Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

bacsipista · 2008 Március 10

Sokszor

<OBJECT height=350 width=425>
<embed src="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/105644" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed></OBJECT>
A dal címe: SOKSZOR

Sokszor érezzük, hogy nincs tovább.
Elfogytak az álmok, nincsenek remények.
Életünkben nincsenek csodák.
Kísértek minket örökös vesztések
Mit tegyek? Nincs kiút, Vesztettem!
Jöjj hát Jézus! Formáld át életem!

stefike0 · 2008 Március 10

Szelíd szemed Úr Jézus

<object width="425" height="355"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/gvNSKBWeCRk"></param><param name="wmode" value="transparent"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/gvNSKBWeCRk" type="application/x-shockwave-flash" wmode="transparent" width="425" height="355"></embed></object>

stefike0 · 2008 Március 10

Jézus te égi szép

<object width="425" height="355"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/GXdtNs3VhuI"></param><param name="wmode" value="transparent"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/GXdtNs3VhuI" type="application/x-shockwave-flash" wmode="transparent" width="425" height="355"></embed></object>
Kiáltás a Mélységből
130. Zsoltár

Bűnkötötten, tengermély veremből

Felkiáltok Istenem Hozzád,

Mert remegnék ítéletre várva

Vétkeim, ha számon tartanád.

Ámde kész számomra már kegyelmed,

És bűneimre nem emlékezel.

Megtisztított Jézus drága vére

És támogatsz szent ígéreteddel!

?Oltalmaz hatalmad sziklavára,

Jár előttem égi fényjeled,

És zarándokútjaimon járva

Azt követve el nem tévedek.

Lenn a mély sötét, de mégsem rémít:

Föltekintve bizton járhatok.

Küzdve bércek sziklás meredélyén

Megszoríthatom erős karod!

Ellenem, mint zúgó víznek árja

Annyi álnok ellenség zúdul:

Pajzsomul állsz,és dühük mindhiába,

Bajra hívó tanácsuk elbukik gazul.

Várlak Uram Téged vár a lelkem!

Jól tudom, hogy Te jókor érkezel.

Bízom én örök szeretetedben,

Mely Fiadban mentőn átölel!

Már tudom, hogy más menekvés nincsen

Nem csitul a kétség, a gyötrelem,

Ha utolér bűneim falkája

Csak Te adhatsz enyhet Istenem!

Bűnkötötten, tengermély veremből

Felkiáltok ó Uram Hozzád,

Mert remegnék ítéletre várva

Vétkeim, ha számon tartanád!

Ám de kész számomra már kegyelmed,

Bűneimre nem emlékezel!

Megtisztított Jézus drága vére,

Föl elébe ez a hit emel!

stefike0 · 2008 Március 10

<a href="http://s233.photobucket.com/albums/ee213/stefi5840_1960/?action=view&current=1-1.jpg" target="_blank"><img src="http://i233.photobucket.com/albums/ee213/stefi5840_1960/1-1.jpg" border="0" alt="Photobucket"></a>
Megigazítás ingyen
"3,24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. 3,25 Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte 3,26 türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. " (Róma 3,24-26)

Érted már? Mindent meg kell tenned azért, hogy igaz légy, és semmit sem tehetsz érte. Ez így együtt érvényes. Teljes erőddel, teljes elméddel, egész szíveddel, teljes lelkedből akarnod és tenned kell a jót, az üdvöst, és ha maximálisan teszed, akkor is tudnod kell, hogy üdvösségedért nem tudsz megdolgozni, mert minden teljesítményed végeredménye is nulla. Ezért Isten szeretetből (nem azért, mert megsajnált, mert olyan rendes és igyekvő ember vagy, olyan jóságos, hogy kár lenne érted) ingyen adja neked kegyelmét, az örök életet, ajándékba, az árát pedig Krisztus - aki egyedül képes volt bűntelenül élni és bűntelen életével megfizetni értünk - vérével már kiegyenlítette. Ha tetszik, ha nem, megkegyelmezett vagy csupán. Azt mondod: Tudom én ezt gyerekkorom óta, folyton erről prédikálnak. És annak is érzed magad? Ha igen, úgy ezek a jelek látszódnak rajtad: mindenkinek előre köszönsz, senkit sem tartasz bűnösebbnek magadnál, senkinél sem tartod jobbnak magad, minden szolgálatot elvégzel. Ha ez nem jellemző rád, akkor még mindig abban a tévhitben élsz, hogy már letettél valamit Isten asztalára. /SzH/

<a href="http://s233.photobucket.com/albums/ee213/stefi5840_1960/?action=view&current=8-1.jpg" target="_blank"><img src="http://i233.photobucket.com/albums/ee213/stefi5840_1960/8-1.jpg" border="0" alt="Photobucket"></a>

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Nagyon szépen köszönöm a szép képeket, videókat, írásaitokat.

