Versek

Verseginé

Állandó Tag
Állandó Tag
Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
A gyerekdal
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.


Hollósvölgyi Iván-os változat
Torkomon olvasztott Boci folyjon,
tejcsokoládé, híres márka,
utcai sarkon nyitva a boltom
van hogy azért nincs, mert épp zárva.
Bérem a Szerk.-től borsos előleg,
penzumom Ágnes szabja ki sorba,
jussom, vén tejivó-kerülőnek:
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.
Ott kézcsókom a boltosnőnek,
Madame, ön régen titkos arám,
felpiszkál az a foltos bőre,
leszek ÁFA az ön plasztik kosarán.
Klumpái kegyednek szűzi uszályok,
vizeimre ma őket ereszteni dolga,
Madame, én kegyedért, Krisztusra, muszájok
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.
Áhitom, átkom elérje a boltost,
két füle, vesszeje hulljon a porba,
addig meg majd lesz, ami volt most:
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.
 

Verseginé

Állandó Tag
Állandó Tag
Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
A gyerekdal
Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.


Csokonai Vitéz Mihály
Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, mért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?
Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról leugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.
Ám miolta nyögdegélnek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Fülevesztett szerelem?
Varró Dániel-es változat
Hol vagy fületlen ifjuságom, ó?
Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak?
És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó,
ahol nyuszit pusziltam uszkve százat?
Hol vagy szerelmem, kis bocivirág,
kit óvtalak, ne bántsanak bacik,
kit hívtalak macik becenevén,
ha hapciztál, varrtam neked nacit.
S most túl puszin, nyuszin, és túl focin,
itt állok partedlim levetve, pőrén,
s ha kérditek, hány bőr van egy bocin,
azt mondom: hány kis folt van még a bőrén…
Az egész világ egy nagy tehenészet –
én meg csak állok itt, és heherészek.
 

Verseginé

Állandó Tag
Állandó Tag
Varró Dani - Lecsöppenő Kecsöp Benő


Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.
 

Verseginé

Állandó Tag
Állandó Tag



Varró Dánel:
Büfé
Na látod mint e tétován tekergő
Üres felét takargató csiga
Úgy vergődöm mignonra hullt tepertő
Házamra többé nem lelek soha
Úgy bőgök érted mint a tej ha kábé
Ezer tehénke múltja egybeolvad
Meg úgy kesergek érted mint a kávé
Szívembe szórt horoszkópos cukor vagy
Na látod én is így sülök pirosra
Mosolynyi szendvicsekre kent husok
Te árva szösz napocska csillagocska
Belém ragadsz akár a jambusok
Betölt a nyár kicsordul és lecsöppen
Üvegszilánk az alvadó kecsöpben
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
B. Radó Lili: Megérett a mogyoró

Kis mókus az idejét
odújában tölti,
harkályapó bekopog,
kipi-kopi jöjj ki!

Ide figyelj kiskomám,
nagy hírt hozok néked,
siess, mert a mogyoró,
mind egy szemig érett.
 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán: Levél

Nézzétek csak, mit hoz a szél,
nem akármilyen falevél:
nem itten hullt le a fáról,
gólya küldi Afrikából.

Gólya küldi a levelet,
szél leejti falu felett,
füstölgő kémény felkapja,
gólyaírást elolvassa.

A levélben mi is lehet?
Elmondom én, figyeljetek:
"Megérkeztem Afrikába,
örök napsütés honába.

Mégis, mégis csak azt várom:
az idő tavaszra váljon,
kis falumba visszatérjek,
kéménytetőn rakjak fészket."

 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Zelk Zoltán: Október


Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de o vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.

 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
Verses mese

Móricz Zsigmond: Kecskéék és a farkas

Domboldalon kicsi ház,
ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg!...

– Jaj de kár – szól Kecske néni –,
énnekem is el kell menni,
vigyázzatok, jó fiaim,
ha nem leszek itthon,
erre jár a gonosz Farkas,
be ne jöjjön titkon.

A két gida megígéri,
s így folytatja Kecske néni:

– Az ajtót jól bezárjátok,
senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak, fehér az én lábam,
majd én ezt bedugom,
hogyha megint hazajövök,
nektek a kulcslyukon.

