Én nagyon szerettem.
Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Én nagyon szerettem.
Verses mesék
Tóth Anna
Bodri a dzsungelben
Tóth Anna
Bodri a dzsungelben
Kutyus vagyok, nevem Bodri.
Hová jöttem kalandozni?
Repülővel, messze földre,
Ágas-bogas őserdőbe.
Mivel utat nem találok,
Kardommal egy ösvényt vágok.
Bokor mögött áll a tapír,
Meg sem mozdul, csendben lapít.
- Szemeimmel gyengén látok.
Enni is csak éjjel járok.
Ne háborgass, engem kérlek,
Mindenkitől nagyon félek.
Nem zavarom, továbbmegyek.
Dzsungel zöldjét vágom-nyesem.
Zajomtól a fa gallyáról
Röpködnek a papagájok.
Lágy szellőtől levél zizeg?
Előttem egy kígyó sziszeg!
Hegyes fogam mutogatom,
S jó hangosan megugatom.
Menekül a szegény pára.
Ennyi lecke elég mára!
Majmok vígan üvöltöznek,
Hős kutyaként üdvözölnek.
Őserdőben elkísérnek.
Megmutatják, hogyan élnek.
Lombsátor az ő lakásuk,
Falevél a puha ágyuk.
Elhallgat a madárének.
Zümmögése sincs a légynek.
- Ki bujkál ott? Tán egy macska?
Milyen nagyra nőtt a mancsa!
Megkergessem? Elzavarjam?
Kioktatnak: inkább hagyjam!
Tigris az, és jobb, ha félek,
Tőle sok jót ne reméljek.
Reccsennek az ágak, lombok.
Fut a tigris hanyatt-homlok.
Megjöttek az elefántok,
Kutyust eddig egy se látott.
Körüljárnak, figyelgetnek.
Nagy fülükkel integetnek.
Ormányukkal szagolgatnak,
Köszöntésképp hajolgatnak
Én is magam bemutatom.
Elmondom, hogy messze lakom.
Haza vágyom elég régen,
Szavannában vár a gépem.
Repülőmig velem jönnek.
Átkarolva elköszönnek.
Fent az égen csíkot húzok
Szívalakban, így búcsúzom.
Hová jöttem kalandozni?
Repülővel, messze földre,
Ágas-bogas őserdőbe.
Mivel utat nem találok,
Kardommal egy ösvényt vágok.
Bokor mögött áll a tapír,
Meg sem mozdul, csendben lapít.
- Szemeimmel gyengén látok.
Enni is csak éjjel járok.
Ne háborgass, engem kérlek,
Mindenkitől nagyon félek.
Nem zavarom, továbbmegyek.
Dzsungel zöldjét vágom-nyesem.
Zajomtól a fa gallyáról
Röpködnek a papagájok.
Lágy szellőtől levél zizeg?
Előttem egy kígyó sziszeg!
Hegyes fogam mutogatom,
S jó hangosan megugatom.
Menekül a szegény pára.
Ennyi lecke elég mára!
Majmok vígan üvöltöznek,
Hős kutyaként üdvözölnek.
Őserdőben elkísérnek.
Megmutatják, hogyan élnek.
Lombsátor az ő lakásuk,
Falevél a puha ágyuk.
Elhallgat a madárének.
Zümmögése sincs a légynek.
- Ki bujkál ott? Tán egy macska?
Milyen nagyra nőtt a mancsa!
Megkergessem? Elzavarjam?
Kioktatnak: inkább hagyjam!
Tigris az, és jobb, ha félek,
Tőle sok jót ne reméljek.
Reccsennek az ágak, lombok.
Fut a tigris hanyatt-homlok.
Megjöttek az elefántok,
Kutyust eddig egy se látott.
Körüljárnak, figyelgetnek.
Nagy fülükkel integetnek.
Ormányukkal szagolgatnak,
Köszöntésképp hajolgatnak
Én is magam bemutatom.
Elmondom, hogy messze lakom.
Haza vágyom elég régen,
Szavannában vár a gépem.
Repülőmig velem jönnek.
Átkarolva elköszönnek.
Fent az égen csíkot húzok
Szívalakban, így búcsúzom.
Gólyás versek
A gólya
Ha tavasz jön, megérkezem.
Illatát is belélegzem.
Ha elő jön a meleg nyár,
Reám kék ég, hét határ vár.
S ha megjön a rozsdás ősz újra,
S a szél a leveleket mind lefúja,
Holdas éjjel útra kelek,
Itthon hidegek a telek.
Télen lent lakom messze délen.
De tavasszal újra visszajövök,
Ez az én hazám, itt vagyok otthon,
Idekötnek a rögök.
Buda Ferenc: Gólya
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízben térdig lábol.
Most ide pillant, most oda – nézd!
Csőribe kapja a béka vitézt!
Donászy Magda: Gólya
Híres csizmám piros, kényes.
Nem kefélem, mégis fényes.
Pedig sokszor térdig sár van,
Hol én járok, a mocsárban.
Ha a békák kuruttyolnak,
Vége a jó nyugalomnak.
Erre olyan mérges leszek,
Vacsorára békát eszek.
Úgy köszönök, ha felkelek:
Jó reggelt: kelep, kelep!
A gólya
Gólya bácsi, gólya bácsi
Álljon meg egy szóra,
Mondja csak meg
Miért járogat a tóra?
Hát csak azért kedves öcsém
Mert jó ám ott lenni,
Lehet jó sok gyíkot,
Békacombot enni.
