Versek, mesék ‎

AZ OKOS LEÁNY
HOL volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer
egy okos leány. De ez olyan okos volt, hogy az okosságának a híre még
a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról,
hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarába.
Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki:
— No, te leány, hallottam a hírét a nagy eszednek, hát, ha
olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendõs fonalam,
fonj nekem abból aranyfonalat.
Felelte a leány:
— Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom,
van az édesapámnak százesztendõs sövénykerítése, csináltasson
nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat.
Tetszett a királynak ez a felelet, s mindjárt más kérdést gondolt
ki:
— Hát jól van, leányom, az elsõ kérdésemre jól
megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. — Én jó szívvel — mondja a leány —, csak elébb
felséged fordíttassa ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy
semmit sem szoktak a színérõl foltozni, hanem a visszájáról.
Mondja a király:
— Okos volt a második felelet is. Még adok néked egy
kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek.
— Csak mondja, felséges királyom.
— Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg
ne is.
Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a
konyhába, ott a szakácsnétól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott
éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé
tette, s úgy ment fel a király színe elé.
— Itt van, felséges királyom.
Fogja a király a két szitát, hogy nézze meg, mi van benne.
Abban a pillanatban a galamb kirepült.
— Na, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is,
nem is.
De már erre olyan erõsen megtetszett a királynak a leány, hogy
egyszeriben hívatta az udvari papját, összeesküdött a leánnyal. Elõ a
cigányokat, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettõig is.
Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána.

Benedek Elek

A RÁC, A RÓKA MEG A SZARKA

EGYSZER egy rác ember kiment az erdõbe, ott egy fa alatt tüzet
rakott, s kolbászt sütött. Mi dolga akadt, mi nem, leteszi a kolbászt,
félremegy, s azalatt odavetõdött egy róka, fölkapta a kolbászt, s
elszaladt vele.
Nekiáll a róka, hogy megegye a kolbászt, s abban a pillanatban
leröppen egy szarka, kikapja a kolbászt a róka szájából, s fölrepül vele
egy fa tetejére.
Szalad a rác a kolbász után, s hát látja, hogy ott fityeg a szarka
csõrében. Gondolkozik, mit csináljon, hogy a kolbászt visszakapja. Õ
bizony — gondolja magában — levágja a fát. De megint mást gondol,
azt gondolja magában, hogyha a szarka meglátja a fejszét, elrepül.
Fogja magát, a fejszét a háta mögé dugja, s felkiált a szarkának:
— Dáj szarkica, kalbászica, nincsen nálam szekerica.
(Add ide, szarkácska, kolbászocskát, nincsen nálam fejszécske.)
Hanem a szarkának több esze volt, mint az embernek, s úgy
elrepült a kolbásszal, hogy hûlt helye sem maradott.
Ha a szarka el nem repült volna, az én mesém is tovább tartott
volna.

Benedek Elek - TRÉFÁS MESÉK

TRÉFÁS MESÉK
EGYSZER volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az
üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy
ember. Ennek az embernek három fia volt. A legidõsebbet hívták
Gyûszûnek, a középsõt Fésûnek s a legkisebbet Haddelnek.
Mondja egyszer az ember Gyûszûnek:
— Eredj, fiam, menj el országot-világot látni, tanulj
valamit.
Elment Gyûszû, oda volt egy álló esztendeig, bejárt
országot-világot, sok mindent látott, de hogy mit látott, mit nem látott,
arról én nem mesélek. Elég az hozzá, hogy egy esztendõ múlva
visszakerült az apja házához. Amint Gyûszû hazajött, mondta az
ember a középsõ fiának:
— No, édes fiam, Fésû, most már menj el te is, láss
országot-világot, ne maradj hátrább a bátyádnál.
Elment Fésû is, bejárt országot-világot, jártában-keltében sok
mindent látott. De hogy mit látott, mit nem látott, arról semmit sem
mesélt, én sem mesélek nektek. Elég az, hogy egy esztendõ múlva
visszakerült, s akkor az ember mondotta a legkisebb fiának — annaka... hogy is hívják, no... ejnye, nem jut eszembe a neve...
(Valaki a hallgatók közül közbeszól: Haddel.)No jó, hát akkor elhagyom.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy
kopasz fejû ember. Ezek hárman nagy erõs barátságban éltek, mindig
együtt jártak-keltek. Amint egyszer mennek, mendegélnek rengeteg
erdõn keresztül, megszólal a süket ember:
— Hallgassatok csak, valamit hallok, bizonyosan
útonállók!
Megszólal a vak is:
— Azám, nézzétek, én valamit látok.
Nagyot kiált erre a kopasz ember:
— Uccu, bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Sziasztok!
Grimm- Kedves Roland c. meséjét keresem égen földön, de sajnos még nálatok sem lelem. Ha valaki lenne olyan kedves és feltöltené azt nagyon nagyon megköszönném.

Éva

Grimm-Kedves Roland

evaka írta:

Sziasztok!
Grimm- Kedves Roland c. meséjét keresem égen földön, de sajnos még nálatok sem lelem. Ha valaki lenne olyan kedves és feltöltené azt nagyon nagyon megköszönném.

