<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember.A Tragédiájával, és a nélkül /1/
Gyermekkoromban Madách Imre: Az ember tragédiája egyik kedvenc művem volt. Szeretem az olyan műveket, melyek szerzőit saját eszmei magaslatomról ki tudom oktatni, különösen, ha e szerzők klasszikusa. Imádom vállon veregetni régi korok megtévedt íróit, költőit: ebben talán kicsit nincs igazam, lehet, hogy túlfutott a tollam az oka.
Madách műve nemzetközi sikereket is elérthetett, lehetet volna, a Hungariaiban irodalomtörténészek szerint igen jelentőseket. Ezt magam is tapasztaltam, Londonban, messze az átlagos londoni irodalmi műveltség feletti londoniakkal. Csak úgy bámultak Madách neve, műve hallatán, mint borjú az új kapura! Mi ez, ha nem siker? Nem mondom, ha úgy bámultak volna, mint kapu az új borjúra, akkor a nem lett volna akkora siker, de így!
Madách műve azért annyira jó, mert 1. istenes, 2. emberes, 3. ördögös, 4. pesszimistán optimista, 5. realistán irrealista. Az ilyen műnek még a lórendszerváltás sem árthatott!
Madách művében az isten valóban Isten! Nem demokrata hazudozik, hogy, így, meg úgy, csak bírálgassatok, Luciferek, a bírálat szép liberális dolog, majd megkapjátok érte azt, amit ilyesmiért adni szoktak! Dehogy! Őszintén figyelmezteti az ördögangyalt:
Csak hódolat illet meg, nem bírálat.
Lucifer, szegény, még tapasztalatlan, ki is szúrják a szemét két neki-odaprivatizált, megátkozott almafával. Ott áll a két fa a kert kellős középen, ahol ugyan egyik szélsőség sem szavaz majd rá, de azért megszerezheti a szavazatok 0.01 %-át, ha a feje tetejére áll is. Viszont azzal sem mehetne be a Házba, ha jönne az eső, csak kint ázhat!
Mit tehetett szegény Lucifer? Valamiféle ravasz csellel el kellett adnia az almát, különben nincs profit, csak becsület, az meg mit ér? Először célozgatott az emberpárnak: az almafalás kitűnő arra, hogy fogunkat tisztítja, meg egészséges is,és önmagad intézzed sorsodat /no, később jól elintézte sorsát, meg a sorssal együtt saját magát, az ember!/. Már ez is érdeklődést keltett Évában /a férj, Ádám, kissé szkeptikus volt, mint a férjek házasság után, nagyátlagban/. A Lucifer és Jövendő Társai Kft. képviselője /mármint Lucifer/, kivágta hát az Évákra mindig ható adut:
Tudsz, mint az Isten, azt, ha élvezed,
Ettől örök ifjú marad kecsed.
Ádám még mindig kételkedett a versenykereskedelem szarvas szószólójának eszmei tisztaságában: De hátha megcsalsz?. Ám neki, mint férjnek, nem volt szavazata a két főből álló családi Pártban, Éva már ette is az almát. Némi homályban maradhat buksitokban levő obsitosban, hogy, ha Isten Lucifernek adta a két fát, a Világteremtő-visszaprivatizáló Társaság nyereségosztalékaként, akkor, mint őstermelőnek, az ördögangyalnak miért nem volt almaárusítási joga? Ez a homály attól van, hogy a Tőkepiaci Gazdaságállam lényegéről, bár benne éltek, valójában nem tudtok semmit. Az Isten szabad, tehát, ha akarja, akkor elnézi a szabad versenyt, ha meg nem akarja, akkor nem nézi el. Nem is nézte, mert egy Cherubot /biztonsági őrangyal, lángpallossal/ odaküldött a másik luciferi fához, melyen a halhatatlanság almái voltak, nehogy Ádám és Éva ennek almáját is megízlelje. Nos, ebben volt valami igen okos ráció: jó lenne talán, ha az Évák, a halhatatlanság birtokában, a Világ Végtelenségéig csacsognának, mellplasztikáztatnának, valamint nyilvánosan meztelenkednének, kukába dobván a paradicsomi fügefalevelet? Persze, Lucifer polgári perre mehetett volna később, bizonygatván: a másik fa, az almákkal, szintén az övé volt /emlékezzünk az isteni szavakra: E két sudár fát a kellő középen / Megátkozom, aztán tiéd legyen./, Isten részéről így hát ez birtokháborítás, továbbá akadályozása a szabad kereskedelemnek, sőt... No, szóval, elindíthatott volna egy vég nélküli jogi procedúrát, mellébeszélő Égi Alkotmánybírósággal, Birkatürelmű Bírósággal, sokszázmillió év múlva megszülető felsőfokú ítélettel, fellegekben elvesző fellebbezésekkel, jogerős fej beverésekkel, Kancsalangyalfőügyésszel, minden logikát megszégyenítő csűrés csavarásokkal. Ám, ha naiv is volt kissé, annyira mégsem, hogy ne tudja a végét: Ádám és Éva addigra utódostul kihal, bekövetkezik a százezredik lórendszerváltásig, őt meg a kerubok lángpallosával túlságosan felmelegítik...
Az ördöngös almavására rosszabbul is kiüthetett volna: Ádámot és Évát mindössze kiűzték a Paradicsomból. Azt kérdezed-e, hogy volt-e erre kellő jogi alapjuk? Látom, Neked agyadra ment ez az örökös SZAJKÓ SKODÁS a Jogállamról, mániákusan mindenütt jogot keresel, mert se Diktatúraállamból, se Látszatjogállamból nem tanultál semmit. Utóbbinál az, akinek több a kerubja, annak jobban lángfényedül ám a joga! No, dereng már valami?
A Paradicsomon kívüli Ádám és Éva nézegetett egy darabig erre-arra, de Samu Bácsi Óceán túli Kecsapbirodalma még seholse vót, így Ádám kénytelen volt más uborkafát keresni, hogy legyen mire felkapaszkodnia. Lucifer is kitett magáért, habár negatívan, mint ördögi bölcselő: mondott nekik, vigasztalásul, egy csomó hülyeséget. Ideírok ezekből néhányat: A család s tulajdon / Lesz a világnak kettes mozgatója... /a tulajdon első számú lesz, tehát, ördögöcském, beírom világegyetemi indexedbe, jövőbelátásból az elégtelent!/, Az a melegség, / Mely életet visz a jegek honába. /Nem, a melegek nem a jegek honába viszik a meleget nagy sexliberalizmusuk révén, hanem máshová!/, Sok iskolát kell még addig kijárnod, / Sokat csalódnod, míg mindent megértesz. /Ennél még az is realistábban bölcsebb, hogy: Tanulj tinó, ökör lesz belőled!/, és így tovább...
Az Ördögre /Luciferre/, ha nem is volt más, legalábbis ezidőtájt, csak egy csaló középvállalkozó almakereskedő, szerintem, mégsem kellene túl rossz szemmel nézni. Gondoljanak arra, sok mindent bevevő az átlagos Hungariai kis, közép és nagyvállalkozókhoz képest nem vót-e Lucifer mégiscsak, némi költői túlzással, relatíve, akár becsületesnek is nevezhető? Igen, igen, minden relatív, ez az a híd, amely...
Node, Ádám mégiscsak jól okoskodott, amikor, a Paradicsomból való kizavarása után, az uborkafát kereste. Lucifer jövőbe láttató segítségével fel is kapaszkodott rá, és Madách művének negyedik színében már a fáraó, fiatalon, trónon ülve. Egyiptomban.