Tamáska Gyula<O

</O

<O

></O

>
VIRÁGVASÁRNAP <O

</O

<O

></O

>
Akkor... ott is rügyfakadás, bimbót nyitó<O

</O

virágvasárnap volt!<O

</O

melyen a két szamarat vezetõ tanítvány<O

</O

s a Jézust várók készülõdése folyt.<O

</O

- Olajágak, új s viselt ruhák keverve <O

</O

díszítették a felvonulás útját,<O

</O

S minden rendezés nélkül, kéretlenül<O

</O

üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták...<O

</O

- Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,<O

</O

ki Jézusban a Krisztusra vár.<O

</O

Vagy csak egy van számítás nélkül?!<O

</O

A Mester terhét hordozó szamár.<O

</O

- - - - - - <O

></O

>
Ma is virágvasárnap van! <O

</O

Rügyfakadás, bimbó-hasadás.<O

</O

Ezenkívül? Ki tudja... Van-e más?<O

</O

- Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy<O

</O

Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?<O

</O

Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,<O

</O

a Krisztus terhét vinni?<O

</O

Akad-e, kit a megújhodás alapjába<O

</O

pillérnek lehet tenni?<O

</O

Akad-e csak egyetlen tanítvány<O

</O

ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?<O

</O

S mert annyi a gyáva, annyian félnek,<O

</O

enged-e felszállni... egy halk, erõtlen hozsannát?<O

</O

Hozsannát: igazi, szívbõl jövõ,<O

</O

Krisztust köszöntõ hozsannát.<O

</O

- Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,<O

</O

Így vinni a Krisztus terhét.<O

</O

Ma... most... azoknak, akik még akarnak,<O

</O

akik még mernek hinni.<O

</O

<O

></O

>
<O

></O

>
<O

></O

>

Várossy Mihály<O

</O

JERUZSÁLEM LEÁNYAI<O

</O

<O

></O

>
Halálra ítélték Krisztust,
Az ártatlan istenembert,
s amelyre fölfeszítették,
maga viszi a keresztet.
Ennek súlyos terhe alatt
Roskadoznak szent vállai ...
Részvétdúsan kísérik Õt
Jeruzsálem leányai.

Sértegetik a poroszlók,
gúnyolva az elítéltet,
hahotára fakasztja ez
fõképpen a férfi népet.
De miként az õszi csermely
zokogó bús hullámai:
úgy siratják a Megváltót
Jeruzsálem leányai.

Némán tûri a bántalmat
és kacajt az istenember,
látszik, hogy így gondolkozik:
"Csapkodj, s üvölts, te gúnytenger!
De miattam ne sírjatok,
- hangzanak fel mély szavai -
magatokat sirassátok
Jeruzsálem leányai!"<O

</O

<O

</O

<O

</O

<O

</O

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Gyerekeknek

Elnézést a kék fogakért a gyerekeim

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Fivérem nap... <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o:spt="75" coordsize="21600,21600" stroked="f" filled="f" oreferrelative="t"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 18.75pt; HEIGHT: 18.75pt" type="#_x0000_t75" alt="lejátszás" o:button="t" target="midi" href="play.cgi?fiverem"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\a\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.freeweb.hu/maholnap/play.gif"></v:imagedata></v:shape>

</PRE>

Fivérem nap és nővérem hold<?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice:smarttags" /><st1

ersonName w:st="on" ProductID="em F G C"> </st1

ersonName></PRE>

Oly ritkán látlak s hallom hangotok.<o

></o

></PRE>

<o

></o

></PRE>

Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.</PRE>

Fivérem szél és nővérem lég, <o

></o

></PRE>
<o

></o

></PRE>

Nyisd ki a szemem, hogy lássam ami szép.<o

></o

></PRE>

</PRE>

</PRE>Körülölel ragyogás dicsfény.<o

></o

>

</PRE>

Mert Isten műve minden földi lény.<o

></o

></PRE>

Érzem jóságát, a szívem újra él.<o

></o

></PRE>

</PRE>
Fivérem nap és nővérem hold,<o

></o

></PRE>

</PRE> <st1

ersonName w:st="on" ProductID="em F G C"> </st1

ersonName>
<st1

ersonName w:st="on" ProductID="em F G C"></st1

ersonName>

Most végre látlak, s hallom hangotok,<o

></o

></PRE>
<o

></o

></PRE>

És megölelném az egész világot.<o

></o

></PRE><o

></o

>
<o

></o

>

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Lukátsi Vilma<O</O
<O></O>
A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ <O