Éva

Kattints a kibontásához...

Szia Éva!

Küldöm a mesét! Grimm: Gyermek- és családi mesék kötetből másoltam.
Napraforgó3

Kedves Napraforgó3!
Nagyon köszönöm a segítséged!

Éva

Sziasztok!
Keresném még a Világszép Vaszilisza című orosz tündérmesét.
Ha valakinek megvan, vagy van ötlete hogy honnan szerezhetném meg az kérem írjon.

Köszönettel
Éva

Mesék dramatizálva-Vaszilisza

evaka írta:

Sziasztok!
Keresném még a Világszép Vaszilisza című orosz tündérmesét.
Ha valakinek megvan, vagy van ötlete hogy honnan szerezhetném meg az kérem írjon.

Köszönettel
Éva

Kattints a kibontásához...

Szia Éva!

Nekem ebben a gyűjteményben van egy mese, amelyiknek Vaszilisza a szereplője. Nem tudom erre gondoltál-e?
Szeretettel:
Napraforgó3

itt a tavasz

Osváth Erzsébet: Ébresztő

Kipp, kopp...
ki kopog?
Egy Kis cinke ébreszt,
pici csőrét koppintja a ablak üvegéhez.
jó reggelt, jó reggelt,
hóvirágot láttam
vadonatúj, ünneplő, hófehér ruhában.
Sebesen szárnyaltam a jó hírrel hozzád;
megérkezett a tavasz,
napsugarak hozták!

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy Rátok találtam. Rengeteget tanulhatok tőletek -én is!-)
Táncpedagógus vagyok és a legkisebbeknek sok mozgásos-verset tanítok táncóra közben, így az eddig -talán felnem került "verseimmel" kiegészíthetem azt ami még hiányzik. Sok vershez én találtam ki a mozgást. Bárki 'leveheti' róla és akár mást is tehet hozzá!-))
Köszönöm a sok újdonságot, remélem én is adhatok egyet-kettőt?-))

Anyósomtól)