Mi történik vele? Nos, ha jó emlékszem, akkor legközelebb megírom. Ha nem lesz jó, akkor is megírom, mert nem vagyok olyan csacskamacska csakcska, mint, aki nem számít a jóra. Nem vagyok én annyira idealista, mint hiszed…
Folyt köv.…
Gyermekkoromban Madách Imre: Az ember tragédiája egyik kedvenc művem volt. Szeretem az olyan műveket, melyek szerzőit saját eszmei magaslatomról ki tudom oktatni, különösen, ha e szerzők klasszikusa. Imádom vállon veregetni régi korok megtévedt íróit, költőit: ebben talán kicsit nincs igazam, lehet, hogy túlfutott a tollam az oka.
Madách műve nemzetközi sikereket is elérthetett, lehetet volna, a Hungariaiban irodalomtörténészek szerint igen jelentőseket. Ezt magam is tapasztaltam, Londonban, messze az átlagos londoni irodalmi műveltség feletti londoniakkal. Csak úgy bámultak Madách neve, műve hallatán, mint borjú az új kapura! Mi ez, ha nem siker? Nem mondom, ha úgy bámultak volna, mint kapu az új borjúra, akkor a nem lett volna akkora siker, de így!
Madách műve azért annyira jó, mert 1. istenes, 2. emberes, 3. ördögös, 4. pesszimistán optimista, 5. realistán irrealista. Az ilyen műnek még a lórendszerváltás sem árthatott!
Madách művében az isten valóban Isten! Nem demokrata hazudozik, hogy, így, meg úgy, csak bírálgassatok, Luciferek, a bírálat szép liberális dolog, majd megkapjátok érte azt, amit ilyesmiért adni szoktak! Dehogy! Őszintén figyelmezteti az ördögangyalt:
Csak hódolat illet meg, nem bírálat.
Lucifer, szegény, még tapasztalatlan, ki is szúrják a szemét két neki-odaprivatizált, megátkozott almafával. Ott áll a két fa a kert kellős középen, ahol ugyan egyik szélsőség sem szavaz majd rá, de azért megszerezheti a szavazatok 0.01 %-át, ha a feje tetejére áll is. Viszont azzal sem mehetne be a Házba, ha jönne az eső, csak kint ázhat!
Mit tehetett szegény Lucifer? Valamiféle ravasz csellel el kellett adnia az almát, különben nincs profit, csak becsület, az meg mit ér? Először célozgatott az emberpárnak: az almafalás kitűnő arra, hogy fogunkat tisztítja, meg egészséges is,és önmagad intézzed sorsodat /no, később jól elintézte sorsát, meg a sorssal együtt saját magát, az ember!/. Már ez is érdeklődést keltett Évában /a férj, Ádám, kissé szkeptikus volt, mint a férjek házasság után, nagyátlagban/. A Lucifer és Jövendő Társai Kft. képviselője /mármint Lucifer/, kivágta hát az Évákra mindig ható adut:
Tudsz, mint az Isten, azt, ha élvezed,
Ettől örök ifjú marad kecsed.
Ádám még mindig kételkedett a versenykereskedelem szarvas szószólójának eszmei tisztaságában: De hátha megcsalsz?. Ám neki, mint férjnek, nem volt szavazata a két főből álló családi Pártban, Éva már ette is az almát. Némi homályban maradhat buksitokban levő obsitosban, hogy, ha Isten Lucifernek adta a két fát, a Világteremtő-visszaprivatizáló Társaság nyereségosztalékaként, akkor, mint őstermelőnek, az ördögangyalnak miért nem volt almaárusítási joga? Ez a homály attól van, hogy a Tőkepiaci Gazdaságállam lényegéről, bár benne éltek, valójában nem tudtok semmit. Az Isten szabad, tehát, ha akarja, akkor elnézi a szabad versenyt, ha meg nem akarja, akkor nem nézi el. Nem is nézte, mert egy Cherubot /biztonsági őrangyal, lángpallossal/ odaküldött a másik luciferi fához, melyen a halhatatlanság almái voltak, nehogy Ádám és Éva ennek almáját is megízlelje. Nos, ebben volt valami igen okos ráció: jó lenne talán, ha az Évák, a halhatatlanság birtokában, a Világ Végtelenségéig csacsognának, mellplasztikáztatnának, valamint nyilvánosan meztelenkednének, kukába dobván a paradicsomi fügefalevelet? Persze, Lucifer polgári perre mehetett volna később, bizonygatván: a másik fa, az almákkal, szintén az övé volt /emlékezzünk az isteni szavakra: E két sudár fát a kellő középen / Megátkozom, aztán tiéd legyen./, Isten részéről így hát ez birtokháborítás, továbbá akadályozása a szabad kereskedelemnek, sőt... No, szóval, elindíthatott volna egy vég nélküli jogi procedúrát, mellébeszélő Égi Alkotmánybírósággal, Birkatürelmű Bírósággal, sokszázmillió év múlva megszülető felsőfokú ítélettel, fellegekben elvesző fellebbezésekkel, jogerős fej beverésekkel, Kancsalangyalfőügyésszel, minden logikát megszégyenítő csűrés csavarásokkal. Ám, ha naiv is volt kissé, annyira mégsem, hogy ne tudja a végét: Ádám és Éva addigra utódostul kihal, bekövetkezik a százezredik lórendszerváltásig, őt meg a kerubok lángpallosával túlságosan felmelegítik...
Az ördöngös almavására rosszabbul is kiüthetett volna: Ádámot és Évát mindössze kiűzték a Paradicsomból. Azt kérdezed-e, hogy volt-e erre kellő jogi alapjuk? Látom, Neked agyadra ment ez az örökös SZAJKÓ SKODÁS a Jogállamról, mániákusan mindenütt jogot keresel, mert se Diktatúraállamból, se Látszatjogállamból nem tanultál semmit. Utóbbinál az, akinek több a kerubja, annak jobban lángfényedül ám a joga! No, dereng már valami?
A Paradicsomon kívüli Ádám és Éva nézegetett egy darabig erre-arra, de Samu Bácsi Óceán túli Kecsapbirodalma még seholse vót, így Ádám kénytelen volt más uborkafát keresni, hogy legyen mire felkapaszkodnia. Lucifer is kitett magáért, habár negatívan, mint ördögi bölcselő: mondott nekik, vigasztalásul, egy csomó hülyeséget. Ideírok ezekből néhányat: A család s tulajdon / Lesz a világnak kettes mozgatója... /a tulajdon első számú lesz, tehát, ördögöcském, beírom világegyetemi indexedbe, jövőbelátásból az elégtelent!/, Az a melegség, / Mely életet visz a jegek honába. /Nem, a melegek nem a jegek honába viszik a meleget nagy sexliberalizmusuk révén, hanem máshová!/, Sok iskolát kell még addig kijárnod, / Sokat csalódnod, míg mindent megértesz. /Ennél még az is realistábban bölcsebb, hogy: Tanulj tinó, ökör lesz belőled!/, és így tovább...
Az Ördögre /Luciferre/, ha nem is volt más, legalábbis ezidőtájt, csak egy csaló középvállalkozó almakereskedő, szerintem, mégsem kellene túl rossz szemmel nézni. Gondoljanak arra, sok mindent bevevő az átlagos Hungariai kis, közép és nagyvállalkozókhoz képest nem vót-e Lucifer mégiscsak, némi költői túlzással, relatíve, akár becsületesnek is nevezhető? Igen, igen, minden relatív, ez az a híd, amely...
Node, Ádám mégiscsak jól okoskodott, amikor, a Paradicsomból való kizavarása után, az uborkafát kereste. Lucifer jövőbe láttató segítségével fel is kapaszkodott rá, és Madách művének negyedik színében már a fáraó, fiatalon, trónon ülve. Egyiptomban.
Mi történik vele? Nos, ha jó emlékszem, akkor legközelebb megírom. Ha nem lesz jó, akkor is megírom, mert nem vagyok olyan csacskamacska csakcska, mint, aki nem számít a jóra. Nem vagyok én annyira idealista, mint hiszed…
Folyt köv.…