Megérti a két kisgida
s így folytatja Kecske mama:

– Ha valaki dörömbözne,
kiáltsatok, hogy: Nem jössz be!
De ha édesanyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!
Ha bedugom, kinyitjátok,
nem jut be farkas hozzátok!

A gidák ígérik roppant,
Kecske anyó vígan toppant.
De most jön a farkas, s fülel
a kulcslyukon hosszú füllel!

– Megismertek, ha szólok is,
édes nektek a hangom is!
Ezt mondom én majd odakinn:
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

Megöleli két gidáját,
megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog,
és a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik,
és egy cseppet sem aggódik!

Jön mindjárt a Farkas koma,
vastag hangon ezt mormogja:
– Anyátok vagyok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

A két gida csodálkozik,
ezt a hangot nem ismerik!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!...
Juj, fekete, farkas vagy!
Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! A farkas ámul-bámul,
az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
hogy a gidákon kifogjon?

Elsiet a szemétdombra,
ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
hogy rászedje a két gidácskát!
Újra zörget a kis házba,
és rákezd a mondókára:

– Itt van anyátok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!

Farkas koma be is dugja,
a két gida megbámulja,
mit tegyenek, hiszen fehér,
az ő eszük nem messze ér!

Kinyitják neki az ajtót,
benn a farkas gonosz fattya,
Mind a kettőt hamm, bekapja!
És azt mondja: Ej de jó vót!

Magára zárja a házat,
úgy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
a kémény alatt nagy hassal!

Jön a kecskeanyó végre,
zörget az ajtón így kérve:
– Anyuskátok van idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!

Hát morog-dörmög az ordas,
csalogat a gonosz farkas:
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!

Kecske néni megijed,
hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
farkas fekszik a suton.

Friss eszével egyet gondol:
– No, farkas, te csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre szaladt,
s két gidától dagadt hasra,
le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak megesett,
hogy a kecske ráesett.

Abb' a percbe kipukkant,
két kisgida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
ásítoztak és szepegtek:
– Anyukám még ne kőts fel,
úgy aludtam, mint a tej.

De bezzeg anyjok örül,
S jár két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, Kecske bátya,
a kipukkant farkast látja.

Elmondják, hogy-mint ese.
Kacajnak nincs vége se,
így végződik a mese.

 

Szerzsike

Állandó Tag
Állandó Tag
NAGY LÁSZLÓ DIÓVERÉS

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.


 

Zsanika22

Állandó Tag
Állandó Tag
Csip-csip csóka
Vak varjúcska
Komám asszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda
Tyúkok ülnek rajta
Hess-hess-hess-hess-hess.
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Horváth Ilona Gesztenye

gesztenye.gif



Horváth Ilona
Gesztenye

Kipp, kopp
mi kopog?
A gesztenye
lepotyog.
Szúrós burkát
kinyitotta,
gyümölcsét meg
potyogtatja.
Szedjük össze
a kosárba,
majd jó lesz
az óvodába.
A gyerekek
nekilátnak.
Sok-sok
csodát
fabrikálnak.​
 

ovoka

Állandó Tag
Állandó Tag
Váradi Erzsébet: Lánc, lánc, eszterlánc

Váradi Erzsébet: Lánc, lánc, eszterlánc

Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
add a kezed a kezembe
álljunk be a sorba.
Sorból lesz a karika, karika,
pördüljünk, mint a csiga -
búgócsigát játszunk.

Lánc, lánc, eszterlánc,
leguggolva járunk,
csípőn van a két kezünk és
egyre kiabálunk.
Nőttél volna nagyobbra, nagyobbra,
nem járnál most guggolva.
Gyorsan talpra állunk.

Lánc, lánc, óriáslánc
nyújtott kézzel járunk,
messze látunk a magasból
s körbe kukucskálunk,
hétmérföldes a csizmánk, a csizmánk,
nagyot lép az óriás ám -
lábujjhegyre állunk.

Lánc, lánc, medvetánc
fogd a bokád gyorsan,
ingatja nagy buksi fejét
medve apó zordan.
Lent van a sok szamóca, szamóca
a méz fönt az odúban -
gyorsan fára mászunk.