Hej de piros, hej de csinos
A gólya csizmája,
Épp ilyen csizma kéne
Zsuzsika lábára.
- Gólyamadár eladó-e
Ez a piros csizma?
Nem eladó kérem
Ez a piros csizma,
Piros csizma az én büszkeségem.
A gólya
Ha tavasz jön, megérkezem.
Illatát is belélegzem.
Ha elő jön a meleg nyár,
Reám kék ég, hét határ vár.
S ha megjön a rozsdás ősz újra,
S a szél a leveleket mind lefúja,
Holdas éjjel útra kelek,
Itthon hidegek a telek.
Télen lent lakom messze délen.
De tavasszal újra visszajövök,
Ez az én hazám, itt vagyok otthon,
Idekötnek a rögök.
Buda Ferenc: Gólya
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízben térdig lábol.
Most ide pillant, most oda – nézd!
Csőribe kapja a béka vitézt!
Donászy Magda: Gólya
Híres csizmám piros, kényes.
Nem kefélem, mégis fényes.
Pedig sokszor térdig sár van,
Hol én járok, a mocsárban.
Ha a békák kuruttyolnak,
Vége a jó nyugalomnak.
Erre olyan mérges leszek,
Vacsorára békát eszek.
Úgy köszönök, ha felkelek:
Jó reggelt: kelep, kelep!
A gólya
Gólya bácsi, gólya bácsi
Álljon meg egy szóra,
Mondja csak meg
Miért járogat a tóra?
Hát csak azért kedves öcsém
Mert jó ám ott lenni,
Lehet jó sok gyíkot,
Békacombot enni.
Hej de piros, hej de csinos
A gólya csizmája,
Épp ilyen csizma kéne
Zsuzsika lábára.
- Gólyamadár eladó-e
Ez a piros csizma?
Nem eladó kérem
Ez a piros csizma,
Piros csizma az én büszkeségem.
Kerekecske-dombocska
Kerekecske-dombocska
Kiscsoportosoknak
Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem.
Ha kinyitom – akkor sincs, ha becsukom – akkor sincs.
De most mutasd: hol a tiéd?
Most majd én nézek a tenyeredbe!
Meglátom, mi búvik benne...
Ó, hát itt sokminden van! Van egy kis házacska, házacska mellet kertecske, kertecskében kutacska, abból iszik egy nyulacska.
Jót ivott a nyulacska.
Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacska! Hogy lehetne bemenni? Házacskában aludni?
Körbejárja, kerülgeti, de azt ajtót csak nem leli.
Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó, hopp! – de itt egy kicsi ablak!
Odamegy az ablakhoz, kapirgálja, kopogtatja, aztán bátran bezörget.
Ám a házból egy mérges hang azt kiáltja:
-Kuvik! kuvik! Ki jár itt? Zöld a szemem, világít!
Megijedt a nyulacska.
Ide szalad, oda fut, de előbbre mégse jut.
Kerekecse-dombocska – itt szalad a nyulacska!
Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál.
Erre-erre, zöld mezőre, jó forrásra, legelőre.
Ide ugrik, oda ugrik – itt elbújik, ott felbukik,
Bokor alatt megbúvik!
Búvik, búvik, furakodik!
Ott nem látja meg a kuvik, aki kicsi házban lakik...
Kuvik, kuvik – vik-vik-vik!
Kerekecske-dombocska
Kiscsoportosoknak
Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem.
Ha kinyitom – akkor sincs, ha becsukom – akkor sincs.
De most mutasd: hol a tiéd?
Most majd én nézek a tenyeredbe!
Meglátom, mi búvik benne...
Ó, hát itt sokminden van! Van egy kis házacska, házacska mellet kertecske, kertecskében kutacska, abból iszik egy nyulacska.
Jót ivott a nyulacska.
Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacska! Hogy lehetne bemenni? Házacskában aludni?
Körbejárja, kerülgeti, de azt ajtót csak nem leli.
Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó, hopp! – de itt egy kicsi ablak!
Odamegy az ablakhoz, kapirgálja, kopogtatja, aztán bátran bezörget.
Ám a házból egy mérges hang azt kiáltja:
-Kuvik! kuvik! Ki jár itt? Zöld a szemem, világít!
Megijedt a nyulacska.
Ide szalad, oda fut, de előbbre mégse jut.
Kerekecse-dombocska – itt szalad a nyulacska!
Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál.
Erre-erre, zöld mezőre, jó forrásra, legelőre.
Ide ugrik, oda ugrik – itt elbújik, ott felbukik,
Bokor alatt megbúvik!
Búvik, búvik, furakodik!
Ott nem látja meg a kuvik, aki kicsi házban lakik...
Kuvik, kuvik – vik-vik-vik!
Sziasztok!
Gyors segítségre lenne szükségem! "Kánya fesztivál" nevű rendezvényre készülünk, ehhez keresek madaras verseket. (Tavaly elnyerte a fiam a különdíjat a Kígyó és a fecske c. mesével, idén verset kell vinni, és még nem találtam meg az "igazit":-( ) Előre is köszi a segítséget!
Kitty
Gyors segítségre lenne szükségem! "Kánya fesztivál" nevű rendezvényre készülünk, ehhez keresek madaras verseket. (Tavaly elnyerte a fiam a különdíjat a Kígyó és a fecske c. mesével, idén verset kell vinni, és még nem találtam meg az "igazit":-( ) Előre is köszi a segítséget!
Kitty
- Státusza
Hasonló témák
