozzá kormányzati megerősítés kíséretében, egy-kettőre megszűnnének a vallások, pánik törne ki a körülöttünk lopakodó ismeretlentől és a társadalom rövid időn belül felbomlana. Szerinte csak a sci-fi írók és az idealista filozófusok elképzelése az, hogy az ember készen áll arra, hogy más, intelligens életformák is létezhetnek a világegyetemben. Egészen addig lehet ez igaz, amíg ezek a „más intelligens létformák” fel nem bukkannak a közvetlen közelünkben. Onnantól kezdve a világtörténelem legnagyobb fenyegetéseként élnénk meg ezt. Ehhez képest a legnagyobb félelmeink – mint például a gazdasági rabszolgaság végső intézményesítése, a totális ellenőrzés bevezetése, a globális diktatúra kialakulás, a vagy a gazdasági rendszer összeomlása – jelentéktelen kis ügyeknek bizonyulnának.

Forrás: paramoral.eu

Kicsi Fecske írta:

Az Eltérítés – projekt.

Az eltérítettek többször beszéltek elektroenkefalográfról, röntgenről és MRI-ről, (azaz mágnesességen alapuló számítógépes agyvizsgálati módszer), továbbá egyéb technikákról, majd elmesélték, hogy ezen vizsgálatok után parányi idegen tárgyat ültettek beléjük.
Szerző: Jon King

De ezek az implantátumok vajon az idegen technológia bizonyítékául szolgálnak?

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején egy Jose Delgado nevű kiváló idegorvos kifejlesztett egy stimoceiver nevű szerkezetet, ami pici elektródákból állt, s frekvencia modulált rádióhullámokon keresztül képes volt elektronikus jeleket kisugározni, illetve felfogni.

Ha ezt beültetik az agyba például a sinus cavitison keresztül – az eltérítések megszokott forgatókönyve szerint – akkor ha a rádióhullámok aktiválják, komoly stimulánsként fog működni. Manapság már modernizálták ezt a szerkezetet, mikrohullámú impulzusokkal működik, így meglepően nagy távolságokból lehet befolyásolni az alany aktivitását.

Jelenleg nem az a kérdés, vajon alkalmaznak-e a hadsereg kutatói ilyen miniatűr eszközöket, a lényeg az, hogy egyáltalán már léteznek ilyesmik, az emberi/földönkívüli technológia részei, ami feltételezhetően fényévnyi távolsággal van lemaradva a földönkívüli látogatóink által birtokolt szerkezetektől.

Ha az idegenek valóban kísérletezni akarnának az emberekkel, a fejlett civilizáció által gyakorolt eltérítés forgatókönyve tényleg ilyen ősi szerkentyűket tartalmazna? Vagy valaki más felelős ezekért a rémes kísérletekért? Valaki, aki sokkal földibb annál, hogy az idegenek idejéből származó technológiát alkalmazzon?

Talán a hadseregről van szó. A kormány által fizetett tudósokról, akiknek a nem halálos fegyver kifejlesztésére irányuló kísérleteik kikerültek az olyan laboratóriumok, mint az új-mexikói Los Alamos vagy a texasi Austinban lévő Institute of Advanced Technology falai közül. Van min elgondolkodnunk…

A kérdéshez is hozzátartozik, hogy számos eltérített regressziós hipnózis alatt nemcsak arról számolt be, hogy egy űrhajó fedélzetére vitték, hanem arról is, hogy földalatti katonai bázisra került, s gyakran itt hajtották végre az implantátum beültetését.

Jelenleg is két olyan esettel foglalkozom, amelyben katonai személyzet szerepel. Angol katonai személyzet. A történeteik hátborzongatóak. Mindkét társaság meglehetősen zavarba jött attól, amire emlékezni véltek. A sokkal színesebb eltérített-beszámolók gyakran szólnak az automataszerű, nagy, kerek szemű, kis szürke teremtményekről, akik egyaránt ostobának és érzelemmentesnek látszanak.

