Tartsuk melegen a témát!-gay-ok, melegek, biszexuálisok, leszbikusok és mindenki MÁS

N

Naska

Vendég
Értsd, ahogy akarod!

Amikor zsidónak, cigánynak, melegnek a helye ugyanott volt: a koncentrációs táborban.

Paudits Béla
Az én szememmel, ha látnák
/Cabaret/
 
E

elke

Vendég
<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/3YGnHQVNbZM&hl=en_US&fs=1&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/3YGnHQVNbZM&hl=en_US&fs=1&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

A kikeresett YouTube-felvételen Mary Morgan hercegnői álomesküvőkhöz méltó, tollakkal és gyöngyökkel gazdagon kirakott, habos fehér ruhában lép fel egy elképesztően hatalmas előadóterem színpadára, hogy estjének záróakkordjaként elénekelje a Frank Sinatra által híressé tett „My Way” című örökzöld német nyelvű változatát. Ahogyan a hűségesen kísérő szalonzenekar a hegedűk közé csap, a kamera pedig egy lendületes ívben körbepásztáz a nézőtér sorain, a giccset szinte vágni lehet a levegőben. Egyértelmű, hogy csodálatos ruhájában, közönsége szeretetétől körbevéve, reflektorfényben fürdőzve Mary Morgan éppen azt valósítja meg, ami minden énekesnői karrierről álmodozó kislány – és a tükör előtt titokban anyja estélyi ruhájában pózoló kisfiú – örökre dédelgetett, s többnyire soha meg nem valósuló álma. Ám az első pár versszak után valami megváltozik. A színpad közepén sugárzó tünemény először káprázatos fülbevalóit és nyakékjét veszi le, s miután néhány verssor erejéig a kezében tartogatta a pompás ékszereket, most lerakja őket egy kis asztalra a mikrofon előtt, haját hátrasimítja, és leveszi a műszempilláit is.

Lélegzetvisszafojtva ültem a számítógép előtt. Noha pontosan tudtam, mi fog történni, mégse hihettem el, s kíváncsian figyeltem, meddig van bátorsága elmenni, holott a szempillák után már egyértelmű volt, hogy innen nincsen visszaút. A kis asztalról előkerült némi sminklemosó, majd az utolsó verszakokhoz közelítve lehullott a habos fehér ruha és a paróka is.

Egy közel hatvanéves, öreg és megfáradt férfi énekelte Sinatra slágerét.
S miközben a törékeny, immár egyetlen jellegtelen fekete nadrágban álló alakot az utolsó hangok elhalkulása után csaknem lesodorta a színpadról a közönségből felhangzó gigászi tapsvihar, hirtelen olyan abszurd gondolatok cikáztak a fejemben, hogy hiszen ha az énekes így leleplezte minden transzvesztita előadás nagy-nagy titkát és illúzióját, akkor ezek az emberek, akik most épp lelkesen széttapsolják magukat, pontosan tudják, hogy mit láttak az imént, s ennek ellenére tetszik nekik. Nem arról, vagy nem csak arról beszélek, hogy egy transzvesztita előadásnak mennyi esélye lenne ehhez hasonló sikerre Magyarországon, s hogy rajongásukban szétvernék-e mondjuk a Kongresszusi Központot vagy a Madách Színházat a közönség egyáltalán nem csak homoszexuális tagjai. Hanem hogy látnom kellett, ott és akkor Mary-Georgnak ez az átváltozása egyáltalán nem a szó klasszikus és vulgárfreudista értelmében vett maszklevétel volt, hiszen aki minimális lélektani érzékenységgel rendelkezik, annak számára nem lehet kétséges, hogy ha az „igazi” Georg Preuße személyiségére kíváncsi, akkor azt legalább annyira Mary Morgan ruháiban és sminkjében is kell keresnie, mint abban az öregedéstől lassanként széteső férfitestben, melyben a természet szeszélye folytán élnie adatott.

Ugyanakkor nem is arról van szó, hogy az „igazi” személyiség kizárólag a mesterséges, tehát szabad akaratból alakítható, átszabható, felöltöztethető Mary Morgan lenne, hiszen ebben az esetben éppúgy megengedhetetlen volna ez a nyílt színi metamorfózis. Míg az első hipotézis hazugsággá alacsonyítaná le az egész megelőző flitterparádét, ez a második a szánalmas nevetségességbe húzná le. Marad tehát a két oldal egyidejű affirmációja. Mary-Georg nem szentimentális öregember, aki időnként megtévesztésből primadonnának öltözik, de nem is az Istenek rosszízű tréfája folytán férfitestbe kényszerült díva, aki igazi önmagát csak többórás tollászkodás után képes megvalósítani. Hanem a kettő egyszerre. Hasadás, a fizikai adottságai és szellemi vágyai között tátongó szakadék foglya, aki ebből a vesztes helyzetből próbálja meg – sikerrel – kihozni, ami kihozható.

És ne értsük félre: itt egyáltalán nem valami nemek fölöttiről van szó, valami olyan „általános emberi” szintre emelné ezt az egészet, ahonnan immár „mindenki” számára érthető, mi és miért történik a színpadon. Ennél mélyebben már nem is turkálhatnánk a nemekben, közelebb aligha lehetnénk egyik és másik nem nagyon is specifikus adottságaihoz.
A látottak mindenki által érthető és átérezhető üzenete ugyanis éppen nem az a liberális humanizmus által oly sok ideje hangoztatott laposság, hogy mindegy, férfi vagy-e vagy nő, a lényeg mindössze az, hogy szeretni tudj, hiszen a végén úgyis mindannyian meghalunk. Sokkal inkább arról van szó, hogy sajnos és bizony: a férfiak férfiak, a nők nők, és sokszor nem is olyan egyszerű férfinak és/vagy nőnek lenni, valamint hogy az ember fizikai adottságai és lehetőségei egyáltalán nem mindig vannak összhangban a lelki vágyaival és alkatával. Hogy az a láthatatlan harc, amit ez a transzvesztita-show olyan látványosan és színpadiasan demonstrál, valójában mindannyiunkban ott dúl, legyünk bár olyan heteroszexuális férfiak, akik egyszer az életben szeretnének felnőtt létükre sírni, de képtelenek rá, vagy olyan nők, akiknek egyik pillanatról a másikra a maguk kezébe kell venni az életük irányítását, holott kislány koruktól kezdve nem erre nevelték őket.

