Tátrai Miklós kezdte így a héten írt blogbejegyzését, amikor megkapta börtönbehívóját. „Császy dr. egy hónap múlva csatlakozik a klubhoz” – tette hozzá.
Hogy hogyan jutott el idáig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) egykori vezérigazgatója és a társaság volt értékesítési igazgatója, az nem minden tanulság nélküli történet. Már csak azért sem, mert az állítólagos bűncselekményt kilenc évvel ezelőtt, 2008-ban követték el – már ha elkövették. Bár nem ez a sztori lényege, de azért ide kívánkozik, hogy annak a „hűtlen kezelésnek”, ami miatt elítélték őket, 10 év az elévülési ideje, a jogerős ítélet pedig 9 év elteltével született meg. Vajon Strasbourg szerint ez megfelelne a „tisztességhez tárgyaláshoz való jog” emberi jogi követelményének?
A „baj” akkor kezdődött, amikor az állam képviseletében eljáró MNV 2008-ban egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződést kötött egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. És akkor folytatódott, amikor Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője „hivatali visszaélés” gyanúja miatt feljelentést tett Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök ellen. Tátrai és Császy végzetesnek bizonyult hibát követett el: nem vallottak Gyurcsány ellen, ezért azt az eljárást meg kellett szüntetni.
Az Alkotmánybíróság 2011-ben nyilvánította alkotmányellenesnek, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) önkényesen helyezhessen át ügyeket a kedve szerint kijelölt bíróságokra. A nyomozó hatóság 2012. július 20-án jelentette be, hogy vádat emelt Tátrai és társai ellen, és néhány nap múlva az ügy már a Szolnoki Törvényszéken landolt – a Fővárosi Törvényszék „túlterheltsége” miatt. (Tisztességes tárgyaláshoz való jog?)
A Szolnoki Törvényszék – meglehetősen hiányos bizonyítási eljárás alapján – különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete miatt Tátrai Miklóst 4, Császy Zsoltot bűnsegédként 3 év 6 hónapi börtönre ítélte.
A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla csaknem 40 oldalon keresztül sorolta az elsőfokú ítélet hiányosságait, majd a tényállást kiegészítve és helyesbítve Tátrai és Császy mellett felmentette Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és egy értékbecslőt is.
Ha a bíróság valakit elsőfokon elítél, majd a másodfok felmenti (vagy fordítva) harmadfokú eljárásra van lehetőség. Az ügyész fellebbezése folytán így került Tátray és Császy ügye a Kúriára.
Nem fárasztanám az olvasót bonyolult jogi okfejtésekkel, csak annyival, amennyi feltétlenül szükséges annak megértéséhez, miért tartom elképesztőnek, a Kúria bűnösséget kimondó ítéletét.
Egy harmadfokú eljárásban nem lehet sem bizonyítást felvenni, sem a már meglévő bizonyítékokat a korábbi bíróságtól eltérően mérlegelni és végképp nem lehet olyan ítéletrészhez hozzányúlni, amely már jogerős. Ha a Kúria részben megalapozatlannak találja a korábbi ítéleteket, két dolgot tehet: az iratok alapján helyesbíti azt, vagy egy már megállapított tényből eltérő következtetést von le.
Nem lehet azonban iratellenesnek tekinteni olyan megállapítást, amelyik két tanú elfogadott vallomásán alapul. Márpedig a Kúria ezt tette. Ezt hívják „felülmérlegelésnek”, ami tilos.
Az ügy harmadrendű vádlottja Markó Andrea volt, akinek a felmentése Szegeden jogerőssé vált. Ez azonban nem zavarta a Kúriát abban, hogy egy vele kapcsolatos tényállásrészt is – a törvényi tilalom ellenére – kiegészítsen. Példákból most elég ennyi.
A Kúria – ahhoz, hogy kimondhassa Tátrai és Császy bűnösségét – éppen olyan hibákat vétett, mint amilyeneket a Szegedi Ítélőtábla eljárásában kifogásolt. Mindössze annyit változtatott – a szerinte is megalapozatlan – Szolnoki Törvényszék ítéletén, hogy mindkét vádlott büntetését 1-1 évvel mérsékelte.
Ez a „gesztus” igazán megható! Én pedig jogászként leemelem nem létező kalapom az előtt a jogi bűvészkedés előtt, amellyel a Kúria eljutott a vádlottak bűnösségének kimondásához.
