8. tétel:
az egészség, egészségnevelés és egészséges életmód.
1. A gyermek testi, lelki és szociális szükségletei. A gyermek életritmusa.
Az óvodai nevelés feladata az óvodás korú gyermek
testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül
- Az egészséges életmód alakítása
- Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
- Az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása
Az egészséges életmód kialakítása.
Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Az óvodai nevelés feladata a gyermek testi fejlődésének elősegítése. Ezen belül:
- A gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
- A harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
- A gyermek testi képességei fejlődésének segítése;
- A gyermek egészségének védelme, edzése;
- Az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
- A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása;
- Ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatok ellátása.
Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
- az óvodás jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. Ezért elengedhetetlen, hogy a gyereket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteli légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy:
- már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket;
- az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív érzelmi töltés jellemezze;
- az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és éntudatának alakulását, engedjen teret énérvényesítő törekvéseinek;
- az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse társas szükségleteit: nevelje a gyermeket a másság elfogadására.
- A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. Ezért olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely segíti a gyerek erkölcsi tulajdonságainak (pl. együttérzés, segítőkészség, figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését.
- a gyerek magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus viselkedése.
- a nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, ill. kiemelkedő képességű gyerekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus, gyógypedag. stb.) közreműködésével.
Értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása.
- az óvoda a gyerek érdeklődésére, kíváncsiságára építve biztosítson a gyereknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetről.
- az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása, az óvodai nevelő tevékenység egészében kiemelt jelentőségű.
- az értelmi nevelés további feladatai: a gyerek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, valamint az értelmi képességek és a kreativitás fejlesztése.
A napirend
A
helyes életritmust az óvodában a napirend biztosítja, amely a gyerekek érdekében született meg. Minél fiatalabb a gyerek, annál nagyobb megrázkódtatást jelent neki a napirendtől való eltérés.
A testi, szellemi regenerálódás egyik legfőbb eszköze az alvás. A gyermekkorban kialakult zavarok szinte egész életen keresztül kihívással vannak az idegrendszerre. Minél kisebb a gyerek, annál több pihenésre, alvásra van szüksége. Az óvodáskorúak alvásigénye naponta 11-12 óra. Ebből 2-3 órát az óvodában, 8-9 órát otthon alszanak. Ha csak egyetlen gyerek nem tud nyugodtan pihenni, azzal foglalkozzék az óvónő. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyerekek alvásigénye eltérő. Aki korábban ébred, olyan helyre kell tenni, ahol alvó társait nem zavarja. Gondoskodni kell valamilyen csendes, de érdekes tevékenységről. Alvás közben friss, oxigéndús legyen a levegő, hiszen az óvodai ágyak szinte a padlószint magasságában vannak, ahol a legrosszabb a levegő minősége. A gyerek anyagcseréje, idegtevékenysége igen nagy mennyiségű oxigént igényel. Mégis gyakran tapasztaljuk a csoportszobába lépve, hogy fülledt, elhasznált a levegő, kellemetlen szag van. A résnyire nyitott ablakon nem jön be elég levegő, csak folyamatosan hűti a csoportszobát. Ehelyett intenzív szellőztetésre van szükség, télen is. Ha mindent megtettünk a nyugodt pihenés érdekében, a gyerekek egy része akkor sem alszik. A nyugtalan alvás mögött leggyakrabban a családi élet zavarai húzódnak meg, amin nehezen tudnánk segíteni. De feltétlenül meg kell vizsgálnunk, hogy adott esetben nem mi, óvónők járulhattunk-e hozzá a nyugtalan alváshoz. Az ideges, türelmetlen hang, a kiabálás nem megengedhető, még akkor sem, ha a gyerek állandó felügyeletre szorul is örökös forgolódásával, kéréseivel, társai ébresztgetésével. Inkább azt kell kiderítenünk, mi az oka ennek, és megszüntetni az okot, mint egész délután többször figyelmeztetni a gyereket.
(a gyermek alapvető testi és lelki szükségletei)
A. Az érzelmi védettség és a biztonság
- a feltétel nélküli elfogadás
- az odafordulás, a szeretet )
B. Az új tapasztalatok szerzése: a külvilág és önmaga felfedezése
C. Az önállóság, a felnőttől való függőség csökkentése (a szabadság)
D. Elismerés, megerősítés
Kezdetben: feltétel nélküli elfogadás: "Olyanak szeretünk amilyen vagy".
Verbális megerősítések és a meta jelzések (a gyermekek érzékenyek a nonverbális jelzésekre).
A gyerektársak előtti szóbeli dicséret és elismerés hatása.
E. A belső állapot spontán kifejezése
A játékaiban és rajzaiban a belső világából jelenít meg eseményeket, érzéseket, képeket.
„Ha tud játszani és élvezi azt, akár egyedül, akár társaságban – amellett megfér egy-két tünet, jól fejlődik. A játék azt mutatja, hogy képes kifejleszteni saját egyéni életmódját, teljes emberré válni, akit elfogad és befogad a világ.” (Winnicott)
2. az egészséges életmódra nevelés feltételei és feladatai az óvodában.
Az egészséges életmódra nevelés feltételei:
- Az óvoda épülete, udvara biztosítja-e a hatékony nevelőmunka feltételeit:
- az udvara maximális kihasználtságú-e,
- a csoportszobákban a hely kihasználása célszerű-e,
- rendelkeznek-e tornateremmel, ha igen, minden csoport használja-e,
- a kiszolgáló helyiségek (wc., mosdó, előtér, nevelői szoba stb.) használata, használatának rendje jól kialakított-e,
- az intézmény épületének, udvarának karbantartása, időnkénti felújítása biztosított-e.
- Az óvoda udvarának kialakítása, eszközzel való felszereltsége lehetővé teszi-e a gyermekek testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítését.
- Az óvoda helyiségeinek bútorzata és berendezési tárgyai biztosítják-e a gyermekek fejlődéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezetet.
- Az intézmény felszereltsége, eszközzel való ellátottsága (tisztálkodási felszerelések, felnőttek munkavégzését segítő eszközök, nevelőmunkát segítő játékok és egyéb eszközök, speciális eszközök, egészség-, és munkavédelmi eszközök) biztosítják-e az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítását.
Készült-e helyi nevelési program nevelési célkitűzéseinek, feladatainak megvalósításához szükséges eszköz- és fejlesztési jegyzék összeállítása
Az egészségnevelés fő
feladata tudatos egészségfenntartó és-erősítő viselkedésmódok kialakulásának és meggyökereztetésének elősegítése. Bábosik István az egészséges életmód szükségleteinek megerősítéséhez a következő feladatok megoldását jelölte meg:
1. Az iskola (estünkben óvoda) légkörének ás hagyományainak ebből a szempontból is kedvező alakulása:
• Az intellektuális teljesítmények egyoldalú túlbecsülésének felváltása olyan légkörrel, melyben a mozgás és testnevelés fontosságát is elismerik
• A sporthagyományok ápolása
2. A testnevelés tantárgyi hatásrendszerének célirányos felhasználása:
• Az aktuális teljesítmények egyoldalú túlbecsülése helyett mozgásorientáció
• A játék és a játékos elemek előtérbe állítása
• A teljesítőképesség különbségeire nem tekintő túlkövetelés feltétlen elkerülése
3. A higiéniai szokások ismeretbeli és tárgyi feltételrendszere:
• Ismeretbeli megalapozás
• A higiéniai szokások tárgyi feltételrendszerének biztosítása.
4. A család életmódja:
• Fizikai tevékenység a család élet- és napirendjében
• A család életritmusa és higiéniai szokásainak színvonala
• A mozgás, sport szerepe a család életében
Ha túllépünk az egészséges életmódra nevelés szűkebb körén, és kitágítjuk az egészség fogalmát, olyan problémák kerülnek látókörünkbe, mint a mentálhigiéné, az egészséges környezet megteremtésére irányuló ökológiai erőfeszítésekben való részvétel lehetőségei, a fiatalok soraiban tömegméretűvé vált káros élvezeti cikkek fogyasztása (Csak nem most is cigizel? Ha, ha!), általában a prevenció a civilizációs betegségekkel szemben, a nemi élet egészségtana, az új táplálkozási szokások. Az újabb szakirodalom a javítás érdekében az egyéni és a társadalmi felelősség összhangjának szerepét hangsúlyozza az egészségvédelemben. Nagy erővel figyelmeztetnek a testi-lelki, egyéni és társadalmi egészség gondozásának, fejlesztésének fontosságára a társadalmi beilleszkedés zavarainak velejárói is, különösen a fiatalok megnövekedett alkohol- és drogfogyasztása.
3. az egészséges életmód szokásai, kialakításuk, folyamata, módszerei, eszközei és lehetőségei az egyes tevékenységekben (mozgás, munka jellegű, mozgásos stb. tevékenységek.)
Az óvodai nevelés folyamatában a gyerek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, az egészséges életvitel kialakítása az egészségnevelés keretében történik. Ezt az életkort erőteljes testi fejlődés jellemzi, ezért kiemelt jelentőségű a testi fejlődés elősegítése, amely jelenti:
- A gyermek gondozását, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítését
- A harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítését
- A gyerek testi képességeinek elősegítése
- A gyerek egészségének védelmét, edzését
- Az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak kialakítását
- A gyerek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása
- Ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával a speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatokat ellátni
Az egészséges gyerek:
- Biztonságban érzi magát
- Érzi, hogy a felnőttek és társaik szeretik
- Örül szüleinek és a családi életnek
- Nyugodt, elégedett
- Szívből tud nevetni, ha alkalma adódik rá
- Szeret játszani
- Nyílt, szabadon megnyilatkozik
- Szeret óvodába járni
- Társaival barátságos
- Érdeklődik a körülötte lévő világ iránt
- Igényli a mozgást
- Igényli az önállóságot
- Hatni szeretne másokra, környezetére
- Jól alszik
- Jó étvágya van
- Nincsenek hosszantartó, súlyos félelmei
A testi épség védelme
A szülő elvárja -és jogosan-, hogy gyerekét ugyanolyan épségben adjuk át délután, ahogyan reggel beadta az óvodába. A járványos megbetegedések elterjedését meg kell előznünk együttműködve az egészségügyi dolgozókkal, az orvossal, a védőnővel és a családdal. Az óvónőnek, orvosnak, védőnőnek abból a szempontból kell figyelemmel kísérni a gyerekeket, hogy 6 éves korukra elérik-e az iskolaérettségi szintet. Ezért elengedhetetlen a beszédhibák, látási, hallási zavarok korai felismerése és javítása. Eredmény csak akkor várható, ha az óvónők, az orvos és védőnő között kialakul a szoros egymást támogató kapcsolat, amely a gyerekek érdekeit tartja szem előtt. A gyermekbalesetekre is nagy gondot kell fordítanunk. Mind az udvar és a csoportszoba rejthet magában veszélyeket, ezért fordítsuk kellő figyelmet a játékok, bútorok, stb. megválasztására is.
A gyerekek edzése és mozgásszerveik fejlesztése
A gyerekek edzését megvalósíthatjuk a mindennapos testnevelés, a testnevelés foglalkozás és a mindennapi tevékenységeken keresztül. A mindennapi élet keretein belül a környezethez való, fokozatos alkalmazkodás képességét fejlesztjük: játék, munka, séta, kirándulás, szabadban tervezett tevékenységek által. Az óvodás gyerek mozgásigénye rendkívül nagy, ezért adjunk minél több lehetőséget a mozgásra. Nagy jelentőségű a testnevelés-foglalkozás a mozgás fejlesztésében, hiszen itt számos feladatot megoldanak a testi nevelés feladatai közül.
Az óvodai testi nevelés feladatai
: a gondozás, az egészséges életmód szokásainak kialakítása, megerősítése, továbbfejlesztése, a gyerek edzése, mozgásrendszerük, ügyességük, testi erejük fejlesztése.
Az egészséges életmód kialakítása
Az emberek egészségi állapotát jelentősen befolyásolja életmódjuk. Az óvodában az életritmus, a táplálkozás, a testápolás, öltözködés, mozgás edzés, pihenés és az alvás megszervezésével, az ehhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, és az ezen alapuló szokások kialakításával biztosítja a nevelő a megfelelő életmódot. Ezek általános elvei mellett mindenkor figyelembe kell venni a gyerekek egyéni sajátosságait.
- A helyes életritmus: az életkornak megfelelő helyes életritmus kialakítása az egészséges testi és szellemi fejlődés alapfeltétele, ezért a gondozás központi kérdése. A napi életritmus, a rendszeresen, megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra, így az egészséges testi és szellemi fejlődésnek is feltételei. Az óvónő a gyerekek óvodában eltöltött idejét tudatosan és élettani szükségleteik figyelembevételével tervezze.
- Táplálkozás: a növekedés és fejlődés egyik legfontosabb feltétele a táplálkozás. Gyerekkorban ugyanis a tápanyagok nemcsak a mozgás során elfogyasztott energiát pótolják, hanem a növekedéssel és fejlődéssel járó testépítést is biztosítják. A gyerekek az óvodában a napi háromszori étkezéssel napi tápanyagszükségletük 65-70%-át kapják meg. Ebben megfelelő mennyiségben és arányban szerepeljenek a fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi sók és rostos anyagok. A kisgyerek napi étrendjéből nem hiányozhat a tej és tejtermékek, sok gyümölcs, zöldség és kellő mennyiségű folyadék. Az élelmezés legyen változatos. Az étkezés megszervezése és kultúrált lebonyolítása fontos gondozási feladat. Biztosítsunk megfelelő méretű evőeszközöket számukra. Az étkezésre mindig azonos időpontban kerüljön sor. Az étkezés előtti várakozás idejét a lehető legrövidebbre csökkentsük. Tálalásnál vegyük figyelembe egyéni igényeiket, csak annyi ételt kapjon, illetve annyit szedjen a tálból, amennyi jó étvággyal el tud fogyasztani. Az étvágytalan gyereket ne erőltessük, hanem derítsük ki étvágytalanságának okát.
- Testápolás: A testápolás a gyerekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres, szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaságigényük kialakulását szolgálja. A testápolási műveletek az óvónő és a gyerek közötti bensőséges kapcsolat elmélyítését is segítik. Az óvónő késztesse a gyerekeket szükségleteiknek, kívánságaiknak jelzésére, szóbeli kifejezésére. Minél fiatalabbak, annál több segítséget igényelnek, de közben elsajátítja a műveletek technikáját. A bőr ápolása elsősorban a gyerekek rendszeres és megfelelő tisztálkodását jelenti. A fogmosás korábban szokássá válik, ha az óvodában is rendszeresen gyakorolják. A helyes orrfújás és zsebkendőhasználat megtanítása is cél. A szokásrend tegye lehetővé, hogy a gyerekek bármikor mehessen WC-re és szükségleteit nyugodt körülmények között végezhesse el.
- Öltözködés: Az öltözködés védekezés az időjárás változásai ellen, de egyúttal fejlesztheti a gyerek ízlését, önállóságát. A gyerekek öltözéke célszerű, önállóságukkal és az óvodai élettel összhangban legyen. Megfelelő ruhában a gyerek nem izzad meg, nem fázik, szabadon mozog, a ruha nem gátolja a vérkeringést. Naponta váltsanak zoknit, fehérneműt. Ajánlatos a többrétegű öltözködés. A szobában ne viseljenek tartósan sarok nélküli papucsot vagy cipőt, mert ez lúdtalpat idézhet elő.
- Mozgás: a gyerekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelés foglalkozások és a szabadban végezhetőkülönböző mozgásos tevékenységek szolgálják, melyek részben a gyerekek szabadon választanak, részben a nevelő kezdeményezi, szervezi. A gyerekek az udvaron annyit mozogjanak, amennyire egyénileg szükségük van. A jól szervezett séták, kirándulások a mozgásigény kielégítésén kívül együttes élményt is jelentenek a csoport számára. A megtett út hossza, időtartama igazodjék a gyerekek életkorához.
- Edzés: az egészség megőrzéséhez fontos, hogy a gyerekek szervezete képes legyen alkalmazkodni az időjárás változásaihoz. A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli az ellenálló képességet. A kondicionáló, edző tevékenység célja a testmozgás megkedveltetése, a szabadban tartózkodás igényének felkeltése.
- Pihenés, alvás: 2 és 4 éves kor között a napi alvásigény kb. 12-14 óra, 4 és 6 éves kor között ez 10-12 órára csökken. A gyerek akkor aludt eleget, ha felkeltés nélkül ébred. Az óvónő a pihenés, alvás alatti nyugalmat tartsa fenn. A nyugalom, a kellemes közérzet a nehezen elalvó gyerekre is jó hatással van. pihenésüket segítheti az is, ha maguk mellé vehetik kedvenc játékukat, személyes tárgyukat. A nyugodt pihenés egyik feltétele a zavaró belső és külső ingerek megszűntetése. Az elalvás előtti halk dúdolás, zene, rövid mese nyugtató hatású lehet. Az általános alvásigényen belül egyénenként változó a gyerekek alvásszükséglete.
A gondozás
A gondozás az óvodai nevelés egyik alapvető tevékenysége. A kisgyerekek olyan szükségleteit elégíti ki, amely elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakításához, és megteremti a nevelési hatások kedvező érvényesülésének feltételeit. Ezzel a gyerek testi nevelésén kívül hozzájárul az egész személyiség alakulásához. A gondozás a gyerek fejlődése során egyre több egészségnevelési elemet tartalmaz.
Az óvoda a gyerek második otthona. Olyan kell tehát teremtenünk, amelyek a legjobban megfelelnek a 3-6 évesek egyéni sajátosságainak és biztosítják a testi fejlődésüket. Az óvodai környezet feltételei jelentősen befolyásolják a gondozás színvonalát, hatékonyságát. Ezért az óvónő gondoskodjék a megfelelő tárgyi környezetről azzal, hogy számba veszi az adott feltételeket, kezdeményezi a hiányok pótlását, s ellenőrzi a felszerelés megfelelő állapotát, folyamatos karbantartását. A felszerelések megóvásában, a környezet ápolásában, védelmében a gyerekekkel együtt tevékenyen részt vesz.
Milyen feltételeknek feleljen meg a tárgyi környezet?
Először az óvoda épülete. Lehetőleg száraz, csendes helyre, a főútvonaltól, szórakozóhelyektől, egyéb nagy forgalmú létesítményektől távol épüljön. Fontos öltöző kialakítása (legyen mindenkinek saját helye stb., ezt hadd nem ragozzam!) ugyan ez vonatkozik a mosdóra és a tornateremre is. A csoportszobában legyen elegendő hely a gyerekek és a felszerelések számára, tágasnak, naposnak, levegősnek kell lennie. Az átlaghőmérséklet a gyerekek testmagasságában 22-24 Celsius fok körüli legyen. Tisztán tartása folyamatos munkát igényel. Udvara legyen tágas, füves, napos, és rendelkezzen árnyékos hellyel, kialakítása, felszerelése az óvodások sokféle tevékenységét szolgálja minden évszakban és napszakban. Az udvari játékok ne legyenek balesetveszélyesek. Feltétlenül legyen víznyerő hely.
