Bárcsak tudná a tanárom” – ennél szívszorítóbb tartalom nincs most a neten

tornando · 2015 Április 21

setni írta:
Családi problémák......ehhez aztán sok köze van a tanárnak.
http://vakablak.blog.hu/2008/10/11/gyerekhos_es_besugo

Nem értek veled egyet A gyerek gondjait bármi okozza.ahhoz áttételesen köze van a tanárnak hiszen nevelő is a tanár nem csak lexikális tudását átadó automata

FLAMINGO · 2015 Április 21

tornando írta:
Nem értek veled egyet A gyerek gondjait bármi okozza.ahhoz áttételesen köze van a tanárnak hiszen nevelő is a tanár nem csak lexikális tudását átadó automata

Én meg veled nem értek egyet, mert mi köze pl. jelen esetben a tanárnak ahhoz, hogy a gyerek apját visszatoloncolták mint illegális bevándorlót…
Persze nagyon áttételesen lehetne köze, a szavazatán keresztül, amikor választ, de amennyire ismerem az USA helyzetét, mindegy, hogy demokrata vagy republikánus a hatalom, az illegálisokat - már ha elkapják - kitoloncolják.

Ajuda67 · 2015 Április 21

Bárcsak tudná a tanárom, hogy szépen alá is fűrészelt a bizalmamnak irányában, amikor feltette az internetre neki szánt soraimat...

StoicCaveman · 2015 Április 21

tornando írta:
Nem értek veled egyet A gyerek gondjait bármi okozza.ahhoz áttételesen köze van a tanárnak hiszen nevelő is a tanár nem csak lexikális tudását átadó automata

Nos én meg azon a véleményen vagyok, hogy felejtsük már el azt a hülyeséget (bocs) hogy egy tanár NEVELŐ is kell legyen! Igenis én azt tartom (tartanám) ideálisnak, ha egy tanár tényleg csak „lexikális tudást átadó automata” lenne, ahogyan te fogalmaztál gúnyosan. Én azonban ezt komolyan gondolom. Persze muszáj nevelőnek is lennie abban az értelemben, hogy követelje meg a nebulóktól a normális viselkedést a suliban (ne verekedjenek, maradjanak csöndben az órán, ne szedjék el egymás tízóraiját stb), ahhoz azonban rohadtul semmi köze szerintem hogy mi van otthon. Az a CSALÁD dolga. Igenis azé. Nyilván ha látja hogy a gyerek félig agyonverten érkezik az iskolába, vagy kábszeres, részeg, stb, fel kell hívja a rendőrséget, de ettől kezdve a többi NEM AZ Ő DOLGA. Semmi köze hozzá.

Gyerekkoromban is gyűlöltem, hogy volt holmi „családlátogatás” a tanárok részéről, holott nem volt semmi kölönösebb szégyellnivalónk. De mi KÖZE van egy vadidegen mukinak ahhoz, hogyan élünk?!

A tanártól én nem nevelést várok el, különben is eltérhet az értékrendje a mi családunkétól (lehet például hogy ő hívő, mi meg nem vagyunk azok, vagy politikailag jobbszélső mi meg mittudomén liberálisok vagyunk vagy fordítva), hanem azt várom el, hogy megtanítsa a kölykömet számolni, olvasni, vagy angolul, meg mindenféle más dolgokra amik miatt az iskola létezik.

Ha a család olyan, hogy nem képes biztosítani minimális szinten se a gyermek szociális/erkölcsi nevelését, akkor az NEM az iskola tanáraira tartozik, hanem egy másik szervezetre, s annak az a neve hogy GYÁMHATÓSÁG. Az arra van, azt arra találták ki... Az iskolát ellenben igenis a „lexikális tudás” kifejlesztésére. Nekem már az se tetszik hogy van ott olyan hogy tornaóra, mert bár elismerem hogy a sport hasznos, de arra külön intézmény kéne szolgáljon...

Szóval ne keverjük a dolgokat kérem, mert a gulyáslevest se szokták összekeverni a tortával hogy egyben fogyasszuk el... Nem kell mindent a szerencsétlen tanárok nyakába zúdítani, hogy minden az ő felelősségük és dolguk, pláne ilyen kevés fizetését. Ez a legkönnyebb, mindenért a tanárt felelőssé tenni ugye, legyen szupermen aki ért mindenhez, a tantárgyához, sporthoz, filozófiához, etikához, képes legyen megbirkózni minden fél-kriminális életmódot folytató család minden vásott s labilis idegrendszerű gyermekével, aki esetleg fizikailag is erősebb mint ő a tanár...

NEM. A tanár igenis ahhoz értsen hogy megtanítsa a TANTÁRGYÁT. És felismerje ha a gyerek nem való az osztályba. Ekkor szóljon az illetékes más szervezeteknek. (gyámhatóság, pszichológus, esetleg rendőrség, pszichiáter). Jobbesetben kéne lehetőség arra is ha a gyerek amiatt nem képes beilleszkedni mert ZSENI, erre is kéne legyen valami külön szervezet.

És ennyi. A többi NEM a tanár dolga. A tanár az tanár, nem varázsló, nem tündér, hogy ő oldjon meg minden elképzelhető nehéz élethelyzetet.

ratalics · 2015 Április 21

No, ez egy érdekes kérdés, szerintem érdemes itt megállni, hogy az iskolának legyen-e szerepe a gyermek (!) erkölcsi tanításában, nevelésében. Nyilván e kérdésben a közoktatásról beszélünk, amelyben a gyermek még gyermek, tehát hivatalosan és gyakorlatban nem felnőtt(korú), aminek Magyarországon ugyebár 18 év a határa. A gyermek ugyebár nem szuverén személy, nem tekintendő kész embernek, a gyermek természetszerűleg nevelendő személy a társadalomban, jellemzően talán minden társadalomban.
Második otthonunk-e az iskola? Nevelőnk-e a tanár? Nem véletlenül tettem felkiáltójelet a gyermek után, mert azt hiszem, hogy aki amellett érvel, hogy a közoktatási intézmény csak tudásszolgáltató intézmény legyen, és ne legyen afféle pótszülő, az nem veszi figyelembe, hogy a közoktatás intézményeibe hivatalosan (és kevés kivétellel gyakorlatilag is) nem szuverén, kész egyedek járnak pusztán szolgáltatást fogyasztani (és megőrzésre a míg a szülők dolgoznak), hanem gyermekek. Azt hiszem, a világ minden részén az a szemlélet és rendszer érvényes, amely szerint az alapiskola és a középiskola (de a szülő hiányában bármely jelenlévő felnőtt, akinek a gondjaira van bízva éppen a gyermek) automatikusan és feladatszerűen erkölcsi fennhatóságot is jelent az odajáró gyermekek felett, és megfogalmazottan természetszerű feladata a köziskolának, hogy a gyermeket nevelje. Vajon kezelhető lenne-e a gyermek a köziskolában puszta tudásszolgáltatást fogyasztó személyként? Vagy egyáltalán, bármilyen olyan helyzetben, amikor a szülője nincs jelen, kezelhető-e a gyermek puszta megőrzési alanyként? Azt hiszem, bármely társadalomban, ha körülnézünk, azt látjuk, hogy ha nincsenek jelen a szülei, akkor az adott gyermek környezetében jelen levő felnőttnek automatikusan feladatává válik a gyermek feletti erkölcsi fennhatóság feladata, a nevelő szerep ellátásának feladata is, ezt a társadalom elvárja, akár még olyan eseti helyzetben is, ha mondjuk az utcán segítőleg megszólítjuk a szüleitől véletlenül elszakadt, megszeppent, ismeretlen gyermeket, nemhogy ha olyan a helyzet, hogy a felnőttre rá van bízva a gyermek - például iskolában, nagyszülőnél, rokonoknál, barátoknál, bébiszitternél... Akár az iskolai takarítónak is van erkölcsi fennhatóságra szóló jogosítványa és szerepe. Aki ez ellen érvel, az a társadalmi rendszer ellen érvel, ugyanis úgy tűnik, a történelemben eddig a világ összes társadalmában a szerint a szemlélet szerint alakult ki a közfelfogás, hogy a szülő jelenléte hiányában a jelenlévő felnőttnek erkölcsi fennhatósága, nevelői szerepe is van a gyermek felett, hát még ha konkrétan a gondjaira is van bízva a gyermek. Sőt, akár még a szülő jelenlétében is "társadalmi feladat" bármely felnőttnek, hogy nevelője legyen a gyereknek! Sőt, akár a nyílt utcán is erős joga van bármely ismeretlen felnőttnek, hogy nevelésileg odaszóljon, ha a szülő nem teszi! "Nem illik az orrodat piszkálni fiam, nem értem, a szüleid miért nem szólnak rád!" "Miért nem szólnak rá a gyerekre, nem látják mit csinál?"... (Szélsőséges esetben aztán jön a "hatósági" szerep, amikor kifejezetten olyat csinál a gyermek, amivel kifejezetten törvényt sért vagy kifejezetten árt a környezetének, szülője részéről akadálytalanul.)
Értelemszerűen ütközhet, és sokszor ütközik is a szülők által és a többi felnőtt által a gyermek felé közvetített erkölcsi parancs, és ilyenkor nem is biztos, hogy a szülői parancs a győztes. Most ne menjünk el odáig, hogy a társadalom erkölcsileg-nevelőileg is gátolja, hogy a gyermek bűncselekményeket hajtson végre szülői engedéllyel, vegyünk csak olyan köznapi, banális témákat, mint például a káromkodás, cigarettázás... Tegyük fel, a szülő úgy gondolja, hogy engedi a cigarettázást a gyereknek, és úgy gondolja, hogy nincsenek trágár szavak, a gyerek olyan szavakat használ, amiket akar, az iskola azonban mindezt másként gondolja, és erkölcsi fennhatóságként, nevelői szerepben tiltja el az ilyesmitől a gyermeket. Biztos, hogy az iskolán belül az iskola nevelési szerepe fog győzni a szülővel szemben, de bizonyos mértékig az iskolán kívül is - és ez természetes a társadalomban, úgy tűnik, hogy minden társadalomban. A társadalmakban a köziskoláknak axiomatikusan megfogalmazott, természetszerű feladata a gyermek nevelése, és ez általában még a szülők ezirányú jogait és szerepét is felülírja. A tanár sokszor több társadalmi joggal, több erkölcsi fennhatósággal rendelkezik a részlegesen a gondjaira bízott gyermek nevelőjeként, mint a szülő (persze nem függetlenül attól, hogy a tanár ezt a fennhatóságát megosztva gyakorolja az egyéb szakszervekkel, mint a gyámhatóság, rendőrség, bíróság...). tehát a tanárnak (leginkább persze az osztályfőnöknek) igenis, van "családlátogatói, családellenőri" szerepe, mert a társadalom ezt a szerepet rátestálta a tanárra, és amelyik szülőnek ez nem tetszik, annak a társadalmat kell megváltoztatnia, ha tudja (nem tudja). Nem tudom ez furcsa-e, de a helyzet az, hogy (valószínűleg) minden társadalom axiomatikusan, természetszerűleg bízza a nevelői feladatokat is a közoktatás tanáraira és az iskolára, sokszor még a szülőt is felülbírálóan. (Minderről ugyebár annak fényében beszélünk, hogy valószínűleg senkiben nem kérdőjeleződött meg olyan intézmények nevelői szerepe, mint a bölcsőde, az óvoda.)

StoicCaveman · 2015 Április 21

ratalics írta:
No, ez egy érdekes kérdés, szerintem érdemes itt megállni, hogy az iskolának legyen-e szerepe a gyermek (!) erkölcsi tanításában, nevelésében. Nyilván e kérdésben a közoktatásról beszélünk, amelyben a gyermek még gyermek, tehát hivatalosan és gyakorlatban nem felnőtt(korú), aminek Magyarországon ugyebár 18 év a határa. A gyermek ugyebár nem szuverén személy, nem tekintendő kész embernek, a gyermek természetszerűleg nevelendő személy a társadalomban, jellemzően talán minden társadalomban.
Második otthonunk-e az iskola? Nevelőnk-e a tanár? Nem véletlenül tettem felkiáltójelet a gyermek után, mert azt hiszem, hogy aki amellett érvel, hogy a közoktatási intézmény csak tudásszolgáltató intézmény legyen, és ne legyen afféle pótszülő, az nem veszi figyelembe, hogy a közoktatás intézményeibe hivatalosan (és kevés kivétellel gyakorlatilag is) nem szuverén, kész egyedek járnak pusztán szolgáltatást fogyasztani (és megőrzésre a míg a szülők dolgoznak), hanem gyermekek. Azt hiszem, a világ minden részén az a szemlélet és rendszer érvényes, amely szerint az alapiskola és a középiskola (de a szülő hiányában bármely jelenlévő felnőtt, akinek a gondjaira van bízva éppen a gyermek) automatikusan és feladatszerűen erkölcsi fennhatóságot is jelent az odajáró gyermekek felett, és megfogalmazottan természetszerű feladata a köziskolának, hogy a gyermeket nevelje. Vajon kezelhető lenne-e a gyermek a köziskolában puszta tudásszolgáltatást fogyasztó személyként? Vagy egyáltalán, bármilyen olyan helyzetben, amikor a szülője nincs jelen, kezelhető-e a gyermek puszta megőrzési alanyként? Azt hiszem, bármely társadalomban, ha körülnézünk, azt látjuk, hogy ha nincsenek jelen a szülei, akkor az adott gyermek környezetében jelen levő felnőttnek automatikusan feladatává válik a gyermek feletti erkölcsi fennhatóság feladata, a nevelő szerep ellátásának feladata is, ezt a társadalom elvárja, akár még olyan eseti helyzetben is, ha mondjuk az utcán segítőleg megszólítjuk a szüleitől véletlenül elszakadt, megszeppent, ismeretlen gyermeket, nemhogy ha olyan a helyzet, hogy a felnőttre rá van bízva a gyermek - például iskolában, nagyszülőnél, rokonoknál, barátoknál, bébiszitternél... Akár az iskolai takarítónak is van erkölcsi fennhatóságra szóló jogosítványa és szerepe. Aki ez ellen érvel, az a társadalmi rendszer ellen érvel, ugyanis úgy tűnik, a történelemben eddig a világ összes társadalmában a szerint a szemlélet szerint alakult ki a közfelfogás, hogy a szülő jelenléte hiányában a jelenlévő felnőttnek erkölcsi fennhatósága, nevelői szerepe is van a gyermek felett, hát még ha konkrétan a gondjaira is van bízva a gyermek. Sőt, akár még a szülő jelenlétében is "társadalmi feladat" bármely felnőttnek, hogy nevelője legyen a gyereknek! Sőt, akár a nyílt utcán is erős joga van bármely ismeretlen felnőttnek, hogy nevelésileg odaszóljon, ha a szülő nem teszi! "Nem illik az orrodat piszkálni fiam, nem értem, a szüleid miért nem szólnak rád!" "Miért nem szólnak rá a gyerekre, nem látják mit csinál?"... (Szélsőséges esetben aztán jön a "hatósági" szerep, amikor kifejezetten olyat csinál a gyermek, amivel kifejezetten törvényt sért vagy kifejezetten árt a környezetének, szülője részéről akadálytalanul.)
Értelemszerűen ütközhet, és sokszor ütközik is a szülők által és a többi felnőtt által a gyermek felé közvetített erkölcsi parancs, és ilyenkor nem is biztos, hogy a szülői parancs a győztes. Most ne menjünk el odáig, hogy a társadalom erkölcsileg-nevelőileg is gátolja, hogy a gyermek bűncselekményeket hajtson végre szülői engedéllyel, vegyünk csak olyan köznapi, banális témákat, mint például a káromkodás, cigarettázás... Tegyük fel, a szülő úgy gondolja, hogy engedi a cigarettázást a gyereknek, és úgy gondolja, hogy nincsenek trágár szavak, a gyerek olyan szavakat használ, amiket akar, az iskola azonban mindezt másként gondolja, és erkölcsi fennhatóságként, nevelői szerepben tiltja el az ilyesmitől a gyermeket. Biztos, hogy az iskolán belül az iskola nevelési szerepe fog győzni a szülővel szemben, de bizonyos mértékig az iskolán kívül is - és ez természetes a társadalomban, úgy tűnik, hogy minden társadalomban. A társadalmakban a köziskoláknak axiomatikusan megfogalmazott, természetszerű feladata a gyermek nevelése, és ez általában még a szülők ezirányú jogait és szerepét is felülírja. A tanár sokszor több társadalmi joggal, több erkölcsi fennhatósággal rendelkezik a részlegesen a gondjaira bízott gyermek nevelőjeként, mint a szülő (persze nem függetlenül attól, hogy a tanár ezt a fennhatóságát megosztva gyakorolja az egyéb szakszervekkel, mint a gyámhatóság, rendőrség, bíróság...). tehát a tanárnak (leginkább persze az osztályfőnöknek) igenis, van "családlátogatói, családellenőri" szerepe, mert a társadalom ezt a szerepet rátestálta a tanárra, és amelyik szülőnek ez nem tetszik, annak a társadalmat kell megváltoztatnia, ha tudja (nem tudja). Nem tudom ez furcsa-e, de a helyzet az, hogy (valószínűleg) minden társadalom axiomatikusan, természetszerűleg bízza a nevelői feladatokat is a közoktatás tanáraira és az iskolára, sokszor még a szülőt is felülbírálóan. (Minderről ugyebár annak fényében beszélünk, hogy valószínűleg senkiben nem kérdőjeleződött meg olyan intézmények nevelői szerepe, mint a bölcsőde, az óvoda.)

Szerintem nem értetted meg amit írtam. Én nem vitatom, hogy a szülőn kívül van nevelési joga sőt kötelessége a gyermek iránt a társadalomnak is! Sőt, persze hogy a tanárnak is. Jó lenne ha nem volna erre szükség, de sajnos MUSZÁJ.

Én fentebb azt fejtegettem, mekkora legyen ennek mértéke. Olvasd csak vissza, magam is elismertem fentebb, a tanárnak (sajnos...) muszáj fegyelmeznie a nebulókat az iskolában valamennyire, tudniillik hogy az ne verekedjen, ne szedje el a másik tízóraiját, maradjon csöndben az órákon... Meg hasonlók. A tanárnak NYILVÁNVALÓAN kell tehát képesnek lennie olyan mértékű „neveélsre”, mely biztosítja a minimális feltételeket ahhoz, hogy az iskolában folyhassék a TUDÁS-SZOLGÁLTATÁS. Tehát a tananyag leadása és számonkérése.

Én ott kezdek el vitatkozni a manapság divatos nézetekkel, ott kérdőjelezem meg a „dogmákat” ezt illetően, hogy ennél TÖBB joga illetve kötelessége van-e, kell-e legyen a tanárnak! Tehát hogy beleszóljon-e, sőt: elvárjuk-e (elvárhatja-e a társadalom) hogy beleszóljon mindabba, ami az ISKOLÁN KÍVÜL történik a gyerekkel, pláne a családban! Ven-e KÖZE ahhoz, hogy otthon hogyan él az a gyerek és család, mi történik a kölyökkel az iskolán kívül!

Itt én azt a meggyőződést vallom illetve fejtettem ki fentebb, hogy ehhez marhára semmi köze, nem a dolga, eszközei sincsenek ehhez, s ez egy másik szakma, a gyámhatóság feladat köre, itt csak annyi a dolgfa hogy ha látja hogy a gyermek akár pszichológiailag, akár szellemileg, akár egészségügyi okokból alkalmatlan az iskolába járásra, akkor értesítse e tényről a gyámhatóságot és/vagy a rendőrséget/orvosokat, s a többi azok feladatköre.

kágyula · 2015 Április 21

Szervusztok ,
Teljes mértékben Ratalicsnak adhatok igazat , pedig már néha összemértük kardjaink mégis vagy pont ezért ! Iges is nem csak feladata egy tanárnak a nevelés hanem joga is , addig amig a felügyeletére van bizva a gyerek ! Igaz lehet mindenhol más a törvény igy gondolom Canadában , Amerikában és Magyarországon is , de itt Németországban még törvény által elöirt nevelési joga van egy tanárnak , hogy ez mennyire jó vagy rossz döntse el mindenki ! Mondjuk Ocsnyogdozsong neked is igazad van mert hogyan is jönn egy kivülálló ahhoz , hogy én milyen idéállokat tömök gyermekem fejébe , lásd a múlt héten történt Németországbeli Tölpitzi lakóházfelgyujtását ahová menekülteket akartak elhelyezni ! Tudom én elfelejtettem megkérdezni a gyerektöl , hogy ugye ti csak tábortüzet akartok rakni azért viszed magaddal a 20 literes marmonkannnát . Szóval neessünk már át a ló másik oldalára !! Vagy nézzek el egy másik irányba ha az a kisgyerek nem mer átöltözni mert a kisteste véraláfutásos igy inkább odaüll a padszélére a tornaorán !? Azt hiszed hogy a Gyámhatóság majd magától fog odamenni ahhoz a családhoz ??? Vagy Te még arra vársz az Osztyapenkó szobornál Budapesten hogy az lépést váltson vagy naiv vagy nagyon ! Aztán annak a lökött szülönek a feladata ám , hogy a gyermekét megtanitsa arra hogy csendben ülljön az órán és figyelje a tanitás menetét nem a tanárnak , annak ha ugy vesszük csak a tananyag leadása lenne a feledata nem még megmagyarázni annak a vásot kölöknek , hogy nem ugrálunk a padokon mint otthon és esetleg ha tanitás van akkor az az "okos"telefont sem szabad használni ! Na igy ilyedtemben ennyit mert a végén még én kapom meg a verést ! Amugy különben Ernoenket hiányolom mert Öneki kéne a Mundért most megvédenie és nekem az is mindegy hogy az most Waldorfi-vallási vagy állami iskola is legyen !!

StoicCaveman · 2015 Április 21

kágyula írta:
Szervusztok ,
Teljes mértékben Ratalicsnak adhatok igazat , pedig már néha összemértük kardjaink mégis vagy pont ezért ! Iges is nem csak feladata egy tanárnak a nevelés hanem joga is , addig amig a felügyeletére van bizva a gyerek ! Igaz lehet mindenhol más a törvény igy gondolom Canadában , Amerikában és Magyarországon is , de itt Németországban még törvény által elöirt nevelési joga van egy tanárnak , hogy ez mennyire jó vagy rossz döntse el mindenki ! Mondjuk Ocsnyogdozsong neked is igazad van mert hogyan is jönn egy kivülálló ahhoz , hogy én milyen idéállokat tömök gyermekem fejébe , lásd a múlt héten történt Németországbeli Tölpitzi lakóházfelgyujtását ahová menekülteket akartak elhelyezni ! Tudom én elfelejtettem megkérdezni a gyerektöl , hogy ugye ti csak tábortüzet akartok rakni azért viszed magaddal a 20 literes marmonkannnát . Szóval neessünk már át a ló másik oldalára !! Vagy nézzek el egy másik irányba ha az a kisgyerek nem mer átöltözni mert a kisteste véraláfutásos igy inkább odaüll a padszélére a tornaorán !? Azt hiszed hogy a Gyámhatóság majd magától fog odamenni ahhoz a családhoz ??? Vagy Te még arra vársz az Osztyapenkó szobornál Budapesten hogy az lépést váltson vagy naiv vagy nagyon ! Aztán annak a lökött szülönek a feladata ám , hogy a gyermekét megtanitsa arra hogy csendben ülljön az órán és figyelje a tanitás menetét nem a tanárnak , annak ha ugy vesszük csak a tananyag leadása lenne a feledata nem még megmagyarázni annak a vásot kölöknek , hogy nem ugrálunk a padokon mint otthon és esetleg ha tanitás van akkor az az "okos"telefont sem szabad használni ! Na igy ilyedtemben ennyit mert a végén még én kapom meg a verést ! Amugy különben Ernoenket hiányolom mert Öneki kéne a Mundért most megvédenie és nekem az is mindegy hogy az most Waldorfi-vallási vagy állami iskola is legyen !!

Te se értetted meg amit írtam. Olvasd el fentebb amit Ratalicsnak válaszoltam.

ratalics · 2015 Április 21

ocsnyogdozsong írta:
Szerintem nem értetted meg amit írtam. Én nem vitatom, hogy a szülőn kívül van nevelési joga sőt kötelessége a gyermek iránt a társadalomnak is! Sőt, persze hogy a tanárnak is. Jó lenne ha nem volna erre szükség, de sajnos MUSZÁJ.

Én fentebb azt fejtegettem, mekkora legyen ennek mértéke. Olvasd csak vissza, magam is elismertem fentebb, a tanárnak (sajnos...) muszáj fegyelmeznie a nebulókat az iskolában valamennyire, tudniillik hogy az ne verekedjen, ne szedje el a másik tízóraiját, maradjon csöndben az órákon... Meg hasonlók. A tanárnak NYILVÁNVALÓAN kell tehát képesnek lennie olyan mértékű „neveélsre”, mely biztosítja a minimális feltételeket ahhoz, hogy az iskolában folyhassék a TUDÁS-SZOLGÁLTATÁS. Tehát a tananyag leadása és számonkérése.

Én ott kezdek el vitatkozni a manapság divatos nézetekkel, ott kérdőjelezem meg a „dogmákat” ezt illetően, hogy ennél TÖBB joga illetve kötelessége van-e, kell-e legyen a tanárnak! Tehát hogy beleszóljon-e, sőt: elvárjuk-e (elvárhatja-e a társadalom) hogy beleszóljon mindabba, ami az ISKOLÁN KÍVÜL történik a gyerekkel, pláne a családban! Ven-e KÖZE ahhoz, hogy otthon hogyan él az a gyerek és család, mi történik a kölyökkel az iskolán kívül!

Itt én azt a meggyőződést vallom illetve fejtettem ki fentebb, hogy ehhez marhára semmi köze, nem a dolga, eszközei sincsenek ehhez, s ez egy másik szakma, a gyámhatóság feladat köre, itt csak annyi a dolgfa hogy ha látja hogy a gyermek akár pszichológiailag, akár szellemileg, akár egészségügyi okokból alkalmatlan az iskolába járásra, akkor értesítse e tényről a gyámhatóságot és/vagy a rendőrséget/orvosokat, s a többi azok feladatköre.

Értettem, amit írtál.

FLAMINGO · 2015 Április 21

Egy tanár nem számítógép és nem Internet.
Egy tanár, az ember, jobb esetben egy szuggesszív személyiséggel bíró valaki, aki, ha jól végzi a hivatásbeli feladatát, akkor a tanított tárgy után felkelti az érdeklődést a nebulókban.
Hiába verik a fejébe a másodikos gyereknek a szorzótáblát, ha ötödikes korára kiröppen a fejéből…
Ha viszont megcsillantja, hogy mennyi mindent lehet a tanultakkal kezdeni/elérni… - akkor egy életre rögzül(het) a tudás.
Még akkor is, ha talán sohasem lesz rá szüksége az illetőnek.
Anno a másodfokú egyenlet megoldóképletét (az az x1.2= -b +- gyök alatt b2-…-os)sok osztálytársam képtelen volt bemagolni.
A matek tanárunk addig csűrte, amíg meg nem értették és onnantól már magolni sem kellett. Igaz az elmúlt majd 40 évben én is csak kétszer vettem elő (egyszer, amikor a lányomnak, másodszor, amikor a fiamnak kellett elmagyarázni, mert épp azt tanulták).
De úgy érzem sikerült megtanulnom, mert akár még ma is menne.
Ez pedig nem csupán a lexikális tudás átadásának, hanem az adott tárgy iránti kötődés kialakításának az eredménye.
Magánvéleményem szerint aki ezt nem tudja felébreszteni a tanulóiban, az inkább hagyjon is fel a pedagógusi pályával. Bár ez a jelen körülmények közepette M.o-n illúzió…

editke2004 · 2015 Április 21

Idő hiányában csak részben szólnék hozzá. Szerintem meg a lexikális tudás átadását kellene már elfelejteni.Át kellene fogalmazni a célokat s a feladatokat. Már rég nem a lexikális tudást kellene hajtani. Gyakorlati tudás kellene, mert az sokkal fontosabb.(nem a matek példára vonatozik)
Hacsak nem a LEgyen Ön is milliomos c. vetélkedőkből él.

tornando · 2015 Április 21

editke2004 írta:
Idő hiányában csak részben szólnék hozzá. Szerintem meg a lexikális tudás átadását kellene már elfelejteni.Át kellene fogalmazni a célokat s a feladatokat. Már rég nem a lexikális tudást kellene hajtani. Gyakorlati tudás kellene, mert az sokkal fontosabb.(nem a matek példára vonatozik)
Hacsak nem a LEgyen Ön is milliomos c. vetélkedőkből él.

Arról beszélj, mit tegyen, mint nevelő a gyermekkel

analema · 2015 Április 21

Én magam akár a saját, akár más életében rengeteget szembesültem a feleslegesen bepumpált tudással. Nem, nem Pitagorasz-tételre vagy a kovalens kötésre gondolok. Igaz, valaki elmondhatná a gyerekeknek, hogy például a matematika segít olyan idegi pályákat és gondolkodási metódusokat kialakítani, melyek elengedhetetlenek későbbi tudások elsajátításához, hátha könnyebben menne nekik.
Arról beszélek inkább, amikor ráfogjuk egy szakma esetében, hogy jól jöhet neki még ez a tudás az életben, holott semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy a rendszerben bennragadt oktatóknak munkát nyújtson.
A másik probléma, hogy sok esetben a szakmai tárgyak tanítói soha nem jártak a való életben. Ismertem olyan tanárt, aki szerintem részegen és bedrogozva is felszórta volna a mágneses erőkkel kapcsolatos képleteket és levezetett volna tetszőleges számítást, de a kérdésemre, miszerint hol használunk ilyen nyitott vasmagot nem tudott válaszolni, holott az én fejemben egy rakás válasz volt. (Meg is jutalmazott a vizsgán egy fél óra alatt kikínlódott 2-es érdemjeggyel

)
Az az igazság, hogy a "magyar oktatás milyen nagyszerű" cégér alatt mindig olyanokra hivatkozunk, akik végül nem ebben az országban értek el eredményeket, ráadásul egyre lejjebb csúszunk a nemzetközi listákon. Értem én, hogy első csak kínai lehet, de után vannak még helyek

analema · 2015 Április 21

tornando írta:
Arról beszélj, mit tegyen, mint nevelő a gyermekkel

A keze erősen meg van kötve manapság, az biztos. De!
Én emlékszem, hogy voltak tanáraim, akiknek tekintélye volt, és ez sok esetben attól sem függött mit tanított. Az egyikre felnéztünk azért, mert olyan határozott kiállása volt, hogy egy erősebb szava vagy rosszalló megjegyzése felért egy irdatlan nagy pofonnal. A másik a saját maga által tanított tantárgyban vagy szakmai tekintetben volt akkora magasság számunkra, hogy egyfajta istenségként tiszteltük.
Mi kellett ehhez? Ezek az emberek vagy erre születtek, vagy annyira lelkesek voltak a saját ismeretük átadása iránt, hogy valósággal ittuk azt. Azért mert láttuk, hogy ez az ember HITELES. Nem azért tanít, mert nincs jobb, nem csak azért tanít, mert jól jön a pénz, hanem neki amit tanít az az élete. Legyen ez a Pitagorasz-tétel, a történelem egyes elemei vagy a félvezetők világa. A legjobb szakmai tanáraim életében az iskola és a magánélet összefolyt, és nem rossz értelemben. Ő bejött tanítani a saját hobbijáról. Hát ez hiányzik, ezt kellene tenni. Ez nevel, nem az erőszak.

StoicCaveman · 2015 Április 21

analema írta:
A keze erősen meg van kötve manapság, az biztos. De!
Én emlékszem, hogy voltak tanáraim, akiknek tekintélye volt, és ez sok esetben attól sem függött mit tanított. Az egyikre felnéztünk azért, mert olyan határozott kiállása volt, hogy egy erősebb szava vagy rosszalló megjegyzése felért egy irdatlan nagy pofonnal. A másik a saját maga által tanított tantárgyban vagy szakmai tekintetben volt akkora magasság számunkra, hogy egyfajta istenségként tiszteltük.
Mi kellett ehhez? Ezek az emberek vagy erre születtek, vagy annyira lelkesek voltak a saját ismeretük átadása iránt, hogy valósággal ittuk azt. Azért mert láttuk, hogy ez az ember HITELES. Nem azért tanít, mert nincs jobb, nem csak azért tanít, mert jól jön a pénz, hanem neki amit tanít az az élete. Legyen ez a Pitagorasz-tétel, a történelem egyes elemei vagy a félvezetők világa. A legjobb szakmai tanáraim életében az iskola és a magánélet összefolyt, és nem rossz értelemben. Ő bejött tanítani a saját hobbijáról. Hát ez hiányzik, ezt kellene tenni. Ez nevel, nem az erőszak.

Lehet egy tanár akármilyen kiváló, ha a gyereket NEM érdekli valami tantárgy, akkor NEM fogja azt szeretni, de tanulni se. A gyerek is egyéniség. És sokakat nem érdekel a matek. Engem igen, érdekelt, de nem mindenki csupa „én”, ugye... Engem viszont az érdekelt rohadtul NEM, melyik költő mit gondolt és miféle szimbólumokat alkalmazott. Meg olyan tornatanárunk volt aki után az osztály háromnegyede rajongott... Én utáltam mint a bűnt. Pedig ha annyian szerették, biztos jó tornatanár volt... De hiába. NEKEM nem volt az. Nem szerettem azt a tantárgyat. De sok más példát is sorolhatnék.

Csak azt nem értem, ennek mi köze ahhoz, mennyire joga és/vagy kötelessége a tanárnak foglalkozni a tanuló iskolán KÍVÜLI életével/dolgaival...

editke2004 · 2015 Április 21

Ja ...bocsika..én voltam olyan terelö juhàsz, hogy elvittem a beszélgetést, analema meg ,mint a kisbirka jött utánam,

mert a sok lexikális tudás említése gondolatokat váltott ki belölem.Legközelebb megpróbálok csak arra reagálni ami a cikkben van.....Mea Culpa!

analema · 2015 Április 21

editke2004 írta:
Ja ...bocsika..én voltam olyan terelö juhàsz, hogy elvittem a beszélgetést, analema meg ,mint a kisbirka jött utánam,mert a sok lexikális tudás említése gondolatokat váltott ki belölem.Legközelebb megpróbálok csak arra reagálni ami a cikkben van.....Mea Culpa!