De a magasabb termetű, sokkal emberibb külsejű idegeneket úgy írják le, hogy sebészi köpenyt viseltek, képesek beszélni az eltérített anyanyelvén, bizonyos esetekben egyenesen szleng kifejezéseket használnak.

Bár a fejlett technológiával rendelkező idegeneknél egyáltalán nincs kizárva, hogy elsajátítsák az emberi nyelvet, a helyes kiejtést, a szófordulatokat stb, mindazonáltal ezek a vallomások nem bizonyítják azt, hogy a humanoidok tulajdonképpen emberek és nem idegenek. Mivel a beszámolókban szerepel, hogy a műtétet földalatti katonai bázison hajtották végre, ésszerű következtetésnek tűnik, hogy a humanoidok a katonai személyzet tagjai közül kerültek ki, többnyire a hadsereg kebelében működő, kormány megbízatást teljesítő tudósokról lehet szó.

Ez a feltételezés nem is annyira nevetséges, mint elsőre hangzik.

Ha a katonaság valóban a stimceiver tökéletesítésén dolgozik, tevékenységére nem is találhatna jobb fedőtörténetet, mint az idegenek által végrehajtott eltérítést. Milyen jobb álruhába lehetne öltöztetni azt a szupertitkos fekete hadműveletet, hogy a valódi eltérítők a katonák, és tudósaik ültetik be az implantátumokat?

Egyáltalán kinek jutna ez az eszébe? A komoly paranoiában szenvedőktől eltekintve ki gyanítaná, hogy ilyen mértékben képesek megsérteni az emberi jogokat?

Más részről, ha valóban létezik egy olyan kalóz idegen faj, amely szoros kapcsolatban áll az élet árnyékos oldalán elhelyezkedő katonasággal, és mindkét fél genetikai kísérleteket végez az emberekkel, akkor a fedőtörtének igencsak megállja a helyét, s a hadseregnek nem kell kiötölnie valami más sztorit. Sokkal bölcsebb elrejtőzni a létező dolgok mögé és mindent ráfogni az idegenekre.

Rejtélyek szigete / Lejegyezte:Galactus / Jon King írása nyomán

Kattints a kibontásához...

Kedves Erzsike!
"Egyáltalán kinek jutna ez az eszébe? A komoly paranoiában szenvedőktől eltekintve ki gyanítaná, hogy ilyen mértékben képesek megsérteni az emberi jogokat?"
Nekem és még gondolom elég sok hozzám hasonló embernek, ha már így le is írta valaki. De azért azt hozzá szeretném tenni, hogy léteznek a jó oldalhoz tartozók is, akik nem tartoznak az itt felsoroltak közé mint ahogy Te is megtapasztalhattad. Próbálnak minden módon segíteni, ha a számukra jó embereknek szükségük van rájuk.

XYK írta:

Kedves Erzsike!
"Egyáltalán kinek jutna ez az eszébe? A komoly paranoiában szenvedőktől eltekintve ki gyanítaná, hogy ilyen mértékben képesek megsérteni az emberi jogokat?"
Nekem és még gondolom elég sok hozzám hasonló embernek, ha már így le is írta valaki. De azért azt hozzá szeretném tenni, hogy léteznek a jó oldalhoz tartozók is, akik nem tartoznak az itt felsoroltak közé mint ahogy Te is megtapasztalhattad. Próbálnak minden módon segíteni, ha a számukra jó embereknek szükségük van rájuk.

Kattints a kibontásához...