Forrás: balbecbeach.freeblog.hu
 
T

TH6777

Vendég


<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet colSpan=3 align=middle>"Könnyű az értelemnek tanácsokat adni, de nehezen hallgat rájuk a szív: a szerelemnek nincs földrajza, tehát nem ismeri a határokat. Köthetsz rá súlyokat, hogy lesüllyedjen a fenekére; fölszáll és felszínre bukkan, s ez nem is lehet másképp; minden szerelem, mely elfér az emberben, szép és természetes, tehát csak a képmutatók mernek valakit hibáztatni azért, hogy mit szeret, vagy az érzelmi analfabéták, vagy azok az aggályoskodó irigyek, akik semmit se tudnak biztosan, s a nyílról, mely az ég felé mutat, azt hiszik, hogy a pokolba vezet."</TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Truman Capote



</TD></TR></TBODY></TABLE>​
Az önelfogadás és a másik elfogadása. Szülők és gyerekek!
​

Bevezetés. A láthatóság fontossága

A meleg nők és férfiak élete többé-kevésbé hasonló (vagy inkább hasonló módon különböző), mint a heteroszexuálisoké. A jellemző különbözőségek nagyrészt a homoszexualitás társadalmi megítélésének következményei. Sokan már kamaszkorukban észreveszik, tudják magukról, hogy a saját nemük iránt vonzódnak. Mások életük egy későbbi szakaszában, esetleg már házasságban élve fordulnak az azonos neműek felé, vagy legalábbis csak ekkor szembesülnek tudatosan ezzel az alternatívával. Természetesen nagyon sokan a biszexualitás valamilyen fokozatán állnak. A homo- vagy heteroszexualitást nem szélsőséges és merev kategóriákként, inkább valamilyen folyamatábraként szerencsés fölfogni, amely bármely irányban változhat is egy ember élete során.
A melegek arányát a társadalomban igen nehéz megbecsülni. A legtöbb becslés 5-8%-ról beszél. A nehézség egyfelől abból adódik, hogy sokaknak, különböző külső és belső gátak folytán egyáltalán nincs homoszexuális tapasztalata, noha vannak ilyen vágyai (amelyeket azonban szintén nem szívesen ismer be), másfelől jónéhány embernek élete során rendszeresen van meleg kapcsolata, azonban mégsem tekinti magát melegnek. Az sem mindegy, mennyit tudunk a választás lehetőségéről: azokban az országokban, ahol a társadalom toleránsabb, és több látható meleg és leszbikus van, ott azoknak a száma is nagyobb, akik már fiatalon rájönnek, hogy a nők vonzzák őket; nem okoz akkora megrázkódtatást az identitás felvállalása sem, mint ott, ahol a társadalom szűkebb korlátok közé szorítja a szexualitást és általában a nemi szerepeket, a heteroszexizmus sémái határozzák meg a látószöget, ott a „másságról” csak sztereotípiákban lehet gondolkodni.
Melegnek lenni gyakran azt jelenti, láthatatlannak lenni – legalábbis ami az ember magánéletét illeti. A reakciók kiszámíthatatlansága miatt sokszor inkább egyáltalán nem beszélünk olyasmiről, ami életünknek ezt a szféráját érintheti. Pedig ezzel voltaképpen megerősítjük a többség korlátozott tudását a meleg létezésről. Ha vállaljuk életünknek ezt a részét is, talán oldhatjuk az előítéleteket, és ezzel a saját életünkön is könnyítünk. Ehhez persze az kell, hogy magunkban már eljussunk egy pontig az előbújásban, szembenézzünk vonzódásainkkal – ezt azután tovább erősítheti egy elfogadó közeg. Az előbújás folyamata és élménye nagyon különböző lehet. Történhet gyorsan és gördülékenyen, de lehet hosszú és nehéz időszak, amely akár évekig is elhúzódhat. Környezetünk nagyon megkönnyítheti, de meg is nehezítheti az előbújást és következményeit. Sokan tartanak attól, hogy ha kiderül a melegségük, számukra fontos személyek elfordulnak majd tőlük. Jó esetben azonban az előbújás éppenséggel közelebb hozhat minket a körülöttünk lévő emberekhez.

Előbújás a szülőknek. Szempontok és támpontok

Nagyon kritikus pont a szülőknek való előbújás. Csak akkor kerülhet sor erre a folyamatra, ha magadban már tisztáztad nemi irányultságodat és megbékéltél vele. Ha te bizonytalan vagy, akkor a szüleid is elbizonytalanodnak, és nem fognak megbízni a döntésedben. Ha bűntudattal küszködsz és depressziós időszakaid vannak, inkább várj még, mielőtt a szüleiddel beszélnél. Az előbújás hallatlanul nagy energiát követelhet tőled; pozitív önértékelés és kitartás kell hozzá. Fontos, hogy legyen, aki támogat ebben az időszakban. Legyen egy ember vagy csoport, akihez bizalommal tudsz fordulni érzelmi támogatásért és megerősítésért, ha szüleid reakciója megvisel.
Lényeges, hogy elég tájékozott légy homoszexualitással kapcsolatban. Szüleid reakciója nyilván olyan ismereteken fog alapulni, amelyeket egy homofób (melegellenes) társadalom nyújtott nekik az életük során. Ha előzőleg valamennyire utánaolvastál a témának, segítségükre lehetsz majd azzal, hogy megbízható információkat hozol tudtukra.
Az otthoni légkör, a szüleidhez való viszonyod alapvető szempont az előbújásnál. Ha eddig jól megvoltál velük, és mindig is érezted a szeretetüket – és viszonoztad is –, bizonyára képesek lesznek megbirkózni azzal, hogy meleg vagy leszbikus vagy, még ha váratlanul éri is őket és megijednek. Ha van rá módod, hogy megválaszd, mikor beszélsz velük, fontold meg az időzítést. Olyan alkalmat válassz, amikor nem foglalja le őket túlságosan valamilyen családi vagy munkahelyi probléma.