A gyerek egészséges fejlődésének feltételei közé tartozik a helyes táplálkozás. Igen lényeges ez óvodáskorban, hiszen a 3-6 éves gyerek testi fejlődése rohamos, és fehérjedús táplálkozást igényel.
A gyerekek öltöztetése, a megfelelő ruháról való gondoskodás a szülő feladata. A ruházat tisztántartása is nagyon fontos, hiszen a gyerekek igényességét önmagával, társaival szemben ezen a téren is meg kell alapozni.
Az önálló testápolás, öltözködés, étkezés, azaz az önkiszolgálás kezdetben komoly feladatot jelent a gyerekek számára. Ennek keretében végzett tevékenységek gyakorlás következtében válnak szokássá. Az önkiszolgálás tehát magában foglalja a gyerek mindennapi szükségleteinek önálló kielégítését.
Az egészséges életmód szokásainak kialakítása
Az egészséges életmód kialakításában a meggyőzés módszere kiemelkedő. A meggyőzés eszközei: a példaadás, a minták bemutatása, a beszélgetés, a magyarázat, a tapasztalás. Ezek közül óvodáskorban a példaadásnak, a példamutatásnak és tapasztalásnak van igazán jelentősége. Az óvodában kialakítandó egészségügyi szokásokhoz tartozik a test tisztán tartása, a WC használata, az étkezéssel kapcsolatos szokások.
A betegségek, az egészség kisebb eltéréseinek megelőzése és korrekciója
A napközben megbetegedett gyereket állandó felügyelet mellett különítsük el a többiektől, és minél előbb értesítsük szüleit, ha szükséges hívjunk orvost. A csoportokban a fertőző betegségek gyors terjedése szellőztetéssel, megfelelő fűtéssel, párologtatással, a szabadban folyó tevékenységekkel, edzéssel, helyes öltözködéssel, higiénikus eszközkezeléssel megelőzhető. A veleszületett rendellenesség korai felismerése lehetővé teszi a mielőbbi korrekciót. Fokozottan ügyeljünk a helyes testtartásra, lúdtalp, kezesség kérdésére, beszédhibákra.
Az egészséges életmód, a gondozás, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása.
- A gondozási feladatok teljesítése miben segíti a gyermek szükségleteinek, komfortérzetének kielégítését:
- megteremti-e a nevelési hatások komplex érvényesülésének feltételeit,
- alapja-e a jó szokások kialakításának,
- a gondozás tevékenysége mikor, kinek a feladata.
- Fontos a gyermek életkorának megfelelő életritmus kialakítása, melynek során az óvodapedagógus:
- figyelembe vette-e a különböző otthoni körülmények közül érkező gyermekek egyéni ígényeit,
- rugalmas-e az óvodapedagógus, a gyermekek idejét tudatosan, az aktuális élettani szükségletei figyelembevételével tervezi-e.
- Az önkiszolgálási tevékenységek célzottan alakítják-e a gyermek én-képét, önállóbbá válását.
- Az önkiszolgáló feladatok végzése közben biztosított-e az óvodapedagógus a felnőtt részéről a gyermek egyéni ismerete, a segítőkészség, a tapintat, a türelem.
- Biztosítanak-e elég időt és alkalmat a tevékenységek többszöri gyakorlására.
- Milyen légkörben zajlik a gondozási feladatok teljesítése, az önkiszolgáló feladatok elvégzése.
- Minden tevékenységet tudatos, pontos szóbeli megerősítés kísér-e.
17. tétel: Sajátos nevelési igényű gyermek az óvodában.1. Egyediség, másság, sajátos nevelési igény. (Sajátos nevelési szükséglet: átmeneti vagy állandó jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi, szociokulturális okok miatt )
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében: Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérülés arányában a sajátos nevelési igényű kisgyermeknél is fejlődnie kell az alkalmazkodó készségnek, az akaraterőnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek. A napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása és a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte biztosítja a célok megvalósítását.
Az egyéni bánásmód biztosíthatja, hogy a gyerekek a rájuk jellemző, sajátos vonásaiknak megfelelően váljanak a közösség tagjává.
A nevelői munka eredményessége attól függ, mennyire sikerül az egész közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyerek számára érthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá tenni.
Az egyéni bánásmódot az óvodai élet valamennyi területén, minden gyerekre érvényesítve kell alkalmazni. Megvalósításának alapvető feltétel:
- a gyermek egyéni és életkori jellemzőinek ismerete
- családi háttér, környezetének ismeret /pszichoszociális tényezők, biológiai tényezők/
Vegyes csoport esetén tervezéskor figyelembe kell venni a gyerekek különböző
életkorát.
A
nemzeti és etnikai kisebbség nevelését, úgy tervezzük meg, hogy hovatartozását ne sértsem meg. Ehhez ismernem kell a családi hátteret, szokásokat, hagyományokat. Személyes példaadással vezetem rá a helyes szokás kialakítására.
A
fogyatékkal élő gyerekek óvodai csoportba való integrálása függ a fogyatékosság minőségétől, súlyosságától.
- Értelmi fogyatékos /saját szintjükön fejleszthetők/
- Enyhe /debil/
- az önálló életvezetése akadályozott
- megtanul írni-olvasni, elemi számításokat is el tud végezni
- néhányan egyszerűbb szakmákra megtaníthatók
- Közép /imbecil/
- önkiszolgálás alapvető kritériumait tanulja meg
- önálló életvezetésre nem képes
- Súlyos /idiot/
- Hallás fogyatékos /hallási analizátos sérülése miatt/
- Látás fogyatékos
- Beszédfogyatékosság
- Hangképzési zavar /pösszeség/
- Orrhangzós beszéd
- Beszédritmus zavarai
- Beszédképtelenség
- Mozgásfogyatékosság
- Testi fogyatékosság
- Mozgásfogyatékosság
- Halmozott fogyatékosság
A fogyatékos gyermekek nevelésének alapelvei:
- a célkitűzést a sajátos nevelési tevékenység és a gyermek aktuális fizológiai állapota határozza meg
- a nevelés módját, tartalmát az általános és speciális vonások együttes, egymást kiegészítő alkalmazása adja meg
Tehetséges az a gyermek aki valamilyen területen kiemelkedő teljesítményt nyújt. Ranshburg az alábbi tehetségtípusokat különíti el:
- tudományos tehetség
- vezetői tehetség
- pszichomotoros képesség
- művészi tehetség
A tehetség két csoportja:
- általános tehetség
- speciális tehetség
A tehetség fejlődése függ:
- személyi feltétel rendszertől / szülő mennyire partner/
- óvónő személyiségétől
Az ilyen gyerekek érdeklődőbbek, kíváncsiabbak, emiatt gazdagabb ismereteik vannan és könnyebben tanulnak.
A kreatív gyerekekre jellemző:
- széles érdeklődés
- gazdag fantázia
- jó kapcsolatteremtő készség
- irányító szerep
- szabályokhoz nehezen tud alkalmazkodni
Az óvónő feladatai a tehetség és a kreativitás ápolásában:
- figyelje és segítse a gyermekben kibontakozó alkotóképességet,
- kiemelkedően, differenciáltan foglalkoztassa a gyerekeket
- sok elismerés, bíztatás, bátorítás
[FONT=Times New Roman, serif]
Másság és kezelése:[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. [/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek. Vannak olyan gyermekek, akiknek speciális nevelési-oktatási szükségleteik vannak, így nevelésük-oktatásuk speciális feladatot jelent a pedagógusoknak, ők egyéni, különleges bánásmódot igényelnek az iskolában.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
A különleges bánásmódot igénylő gyermekek csoportosítása:[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]1. Speciális pedagógiai bánásmódot igénylők [/FONT][FONT=Times New Roman, serif](a gyógypedagógia kompetenciájába tartozók):[/FONT][/FONT]
- [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]tanulásban akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] enyhe fokban értelmi fogyatékosok (debilisek), nehezen [/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
tanulók;[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]b) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]értelmileg akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb értelmi fogyatékosok;[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]c) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]mozgáskorlátozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek;[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]d) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]viselkedés- és teljesítményzavarral küzdök[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (nehezen nevelhetők, inadaptáltak);[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]e) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]beszédben akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók;[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]f) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]látássérültek:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] vakok, gyengén látók;[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]g) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]hallássérültek:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] nagyothallók és siketek.[/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]2. Tanulási nehézséggel küzdő tanulók [/FONT][FONT=Times New Roman, serif](fejletlen kognitív képességek, például a képzelet, a [/FONT][/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]koncentrálóképesség alacsony szintje; emocionális problémák; szociális, kulturális v. nyelvi [/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
hátrányok; kétnyelvű tanulók; lassú tanulók; hosszú távú speciális tanulási nehézségek: [/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, súlyosabb beszédhibák stb.).[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace]
[FONT=Times New Roman, serif]3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók:[/FONT][/FONT]
- [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]visszahúzódó[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes, [/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
visszahúzódó, csavargó stb.);[/FONT]
- [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]ellenséges[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó stb.). [/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]
4. Kivételes képességű tanulók.[/FONT]
A pedagógusoknak meg kell ismerniük tanítványaikat, hogy szükség esetén különleges bánásmódban részesítsék őket.
Speciális nevelési szükséglet
- a speciális nevelés interaktív természetű
a tanulási nehézség gyökereit nem elsősorban a gyermekben keresi, hanem a gyermek és a tanulási környezet interakciójában.
- nem deficitorientált – kerüli a fogyatékosság kategóriáinak megjelölését, amely a diagnosztikus megközelítésből egyenesen következett státuszdiagnosztika: állapotot rögzített, a teljesítményt mennyiségileg értelmezte
- a teendőkre helyezi a hangsúlyt: egy adott gyermek sajátos képességprofiljához igazított program.
fejlesztési diagnosztika: a gyermek teljes képességrendszerének feltérképezése és a változtathatóság hangsúlyozása. - úgy korrigálja a gyenge funkciókat, hogy alapoz a meglévő jó képességekre (ill. továbbfejleszti)
- támogatja a korai fejlesztést
- a képességek minőségi elemzésére törekszik (kevésbé az intelligenciaszintre)
- épít a szakemberek és a szülők aktív közreműködésére (ők is motiváltabbá válnak)
- a fejlesztési programok hasznára válnak az egymástól nagyon eltérő erős és gyenge képességű gyermekeknek (Zsoldos)
Speciális nevelés:
bármilyen formájú és szintű járulékos segítség a tanulási nehézség leküzdésére.
2. Egyedi megnyilvánulások az ösztön én szükségleteiben, az értelmi fejlődésben, az érzelmi megnyilvánulások és a társas viselkedés területein.
3. viselkedési zavarok, tanulási zavarok óvodáskorban. Viselkedési nehézség, magatartási zavar: A nehézségek gyakran csak abból adódnak, hogy egy gyermeknél fokozottabban, kifejezettebben jelentkeznek az életkori sajátosságok. Például a fokozott mozgásszükséglet túlmozgékonyságnak tűnik, a kiscsoportosoknál megnyilvánuló önállóságigény szófogadatlanságnak, dacosságnak minősül. Riadalmat okozhat a felnőttben a gyerek másik nem iránti érdeklődése, saját nemi szervével való foglalkozása. Megijedhetnek a nevelők amiatt, hogy a gyermek olyat mond el, ami meg sem történt, ebben ugye csak az jelenik meg, hogy a fantáziát és a valóságot még nehéz elválasztania.
De vannak olyan helyzetek, amelyek már külső segítséget (pl. pszichológus, gyermekpszichiáter) igényelnek.
Gyermeki megnyilvánulások, amelyek jelezhetik az érzelmi problémát, a viselkedési nehézséget:
- életkori sajátosságokkal nem magyarázható túlzott mozgékonyság, nyugtalanság
- figyelmetlenség, szétszórtság, a figyelem összpontosítás nehézsége
- félelmek, szorongások
- gyakori „bohóckodás”
- túlzott fáradékonyság
- a beszédkapcsolat megszüntetése
- ujjszopás, körömrágás, hajtépés
- tic (akaratlan izommozgások)
- gyakori onánia
- éjszakai felriadás
- éjszakai és/vagy nappali bevizelés
- szervi okkal nem magyarázható hányás, hasmenés, fejfájás, székletvisszatartás
- szervi okkal nem magyarázható étvágytalanság
- feltűnő, tartós lehangoltság, szomorúság
- dührohamok nagyfokú hangulatingadozás
- dadogás
- szokatlan, „furcsa” viselkedés (pl. mozdulatokat többször ismétel, különös kifejezéseket használ, „visszhangozza” a hallottakat)
amikor úgy érezzük, hogy a probléma az óvodán belül nem oldható meg.
Lehetséges okok:
Személyen belüli és környezeti tényezők kölcsönhatása, környezeti ártalmak
- családi környezet ártó hatásai:
- családi szituáció nehézségei, család életkörülményei
- nevelési hibák
- nevelés hiánya [FONT=Symbol, serif][/FONT] elhanyagolt, magárahagyatott, kiszolgáltatott gyermek
- túl szigorú nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] szélsőséges indulatok, félelem, szorongás, agresszió
- kényeztető, mindent megengedő, elnéző nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] szorongó, önállótlan, passzív gyermek, egoista, összeférhetetlen a közösségben
- következetlenség [FONT=Symbol, serif][/FONT] következetlen, őszintétlen gyermek
- a családi nevelés nincs összhangban az óvodaival (kettős nevelés)
- nem reális, túlzott igényeket támasztó nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] fáradtság, kimerülés, önbizalomvesztés a gyerekben
- szülők személyiségjegyei, deviáns magatartásuk
- traumatizáló élmények
- óvodai ártalmak (túl magas követelmények, túl szigorú, autokratikus magatartás, durva módszerek, gúny, megszégyenítés, túlzott engedékenység, irányítás nélküli nevelés)
- gyerek kedvezőtlen társas pozíciója (ok és következmény is) - ördögi kör is lehet: óvodai kudarc [FONT=Symbol, serif][/FONT] peremhelyzet [FONT=Symbol, serif][/FONT] énképére visszahat [FONT=Symbol, serif][/FONT] nem motivált [FONT=Symbol, serif][/FONT] még nehezebb a társas beilleszkedés [FONT=Symbol, serif][/FONT] teljesítménye csökken
- koragyerekkori enyhe idegrendszeri sérülés (terhesség alatt, szülés alatt, idegrendszeri megbetegedés, trauma) [FONT=Symbol, serif][/FONT] tűrőképessége gyengébb - ez lehet az alábbi tünetek hátterében: hiperaktivitás, gyors fáradékonyság, fokozott érzelmi ingerelhetőség, mozgásos ügyetlenség, kritikai gondolkodás alacsonyabb szintje - minimális agyi károsodás (nincsenek regisztrálható specifikus neurológiai tünetek, átlagosan fejlett értelmi szint, de idegrendszer funkcionális éretlensége) [FONT=Symbol, serif][/FONT] kisebb tolerancia
Gyermekkori magatartási zavarok (Ranschburg felosztása szerint) — Ez a felosztás azt tükrözi, hogy egy pedagógus számára milyen pszichikus funkciók, területek mentén jelenhetnek meg problémák.
- Biológiai alapfunkciók zavarai (alvás, táplálkozás, kiválasztás)
- Ritmikus motoros rendellenességek
- A nemi szerep és a nemi identitás zavarai
- A pszichoszomatikus zavarok
- A tanulás zavarai (percepció zavarai, motoros működési zavarok, kognitív funkciók zavarai, beszéd és kommunikáció zavarai, dadogás, elektív mutizmus)
- Neurózisok (manifeszt szorongásos rendellenességek, kóros védekezési módok)
- Hangulat rendellenességei
- Súlyos mentális zavarok (autizmus)
A tanulás zavarai
Tanulási nehézség általános gyűjtőfogalom: minden olyan gyerekre, akinek vmilyen okból járulékos nevelési-oktatási segítségre van szükség.
a tanulási nehézség dimenziói:
- időtartama (rövid távú/hosszú távú)
- mennyire általános érvényű (specifikus/általános)
- nehézség súlyossága (enyhe/súlyos)
Interaktív szemlélet! nem elsősorban csak a gyerekben kell keresni a tanulási nehézség gyökereit: a gyermek és a tanulási környezet interakciója a lényeg.
Az iskolai tanulás során alapvető „tanulnivalók”: olvasás, írás, számolás., nyelvi készségek.
Alapvető, de kevésbé mérhető tanulási területek: kitartás, szervezőkészség, az impulzivitás önkontrollja, társadalmi alkalmazkodóképesség, mozgáskoncentráció.
tanulási zavar: "ép értelemmel, ép érzékszervekkel rendelkező, kulturálisan vagy gazdaságilag nem hátrányos helyzetű gyermek, a tanuláshoz szükséges egy vagy több képesség hibás működése miatt, bizonyos tantárgyból vagy tantárgyakból nem tud megfelelni az adott szinten megszabott minimális követelményeknek." (Ranschburg, 95-96. o.)
A tanulási zavar 8-9 éves korban állapítható meg biztonságosan, ekkor is nagy odafigyelést, körültekintést igényel. A túl korai diagnózis önbeteljesítő jóslatként működhet!
A tanulási zavarok sokfélék lehetnek, a közös jellemzők (Tóth, 2000)
- alapvető pszichológiai folyamatok tekintetében zavarok (percepciós: hallás, látás; emlékezet)
- nehézségek az alapkészségek elsajátításában: írás, olvasás, számolás
- nem értelmi fogyatékosok, nem érzékszervi korlátozottak, nem hátrányos helyzetűek, nincsenek primer érzelmi problémáik
- a központi idegrendszer rendellenes működésével függ össze a probléma, ennek okai lehetnek:
- Agysérülés (esetleg minimális, dezorganizáltság)
- Cerebrális dominancia hiánya
- Genetikai faktorok
- Biokémiai faktorok
- Ingerszegénység
Konkrét tanulási zavar formák: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia
Diszlexia: Az olvasástanulás terén mutatkozó zavar. Általában akkor tekinthető diszlexiásnak egy gyermek, amikor olvasásában — ép általános intelligencia mellett — legalább két évet meghaladó lemaradása van a kortársaihoz képest.
diszlexia ≠ olvasásgyengeség (pl. érési tempó lassúsága miatt, olvasástanítási módszer hibája miatt)
A diszlexia:
- felnőttkoráig végigkíséri az egyént
- az olvasásban és a helyesírásban speciális hibák fordulnak elő
- a defektus családi halmozódást mutat
- a férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél
- az egyén intelligenciaszintje átlagos vagy átlag feletti
A diszlexia megnyilvánulási lehetőségei:
- hangtévesztés beszédben
- szótagcsere olvasásban, vagy összetett szavak elő- és utótagjainak megcserélése
- szótag-, szókihagyás
- félreolvasás, más szavakkal helyettesítés
- a gyermek nehezen ismeri fel a leírt szavakat
- nehezen olvas össze
- nem érti, amit olvas
A diszlexiások verbális képességei általában alacsony szintűek: szegényes szókincs, lassú és hibás szótalálás stb.