ITT VAN A KIS OLTÁR, -mutatás a homlokra
ITT VAN A KÉT PÁRNA, - ’’ az arcocskára
ITT VAN A SZÉP GYERTYA, - ’’ a szemekre ITT VAN A KIS CSENGŐ, - ’’ az orrára ITT VAN EGY AJTÓ, - ’’ a szájra
ITT JÖN KI A PAP, - ’’
ÉS MEGNYOMJA A CSENGŐT. –megnyomjuk az orrát.
-------------------------------
Egyik kedvencem:
KIS GAZDASSZONY VAGYOK ÉN. –magamra mutogatás
SÜTNI, FŐZNI TUDOK ÉN. –keverő mozdulatok
A HÚST FELVÁGOM, -szeletelés utánzása
A KÁVÉT DARÁLOM, -darálás utánzása
HA PISZKOS A KIS RUHÁM, -ruhára mutogatás
KI IS MOSOM SZAPORÁN, -mosás utánzása
KIÖBLÍTEM, KICSAVAROM, -csavarás utánzása
A KÖTÉLRE AKASZTOM, -karok felemelése
HA MEGSZÁRADT, LEVESZEM, -karok leengedése
KI IS VASALOM SZÉPEN, -vasalás utánzása
ÖSSZEHAJTOM RENDESEN, -jobb/bal kézzel utánzás
A SZEKRÉNYBE ÚGY TESZEM, CSIKK-CSUKK!-)
---------------------------------------------------
Köszönésnek:
HÜVELYK UJJAM KORÁN KELT, -az ujj kinyitása
AZ ABLAKON KOPOGOTT, -kopogás utánzása
A NÉGY SZOMSZÉD KIUGROTT, - a négy ujj mutatása
KÖSZÖNTÖTTÉK: JÓ NAPOT! –integetés.
-------------------------------
Tornához:
UJJAIMAT MUTOGATOM, KÖZBEN VÍGAN MONDOGATOM:
KIFORDÍTOM, -a kézfej kiforgatása
BEFORDÍTOM, a „ befordítása
FÖLFORDÍTOM, -a „ fefordítása
LEFORDÍTOM, -a „ lefordítása
ZONGORÁZOK, -mutatás
FURULYÁZOK, -mutatás
ERŐSEBB LETTA KEZEM, -a kézfej ökölbe szorítása
A TORNÁT BEFEJEZEM. –a kézfej kirázása.
-------------------------
Sétához:
SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK, EGY KIS DOMBRA LECSÜCSÜLÜNK –CSÜCCS.
SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK, ERDŐT-MEZŐT BEJÁRUNK,
DIMBET-DOMBOT MEGMÁSZUNK, MIKOR AZTÁN ELÁFRADUNK,
EGY KIS DOMBORA LECSÜCSÜLÜNK, CSÜCCS.
-------------------------------------------------
Ez is
AKI NEM LÉP EGYSZERRE,
NEM KAP RÉTSET ESTÉRE,
PEDIG A RÉTES NAGYON JÓ,
A DETTINEK AZ VALÓ.
ADD A KEZED DETTIIKE,
BÚJJUNK BE A KIS INGBE,
ADD A LÁBAD, NYÚJTS IDE,
A NADRÁGBA BÚJJUNK BE.
NEM MEGYÜNK MI MESSZIRE,
CSAK A VILÁG VÉGÉRE,
OTT SEM LESZÜNK SOKÁIG,
CSAK TIZENKÉT ÓRÁIG.
--------------------------
Szintén kedvenc:
SÁRGARÉPA EZ A BUSZ, CSONT A VEZETPŊE,
PETREZSELYEM KALAUZ KIABÁL BELŐE:
KARFIOL KARCSI, KARALÁBÉ KLÁRI,
LEVESVÁROS VÉGÁLLOMÁS, TESSÉK MÁR KISZÁLLNI!
---------------------------------------------------------
És ez is)
GYÜLEKEZNEK A FELHŐK, -a karok összezárása a fej felett
ESIK AZ ESŐ, -az ujjak mozgatása lefelé
ÁZIK A MEZŐ, -gyors simogatás a combon
KOPOG A JÉG, -kopogás a földön
DÖRÖG AZ ÉG, -dörömbölés a földön
VILLÁMLIK, -a karok gyors felemelése
LECSAP, -lecsapás a földre
KISÜT A NAP. –a karok széttárása fent.
----------------------------------
Tornázni:
BICIKLIRE SZÁLLTAM, -ülésben utánzás
MEGFÁJDULT A HÁTAM, -a hát tapogatása
REPÜLŐRE ÜLTEM -a karok oldalsó középtartásban
MAJD EL SZÉDÜLTEM, -jobbra/balra hajlás
CSÓNAKBBAN EVEZTEM, -…utánzás
CSUPA VÍZ LETTEM, -a víz lerázása
MÁSKOR HA SIETEK, -felállás
INKÁBB GYALOG MEGYEK. –helyben járás.
----------------------------
FUT AZ ÚT, KANYAROG, JOBBRA-BALRA CSAVAROG. –járás ’s’ alakban
OTT AZ ÚTON MI TOPOG? EGY KIS HANGYA TOPOROG. -helyben járás
KENYÉR MORZSÁT VISZ A HANGYA, SEGÍT NEKI APJA, ANYJA. – törzshajlítás előre és csipegetés a földről
SIETNEK, MERT FÚJ A SZÉL, -terpeszállás, hajolgatás jobbra/balra
FÚJÓ SZÉLBŐL ESŐKÉL. -törzshajlítás előre és csipegetés a földről
SIETNEK, MERT FÚJ A SZÉL, -terpesz állás, hajolgatás jobbra/balra
FÚJÓ SZÉLBŐL ESŐ KÉL. –az eső imitálása
HA ÉN SZÉL LEHETNÉK, -futkározás
A FELHŐ ELÉ KERÜLNÉK, -megállás
SZÉTFÚJNÁM A TÁJON, -imitálás
HANGYA MEG NE ÁZZON. –két kéz a fej felett.
--------------------------
1, 2, 3, 4 KIS TÖRPE, -számok mutatása az ujjakon
A HEGYEKBE MENNEK KÖRBE, -körben járás
HÁTUKON NAGY ZSÁKOT VISZNEK, -mindkét kéz az egyik vállon
SOK KIS SZERSZÁMOT CIPELNEK. –…utánzás
MENDEGÉL A TÖRPE CSAPAT, -körben járás
KALAPÁLNAK NAGY SERÉNYEN, -járás közben kalapálás a kezekkel
CSISZOLJÁK A SOK KIS KÖVET, -a két kéz összedörzsölése
GYŰJTIK A SOK ARANYRÖGET. –hajolgatás, utánzás
MENDEGÉL A TÖRPE CSAPAT, -körben hajolgatás, utánzás
MENDEGÉL A TÖRPE CSAPAT, -körben járás
NI, EGY ÓRIÁSRA AKAD, -lábujjonjárás, egyik ujj a szájon
OTT SZUNDIKÁL, SZENDEREG, -leguggolás, utánzás
HORKOL, HOGY A HEGY IS REMEG. –elfutás.
-------------------------------------