Ha anyagi függésben élsz a szüleidtől, ha el tudod képzelni, hogy beszüntetik hozzájárulásukat tanulmányi költségeidhez vagy kitesznek a lakásból, esetleg várj addig, amíg ezzel nem tudnak már sakkban tartani.
Ha a társadalmi kérdéseket általában szélsőségesen ítélik meg, és mindenről a jó–rossz, erényes–bűnös végletek szerint gondolkodnak, felkészülhetsz rá, hogy komoly probléma lesz számukra szembenézni a nemi irányultságoddal. Ha viszont van bennük bizonyos rugalmasság, amikor más társadalmi kérdésekről alkotnak véleményt, akkor számíthatsz rá, hogy hajlandóak lesznek veled együtt ezt is feldolgozni.
Szüleidnek mindenképpen időre lesz szükségük, hogy megemésszék ezt a hírt, ha még nem tűnődtek rajta, mielőtt közölted volna velük. Fontos, hogy a saját döntésed legyen a kitárulkozás. Nem kötelező mindenkinek előbújnia a szülei előtt. Ne hagyd magad belehajszolni, ha nem vagy biztos benne, hogy jobb lesz így neked.
Számíthatsz rá, hogy az első reakció a döbbenet lesz, ha szüleidnek fogalmuk sincs róla, miről akarsz velük beszélni. Ez éppúgy tarthat tíz percig, mint egy hétig; rendszerint pár nap alatt elmúlik. A megrázkódtatás természetes dolog, ezt mindnyájan átéljük, amikor olyasmi jelenik meg az életünkben, amire nem számítottunk, s így nem készültünk fel rá – sőt egy ideig szükséges is ahhoz, hogy elkerüljük a ránk törő heves fájdalmat és ellenérzést. Mert többnyire ilyen érzések lepik el a szülőket, amikor gyermekükről kiderül, hogy egy ennyire a heteroszexualitásra alapozott világban nem azt az utat követik, amit a legtöbben „természetesnek” látnak. Magyarázd el, hogy eddig nem tudtál egészen őszinte lenni velük, és hogy nyomaszt a távolság, ami az évek során kialakult köztetek. Hangsúlyozd az irántuk való szeretetedet.
A következő szakasz gyakran a tagadás, amely védekezni segít a fenyegetőnek vagy fájdalmasnak érzett hírek ellen. Különbözik a megrázkódtatástól, mert jelzi, hogy az illető hallotta az üzenetet, és megpróbál védekező mechanizmust kiépíteni ahhoz, hogy elhárítsa. A tagadás számos formában megjelenhet: ilyen az ellenségesség („Az én fiam/lányom ugyan nem lesz buzi!”), a figyelmen kívül hagyás („Jól van, szívem, és mit kérsz vacsorára?”), a nemtörődés („Ha ezt az életmódot választod, én hallani se akarok róla.”) vagy a félresöprés (“Ez csak egy átmeneti állapot, majd túlleszel rajta.”). Azok miatt a benyomások miatt, amelyek heteroszexista társadalmunkban érték őket és amelyeket magukévá tettek, kezdetben valószínűleg nem fogják tudni reálisan megítélni homoszexuális irányultságodat.
Jellemző lehet a bűntudat érzése: a szülők kétségbe vonják azt a szerepmodellt, amit nyújtottak. Bár többnyire mindkét szülő hibásnak érzi magát, valószínűleg erősebben érzi ezt az, aki a gyerekkel azonos nemű. Elég gyakori, hogy az egyedülálló szülők még inkább vádolják magukat párjuk korábbi elvesztése, a tőle való elszakadás vagy válás miatt. Számtalan módon segíthetsz nekik. Nyugtasd meg őket, hogy az ok szerinted nem olyan egyszerű, amilyennek ők látják. Mondd el nekik, hogy sok elmélet van, és hogy a homoszexualitás eredete nem ismert. Gondoskodj könyvről vagy más nyomtatott anyagról, amit odaadhatsz nekik. Add meg nekik a Meleg Háttér telefonszámát. Ne várd tőlük, hogy azonnal reagáljanak; lehet, hogy a szégyennel kevert félelem egy ideig visszatartja őket.
Amikor világossá válik, hogy a bűntudatnak és az önvádnak nincs értelme, és okuk sincs rá, a szülők készen állnak rá, hogy kérdéseket tegyenek föl, meghallgassák a válaszokat, és elismerjék az érzéseiket. Ekkor kerülhet sor az igazán eredményes beszélgetésekre. Ilyenkor kezdenek az érzések teljes bőségükben ömleni: „Sajnálom, hogy nem lesz unokám.”; „Kérlek, ne mondd el senkinek a családban; nem tudnék erről senki mással beszélni.”; „Olyan egyedül érzem magam, meg vagyok bántva; azt hiszem, jobb volt, amíg nem tudtam.”; „Hogy okozhatsz nekünk ekkora fájdalmat?” stb. Mivel életed során magad is találkozhattál már hasonló érzésekkel (elszigetelődés, félelem a visszautasítástól, megbántottság, zavarodottság, félelem a jövőtől stb.), elmondhatod nekik, mennyiben voltak hasonlóak a te érzéseid az övékhez.
Amikor az érzelmi megrázkódtatás lecsillapodik, szüleid egyre racionálisabban fognak hozzáállni a témához. Ez olyan, mint amikor elérkezünk egy útelágazáshoz, ahonnan számos ösvény vezet tovább, és választanunk kell közülük. Az, hogy valaki milyen döntést hoz, mutatja, hogy milyen felfogást tud magáévá tenni a helyzet megoldásakor. Nem biztos, hogy mindkét szülő ugyanazt az utat választja. Ha olvasnak a homoszexualitásról, és beszélgetnek más szülőkkel, az valószínűleg arra fogja ösztönözni őket, hogy jobban elfogadják a dolgot. Fontos szerepe lehet annak, hogy vallásosak-e. Annak is lehet bizonyos hatása, hogy liberális vagy konzervatív-e az álláspontjuk, amelyhez alapjában véve tartják magukat. De a leglényegesebb tényező talán az, hogy mennyire tartják fontosnak a veled való kapcsolatuk helyreállítását.
Egyes szülők eljutnak a teljes elfogadásig, és úgy tekintik a homoszexualitást, mint az emberi nemiség jogos kifejezését. Elkezdik meglátni azokat a nehézségeket, amelyeket tudtukon kívül okoztak a gyereküknek. Ez az önmagukkal való kiegyezés hozzájárulhat, hogy új fényben lássák a melegek és a leszbikusok helyzetét.