Sándor Zsuzsa
Hogy hogyan jutott el idáig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) egykori vezérigazgatója és a társaság volt értékesítési igazgatója, az nem minden tanulság nélküli történet. Már csak azért sem, mert az állítólagos bűncselekményt kilenc évvel ezelőtt, 2008-ban követték el – már ha elkövették. Bár nem ez a sztori lényege, de azért ide kívánkozik, hogy annak a „hűtlen kezelésnek”, ami miatt elítélték őket, 10 év az elévülési ideje, a jogerős ítélet pedig 9 év elteltével született meg. Vajon Strasbourg szerint ez megfelelne a „tisztességhez tárgyaláshoz való jog” emberi jogi követelményének?
A „baj” akkor kezdődött, amikor az állam képviseletében eljáró MNV 2008-ban egy tervezett turisztikai beruházáshoz kötődő telekcsere-szerződést kötött egy külföldi befektetői csoport képviselőjével, Joav Blum izraeli-magyar üzletemberrel. És akkor folytatódott, amikor Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője „hivatali visszaélés” gyanúja miatt feljelentést tett Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök ellen. Tátrai és Császy végzetesnek bizonyult hibát követett el: nem vallottak Gyurcsány ellen, ezért azt az eljárást meg kellett szüntetni.
Az Alkotmánybíróság 2011-ben nyilvánította alkotmányellenesnek, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) önkényesen helyezhessen át ügyeket a kedve szerint kijelölt bíróságokra. A nyomozó hatóság 2012. július 20-án jelentette be, hogy vádat emelt Tátrai és társai ellen, és néhány nap múlva az ügy már a Szolnoki Törvényszéken landolt – a Fővárosi Törvényszék „túlterheltsége” miatt. (Tisztességes tárgyaláshoz való jog?)
A Szolnoki Törvényszék – meglehetősen hiányos bizonyítási eljárás alapján – különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete miatt Tátrai Miklóst 4, Császy Zsoltot bűnsegédként 3 év 6 hónapi börtönre ítélte.
A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla csaknem 40 oldalon keresztül sorolta az elsőfokú ítélet hiányosságait, majd a tényállást kiegészítve és helyesbítve Tátrai és Császy mellett felmentette Markó Andreát, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkárát és egy értékbecslőt is.
Ha a bíróság valakit elsőfokon elítél, majd a másodfok felmenti (vagy fordítva) harmadfokú eljárásra van lehetőség. Az ügyész fellebbezése folytán így került Tátray és Császy ügye a Kúriára.
Nem fárasztanám az olvasót bonyolult jogi okfejtésekkel, csak annyival, amennyi feltétlenül szükséges annak megértéséhez, miért tartom elképesztőnek, a Kúria bűnösséget kimondó ítéletét.
Egy harmadfokú eljárásban nem lehet sem bizonyítást felvenni, sem a már meglévő bizonyítékokat a korábbi bíróságtól eltérően mérlegelni és végképp nem lehet olyan ítéletrészhez hozzányúlni, amely már jogerős. Ha a Kúria részben megalapozatlannak találja a korábbi ítéleteket, két dolgot tehet: az iratok alapján helyesbíti azt, vagy egy már megállapított tényből eltérő következtetést von le.
Nem lehet azonban iratellenesnek tekinteni olyan megállapítást, amelyik két tanú elfogadott vallomásán alapul. Márpedig a Kúria ezt tette. Ezt hívják „felülmérlegelésnek”, ami tilos.
Az ügy harmadrendű vádlottja Markó Andrea volt, akinek a felmentése Szegeden jogerőssé vált. Ez azonban nem zavarta a Kúriát abban, hogy egy vele kapcsolatos tényállásrészt is – a törvényi tilalom ellenére – kiegészítsen. Példákból most elég ennyi.
A Kúria – ahhoz, hogy kimondhassa Tátrai és Császy bűnösségét – éppen olyan hibákat vétett, mint amilyeneket a Szegedi Ítélőtábla eljárásában kifogásolt. Mindössze annyit változtatott – a szerinte is megalapozatlan – Szolnoki Törvényszék ítéletén, hogy mindkét vádlott büntetését 1-1 évvel mérsékelte.
Ez a „gesztus” igazán megható! Én pedig jogászként leemelem nem létező kalapom az előtt a jogi bűvészkedés előtt, amellyel a Kúria eljutott a vádlottak bűnösségének kimondásához.
Sándor Zsuzsa