MilPuszKriszt@

...
A HÁZAT KISEPERJÜK, -beleborzolunk a hajba
A PORT LETÖRÖLJÜK, -megsimogatjuk a homlokot
AZ ABLAKOT LEPUCOLJUK, -lecsukjuk a szemeket
A KULCSON EGYET CSAVARINTUNK. –csavarás az orron.
--------------------------------------
SŰRŰ ERDŐ, -megsimogatjuk a fejet
KOPASZ MEZPĬ -megsimogatjuk a homlokot
KOPASZ MEZŐ, -megsimogatjuk a homlokot
SZUSZOGÓ, -
TÁTOGÓ, - ’’ a szájat
ITT BEMEGY, - ’’ az álat
ITT MEGÁLL, - ’’ a nyakat
ITT A KULACS, ITT IGYÁL. –megcsiklandozzuk.
---------------------------
VAN KÉT KICSI FÜRGE SZEM, -mutatás a szemekre
SZÉTNÉZEGET IDEBENN, -széttekintés jobbra-balra
VAN KÉT FÜRGE KICSI LÁB, -mutatás a lábakra
VÉGIG LÉPDELI A SZOBÁT. –láblóbálás.
-------------------------------
KEREKECSKE, GOMBOCSKA,
VOLT EGY KICSI DOMBOCSKA, -a tenyér csiklandozása
DOMBON ÁLLT EGY HÁZIKÓ, -a ház mutatása
LÁDIKÓBAN KEREK TÁLCA, -a tálca mutatása
A TÁLCÁN MEG 5 POGÁCSA, -ujjakkal mutatás
ARRA MENT AZ EGÉRKE, -ujjal lépegetés a karon
MIND MEGETTE EBÉDRE. –a has simogatása.
-----------------------------------------------
NAPSUGARAS NYÁRBAN NYÚJTÓZKODIK A NYÁRFA, -nyújtózkodás
CINI, RÓZA, ÖCCSE; GUGGOLJATOK, CSÜCCS LE. –guggolás.
-------------------------------------------------------------------
CIFRA PALOTA, ZÖLD AZ ABLAKA, GYERE KI TE TUBARÓZA, VÁR A VIOLA.
KICSI VAGYOK ÉN, MAJD MEG NÖVÖK ÉN,
ESZTENDŐRE VAGY KETTŐRE, NAGY LÁNY LESZEK ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, MAJD MEG NÖVÖK ÉN,
APÁMNÁL IS, ANYÁMNÁL IS NAGYYOBB LESZEK ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, MAJD MEG NÖVÖK ÉN,
MINT A TÜDŐ A FAZÉKBÓL, KIDAGADOK ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, ERŐS LESZEK ÉN,
VILÁG MINDEN ÓRIÁSÁT FÖLDHÖZ VEREM ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, BÁTOR LESZEK ÉN,
ÓRIÁSOK PALOTÁJÁT ELFOGLALOM ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, NAGY HŐS LESZEK ÉN,
ARANYSZOBÁT ADOK MINDEN TESTVÉREMNEK ÉN.
KICSI VAGYOK ÉN, MAJD MEG NÖVÖK ÉN,
ÉN LESZEK A LEGJOBB EMBER, A FÖLD KEREKÉN!-)