Melegek a társadalomban. Közösségek, mozgalmak, elméletek

Családunk, barátaink, kollegáink, szűkebb környezetünk viselkedésén túl nagyon fontos, hogy találkozzunk más melegekkel, leszbikusokkal. Az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, hasonló élményeket oszthatunk meg fenntartások nélkül, mindenképp megerősítő – akkor is, ha szexuális vonzalmunk viselkedésünknek csak egy bizonyos körét érinti. Különösen fiatal korban, de végső soron bármely életkorban fontos az, hogy találjunk mintát, képet, amelyben felismerhetjük magunkat. Sajnos többnyire még éppen ezek a minták hiányoznak a tizen-, huszonévesek számára, akkor, amikor talán a legnagyobb szükség lenne rájuk. A minták vagy teljesen hiányoznak a heteroszexualitást magától értetődőként kezelő társas-társadalmi környezetben, vagy hamis sztereotípiákból felépített negatív képet közvetítenek. Az iskolai (amúgy is szegényes és felszínes) szexedukáció teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy létezik azonos neműek közötti vonzalom is, a maga sajátos problémáival és örömeivel.
A leszbikusok még kevésbé láthatók, mint a meleg férfiak. Sokkal kevesebb nő mer előbújni a munkahelyén vagy a családjában, és sokkal kevesebb nő meri akár magában kimondani, beismerni, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez azért van, mert egy olyan társadalomban, ahol a szexualitásról való beszédet a férfiak határozzák meg, a leszbikus szexualitást és egyáltalán a leszbikusok létezését még több sztereotípia övezi, mint a meleg férfiakat. Sokan nem képesek elhinni, létezhet olyan érzelmi és szexuális kapcsolat, amelyből a férfiak ki vannak zárva – merthogy a számukra készült „leszbikus” pornónak semmi köze a leszbikusokhoz. A „homoszexualitás” kifejezés hallatán a többségnek a meleg férfiak közötti szex jut az eszébe. Kevésbé nyilvánvaló, hogy nemcsak szexről és nemcsak férfiakról van szó, hanem egyfelől egy általánosabb érzelmi beállítódásról, másfelől pedig leszbikus nőkről is.
Bár gyakran felvetik, nincs értelmes válaszunk arra kérdésre, „miért” válik valaki homoszexuálissá; voltaképpen maga a kérdés sem értelmezhető, illetve csak akkor az, ha a heteroszexualitást „természetesnek”, és nem a szocializáció eredményének tartjuk. Ráadásul ez a kérdés egy olyan orvosi keretet hoz magával, amely a homoszexualitás “okainak” felkutatásától egyszersmind annak „gyógyítását” is reméli. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne tették volna fel ezt a kérdést az elmúlt egy-két évszázadban. Számos megközelítés és elmélet létezett, létezik. Mielőtt (a XIX. században) a homoszexualitás kifejezés megszületett volna – jelezve és kiváltva ezzel a homoszexualitás mint identitás, életmód kialakulását –, az azonos neműek közötti szexualitást mint viselkedést ítélték meg és ítélték el mint természet elleni bűncselekményt. A XIX. század végén a homoszexualitás az orvostudomány érdeklődésének tárgya lett, a XX. század pedig a pszichológiai jellegű magyarázatokat hozta magával, a nevelés vagy gyerekkori események hatását feltételezve.
A szexualitásról vallott elképzelések koronként, kultúrákként változnak. Ebben a keretben nem annyira az a kérdés, miért homoszexuális valaki, hanem inkább az, mit jelent homoszexuálisnak lenni egy adott (történeti, kulturális) közegben. Egy merev és univerzális homoszexuális identitás feltételezése, illetve a homoszexualitás „okainak” kutatása helyett érdemesebb a homoszexuális szerep kialakulásának folyamatát vizsgálni. Hiszen végiggondolhatnánk azt is, mi „okozza” a heteroszexualitást vagy egyáltalán magát a szexuális orientációt? Azonban itt és most, egyelőre mégiscsak létezik homoszexualitás (az érzés, az életmód és a címke), és egy biztonságos és sztereotípiamentes meleg identitás kialakítására mégiscsak szükség van. Egyrészt személyes, pszichológiai okokból, a közösségteremtés céljából és politikai megfontolásokból is. Identitás és politika, biztonságérzet és megmutatkozás részben egymásra épülhetnek.
Ehhez különböző stratégiákat alkalmazhatnak a meleg mozgalmak. Törekedhetnek arra, hogy a többségi társadalom ismerje el, hogy a melegek ugyanolyanok, mint bárki más, ezért egyenlő jogokat követelnek. Hirdethetik azt, ismerjék el, hogy a melegek radikálisan mások, és eltérő, sajátos jogokat követelnek. Mindkét stratégia adottnak veszi a meleg és leszbikus identitást. Egy harmadik (egyelőre inkább csak elméleti) „stratégia” a nemiség szigorú határainak, a nemi identitás és orientáció szilárd, adott kategóriáinak megkérdőjelezését, és egy átfogó, befogadó „queer” kategória kialakítását jelentené, amelyben a nemi identitás és a szexuális orientáció nem kiemelten fontos kategóriák. Ezek a stratégiák a felsorolás időrendjében jelentek meg a XX. században kialakult leszbikus és meleg mozgalomban.
Az életmódok kiegyenlítődése miatt a jóléti társadalmak többféle szexuális megnyilvánuláshoz kínálnak lehetőséget, és toleránsabban viszonyulnak ezekhez. Ez mindenképp asszimilációt, egyszersmind a homoszexuális életforma (elsősorban a föld alá szorítottságból adódó) sajátosságainak fokozatos eltűnését is jelenti. Nyugat-Európában a hetvenes évektől a pszichológusok és szexológusok a szexualitás egyik természetes változatának kezdték tekinteni a melegséget, amelynek nem annyira az okait érdemes kutatni, mint inkább arra figyelni, hogy segítsenek azoknak, akiket neveltetésük és környezetük miatt bűntudattal, szorongással tölt el szexuális orientációjuk, titkolózniuk kell, s emiatt sérül pszichés egészségük. A homoszexualitás tehát erkölcsi, orvosi, szociológiai kategóriából magánüggyé, alapvető emberi joggá változott – és politikai üggyé annyiban, hogy a melegeket és leszbikusokat még mindig diszkrimináció éri az élet számos területén. A legtöbb társadalomban azonban még nem alakult ki a biztonságos, legalább a magánéletben felvállalható meleg identitás sem. Sajnos a homoszexualitást sokan Magyarországon is a „deviancia” megjelenési formájának tekintik; bár a megítélés talán lassan itt is változik.

Meleg szülők

A végére hagytuk azt a tévhitcsokrot, mely szerint a meleg illetve leszbikus felnőttek nem jó, nem alkalmas szülők. Ez hasonlóképpen nem bír empirikus alappal, mint az a régi előítélet, amely a homoszexualitást pszichés rendellenességként definiálta. Úgy tűnik azonban, hogy társadalmunkban a „hagyományos család” modellje (ami természetesen arra szolgál, hogy változatlanul hagyja a fennálló szerepeket és erőviszonyokat) olyan központi szerepet tölt be, hogy ezen a sztereotípián nehezebb változtatni, mint a jogi diszkrimináción. Pedig számos azonos nemű pár nevel gyereket: van, akinek a házassága idején született gyermeke, és van, aki szexuális orientációja tudatában akar szülni. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre elterjedtebb, hogy két nő vagy férfi nevel együtt gyermeket. A leszbikus és heteroszexuális szülőket nem lehet megkülönböztetni a gyermekneveléssel kapcsolatos felfogásaikat vagy alkalmasságukat tekintve. Az, hogy valaki jó vagy rossz szülő, nem a szexuális orientáció függvénye.
Az 1970-es évek elejétől jelennek meg meleg és leszbikus szülők gyermekeinek vizsgálatáról szóló tanulmányok a pszichiátriai irodalomban. Sztereotípia, hogy ezek a gyerekek eltérnének a többiektől nemi identitásukat vagy szexuális orientációjukat illetően. A kutatások azt mutatják, hogy nincs alapja annak a feltételezésnek, hogy ezek a gyerekek szignifikáns eltéréseket mutatnának a heteroszexuális szülők gyerekeitől a fenti szempontokat tekintve. A félelmek másik területe a társas kapcsolatokkal függ össze. Attól tartanak, hogy a meleg vagy leszbikus szülők gyerekeinek a társas kapcsolatokban nehézségeik lesznek; társaik csúfolhatják őket, s ennek következtében túlérzékenyekké válhatnak, stigmatizálódhatnak és sérülhetnek. A kutatások szerint a meleg szülők gyermekeinek semmivel nem volt több nehézségük kortárs kapcsolataikban, mint a heteroszexuális szülők gyermekeinek. Az is kiderült, hogy azok a gyerekek tudják leginkább elfogadni szüleik szexuális orientációját, akikkel ezt gyerekkorukban beszélik meg. Ha ez elmarad, akkor legjobb, ha késő-kamaszkorukban szereznek róla tudomást. A meleg és leszbikus szülők (és általában minden szülő) gyermekei közül azok boldogulnak jobban, ahol az anyák pszichés egészsége jó, és együtt élnek partnerükkel, akikkel meg tudják osztani a gyerek nevelését-gondozását. Ez persze nagymértékben azon múlik, milyen társas-társadalmi „klíma” veszi körül őket, minket.

Összeállította: Borgos Anna
Források:
Bech, Henning: „Századvégi nyugati szexualitások: queer identitások és a modern homoszexuális eltűnése”. Replika, 1998/33-34.
Fuss, Diana: „Leszbikus és meleg elmélet: az identitáspolitika kérdése”. Replika, 1998/33-34.
Lundahl, Pia: Lesbian and Gay: The Swedish Way. Stockholm, é. n.
Sauerman, Tom: Read This Before Coming Out to Your Parents. Philadelphia, 1995.
​
 
nati77

nati77

Állandó Tag
Állandó Tag
Naska! Nekem is rengeteg meleg barátom van, imádom a lelküket! Köszönet a nevükben is!

hmmm. Végig izgultam..
 
N

Naska

Vendég
Miért is?

michelangelo-creation-adam-.jpg


Nati, köszönöm, de én nem teszek mást, csak embereket mutatok be: cigányokat, zsidókat, melegeket. Minden ember élete egy történet, és minden történetnek van tanulsága. Kinek ez, kinek az.
Csak egyetlen dologból nem okulhatsz: amit nem ismersz. Erről szól ez a topic.

Kányádi Sándor:

Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája,
lapi a dohánya.