</O

<O

></O

>
Elveszett a pénz, a drachma,<O

</O

söpört az asszony miatta,<O

</O

a szemétbõl kiragadta,<O

</O

a pókhálóból kiemelte,<O

</O

gondosan letörölgette,<O

</O

s bár volt másik kilence,<O

</O

ez lett az öröm!<O

</O

<O

></O

>
Kódorgott a kicsi bárány<O

</O

a zsenge zöld füvek láttán,<O

</O

és - eltévedt a hegy hátán.<O

</O

<O

></O

>
De a Pásztor ment utána<O

</O

sziklák zuzmós vadonába,<O

</O

kereste és - megtalálta!<O

</O

Vad bozótból kiemelte,<O

</O

vérzett: karjaiba vette,<O

</O

s bár volt kilencvenkilence,<O

</O

õ lett az öröm!<O

></O

>
*<O

></O

>
Én nem tudom, hogy mi voltam,<O

</O

lehettem pénz: elgurultam,<O

</O

szûk sarkok közé szorultam;<O

</O

de lehettem én bárány is,<O

</O

aki éhes, aki fázik,<O

></O

>
s fél, ha a villám cikázik...<O

</O

<O

></O

>
Énrólam szól a példázat.<O

</O

Elfog a boldog alázat:<O

</O

kerestek és - megtaláltak!<O

</O

<O

</O

<O

</O

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" o

</v:shapetype>referrelative="t"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><V

ath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></V

ath>ice" /Taize-i ifjúsági ének
Bach: Orgonadarabok

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Kedves nonianna!<O

</O

Bizom benne jó az ének ,és erre gondoltál.<O

></O

>
Kata<O

></O

>

kata53 · 2008 Március 10

keresztényvers zene

Taize-i ifjúsági ének

kata53 · 2008 Március 10

</CENTER>

[SIZE=+1]A bűn, a Sátán elleni küzdelem utolsó felvonásához érkezett. A Sátán - látszólag - győz. A vélt győzelmével azonban veszít.[/SIZE]

</CENTER>

[SIZE=+1]Ennek az időszaknak találjuk meg legtöbb szentírási nyomát - ami megint csak arra utal, hogy az őskeresztények Jézus halálát és feltámadását ünnepelték, viszont születését nem. Az események dús volta miatt majdnem minden nap másra emlékezünk. A következőkben a napok történeti eseményeit vesszük sorra.[/SIZE]

<CENTER>

[SIZE=+3]Virágvasárnap[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD vAlign=top width=250>

<TABLE cols=1 width=250><TBODY><TR><TD height=100>Hozsanna Dávid Fiának,

Áldott, aki az Úr nevében jő,

Izraelnek Királya,

Hozsanna a magasságban!

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

[SIZE=+1]Virágvasárnap arra az eseményre emlékezünk, amit már [/SIZE][SIZE=+1]Zakariás próféta megjövendölt:[/SIZE]

<CENTER><TABLE cols=1 width=340><TBODY><TR><TD>Ujjonj Sion leánya!

Zengj éneket Jeruzsálem leánya!

Nézd, közeleg királyod:

igaz és győzedelmes

alázatos, szamáron jő,

szamárnak hátán, szamárnak csikaján.

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>[SIZE=+1]Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Éljenzik. Királyként köszöntik. De ő ismeri az embert. "Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok." (Mt 23,37)[/SIZE]

<CENTER>[SIZE=+3]Nagycsütörtök[/SIZE]</CENTER>

<TABLE cols=1 width=200><TBODY><TR><TD width=250>Új parancsot adok néktek: Szeressétek egymást,

amint én szerettelek titeket!

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

[SIZE=+1]A Pászkavacsora, elterjedtebb nevén az Utolsóvacsora eseményét négy forrásból ismerjük. Ezek közül azonban csak hármat írt evangélista, egyet pedig Szent Pál. (1Kor 11,23-26) Melyik evangélista nem írt az Oltáriszentség alapításáról?[/SIZE] <TABLE height=60 width=300><TBODY><TR><TD><CENTER><FORM name=kerdes> </FORM></CENTER></TD><TD><CENTER><FORM> </FORM></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>[SIZE=+1]Az "utolsó vacsora", majd ennek nyomán az "utolsóvacsora" kifejezés nagyon keveset árul el az itt történtek jelentőségéről. Épp ezért előnybe részesítem a "Pászkavacsora" kifejezést. (jelentőségének megértéséhez .[/SIZE][SIZE=+1]Ez jobban utal arra, hogy már Jézus számára is ünnep volt. Ezt az ünnepet azonban ő új tartalommal töltötte meg. A fizikai rabság helyett szellemi rabságból szabadítja meg azokat, akik "eszik az ő testét és isszák az ő vérét". Életet, sőt örök élete ígér azoknak, akiket ő táplál. [/SIZE]<TABLE height=120 width="90%"><TBODY><TR><TD>[SIZE=+1]A vacsora után néhány tanítványával kimegy az Olajfák-hegyére. Itt szokott imádkozni. Tudja ezt az áruló is. Jön, hogy a római katonák elvigyék Jézust.[/SIZE] </TD><TD width=120>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

[SIZE=+3]Nagypéntek[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD vAlign=top width=350>

<TABLE cols=1 cellPadding=10 width=300 bgColor=#cc33cc><TBODY><TR><TD>Ó én népem! Teellened mit vétettem? avagy miben szomorítottalak meg? Felelj nékem!