A diszlexiások vizuális-téri működésében is zavar mutatkozik: pl. rendellenes szemmozgás, rosszul észlelik az egymás után gyorsan érkező vizuális ingereket, orientációs zavarok, betűmegfordítások
A diszlexiás gyerekek legalább 2 csoportja:
a) fonetikus-nyelvi típus: a betűk sorrendiségével, a szavak fonetikus kódolásával van problémájuk
b) vizuális típus: a szavaknak mint vizuális egészeknek az észlelésével van problémájuk
Diszgráfia: az írásbeli kifejezés zavara
Az iskolában viszonylag korán felismerhető tanulási zavar, második osztály végére jól diagnosztizálható.
A zavar jelentősen kihat az iskolai teljesítményre, valamint az íráskészséget igénylő mindennapi élettevékenységekre is.
Az íráshoz több képesség egybehangolt működése szükséges:
- verbális képességek: szóbeli megértés és kifejezés [FONT=Symbol, serif][/FONT] ha ezek bármelyikében hiányosság [FONT=Symbol, serif][/FONT] az írásbeli közlés képességének károsodása: rövid, konkrétumokra szorítkozó írás,, gyakoriak a szókihagyások, rosszul foglalják mondatba a szavakat,, nyelvtani hibák, igék és névmások helytelen használata, kis- és nagybetűk felcserélése
- hallási diszkrimináció hiányosságai [FONT=Symbol, serif][/FONT] hangok megkülönböztetése a szóban nehéz, hasonló hangzású szavak összekeverése, diktálás utáni írásnál betűk és szótagok lehagyása, beszúrása
- vizuális, verbális emlékezés hiányosságai [FONT=Symbol, serif][/FONT] diktálás után nehéz írni, mert nem tudnak visszaemlékezni a betűformákra, szóalakokra
- szem-kéz koordináció problémája [FONT=Symbol, serif][/FONT] képtelen az írómozgásra, vagy gyorsan. olvashatatlanul ír, vagy lassan, óriási erőfeszítéssel
A diszgráfia tünetei:
- a gyermek írása helyesírási hibákkal telített
- nem érzékeli a szóhatárokat, ezért egybeírások vannak
- kusza, rendezetlen az írás külalakja
- betű- és szótagkihagyások
Diszkalkulia: A számolási képesség zavara, amely a központi idegrendszer rendellenes működéséből származik.
A diszkalkuliára utaló tünetek:
- számfogalom kialakítása nehéz
- számképek felismerése nehéz
- számlálás, számolás nehéz
- az alapvető matematikai műveletek megtanulása rengeteg időt vesz igénybe stb.
A diszkalkulia tünetei gyakran együtt járnak diszlexiával, diszgráfiával.
A specifikus tanulási zavarok mögött általában az alábbi problémák figyelhetők meg:
- érzékelési-észlelési zavarok
- téri tájékozódás gyengesége, zavara
- a szekvenciális szerveződés érzékelésének-észlelésének zavara
- mozgászavarok: nagymozgások, finommozgások, mozgáskoordináció zavara
- kommunikációs zavarok
Tanulási zavarok kezelése, terápiája
Néhány alapgondolat:
- a tanulási zavarok kezelése szakember közreműködését, segítségét igényli
- a tanulásban (olvasás, írás, számolás megtanulása) szerepet játszó az alapvető pszichikus funkciók fejlesztésére kell koncentrálni, nem a tünetekre
- a mozgásos koordináció, szenzoros integráció fejlesztése hozzájárul az idegrendszer működésének javításához
- megfontolandó, hogy a pszichikus funkciók fejlesztése mellett szükséges-e speciális tananyaggal dolgozni a tanulási zavarral küzdő tanulóknál
- Az integrált, inkluzív óvodai nevelés jellemzése.
Integrált nevelés: új nevelési, oktatási, szervezési forma, amely a „normál” pedagógia és a gyógypedagógia új együttműködési formája. Valójában az ép és a fogyatékos gyerekek együttnevelési módja.
Lépésről-lépésre óvodai program: nyitott nevelési-oktatási modell, amely alapegysége az óvodai csoport, akik saját maguk legteljesebb kibontakoztatására törekednek saját maguk és a közösség érdekében. Saját döntéseik következményeit megtapasztalva sajátítják el a demokratikus érintkezés szabályait. A program a gyermekek egyéni szükségleteinek kielégítésére törekszik, épít tulajdonságaikra, viselkedésükre, érdeklődésükre, ismereteikre és tapasztalataikra. Tevékenységközpontokban szerzik meg a tapasztalataikat. Jellemző rá az élményszerű, önálló, alkotó tanulás, az egyéni differenciált fejlesztés, a csoporttémára épülő integrált műveltségtartalmak tevékenységben való megjelenítése, a családrészvétele a pedagógiai folyamatban.
A többségi óvodákban megvalósuló – integrált – nevelés, oktatás
A sajátos nevelési igényű gyermekek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel együtt történő integrált nevelésük. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint részvételt és védettséget.
Az integrált fejlesztésben különös figyelemmel kell lenni a következőkre:
- az adott óvoda pedagógiai programjának, illetve a speciális tartalmak közvetítésének figyelembe kell vennie a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének speciális igényeit,
- külön gondot kell fordítani arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez.
Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakításakor igénybe kell venni a szakirányú végzettségű, integrált fejlesztésben tapasztalatokkal rendelkező gyógypedagógus közreműködését (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). A közreműködésnek ki kell terjednie a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére, folyamatos tanácsadásra. Fokozottan szükséges a szülők, az óvoda együttműködése.
Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs ellátást, foglalkozásokat, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz.
Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése tekinthető, melynek eredményes megvalósítását az alábbiak biztosítják:
- Az együttnevelés megvalósításában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet, és a sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása. A módszerek, módszerkombinációk megválasztásában a „sérülésspecifikusság” alkalmazkodást jelent a sajátos nevelési igény típusához, az elmaradások súlyosságához, az egyéni fejlődési sajátosságokhoz.
- A gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai – mint elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség – és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus, aki
- szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, képes az individuális módszerek, technikák alkalmazására,
- a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, szükség esetén eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereket megválasztja,
- egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres,
- alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez,
- együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.
- A gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkező –gyógypedagógiai tanár/terapeuta – az együttműködés során:
- segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését,
- javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására,
- figyelemmel kíséri a gyermek haladását, javaslatot tesz az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra,
- együttműködik az óvodapedagógusokkal, iránymutatásai során figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait.
Az integrált nevelésben közreműködő közoktatási intézmények az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények, szak- és pedagógiai szakmai szolgáltatását, az utazó gyógypedagógiai hálózat működtetésére kijelölt intézmények segítségét vehetik igénybe a megyei/fővárosi közoktatás-fejlesztési tervekben meghatározott feladat-ellátás szerint.
Integráció: azaz a különböző okoknál fogva tanulásban akadályozottak együttes oktatása-nevelése hasonló korú és ilyen zavarokat nem mutató társaikkal.
Az integrált fejlesztés megvalósítására kialakult megoldások a következők:
teljes integráció (a speciális szükségletű gyermekek a befogadó osztály állandó tagjai),
részleges integráció (részlegesen integrált osztály vagy csoport, kooperatív tanári rendszer),
integrációs részleg kialakítása (összeválogatott, különböző életkorú, azonos speciális szükségletű gyermekcsoport),
fordított integráció (speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos tanulókat),
spontán integrálódás (figyelmen kívül hagyják a speciális szükségleteket).
A tehetséges tanulók:
"Tehetségen azt a velünk született, adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni."
A Renzulli-modellben a tehetség három összetevője:
- az átlagon felüli képesség,
- a feladat iránti elkötelezettség,
- és a kreativitás.
Mönks belehelyezi Renzulli háromkarikás modelljét abba a szociális mezőbe, amelyben él a tehetség: család, iskola, kortársak.
Képességek:
(adottságok, készségek, diszpozíciók) különleges teljesítményekre, mely képességek különböző területeken nyilvánulhatnak meg:
intellektuális képességek: ezek intelligenciatesztekkel mérhetők.
művészi képességek: (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői);
pszichomotoros képességek: (sport, tánc, kézügyességet igénylő tevékenység - például fafaragás - képességei);
szociális képességek: (vezetői, szervezői, empátiás készség, kommunikációs képességek, más emberre való hatás, befolyásolás képessége, például tanári pályán, vezetőknél, előadóknál, menedzsereknél feltétlenül szükségesek).
Kreativitás:
A kreatív emberre jellemző a divergens gondolkodás, képes a többféle helyes válaszadásra, megoldásra. A divergens gondolkodás jellemzői: originalitás (eredetiség), fluencia (az a könnyedség, amivel az asszociációk, a különböző gondolatok, ötletek előtörnek) és a flexibilitás (szellemi rugalmasság, nézőpont, szempontváltás képessége).
Feladatelkötelezettség:
(motiváló, energetizáló, dinamizáló tényezők: kíváncsiság, érdeklődés; szorgalom, kitartás; becsvágy, teljesítménymotiváció).
Prevenció: Azt szolgálja, hogy a várható problémák kialakulása előtt az arra illetékes személyek és szervek közbelépjenek, így megakadályozhatják a személyiségfejlődés torzulását.
Korrekció: A fejlődésében valamilyen területen visszamaradott gyermek felzárkóztatása.
Intézményi háttér:
- korai fejlesztő központ
- szakértői bizottságok
- nevelési tanácsadó
- Differenciálás és személyes bánásmód az óvodában.
A differenciálás:
- pedagógiai érzékenység a növendékek egyéni különbözősége iránt
- a különbözőségekhez való illeszkedés, bánásmód pedagógiai gyakorlata
A differenciálás területei:
- Fejlesztési területekben, tevékenységekben
- Gondozás során
- Játéktevékenység során
- Munka jellegű tevékenységek során
- Szükségletek kielégítésében
- Domináns életkori szükségletekben
- Sajátos egyéni szükségletekben
- Aktuálisan domináns egyéni szükségletekben
A differenciálás okai, szükségessége:
- Minden gyermek más
- Öröklött adottságok
- Környezeti hatások
- Tanulás hatása
- Minden gyermeknek joga van, hogy:
- A neki megfelelő nevelésben részesüljön
- Adottságait, potenciális lehetőségeit kibontakoztathassa
- Teljesítőképessége maximumát érje el
- Jogait tiszteletben tartsák
A differenciálás alapelvei:
- teljes tevékenységrendszerben alkalmazva /nem csak a tanulásban, hanem a teljes magatartás- és cselekvéskomponensre hatva/
- a pedagógiai hatás az egész gyermeki személyiségre hasson
- az önmegvalósítás lehetőségét kínálja
- humanisztikus gyermekszemlélet érvényesüljön
A differenciálás gyakorlata:
- probléma észlelése, tudatosítása
- probléma megfogalmazása
- tényfeltárás, ténymegállapítás
- előzetes tudás
- aktivizálhatóság
- önálló munkavégzés
- együttműködő képesség
- társas helyzet jellemzői stb.
- diagnózis felállítása
- pedagógiai döntés /szükséges-e a differenciálás
- a differenciálás lehetőségeinek kiválasztása, megtervezése
- a differenciálás eredményének értékelése mutatók alapján
Az egy csoportba járó gyerekek sok szempontból különböznek:
- nemek szerint
- értelmi képességeik szerint
- szociális háttér szerint
- egyéb személyiségjegyek szerint /empátia, kudarctűrés, szorongásra való hajlam, együttműködési képesség stb./
A szeretet a legfontosabb szükséglet, mégpedig azért, mert a szeretet hiánya hosszú időn át tartó, sóvárgó szükségletet alakít ki a gyermekben. Ha a gyermek nem kap elég szeretetet, ez kielégítetlen szükségletként jelentkezik nála, és ennek keresése elvonja minden energiáját a fejlődéstől, megakadályozza abban, sőt visszaveti fejlődésében.
Differenciálás:
- Differenciálás (különbségtevés): tervezett pedagógiai folyamat, amely a különböző sajátosságokkal rendelkező gyermekek számára biztosítja a legoptimálisabb lehetőségeket és feltételeket. Minden gyermek a neki megfelelő módon és tempóban gyarapodik6gyarapodhat, ha nem is azonos mértékben.
- Jelent egyfajta pedagógiai érzékenységet a gyermekek különbözősége iránt, és jelent egyfajta bánásmódot is, amellyel odafordulunk, viszonyulunk a gyermekek másságához, így fejlődésük elősegítése érdekében a legmegfelelőbb pedagógiai eljárásokat választjuk ki.
Differenciált Óvodai Bánásmód: A személyes bánásmód hatékonyságának kipróbálásán keresztül épült ki óvodai programmá, és az óvodában használt módszerré. Az óvoda feladatának tekinti, hogy olyan szociális tanulási helyzetet biztosítson, amelyben minden gyermek – egymástól sokszor eltérő módon – jogot kap érdeklődése, kezdeményezése szerint elsajátítani azokat a kooperációs formákat, amelyek az emberi együttműködés személyisségét, értelmét, stabilitást nyújtó előnyeit közvetítik a gyermeknek. Koncepciója: a gyermek magatartásával eldönti és utat mutat az óvónőnek, hogy mit kell vele tenni, hogyan kell vele bánni; Mindenekelőtt bizalmat, hitet közvetít a gyermek fejlődése iránt; Személyes, közeli bánásmódot, valamint toleranciát az elvárások iránt.
Személyes bánásmód: Az a viselkedés, amit az óvodapedagógus egy bizonyos gyermek iránt alkalmaz, hogy elősegítse fejlődését, önmaga kibontakoztatását.
9.(tétel) A GYERMEK JÁTÉKA
- A JÁTÉK FOGALMA, KLASSZIKUS JÁTÉKELMÉLETEK
Számos olyan elmélet született, amely megpróbálta megragadni és megmagyarázni a játék lényegét.
- energiafelesleg elmélet
- relaxáció elmélet
- előgyakorlás elmélet
- átörökítési, vagy megismétlési elmélet
- az energiafelesleg - elmélet: / Spencer – 1873/
- a gyermek szabad energiáit vezeti le a játékban
- a játéknak semmiféle funkcionális jelentőssége nincs
- az alapvető szükségletek elvégzése után megmaradt „erő”
- tíz évvel később relaxáció – elmélet /Lazarus – üdülés, vagy pihenés elmélet /
- a játék épp ellentétes célt szolgál – a felélt energia pótlását
- a játék önmagától élvezetes
- a századfordulón előgyakorlás – elmélet /Karl Groos /
- a felnőtt emberi tevékenységek, és a gyermekjátékok sajátos hasonlóságát ismeri fel
- a játék – a felébredő ösztönök produktuma
Olyan tevékenység, amely – lehetőséget nyújt az ösztönök gyakorlására abban a korban, amikor a gyerek biológiai érettsége és szociális helyzete kizárja a valódi alkalmazhatóságot.
(pl. szerepjáték – szülőt játszik)
- a tapasztalatszerzés, a gyakorlás fontos
A játék egyik legátfogóbb
definíciója:
„ a játék egy olyan funkció, melyben az organizmus egy kívánt természetes, vagy kreált cél eléérése elé saját maga állít akadályt és ezzel az intenzív örömszerzés indukciójának tetszés szerint reprodukálható feltételeit teremti meg.”
- átöröklési, vagy megismétlési - elmélet / Stanley Hall /
- a gyermek a játékban megismétli a történelmi korok játékainak tevékenységeit
(vadászat, halászat, harci ösztön)
- A JÁTÉK GYERMEKLÉLEKTANI MAGYARÁZATAI, JELLEMZŐI
A gyermek játéka nagyon sok heterogén jelenséget foglal magába.
Sok különféle tevékenysége lehet elsődlegesen játék.
Nincs olyan élménye – kínos, vagy kellemes – amely ne válhatna egy játék kiindulásává.
Minden lehet játék, - de nem minden az.
Ami a játékot elkülöníti a gyerek sok más tevékenységétől, az – a játéktevékenység
örömszínezete.
A gyerekeknek –
sajátos játékviselkedésük van:
- derűs
- ellazult
- gondtól mentes
Emellett fontos, hogy a játék
– önmagáért való.
- a tevékenykedés
- a manipuláció
- az elképzelés
szerzi az örömöt, - nem pedig a szükséglete, - vágya kielégülése.
A játék –
feszültségcsökkenést eredményez. A játék
sokféle örömforrásból táplálkozik.
Funkciógyakorlás:
A csecsemő játékai a szájához kapcsolódnak
- szopómozgás, hangokkal játszik → 2. év járás, ugrás, egyensúlyozást.
- nyúlást, fogást
- közelítést, eltolást
Az érés tehát együtt jár bizonyos feszültségekkel. Ennek a feszültségnek a feloldása adja a
funkcióörömöt. (Karl Bühler nevezte így)
Ezzel rendszerint együtt jár az „
én csinálom” öröme.
Örömforrás lehet a
ritmusosság: gesztusok, mozgás, szavak szabályos megismétlése.
A cselekvés ritmusos megismétlésének hátterében az
ismétlés öröme és a gyerek helyzetéből fakadó bizonytalanság-biztonság áll.
Az
utánzás 1 ½ - 2 éves kortól jellemzi a gyermek játékát.
Utánozhat embert, tárgyat. Mindent, amit lát, megjelenít.
Általánosan örömforrás „
másnak lenni”
Az utánzás a képzeletet mozgósítja – sohasem teljes kettős tudatállapot van, - a realitás és a fikció kettősségéről van szó. (pl. papírsütit nem eszi meg)
Az
illúzió is örömforrása a játéknak, mert csökkenti a játékot kísérő tudat feszültségét.
Ilyen örömforrás még a
feszültség, amit:
- a véletlen mozzanatok (pl. kockadobás)
- a titok
- a humor
- az átváltozás öröme okoznak
A
játéktartalom, mint feszültségredukció:
A játék tartalma is lehet feszültséglevezető, és így – örömforrás.
családjáték: beleélik magukat a szülők mindennapjaiba – „felnőtté válnak”
↓
Lehet örömforrása a
konfliktushordozó kínos élmények levezetése révén is.
pl. a szülők veszekedését újra eljátssza, - így csökkenti a kínos élmény feszültségét, - megszelídítve a hozzá tapadó indulatokat.