MilPuszKriszt@

Döbrentey Ildikó : A kalózok kincse

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kalóz: Jobbszem, Balkéz és Félláb. Egy feketevitorlás kalózhajón éltek, és békésen fosztogatták az óceán többi hajóját. Így teltek az évek, míg egy este Jobbszem megszólalt:
- Kedves testvéreim, Balkéz és Félláb! Eleget fosztogattunk már.
- Eleget fosztogattunk! Eleget! - helyeselt a másik kettő.
- Kezdjünk új életet! - folytatta Jobbszem.
- Keressük meg a Kopaszkalóz-szigetet, ássuk ki a titkos kincset, aztán telepedjünk le, és éljünk úgy, mint a rendes emberek.
- Jól van! - mondta a másik kettő. Mikor ezt így megbeszélték, bevonták a fekete vitorlát, és fölhúzták a fehéret. Megfordították a hajót, s elindultak nyugat felé, hogy megkeressék a Kopaszkalóz-szigetet. Hetvenhét nap hajóztak, hetvenhét hajóval találkoztak. A hetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról. Megfordult erre Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak dél felé. Hétszázhetvenhét nap hajóztak, hétszázhetvenhét hajóval találkoztak. A hétszázhetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról. Újból megfordult Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak kelet felé. Hétezer-hétszázhetvenhét napig hajóztak, hétezer-hétszázhetvenhét hajóval találkoztak. A hétezer-hétszázhetvennyolcadikat megszólították: - Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre van, erre! Mi is éppen oda tartunk! - válaszolták a hajóról.
- Megálljatok!! - kiáltotta Jobbszem, Balkéz és Félláb.
- A Kopaszkalóz sziget a kalózoké!
- Tudjuk! Azért megyünk oda! Akkor látta Jobbszem, hogy a hétezer-hétszázhetvennyolcadik hajó vitorláján halálfej és lábszárcsont éktelenkedik.
- Kalózhajó! - mordult Balkéz, és megragadta mordályát.
- Kalózhajó! - füstölt Félláb, és nagyot koppantott a falábával. Akkor már rájuk is csaptak a kalózok.
- A jobbszárny az enyém! - kiáltotta Jobbszem, és aprította a jobbról zúduló kalózokat, mint a fodros káposztát.
- A balszárny az enyém! - harsogott Balkéz, és püfölte a balról érkező támadókat, mint a tollasvánkost.
- A közepe az enyém! - koppantott a falábával Félláb, és elsütötte a nagyágyút, bele a közepébe. Vad csata kezdődött. Villogtak a szablyák, suhantak a tőrök, pufogtak a pisztolyok, dörgött az ágyú. Hétszer hét kalózt szerelt le a jobb oldalon Jobbszem, hétszer hetet vert vissza a bal oldalon Balkéz, és hétszer hetet teremtett oda a középen Félláb. Megzavarodtak a kalózok: csaknem bánik el velük világ csúfjára három hitvány hajóslegény? Honnan is sejthették volna, hogy az a három hitvány hajóslegény nem más, mint Jobbszem, Balkéz és Félláb, az óceán rémei! Jobban ismerték ők hárman a kalózhuncutságokat, mint a világ összes kalóza együttvéve! Addig-addig, míg a támadók szégyenszemre szedték az irhájukat, s az első széllel elszeleltek. Jobbszem, Balkéz és Félláb győztesen kötött ki a Kopaszkalóz-szigeten. Úgy léptek a lakatlan földre, mint akik hazaérkeztek. Köröskörül kietlen kopárság fogadta őket. Ásót fogtak, és izgatottan keresni kezdték a titkos kincset. Estére felásták a sziget egynegyedét. Reggelre felásták a sziget felét. Másnap estére felásták az egész szigetet. Az utolsó sziklakő alatt végre egy pántos vasládát leltek.
- Nyisd ki! - tolta oda Jobbszem Balkéznek.
- Nyisd ki te! - tolta tovább Balkéz Féllábnak.
- Nyisd ki te! - tolta vissza Félláb Jobbszemnek. Jobbszem a kalózkésével meg egy jókora kővel leverte a hét lakatot a vasládáról. Balkéz felnyitotta a tetejét. Fé!láb belenézett .
- Mi ez?! - üvöltötte csalódottan. - Hol az arany?! Hol a rubin?! Hol a gyémánt?! - Nagy halom sárgás magot szórt a ládából a földre. A mag szaporán szállt a szélben. - Hiszen ez búza! Ó jaj! - jajgatott Balkéz. - Búza! Közönséges búza! - tépte haját Félláb. Bánatukban, hogy kincs helyett búzát találtak, szétszórták a magot a Kopaszkalóz-szigeten. Aztán elvackolták magukat, és kimerülten aludtak hét nap, hét éjszaka. Látni sem akarták a világot. Nyolcadik reggel arra ébredtek, hogy a kietlen Kopaszkalóz-sziget kizöldült. A szétszórt búzamag kihajtott, szárbaszökkent, és zöldellt, mint a smaragd.
- Lehet, hogy mégiscsak kincset találtunk? - csodálkozott Jobbszem.
- Ebből még kenyeret sütünk! - toppantott Félláb. Még aznap partra vontatták a hajót, házat eszkábáltak belőle, és azóta Jobbszem, Balkéz és Félláb a sziget urai. A sziget sem kopár többé, mert a három barát minden évben elveti és learatja a titkos kincset, melyet a búzaszemben leltek meg. Aki kalózkenyeret akar enni, keresse meg őket!

Élt egyszer egy király, akinek olyan sok aranya volt, mint csillag az égen, de legnagyobb kincsének mégis leányát tartotta, akit Huncutkának hívtak.
Amikor eljött az ideje, hogy a lány férjhez menjen, a király összehívta a szomszédos országokból a királyfikat, hogy egyetlen gyermeke kiválaszthassa közülük jövendő párját. Jöttek is a hercegek, amilyen gyorsan csak lehetett, hiszen híre volt mindenütt a királylány szépségének, és okosságának. A királyfik legszebb és legerősebb lovaikat fogatták be hintóik elé, mert olyan sok ajándékot vittek a királylánynak, hogy a hintók kerekei is rogyadoztak tőle. A palotához érve a szolgáknak fél napjuk is beletelt, mire az utolsó gyémántokkal kitűzdelt ládákat is bevitték az épületbe.
Mikor már a királyfik is mind együtt voltak, Huncutka megnézte sorra a őket. Az elsőnek a szeme tetszett meg, a másodiknak a magassága, a harmadiknak a félénksége, a negyediknek a haja, az ötödiknek meg a bátorsága.
- Hallottam, hogy mennyire becsületes, tiszta szívű emberek vagytok. Akármelyik királyfi lesz is a társam, tudom, hogy boldog leszek vele. Arra kérlek benneteket, mivel nehéz döntés elött állok, hogy holnapig várjatok, s én addigra kitalálom ki illene legjobban hozzám.
A királylány egész éjjel forgolódott az ágyában, és reggelre sikerült kitalálnia egy huncutságot. Összehívta ismét a királyfikat, és bársonyos hangján így szólt:
- Láttam, milyen csodálatos ajándékokat hoztatok, hogy kedveskedjetek nekem. Nem a gazdagság az, ami a legfontosabb. Arra az elhatározásra jutottam, hogy minden nap csak egy királyfival találkozom, aki ajándéknak csupán egyetlen gyümölcsöt adhat. Amennyiben a gyümölcs színe megegyezik a ruhám színével, annak a királyfinak leszek a felesége, mert az ő gondolata áll az enyémhez a legközelebb.
Másnap korán reggel kisétált Huncutka a tóhoz, ahol az első királyfival találkozott. Ruháját eltakarta egy földig érő köpennyel.
- Láttam, hogy tetszik neked a szemem barnasága, ezért egy datolyát hoztam ajándékba.
A királylány lebontotta magáról a köpenyét, s egy szép sárga ruha volt rajta.