Szia XYK!
Pontosan így van, ahogy leírtad. Mégis a negatív oldal van a figyelem középpontjában, mert ők akik veszélyt jelentenek a földi emberekre. Ők akik kínozzák, akik kirabolják, akik elrabolják a magzatjaikat, az ásványkincseiket, az állataikat, növényeiket, akik lecsapolják az energijukat. Olyanok mint a mesebeli vámpírok. Nekem szemet szúrt, hogy ha halott kis szürke lényt találnak, nem a feje sérült, hanem a melkasa. Mint a mesebeli vámpírokat is fakaróval szúrták le, csak úgy lehetett megölni őket. Lehet, hogy ezkeről a lényekről mintázták őket?
Nagyon sok pozitív földönkívüli lény is látogat ide, védi nem csak a bolygót, hanem a rajta élő élővilágot, közöttük az embereket is. Különben már atlantiszi idők óta puszta lenne a bolygó, ha egyáltalán létezne még....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

Eltérítések – A Paraván-elmélet.

Az ufológiában az eltérítés egy olyan eseményt jelöl, amikor távoli csillagokról érkezett földönkívüli lények embereket ragadnak el ágyukból, autójukból vagy egyéb helyekről, hogy aztán az űrhajóik fedélzetén megvizsgálják őket, és nem éppen humánus eszközökkel orvosi beavatkozásokat végezzenek rajtuk.
Az eltérítések okairól, céljairól, illetve a végrehajtóik kilétéről szinte azóta folyik a vita, hogy az eltérítések megkezdődtek a hatvanas évek elején. Létezik azonban több elmélet is, mely közül az egyik szerint az eltérítéseknek vajmi kevés köze van idegen lényekhez.

Az ufológia klasszikus hozzáállását a Budd Hopkins, Whitley Strieber, John Mack és a hasonló UFO-kutatók munkássága fémjelzi, akik gyakorlatilag meghatározták és keretek közé fogták az eltérítések kutatását. Az ő véleményük szerint, amelyet az UFO-hívők túlnyomó többsége elfogad, az eltérítéseket idegen lények hajtják végre.

Mindezekkel szemben a szkeptikus oldal tagad minden eltérítést, annak ellenére, hogy a szemtanúk száma milliós, ezerszám találhatunk fizikai bizo-nyítékokat az eltérítettek testén, illetve tucatnyi implantátumot fedeztek már fel és távolítottak el.

Szerintük az eltérítések mégis egyfajta lelki járványnak minősülnek, amelyet pontosan azok terjesztenek, akik beszélnek vagy írnak róla. Mondják mindezt azt elismerve, hogy például hiába jelennek meg könyvek a manókról vagy a szellemekről, az ilyen esetek szemtanúi és bizonyíthatóságuk jóval alulmaradnak az eltérítéseknél.

Valószínűleg mind az UFO-hívők, mind a szkeptikusok rossz úton járnak, ugyanis mindkét tábor alapvető feltételezése; hogy az eltérítések szorosan összefüggenek magával az UFO-jelenséggel. A paraván-elmélet szerint ha létezik is köztük kapcsolat, akkor az csak annyi, hogy a földönkívüli lények jelenléte a Földön tökéletes álcázást jelent olyan titkos szervezeteknek, amelyek a saját céljaik érdekében hajtják végre azokat a nem túl etikus orvosi kísérleteket, amelyeket aztán mi eltérítésnek vélünk. Vagyis a kis szürke emberkék nem léteznek, csak maszkok, amelyek elfedik az igazságot, a valódi emberrablók arcát. És azokat nem a csillagokban kell keresnünk, hanem nagyon is a közelünkben… itt, a Földön.

A tudat manipulálása

Az amerikai titkosszolgálatokat hosszú és mély kapcsolat fűzi a tudatmanipulációs technológiákhoz, és az eredményeik látványosak, még akkor is, ha a közvélemény alig tud minderről valamit.

A CIA, a Haditengerészeti Felderítés, a. NASA és a Védelmi Minisztérium is foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig ilyen jellegű kutatásokkal. Az MKULTRA, az ARTICHOKE vagy a PANDORA csak néhány azon projektek közül, amelyek nyilvánosságra kerültek.