Tehát a gyermekjátékok tematikája is feszültséglevezető:
- konfliktus csökkenés
- kompenzáció
- szerepcsere (pl. bárány eszi meg a farkast)
Ezt Freud ismerte fel.
A játék jellemzői:
A munka által anyagi, kulturális javakat hozunk létre, - szükségletek kielégítését szolgáljuk.
A játszó gyereknek nincsen ilyen kívülről kapott, -társadalmi célkitűzése, feladata.
A játék mindig
spontán és önkéntes.
A gyermeket a
játékra belső feszültség készteti, - amely elsődlegesen fiziológiai-pszichikai érésből fakad, - de nagy hatással van a szociális környezet és a felnőttek viselkedése is.
Minden játék
sajátossága – a
feszültségcsökkenés és az
öröm.
Feszültséget okoz az „én akarom csinálni” kívánsága is.
Az én-fejlődésből és a társadalomhoz való alkalmazkodás együttes igényéből keletkezik a
szabályok betartásának igénye.
A játék általános jellemzői közé tartozik
a játék komolysága is.
A játék a
gyermek legfontosabb tevékenysége, -
személyiségalakulásának fontos tényezője.
- ügyesedik
- okosodik
- fejleszti manuális készségeit
- ismerkedik a dolgok tulajdonságaival
A cselekvés által olyan problémákat old meg, amely később – a problémamegoldó gondolkodás alapja lesz.
Az ismeretek, tapasztalatok – beépülnek tudattartalmába.
Gyakorolja az egymáshoz való alkalmazkodást, együttműködést, kooperációt, kommunikációt
Társas kapcsolatai alakulnak:
- érzelmi élete gazdagodik
- megkönnyíti a szocializációt
- közösségi magatartása kialakul
A játék – kétszeresen
társadalmi jelenség:
- a játék tartalmát, formáját, kialakulását – a gyermeket körülvevő emberi kapcsolatok befolyásolják
- a játék folyamán - társkapcsolatai alakulnak, gazdagodnak
- PIAGET – KOGNITIV JÁTÉKELMÉLETE:
AZ EXPLORÁCIÓS JÁTÉK, A SZIMBOLIKUS JÁTÉK, A SZABÁLYJÁTÉK
Piaget tétele: a gyermeki képzeleti játék, vagy fikció, amelynek döntő szerepe van a gyermeki gondolkodásban, azt mutatja, hogy a szimbolikus gondolkodás meghaladja a tudattalant.
1922-ben a berlini pszichoanalitikus kongresszuson előadást tartott a szimbolikus – és a gyermeki gondolkodásról. (Freud is hallgatta)
Azt állította, hogy a gyermeki gondolkodás – szinkretikus és prelogikus, ezért mutat hasonlóságot a tudattalan szimbolikus (nem logikus) és racionális gondolkodással, és átmenetet képez a szimbolikus és a racionális gondolkodás között.
Amikor a gyerek az egyik tárgyat alakítja másikká, - feltételezhetjük, - hogy ez az asszimiláció tudatos.
(
tudatos vagy primer szimbólum: a gyerek tudatába van annak, amit ábrázol)
Gyakran azonban megfigyelhetjük, olyan szimbólum létét, amelynek jelentését a gyerek maga sem érti.
Ilyenkor
másodlagos, vagy tudattalan szimbólumról beszélünk.
A tudattalan - nem egy külön régiója a pszichikumnak, hiszen minden lelki folyamat folyamatos, oda-vissza jár a tudatos és a tudattalan között.
Minden szimbólum lehet elsődleges és másodlagos, - azaz lehet olyan melyebb tartalma, amely az adott pillanatban nem világos a személy számára.
Vannak olyan szimbólumok, - amelyekből nagyjából lehet látni, hogy -
a jelentés meghaladja azt, amit a gyerek tulajdonít neki.
Piaget szerint ide tartozik
a szimbolikus játékok három csoportja:
- a gyerek saját testére vonatkozó (szopás, kiválasztás)
- az elemi családi érzelmekre vonatkozó (szeretet, féltékenység)
- a gyermek születésére vonatkozó játékok.
Amikor ilyen érdeklődés kíséri a játékot, a gyerek izgalmat mutat, zavarban van, hogy hallják.
Az elsődleges és másodlagos szimbolikus játékokat Piaget összehasonlítja a gyermek - ugyanebből az időből származó – álmaival.
Megfigyelése szerint az álom 1, 9 – 2 év között jelenik meg, a beszéd kezdetén. Arra lyukad ki, hogy az álomban a - primer szimbólumtól a szekunder szimbólumig - minden átmenet megtalálható.
A gyermeki álom - tartalmában és struktúrájában – teljesen hasonló a fikciójátékhoz.
A különbség a kétféle tudatállapotból adódik: az álmodó- elhiszi, amit álmodik, míg a fikcióban való hit – viszonylagos.
Pigart szerint az
intelligenciának kétféle működése különíthető el:
- Akkomodáló tevékenység
- Asszimiláló tevékenység
A biológiai akkomodáció: Olyan működés, amellyel a szervezet a – a külső körülményekhez alkalmazkodik.
Piaget-i értelemben – a jellegzetes akkomodáló tevékenység – az utánzás.
A gyerek a külső környezetében tapasztaltakat – megpróbálja követni a testével.
A biológiai asszimiláció: Pl. a növény a testidegen sókat klorofil segítségével testazonos anyaggá tudja alakítani.
Piaget-i értelemben – a gyermek a környezetében tapasztalat jelenségeket, élményeit – emlékezésbe, fantáziába, gondolkodásban átdolgozza – beépíti korábbi tapasztalatai közé.
Piaget szerint az akkomodáció és az asszimiláció folyamatainak egyensúlyban kell lenni A fejlődési szakaszokban vizsgálta, hogy az asszimiláció, vagy az akkomodáció van-e előtérben.
A fantáziajátékban, illetve a szimbolikus játékban az asszimiláció kerül előtérbe.
A gondolkodásfejlődés szempontjából a fantáziajáték azért jelentős, mert a külvilágban szerzett tapasztalatok, ismeretek – játékban való átdolgozása – én-azonossá alakítja a kívülről bejött anyagot.
Óvodás korban az ilyen átdolgozás nélkül az ismertanyag nem válik a gyerek sajátjává.
Az óvodás gondolkodásának jellemzője a
szinkretizmus: egymással nehezen egyeztethető érzések, képzetek, gondolatok – összevegyítve vannak jelen a képzetáramlásban.
Nincs külön érzelem és gondolkodás, hanem egy nagy hömpölygés az egész világ.
Explorációs játék:
A gyermek játékát 2 éves korig az úgynevezett explorációs játék uralja.
Kezdetben – a gyermek számára – minden tárgy ismeretlen.
Érzékszervei, tapintása, mozgásának koordinálása nem tökéletes.
A legfőbb érzékszerve a szája, - minden új dolgot ezzel tapasztal.
Kezét is használja – nyomkodja, ütögeti, húzza… - közben figyeli, hogyan reagálnak erre.
Az örömöt – a
funkcióöröm adja.
Élvezi, hogy – saját cselekedetével – képes hangot kicsikarni, alakváltozást előidézni.
Ezzel - nemcsak a tárgyakról alkotott séma bővül új információkkal – hanem tökéletesedik szem és kézmozgásának összehangoltsága is.
Félelménél erősebb kíváncsisága. Ez az - úgynevezett
explorációs késztetés, - hajtja az ismeretlen felfedezése felé.
A gyermek fejlődése csak így lehetséges.
Az új tárgyak, mozdulatok, beszédelemek és különböző helyzetek kipróbálása és gyakorlása, egymással való kombinálása adja a játék örömét.
Vállalkozó kedvét az anya viselkedése is meghatározza. Az anyai bíztatás, megerősíti a gyermek felfedező kedvét.
Szimbolikus, - és fantáziajáték:
2 éves korban változás következik be az értelmi fejlődésben.
A gyermek képessé válik – a
belső szemléleti kép kialakítására.
Már nemcsak a valós dolgokat, - hanem a képzeteit, a szimbólumait is tudja manipulálni. Ez lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat találjon ki, s hogy a megtörtént eseményeket és a hozzá fűződő érzelmeket átrendezze, újraformálja.
Ismeretei szaporodnak, -
összefüggéseket fedez fel.
Amit nem képes még felfogni, arra a maga módján magyarázatokat keres, a hiányzó információkat
képzetével kiegészíti.
Vágyai gyakorta beteljesületlenek maradnak, - ez erős haragot vált ki belőle.
Érzelmei intenzívek, - nem tudja kezelni.
A feszültségcsökkentő eszköz a szimbolikus és fantáziajáték.
A játékban, az elérhetetlen tárgyakat más tárgyak
helyettesítik, s a valódi helyzetet az elképzelés
pótolja.
A kellemetlen eseményeket is megismétli, - ekkor már kontrollja van az élmény felett. Ő irányít, ő az aktív, aki akkor passzív elszenvedő volt.
Itt a játék tartalma okoz örömet.
Célja a
múlt feldolgozása, - s közben segít
felkészülni a jövőre.
A gyermek személyiség is erősödik. Megismeri saját
érzéseit, megtanulja jobban
kezelni őket.
A játékban – kicsiségét kompenzálhatja, - ő a hős a csatában – ez segít elfogadni gyermeki létét.
Társas tudást sajátít el – utánozza a felnőttek viselkedését, szokásait, szerepeit – szerepjátékot játszik.
Kezdetben a
tevékenység a vonzó (kavarás, babakocsi tologatás) – később a
helyzet – s benne a
szerep válik izgalmassá-
Iskolás kor előtt a szerepjáték már szervezett – kiosztják a szerepeket, megállapodnak a szabályokban, s be is tartatják egymással.
Szabályjáték:
6 éves korban újabb lépés következik be az értelmi fejlődésben.
A gyermek a
konkrét műveletek szakaszába jut.
Az információkat képes logikusan szervezni.
Érdeklődik a faladatok iránt, a világ megértéséhet már racionálisabb megoldásokat keres.
Képessé válik arra, hogy magyarázatai kialakításában – figyelembe vegye mások véleményt
(decentrálás képessége) – akar is figyelni a másikra.
Törekszik arra, hogy megfeleljen az elvárásoknak, - fontossá válik a
társas normákhoz való igazodás.
A fantázia szerepe csökken.
A játék funkciója elsősorban – a
szabályok gyakorlása
6 évese a szabály készen kapott, szent és sérthetetlennek tartják, - később rájönnek azok egyezményes jellegére.
Másnál következetesek, - maguknál nem mindig – győzni akarásuk túl erős késztetés.
A játék már gyakorlásra szolgál.
A feszültséglevezetésre más módon kerül sor. (rajzolás, mesélés, olvasás, naplóírás)
Verbalizációjának
fejlődésével – képes elmondani problémáit.
- A VALÓSÁG UTÁNZÁSA A SZEREPJÁTÉKOKBAN
A gyermek a játék témáját a valóságból meríti – személyi és tárgyi környezetéből.
Különböző életkorúak témái azonosak, - a játékban való funkciójuk azonban változott.
- A kicsiknél a felnőttet utánzó játéknál, - mint témát – a manipuláció teszi vonzóvá. A történést a manipuláció tartja össze, a témát a környezetből átvett cselekvés hordozza.
- 4 – 5 évesen a játékot a tárgy teszi érdekessé, - a téma tárgyhoz tapad.
Akinél a hallgatócső van, az az orvos. (több orvos is lehet)
A szerepet a tárgy hitelesíti.
- 6 évesek tematikus játékait a – szerep iránti érdeklődés határozza mag.
↓
Kicsiknél – a
cselekvés, nagyobbaknál – a
tárgy, legnagyobbaknál – a
szerep hordozza témát
A szerep - itt már - a
társas viszonylatok rendszerében érvényes.
(akkor lehet orvos, ha van beteg is)
A szerep egész
feltételrendszerekhez van kötve.
Szigorúan igazodni kell ahhoz a viselkedési rítusokhoz, sorrendhez, - amit a szerep sémája magába foglal.
A gyereknek állandóan szembesülnie kell azzal, hogy akkor tud megvalósítani valamilyen elképzelést, ha – a megvalósítás során – a fantáziálás feloldása mellett együttműködik egy másik gyerekkel.
A
fantáziának és a
szociális kontrollnak az
együttes működése eszköz arra, hogy az 5-6 éves gyerek saját gondolkodásában eljusson ahhoz, hogy mi az, ami valóságos, és mi az, ami csak fantáziában van.
- JÁTÉK ÉS TANULÁS: A MOZGÁS, AZ ÉRZÉKELÉS, A AZ ÉRTELMI KÉPESSÉGEK ÉS A SZOCIABILITÁS FEJLŐDÉSE A JÁTÉKBAN.
A JÁTÉK ÉRTELMEZÉSE AZ ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJÁBAN
A
tanulás az óvodában:
- alapvetően spontán tevékenység.
- tapasztalatszerzésre, cselekvésre épül
- belső motivációból táplálkozik
- játékba ágyazódva valósul meg.
Eredménye - a egész személyiségnek
- a megismerő képességeinek
- mozgásos megnyilvánulásainak
- nyelvi, - kommunikációs képességeinek
- érzelmi, - szociális tulajdonságainak
- magatartásának
fejlődése
A játéktevékenység – az óvodás gyermek – elemi pszichikus szükséglete.
Elősegíti a fejlődést:
A játék során önmaga érez késztetést a sajátos, egyéni szükségleteinek kielégítésére, ennek kielégülése kibontja a magasabb rendű igényeket.
A mozgás, aktivitás szükséglete kielégítést nyer
Játékban szabadon cselekszik, saját tempója szerint,
mozdulatai számára igényként lépnek fel, megformálása örömérzést kelt.
Fejleszti:
- a nagymozgásokat,
- manipulációt,
- a mozgás biztonságát,
- mozgásharmóniát,
- testi képességeket.
Az élet első 18 hónapjában az egyik legfontosabb eredmény, hogy – egybehangolódik az érzékellés és a mozgás.
Piaget ezt „érzékszervi – mozgásos periódusnak” nevezi.
A későbbekben is lekötik a gyermek figyelmét a fejlődő készségek, az újonnan felfedezett érzékletek.
Iskolás kor kezdetén a futás, ugrás, biciklizés, labdadobás, - elkapás… fontosabb.
A játék formáinak és tartalmának gazdagítása - a gyermek képességeinek fejlődését segíti elő.
Fejleszti a mozgást:
- új mozgásforma kialakítása, - gyakorlása
- ismert mozgások tökéletesítése
- fejleszti kézügyességét
A játék során a gyermek - ismerkedik a világgal
- a tárgyak tulajdonságaival
- a valóság jelenségeivel
↓
ez hatással van – az
értelmi képességek fejlődésére.
Érzékszerveik működése pontosabb lesz
- észlelésük
- megfigyelőképességük
megbízhatóbb lesz.
Az
emlékezetbe vésés szándékos célként – először a játékban jelenik meg.
A „mintha” játék – gazdagítja a
képzeletet és a
gondolkodást
Sokféle tapasztalatot szereznek - hasonlóságok, különbségek, összefüggések felfedezése.
Problémamegoldó gondolkodást fejleszti:
- a lehetőségek mérlegelése
- akadályok leküzdése
- konfliktusok megoldása
A
kreativitás fejlődésének tág keretet adnak az ötletek.
A
kreatív együttműködés fejlődését segíti a - társ iránti nyitottság.
Személyiségfejlődésben segít a játékot kísérő - pozitív érzelmek (derű, öröm, vidámság…)
A játékot kísérő érzelmek – közlési vágyat ébresztenek. – fokozódik a beszédkedv →
nyelvi képességek fejlődése.
A viselkedési szabályok a játékban elfogadhatóvá válnak →
helyes magatartások gyakorlása
Fejlődnek a gyerekek közötti
társas kapcsolatok.
Kezdeti
magányos játékból –
egymás melletti játékon át – fokozatosan alakul ki a
közös játék – majd a közösen játszó párok, kis csoportok, mind jobban szervezett, viszonylag
tartós együttműködés.
Tapasztalatokat szereznek a másik szándékának
megértésében,
együttérzésben.
A közös játékban alakulnak a játékhagyományok, - a „
mi-tudatot” erősítik.
A játék értelmezése az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában
- A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.
A játék – szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek
elemi pszichikus szükséglete, amelynek
- minden nap visszatérő módon
- hosszantartóan
- és lehetőleg zavartalanul
kell kielégülnie.
A kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait – játékban tagolja.
Így válik a játék – kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenységgé.
- A kisgyerek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt – a szülő, az óvodapedagógus.
Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, - majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult – bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad.
A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását.
- A játékhoz megfelelő helyre, és – a gyermeki fantázia kibontását segítő – anyagokra, játékszerekre van szükség.
Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő:
- helyet
- időt
- eszközöket
- és élményt
biztosítson a különböző játékformákhoz, mint például:
- mozgásos játékokhoz
- szerepjátékhoz
- építő, - konstruáló játékhoz
- szabályjátékhoz
- dramatizáláshoz, - és bábozáshoz.
- A játék kiemelt jelentősségének – az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.
- AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI A GYERMEK JÁTÉKÁBAN.
SPONTÁN ÉS IRÁNYÍTOTT JÁTÉK AZ ÓVODÁBAN
Olyan pedagógiai magatartásra van szükség, amelyben - a játék funkciói, értékei hatékonyan érvényesülnek.
A játék tudatos felhasználása azt jelenti, hogy – erősítjük, fejlesztjük azokat a sajátosságokat, amelyek – segítik a játék önkéntességét, a gyermek önállóságát, kezdeményezését, aktivitását.
Világosan kell látni, a nevelési célokat.
Óvodapedagógus:
- modell, segítő
- bevonható, - együttműködő társ
- ismeri a gyereket
- ismeri a játék természetét.
- megteremteni a játék feltételeit
- biztosítani a nyugalmas légkört
- támogatni a gyermekek alakuló kapcsolatait
- a gyermek spontán játékainak befolyásolása
- szervezett játék – mozgás, éneklés
- társas játékok- irányítása
Az óvónő közreműködése – szituációfüggő:
- feltétlenül szükséges
- lehetséges
- semmiképpen nem ajánlatos
Feladatok a játék folyamán:
- megfigyelés (mit csinál a gyerek, hogyan csinálja, érzései…)
-
megértés (mire van szüksége, - figyelem, támogatás, elismerés…)
-
beavatkozás (a helyzet ismeretében)
↓
Célja:
- technikai segítség (balesetveszély, tárgyak kezelése)
- szociálisan elfogadható viselkedés megerősítése (viselkedés módosítása)
Módja:
- közvetett
- közvetlen
- ha az óvónő a játékon belül van:
- a gyermek játszópartnere
- a játék nyelvén kommunikál
- részvétel a gyerek kérésére
- gazdagítja a játék tartalmát
- elakadásnál továbblendíti a játékot
- ha az óvónő a játékon kívül marad
- fizikai, - vagy szociális segítséget nyújt
- tanácsol, javasol, megerősít
Konfliktushelyzetben:- rendszerint beavatkozás nélkül megoldódik
- óvónő feladata a megelőzés
- ha mégis kialakul:
- nem kell mindenáron beavatkozni
- lehetőség teremtése a megbeszélésre
- elfogadni a gyerek érzéseit
- nem kényszeríteni a saját megoldásra
- nem tesz igazságot a gyerekek között
Spontán és irányított játék:
A spontán játéktevékenységben – kezdeményező a gyerek
A kezdeményezett játékban – a pedagógus, vagy a szülő
A spontán játéknak vannak feltételei (környezet, eszköztár…)
A pedagógus feladata – megteremteni a feltételeket, hogy szabad, autonóm játéktevékenység bontakozzon ki.