Én Egyiptom földjéről kihoztalak téged, s te keresztet készítesz Üdvözítődnek?

</TD></TR></TBODY></TABLE>

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

[SIZE=+1]Jézus halálának eseményéről sokmindent lehet mondani. Még ha szűkítjük a kört, s csak a halála okáról akarunk beszélni, akkor is elég nagy területet járhatunk be. A tisztánlátásért csak a halál elsődleges okát vegyük elő.[/SIZE]

[SIZE=+1]Induljunk ki abból a tényből, hogy keresztrefeszítik.[/SIZE] <CENTER><TABLE cols=2 cellPadding=6 width="85%"><TBODY><TR><TD vAlign=top width="45%">Ki feszíti keresztre?

</TD><TD vAlign=top>A római katonák. ( v.ö. Filmrészlet. Bűnét pedig (INRI) egy táblára írva a feje fölé helyezik.)</TD></TR><TR><TD vAlign=top>Mi a keresztrefeszítés oka?

Pilátus, a római helytartó nem találja bűnösnek. Először el akarja bocsátani, majd mossa a kezét.

</TD><TD vAlign=top>Két, a főtanácsot terhelő idézet:

"Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna kezedre!" (Jn 18,30)

"Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja!" - fenyegetőznek s főtanács tagjai.(Jn 19,12)

</TD></TR><TR><TD vAlign=top>Miért akarja a főtanács Jézus halálát?</TD><TD width="55%">" Nem értitek a dolgot! Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon." (Jn 11,50) - mondja Kaifás főpap.

Félelem tükrözödik ebben a kijelentésben. Azért félnek, mert egy olyan személy tünt fel, aki a szokásos társadalmi/vallási szabályokat átlépi (Pl: ember van a szombatért vagy a szombat az emberért) <TABLE height=50 width="100%"><TBODY><TR><TD><CENTER><FORM></FORM></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>Ez a félelem mozgatja őket cselekedeteikben, s azért cselekszenek így, hogy a félelmük megszünjön.

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>[SIZE=+1]Összefoglalva tehát: A zsidó vezetők az írott törvényhez akarnak hűek lenni, s másokat is erre kényszeríteni. Ez indítja el azt a lavinát, amely Jézus halálát okozza.[/SIZE]

[SIZE=+1]De ez a halál megváltó halál.[/SIZE]

<CENTER>
[SIZE=+3]Nagyszombat[/SIZE]</CENTER>

[SIZE=+1]Történeti eseménye nincs nagyszombatnak. Jézus a sírban nyugszik, a zsidók most tartják a Pászkát. Ezért történt, hogy csak vasárnap reggel mentek ki az asszonyok a sírhoz.[/SIZE]

</TD><TD><CENTER><TABLE cols=3 width="100%"><TBODY><TR><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER></TD><TD>

</TD></TR><TR><TD><CENTER>NAGYBÖJT</CENTER></TD><TD></TD><TD><CENTER>HÚSVÉT</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

kata53 · 2008 Március 10

<CENTER>
[SIZE=+2]Pászkavacsora[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cellPadding=10 width="35%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Bouts:[/SIZE]
[SIZE=+1]Az utolsó vacsora[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD><CENTER> </CENTER>
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

<CENTER>
[SIZE=+2]Agónia az Olajfák-hegyén[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=3 cellPadding=10 width="60%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Bellini:[/SIZE]
[SIZE=+1]Agónia az Olajfák-hegyén[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

<CENTER>
[SIZE=+2]Jézus elfogása[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cellPadding=10 width="35%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Botticelli:[/SIZE]
[SIZE=+1]Krisztus elfogása[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD><CENTER> </CENTER>
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

kata53 · 2008 Március 10

<CENTER>
[SIZE=+2]Út a keresztig[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=2 cellPadding=10 width="35%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Antonella da Messina:[/SIZE]
[SIZE=+1]A megkötözött Krisztus[/SIZE]</CENTER>
</TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

<CENTER><TABLE cols=2 cellPadding=10 width="70%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Munkácsy Mihály:[/SIZE]
[SIZE=+1]Ecce homo[/SIZE]</CENTER>
</TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

Torquato Tasso (olasz, 1544-1595):

ZSOLTÁR

Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:

igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.

S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:

add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!
_______________________
(Jékely Zoltán fordítása)

kata53 · 2008 Március 10

<CENTER>
[SIZE=+2]A keresztrefeszítés[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=4 cellPadding=10 width="75%" border=1><TBODY><TR><TD width="100%"><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER>[SIZE=+1]Andrea da Firenze:[/SIZE]
[SIZE=+1]Keresztrefeszítés[/SIZE]
[SIZE=+1](részlet)[/SIZE]</CENTER>
</TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

<CENTER><TABLE cols=3 cellPadding=10 width="80%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Bruegel:[/SIZE]
[SIZE=+1]Keresztrefeszítés[/SIZE]</CENTER>
</TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER>Túrmezei Erzsébet:
LÉGY KRISZTUSHORDOZÓ!
/részlet/

"Azt szolgálom, aki a legerősebb!"
"Én vagyok az!" - hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.

