Versek

Bornemisza Endre: Kiszámoló; Bornemisza Endre: Katicabogár

Bornemisza Endre: Kiszámoló

Görögdinnye, török tök,
szerda után csütörtök,
török-börök hömbörög,
egy zsák diót megtörök,
csörgő-börgő mogyoró,
te leszel most a fogó!

Bornemisza Endre: Katicabogár

Katicabogár,
katicabogár,
ne a fűre szállj,
a kezemre szállj,
hadd számláljam
sok kis pettyed,
- szép színeid
mivel fested? -
hadd simítsam
pici hátad,
s aztán újra
tárd ki szárnyad -
repülj,
messze szállj,
katicabogár!

Csorba Piroska: A testvérem

Apa ma hazajött a kórházból
anyával, meg egy pólyába
csomagolt izével.
Meg van a véleményem róluk!
Még egy rendes testvért sem tudtak
hozni nekem! Ez beszélni sosem tud!
Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.
Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,
mint a macska, de azért még sem tetszik.
Holnapig még várok, hátha megnő,
de, ha nem, akkor kicserélem.

Csorba Piroska: Ha megnövök

Csorba Piroska: Ha megnövök


Ha megnövök, elveszem anyát
feleségül. A piros ruháját veszi
fel, abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy
igazi tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit, utána haza rollerezünk.
Ha szó fogad, az apu is elkísérheti.
Jól fogunk élni! Anya mindig mesél,
én meg szelídítek neki
egy vad oroszlánt.

Péter Erika: Pitypang

Gazdag Erzsi: Pitypangok

Kányádi Sándor- Küküllő kalendárium I.

Őszelő

Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.

Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.

Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.

Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.

Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.


Ősz

Reszket a Küküllő,
sovány, hórihorgas;
félő, hogy egy kortyra
kiinná a szarvas.

Kiálló kövek közt
kering, citerázgat;
üggyel-bajjal tudja
átfolyni a gátat.

Biztatgatja a nap,
régi jó barátja:
sugarait olykor
belé-belémártja.

S amikor elfárad,
szíves vontatónak
a fürge halacskák
elébe fogóznak.

S a parti fűzfák is
mind előredőlnek,
mutatják az utat
a vén Küküllőnek.


Őszutó

Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.

Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki-,
hol meg betakarják.

Jó volna egy tartós
eső biztatólag
a megridegedett,
soványka folyónak.

Örülne a gát is,
fölgyűlt a postája.
A Maros a füzek
levelét rég várja.

És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.

Frederik, a kis elefánt Írta:Jan Cornelius,

Darázs Endre: Csupa sár

Darázs Endre: Csupa sár


Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.

„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”

Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.

Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”

Birtalan Ferenc: Üzenet

Birtalan Ferenc: Üzenet


Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallhatom.

Bokrok alján sárgacsőr,
öreg rigót így gyötör:

- Hát az Ősz, az micsoda?
- Szélkabátban muzsika.

- Hát a másik, az a tél?
- Jégvilágon hófedél.

- Hát a Tavasz, mondd el azt?!
- Lombzivatar, fényt fakaszt.

- És ez a kert, ez a Nyár?
- Eltaláltad, kismadár.

Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallgatom.

Nyisd ki jól a füledet.
Száll ezernyi üzenet.

Döbrentey Ildikó: Manósapka

Döbrentey Ildikó: Manósapka



Itt e csúcsos manósapka,
minden mesék varázslatja!
Kapd el mostan, húzd fel gyorsan,
légy manó egy pillanatra!

Surranj vélem mohos fába,
mohos fának mély odvába.
Járjunk ott egy manótáncot:
hippen-huppan, mind úgy járja.

Fejünkön a manósapka:
messzeszállunk száz kalandra.
Majd, ha véget ér az álom,
visszatérünk virradatra.