A kezdeményezett játékok közé általában azokat soroljuk, amelyekkel az óvónő - tudatosan, képességeket fejleszt.
A kezdeményezett játék a gyermek természetes kíváncsiságára kell, hogy épüljön.
2. (tétel) A PEDAGÓGUS A NEVELÉS FOLYAMATÁBAN.
1. A pedagógiai munka sajátpsságai és a pedagógus személyisége. Pályatükör.
1. 1. A pedagógiai munka sajátosságai
- összetett, bonyolult kevésbé strukturált tevékenység
- - jellemző rá a divergencia: „akkor és most kell rögtönözni”
Hiába tervezzük meg kovergensen a célokat, ha a gyerek felboríthatja.
Adott szituációhoz kell alkalmazkodni, - ha ez nincs – az egész tevékenység merevvé válik
- a pedagógiai munka
kollektív jellegű
Csak párban együttműködve tudunk hatékonyan dolgozni,
hatékonyan nevelni, - csak egységben lehet.
-
bizonytalanság
az elvárások nagyon eltérőek, a metodika nem konkrét,
nagyon sok követelmény zúdul ránk.
1. 2. A pedagógus személyisége (Kuzmina – orosz pszichológusnő szerint)
- általános képességek
- gyermekközpontúság
- kommunikációs képesség
- didaktikai képességek
- szervező képesség
- speciális képességek
- helyzetfelismerési képesség, konfliktuskezelés
- döntési és alkalmazkodási képesség
- identifikációs képesség
- empatikus képesség
- tolerancia és kivárás képessége
- figyelemmegosztás képessége
- játszani tudás képessége
- vezetői képességek
- irányító, objektív hatóképesség
- önművelési képesség
- általános képességek
Képes legyen kapcsolatot teremteni a gyermekkel,- és hatni rájuk.
Szavai, -tettei, - magatartása legyen hiteles, - egyezzen meg a külső (nonverbális) jelzéseivel, mert ellenkező esetben a gyermek biztonságérzetét felborítja.
Humanisztikus szemlélet
a gyermekek - és jogainak tisztelete
szükségletei figyelembe vétele
a gyermekbe vetetett bizalom, -és hit.
A kölcsönös bizalom a gyermeket pozitív irányba tereli, a bizalom hiánya dacot és leépülést szül.
Rendelkezzen olyan tudásanyaggal, - amellyel képes - a tanulási folyamatot a gyermekek fejlettségéhez és aktuális érzelmi állapukhoz igazítani
olyan szervezői formák, amelyekben – hatékonyan tud – értékeket közvetíteni.
- Speciális képességek
- helyzetfelismerés képessége – konfliktuskezelés
- döntési – alkalmazkodási képesség
- identifikáció – azonosulás – a gyerekekkel, a nevelőtestülettel
- empatikus képesség – beleélő, beleérző képesség
a gyermekkel való érzelmi azonosulás,
a gyermek jelzéseire való pontos odafigyelés, - és reagálás
Az óvónő legyen nyitott a gyermek jelzéseire, - ne a saját értékrendszerén „megszűrve”, hanem a gyermek „szemével látva, a fülével hallva”
Legyen sokat a gyerekekkel, miközben beszélgetnek
Feltétel nélküli, - ítélet nélküli elfogadás,
Hatására a gyerek pozitív – félelemmentes lesz,
autonóm (irányító) és nem heteronom (külső kényszer hatására cselekvő) személyiséggé válik
A másság észrevétele, - megértése
Türelem az iránt, hogy a gyermek a megfelelő szintre eljusson
A gyerekekben lévő pozitívumok kibontakoztatása
Gyors reagáló képesség
Az óvónő is játsszon a gyerekkel.
- Vezetői képességek
- irányító, objektív, hatóképesség
- önművelési képesség
- A PEDAGÓGUSSZEREP TÖRTÉNETI ALAKULÁSA NAPJAINKIG
PEDAGÓGUSSZEREP ÉS SZAKMAI IDENTITÁS
2. 1.
a pedagógus szerepei:
A pedagógus minden szerepe – modell értékű,
beletartozik a társadalmi megbecsülésbe, a társadalom megbízottja.
Közvetlen társadalmi környezetben – előszeretettel választják meg hivatalos tisztségekre,
régen ,a falvakban a pedagógus volt a mintakép.
A pedagógus – a gyermeknevelésben – minta a család számára, kikérik véleményét, megkritizálják
2. 2.
szakmai identitás
Milyen szinten éli meg a társadalmi megbízást?
Ha alkalmassága tudatában felkészül a pedagógus szerepre,- tudja a feladatait és teljesítménye megfelelő.
Ha az előbbiekre rárakódik szakmai tudása – láthatóvá teszi hozzáértését és értékátadó képessége kimagasló.
Ha a szakmai hozzáértésen túl szolgálatnak érzi tevékenységét – örömteli érzés hatja át, hiteles, varázslatos tud lenni.
Ha erős érzelmi hajtóerővel rendelkezik, lelki megszállottság, alázatos szolgálója mesterségének, - felelősséget érez a jövő nemzedékért.
A
foglalkozás – egy tevékenységgel való foglalatoskodásra, lekötődésre utal.
A hozzáértés foka szerint lehet –
szakmáról,
a gyakorlatiasság műveleti kicsiszolódása révén pedig –
mesterségről beszélnünk.
Alport szerint a
hivatásérzés az önkiterjesztésből vezethető le, - ennek magva a szeretet, odaadás.
- A MAGYAR PEDAGÓGIA ÉS ÓVODATÖRTÉNET MEGHATÁROZÓ EGYÉNISÉGEI
Az első magyarországi óvoda megalapítója (1828. június 1.) – Angyalkert néven
Ez inkább kisiskolaként működött, ahol a gyermekek sok hasznos dolgot tanultak.
Az első vidéki kisdedóvó megalapítója, Hidja – pusztán
Az intézménybe uradalmi cselédek gyermekei jártak
1843 – ban: népnevelési tervezet a kisdedóvásáról
- óvodák felekezetektől független világi jellege
- óvodák felügyelete - a népiskola helyett – társadalmi szervezetekre, az óvodai bizottmányokra való átruházása
Az első óvóképző intézet igazgatója
Az intézet második igazgatója
Nevéhez fűződik:
- „az óvodákat ne szociális intézményként értelmezzük”
- a mai értelemben vett óvoda kialakítása
- Kisdedóvási Nefelejcs
Az intézmény harmadik igazgatója
Vallás és közoktatásügyi miniszter
Az óvodák ügyére jelentős figyelmet szentelt
1868-ban: Népiskolai törvény
Elvállalta a kisdedóvás törvényi szabályozását – szakmai és politikai szempontból
1891 – ben: Kisdedóvási Törvény
- az óvodai nevelés célja a szülői felügyelet és a családi nevelés pótlása
a gyermek testi, - szellemi, - erkölcsi fejlődésének segítése
- az óvodában tanításnak helye nincs
1920-as évektől nevelési rendszerének hatásai jelentkeztek Magyarországon is.
Gyermekpszichológus
Az óvodai nevelés kiváló szakértője
Reformpedagógiai tanulmányt készített.
4.
AZ ÓVÓNŐ ÉS A GYERMEK KAPCSOLATA
NEVELŐI STÍLUSOK, ATTITŰDÖK
A pedagógusok – gyakran akaratlanul is – helyettesítődnek a szülők szerepébe.
Cél: a szülői tekintély pedagógiai átvétele
Helyes, ha az óvónő egyedi, érzelemteli viszony kialakítására törekszik a gyerekkel szemben, s ezt a viszonyt – nevelési céljai eléérésére - felhasználja.
Az odafordulás, - az elismerés, -a dicséret nagy jutalomértékkel bír, ezek finom megvonása büntető jellegű.
Nevelői stílusok, attitűdök
A gyermek irányába való megnyilvánulási mód.
- Schaffer – Becker modell:
Két dimenzió:
- szülői szeretet, melegség, elfogadás ↔hidegség, elutasítás
- engedékenység ↔ korlátozás
- csak kötelességei vannak, jogai nincsenek a gyereknek
- tekintélynek való tisztelet hangsúlyozása
- feltétel nélküli tisztelet
- szabályok megsértéséért büntetés jár
- egyaránt vannak jogai a szülőnek és a gyereknek is
- gyermekközpontú
- indokol, érvel
- bátorítja a kölcsönös érvelésén alapuló kiegyezés
- meghallgatja a gyermek véleményét
- magas követelményeket támaszt
- csak jogokat élvez a gyerek, - nincsenek kötelességei
- gyermekközpontú, de nem támaszt követelményeket
- elfogadja a gyermek vágyait, kívánságait
- kerüli a büntetést
- meleg - korlátozó
- meleg - engedékeny
- hideg - korlátozó
- hideg – engedékeny
túl óvó, túl féltő
↓
hatására a gyerek:
- introvertált
- „mita”gyerek
- kevésbé kreatív
- szófogadó
rugalmas szabályok, barátságos együttműködés
↓
hatására a gyerek:
- extrovertált
- kreatív
- passzív
- engedetlen
szabályozó – a szülő áldozatot hoz, a gyerek legyen hálás
↓
hatására a gyerek:
- bűntudatos
- bizalmatlan
- alacsony önértékelésű
- az agressziót maga ellen fordítja
közönyös, elhanyagoló
↓
hatására a gyerek:
- agresszív
- antiszociális
5. A PEDAGÓGUS TESTI – LELKI EGÉSZSÉGE. FOGLALKOZÁSI ÁRTALMA.
A pedagógiai munka sajátosságai:
- kevésbé strukturált tevékenység,
a pedagógus nem lehet bizonyos, hogy a feladatát megoldotta-e vagy sem;
- divergens problémák [FONT=Symbol, serif][/FONT] divergens megoldások (pl.: óvodai kezdeményezések);
- kollektív vállalkozás – a nevelőtestület együttműködését feltételezi;
- kulcstényezője: a pedagógus személyisége
munkájának művészi (spontán, kreatív) és adminisztratív összetevői vannak.
A pedagóguspálya követelményei
A pedagógus - alakítson ki jövőképet,
- ismerje a befolyásolás módjait és eszközeit,
- legyen empatikus,
- rendelkezzen jó verbális készségekkel,
- legyen toleráns a gyermekek eltérő fejlődési tempójával és igényeivel kapcsolatosan,
- legyen kreatív.
Pedagóguskép - szerepváltozások, szerepvariánsok
Szerepváltozatok
- Konzervatív, poroszos modell: pedagógus a referenciapont,
ő a felvilágosító, hozzá igazodnak - "templomi" modell.
Óvoda: kötött napirend, kötött foglalkozások, kötelező közös étkezés...
- Humanisztikus: a gyermek a referenciapont, ő hozza a problémát , hozzá igazodnak,
a pedagógus a szolgáltató, "piaci" modell.
Óvoda: alternatív programok, igazodás a gyermek szükségleteihez és a család igényeihez.
A pedagóguspálya pszichoszociális problémái
-
a pályakezdők átmeneti sokkja – pályaelhagyás,
az elmélet és a gyakorlat nem egyezése,
kevés tapasztalat és gyermekismeret ("mélyvízbe dobják, holott még az úszómozdulatokat sem gyakorolták", in medias res)
-
munkahelyi környezet - közérzetet meghatározó
belső: a teljesítménnyel való elégedettség, a pályával kapcsolatos beállítottság, az elismerés
külső: a társadalmi attitűd, a vezetéshez való viszony
(optimális: erős keretek, biztos külső támpontok és a nagy belső szakmai szabadság)
- az elnőiesedés problémája - a női modell túlsúlya,
a férfi modell (excentrikus karakter, teljesítményorientáltság, stb.)hiánya,
férfiak az óvodában
-
a kiégési veszélyeztetettség - valamennyi segítő foglalkozásnál
kialakulása: ciklikus ( lelkesedés csökkenése, stagnálás, frusztráció, apátia...)
A pedagógus a munkája során átélhet
izoláltságot: szubjektív elem [FONT=Symbol, serif][/FONT] normaszerű elvárások,
megérzéseire és intuícióira kell hallgatnia,
nehéz segítséget kérnie anélkül, hogy ne érezné beavatkozásnak
bizonytalanságot
hátterében: a sokféle cél (eltérő egyéni és társadalmi kívánalmak),
a tananyaggá komplikált elvek,
a munka metodikája nem konkrét,
a pedagógiai tevékenység leírása homályos, (fogalomrendszer, elméleti keretek hiányosságai stb.)
irreálisan nagyok a kívánalmak "professionális imágo" – a tökéletes pedagógus (szégyenli kudarcait, negatív érzéseit...)
Mentálhigiéné: egészségközpontú szemlélet, tudás, magatartáskultúra...
- Az emberi kapcsolatok hálózata; primer csoport kiterjesztett közössége (rokonság...),
közösségi kapuőrök (óvónő, tanítónő, orvos, lelkész...),
szomszédsági közösség (lakóhely, élettér...).
- Az óvoda, mint mentálhigiénés intézmény (megelőzés, együttműködés, nyitottság).
Az óvónő mentálhigiénés eszközei (jelenre és a jövőre orientált szemlélet, a kapcsolati kultúra, saját erőforrások).
A mentálhigiéné
A pedagógiai mentálhigiéné arra az alapvető pszichoterápiás irányzatra épül, amely szerint a személyiség számára problémát jelentő történések, érzelmek, gondolatok azáltal válnak feldolgozhatóvá, azzal csökkenthető a személyiség működését zavaró, veszélyeztető hatásuk, hogy beszélünk róluk, egyéni és közösségi helyzetekben feltárjuk azok létezési formáját, kimondjuk azokkal kapcsolatos ítéleteinket, gondolatban, szavak szintjén megoldási lehetőséget keresünk a problémára.
A gyakorlati megvalósítás fő eszközei: az egészségérték tudatának fejlesztése, az egészségfejlesztő szokások alakítása, a jó közérzetet segítő társas kapcsolatok ápolása. A pedagógus saját megfelelő mentálhigiénés állapota és magatartása jóval túlterjed ezen a nevelési tartományon. Minden nevelés előfeltétele. Sérült lélekkel, fusztráltan, nem lehet nevelni.
6. A PEDAGÓGUS ETIKAI NORMÁI
PEDAGÓGUSOK
Az óvoda belső klímáját, légkörét meghatározzák az óvónők.
2 fontos követelmény van
- humánus, emberi magatartás: segítőkészség + empátia
- jó szakmai felkészültség
pedagógus etika: A pedagógusok megítélése nagyon szigorú. A gyerekekkel való kapcsolatában és a szülőkkel való együttműködése során alakul ki a megítélése.
Alapvető etikai szabályok:
- A gyerek tisztelete
- ne bélyegezz senkit reménytelennek
- soha ne váljon közömbössé
- legyen alapvetően bizalomébresztő (titoktartás)
- szülők tisztelete
- kollégák, pedagógusok gyerekeivel: ne legyen kivételezés
- tiszteld kollégáidat:
- kölcsönös megbecsülés
- érdeklődés egymás dolgai iránt
- legyen hited a pályában:
önképzés, továbbképzés
Etikai követelmények:
- előítélet mentesség
- legyen modell értékű
- „ép testben ép lélek”
- leírt erkölcsi szabályok betartása
- dolgok etikus szemlélete
- gyerekek, - szülők tiszteletben tartása
ne legyen pozitív, - negatív diszkrimináció
14. tétel
Látás és ábrázolás. Bábjáték.
Látás: legfontosabb érzékelési forma
Látás sémája-->érzékszerv (szem) ingereket fog fel-->ingerület keletkezik-->ingerület közvetítése-->ÉRZÉKELÉS (ingerület tudatosodása) --> ÉSZLELÉS (érzékelés értelmezése)
ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS: Mentális és nem érzékszervi műveletek!
Látvány: 3 dimenziós, kicsi, fordított kép.
ALAKLÁTÁS
Látáskonstanciák: (állandóság)
- alakkonstancia: tárgy különböző oldalról-->benyomásunk nem változik (pl. arc-->profil, elölről-->felismerjük)
- helykonstancia: tárgyak helye állandónak tűnik (pl. autóból nézve "futnak" a fák)
- nagyságkonstancia: tárgy színe függ: felület, anyag, megvilágítás
KONSTANCIA: tárgyak azonosítását célzó hasznossági eljárás
TÁVOLSÁG, térészlelés
Ábrázolás-->valóság közvetlen megjelenítése
objektív (pl. műszaki rajz) vagy szubjektív (pl. képzőműv. alkotások, gyermekrajz)
Lehet: - természet utáni ábrázolás
- képzetek alapján történő ábrázolás
Jelentősége: elősegíti a környezethez való alkalmazkodást azáltal, hogy a látást fejleszti, tökéletesíti, és elősegíti a fogalmi gondolkodást ill. helyettesíti, kiegészíti azt.
GYERMEKI ÁBRÁZOLÁS--> speciális játéktevékenység, amely során a világról szerzett ismereteit érzékletes, képi úton rögzíti; a gyermek első alkotó tevékenysége.
Sémákat, szimbólumokat használ (alapfeltétel a továbbjutáshoz) --> ezzel mitológiát teremt, mely a hiányzó ismereteit pótolja.
1. Az óvodás gyermek vizualitásának fejlődése
Alapprogram--> vizuális nevelés helyett : -->rajzolás
-->mintázás
-->kézimunka
Ezen kívül: képalakítás, plasztikai munka, építés.
Gyermeki ábrázolás: kb. 2-2 és fél éves korban kezdődik
I. Firka--> Eng és Burt utáni csoportosítás: - szándék szerinti
- forma szerinti
- hely szerinti
Szándék szerint:
- szándék nélküli: anyaggal ismerkedés, bökdösés, véletlen nyomok, formák megjelenése. E szakasz rövid ideig tart.
- szándékos: a gyermek tisztában van az anyagok, eszközök, nyomhagyás összefüggéseivel, s ennek tudatában a nyomhagyás és mozgás öröméért firkál.