Aztán Jézus nevét ismerte meg.
Látta, hogy ahányszor kiejtik,
az ördög rémülten remeg.
"Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!"
- kiáltott, és otthagyta egyik este.
Jézust kereste,
hogy néki ajánlja fel erejét.

Ment, mendegélt.
Zúgó folyamhoz ért.
Egy hófehérszakállú, halk öreg
útközben
olyan különös dolgokat beszélt:
hogy Jézust az szolgálja itt,
aki máson segít,
és gyámolítja
kicsinyeit, szegényeit,
a gyengéket, a védteleneket.
Megállt a zúgó folyam partján:
"Igaz lehet."

És akkor rimánkodva,
odatipegett egy öreg anyóka:
"A hidat elvitte az ár!
Sose jutok a túlsó partra már!"
Karjára vette. Átlábolt vele.
S szíve egyszerre
szokatlan melegséggel lett tele.
"Ez lenne hát Jézus szolgálata?"

Amint hajnalra vált az éjszaka,
a parton kunyhót épített,
s vitte, vitte át a hullámokon
a gyengét, a kicsinyt...
szolgált és segített.
Tudta: ez mind
Jézus szolgálata.
Néha mégis feltört a kérdés:
"De hol van Ő maga?"

*

Új reggel virradt, és a tiszta fényben
csendesen és szerényen
elébeállt egy gyermek.
"Vigyél át engem!" - kérte.
Vigyázva vette
széles vállára, mint a könnyű pelyhet,
s a hullámokba lépett.

Mire középig ért, roggyant a térde,
terhe olyan nehéz lett.
A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
És mintha már az vitte volna őt!
A másik parton remegve borult
le a lába előtt.
"Ki vagy te?" - kérdezte riadtan.
"Jézus!" - csengett a felelet. "Ne félj,
szolgálatodat elfogadtam."
Átszegezett, bilincset oldozó
kéz pihent lehajtott fején.
Szemét vakította a fény.
Aztán... nem látta már...
de szolgálta tovább.
És lett a neve Krisztushordozó.
...

</CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER> </CENTER>

<CENTER><TABLE cellPadding=10 width="70%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Antonio da Firenze:[/SIZE]
[SIZE=+1]Keresztrefeszített Jézus Máriával és Ker. Szt. Jánossal[/SIZE]</CENTER>
</TD><TD><CENTER> </CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
Reményik Sándor:
JÓZSEF, AZ ÁCS, ISTENNEL BESZÉL

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kódorog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

kata53 · 2008 Március 10

</CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER> </CENTER>

</TD><TD><CENTER>[SIZE=+1]Chistus Petrus:[/SIZE]
[SIZE=+1]Siratás[/SIZE]</CENTER>

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

<CENTER><TABLE cols=3 cellPadding=10 width="60%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

Mihail J. Lermontov (orosz, 1814-1841):

IMÁDSÁG

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.

(fordította: Áprily lajos)

<CENTER>
[SIZE=+2]Temetés[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=1 cellPadding=10 width="25%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Fra Angelico:[/SIZE]
[SIZE=+1]Temetés[/SIZE]</CENTER>

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

Wass Albert: Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,messzi út porából köpönyeget veszünk...Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe!Sokszázéves Nagypéntekneksoha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk,másik napon Judás vagyunk,kakasszónál Péter vagyunk.Átokverte, szerencsétlennagypéntekes nemzet vagyunk.Golgotáról Golgotárahurcoljuk a keresztfákat.mindég kettőt, soh'se hármat.Egyet felállítunk jobbról,egyet felállítunk balról,s amiként a világ halad:egyszer jobbról, egyszer balrólfölhúzzuk rá a latrokat.Kurucokat, labancokat,közülünk a legjobbakat,mindég csak a legjobbakat.Majd, ahogy az idő telik,mint ki dolgát jól végezte:Nagypéntektől Nagypéntekigtérdelünk a kereszt alatthúsvéti csodára lesve.Egyszer a jobbszélső alatt,másszor a balszélső alatt,éppen csak hogy a középső,az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közbül,nem térdel ott senki, senki.A mi magyar Nagypéntekünkévszázadok sora ótaévszázadok sora ótaezért nem tud Húsvét lenni. Így lettünk országút népe,idegen föld csavargója,pásztortalan jószág-féle.Tamással hitetlenkedő,kakasszóra péterkedő,judáscsókkal kereskedő.Soha-soha békességgelKrisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz föl? Bujdosom én.Én vagyok fönt? Bujdosol Te.Egynek közülünk az útjamindég kivisz idegenbe. Bizony, jól mondja a nóta,hogy elmegyünk, el-elmegyünk,messzi nagy útakra megyünk.Messzi nagy útak porábólbizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben,sok-sok súlyos köpönyegbenbizony pajtás, mondom Néked:rendre, rendre mind elveszünk.