A második nap a gyümölcsösben sétálgatott a királykisasszony, amikor eléállt a
második királyfi.
- Tudom, hogy a magasságom tetszett meg. Nézd csak, olyan nyúlánk vagyok, hogy létra nélkül is letudom venni neked a legszebb piros almát a fáról. Ha a feleségem lennél, mindig te kaphatnád a legfrissebb gyümölcsöt.
A leány levette köpenyét, ami alatt egy csodálatos szilva színű ruha volt.
Harmadik nap nem ment ki a királylány a palotából, mert tudta, hogy a félénk királyfival fog találkozni, s gondolta, hogy az őrök felügyelete alatt maradnak.
- Egy körtét hoztam neked - mondta halkan a herceg -, mert a zöld színt meglátva megnyugszik az ember. Én nagyon félénk vagyok, de ha ránézek erre a körtére, annyi bátorságot merítek, hogy még beszélgetni is tudok veled.
Mikor a királylány lebontotta köpenyét, és elővillant tűzpiros ruhája, a herceg azon nyomban elszaladt ijedtében.
Ismét eltelt egy nap, és az erdőnél Huncutka összetalálkozott a szőke hajú királyfival.
- Észrevettem, hogy a hajamat nézegetted, amikor először láttuk egymást, ezért
egy citromot hoztam ajándékba. Figyeld csak, éppen olyan színű, akár a hajam.
A királylány köpenye alatt egy barna ruha volt.
Az ötödik napon egy hegyen levő barlangnál találkozott Huncutka az utolsó királyfival, aki a bátorságáról volt híres.
A királyfi egy nagy táskát tartott a kezében. Csodálkozott is a királylány, vajon mi lehet benne, amikor a barlangból haragosan kiszaladt egy medve, hogy megtámadja őket.
A bátor királyfi egy pillanat alatt szétrántotta táskáját, kivette belőle a hatalmas dinnyét, amit Huncutkának hozott ajándékba, és odadobta a medve elé. A dinnye nagyot reccsent, kettényílt, mire a medve rémülten elszaladt.
A királylány lebontotta magáról köpenyét, amely alatt egy sötétzöld ruha volt, és az oldalán felakadt ruhája alól kilátszódott az alsószoknyája, aminek színe éppen olyan piros volt, mint a dinnyének a belseje.
[FONT=&quot]Boldogan tértek haza a palotába, és hatalmas lakodalmat tartottak. Talán még most is táncolnak, ha közben el nem fáradtak.

[/FONT]

Új tagok figyelmébe ajánlom a Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez topikot

http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=22475

Itt nyugodtan lehet gyűjtögetni a hozzászólásokat, bármit beirhatsz, ami a ch Szabályzatában megengedett..

Nagyon köszönöm Drámapedagógia órára kellettek ezek a mesék, így biztos hasznos lesz az a könyv amit feltettél
Közben sikerült megszerezni a Világszép Vaszilisza mesét is.
Próbálkozom feltenni ide is. Sajna most valami miatt nem sikerül csatolnom

Éva

Mégis sikerült csatolni

Döbrentey Ildikó: A csigacsalád meséje

Döbrentey Ildikó: A csigacsalád meséje


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csigacsalád. Heten voltak: csigamama, csigapapa és öt csigacsemete. Mindegyiküknek volt saját háza és uzsonnás táskája.
Csigamama minden reggel letépett egy friss salátalevelet, azt hétfelé osztotta, és a táskákba csomagolta. Csigapapa kiadta a jelszót:
– Megvan már az eleség, indulhatunk feleség! – és elindultak libasorban sétálni.
Elöl ment csigamama, mögötte bámészkodott öt csigacsemetéje, hátul vigyázott rájuk csigapapa.
Minden nap megmászták a Virágos-dombot. Fölfelé lassan kapaszkodtak, lefelé gyorsan csúsztak.

Lassan mászik csigabiga,
táskájában eleség,
mászik véle lánya, fia,
csigabiga feleség.
Lefelé gyorsan csúsztak:
Gyorsan csúszik csigabiga,
kéne már az eleség,
éhes lett a lánya, fia,
csigabiga feleség.