Forma szerint: - lengővonalas firka
- körvonalas firka
- formafirka: hurok, hullámvonal, négyszög.
Elhelyezés szerint: - tömb
- szétszórt
- elszigetelt, különálló
Firka jelentősége: - szenzomotoros koordináció kialakulása
- gátlásoldó, biztonságérzetet adó tevékenység
- ábrázolás felé vezető állomás
II. Átmenet: firka-->ábrázolás
Firka megnevezése: - bizonytalan
- utólagos
- egyidejű
III. Ábrázolás fejlődése--> Paál Ákos
4 legfontosabb fejlődési szakasz:
- emberi alak fejlődése
- mozgás ábrázolásának fejlődése
- tér ábrázolásának fejlődése + állati alakok, növények, szabályos testforma, körforma
- cselekmény kifejezése
Emberi alak ábrázolásának fejlődése: - fej-láb figura
- vonalséma
- körvonalséma
- kevert profilos séma
- teljes profil (ritka)
- jelenségszerű ábrázolás
Mozgásábrázolás fejlődése: - mozgás jelzés nélkül (gy. a mozgást elmondja, eljátssza)
- merev mozgás (kar oldalra lendül merőlegesen)
- ízületben mozgó alak (végtag--> íves)
- mindenütt mozgó alak
Térábrázolás fejlődése: - szétszórt (a tér nem vizuális síkon jelenik meg, a gy. odaképzeli)
- egyvonalas sorakoztatás (vízszintes vonal mentén rendezi)
- többvonalas sorakoztatás (2-3 sor egymás fölé, itt még nem a mélység megjelentetése a cél
- kevert látás (tér megjelenítésének igénye; felülnézet, elölnézet keveredik, jell. még az átlátszóság
- hegyperspektíva (a valóságban egymás mögötti alakokat egymás fölé rakja)
- jelenségszerű ábrázolás (ide a gy. soha nem jut el magától) nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud a valóságról.
Cselekmény kifejezése: - töredékes kép (nem rendezi a képelemeket, cselekvés csak a képzeletben van jelen)
- elbeszélő szalagkép (cselekmény fontosabb mozzanatait egy felületen ábrázolja)
- folyamatos elbeszélőkép (cselekmény több szinten zajlik; tér, idő jelzése!)
- hangulati kép (egy mozzanatot ábrázol)
Ábrázolási furcsaságok
- juxtapozicó (ember feje külön van a testétől)
- intellektuális realizmus (nem az a fontos mit lát, hanem mit tud a dolgokról)
- átlátszóság
- többszempontú ábrázolás (profil arcon: két szem)
- felnagyított részletek (óriási hajkorona)
-szalagszerű ábrázolás
Esztétikuma
- aránytalanság (indulati telítettség)
- túldíszítés (érzelmi megragadás egy témánál)
- zsúfoltság
- szokatlan színezés
2. A gyermeki rajz, mint vizuális kommunikáció
Ábrázolás--> több funkciója van a megismerésen és a rögzítésen kívül. A gyerek: - kiélheti mozgásigényét
- fejlődik látása, téri tájékozódóképessége, gondolkodása, etikai, esztétikai érzéke
- koordinálódik szeme és mozgása
- kompenzálhatja, újraélheti, környezete tudomására hozhatja élményeit.
Megnevezik érzéseiket, gondolataikat az ábrázolás során.
Az asszimiláció átalakítása, azaz élménygondolkodás történik. A gyermek két nyelven beszél hozzánk, a rajzon és a játékon keresztül--> -->
->>ÉLMÉNYFELDOGOZÁS!! Jó és rossz élmények, félelmek, kívánságok figyelhetők meg!
Rajz: egy esemény kiemelt pillanata--> mozdulatból, arckifejezésből, színből és kompozícióból következtethetünk a további történésekre
Játék--> folytatódik a rajzban! Ha a téma feldolgozása valamiért nem futott le a játék során.
A családrajz sok hasznos infóval szolgálhat! (De csak
egy rajzból nem lehet következtetni...)
3. Műfajok és technikák a vizuális nevelésben.
-Ábrázolás (síkban és térben), mintázás
- Kézművesség (kézi munka)
- Díszítés
Ábrázolás síkban: Papíron, aszfalton, homokban, hóban, párás üvegen, nagy táblán stb.
Kézzel (ujjal), festékkel, ecsettel, krétával, ceruzával, zsírkrétával. ESZKÖZFOGÁS!!!
Kiscsoportban: vastag ceruza, zsírkréta, ujjal festés, + 3 alapszín (piros, kék, sárga).
Nagycsoportban: ceruzafogás, irányok, színek felismerése!
Ábrázolás térben: Mintázás--> nem annyira jellemző az emberekre, mint a síkban való ábrázolás.
Hasonló műveletek: süteményformázás, homokozás. Első mintázás az óvodában--> nevelő irányítása fontos
Mintázás fejlődése: - gömb ("ősi gömb"--> Arnheim)
- botszerű elemek
- botok két dimenzióban
- botok három dimenzióban
- hajlítások, csavarások
- körméret változása
- lapok, kétdimenziós alakzatok
- hasábformák
- 2-3 dimenziós alakzatok
Lehet: agyag, gyurma. Ne fektessék az asztalra, ne síkban mintázzanak! ( Belső látásuk még fejletlen) Karcol-->hurkapálca
Kézművesség: --> tárgy, játékkészítés (pl. barkácsolás, papírhajtogatás, öltögetés, gyöngyfűzés, vágás, tépés, ragasztás, stb.)
természeti tárgyak, dobozok, stb.
Jelentőségük a technikákban rejlik.
Fejlesztik: manipulációt, konstruáló képességet, ismerkednek az anyagok tulajdonságaival, használhatóságukkal
Díszítés: --> díszítő motívumokkal maguktól nem rajzolnak, nem mintáznak. A gy. saját kedvtelésére alkot és csak konkrét dolgot díszít.
Díszítmény--> közli saját érzéseit
Vizuális foglalkozás:--> díszítések--> ritmusérzék fejl., arányérzék.
Díszítés funkciója: szépítés, mindig tárgyhoz kötött legyen! Ismerjék meg a motívumokat is, amelyek már jelképek, mert jelentésük van!
Építés: --> alapelemekből való összerakás.
- térbeli alakzatok építése
- játékok, tárgyak rakosgatása különböző alakzatokban
- homok, hó felhasználása
- berendezési tárgyak felhasználása
- kertben kövekből, kavicsokból út kialakítása
- makettek építése
4. A vizuális nevelés és a többi tevékenységi forma összefüggései, kölcsönhatása
Szorosan kapcsolódik más nevelési területekhez. Tartalmában és feladataiban konkrét összefüggést mutat a játékkal (pl. konstruálás, környezetalakítás), a környezet megismerésére való neveléssel (pl. színek, formák megfigyelése stb), a matematikai neveléssel ( pl. téri viszonylatok, síkformák stb. ) és egyéb nevelési területekkel.
Az anyanyelvi neveléshez elsősorban a szavak mögötti képzettartalom formálásával járul hozzá. Az ábrázoló tevékenységhez és annak tartalmához kapcsolódó beszéd ösztönzésével, a mesék, versek képi megjelenítésével a gyermek gondolkodása, nyelvi kifejezőkészsége sokoldalúan fejleszthető.
Az óvoda épített és tárgyi környezete, díszítése, szemléltető eszközei a kötetlen és kötött foglalkozásokkal együttesen képezik a vizuális nevelés hatásrendszerét.
5. A bábozás az emberi kultúrábanA báb és a fejlődődő személyiség
A bábu, a bábjáték eredetileg ősi rituális, vallási szokásokhoz kapcsolódott. Ez mára megváltozott, de sok mindent megőrzött az ősi időkből. Az emberi kultúrákban a báb, a bábozás különböző formákban létezett: - Ősi totemszobrocskák, bálványok, istenek
-Áldozati bábuk, figurák
- Halotti szobrocskák
- Ellenséget, ellenfelet szimbolizáló figurák
- Bábok szerelmi varázsláshoz
- Bábok, melyek a közösség bűneit, betegségeit szimbolizálták
- Maszkos, alakoskodó emberek
- Bábtáncoltatás a jó és gonosz szimbolikus harcáról - Marionett játékok (marionett = Máriácska)
- Betlehemezés
- Bábszínház
Közel-és Távol Keleten a bábozás hihetetlenül magas művészi szinten létezik manapság is: Töröko.: árnybáb, a karagöz,
India, Indonézia: embervajang és árnyjáték vajang,
Kína: árnybáb,
Japán: bunraku.
A báb és a fejlődő személyiség.
A báb közvetítő, kifejező, átélési lehetőséget adó dolog, és élvezetes dolog bábozni.
Könnyű, játékos formában erőteljesen, közvetlenül lehet hatni a gyermek érzelmi életére, közvetlenül lehet képet kapni a gyermek örömeiről, bánatairól, szorongásairól és minderre azonnali hatásos feleletet lehet adni. Nagyszerű fejlesztési lehetőségeket nyújt. Játékosan ad ismereteket. Mindez az alábbiak miatt lehetséges: - Képszerű: megfelel a gyermek képszerű gondolkodásmódjának
- Dramatikus: a gyermeki psziché érzékeny a cselekvéses, megelevenített történetekre, mert még másképpen tudja mindezeket átélni, mint a felnőtt.
- Mozgásos: A mozgásokat a gyermek átveszi úgy, hogy átéli, testével jelez, és válaszol más mozgásokra
- Jelképes: Megfelel a gyermek analógiákat kereső gondolkodásának
- Csodás: Az élettelen bábu megelevenedik, csodálatos dolgok történnek vele, csodás helyszínekre kerülhet.
A bábjáték biztosítja a gyermek érzelmeinek kivetítését, mert kiélheti rajta keresztül vágyait, indulatait, feloldhatja gátlásait, felszabadíthatja elfojtott indulatait, mely így feloldódhat. A játék idejére hős és erős lehet. A nevelő sok mindent megtudhat a gyermekről, ha ő maga rögtönözhet, játszhat a bábbal, hiszen rávetíti a bábra a játékra saját érzelmeit, konfliktusait, a világgal és családdal összefüggő érzéseit, indulatait, kiderülhet, mi foglalkoztatja leginkább. A báb mozgatásából, abból, ahogyan játszik vele, beszél helyette stb. megfigyelheti a nevelő a gyermek mozgásfejlődését, találékonyságát, megfigyelőképességét, alkalmazkodóképességét, beszédfejlettségét. A bábut szívesen utánozzák, boldogan szót fogadnak neki, inkább, mint a nevelő felszólításainak.
Erkölcsi nevelés: A bábozás meggyőző példát állít a kicsinyek elé, de célját csak akkor éri el, ha az élmény erejével hat, nem pusztán tanmese.
Közösségi érzés fejlesztése: A gyermek játék közben rejtve marad, amely nagyon pozitív helyzetet jelent a megmutatkozásra, a siker elérésére. A félénkebb gyermeknek érzelmi felszabadulást kínál, az agresszívabbaknak pedig pozitívabb viselkedésformákat.
Értelmi fejlesztés: A bábozás többirányú élményt jelent, ez erős emléknyomot hagy a gyermekben, figyelmét erősíti és gondolkodásra készteti, értékeli a figurák tulajdonságait- ítél, bírál, összehasonlít.
6. Tervezési és dramaturgiai kérdések.
7. A bábozás változatai és módszerei. Bábkészítés.
A báb sokféle módon használható az óvodában: - Bábozhat az óvodapedagógus, azaz előadást tarthat
- Bábozhat különböző helyzetekben és foglalkozásokon, amikor a báb közvetítő személy
- Bábozhatnak az óvodások dramatizált jelenetekben, azaz bábszínházat játszhatnak
- Játék közben használhatják a bábokat
- Az óvodaped. és a gyermek beszélgethet a báb közvetítésével.
A kisebbek figyelme rövid időre terjed ki, ezért inkább két-három szereplős rövid játékot érdemes bemutatni nekik. A nagyobbaknál már hosszabb lehet az időtartam, és több lehet a szereplő, a történet pedig kalandosabb. A történet követhető, jól tagolt, a figurák felismerhetők, karakteresek legyenek. A dramaturgia megfelelő bevezetést-, cselekményt-, befejezést kíván.
A legkisebbeknek nincs igénye a háttérre, paravánra, ezért az előadónak nem fontos elrejtenie magát. Széles lehetőség adódik így az egyszerűbb mozgatású botbábok, síkbábok használatára. Ezt a gy. is tudja. A nagyobbak már jobban igénylik a cselekmény helyszínének jelölését, az illúziót, a díszletet. Mozgás szempontjából a zsákbáb és az egyszerű marionett már jól használható. Érdekli őket a mozgás technikája is. Szívesen vesznek részt az együttes játékban.
Bábkészítés
A bábozás kellékeinek elkészítése rendkívül sokrétű vizuális feladatot jelent, sokféle anyaggal, technikával való ismerkedési alkalmat.
Alapvető tudnivalók a bábozás kellékeinek elkészítéséhez, hogy stílusegység érvényesüljön anyagban, stilizálásban, A bábok ne illusztrációk, rajzfilmfigurák alapján készüljenek!
Különböző bábtípusokat ne szerepeltessen együtt az óvodapedagógus, mert az esztétikai nevelés nem tud megvalósulni ilyen módon.
Érdemes egymáshoz illő anyagokkal dolgozni, mert már ez ad egyfajta egységet. Az anyagok, bábok, a mese legyen összhangban egymással!
11. tétel:
Testi fejlődés és mozgásfejlődés.
Bevezető
A harmadik-hetedik életév a szenzoros integráció kritikus időszaka. A természet úgy rendezte, hogy ez legyen az az időszak, amikor az agy legfogékonyabb az érzékletek iránt és leginkább képes őket rendezni. Belső késztetései a gyermeket igen aktívvá teszik és nagyon-nagyon sok mindent megtanul a testével kapcsolatban. Adaptív válaszai egyre összetettebbek és mindegyik adaptív válasz kitágítja szenzoros integrációs kapacitását.
Figyeljük meg a gyermeket futás, ugrálás, ugrándozás, forgás, galoppozás, birkózás, mászás és hintázás közben! Azért csinálja ezeket, mert örömet okoznak, és azért okoznak örömet, mert segítik a szenzoros integrációt. A játszóteret azért szeretik a gyerekek, mert a hinták, csúszdák, körhinták, mászókák, libikókák, alagutak és homokozók kielégítik a fejlődésben lévő idegrendszer szükségleteit.
Eszközhasználat: Három és hatéves kora között a gyerek megtanulja az olyan egyszerű eszközök használatát, mint a kés, villa, lapát, vödör, tű és cérna, olló, zsírkréta, papír és ceruza, cipőfűző, cipzár, gomb és egyéb háztartási eszközök. Minden egyes feladat megkívánja az összes tevékenység során elraktározott szenzoros információ felhasználását.
1. A testi fejlődés és mozgásfejlődés főbb állomásai
Mozgásfejlődés az első gyermekkorban (4-7 év):
A gyermek mozgásfejlődésére a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgáskombinációk megjelenése jellemző. A fejlődés megnyilvánul a teljesítmény javulásában, a mozgásvégrehajtás minőségében, pontosságában és az ismert mozgások kombinációjában. Ugyanazt a mozgást egyre több kombinációban és egyre több feladathelyzetben képes felhasználni a gyermek. Ilyen kombinációk lehetnek például:
- A járás összekapcsolása mászással, tolással, hordással;
- A járás és a futás összekötése a labda magasra dobásával és elkapásával;
- Járás, futás és szökkenés váltogatva
- Járás és/vagy futás összekötve fölmászással, egyensúlyozással, ugrással és/vagy dobással.
A kondicionális képességek közül az idegrendszeri érést kísérő mozgás- és mozdulatgyorsaság, valamint a testnagysággal arányos állóképesség fejődésében lehet számottevő előrelépést felismerni.
A koordinációs képességek közül a motorikus tanulás, a mozgásvezérlés- és szabályozás, ezen belül az egyensúlyozás fejlődése kifejezett. Az egyensúlyozásban, minden koordinációs teljesítményben a vizuális kontrollnak kiemelkedő jelentősége van.
A kondicionális és koordinációs képességek színvonala elmarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem részesül kellő színvonalú és mennyiségű testnevelésben.
A gyermekek nagy mozgásigénye célratöréssel és kitartással párosul. Fiúkra jellemző még a teljesítményre törekvés a játékokban és a versenyben.
A fiúk a szabad mozgástevékenység során más jellegű (erősebb, intenzívebb) mozgást végeznek, mint a lányok, és azt hosszabb ideig is teszik. A lányok a közepes intenzitású mozgásokat kedvelik és sokkal több mozgás közbeni pihenőt igényelnek, mint a fiúk.
A 3 és a 4 évesekre még jellemző a kisgyermek mozgásának sajátossága. Nagyobb változás az 5-6 éves korban következik be.
Az óvodás gyermek fejlődési sajátosságai:
Az óvodás gyermek testi fejlődésében a növekedés és súlygyarapodás ritmikus változásokat mutat. A kisgyermek csont-, és izomrendszere ebben az időszakban erőteljesen fejlődik. De egy-egy izomcsoport csak rövidebb ideig képes azonos aktív működésre. Ezért a kisgyermek gyakran változtatja cselekvési formáit, s így ösztönösen felváltva működteti izomcsoportjait. A szívműködés alkalmazkodik a terheléshez, ez mind a pulzusműködés, mind a vérnyomás alakulásában kimutatott.
Az óvodáskor kezdetén az idegrendszer serkentés és gátlás viszonya labilis, túlsúlyban van a serkentettség. Ez az oka, hogy a kiscsoportos gyermek mozgásformájában fölöslegesen nagy mozdulatok, túlzott erőkifejtés és szaggatottság észlelhető.
Az óvodáskorú gyermek motorikus fejlődése:
A motorika fejlődése a 3-6 éves korig terjedő időszakban gyorsütemű és változatos, sokféle mozgásformában jelentkezik. a fejlődés előfeltétele, hogy a gyermek olyan környezetben növekedjék, amelyben megfelelő mértékű mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik, és ahol a nevelők a gyermek egészséges mozgás- és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik.
A gyermek 6. Év végére éri el azt a motoros fejlettségi állapotot, ami már sokban hasonlít a felnőttéhez. Rendelkezik a motorika alapformáival: tud járni, mászni, futni, ugrani, dobni, fogni, stb. ezeket a mozgásokat összerendezetten, koordináltan hajtja végre, de ezek a mozgások is még finomításra szorulnak.
Az óvodáskorú gyermek motoros fejlődésére az jellemző, hogy az egyes mozgáskészségek egymás mellett, és együttesen fejlődnek. Így sajátítja el a gyermek a járás mellett a mászást, a járással a hordást, húzást, majd így kísérli meg az alapformák első összetételét, kombinációját, a futást és ugrást, vagy a dobást és fogást.