</PRE>

kata53 · 2008 Március 10

<CENTER>
[SIZE=+2]A feltámadás[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=3 cellPadding=10 width="70%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER></CENTER></TD><TD><CENTER>[SIZE=+1]Cuyp:[/SIZE]
[SIZE=+1]Az angyal felnyitja Krisztus sírját[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

FELTÁMADT!<O

</O

<O

> </O

>
Egy édes titkom van nekem.<O

></O

>
Fénnyel betölti életem,<O

></O

>
mosolyra nyitja számat:<O

></O

>
a Megváltó feltámadt!<O

></O

>
<O

> </O

>
Nem, nem maradt a sír ölén.<O

></O

>
Ujjongok az örömtől én, <O

></O

>
hisz nem vagyok már árva.<O

></O

>
Nincs többé sírba zárva.<O

></O

>
<O

> </O

>
Velem van nappal, éjjelen.<O

></O

>
Mindig velem, mindig velem.<O

></O

>
Az úton Ő vezérel<O

></O

>
oltalmazó kezével.<O

></O

>
<O

> </O

>
Virágok, illatozzatok!<O

></O

>
Húsvéti, tiszta fény ragyog<O

></O

>
elűzve minden árnyat:<O

></O

>
a Megváltó feltámadt!<O

></O

>
Túrmezei Erzsébet. 1933.<O></O>
<O> </O>
<O

></O

>

<CENTER></CENTER>

<CENTER>
[SIZE=+2]Asszonyok a sírnál[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=1 cellPadding=10 width=170 border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Fra Angelico: Asszonyok a feltámadt Krisztus sírjánál[/SIZE]</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>TAVASZ <O></O>
<O></O>
<O></O>
Istenem, megint tavasz van.<O

></O

>
Dicsérlek az új tavaszban,<O

></O

>
s róla mondok éneket.<O

></O

>
Szeretném rügyét, reményét,<O

></O

>
minden illatát és fényét<O

></O

>
megköszönni Teneked.<O

></O

>
Minden lelkes cinkehangot,<O

></O

>
minden hóvirágharangot,<O

></O

>
hazatérő madarat,<O

></O

>
simogató sugarat.<O

></O

>
<O

></O

>
Áldalak a tarka rétért<O

></O

>
és a sarjadó vetésért.<O

></O

>
Áldalak, hogy a magot<O

></O

>
alig hogy mi elvetettük,<O

></O

>
reménységgel eltemettük,<O

></O

>
hűs esővel áztatod.<O

></O

>
Dolgos méhet, könnyű szellőt,<O

></O

>
édes illatot lehellőt,<O

></O

>
mindent köszönök neked. <O

></O

>
Köszönöm az Életet.<O

></O

>
<O

></O

>
Azt a húsvéti, hatalmas,<O

></O

>
halálon is diadalmas<O

></O

>
Életet, kit a tavasz<O

></O

>
minden fénye hódolattal<O

></O

>
szolgál, hirdet és magasztal:<O

></O

>
a feltámadt Krisztus az!<O

></O

>
Ne is érjen soha véget<O

></O

>
ez a tavaszi dicséret:<O

></O

>
hiszen azt az Életet<O

></O

>
megköszönni nem lehet!<O

></O

>
Túrmezei Erzsébet<O></O>
<O

></O

>
<O

></O

>
</CENTER>

<CENTER>
[SIZE=+2]Emmauszi tanítványok[/SIZE]</CENTER>

<CENTER><TABLE cols=2 cellPadding=10 width="50%" border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Caravaggio:[/SIZE]
[SIZE=+1]Emmauszi vacsora[/SIZE]</CENTER>

</TD><TD><CENTER></CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>Karl Rahner:

<CENTER>A reménytelenek reménysége</CENTER>
Az emmauszi tanítványok. Lk 24,13-35.