A domb aljában kicsomagolták az eleséget, és eszegetni kezdtek.
Arra ment egy éhes tücsök. Nagyot kordult a gyomra:
– Mennyi finom saláta, megenném egy falásra!
A legkisebb csiga megsajnálta az éhes tücsköt. Adott neki egy falat salátát.
Tovább eszegettek.
Arra repült egy csavargó madárka. Vágyakozva pillantott a salátára:
– Mindjárt vígabb lennék, ha egy kicsit ennék!
A legkisebb csiga megsajnálta a csavargó madárkát. Adott neki is egy falatot.
Megint tovább eszegettek.
Arra futott egy vézna nyúl. Úgy lihegett, mint egy fújtató:
– Reggel óta szaladok, adjatok egy falatot!
A legkisebb csiga a vézna nyulat is megsajnálta. Nekiadta az utolsó falatját.
Mikor befejezték az eszegetést, összecsomagoltak, és hazaindultak:

Elfáradt a csigabiga,
elfogyott az eleség,
elfáradt a lánya, fia,
csigabiga feleség.

A Virágos-domb tetején szembejött velük a forgószél. Úgy zúgott-búgott, mint egy búgócsiga. A csigacsemeték mindjárt elfelejtették a fáradtságot, és csúfolódni kezdtek:
– Búgócsiga! Búgócsiga!
– Elhallgassatok! – röstelkedtek a csigaszülők. – Ne csúfolódjatok! Kérjetek szépen bocsánatot!
Ám a nagy zúgás-búgásban a csigacsemeték nem hallották meg a csöndes szülői szót.
– Búgócsiga! Búgócsiga! Brrrr! Brrrr!
Megelégelte a csúfolódást a forgószél:
– Majd adok én nektek búgócsigát! Egyszer voltam nálatok, elviszem a házatok! – azzal fogta, és felragadta mind a hét csigaházat. Megforgatta, megpörgette, mint a porszemeket.
– Egyszer voltam nálatok, forgatom a házatok! – Úgy játszott velük, mintha labdázna.
Mikor kijátszotta magát, visszapottyantotta a házakat a csigák hátára, és hahotázva elnyargalt:
– Ugye jó tréfa volt?!
– Mi az a tréfa?... – szepegte a legkisebb csiga.
Fáradtan érkezett haza a csigacsalád. Hang nélkül rakták le az üres uzsonnás táskákat.
– Holnap bocsánatot kell kérnetek a forgószéltől! – jelentette ki csigapapa.
– És minden rendbe jön! – tette hozzá csigamama.
– Igen mama, igen papa! Jó éjszakát mama, jó éjszakát papa! – válaszoltak kórusban a csemeték, és bevonultak a házaikba.
– Aludj te is, kicsim! – simogatták meg a csigaszülők a legkisebbet, aki még mindig ébren téblábolt. Azután házukba vonultak a szülők is. Az ajtót belülről jól bezárták.
Bezárkózott csigamama, elaludt csigapapa, bebújtak a testvérek... Csak a legkisebb csiga motoszkált a háza körül:
– Itt volt... Itt van!... Nem, ez nem az... Ez az!... Nem, ez sem az... Hol van hát?!... Hol az ajtóm?! Nincs meg az ajtóm!! Segítség! Elveszett az ajtóm!
Próbálta elölről, próbálta hátulról, próbálta jobbról, próbálta balról, de hiába.
– Nem tudok bemenni a házamba! Segítség!!
Abban a pillanatban megzörrent mellette a fű: ott állt az éhes tücsök. Megreccsent fölötte az ág: ott ült a csavargó madárka. Megdobbant előtte a föld: ott magasodott a vézna nyúl.
– Mit segítsünk, legkisebb csiga?
– Keressétek meg az ajtómat!
– Az ajtódat? De hiszen ott van!... – kezdte a nyúl.
– A házadnak a... – folytatta a madárka.
– Tetején! – fejezte be a tücsök.
– Ó, jaj! – jajgatott a legkisebb csiga. – A forgószél! Fordítva adta vissza a házamat!
– Ne búsulj, legkisebb csiga, segítünk mi a bajodon! – s a tücsök, a madárka meg a nyúl addig hórukkoltak, míg a házat visszafordították a talpára.
– Tessék, legkisebb csiga: az ajtó!
– Fáradj be rajta!
– Nyugodalmas jó éjszakát!
– Köszönöm barátaim! – ásította kimerülten a legkisebb csiga. – Jóéjszakát világ! – és úgy aludt reggelig, mint a bunda.
Reggel napsütésre ébredtek. A forgószél újra vidáman táncolt a réten.
– Nem vagy búgócsiga! Nem vagy búgócsiga! – kiabálták neki kórusban a csigacsemeték. A forgószél örömében úgy elnyargalt, hogy aznap elő sem került többet.
Csigamama friss salátalevelet tépett, hétfelé osztotta, az uzsonnatáskákba csomagolta, aztán tépett még egy levelet, háromfelé tépte, s adott a tücsöknek, a madárkának meg a nyúlnak is. Csigapapa rázendített:
– Megvan már az eleség, indulhatunk, feleség! – és elindultak a Virágos-domb felé.
Elöl ment csigamama, mögötte bámészkodott az öt csigacsemete, hátul vigyázott csigapapa. Mellettük mászott a mindig éhes tücsök, fölöttük repült a csavargó madárka, előttük nyargalt a vézna nyúl. Aki nem hiszi, keresse meg őket a réten!