Ezeknek a kísérleteknek a céljai az emlékezet törlése, a gyors-hipnózis, a poszthipnotikus parancsok, az agymosás, az agy elektromos stimulálása, illetve a mikrohullámok és rádióhullámok besugárzása az agyba voltak. Már a hatvanas évek elején elkészült egy apró szerkezet, egy implantátum, amely az agyba juttatva (elsősorban az orrjáraton keresztül) tökéletes magatartás-szabályzó és hallucinációgerjesztő eszköznek bizonyult.

A hatvanas évek közepén pedig ezeken a kicsiny szerkezeteken keresztül hipnotizálni tudták az egyént, rádióhullámokkal, bármilyen távolságból. A tudatmanipulációs kísérleteket végző szervezetek egyik legnagyobb problémája az ötvenes-hatvanas években az volt, hogy miként rejtsék el a kí-sérleti alanyokat, illetve mit tegyenek azokkal, akik beszélnek a velük végzett, nem éppen emberséges vizsgálatokról?

Ugyanerre az időre tehető az UFO-jelenség tömeges elterjedése is, vagyis hogy a földönkívüliek tucatszám jelentek meg és kezdték el az el-térítéseket, az állatcsonkításokat, a személyes kapcsolatfelvételeket és a kiválasztottak felkeresését.

Egy óvatos, de nem feltétlenül szkeptikus kutatóban óhatatlanul is felmerülhet a kérdés eme párhuzam láttán, hogy vajon a két jelenségnek nincs-e köze egymáshoz?

Mert egyesek azt állítják, hogy igenis van. A hipotézis, hogy az eltérítések mögött nem a földönkívülieket kell keresni, hanem a kormányzati tudatmanipulációs kísérleteket, nem váltott ki elismerést sem az UFO-kutatók között, sem a szkeptikusok körében. Az előbbiek szinte eretnekségnek bélyegezték az idegenek kizárását, míg az utóbbiak egy újabb eszement teóriának, a cseberből-vederbe tipikus példájának. De vajon lehet-e bizonyítani ezt az elméletet?

A hipnózist alkalmazó UFO-kutatók általában kiemelik, hogy az idegenek memóriablokkolást alkalmaznak, hogy az élmények elfojtva maradjanak, és ha felszínre is törnek, legyenek minél összezavaróbbak. Gyakran álcázzák magukat vagy űrhajóikat valamilyen földi jelenséggel, például amikor az eltérített arról beszél, hogy egy helikoptert látott, akkor ezek a kutatók azt mondják, az maga az UFO volt, csak hamis memóriát adtak a szemtanúnak.

Mi van azonban akkor, ha tényleg egy helikoptert látott az illető? Miért ne lehetne éppen az UFO-k vagy az idegen lények álarca mögé bújni? A paraván-elmélet szerint az eltérítéseket valamely földi szervezet végzi a maga céljaira, majd tudatmanipulációs technikákkal azt sugalmazzák az áldozatnak, hogy ő valójában egy UFO-s eltérítés alanya volt.

A kísérletet végző orvosok így változnak kis szürke földönkívüliekké, a helikopterek UFO-kká, a titkos bázisok az űrhajók fedélzetévé, a fegyveres katonák pedig magas, szőke lényekké, akik csendben figyelnek a háttérből.

Több UFO-kutató tette már fel azt a kérdést, hogy vajon a földönkívüliek honnan tudnak anyanyelvi szinten beszélni egy adott nyelven, illetve tökéletesen megérteni a különböző társadalmi és kulturális hátterű emberek beszédét. A telepátia egy megoldás lehetne, ám az eltérítetteknek csak egy része számol be gondolatátviteles kommunikációról, a többség hagyományos társalgásról vall.

Ugyancsak számos kérdés merült fel azzal kapcsolatban is, hogy az idegenek űrhajóinak felszereltsége, illetve fizikai paramétereik is folyton változnak, mintha alig pár évtizeddel lennének előttünk.