És hogy lenne mindig
pipája, dohánya,
felköltözött lakni
egy nagy cserefára.

Ott egész nap füstölt,
a füsttől meg prüszkölt.
És addig mind füstölt,
addig-addig prüszkölt,

odalett a fának
minden makkja, lombja,
se pipa, se hozzá
füstölnivalója.

Mit volt mit tennie,
lemászott a fáról,
font egy hosszú ostort
a kenderszakállból.

Azzal csettinget most,
a fa alatt állva,
s várja, hogy majd lenne
pipája, dohánya.
 
N

Naska

Vendég
Andersen, és ez nem mese...

hans_christian_andersen_digital_collection.jpg


Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú, érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik. „A király új ruhája", a „A rút kiskacsa" vagy „A derék ólomkatona" úgy beleépült az európai olvasók köztudatába, hogy már arra se szokás gondolni, hogy ezeket is Andersen írta. - Érdekes, szemléletes és igen pontos útirajzai pedig földrajzi szakkönyvek forrásművei lettek. Ki gondolna arra, hogy a különböző tájak oly pontos-hiteles leírója azonos azzal, aki kitalálta „A király meztelen" fura, de nagyon is a valóságra valló históriáját.
Az az út, amelyen a nyomorúságos ifjú eljutott a dicsőség ormaira, ahol királyok koccintottak vele, irodalmi és történelmi nagyságokkal került tegező viszonyba és mosolyogva elnézték minden agglegényekre jellemző bogarasságát - olyan történet, amelyet Andersen írhatott volna meg valamelyik merőben valószínűtlen történetében. Annál is inkább, mert amit különcségnek hittek, az nem volt más, mint a biszexulitása..Amennyire ez ma tudható, Andersen soha nem élte ki e vonzalmait a gyakorlatban sem férfiakkal, sem nőkkel - megelégedett azzal, hogy pontos naplót vezessen otthoni autoerotikus élményeiről.
Amikor született és kisfiú volt, a napóleoni háborúk zajlottak, s Dániának is sok megpróbáltatást kellett átélnie. Egy vidéki dán csizmadia örülhetett, ha a családjával egyáltalán megélt. Ez a csizmadia olvasó ember volt, lelkesedett a francia felvilágosodásért, szerette volna a fiát művelt, értelmes emberré nevelni. De igen korán meghalt, a fiú, Hans Christian ekkor ötéves volt. Az özvegyen maradt anya buzgón vallásos és ráadásul babonás volt, félt a férje „gyanús" műveltségétől is. Ő bitbuzgóvá igyekezett nevelni a fiút. Erőszakos és indulatos asszony volt, csak éppen ideje nem jutott rá, hogy bármire nevelje a gyermeket. Takarított, mosott, cselédmunkát végzett, hogy legyen betevő falatjuk. A legalsó iskolák után fillérek se maradtak tandíjra. Az elemiben az ábécén kívül semmit se tanulhatott meg. Az ábécé azonban kulcsot adott az olvasáshoz. Otthon pedig apai örökség volt a szegénységben oly ritka sok könyv. Az anyából áradt a vallási buzgóságba öltözött babona, a könyvespolc felől áradt Voltaire felvilágosodása.
De neki is dolgoznia kellett. Előbb egy szövödében, majd egy dohánygyárban inaskodott. Végre 12 éves korában bejutott egy patikába tanonclegénynek, és két év múlva már segédlevelet is szerzett. Gyakran cipőre se tellett, de a mezítlábas kamaszfiú már formás verseket írt, az otthoni könyvekből meglepően sokat tanult. Olyan érdekesen mesélgette az elolvasott regények tartalmát, hogy a vidéki-kültelki házak lakói nemegyszer érdeklődve ülték körül, és hallgatták, amit mesél.
Amikor már hivatásos gyógyszerészsegéd lehetett volna, bizonyos volt, hogy ehhez a nyugodt foglalkozáshoz semmi kedve sincs. Minthogy éppen volt cipője és meleg kabátja is, hátat fordított a vidéki szülővárosnak, Odensének, és gyalog ment a fővárosba, Koppenhágába. Jelentkezett egy színháznál, hogy beállna a tánc- és énekkarba. Az okos siheder meg is tetszett a vezetőségnek, ki is próbálták. Hamarosan használható is volt a balettkarban. Majd kiderült, hogy elég jó hangja van, könnyen tanul szövegeket is. Táncosnak túl hosszú gólyalába és túl nagy orra miatt eléggé komikus volt, de énekesnek megfelelt. De nem sokáig. Egyre serdülvén, a hangja mutálni kezdett. De akkorra már a színházban otthonos, művelt emberek nemcsak megkedvelték, hanem úgy vélték, ennek az értelmes fiúnak érdemes rendszeresen tanulnia, remélték, hogy nagy jövő vár rá. Beíratták egy kollégiumba, fizették a tandíjat és az ellátást. Volt, aki még ruháról is gondoskodott. Itt erősödött meg anyjától kapott rendíthetetlen hite a gondviselésben. Itt alakult ki az a meggyőződése, hogy az emberek alapvetően jók.
Természetesen kitűnő tanuló volt, és négy év után kitűnő érettségivel fejezte be iskolai tanulmányait. Közben drámákkal próbálkozott. Ezek ugyan sohase lettek színházi szenzációk, de költőiségükkel felkeltették a divatos dán írók figyelmét is. Néhány verse nemcsak megjelent, hanem széles körű elismeréssel találkozott. Ösztöndíjakat jártak ki a számára, külföldi utakat tettek lehetővé. Előbb Németországba juthatott állami ösztöndíjjal, majd Párizs és Róma nyílt meg előtte. Nyelvérzéke és rendkívüli tanulási képessége lehetővé tette, hogy ahol járt, ott hamarosan otthonos lett a nyelvben is. Németül, franciául, idővel olaszul úgy megtanult, hogy rövidebb írásait irodalmi színvonalon tudta lefordítani ezekre a nyelvekre.
De sokáig nem volt igazi otthona. Sohase volt igazi kapcsolata azokkal, akikkel nagyon barátságosan elbeszélgetett. Agglegényi magányossága és különcködése ezekben az években megrögződött. Útirajzai nemzetközi sikereket hoztak, regényeit szívesen látták Európa különböző tájainak kiadói és olvasói. Különösen „A rögtönző" című regénye lett hamarosan több nyelven is népszerű olvasmány. Ez egy szegénységből világhírre emelkedő művészifjú lelki hullámzásáról szól. Diadal és lelkifurdalás közt hánykodó élete szakadatlan útikaland Európa tájain.
Talán a regény lett volna legsikeresebb műfaja, ha nem ragadja el a meseírás. Ez 1835-ben - harmincéves korában - kezdődött. Több külföldi út után hazatért Koppenhágába. Igazi anyagi gondjai már nem voltak, a könyvkiadók készséggel várták regényeit. De egy kiadó füzetsorozatot indított olyan mesék számára, amelyek alkalmasak gyermekolvasmányoknak is, de költőiségükkel a felnőtt olvasókat is érdekelhetik. Ha rendszeresen tud füzetről füzetre új meséket írni, készséggel kiadja őket, és jól fizet értük. Ezt a jövedelemlehetőséget akarta megragadni.
Előbb őt magát is meglepte a visszhang, azután megszokta a nem várt világsikert. Otthon, Dániában már köztudomású volt, hogy ő a világ leghíresebb dán írója. A dán király meghívta, koccintott vele, és barátjának nevezte. A szegénységből a fénybe felkapaszkodott, ünnepelt írót elbűvölte ez a siker. Gyönyörűséggel töltötte el, hogy a király maga mellé ültette hintójába. Ennek híre úgy jutott el Európa királyi udvaraiba, hogy közeli-távoli országok uralkodói hívták meg, akasztottak a mellére érdemrendeket. És aminek még jobban örült, hogy királyok, hercegek, államférfiak pezsgővel koccintottak vele, s ültették maguk mellé hintójukba.
Különös egysége volt ez annak a világnézetnek, hogy mindig, minden írásában a szegények igazságát hirdette, de sznobságnak is mondható hiúsággal büszke volt a hatalmasok és a nagyon gazdagok barátságára.
Élete második fele szakadatlan diadalút. Ez volt az Andersen-mesékre emlékeztető, valószínűtlen életpályája. És erre az értékelésre az évszázadnál is hosszabb utókor se cáfolt rá. Mintha ezt írta volna meg egyik legismertebb meséjében, „A rút kis kacsa" történetében. A baromfiudvarba került hattyútojásról azt hiszik, hogy kacsatojás. Amikor a kotlós tévedésből kikelti, azt gondolják, hogy kacsa. De kacsának olyan különös, s ezért nagyon csúnyának tartják. Azután nőttön nő, egyre szebb lesz és eljut odáig, hogy diadalmas hattyúként emelkedik minden kacsa fölé. Mintha Andersen előre megírt önéletrajza lenne.
/literatura.hu nyomán/
 