[FONT=&quot][/FONT] Gyermekkorunk Legszebb Dalai Válogatva


01 - 77 magyar népmese
02 - Futrinka utca
03 - Füles mackó
04 - Frakk
05 - Dr. Bubó
06 - Mekk Elek
07 - Nagy hohohohorgász
08 – Barbapapa
09 - Remix
10 - Kacsamesék
11 - Balu kapitány
12 - Gumimacik
13 - Elsüllyedt világok
14 - Mesék Mátyás királyról
15 - Moncsicsi
16 - Nils Holgerson
17 - Olivér
18 - Oroszlánkirály
19 - Pom-pom
20 - Rózsaszín párduc
21 - Snoopy
22 - Süsü a sárkány
23 - Vízipók
24 - VUK
25 - TV Maci

http://rapidshare.com/files/354188334/Gyermekkorunk_legszebb_dalai.zip

Gyulai Pál: A tyúk és a farkasverem

Gyulai Pál: A tyúk és a farkasverem

Egyszer a kicsiny tyúk, kapirgál, kapirgál,
Hát a házfödélről kövecs hull fejére:
Erre úgy megijed, hogy elkezd szaladni.
"Tyúk koma, tyúk koma, hova oly sietve?" -
Kérdi a kakas, de még neki sem áll meg:
Mind csak azt kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás!
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"

Kakas is megijed, együtt tart a tyúkkal,
S amint így szaladnak, kérdi tőlük a nyúl:
"Hova, hova futtok?" "Kérdezd meg a tyúktól!"
Ez pedig kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"

A nyúl is megijed, s együtt mind a hárman
Amint így szaladnak, kérdi tőlük az őz,
Azután a róka, végtére a farkas:
"Hova, hova futtok?" "Kérdezd meg a tyúktól!"
Ez pedig kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"

Az őz is megijed, a róka is megijed,
Farkas is megijed, hatan futnak együtt,
S elérnek estére, rengeteg erdőbe:
Ott is csak szaladnak, tüskén, bokron, árkon,
Előre, előre, se' látnak, se' hallnak,
S mind a hat belehull a farkasverembe.
De egyik sem bánja, nem kell már szaladni,
Legalább pihennek, elalusznak szépen.

Virradóra kelve búra fordul kedvök,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni,
Ehetnék mindegyik, kiváltképp a farkas.
"Mondanék én egyet, kettő lesz belőle!" -
Így beszél a farkas. "Halljuk" - mond a róka,
"Bizony csak azt mondom, akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre!"
Mindegyik rámondja: "Jó lesz biz'a, jó lesz!"
Feláll hát a farkas, s elkezd így ítélni:
"Farkas-barkas, az is szép,
Róka-bóka, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyulam-bulam, az is szép,
Kakas-bakas, az is szép,
Tyúkom-búkom, jaj be rút!

Megették a tyúkot, de biz meg se kottyant,
Elfútta hát újra nótáját a farkas:
Kakast is megették, s elaludtak szépen.
Virradóra kelve ismét csak búsulnak,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni.
"Most is csak azt mondom - így beszél a farkas -
Még egyszer azt mondom, akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre."
Mindegyik rámondja: "Jó lesz biz'a, jó lesz!"
Feláll hát a farkas, s elkezd így ítélni:
"Farkas-barkas, az is szép,
Róka-bóka, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyulam-bulam, jaj be rút!"

Megették a nyulat, másnap meg az őzet,
Földre heveredtek, elaludt a farkas,
Nem alszik a róka, így is, úgy is próbál,
Jaj, de nincs mit tenni, nem lehet kimenni.

Fejét megvakarja, leereszti farkát,
Gondolja magában: "Rám jő a sor holnap,
Jobb lesz megelőzni, valami szép módon."
Azért még sötétben rákezdi a nótát:
"Róka-bóka, az is szép,
Farkas-barkas, jaj be rút!"
Enné már a farkast, farkas is fölébred:
"Nem úgy van a nóta, másképp van a nóta,
Így van az a nóta." S megette a rókát.
Egyedül a farkas a farkasveremben,
Már hiába tudja legjobban a nótát,
Kurta lett a nóta, elfogyott a nóta,
De azért csak fújja, fújja ordítozva,
Reggel, este, éjjel, délre, vacsorára,
Mai nap is hallszik rengeteg erdőben.

Cifra palota

1. Három szabó legényke
2. Ábécédé-nóta
3. Álomszuszék
4. Hopp, Juliska
5. Sárga csikó
6. Az árgyélus kismadár
7. Kiugrott a gombóc
8. Este van már
9. Fut a bácsu ló után
10. Kis kece lányom
11. Kispiricsi faluvégen
12. Csillagok csillagok
13. Ha felmegyek a budai nagy hegyre
14. Elszaladt a kemence
15. Érik a szőlő
16. Tavaszi szél
17. A faragószék nótája
18. Ébresztő
19. Egy boszorka van
20. Hej, Dunáról fúj a szél
21. Hidló végén
22. Cifra palota

http://rapidshare.com/files/354573322/Cifra_palota_-_CD__45__.zip