Fekete Annamária: Rókabánat

Fekete Annamária: Rókabánat


Róka Peti sonkát evett,
hasa jól kikerekedett,
S így szólt: az ebédnek vége,
most már egy kis mozgás kéne.
Elővett egy labdát, pöttyöst,
és megkérte a sün öcsköst,
focizzanak egy nagyot.
Itt a labda, rúghatod!

Ugrott erre, szökkent arra,
pattogott a pöttyös labda.
Egyszer aztán véletlenül,
a labda helyére sün került.
Peti orrát tüske szúrta,
így lett a focimeccs oly kurta.

A.A.Milne: Magány

A.A.Milne: Magány

Van egy kis házam, odamegyek,
ha túl sok ember zavar,
van egy kis házam, odamegyek,
hol senki sincs velem;
hová senki nem szólhat át,
hol senki se mondja:"nem",
hol mást se mond, ahol tehát
csak én vagyok jelen.

A.A. Milne: A masiniszta

A.A. Milne: A masiniszta

Mit? Eső?
Üsse kő!
Itt hozom
vonatom!
Féke is
van remek:
kurta kis
kóc-zsineg,
s lám csak, így
működik:
rugón ha
fennakad,
goromba
hangot ad,
s mind megáll
a kerék,
mintha fék
tartaná,
valódi,
nem ilyen
semmilyen
kanóc, ni!
Hát így eljátszom szépen,
ha odakint esik.
Jó is volna a fékem,
de jaj, nem működik.

A.A.Milne: Bundás medve

A.A.Milne: Bundás medve

Ha én medve volnék,
méghozzá nagy,
avval nem gondolnék,
esik-e vagy fagy;
nem sokat törődném,
fagyik-e vagy es-
befedne a jó prém,
méghozzá nemes!

Mert prémcsizmám volna és prémtakaróm,
barna prémből sapkám, mikor akarom,
szőrkesztyűbe bújna négy mancsom húsz körme,
államat is fedné a dús barna szőrme.
Roppant barna szőrcsuklyával a fejem felett
nagy prémágyban aludnám át az egész telet.

A.A.Milne: Páncélos lovag

A.A.Milne: Páncélos lovag

Ha páncélos lovag vagyok,
csatolok ragyogó vértet-sisakot;
szétnézek, merre vár merész
bajvívás vagy rabszöktetés,
sárkány oduból kit menthetek?
Legyőzve sorra a szörnyeket.
És néha, mikor viaskodom,
"Hadd győzzenek"- már-már hagyom.
S aztán mégse. Jobb is talán,
hisz: sárkányok. S egyáltalán...

A.A. Milne: A barát

A.A. Milne: A barát

Sok ember van, ki mindig csak kérdezget sokat,
királyok nevét, dátumot s más furcsa dolgokat,
a válasz: Félshiling vagy Százhüvelyk; s a nagyok,
tudom, butának hisznek, ha rossz választ adok.

Ezért Micimackóval suttogunk, ő ragyog:
"Én ezt mondom, de hogy helyes, abban Tamás vagyok."
És így aztán, hogy mit mond, mindegy is, azt hiszem,
mert ha így van, igazam van,s nem én szóltam, ha nem.

A.A. Milne: Gondolat

A.A. Milne: Gondolat

Ha én lennék a Janika, a Janika meg: én,
veszítene-e valaki ezen a cserén?
Ő lenne hatéves, én három,
s rajta lenne a nadrágom.

A.A. Milne: Hintadal

A.A. Milne: Hintadal

Lendül fölfele gyors hintám,
magasra száll.
A föld királya lettem, lám,
meg az egeké.
Városon, erdőn lettem, lám,
király.
Lendül felfele gyors hintám...
S már száll lefelé.

A.A. Milne: Reggeli séta

A.A. Milne: Reggeli séta

Ha Annával sétálni megyünk,
kézenfogva beszélgetünk:
hogy mi lesz vele és velem,
majd úgy...negyvenkét évesen.

A.A. Milne: A szél hova fut...

A.A. Milne: A szél hova fut...

Senki meg nem mondja,
mit senki se tud,
hogy a szél honnan jön
és hova fut.