Lánc, lánc, eszterlánc
óvatosan járunk
lesünk jobbra, lesünk balra,
hátha cicát látunk.
Jobbra nincsen a cica, a cica
balra ott a bajusza -
fuss, amerre látunk.
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
tranta julianna: Csigacsapás

egyszer történt, nagyon régen,
nyisd ki füled, elmesélem:
Ballagtam az óvodába
csupazsebes nagykabátba’.
ímmel-ámmal lépegettem,
lábam elé nézegettem,
itt is, ott is csiga mászott,
amerre a szemem látott.

-körülöttem száz csiga,
gyertek velem oviba!
Van ott játék, kacagás,
gyertek velem, indulás!

A csigákat összeszedtem,
minden zsebem tele tettem,
vittem őket óvodába,
ne maradjanak a sárba’.
Kincseimnek, hogy örültem,
egész úton énekeltem:

„csigabiga gyere ki,
ég a házad ide ki!”

mikor az oviba értem,
óvónéni mesélt éppen.
Kabátom fogasra dobtam,
mesét hallgatni szaladtam,
mese szárnyán elrepültünk,
kerekerdőt megkerültünk,
építettünk tornyot, várat,
kását főztünk a babáknak,
kakaót és kiflit ettem,
kabátom is elfeledtem.
De hirtelen a nagy csöndbe,
dadus néni kiáltott be:

égszakadás, földindulás,
nyakunkon a csigacsapás!
Gyertek gyorsan gyerekek,
de óvatosak legyetek!

Száz óvodás uzsgyi, futott,
óvónéni csodálkozott:
-mi történt az öltözőbe’?
Csigasereg költözött be?
Pad alatt és pad fölött,
csiga volt a szék mögött,
csiga mászott függöny rojtján,
virág öcsi sapka bojtján,
kis katica cipellőjén,
nyakó kende nyakkendőjén,
képkereten, képszögön,
terítőn és dísztökön.
óvódások, hogy örültek,
egytől-egyig énekeltek:

„csigabiga gyere ki,
ég a házad ide ki!”

én csak ültem megszeppenve,
egy csiga sem volt zsebembe’.




ezt még sosem hallottam! Tündéri! Tuti, hogy megtanítom a nagyoknak!!!! Köszi!!!
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
galagonya_thumb.jpg



weöres sándor:
galagonya

őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.


ez egy örök vers! Ritmusa miatt imádják leginkább a gyerekek.
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o>
<o:p> csak így tudtam;)</o>
<o:p></o>
mezei andrás: Apja és fia<o:p></o>
ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.<o:p></o>

még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom, hol meg apja.<o:p></o>

azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.<o:p></o>

<o:p></o>
<o:p> </o>
<o:p> </o>
móra ferenc: Este<o:p></o>
este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.<o:p></o>

szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.<o:p></o>

homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.<o:p></o>

virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.<o:p></o>

mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:<o:p></o>

"volt egy szegény ember
nagy meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…"<o:p></o>

<o:p> </o>
<o:p> </o>
<o:p> </o>
gárdonyi géza: Mikor a gyermek…<o:p></o>

mikor a gyermek gőgicsél,
az isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
mit gondol? Mit mond? Mit nevet?<o:p></o>

s mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
de őt nem érti senkisem.<o:p></o>

hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.<o:p></o>

<o:p> </o>
fehér ferenc: Kívánság egy mondatban<o:p></o>
te olyan jó vagy, apu,<o:p></o>
ma este olyan sokat meséltél,<o:p></o>
pedig tudom, korán kelsz majd megint,<o:p></o>
nem talállak, mire fölébredek;<o:p></o>
ezért jó leszek, nem is kívánom már, <o:p></o>
hogy hozzál nyílvesszőt meg pisztolyt,<o:p></o>
inkább azt, hogy valóra váljék ma esti meséd:<o:p></o>
a víz sose érjen föl addig a cölöpkunyhóig,<o:p></o>
amelyikben az a néger fiúcska lakik,<o:p></o>
a riksa-kuli kisfia bárcsak megvehetné<o:p></o>
azt a motort apukájának,<o:p></o>
a jegesmackó menjen ma éjszakára<o:p></o>
abba az eszkimókunyhóba,<o:p></o>
és takarja bundájába a gyerekeket,<o:p></o>
és ha tudsz, szóljál apu,<o:p></o>
hogy jó vastag papírra nyomják<o:p></o>
eztán az újságot abban a messzi városban,<o:p></o>
ahol újságpapírral takaróznak a gyerekek, <o:p></o>
mert te olyan jó vagy, apu.<o:p></o>
<o:p></o>
bartos erika: Apák<o:p></o>
barnaszemű édesapám
úgy szólítom: Apuka,
apuka visz minden reggel
kocsival az oviba.<o:p></o>