Két tanítvány bandukol Emmausz felé. Ez a híradás az evangéliumnak őszintén emberi, mégis egészen isteni, éppen azért oly vigasztaló titkai közé tartozik. Miközben olvassuk ezt a történetet, csodálkozva ismerünk rá saját életünk történetére. Életünk - egészében is, részleteiben is az emmauszi tanítványok élete. Olvassuk a történetet és rájövünk, hogy a mi Emmausz járásunk még folyamatban van. Olvassuk és imádságos lélekkel reméljük, hogy egyszer majd úgy is végződik, ahogyan az az evangéliumban áll.
A tanítványok reméltek. Most azonban úgy vélik, hogy tovább nincs mit reméljenek, mert minden másképpen történt, mint ahogy remélték vagy - jobban mondva - ahogyan ők a saját reményüket interpretálták. Úgy gondolták, hogy a megváltást és a szabadságot remélik. Nem tudjuk, hogy tényleg reménytelen dolgot reméltek-e, vagy csak azt vélték, hogy csalódtak igaz reménységükben. Nem tudhatjuk, valószínűleg ők maguk sem tudták. Merthogy reményeink, amelyeknek a megvalósulása még csak folyamatban van, hogyan érik el céljukat és az élet előre nem látott útjain mi lesz belőlük, az nemcsak tőlünk függ. Nem vagyunk utaink föltétlen urai. A tanítványok mindenesetre azt hitték, hogy akiben bíztak, azt keresztre szegezték, meghalt és eltemették - tehát vége mindennek. Nem tehetnek mást, mint lemondanak róla és menekülnek. Az ember életében tényleg adódnak helyzetek, amikor úgy érzi, hogy a további akarásnak nincs értelme, és csak annyit mondhat: reméltünk. Úgy érzik tehát, hogy reálisan gondolkodnak, ha a jámbor asszonyok mendemondáira nem adnak semmit, hanem elmennek. Nem - mondják magukban -, másodszor nem hagyjuk magunkat megtéveszteni. Ostobaság volna részünkről, ha nem számolnánk a tényekkel. Márpedig a tény az - és ezt senki el nem vitathatja -, hogy akiben reméltek, bitófán végezte életét, és eltemették egy sírba. Elmennek tehát innét, haza vagy máshová, mindegy, csak el innét!
Különös dolog: mindegyikük teljesen magányos, beletaszítva a reménytelen magányosság vermébe. Miért mennek mégis kettesben? Miért beszélget ez a két modern egzisztencialista egyáltalán még egymással? Miért keresnek egymásban vigaszt, ha nincs már mit remélniük, s ha nincs semmi, amiről érdemes beszélgetni ? Mert miközben mennek, beszélgetnek. És hogy beszélgetnek, ezzel önkéntelenül is elárulják, hogy készek arra, hogy valaki szóljon hozzájuk. S miközben vigasztalanságukat, szívük ürességét beszélgetéssel akarják elkábítani, alkalmat adnak az Istennek, hogy beszélgetésbe elegyedjen velük. Ez immár maga is kegyelem, miközben menekülünk előle. És sokszor Isten már beszélget velünk, amikor csak úgy tárgyalunk róla, mint halott Istenről.
Egy idegen jön az úton. Az Úr az. Zavarosan pislogó szemük fogva van. Nem ismerik fel őt. Aki magamagával van elfoglalva, s akinek reménytelen a szíve, annak a szívében és lelkében igen kevés hely marad mások számára. De ha őt megismerni az üdvösséget jelenti, akkor ez az első és legfontosabb, amit a tiszta szem semmiért el nem téveszthet, hogy ő, az Úr, itt van, és velünk jön, akkor is, ha menekülünk előle.
Itt van ő az emmauszi úton, s olyan, mint aki kevesebbet tud, mint mi, olyan, mint egy idegen, továbbutazó vándor. Nem tudhatjuk, mikor jön és mikor akar elmenni, ha nem mondjuk neki: Uram, maradj velünk, mert már esteledik. A reménytelen szomorúság még nem hatolt olyan halálosan a tanítványok szíve mélyébe, hogy halálos keserűséggel, cinikusan vonakodnának a fény és a vigasz szavát meghallgatni, és megtagadnák a választ a vándor kérdéseire. Szívük még nem olyan büszke, hogy a halál és szenvedés nárcizmusában szégyenletesen szomorú kétségbeesésükbe beleszeressenek. Hagyják beszélni az idegent, aki kevesebbet tud. Valóban odafigyelnek. Ő pedig elmondja a halálos sorsot, amely megvált és megszabadít minket. Csöndben elmondja nekik, hogy minden a világon és a szentírás egyedül arról beszél, hogy egyedül abban teljesedik be a remény, akiről azt gondolták, hogy csalódtak benne és kétségbe kell esniük miatta. Az úgynevezett tények közül egyedül csak arról beszél nekik, a csalódott realistáknak, amit már tudnak, túlságosan is jól tudnak: hogy Jézust keresztre feszítették. De erről nem úgy beszél, mint ami elkerülhető és megtagadható lett volna, hanem mint amit el kellett vállalni, mint ami értékes és érthető, sőt magától értetődő. És ebben, éppen ebben a pontban, amelytől nem lehet többé eltekinteni, a vállalásban, amit elhagyatva magára vesz, ebben lesz ez a tény belülről ragyogóvá, s fölfedi saját igazságát: hogy éppen ez a pusztulás a módja rendeltetése teljesítésének és megvalósulása dicsőségének. Mindezt nem úgy mondja el nekik, mintha ez a lét általános, dialektikus törvénye volna, mintha mindez alapjában magától értetődő volna, hogy a halál után folytatás következik. A pusztulásnak ezt a kényszerítő törvényét, amely bevonulás a végleges dicsőségbe, Jézusról állítja, egyedül róla, akiben hittek, és mindenki másról csak akkor, ha Benne hisznek.
A szentírás nem tudósít arról, hogy a tanítványok az ismeretlen vándor beszédére valamit is válaszoltak volna. Hallgattak. Mivel nem egy elméleti kérdésről vagy jobb tudományos elméletről volt szó, hanem a szív és a lélek végső kísérletéről, hogy a reménytelen halál örvényéből kimentse az életet és a kígyó szájából kiragadja a fényt, illendő volt a hallgatás, hisz ebben születik újjá a szív. Mielőtt azonban ez megtörtént volna a várakozás csöndjében, a tanítványok már egy dolgot ki tudtak mondani, az udvarias aggódás szavát, amely a jósággal teli egyszerű szívhez illik: Maradj velünk, mert esteledik, és már lemenőben a nap. Gondoskodnak az idegen éjszakájáról, aki szívük éjét fénylővé tette. Miközben a zarándok testvért látják benne, saját útjaik célját és urát hívják meg vendégül. A zarándoknak adnak szállást, és ők maguk érkeznek haza. Vele együtt törik meg a kenyeret. És akkor - nem az úton lévő emberi lét teológiájánál, hanem a közösség ünnepén, felismerik az Urat. Ö az. Amit az idegen mondott, íme, az Úr szavai. Miközben megtöri a kenyeret, szívükbe hatol. És ők felismerik: Valóban feltámadt! A világ sírjából és saját szívük gödréből.
Ó, hányszor átéltük mindezt mi is, ha talán csöndben és kicsiben is, vagy az életünk egy-egy kis részében! Talán látta, aki egész életünket jövőnkkel együtt át tudja tekinteni, hogy mi még csak úton vagyunk Emmausz felé, s a döntő látomásra szemünk még alkalmatlan. És az Úr, bármennyit is beszéltünk már róla, és bármennyire is áttüzesedett a szívünk az ő szavára, alapjában véve még mindig ismeretlenül lépked mellettünk.

