Az utóbbi két hétben rengeteg menhelyi kutyust láttam élőben. Soha nem felejtem el a bánatos szemeiket. Legszivesebben kapásból ötöt elhoztam volna, de csak egyre van keret.
Nah, szerintem meg nem az a legszebb. Számomra a macskák szeméből csak a gonoszság és a gőg árad...
Más viszont egy kiskutyaszem. Az enyém (Tigris) olyan aranyosan néz néha, hogy szabályosan kizsarolja a simogatást Imádja ha a nyaka, és a hasa között simogatom. De talán minden kutyus így van ezzel.
Az utóbbi két hétben rengeteg menhelyi kutyust láttam élőben. Soha nem felejtem el a bánatos szemeiket. Legszivesebben kapásból ötöt elhoztam volna, de csak egyre van keret.
Ezért nem merek én sem menhelyre menni... A szívem hasadna meg értük... Annyira borzalmas lehet a látvány... És én sem tudnék megállni egynél. De persze az se jobb, ha felnyalábolok tízet, aztán meg nem tudok róluk gondoskodni... :S Az állattartás nem csak annyiból áll, hogy ott vannak az udvaron/lakásban, néha kapnak enni-inni, és ennyi... Pedig sokan azt hiszik talán... Vagy én már nem is értem, hogy miért van ilyen sok ember, aki magára hagyja előzőleg már befogadott állataikat...
Mikor a kutyám haldoklott, a szemembe nézett, sóhajtott, majd letette fejét a lábaira. Azt mondta a szemével: nagyon beteg vagyok gazdám, mennem kell, engedj el. Még aznap délután elszenderedett szegény. Kislány voltam még, hetekig sírtam.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.