Az óvodás gyermekre jellemző erős mozgás és tevékenységösztön képezi a motoros tanulás alapját.
A gyermek számos próbálkozásából a sikerrel járó mozgásokat a siker öröme miatt megismétli, és ezzel megerősíti, rögzíti. Mozgásai fokozatosan célszerűvé válnak, összerendeződnek, és eközben fejlődnek testi képességei is.
Az óvodáskorú gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban:
Kúszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.
A kiscsoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban:
Mozgás tempója lassú, a mozgások végrehajtási formájában hiányosságot észlelhetünk, a végrehajtást még fölösleges mozdulatok, ún. túlmozgások is kísérik. A gyermek mozgásának összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan. A mozgástevékenységek elsajátítása érdekében csekély erőfeszítést tesz és munkavégzése kevéssé célszerű.
Az egyes mozgásformák továbbfejlődése:
- Mászás: a 4-7 éves kornak a legkedveltebb és a legtöbbet gyakorolt mozgásformája. A járáshoz hasonlóan ennél a mozgásnál is az 5 éves kor után figyelhető meg nagyobb fejlődés. A mozgás a mászóeszközökön folyamatosabban, gyorsabban és koordináltabban megy végbe.
- A járás továbbfejlődésében jelentős előrelépés szintén 5 éves kor után - 6-7 éves kor között - figyelhető meg. A kisgyermek széles alapokon jár – mintegy vállszélességben tartva helyezi egymás mellé járás közben a lábát. Ezáltal nagyobb lesz az alátámasztási felület, ami a test egyenes tartását teszi lehetővé. A 3-4 év közötti gyermekek átlag 25 cm magas akadályt és kb.
4-5 éves korra a természetes járás harmonikusabbá válik. Megszűnik a kisgyerekekre jellemző „tipegő” járás. Ekkor alakul ki a sarokkal való talajfogás, átgördülés a talpon és a lábujjakkal való eltolás, ill. kinyúlás. Az összbenyomáson alapuló, jól koordinált járás a 4 éves gyerekek felére, a 7 évesek háromnegyedére jellemző. Az első gyerekkor (4-7 éves kor) végére a járás egyéni lesz és az ifjúkorig stabil marad.
A 4 évesek már képesek váltott lépésekkel önállóan felmenni a lépcsőn. A meredekebb és szokatlan magasságú lépcső a mozgásukat megzavarhatja. A lefelé lépkedés a többségüknél még utánlépéssel történik és a felfelé lépkedéshez képest kevésbé folyamatos és lassúbb is.
A 3-4 évesek 30 cm távolságú akadályokon tudnak átlépni. az 5-6 éveseknél már nemcsak az átlépendő akadályok közötti távolság növelhető 50cm-ig, hanem a távolság is variálható 20-50 cm között.
Járásuk magabiztos, egyensúlyi helyzetük akkor sem válik bizonytalanná, ha megemelt magasságban vízszintes, de széles felületen járnak. Egyensúlyozó képességüket a fel-, és lelépéskor figyelhetjük meg.
- Futás: a futásteljesítmény jelentősen javul, ebben a fiúk megelőzik a lányokat. A jól koordinált futás 4 éves korban a gyermekek 30 %-ára jellemző. A többinél a rövidebb és topogó lábmozgás és a kis terjedelmű, oldalra kiemelt, tehát egyensúlyozó karmozgás figyelhető meg. A jól koordinált futómozgásúak aránya az 5 éveseknél már 70-75 %, míg a 6-7 éveseknél eléri a 90%-ot. Ebben a korban a gyerekek a gyors és az állóképességet kívánó futást egyaránt szívesen végzik. A középső csoportra már eljutnak odáig, hogy összehangolt kar- és lábmunkával egyenesen és körben futnak..
- Ugrás: csak akkor fejlődik megfelelően, ha a gyerekek kellő gyakorlásban vesznek részt. Ezek hiányában a fejlődés lassú és formaszegényen történik.
Az ugróiskolázásnak a szökdelésre, a helyből és nekifutással végzett távolba ugrásokra és a szereken végzett „támaszugrásokra” is ki kell terjednie.
Az ugrást az erő képessége segíti elő.
- A dobás formája, technikájának fejlődése 4 éves korban csak kis mértékben változik. Uralkodó az egykezes felső dobás, amely még mindig inkább karból történik, és kevésbé kifejezett a törzs bekapcsolása a dobásban. 5 éves korban a fiúknál megindul a dobás fejlődése, a lányoknál viszont lemarad. Míg az 5 éves fiúk többsége már harántterpeszből dob az egész test bevetésével, addig a lányokra a frontális felállás és csak a kar és a törzs mozgásának összekapcsolása a jellemző.
Már célba tudnak dobni egykezes felsődobással vízszintesen, 150 cm széles „folyosóba”.
Helyből történő egykezes dobásnál 3,5 – 5 éves korban az egész test jellemző mozgásiránya vízszintes. A dobás megindításában a könyökben történő nyújtás a domináns. A kar rézsútosan fent vagy vízszintesen oldalt mozog előre. A lábak helyzete továbbra is állandó.
A dobás sorár az elkapás fejlődésében 3 éves kor után már megfigyelhető javulás. A középső csoportosok már elhagyják a „kosár” tartást. Karjaikat kinyújtják a repülő labda felé. A tenyerek a labda nagyságának megfelelően néznek szembe egymással, az ujjak enyhén széttártak. Így kapják el a labdát, de biztosításként még a mellkasukhoz szorítják. A fejlődés egy újabb foka az, amikor a labda „puha” elkapásának biztosítása érdekében csípőben és térdben rugózni kezdenek.
- Tovább fejlődik még ebben a korban a húzás, a tolás, a függeszkedés, a forgás, a gurulás, az egyensúlyozás.
- Az ügyesség és erő fejlesztése a húzás-tolás gyakori ismétlésével történik. Ez a két képesség járul hozzá nagymértékben a terhelés elviseléséhez. A 3 évesek saját testsúlyukat húzva, tolva helyből ki tudják mozdítani. A kiscsoportosok testnevelési foglalkozásain a húzó, és tolóerő fejlesztésére sokféle, változatos gyakorlási formát alkalmazunk (pl. padon hason fekvésben csúszás előre karhúzással; hajlított ülésben kéztámasszal hátul, láb tolással hátrafelé csúszás; hajlított ülésben kéztámasszal hátul, kar tolással és láb húzással előre csúszás).
- A kúszást (mászást, csúszást) helyesen végzik, akadályok alatti átbújásnál is helyesen alkalmazzák. Csípőmagasságú akadályok fölött különösebb nehézség nélkül átmásznak, felfelé gyorsabb, lefelé lassúbb tempóban. Tornapad vagy alacsony gerenda, ill. 30 cm magasságban kifeszített kötél alatt szívesen csúsznak, bújnak át.
5-6-7 éves korban:
Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik.
Természetes járás közben a térdizület teljesen nyújtott, a lépéshossz az életkornak megfelelő.
A gyermekek nagyfokú mozgásigénye a szervezett foglalkozásokon megfelelő intenzitású és változatosságú gyakorlással elégíthető ki. Ennek egyik leghatásosabb módja a sokmozgásos testnevelési játék.
Célszerű már ebben az életkorban következetesen alkalmazni az alapvető gyakorlatok helyes elnevezéseit, pl. a guruló átfordulást a bukfenc helyett.
A nagycsoportos gyermekek mozgástempója a folyamatos mozgásvégzésben gyorsabb. A kúszásban az ügyesség és gyorsaság tovább fejlődik. Az ütemtartással végzett járás nem okoz nehézséget. Ügyesen egyensúlyoznak. A célbaütést nagy örömmel gyakorolják.
Húzás-tolás: tolóerejüket a mozgásban levő teherhez igazítják. Minden húzó mozgást viszonylag teljes erővel végeznek.
Jól alkalmazkodnak a futás közben megadott tempóhoz, ütemhez. A futás egyenes irányú és céltudatosabb.
Nekifutásból ugranak.
Távolbadobásnál marok labdával egykezes hajítómozgást észlelhetünk. Bár gyakran törekszenek dobásnál is a futásból nyert energia felhasználására, ez kevésbé általános. Célbadobások 1 m átmérőjű 2 m magasságban elhelyezett célra jól sikerülnek. A labda elfogásánál a társ dobását, a labda röppályáját figyelemmel kísérik.
A hosszúsági tengely körüli gurulásban fejlődött az ügyességük, gyorsaságuk. A gurulóátfordulást különféle helyzetekből is biztosan végzik.
Tehát ahhoz, hogy a gyermek az életkorának megfelelően fejlődjön, biztosítanunk kell, hogy sokoldalú és kellő ideig tartó mozgást végezhessenek a gyermekek az óvodában. Legyen lehetőségük a csoportban való játszásra, mert így egyidejűleg több motorikus impulzus, példa és ösztönzés éri őket, mintha egyedül játszanának. A gyermekek nagyfokú mozgásigénye a szervezett foglalkozásokon megfelelő intenzitású és változatosságú gyakorlással elégíthető ki. Ennek egyik leghatásosabb módja a sokmozgásos testnevelési játék.
2. A testi képességek rendszere
Testi képességek rendszere
Testi képességek rendszere
1. Kondicionális képességek 2. Koordinációs képességek 3.Hajlékonyság
- erő -pl. egyensúly érzék -testtartással függ össze
-álló képesség - reagálás gyorsaság
-gyorsaság - téri tájékozódás, stb.
- Kondicionális képességek: valamilyen anyagi, élettani tulajdonsága van.
Erő: külső ellenállások legyőzése az izomzat rövidülésének és feszülésének segítségével.
Kontraktilitási jellemzők:
- Izomhoz érkező ingerült jellege, erőssége
- Az izom keresztmetszete
- Izom hossza
- az aktivizált izomrostok száma
- A mozgás koordináció színvonala
Erőkifejtés módjai:
- összehúzódás = dinamikus = izotomiás gyakorlatok. (felülés, lábemelés, hajlítások)
- Tónusnövekedéssel, izom hosszának változása nélküli = statikus = izometriás gyakorlatok. (nincs elmozdulás, csak erőkifejtés)
- Izom megnyúlásával = dinamikus engedő = pliometriás gyakorlatok. (mélyreugrás: pad, szék, zsámoly, bordásfal jól csinálva = lábizom erősítő (minél magasabbról ugranak, annál több szivacs legyen alattuk)
- Változó feszüléssel, rövidüléssel = auxotóniás gyakorlatok.
Erőfajták szerinti csoportosítás
- Alaperő: alapvető mozgást biztosítja
- Maximális erő: egyszeri, legnagyobb
- Gyorserő: rövid ideig tartó, közepes ellenállás ellenében…
- Erőállóképessé: tartós erőterhelés ellenében
- Relatív erő: testsúlyhoz viszonyított = maximális erő/kg.
A harántcsíkolt izom mozgatja a vázizmot.
(sima izom: zsigerek; szív izom: speciális)
szargomer
……………..
…………….
fibrium ……..……
……….
Fibrium köteg
Összehúzódás (kémiai kötések vannak)
Ehhez kell magnézium, kalcium, ásványi anyag. A kémiai folyamatoknál égés van. Kell oxigén vagy ATP, de ebből kevés van.
A levegő a tüdőbe gázcsere szíven keresztül = nagy vérkör.
Gyerekeknél 100 m. kimerül az ATP , oxigénhez „nyúl”. 10-15 méternél hosszabb táv nem kell.
Rövid idegi tartó futó játékok.
Az égés megtörténésénél hő keletkezik. A felmelegedett test kitágul. Azért kell felmelegíteni, mert a kitágult izomban az erek is kitágulnak, ami égésterméket szállít. Több vért tud hozni-vinni. Nem fárad el annyira. A bemelegítésnek ez a célja,
Állóképesség: A terhelés alatt, az elfáradással szembeni ellenálló képessége a szervezetnek.
Az energia ellátás függ:
- szív, vérkeringési, légző funkcióktól
- az anyagcsere folyamatoktól
- az ideg hormonális rendszer energiamozgósító lehetőségeitől
- a gazdaságos felhasználástól (mozgáskoordináció szintjétől)
- pszichikus funkcióktól (pl. tűrőképesség, küzdőképesség)
Az anyagcsere folyamatok feloszthatók
- hosszú távú állóképesség aerob oxigén mellett: fogó, labdarúgás, sorverseny, váltóverseny
- középtávú állóképesség: oviba nincs
- rövid távú állóképesség: oviba nincs
Gyorsaság
Idővel mérhető tulajdonság
Formái:
- mozgás gyorsaság
- mozdulat gyorsaság
- reagálási gyorsaság
A gyorsaság függ:
- az idegrendszer szabályozó tevékenységétől
- az izom morfológiai sajátosságaitól –gyors, lassú rostok-
- az izom lazaságától, rugalmasságától
- pszichikai tényezők –optimális izgalmi állapot: versenyláz (de :apátia = leblokkol)
A mozgásfejlesztés személyiségfejlesztő hatásai:
A megismerő folyamatokban betöltött szerepe:
Az érzékszervek segítségével fogjuk fel a világ dolgait, ingereit = érzékszerveink szolgáltatják a megismerő folyamatok alapját. Erre épülhet a figyelem, az emlékezet, a képzelet és a legmagasabb megismerő tevékenységünk a gondolkodás rendszere.
A mozgásos gyakorlatok közben szerzett vizuális, kinesztetikus, taktilis ingerek fejlesztik az érzékelést (percepciót).
Mozgásszabályozás sémája.
A speciális koordinációs képességek fejlesztése
=az érzékszervek organikus fejlesztésével.
- Egyensúlyérzék
- Izomérzék testérzék, testkép, testséma, énkép
- Téri tájékozódó képesség oldaliság, irányok
- Idő, iram, tempó, ritmusérzék helyesírás
Finommotorika íráskészség
3. A mozgásoktatás folyamata és összefüggése a mozgáskészség alakulásának szakaszaival.
Mozgáskészség kialakulásának fiziológiai folyamata. (… és transzfer hatások)
/mozgás megtanulása/:
A mozgáskészség kialakulásának fiziológiai mechanizmusát Kresztovnyikov vizsgálta. 3 szakaszt különböztet meg:
generalizációs szakasz
A mozgásra vonatkozó ismeretek felfogásával, megértésével kezdődik, és a mozgás első sikeres végrehajtásáig tart.
= ezt a szintet nevezzük tájékozottságnak -TÁJÉKOZOTTSÁGI SZINT
Az ingerület szétterül az agykérgen, a serkentés általános = generalizált.
A gyermek első végrehajtási kísérleteit az szabja meg, mennyit és hogyan értett meg a tanulandó mozgásról. Azoknál a mozgásoknál, amelyeknek megértése nem jelent különösebb nehézséget, már az első próbálkozások is sikerhez vezethetnek. Minden próbálgatás, végrehajtási kísérlet során bővül a mozgásképzet tartalma.
Jellemzői:
- sok fölösleges mozgás (pl. írás közben kidugják a nyelvüket)
- fölösleges izmok működése
- az agykérgi ingerületek irradiálódnak (szétterjednek) az agykéregben, ennek következtében olyan izmok is működésbe lépnek, melyek nem szükségesek az illető gyakorlat gazdaságos végrehajtásához
- görcsös, merev mozgás
- a gyermek minden műveletre, mozdulatra koncentráltan figyel, a műveletek egymástól elkülönültek, tehát a végrehajtási forma szaggatott.
- A mozdulatok iránya, kiterjedése, sebessége, tempója és ritmusa nem megfelelő
- A megnövekedett izommunka nagyobb erőkifejtést igényel
E szakasz jellemzői a legegyszerűbb, mindenki által átélt és jól ismert példákon keresztül is jól megfigyelhetők: az iskolába lépő gyerek a betűírás tanulásakor görcsösen fogja a ceruzát, erősen nyomja, ráhajol a füzetre, „egész testével ír”. A betűk nem szabályosak, nem mindig férnek a vonalközbe, vagy túlságosan kicsik.
feladat:
- a helyes mozgásképzet kialakítása (ezért az óvónő egészítse ki a gyermekek hiányos, vagy pontatlan megértését, ismételt ismeretközléssel. Többször kell bemutatni a feladatot, ne szavakkal tanítsuk őket)
- megfelelő motiváció
- pontos, hibátlan ismeretközlés
- a gyermekek mozgásának folyamatos ellenőrzése
- a többszöri gyakorlás feltételeinek biztosítása
- tevőleges segítségadás
- gyakorlás közben hibajavítás, újabb magyarázat, esetleg bemutatás
- dicséret, buzdítás.
- koncentrációs szakasz
A gyakorlás folyamatában a generalizáció és a koncentráció szakasza között nem lehet éles határt húzni.
az első sikeres végrehajtástól [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] a jártasság kialakulásáig tart.
Jártasság: a mozgást már jól végre tudja hajtani, de még tudatosan oda kell figyelnie a mozgásra.
Koncentrálódik a serkentettség az agyban, a többi gátlás alá kerül.
Az idegek serkentése és gátlásának
egyensúlya kialakul. Csak a megfelelő izmok működnek.
A mozgás gördülékenyebb, pontosabb lesz.
A serkentettség koncentrálódik az agyban is, a serkentettség a felelős területekre koncentrálódik.
A részcselekvések, műveletek között kapcsolat alakul ki = EZ A DINAMIKUS SZTEREOTÍPIA kialakulásának kezdetét jelenti (fontos, hogy csak helyesen végrehajtott műveletek, mozdulatok között jöjjenek létre kapcsolatok, alakuljon ki a dinamikus sztereotípia)= feltételes reflex kapcsolat [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] sokszor végzi a mozgást, be kell gyakorolnia a sztereotípiát [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] mozgásminták lesznek a sztereotípiákból.
Fontos az ellenőrzés, a visszajelzés, hogy a jó alakuljon ki, a jó mozgás rögzüljön.
Jellemző még, hogy figyel a gyermek, ezért labilis! Fontos, hogy csak a mozgásukra figyeljenek, ezért fontos a fegyelem.
A mozgástanulásnak ebben a szakaszában az óvónő ellenőrzése a mozgáshibák kiküszöbölésére, a helyes végrehajtás ismételt tudatosítására irányul. S ez a folyamat (gyakorlás, ellenőrzés, ismételt ismeretközlés, gyakorlás, stb.) mindaddig azonos körülmények között zajlik, amíg a gyermekben a pontos és helyes mozgásképzet folytán hibátlan végrehajtást is eredményez.
Mozgásjártasság foka: a mozgás végrehajtása folyamatos, helyes ritmusban történik, ami a dinamikus sztereotípia létrejöttét tükrözi, de a gyermek még figyelemmel ellenőrzi a végrehajtást.