Igen, valóban, talán életünk nagy eseménye még hátra van. Tovább kell vándorolnunk és futnunk, és nem szabad gondolnunk, hogy már elértük. Mert még csak úton vagyunk az örök élet lakomájára, ahol az Úr majd felövezi magát, hogy az elmondhatatlan öröm borát adja nekünk. És mivel csak úton vagyunk, ne csodálkozzunk, ha szívünk a csalódott remények miatt fáradtan vagy haragosan sírdogál és panaszkodik, s ha az az érzésünk, hogy a halott reményekből menekülve halott pusztaságba jutottunk. Ilyen utakon is velünk vándorolhat az Úr, mint Isten irgalma, hogy a kemény szív előtt feltárja az írás és az élet értelmét. Ezek az utak is elvezethetnek életünk Emmauszába, ahol a kenyértörésben felismerjük az Urat.

<CENTER>***</CENTER>

kata53 · 2008 Március 10

A húsvét jelentősége nagyobb, mint a karácsonyé; noha kultúrtörténetileg valóban megelőzi a feltámadás ünnepét. <O

</O

A feltámadásról pedig már az ószövetség is ír. Három helyen. <O

></O

>

Ezekiel 37 <O></O>
Dániel 12,2 <O></O>
2 Makkabeus 7 <O></O>

Látomás a csontmezőről (A csontok megelevenednek, emberré alkulnak, életet lehel beléjük Isten.)<O

></O

>
<O

></O

>
"Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre!"<O

></O

>
<O

></O

>
Bár Jézus idejében is ismertek voltak a fenti idézetek, mégis nehezen hitték el a feltámadás tényét. Ma is nehéz elhinni. Ma is vannak Tamások, akik feltételhez kötik ezt a tény. Ő azt mondta: Hacsak nem látom... <O

></O

>

És TE mit mondasz?<O

></O

>

<O

></O

>
<O

></O

>
<O

>

<CENTER><TABLE cols=1 cellPadding=10 width=170 border=1><TBODY><TR><TD><CENTER>

</CENTER></TD></TR><TR><TD><CENTER>[SIZE=+1]Fra Angelico: Asszonyok a feltámadt Krisztus sírjánál</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>

[/SIZE]</O

>

kata53 · 2008 Március 10

ÉLETRAJZOK

"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)

Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.
Gazdag István
Néhány élmény a betegekkel

"Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel, jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által..."
(Róm 15:18-19a)
Így tehát minden dicsőség egyedül Istené és az Ő Fiáé, Jézus Krisztusé. Ezeket a példákat csak azért írtam meg, hogy alátámasszák azt a tényt, hogy Jézus Krisztus föltámadt a halálból, tehát ma is él és segítségünkre akar lenni, hogy a Biblia ténylegesen Isten Igéje, és hogy abban teljes mértékben megbízhatunk minden körülmények között - nemcsak, mint az itt felsorolt esetekben, betegségek esetén, hanem életünk legkisebb és legnagyobb dolgaiban is. Aki valaha is Őbenne bízott, még sohasem szégyenült meg.

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

mikvik08 · 2008 Március 11

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem
sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket
és értelmet
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc</pre>

Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák