Folytatsd a verset!

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Könnyű szemfedő most a rámboruló felhő,
bújtatja hangod, lépteid, hiába várlak.

Jól rejtik titkaidat a fenyők,
már sehol sem talállak.

Moretti Gemma: A fenyők titka vagy...
.......................***...............................

Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Karodba röpülnek a fecskék,
s magadra hagynak a csillagok.

Gyurkovics Tibor: Vágy
------------------------------------

A vonatok. A vonatok. Az érkezők.
Az indulók. Az újságot, vígságot
hozók. Égő szemmel az éjben vágta-
tók, zakatolók. Világos ablaksorok.
Fénylő sínek. Mormogó, meleg, piros,
nagy mozdonyok. Pőrekocsik. Vagonok.
Vashidak. A szemafor éppen pirosat
mutat. Fék nyikorog, zökken, meg-
áll a vonat. Vár, vesztegel. Vár,
vesztegel. Órák, napok, századok
vesznek el. Rándulva, lódulva
indul, füttyent, tolat, sínt vált
a vonat. Visz-hoz valakit. Vala-
kiket. Indul, megáll. Indul,
megáll. Fölszáll, leszáll a tömeg,
tolongva a csarnokon áthömpölyög.
(...)
 

koppany1982

Állandó Tag
Állandó Tag
...

Hol járhatunk? Vajon hol járhatunk?
Szemünk ki a sötétbe mered.
Ellankadunk. Dülöngve bóbis-
kolunk. Utunk - örök. Váltókon,
végtelen vágányokon kattog a
kerék, hidakon átdörög. Meddig?
Hová? Melyik állomásra szól a jegy?
Van-e jegyünk? Lehet-e igazunk?
Talán nem is mi utazunk? Hisz
messzire, jaj, messzire mindig
csak mást visz a vonat, s míg
végképp nyoma vész túl a kanya-
ron, árvultan intünk utána
a kiürült peronon.

Buda Ferenc: Vonatok
----------------------------------

Hagyd, hadd legyen lelkem sötét,
Mint egy titokzatos szoba,
Melynek lakói már az édes napra
Nem járnak ki soha.

Hagyd őket, megszokták már e nyomort,
Kár volna őket bántani,
Tudjuk, nem e világra valók
A lélek nem polgári álmai.

A derék földön mit keressenek?
Oly keserűek, hova küldjem őket?
Már elfeledték szép lassan a fényt,
A diadalt, az istent és a nőket.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Csak hallgatnak, s köztük ott kuporog
Az angyalok árva atyafia,
És forgatja nagy, üres szemeit
Egy csöndes őrült, a Fantázia.

Ez még beszélgetne szegény,
Próbálgatna egy-egy visszás mesét,
Dúdolgat olykor, hogy hej, odakint
Talán épp most teríti szét

Nagy, puha, piros szőnyegeit
A legszebb őszi alkonyat,
S jó volna részeg táncba vinni
Még egyszer mind az álmokat.

Aztán elnémul, egy bús pillanatra
Megérzi, hogy jaj, nem lehet,
Hogy új lakók nőnek körötte,
Közöny, harag és gyűlölet.

És konok csönd van újra a sötétben,
Míg künn az alkony lelkendezve gyúl,
S én nézem, ahogy jó polgárhoz illik,
Józanul és fantáziátlanul.

Tóth Árpád: Józanul és fantáziátlanul
-------------------------------------

Halálon innen, Életen túl,
Csak férfi-ember juthat oda,
Csak szomorú hím juthat oda,
Ködben, homályban alszik, alszik
A csók-palota.

Ezer szobában ezer asszony,
Fehér, szép asszony várva piheg,
Forró, nagy asszony várva piheg
S mint tűzharang, úgy csendül, úgy kong,
Úgy ver a szived.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Ajtót ajtóra lopva nyitsz ki,
Mindenütt asszony és nyoszolya,
Parfüm, tűz-asszony és nyoszolya,
Csók-labirint és ezer asszony
És ezer Soha.

Ott fogsz futkosni mindörökké,
Gyáván, vacogva, csóktalanul,
Jégvirágosan, csóktalanul
S barna hajadra a nagy Ősznek
Hóharmata hull.

Ady Endre: Az alvó csók-palota
----------------------------------

Piroslik már a fűz, lebeg,
hintáztatják tavaszi szelek,
borzongás fut a vadvizek
bőrén, tavalyi nád zizeg.

Kiderül, beborul szertelen
a táj, mint iramló életem,
megugrik, vad kanyart vesz az út,
cammogó tél alól kifut.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Kocog kócos bundájú nyúl,
új nyomokat ízeket tanul,
kitágult cimpákkal szimatol;
lepkeként forog a libatoll.

Ól fehérlik, korai kacsák
habarják fecsegve a pocsolyát,
dob-robaj: csikók sűrű vére
kifröccsen, felfut tiszta égre.

Piroslik már a fűz, lobban,
szelíd bánat a dalomban,
kaparászik könnyes izgalom
szívemen, elszorult torkomon.

Csukás István: Piroslik már a fűz
......................................


Ködöt rostál a nap,
Vén fákról könny pereg.
Összekapaszkodnak
füstszagú fellegek.

Az álmos állomás
kopott és jó meleg.
Nem leplezi mocskát,
hóvárón szendereg.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Vágyból valóságba
fut a sínvégtelen.
Álmom felé rebben,
és befut a szerelem.
Balla Zsuzsanna: Állomás
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A somfát fenn a bükkcserjés alatt
télen kivágták, csak a csonk maradt.

Aki fejszét fogott rá, bárki volt,
tavaszi aranyamtól megrabolt.

A nap szeme keletről odalát,
keresi a sárgavirágu fát.
(...)

 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Nagy messzeségből egy madár suhan
s nézi: tavalyi fája merre van?

Néhány kört ír a puszta csonk körül
s a hangja sír, mikor továbbrepül...

Az a kegyetlen téli fejsze ölt:
Egy aranyfolttal szegényebb a föld.

Áprily Lajos: A Somfa-csonk

..............................

Öregszel. Érzed
Vénül körülötted a csend is.
Észrevétlenül apróbbakat lépsz.
Meg-megállsz séta közben,
Hallgatni a sarjadó fű neszét.
(...)


 

koppany1982

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Átkarolnak a fák.
Csendesülő szívzörejed
Elrejti a lombsusogás.
A maradék idő a tiéd.

Végh Tamás: Megállok egy pillanatra
-------------------------------------------

Hideg közönyből szemfödőt kötöttem
Mögéje rejtem fáradt lelkemet
Hideg közönynek nyirkos szemfödője
Magába burkol, elföd, eltemet.
Mi van még hátra? Egy lökés a ködbe,
melyre november csókja ráfagyott -
- Dobjátok már a földet rám, ti élők,
Mit késlekedtek? Én halott vagyok.

Tiétek a fény és a hang Tiétek;
Reátok bízta önmagát a Lét.
A napsugáros nyárnak boldog álma
Fölétek szórja százszínű tüzét.
Szerelmet áraszt holdsugáros éjjel,
a vágy viharja lángol és lobog,
Mámorba fúl a reszkető ígéret
- Ti boldogok, ti százszor boldogok! -

Enyém a köd volt és a szívszorongás
Amerre jártam elborult az ég.
Tűnődve néztek rám a szürke bércek
S kiáltó szómat vissza nem verék.
Virágok kelyhe meg nem nyílt előttem,
Szívembe egy se szórta illatát -
- Elhull a föld is, hol fejem lehajtám.
Felhő futott a holdas éjen át.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Szerettem én is, lelkem álmodása
Remegve várt virágot és tavaszt,
Első volt a poézis kék virága,
A szennyes árvíz elrabolta azt,
Majd jött a lány-ajk mámoros varázsa
Reám lehelt és szertefolyt legott -
- Végső szerelmem volt a büszke Élet,
De az kicsúfolt, megcsalt, elhagyott.

Ó boldog álmok balga álmodója!
Mi van még hátra? Éjfél és közöny.
Hit és remény - bárgyúk vigasztalása -
Te megtagadtál, nincs hozzád közöm.
Az én lelkemhez méltó, hogy lemondjon
A boldogságról, melyről álmodott -
- Mert joga nincs a boldogsághoz annak
Ki szereti a gyilkos bánatot.

Karinthy Frigyes: Közöny

-----------------------------------

Lopjál el egy percet
Mindennap magadnak,
Mikor nem figyelnek!
Mikor elaludtak
Azok, akik őrzik
Előled,... hogy ne tedd!
Akkor kell csinálni
Úgy, hogy észre se vedd
te sem, csak érezzed!
Valamit most kaptál,
Még ha úgy loptad is
Mégis megmarad már
Neked mindörökké!
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Csak neked!… Nem másnak!
- Ha keresnék rajtad,
- Mondd, hogy nem is láttad!
Ebből a pár percből,
Lesznek majd az évek,
Amiről utólag
Azt mondhatod: “Szépek
voltak!”… és már bánod,
Hogy csak ennyit tettél
el magadnak… Látod!?

Gámentczy Eduárd: Látod!?
....................................................


Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek

Radnóti Miklós: Május
...................................

Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...

Juhász Gyula: Mese
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

„Földönfutó”
milyen megrázó ez a szó!
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
(Holott futni: földön szokás
– és mégis.)
Nyelv! Csodás. Csodás.

Fodor Ákos: Kosztolányi-hommage
--------------------------------

Emlék lesz ez is, mint a tegnap éj,
Egyszer felém int majd a múlt ködén
S letisztul mindaz, mi most fölkavart:
A Champs-Elysees és a Szajna part

Könnyű szerelmek, fények városa,
Verlaine magánya, Marat tébolya,
Szent Mihály útján, ahogy szél oson,
Rodin szobrán a vágy (már fájdalom).
(...)
 

koppany1982

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Álmodó nyárfák, gesztenyék sora,
Versailles pompája, Piaf sikolya,
A Császár arca (némán is beszél).
S emlék lesz ez is - mint a tegnap éj.

Bartal Klári: Emlék lesz...
-----------------------------
1

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,

inkább egészen és kínzó-csigába,
mint félig így, alkudva oktalan,
ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,
vagytok ti itt a földgolyón sokan.

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,
templomba, kórházakba, börtönökbe
lassan vonul a roppant karaván,

siess te is oda, igaz körödbe
s - égő kanóc - lobogj velük örökre
elégedetlenség szent olaján.

2

Nem vagy magad - jobb néked erre, hidd el,
sok furcsa ember néz bámulva rád,
nem üdvözöl téged, nem istenít fel,
nem göngyöli a lelkét sem alád,

csak rád tekint fásulva, tompa hittel,
rokon közönnyel, s néha kezet ád,
de ha ezekkel a testvéreiddel
élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.

Családtalanok óriási családja,
mely a többség törvényét túlkiáltja,
komor kisebbség, szívós és kemény,

elégedettek hangos lelki vádja,
íratlan, láthatatlan bírói tábla,
örök, hatalmas ellenvélemény.

3

Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,
nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,
sosem kimélni a könnyet se, vért se,
a semmibe rikoltani szavad,

nem hallanak tán, ám ne menj azért se,
számodra itt még munka is akad,
mindig kell valaki, aki megértse
az utcalányt s a tébolyultakat.

Ülj egy sarokba, vagy állj félre, nézz szét,
szemedben éles fény legyen a részvét,
úgy közeledj a szenvedők felé,

s ne a törtet tekintsd és csonka részét,
de az egész nem-osztható egészét:
ki senkié sem, az mindenkié.

4

Ki adna másképp inni a betegnek,
ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,
támadna hívő, vértanú, eretnek,
ki egy rögeszmén részegülve csüng,

látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,
ki sírna, ha nem hallaná fülünk,
s élnének-e ők is, kiket szeretnek,
mi lenne a világ minélkülünk?

Mi lenne máskép a világ s ki lenne
az állatok irgalmas társa benne,
ki lenne hűség és mi lenne ír,

s ki lenne az, ki száguld éjjelente
a lámpa fényénél a végtelenbe,
csodák között s Nirvána-ködben ír?
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
5

Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,
kinek a falba koppan szelleme,
s fia holttestén az anya, ki barbár
jaját okádja - iszonyú zene -,
aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,
hol tiltakozhatsz és hogy ellene?
de hát hova mehetnél? mit akarnál?
mi érdekelne még, mi kellene?
Sok pénz talán? kenyér zsíros karéja?
egy mozicsillag rossz szalag-paréja?
vagy gépkocsi? kaland? mily nyomorék,
pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?
az ócska élet mily rongy kabaréja,
melytől a fő zúg és a gyomor ég?


6

No lásd, maradj, árvák között az árva,
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid,
idézd fel őket dolgozószobádba,
adj villamosabb életet nekik,
s ha majd megéled a sok néma lárva,
a te szavad ők még megérthetik.
Megértenek téged s őket megérted,
kiket sirattál, sírni fognak érted,
hisz végzetük egy nékik és nekünk,
kik eldobáltunk minden harci vértet,
nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,
nincs semmi sem, amit elveszthetünk.


7

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,
és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.
Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,
de a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.

Kosztolányi Dezső: Számadás
--------------------------------

Mióta megtudtam, azóta
úgy fénylenek a levelek,
mióta megtudtam, adósa
vagyok mindenkinek.

Neked is fű és neked is levél.
És neked is, gyatra gyom.
Megitattál, megetettél,
s levél sár, árny-alom.

Neked is föld. És neked is színek.
Részeim voltatok,
mégis, egyszerre veszitek
vissza, ami vagyok.

Törlesztgethetném rnáshogy is,
vénperc percentesen.
De félek, egyenkint elfogy és
semmim sem leszen.
(...)
 

koppany1982

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Ezért nem verset írok itt,
de adóslevelet
romló testemről, amit
nekem hitelezett

egy árnyék, kiről csak azt tudom,
hogy fény, fű és Ievél,
s kinek meghalni tartozom
már az életemért.

Bella István: Nem verset

-------------------------------

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!

Ady Endre: Halottak napján
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ


Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban.
(...)
 

koppany1982

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Ágh István: Virágosat álmodtam
-------------------------------

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
(...)
 

huncili

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Van még nehány elhányt és csonka holmi,

egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kutakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Tavasz megint. Macskát fialt a pince.
Egy lomkupac körül vidám ruhák.
A sín alatt a Margit híd gerince
Ropogva éri el velünk Budát.
Rétest eszünk, becézi ajkainkat.
Tompítja szó a villamos zaját.
Orrunkba száll egy áruházi illat,
És andalít a fog között a mák.
Leszállunk, fojt a füst, repedt a járda,
De zöld ruhában jön felénk a park.
(...)
 
Oldal tetejére