A hatvanas-hetvenes években mindenütt monitorok voltak és bonyolult vezérlőpultok, ezeket követték a sík, folyadékkristályos kijelzők és az érintőkapcsolók, míg mára mindezek eltűntek és telepatikus irányításról beszélünk, holografikus navigációról és kristálykommunikációról. Egyes ufológusok megkérdőjelezték az idegenek genetikai és biológiai kutatásainak hatékonyságát, hiszen majd negyven éve folynak és még nem látni a végét.

Ezzel szemben például az emberi genetika szinte a nulláról eljutott az emberek klónozásáig. A legnagyobb problémát azonban mégsem ezek a kérdések jelentik, hanem azok a vallomások, amikor az eltérített arról számol be, hogy őt egy katonai támaszpontra vitték, ahol embereket látott, orvosokat és fegyveres katonákat, akik nagyon is emberi módon viselkedtek és beszéltek velük.

Mindezek a furcsaságok egy csapásra érthetővé és megmagyarázhatóvá válnak, ha elfogadjuk a paraván-elméletet. A földi kutatók az UFO-k és a földönkívüliek fedezéke mögé bújnak, és megpróbálják elhitetni az áldozatokkal, hogy ők valójában egy űrhajón voltak, ahol idegen lények kísérle-teztek velük. És az álcázás, ismerjük el, tökéletesen működik.

Vegyük például a már említett Hill-esetet. Vajon földönkívüliekkel találkozott a házaspár vagy emberekkel, akik mondjuk egy évtizeddel megelőz-ték a kor technikai fejlettségét? A házaspár elmondta, hogy az idegenek tökéletesen beszéltek angolul, még a szleng kifejezéseket is ismerték, de például nem értették a műfogsor mibenlétét.

Bettyn terhességi tesztet végeztek, a köldökén keresztül egy tűt szúrtak a hasába. Nem kétséges, ez a módszer akkoriban még alig volt alkal-mazott, később terjedt csak el, de mára szinte kiveszett az orvosi gyakorlatból, mert vannak sokkal humánusabb eljárások is.

Miként lehetséges, hogy egy földönkívüli szupercivilizáció ezt a módszert használja? Ugyancsak Betty volt az, aki igen élénken emlékezett egy csillagtérképre, amit az űrhajó fedélzetén mutattak neki, miszerint az a foldönkívüliek navigációs térképe. Később azt feltételezték, a térkép a Zéta Reticuli rendszert mutatja, az idegenek szülőhazáját.

Igen ám, de a Zéta Reticuli, mint az később kiderült, kettős csillagrendszer és nem egyedülálló, ahogy azt a hatvanas években gondolták. Lehetséges lenne, hogy az idegenek tévesen ábrázolták saját csillagrendszerüket?

1965-ben, Angliában történt egy igen figyelemre méltó eset. Egy asszony, akinek a férje a brit titkosszolgálatnál dolgozott, különös élményen ment keresztül. Egyik este a férje azt mondta neki, meglepetésben lesz része, és autóba ültek.

A nő nem nagyon emlékezett, merre mennek és miért, de hamarosan egy helyiségben találta magát, ahol emberek vették körül. Mielőtt elvesztette az eszméletét, hallotta, hogy az egyik alak azt mondja: „Majd azt fogják hinni, hogy az UFO-k voltak.”

Az asszony csak 1978-ban emlékezett vissza minderre, természetesen az apróbb részleteket elfelejtve. Még szerencse, hogy a brit UFO-kutatók lelkiismeretesen utánajártak a dolognak és kiderítették, hogy az esetnek nincs köze a földönkívüliekhez.

Valóban nem könnyű eldönteni, kinek van igaza az eltérítésekkel kapcsolatban. A rendelkezésre álló kevés bizonyíték alapján és a szubjektív kutatási módszereknek köszönhetően a földönkívüliek érintettsége az eltérítésekben meglehetősen gyenge lábakon áll.