N

Naska

Vendég
Igaz mese egy igazi teáskannáról

Hans Christian Andersen
A teáskanna​

teaskanna.bmp


Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csőre és széles füle volt, méghozzá elöl a csőre, és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, hacsak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? A csészék, a tejszínes kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.
- Ismerem őket! - sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teásasztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.
Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette; de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.
Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.
- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - sóhajtotta a teáskanna, amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult. Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a kínai levelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet. A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, eleven szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője. Néztem, nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony, megérdemli a dicséretet a szépséges virág!
Egy nap aztán azt mondta valaki: "Jobb cserepet érdemelne!"
Akkor kettétörtek, ami nagyon fájt, de a virág sokkal szebb cserépbe került, s ez megvigasztalt. Most itt heverek a szemétdombon, törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.

 
N

Naska

Vendég
Az angol beteg-Almásy László

Egy gróf, aki nem volt gróf, aki királypárti volt, és mégis a nácikkal kollaborált, miközben Budapesten zsidókat mentett. Történetek keringtek egy angol menyasszonyról, és mégis fiú szerelmét siratta.
​

Almasy.jpg


Almásy László Borostyánkő várában született. Felmenői szenvedélye, akárcsak később az övé, az expediciók világa volt. Nagyapja a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt, édesapja Ázsia-kutató. Családja az Almásy család azon ágából származott, amely nem volt jogosult a grófi cím viselésére. Ő maga a következőképen írt erről:
 <table class="MsoNormalTable" style="border-collapse: collapse;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 7.5pt;" valign="bottom">
</td> <td style="padding: 7.5pt;"> "Meg lehetsz róla győződve, eleget védekeztem a nekem itt bőven kiosztott rang ellen. Személyes tájékoztatásodra engedd meg, hogy ennek a visszás helyzetnek alábbi magyarázatát adjam: Őfelsége, IV. Károly király trónra lépésekor nagyatyám fel lett szólítva, hogy mint az egyik zsadányi és törökszentmiklósi Almásy hitbizomány tulajdonosa, adja be családunk többi ágainak rangjára való emelésének kérvényét. A kérvényt 1917-ben Őfelsége ellátta kézjegyével, mivel azonban nagyatyám elhalálozott, bátyámnak kellett volna azt ellenjegyzés végett a m. kir. minisztertanácsnál kijárni. Tekintettel a háborúra bátyám ezt nem tette, és az okmány így mai napig csonkán fekszik levéltárunkban.
Amikor Őfelsége 1921-ben Szombathelyen tartózkodott, mint szárnysegéd voltam beosztva melléje, s ez idő alatt a Király - emlékezve az általa jegyzett beadványra - következetesen grófnak szólított, ez aztán az akkori legitimista körökben folytatódott és a sajtóban is fel-felmerült. Képzelheted, mily gyakran kerülünk abba a helyzetbe bátyámmal, hogy tiltakoznunk kell a grófi címzés ellen, amihez azonban sokan saját hiúságuk kielégítésére ragaszkodnak."
</td> </tr> <tr style=""> </tr> </tbody></table> Almásy hivatalos okmányaiban és kiadott könyveiben sem szerepel a grófi cím neve előtt. A borostyánkői vár tovább erősítette a külvilág szemében a grófi rangot, azt azonban kevesen tudták, hogy az László bátyának nevén volt
 Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá. Tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban magántanulóként folytatta, ahova ezért csak vizsgázni járt, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.
 Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de mert véletlenül kerékpárjával elütötte a gimnáziumigazgatót, távoznia kellett. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 métert zuhant, de bordatöréssel és kisebb sebesülésekkel megúszta. 1910-ben a svájci Arosa tüdőszanatóriumban tölt egy évet, betegeskedése miatt. Tüdejének nem tett jót, hogy 10 éves korától kezdve dohányzott.
 Tanulmányait 1911 és 1914 között Angliában folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Az itt töltött évei alatt tökéletesen elsajátította az angol nyelvet és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Angliában olvasmányélményei alapján támadt fel érdeklődése Afrikia iránt, és itt ismerte meg a cserkész mozgalmat is.
 <o></o>
 <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} a:link, span.MsoHyperlink {mso-style-priority:99; color:blue; text-decoration:underline; text-underline:single;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; color:purple; mso-themecolor:followedhyperlink; text-decoration:underline; text-underline:single;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]-->Az első világháború kitörésekor a Vas vármegyei 11-es huszárokhoz vonult be. Pilótaként az orosz majd olasz fronton teljesített szolgálatot. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén.] Előbb zászlós, majd hadnagyi rendfokozatban, majd pilótaként szolgált a Monarchia légierejénél. 1914-ben már saját repülőgépe volt.Ez a technika iránti érdeklődése vezette először Afrikába is sógora, Esterházy Antal társaságában. A két felfedező és vadász 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Libiai-és a Núbiai-sivatagon Az utazás nagy visszhangot keltett, hiszen addig járatlan utakon mintegy 3000 km tettek meg négy keréken. 1927-ben a Steyr megbízta Almásyt a cég Kairói képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is. Almásy a grazi Steyr autógyár színeiben több autóversenyt is nyert. 1928-ban rekordidő alatt teljesítette a Madrid-Koppenhága útszakaszt. Közben több vadászexpedíciót is vezetett a Líbiai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal és Horthy Jenővel (Horthy Miklós testvérével) is együtt vadászott . 1929-ben a A Steyr cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, és egészen Abu Moharig eljutott. Az úton Ferdinand von Lichtenstein és Anthony Brunner, valamint Rudi Mayer operatőr kísérte. 1930-ban újra autókat tesztelt a Líbiai-sivatagban, azonban még ebben az évben elveszti állását a Steyr cégénél, a gazdasági válság miatt.
 Afrikai évei során magas körökben épített magának kapcsolatokat. Megismerkedett Kemal el Din herceggel, megismerte Faud királyt és az uralkodóház számos tagját. Kemal el Din herceg bőkezűen támogatta Almásy utazásait, mert felismerte, hogy Almásy munkája felbecsülhetetlen földrajzi és főleg stratégiai szempontból, feltárva Afrika eddig ismeretlen részeit.
 Felfedezések
 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist. A csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktenger keresztül érte el Zarzurát, és az a Homok Atyja nevet adták neki.
 A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak. A sziklabarlangokban körülbelül 800 fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát találtak. A közel negyven szikláról és a 20-nál több barlangról fényképek, és vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is sokládányit gyűjtöttek össze.<o> </o>Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyaraboknak nevezi magát.Közreműködött az egyiptomi sportrepülés létrejöttében, megalapította a kairói Aero Clubot. A háború előtti években az egyiptomi királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesít megbízásokat, valamint repülésoktatásból és sportrepülőgépek eladásából szerzett jövedelmet.
 A II. világháború időszakában miután az olaszok 1940-ben vereséget szenvedtek, a németek olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, hiszen ismeretei mellett kapcsolatokkal is rendelkezett. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot a magyar légierőnél. 1941 február 8-án a német hadsereghez vezényelték, és tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrika Korpshoz került, ahol nagy távolságú sivatagi felderítőként szolgált. Leginkább azért vállalta el ezt a megbízatást, mert arra gondolt, hogy így lehetősége lezs II. Kambüszészelveszett serege után kutatni. Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát. A németeknek dolgozott ugyan a háború alatt, de nézetei egy konzervatív királypártiéi voltak, aki becsülte a régi rendet. Almásy hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták a német hadsereghez. Személyes levelek azt is bizonyítják, hogy a magyar sivatagjáró szerelme nem egy férjezett és gyönyörű angol nő volt –ahogy ez a köztudatban élt-, hanem egy német katonatiszt, Hans Entholt volt. Megtalálták Entholtnak Almásyhoz címzett, kettőjük homoszexuális kapcsolatát egyértelműen bizonyító, érzelmektől fűtött leveleit. Entholtot egy taposóakna ölte meg Rommel seregeinek afrikai visszavonulása idején. Almássy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé.
 Almásy nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy egy brit ellenes felkelést szítsanak Egyiptomban. Ezért két német hírszerzőt az angol vonalak mögé, Asiutba juttatott, egy 5600 km hosszú, víz nélküli úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. A magára hagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homok tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. Tetteiért a Vaskereszt kitüntetésben részesült. Az akcióban a gyenge láncszem, a két ügynök volt. Vesztüket is elbizakodottsággal párosuló ügyetlenségük és kicsapongásaik okozták.A két ügynök ugyanis megrészegedett az akciójukhoz biztosított nagymennyiségű készpénztől. Első kairói éjszakájukat, a megérkezés örömére, egy bordélyházban töltötték, majd kerestek egy állandó szállást, ami történetesen szintén egy bordélyház volt. Nem sikerült viszont elérniük a német kapcsolatukat, mivel őt akkor már rég elfogta a brit titkosszolgálat. Így érthető, ha a kémek idejük jó részét italozással és prostituáltakkal töltötték. Vesztüket mégsem ez, hanem megcsappant pénzük okozta. A két ügynököt akkor kapcsolták le, amikor már napok óta kerestek valakit, aki segít nekik felvenni a kapcsolatot Rommellel, hogy pénzt szerezzenek kairói küldetésük további támogatásához. <o></o>Budapestre visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. Budapesti, Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között Fuchs Jenő olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (első- és a másodosztályú vaskereszt ) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat.
 A háború után Almásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, és kegyetlenül bántalmazták, kínvallatták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül Germanus Gyula vallomásának köszönhetően mentették fel. A per 1946 februárjától egészen novemberig húzódott.
 1947-ben újra letartóztatták, ekkor Faruk király unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is elvesztette, menekülnie kellett, először Bécsbe, majd Triesztbe menekült, ahol a brit különleges alakulatok ezredese révén felkerül a Kairóba tartó gépre.
 Kairó Zamalek nevű városrészében élt és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését.1951-ben autókat Vitt Ausztriába javításra, útja során súlyosan megbetegedett, amőbás vérhastól szenvedve került szanatóriumba.. Megműtötték, de ekkor már mája olyan erősen károsodott, hogy élete nem volt megmenthető. Almásy László, e furcsa életű ember utolsó és végső útja egy ausztriai temetőbe vezetett.
200px-Almasy_Laszlo.JPG