Feladat:
- folyamatos ellenőrzés, hibajavítás
- azonos körülmények közötti gyakoroltatás
- szóbeli segítségadás
- dicséret, buzdítás
- stabilizációs szakasz:
a dinamikus sztereotípiák megszilárdulnak.
A mozgás végrehajtása automatizálódik [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] kialakul a
mozgáskészség!
Már nem kell figyelni a mozgás végrehajtására [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] felszabadul a tudat az ellenőrzés alól [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] így már másra is tud figyelni.
Ekkor kerülhet sor arra, hogy a kialakult mozgáskészséget működőképessé tegyük, a gyermek által elsajátított ismeretet, alkalmazható ismeretté, tudássá alakítsuk. Ennek a feladatnak a gyakorlati alkalmazás mozzanatával teszünk eleget.
MŰKÖDŐKÉPES [FONT=Symbol, serif]
Þ[/FONT]
ALKALMAZHATÓ ISMERET [FONT=Symbol, serif]
Þ[/FONT]
TUDÁS
A gyermek figyelme arra összpontosul, hogy új helyzetekben, szokatlan körülmények között hajtsa végre az elsajátított mozgást.
A mozgáskészség kialakulásának folyamatában a koncentráció és a stabilizáció szakaszai között sem lehet éles határvonalat húzni. A testgyakorlatokat alkotó mozdultok iránya, nagysága, sebessége, a gyakorlat tempója, ritmusa, dinamizmusa különböző időben és sorrendben idegződik be. A stabilizáció szakaszában a mozgás valamennyi alkotója automatizálódik. Az automatizáció koordinált ideg – izom tevékenységben jelentkezik, kialakul a mozgás végrehajtásához szükséges erőbefektetés mértéke [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] a szervezet energia felhasználása gazdaságosabb lesz.
Lerövidül a gyakorlat végrehajtásához szükséges előkészületi idő, és csökken a részműveletek közötti idő.
A kialakult mozgáskészség gyakoroltatását nem tekinthetjük lezártnak. Fontos feladat a már kialakult mozgáskészségek megőrzése, kellő színvonalon tartása, folyamatos ismétlés. Ha ismétlésükre nem kerül sor, a kialakult feltételes reflexkapcsolatok meglazulnak.
Transzfer hatások a mozgástanulás közben:
Az ismétlést célszerű úgy tervezni, hogy egy testgyakorlat oktatását egy szerkezetileg hasonló testgyakorlat előzze meg.
- bilaterális: mindkét irányú transzfer hatás; lényege, hogy azt a mozgástevékenységet, amit az egyik oldali végtaggal megtanulok, azt a másik oldalra könnyebben tanuljuk meg. Ha az ügyetlenebb oldalon csináljuk a mozgást, az fejleszti az ügyesebb oldalt. Mindent mindkét oldalra kell gyakoroltatnunk a gyerekekkel. Ez azért fontos, hogy arányosan legyen fejlesztve mindkét oldal
- pozitív transzfer hatás: egy meglévő mozgásminta segítheti egy új mozgás megtanulását, mert az szerkezetében hasonlít hozzá. Pl. ha a gyerekeknél a suhintás már hangot ad, akkor a kezébe adhatok egy labdát és a hajítást gyakorolhatjuk. Lényege: a szerkezetileg hasonló mozgás segíti, gyorsítja és megkönnyíti a másik elsajátítását. Pl. a páros lábon szökdelést a gyakorlati alkalmazás során kisebb akadályok sora, stb. fölött végeztetjük, amíg a gyermekek kialakult mozgáskészséggel nem rendelkeznek. Ennek ismétlésére kerüljön sor, amikor a helyből távolugrást akarjuk oktatni.
A transzfer hatás lényegében azt jelenti, hogy egy mozgás automatizálódott alkotóit átvisszük egy másik megtanulandó mozgásra.
Sánta róka járás = előkészítése a kézállásba lendülésnek
Páros szökdelés (kiscs.) [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] helyből távolugrás (középsőcs.) [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] nekifutásból távolugrás (nagycs.)
- negatív transzfer hatás (azonos szerkezetű mozgásoknál, ahol egy elem merőben más, megakadályozza az új mozgás megtanulását; pl. nekifutásból távolugrás [FONT=Symbol, serif]Û[/FONT] helyből távolugrás – 2-3 hónappal később kell a másikat tanítani
a beidegződött, automatizálódott műveletek, vagy mozdulatok gátlóivá válhatnak egy új mozgás elsajátításának. A negatív transzfer akkor hat, ha a megtanítandó új testgyakorlat és egy régebben tanult gyakorlat szerkezeti elemei között hasonlóság és eltérés egyaránt tapasztalható, és az új gyakorlat oktatása előtt a régi automatizmusát ismételtetjük. Pl. helyből távolugrást ismételtetünk a nekifutással való távolugrás oktatása előtt, amelyben az elugrás egy lábról történik. A egy lábról való elugrás kialakulását a helyből távolugrásban két lábról történő elugrás automatizmus akadályozza.
A kisgyermek a természetes mozgások egy részét jártasság, vagy készség szintjén birtokolja már az óvodába lépéskor. Az óvodai testnevelési foglalkozások során törekedjünk arra, hogy minél több természetes mozgásban rendelkezzék a gyermek mozgáskészséggel.
A mozgás oktatás folyamata (párhuzam a mozgástanulás folyamatával):
Pedagógus [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] oktatás [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] gyerek
Közös aktív tevékenység (kölcsönös kapcsolat)
Az óvónő ezt a bonyolult tevékenységet tudatosan, tervszerűen irányítja, a gyermekek pedig tudatosan, szándékosan működnek közre az ismeretek elsajátításában.
A testnevelési foglalkozásokon a gyermek személyiségének alakítása, fejlesztése érdekében folyik a nevelés, az oktatás és a képzés.
- új ismeretek feldolgozása (konkrét tények nyújtása)
- bemutatás, magyarázat [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] a gyereket akusztikus és vizuális ingerek érik, ezekkel az ingerekkel hatunk a gyermek érzékszerveire
a közlés és a megmutatás a gyakorlatokban sohasem választható el egymástól.
A kisgyermekhez szóló magyarázatunk akkor megfelelő:
- ha rövid, ha csak a leglényegesebb mozzanatokat tartalmazza
- ha képszerű, ha hasonlatokkal élünk
- ha a mozgást kellemesnek , szórakoztatónak tüntetjük fel.
A megmutatás mozgással kifejezett ismeretközlés.
- motiválás [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] érdeklődés felkeltése (a szándékos figyelem az oktatás lényeges pszichológiai feltétele)
a mozgástanulás sikere a gyermekek figyelmétől, a gyermekek figyelme pedig érdeklődésüktől függ. Minél élénkebb a gyermekek érdeklődése, annál inkább számíthatunk figyelmükre.
- kornak megfelelő lényegkiemelés [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] nem érzékeli a lényeget
a vezető műveletet a gyermekek szókincséhez és fogalomköréhez igazodva közöljük.
elméleti ismeretek
belső motoros ismeretek
= kinesztetikus átélés
! kialakul a helyes képzet
a gyakorlat belső, motoros átélése a megfigyelés, az analízis, szintézis során és a kinesztétikus érzékelés segítségével már kezdetét veszi. A gyakorlat végrehajtásának megkisérlése nagyon lényeges mozzanat.
A szavakkal elemzett és bemutatott gondolatban átélt mozgást a gyermek cselekvésekben próbálja megvalósítani. Eközben konkrét helyzet, egyensúly, kinesztétikus észlelésekkel bővül, a most már emlékezetből felidézett mozgáskép-
A végrehajtási kísérletek lényege, hogy a testgyakorlatról szerzett ismeretek, a motoros átélés alapján keletkezett észlelésekkel bővülnek, és a gyermekben kialakul a mozgás helyes képzete.
megszilárdítás = gyakorlással (gyakorlat ismételt számú végrehajtásával) történik
- gyakorlás során hatáskiváltás történik – fizikai képességek fejlődése
- a gyakorlásnak eleinte azonos körülmények között kell történnie, amíg a jártasságot el nem érik.
- A gyakorlás folyamata vezet el a mozgásjártasság kialakulásához
ellenőrzés – visszajelzést ad a gyermeknek
- az ellenőrzés az oktatott ismeret megértésére, a testgyakorlat helyes végrehajtására irányul
- a testnevelés egész oktatási folyamatát végigkíséri
- a mozgások elsajátítását – az első észleléstől a mozgáskészség kialakulásáig – az alkalmazható ismeretekig, azaz a tudásig – állandóan ellenőrizni kell.
- Az ellenőrzés a gyakorlatban a hibajavítás után valósul meg
- Az ellenőrzés visszajelentés az óvónő munkájáról
4. A testnevelés szerepe a személyiség fejlődésében:
A testnevelés az óvodai nevelés folyamatában a gyerekek egészséges testi- és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését.
A testnevelés a testi nevelés egyik része csak, mely a testgyakorlatokkal, a környezet egészségügyi feltételeinek és a természet erőinek rendszeres felhasználásával a nevelés céljának megvalósításához járul hozzá.
A testnevelés fejleszti a gyerekek természetes mozgását: a járást, futást, támaszt, függést, egyensúlyozást, ugrást, dobást. Megismerteti velük a gimnasztikát és néhány talajtorna-elemet, labdagyakorlatokat és a sokszínű, változatos testnevelési játékokat. Fejleszti testi képességeiket, az ügyességet, a testi erőt, a gyorsaságot és az állóképességet.
A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja az egész szervezet növekedését, hozzájárul a légző- és keringési rendszer teljesítőképességének, a csont- és izomrendszer teherbíró képességének növeléséhez.
Az óvodáskorban a testnevelés fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartásában.
A mozgáskultúra fejlesztése mellett segíti a térben és időben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést; fejleszti az alkalmazkodás képességét is, így támaszkodik, ill. előkészíti a vizuális-, a matematikai-, a zenei- és a környezet megismerésére nevelés fontos, kapcsolódó feladatait, ezzel is fejleszti a gyerek személyiségét.
A testnevelés hatására a gyerekekben fontos személyiségtulajdonságok alakulnak és erősödnek meg: mint a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás. A közösségi élet alakulásához is fontos tulajdonságokat fejleszt: pl. az egymás segítése, együttműködés, stb.
A testnevelés általános nevelési feladatai:
Az értelmi, erkölcsi, esztétikai világnézeti és a munkára neveléssel kapcsolatosak. A testnevelés oktató-nevelő munkája során igen sok ismeretet nyújtunk, értelmi tevékenységek sora – beszéd, emlékezet, figyelemkoncentráció, gondolkodás útján való megismerés, önellenőrzés, stb. – jelentkezik a testgyakorlatok elsajátításának folyamatában.
Az erkölcsi tulajdonságokat is alakítjuk, akarat, bátorság, önuralom, fegyelmezett magatartás, közösségi szellem, stb.
A testnevelés sajátos (speciális) feladatai:
- A szervezet sokoldalú, arányos fejlesztésének elősegítésével a testi fejlődés biztosítása
- Az egész szervezet valamennyi nagyobb izomcsoportját, izület rendszerét arányosan erősítjük
- Fejlesszük a légzés és vérkeringés szerveit
- A testi képességek fejlesztése: függ a kortól, nemtől, fejlettségtől. Kifejtett erő, gyorsaság, állóképesség, ügyesség, ruganyosság, hajlékonyság, lazaság
- A mozgásműveltség fokozása: mozgásjártasság, mozgáskészségek kialakítása
- A mozgásigény felkeltése, kielégítése
- Elsősorban személyiség fejlesztés
Az óvodai testnevelés feladatainak teljesítésére az óvónő a testnevelés 2 formáját használja fel: a naponta szervezett ún. mindennapi frissítő 2×10 perces testnevelést, és a heti egy, ill. két testnevelési foglalkozást.
Fontos:
- Helyes testtartás
- Légzőgyakorlat
- Természetes mozgásaikat csiszoljuk
- Testi képességeik fejlődjenek
- Mozgáskészségei kialakuljanak
- Mozgásigényük kielégítve legyen
ONP:
A testnevelés a gyermekek egészséges testi- és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését. A testnevelés fejleszti a gyerekek természetes mozgását, cselekvő – és feladatmegoldó képességüket, erősíti a szép mozgás iránti vonzalmukat, testi képességeiket, helyes testtartást.
A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja az egész szervezet növekedését, hozzájárul a légző- és keringési rendszer teljesítőképességének, a csont- és izomrendszer teherbíró képességének növeléséhez. A mozgáskultúra mellett segíti a térben és időben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést, alkalmazkodást.
A testnevelés hatására a gyerekekben fontos személyiségtulajdonságok alakulnak és erősödnek meg: a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás. a közösségi élet alakulásához is fontos tulajdonságokat fejleszt: pl. az egymás segítése, együttműködés, stb.
Az óvónő személyisége:
Az óvónő mindig teremtse meg a lehetőséget (anyagi, helyi, személyi feltételeket), amelyek elősegítik a biológiai fejlődést, növelik a szervezet teherbíró, ellenálló és alkalmazkodó képességét.
Alapvető feladat a jó levegőjű, tiszta környezet, melynek kialakításában a gyerekek is segíthetnek az óvónőnek (pl. szemét összeszedése).
Az óvónő legyen kezdeményező, alkalmazkodjon a gyerekekhez, a mozgások elsajátítását a gyerekek játékos kedvére építse. Legfontosabbnak a testnevelési játékokat tartsa.
Alkalmazza a mindennapos testnevelési foglalkozásokat, ill. a heti egy vagy kettő testnevelési foglalkozást. Az óvónő működjön együtt a családdal. A szülő is biztosítson otthon sok mozgást a gyermeknek.
Az óvónő a kötött foglalkozásokra készíti el az ütemtervet, amely az előírt anyag éves foglalkozásokra bontott elrendezését jelenti.
5. A testi és mozgásfejlesztés lehetőségei az óvodában.
Nagyon fontos, hogy az óvodában mindennapos testnevelés. Ha lehetőség van rá és az időjárás engedi, vigyük ki a gyerekeket és az udvaron, és a friss levegőn tornázzunk ill. játékos testnevelési tevékenységet folytassunk velük. Télen sem kell megijedni a hidegtől, hiszen ha pl. leesik az első hó a hógolyó csata és a hóember építés segítségével, nem csak jól szórakozhat az egész csoport, de szinte minden izmot meg tudunk mozgatatni ezekkel a tevékenységekkel. Ezek mellett minél több időt tölt a gyermek kint télen, annál erősebb lesz az immunrendszere és annál inkább képes lesz védekezni a megfázás és egyéb –enyhe lefolyású- betegségek ellen. (persze a fokozatosság elve itt is fontos)
Testi és mozgás fejlesztés lehetőségei a természeti környezetben
a)
Levegő A gyerekek szervezetét fokozatosan kell hozzászoktatni a különböző hőmérsékletű levegőhöz. A kora tavasztól késő őszig rendszeresen levegőn tartózkodó és ott sokat mozgó gyermek szervezete alkalmazkodóképesebb, betegségekkel szemben ellenállóbb lesz. Vigyázni kelt arra, hogy szeles, ködös időben csak sapkában, kendőben, tartózkodjanak a gyerek a szabadban, mivel rendkívül érzékenyek a felső légúti megbetegedésekre.
A testgyakorlatok végzése fokozott megterhelést jelent a szervezet számára, éppen ezért nem mindegy, hogy nagyobb erőkifejtést milyen levegőn végez a gyermek. A tiszta hűvös levegő biztosítja a nyugodt légcserét serkenti a vérkeringést Teremben és csoportszobában is gondoskodnunk kell a tökéletes légcseréről, a friss levegő
folyamatos biztosításáról.
b)
Napfény A napsugárzás hatására pozitív változás következik be nemcsak a bőrben, hanem a vérkeringésben, idegrendszerben és egyéb szervrendszerekben is.
A gyerekek ne álljanak a nappal szemben. Erősebb napsütésben mérsékelt mozgással járó gyakorlatokat gyakoroltasson az óvónő.
Tűző napon testnevelés foglalkozást ne tartsunk, mivel a fokozott erősségű napfény leégést, napszúrást és egyéb kedvezőtlen elváltozást eredményezhet. A mérsékelt napsütésben végzett testgyakorlás fokozza a testgyakorlatok hatását, eredményesen járul hozzá az egészséges testi fejlődéshez.
c)
Víz
Az új közegben megváltozik a mozgás, mivel a víz felhajtóereje következtében könnyebb lesz a test súlya. A testre nehezedő víz nyomása megkönnyíti a kilégzést, ugyanakkor nehezíti a belégzést.
A különböző hőmérsékletű víz tágítja illetve szűkíti az ereket, ezáltal változik a vérkeringés. Különösen a hűvös víz vált ki kedvező hatást a szervezetben, ebben az esetben Is vigyázni kell azonban a fokozatosságra. Enyhébb hőmérsékletű (26 - 28 °C) vízben rövid ideig (5 - 10’) kezdjük a vízzel történő edzést, majd fokozatosan lehet csökkenteni a víz hőmérsékletét (22 - 25°C), növelni a fürdésidőtartamát. Amennyiben a gyermek szája elkékül, reszket, azonnal ki kell vinni a vízből és erőteljes törölközés után mérsékelt napon, kell szárítkozni.
Igen jó hatásúak a vízben végzett egyszerű gimnasztikai gyakorlatok is.
A gyermekek szervezetének edzése akkor lesz igazán hatásos, ha a testnevelés eszközeit együttesen alkalmazzuk, mindenkor szem előtt tartjuk a fokozatosságot, a 3-6-7 éves gyermek fejlődési sajátosságait, csont és izom, valamint egyéb szervrendszereinek fejlettségi szintjét, ezek függvényében teherbíró képességét.
6. A mozgásos játékok jelentősége.
A játék fejlesztő hatásai végtelenek. A sokmozgásos játékok jól felhasználhatók más óvodai tevékenységek során is. Pl. kiválóan erősíthetjük a matematikai, környezetismeret foglalkozásokon tanultakat is. Hiszen a valóság megismerésének a gy. saját testével való megtapasztalása maradandó élmény. A testnevelési játékokkal előkészíthetjük az iskolaérettséget is. Az a hatása kimagasló, hogy a játékok közben szabálytudatra is szert tesznek, erre pedig nagyon nagy szükségük lesz az iskolába lépés pillanatától kezdve. Játékaink sajátossága, hogy játszva tanulhatják meg a gyerekek a szabály betartásának képességét. Önként fogadják el azokat, 1-1 játék kedvéért. A kisebbek részére pl. kiválóan alkalmasak a szerep játékok, ahol van szabály, de azokat a szerepek rejtik magukba, így a gyerekeke ezeket észre sem veszik. Pl. terpeszfogó, sapka fogó, sánta róka fogó, stb.