A paraván-elmélet egy olyan alternatíva, amely megpróbálja a Földön megkeresni a magyarázatot, és a jelenséget hozzákapcsolni egy dokumentálható és objektív kutatás tárgyává tehető dologhoz, még akkor is, ha az sokkal felkavaróbb igazságot rejt, mint a csillagokból érkezett orvosok tevékenysége.

Kattints a kibontásához...

"A paraván-elmélet egy olyan alternatíva, amely megpróbálja a Földön megkeresni a magyarázatot, és a jelenséget hozzákapcsolni egy dokumentálható és objektív kutatás tárgyává tehető dologhoz, még akkor is, ha az sokkal felkavaróbb igazságot rejt, mint a csillagokból érkezett orvosok tevékenysége
Szerintem A leírások mindkét fajtája hihető számomra. Még évekkel ez előtt egy tanfolyamon vetem részt, ahol egyik részvevő mesélte el a vele történt esetet. Közlekedési balesetben több csontja is eltört. Csak egy speciális ágyon tudott hason feküdni. A fej résznél az arcának lyuk volt hagyva és azon keresztül látta, amint fura, számára ismeretlen lábbeliben tevékenykedő alakok állnak és távozásuk után gyógyultan tudott felkeni az ágyról. Akkor egy kicsit
nekem is hihetetlennek tűnt, mert nem gondoltam, hogy egy törött csontot is ilyen hamar rendbe tudnak tenni, de mivel velem is előfordult azóta ilyen estet, nincsenek kétségeim. Nálam ez úgy történt, hogy érdekes, kicsit csikizésre emlékeztető érzést éreztem, mint amikor a vizet forralják és buborékok keletkeznek, persze itt nem volt forróság. Semmilyen fájdalommal nem járt, talán sok- sok atomra bontották a már eltört csontot, majd újra összerakták.
Ha mindez a tudás itt a földön is birtokában van valakiknek, akkor elgondolkodtató, mennyire is nincs együttérzés, összetartás az itt élő emberiségben.

Kyra_ írta:

Egy kormányzati tisztviselő megdöbbentő bejelentést tett a napokban. Azt állítja, hogy számos, földönkívüli eredetű űrhajó állt „parkoló pályára” a Hold túlsó oldalán, az űrben. Ráadásul ezúttal a forrás nem egy magát megnevezni nem kívánó személy… A titkot kiteregető illető neve Dr. Eric Norton, aki az utóbbi 12 évben külsős tanácsadóként vett részt különböző NASA illetve NSA projektekben. Munkája elsősorban abból állt, hogy katalogizáltak minden olyan objektumot (meteorokat, üstökösöket), amiket a Föld közeli térben észleltek. Eközben számos, nem földi eredetű, mesterséges tárgyat is sikerült felderíteniük.

A férfi beszámolója szerint 2012 január 22-én egy konzultáción vett részt, aminek során képeket mutattak be egy meglehetősen érdekes struktúráról, ami egyenesen a Föld felé haladt. Az objektum szemmel látható módon rendelkezett valamiféle erőtérrel, a feltételezések szerint abból a célból, hogy megvédje a felszínét az űrben repkedő mikrorészecskéktől.

Úgy kell ezt elképzelni, mint a bolygónkat is védő mágneses mezőket. Amikor az ismeretlen objektum megközelítette a Földet, lehetőség nyílt arra, hogy teleszkópokkal is megvizsgálják, és ekkor derült ki, hogy egy meglehetősen strukturált tárgyról van szó, ami mindenféle természetes jellegű eredetet kizár. Olyan volt, mint egy „L”alakú repülőgép.

2013. januárjában a Marstól nagyjából 350 ezer kilométernyire fedeztek fel egy rajt, ami hasonló objektumokból állt. Mozgásukat nem sikerült végig sikerült lekövetni, mert – Norton beszámolója szerint – elérvén egy pontot egyik pillanatról a másikra eltűntek, mintha csak bekapcsoltak volna egy valamit, amitől a teljes hajóraj láthatatlanná vált.