Ha nem vitte volna el valaki a témát általam preferált irányba, akkor nem is reagáltam volna

Melitta · 2015 Április 22

Az ittei oktatashoz az otthoni makarenkoi szigornak tunik.
Az elso dolog amit megtanitanak, hogy mindenki maganak tanul. Mindenki erdeke hogy odafigyeljen es jol Teljesitsen 4-5 fos csapatokban dolgoznak meg a high schoolba is. Hajt mindenki ,hogy jo eredmenyt erjenek el , a gyengebb tanulokat maguk a gyerekek korepetaljak, hogy nehogy lemenjen az o eredmenyuk a gyengebben teljesito miatt. Az iskolak verseny szellembe tanit. Nevel? Otthon a csalad adja a nevelest, az elet felfogast a hagyomanyokat. Komoly konfliktust elhet meg az a gyerek aki teljesen mas nevelest kap otthon mint az allami ikolaba adna egy tanar.
Az iskola hazirendje megkoveteli, a kulturalt tarsalgast egymas kozott nem ismeri el az okoljogot, ha valaki durvan megserti ezt annak vannak kulon beilleszkedes segitok akikhez el kell jarnia heti 1-2 alkalomal. Szemelyesen foglalkoznak a problemas gyerekekkel. Az alt. iskolak is mar valamilyen szakosodas talalhato, sport mind kulon tanc, enek zene stb. Az iskolak is allando versenybe vannak .
A high schoolba mar korulbelul korvonalazodik ki mi is akar lenni, de az biztos hogy az kiderul miben a legjobb, mi a legkedvesebb hobbija es e szerint valaszt iskolat.
Hihetetlen volt szamomra, hogy le tud ugy erettsegizni valaki hogy nem tanul fizikat vagy kemiat.Ugyan akkor szabadon valasztott tantargykent tanulhat latint vagy barmi mast ami pl kovetelmeny az egyetemre aki orvosnak keszul.

StoicCaveman · 2015 Április 22

Melitta írta:
Az ittei oktatashoz az otthoni makarenkoi szigornak tunik.
Az elso dolog amit megtanitanak, hogy mindenki maganak tanul. Mindenki erdeke hogy odafigyeljen es jol Teljesitsen 4-5 fos csapatokban dolgoznak meg a high schoolba is. Hajt mindenki ,hogy jo eredmenyt erjenek el , a gyengebb tanulokat maguk a gyerekek korepetaljak, hogy nehogy lemenjen az o eredmenyuk a gyengebben teljesito miatt. Az iskolak verseny szellembe tanit. Nevel? Otthon a csalad adja a nevelest, az elet felfogast a hagyomanyokat. Komoly konfliktust elhet meg az a gyerek aki teljesen mas nevelest kap otthon mint az allami ikolaba adna egy tanar.
Az iskola hazirendje megkoveteli, a kulturalt tarsalgast egymas kozott nem ismeri el az okoljogot, ha valaki durvan megserti ezt annak vannak kulon beilleszkedes segitok akikhez el kell jarnia heti 1-2 alkalomal. Szemelyesen foglalkoznak a problemas gyerekekkel. Az alt. iskolak is mar valamilyen szakosodas talalhato, sport mind kulon tanc, enek zene stb. Az iskolak is allando versenybe vannak .
A high schoolba mar korulbelul korvonalazodik ki mi is akar lenni, de az biztos hogy az kiderul miben a legjobb, mi a legkedvesebb hobbija es e szerint valaszt iskolat.
Hihetetlen volt szamomra, hogy le tud ugy erettsegizni valaki hogy nem tanul fizikat vagy kemiat.Ugyan akkor szabadon valasztott tantargykent tanulhat latint vagy barmi mast ami pl kovetelmeny az egyetemre aki orvosnak keszul.

Lehet hogy nekem jobban megfelelt volna az az iskola. Én már kb 5-ödik általánosban tudtam, hogy valami „reál” muki szeretnék lenni. Szívesen szakosodtam volna arra hogy ne tanuljak mást csak olyasmit hogy matek, fizika, kémia (számítástechnika akkoriban még nem volt) ellenben semmi olyat hogy rajz, ének, irodalom, történelem, testnevelés. Amúgy a történelemmel még nem lett volna nagy bajom, ha nem arra megy ki a móka hogy bevágjunk soktucat évszámot, aminek a világon semmi értelmét nem láttam, s nem látom most sem. Nem is emlékszem belőlük többre már mint kettőre...

Melitta · 2015 Április 22

A high schoolba a 4 ev alatt 16 kotelezo credit kell, es 16 szabadon valasztott.
En is szivesen kihagytam volna a testnevelest, mert csak kegyelembol nem buktattak meg, soha nem tudtam kotelet maszni, se arra a nagy szekrenyfelere felugrani ugy hogy kek zold ne legyek, vegul sikerult felmentetni magam igy a torna tanar oromere megszabadultunk egymastol.

Bárcsak tudná a tanárom” – ennél szívszorítóbb tartalom nincs most a neten

tornando

FLAMINGO

Ajuda67

StoicCaveman

ratalics

StoicCaveman

kágyula

StoicCaveman

ratalics

FLAMINGO

editke2004

tornando

analema

analema

StoicCaveman

editke2004

analema

Melitta

StoicCaveman

Melitta

Hírkategóriák

Hírdetőink

Friss üzenetek

Friss profil üzenetek

Statisztikák

Az oldal megosztása