Tudjátok, hogy sok klasszikust olvasok fel. Ha másért nem, az olvasási rutin miatt megbírkózom a szöveggel - de ezen túlmegyek: az én tanáraim megszerettették velem anno ezt a nyelvezetet, és bizony szeretem, gyakorta használom is. Ha másért nem, érdekességként, vagy tréfának - de éltetem, használom.
Tornádónak igaza van - ha a modern világ jegyében hagyjuk elsüllyedni, kikopni a nyelvünk szépségét, szavait, kifejezéseit, sikeresen lecsupaszítjuk, szép műanyaggá tesszük a magyar nyelvet. Tornado kérded, mikor is kell ezzel a nyelvvel megbarátkoztatni a gyereket... Még a meséknél, még pici gyerekkorban, mert az iskolában kapott hirtelen nyakonöntés már késő, nem feldolgozható.
Nem csak és nem feltétlenül a régies distinctiók, kifejezések kellenek - de a tájszavaink, a mindennapi nyelv sokszínűségének, sajátjának, kifejezőképességének védelme is indokolja mindezt. Itt a család, a kisközösség átadóképessége és ereje az, amit védeni, erősíteni kellene - az oktatás, beleértve már az óvodát, kisiskolát is, kezdettől azzal dolgozik, amit hazulról a keze alá adnak.
El lehet intézni egy naplementét azzal, hogy lement a nap. És le lehet írni szemléletesen, szépen, érzékletesen is. Mikor még közgazdaságtant oktattam, első dolgozatként épp egy naplemente elmondását írattam. Néztek rám, mi köze ennek a közgázhoz? Nagyon röviden - ha nem tudsz tisztességesen kommunikálni, maradsz a száraz szakzsargonban, vagy meg sem érted, fel sem fogod a dolgok jelentését, nem hogy kezelni tudnád, vagy át tudnád adni másoknak.
Másik kis példa - volt egy pici üzlet, mindíg ráörültem, milyen kedves - a neve Petra Boltja volt. Nem telt bele egy év sem, Petra Shop lett. Cca erről van szó.
Editkének is van igaza - minden kornak megvan a maga szótündére. Varró, Tandori, Weores, Romhányi és a többiek után a mostani korban játszik a nyelvvel. Ez is komoly érték, ismerni és érteni kell. Azonban az alapok, a klasszikusok még szép nyelvezetének értése, szeretete és ismerete nélkül felszínes semmi lesz belőle, jópofa akármi. Pont a hátterét, az értelmét nem látják, nem ismerik fel. Nem csak és feltétlen Mikszáth, vagy Eötvös, vagy Cholnoki - bár stabil és érthető, szép alapok, hanem Tamási, Radnóti, Ottlik, Nyírő, Wass, (nem tartalom, nyelvezet)... Hogyan értheti meg valaki Radnótit, József Attilát, Babitsot, Adyt, ha nem látja, érzi a sorok közötti értelmet és érzelmet? Megmarad steril, letudandó, húpersze de jó nagy költőnek, tananyagnak, letudandónak. Vagy kipuskázandónak, vagy még annak sem - de így egynek biztosan nem marad meg: annak a szépségnek, mondanivalónak, léleknek, amit képvisel. Ezt húzza magával többek között a nyelv elsekélyesedése - szerintem.
P.s. Még annyit - én mindíg hosszasan írok, elnézést érte. Ám ami kimaradt, az az igényesség. Felszínes, hétköznapi szókincs nem tesz igényessé embereket, ami a lelkükben is visszaköszön késöbb.
És még valami: Picasso, Vasarely, és a többiek pár vonással absztrakt, néha szinte nevetségesnek ható dolgokat is alkottak - ám ez csak annak nevetséges, aki mást nem tud. Ahhoz, hogy elnagyolhass, egyszerűsíthess, biztos tudással ismerned kell az alapokat. Ők kiválóan tudtak (volna) rajzolni, festeni is, de már megengedhették maguknak az újat, a másfélét. Visszavetítve ezt a nyelvezetre - SMS és netszlenggel felnőtt gyerekek hogy is állnak ezzel?...