A kormányzati vezetőket meglehetősen aggasztotta a dolog, olyannyira, hogy az illetékesekkel, akik minderről tudtak, folyamatosan konzultáltak és a nap minden pillanatában elérhetőnek kellett lenniük. Bizonyos NSA ügynökök szinte folyamatosan beszélgettek és eszmét cseréltek az aggodalomra okot adó kozmikus folyamatokról Dr. Nortonnal. A 2013-as év ebből a szempontból meglehetősen mozgalmasnak bizonyult, szinte egész évben folytatódtak az észlelések. Senki nem tudta megmondani, hogy mi történik, és hogy mik ezek a dolgok odafent az űr sötétjében. Ráadásul az a tény, hogy ezek a hajók képesek voltak láthatatlanná válni, meglehetősen bizonytalanná tették az egyébként sem átlátható helyzetet. Senki nem tudta, hogy x űrhajó még mindig a naprendszerünkben tartózkodik-e, avagy már elhagyta ezt, és ez vonatozott az összes többi, megfigyelés alá vont objektumra is.

2013 végén Dr. Eric Nortont végül hazaküldték, azzal, hogy továbbra is maradjon készenlétben, mert bármikor szükség lehet a további szolgálataira, de a következő fél év során semmiféle újdonságot nem hallott az üggyel kapcsolatban. Aztán jöttek azok az idők, amikor a kormányzat a pénzügyi válság okán csaknem teljesen megszűnt létezni és ennek hatására az űrbéli megfigyelő programokat is hidegre tették az illetékesek. Később Dr. Nortont felhívta egy kollégája, aki arról számolt be neki, hogy a tárgyak ismét feltűntek, de most már sokkal közelebb vannak, szinte mindegyikük leparkolt a Hold mögött. Olyan volt az egész, mintha ezek a valamik szép csendben, majdnem láthatatlanul és végtelen türelemmel, lassan a Föld közelébe lopakodtak volna.
„Nem tudjuk, hogy mik ezek, honnan származnak, és mit fognak a későbbiekben csinálni – állítja Dr. Norton. – Azok a tárgyak viszont ott vannak a Hold túlsó oldalán, ez biztos. Sikerült bizonyos gravitációs anomáliákat felfedeznünk, amik megerősítik ezt a feltevésünket.

A férfi meg van győződve arról, hogy amennyiben mindezen felül egyéb részletek is napvilágra kerülnének erről az ügyről, méghozzá kormányzati megerősítés kíséretében, egy-kettőre megszűnnének a vallások, pánik törne ki a körülöttünk lopakodó ismeretlentől és a társadalom rövid időn belül felbomlana. Szerinte csak a sci-fi írók és az idealista filozófusok elképzelése az, hogy az ember készen áll arra, hogy más, intelligens életformák is létezhetnek a világegyetemben. Egészen addig lehet ez igaz, amíg ezek a „más intelligens létformák” fel nem bukkannak a közvetlen közelünkben. Onnantól kezdve a világtörténelem legnagyobb fenyegetéseként élnénk meg ezt. Ehhez képest a legnagyobb félelmeink – mint például a gazdasági rabszolgaság végső intézményesítése, a totális ellenőrzés bevezetése, a globális diktatúra kialakulás, a vagy a gazdasági rendszer összeomlása – jelentéktelen kis ügyeknek bizonyulnának.

Forrás: paramoral.eu

Kattints a kibontásához...

Mivel, hogy már elég régóta itt vannak, lehetségesnek tartom, hogy pont az itt beidézettek megszüntetése miatt állnak készenlétben, csak még mindig türelmesen várnak és megadják az esélyt arra, hogy ennyi rossznak az okozói elgondolkodjanak és átengedjék az irányítást arra érdemes, tudással rendelkezőknek, aki jobbá tudják tenni az emberiség életét.