<o>
</o>
 
N

Naska

Vendég
Útelágazások

Dal a döntések fontosságáról...

Psota Irén
Ó, mennyi minden lehettem volna
 
N

Naska

Vendég
Bery, aki csak a színpadon játszik

Sugár Bertalan duci kisfiú volt, szemüveges, de a színpadon népszerű gyerekszínész. Azonnal fel kellett figyelni a hangjára, ahogy csengőn és tisztán énekelt. Gyakran tapsolták meg külön is a Fővárosi Operettszínház musical előadásain.
Mindössze 14 éves, amikor megjelent első lemeze, és nagy sikert aratott vele a lemezpiacon.
Úgy döntött, hogy színész lesz, és tanulni Amerikába utazott. Itt külsejét is átalakította: sportolt, lefogyott, megakadt rajta a lányok szeme.
Amikor három év után hazatért Magyarországra, még emlékeztek a nevére. Új számai azonnal sikert arattak, és Sugár Berciből Bery lett.
Azt azonban senki nem gondolta, hogy nem dalaival lesz igazán népszerű. Bery a TV nyilvánossága előtt elmondta, hogy egy férfivel él együtt, és ezt a kapcsolatot évek után is boldogan vállalja. Innentől kezdve légyen bármiről szó Vele kapcsolatban, ott szerepelt a médiában a jelző: a "meleg énekes, a meleg sztár". Hogy ez mért fontosabb a "jóhangú, sikeres jelzők" helyett? Hogy kinek mi köze a hálószobák magánügyeihez, ezt csak szexuális kultúra kérdése. Ráadásul Bery nem híres botrányairól, magánéletéről viszonylag keveset tudni. S bár, amikor nyilatkozik, általában meleg kérdésekről faggatják, nem harcos aktivista, egyszerű ember, aki szeret valakit.
Amikor megjelent Magyarországon a regisztrált élettársi kapcsolat lehetősége, a Kiskegyed Online oldalán mégis megszólalt:

" Sugár Berci és párja azon kevesek közé tartoznak, akik a nagy nyilvánosság előtt is felvállalták másságukat. Most mindketten úgy érzik: megérett a kapcsolatuk arra, hogy örökre összekössék

életüket.
sugar-berci-bery-es-baratja-446-d000038E4a568faed2766.jpg
Nem a szűkkörű, két tanús egybekelést választotta barátjával az énekes.
Sugár Berci, alias „Bery” sokáig nem merte felvállalni, hogy nem a nőkhöz, hanem a férfiakhoz vonzódik. Párja, Sebián-Petrovszki László szakállamtitkárnak azonban sosem okozott gondot, hogy homoszexuális, már tizenkét éves kora óta minden szituációban felvállalta másságát.„Az ember az, ami. Ha homoszexuális, akkor az. – mondta a Borsnak László. Bery és kedvese a napokban jelentették be, hogy törvényesen is szeretnék megpecsételni kapcsolatukat.
Apróbb vívódások után sikerült megegyezniük az esküvő nyilvánosságát illetően, az énekes ugyanis kis lagzit szeretett volna: „Én inkább hajlottam volna a mi és két tanú verzióra. Laci azonban nagyobban gondolkodott, ő mindenkivel szeretné megosztani az élményt. Végül ő nyert, családdal, barátokkal ünnepelünk, de azzal a feltétellel, hogy én választom a bevonuló zenét” – idézi a lap az énekest. Berci elsőként azonban a nemsokára megjelenő lemezére koncentrál, azt mondja, csak ez után lesz képes szívvel-lélekkel a kapcsolatára figyelni "

Lehet borzongani a nyilatkozat kapcsán, hogy merre megy a világ. Vagy elismerni a tiszta érzések győzelmét. Mert az emberiesség nem a "nemektől", hanem az "igenektől" függ.

Bery
Szeress újra
 
acer7520

acer7520

Állandó Tag
Állandó Tag
nagyon nagy lelki erőnek kellett lennie, hogy ezt ,megtegye, hogy színpadon mindezt megtudja csinálni. Észlelhető, hogy milyen arcjátékon megy keresztül amikor dívaként áll és amikor "meztelenül" a végén a színpadon!
Fantasztikus előadás!
 
N

Naska

Vendég
Leonardo, a reneszánsz ember

[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]
leonardo-da-vinci-galleria-agostiniana-macchine-di-leonardo.bmp

[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]A zsenik gyakorta másképp gondolkoznak, mint az átlagemberek. De mert filozófiájuk, életmódjuk más, mint a többségé, ezért gyakran ütköznek össze a világgal. Leonardo da Vinci a tudást és a tudományt fontosabbnak tartotta a hitnél és az egyházi dogmáknál. Kreativitása váltotta ki műveinek gyakori befejezetlenségét is. Ezt egyrészt a tökéletesség iránti igénye okozta, másrészt, ha már tudta egy probléma megoldásának elvét, akkor a gyakorlati kivitelezése már nem volt számára érdekes, nem volt hozzá türelme, inkább újabb kihívásokat keresett. Nem egyszer viszont azért nem tudta véghezvinni a tervét, mert technikailag megoldhatatlan volt. Pl. a Sforza-emlékmű 7m 20cm magas lovát az egyenlőtlen súlyelosztás miatt nem tudta két hátsó lábára állítva elkészíteni. Ezt akkoriban, bronzszoborban nem tudták megoldani.
A befejezetlenségből időnként komoly gondjai támadtak. Hiszen hátáridőket vállalt, előlegeket vett fel. Ezért egyre kevesebb megrendelést kapott, megbízhatatlannak tartották. Pedig munkáira igen igényes volt. Túlhajszoltsága volt az oka többszöri agyvérzésének is. Koránál jóval idősebbnek látszott.
Egészen más volt, mint környezete. Nemcsak balkezes volt, nemcsak vegetáriánus, de a szexualitására is a másság volt jellemző. Soha nem házasodott meg, nem lett gyereke, a kortársak szerint nővel soha nem volt kapcsolata.. 7000 oldalas feljegyzéseiben női név alig bukkant fel. A szexet általában visszataszítónak tartotta.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Leonardot sokan piperkőcnek tartották, mert drágán és választékosan öltözködött. Valószínűleg fontosnak tartotta saját és tanítványai szépségét is. Kiválasztásuknak ugyanis ez volt az alapja. Az egyik kedvence Giacomo Sallai, egy milánói fiú volt. 10 éves korában került hozzá, hazug, tolvaj, dacos gyermek volt, de loknis haja, sudár termete gyönyörűvé tette.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]24 éves volt, amikor fajtalankodásért bírósági eljárás is indult ellene, s csak festő volta mentette meg a büntetéstől.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A zseniket koruk nehezen viseli. Nem véletlen, hogy Leonardo 67 évesen emigrációban halt meg.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Számára a férfi és a nő szépsége azonos volt, mindkettőt egyformán festette meg. Gyakran alakjairól meg sem lehet különböztetni, hogy milyen nemű volt a modellje.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A reneszánsz nagy mestere az életben az emberit, a szépet kereste. Máig igaz vezérlő elv a hétköznapi ember számára is ars poeticája: a testi és a lelki szépség együttes meglátása.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]„ A jó festőnek két dolgot kell lefesteni: az embert és a lelki célját. Az elsőt könnyű, a másodikat nehéz.[/FONT]


380px-Leonardo_da_Vinci01.jpg

[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]<o>
</o>
 
S

simonrozsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia NASKA!
Örülök a fórumodnak!
Én szeretem azokat az embereket, akik különlegesek. Felvállalják a másságukat, hisz már az is más, aki nem a mások által megszokott életet él!
 
N

Naska

Vendég
Egy kis polémia

Rózsa, örülök, hogy tetszik a téma. De van valami, amiben nem értünk egyet. Egyrészt: ezen emberek jelentős része, akiket bemutatunk, nem vállalták a másságukat, mert olyan környezetben éltek, ahol ezt nem tehették.
Másrészt: pont azt szeretném megmutatni, hogy attól , hogy valaki zsidó, cigány vagy meleg, nem különleges. Ezek az életutak semmivel nem egyénibbek, mint mindenki másé. Csak másképp.
Úgy gondolom, hogy felvállalni nem nekik kell a másságukat, hanem a többségi társadalomnak a toleranciát.
Gyere máskor is! :)

Géczy Dorottya
Valami mást
 
N

Naska

Vendég
Kedves Benina és Fedora!

Mindannyian valamiben mások vagyunk, még a szexualitás és életmód területén is. Meghatározzák a génjeink és a tanult szokásaink. A vágyaink és a szükségleteink. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennének a házaspároknak szexuális problémáik, és nem kellene megtanulniuk, hogy a másiknak mi a jó. Automatikusan történnének a dolgok.
A szexológusuk azt írják, hogy a szeretkezésben mindent szabad, amit mindkét fél elfogad. Hogy a kukucskálók véleménye ezzel kapcsolatosan mi, ebből a szempontból érdektelen. Ugyanakkor képesek társadalmilag ellehetetleníteni mások életét.
Sas József egy magánszámában meséli el , hogy amikor Amszterdamban járt, akkor kellemes vitát folytatott egy barátjával.
- Nálunk igazi demokrácia van!-mondta Sasnak az illető. Itt ha egy szerelmes párnak szeretkezni támad kedve, fényes nappal megteheti az utca közepén, senki nem szól bele.
Sas elmosolyodott, és csak ennyit mondott: -Akkor az igazi demokrácia nálunk van. Mert ha nálunk valakik fényes nappal a nyilvánosság előtt szeretkeznének, akkor mindenki beleszólna: -Ne így csinálja, hanem így! Ez az igazi demokrácia! :)
Minden nézőpont kérdése.

66931.jpg


Halász Judit
Nekem így, neked úgy
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.

Hasonló témák

Melitta
A holokauszt áldozatainak és túlélőinek utódai
Válaszok
3
Olvasás
2K
Melitta
Melitta
Melitta
Ha a melegek a heteroszexuálisokkal egyenlő jogokat kapnak, akkor nem melegből lesz több, hanem boldog emberből
12 13 14
Válaszok
269
Olvasás
72K
victorvacendak
victorvacendak
Oldal tetejére