apukámnak apukáját
úgy hívom, hogy nagyapa,
nagyapának van egy régi
ezüstszínű vonata.<o:p></o>

nagyapának apukáját
úgy hívom, hogy dédapa,
dédapa már bottal jár és
kevesebb lett a haja.<o:p></o>

dédapának apukáját
úgy hívják, hogy ükapa,
volt egy kicsi birkanyája,
benne harminc barika.<o:p></o>

ükapának apukáját
úgy hívják, hogy szépapa,
szélmalomban lisztet őrölt,
szép legény volt valaha.<o:p></o>

szépapának apukáját
úgy hívják, hogy ópapa,
őt látom egy régi képen,
nagyon délceg katona.<o:p></o>

amikor majd gyermekem lesz,
akkor leszek apuka,
apukámból nagyapa lesz,
nagyapámból dédapa.<o:p></o>

apuka és nagyapa és
dédapa és ükapa,
szépapa és ópapa is
egymásnak mind rokona.
<o:p> </o>
bartos erika: Apához<o:p></o>
mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!<o:p></o>

mondd el nekem, milyen érzés
apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?<o:p></o>

jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?<o:p></o>

jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!<o:p></o>

rajzoltam egy képet neked,
te vagy rajta, nézd meg!
én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak téged!<o:p></o>

örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben<o:p></o>


idén bartos erika versét tanítottam meg a kisfiamnak. Mikor elmondta édesapjának....hát, könnyes lett az apu szeme....
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
zöld fű között pipitér,
ráugrott egy kis egér.
Kis egér, kis egér,
letörött a pipitér.​

sírdogál a pipitér,
rosszat tettél kis egér.
Pipitér, pipitér,
életed most véget ér.​

megijedt a kis egér,
sajnálja a pipitért.
Kis egér, kis egér,
gyógyítsd meg a pipitért.​

elszaladt a kis egér,
varázsfűvel visszatér.
Pipitér, pipitér,
meggyógyít a kisegér.​

meggyógyult a pipitér,
mosolyog a kis egér.
Pipitér, kis egér,
mesétek most véget ér.​



nagyon édes! :d
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
hüvelykujjam piacra ment (magyar népköltés)

hüvelyujjam piacra ment,
mutatóujjam itthon maradt,
középső ujjam kap finom cseresznyét,
gyűrűsujjam semmit sem kap,
kicsi visít nagyot,
én is, én is éhes vagyok.


ezt mi malaccal szoktuk mondani:
Ez a malac piacra megy (hüvelykujjunkat mutatjuk)
ez itthon marad (mutató ujj)
ez kap finom pecsenyét (középső ujj)
ez semmit se kap (gyűrűs ujj)
ez a kicsi visít nagyot, (kis ujj)
ui, ui, éhes vagyok!
 

huncutka1974

Állandó Tag
Állandó Tag
januárban nagy a hó,
készülhet a hógolyó.
Februárban fú a szél,
meleg kabát sokat ér.
Márciusban süt a nap,
a hóvirág kibújhat.
áprilisban jön a nyúl,
piros tojás elgurul.
Májusban már tavasz van,
kint vagyunk a szabadban.
Júniusban jön a nyár,
meleg már a napsugár.
Júliusban aratunk,
szaporodik a magunk.
Augusztusban pihenünk,
egész nap csak henyélünk.
Szeptemberben berregnek,
iskolába csengetnek.
Októberben gesztenye,
koppanhat a fejünkre.
Novemberben jön a tél,
havat hord a hideg szél.
Decemberben karácsony,
csengő cseng a faágon.


ezt meg kell tanítanom a gyerekeknek! Nagyon jóóóóó!
 

Hasonló témák

Oldal tetejére