Az Ember.A Tragédiájával, és a nélkül /1/

Gyozi-Bp témája a 'Humoros írások' fórumban , 2009 Április 1.

  1. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember.A Tragédiájával, és a nélkül /1/

    Gyermekkoromban Madách Imre: Az ember tragédiája egyik kedvenc művem volt. Szeretem az olyan műveket, melyek szerzőit saját eszmei magaslatomról ki tudom oktatni, különösen, ha e szerzők klasszikusa. Imádom vállon veregetni régi korok megtévedt íróit, költőit: ebben talán kicsit nincs igazam, lehet, hogy túlfutott a tollam az oka.
    Madách műve nemzetközi sikereket is elérthetett, lehetet volna, a Hungariaiban irodalomtörténészek szerint igen jelentőseket. Ezt magam is tapasztaltam, Londonban, messze az átlagos londoni irodalmi műveltség feletti londoniakkal. Csak úgy bámultak Madách neve, műve hallatán, mint borjú az új kapura! Mi ez, ha nem siker? Nem mondom, ha úgy bámultak volna, mint kapu az új borjúra, akkor a nem lett volna akkora siker, de így!
    Madách műve azért annyira jó, mert 1. istenes, 2. emberes, 3. ördögös, 4. pesszimistán optimista, 5. realistán irrealista. Az ilyen műnek még a lórendszerváltás sem árthatott!
    Madách művében az isten valóban Isten! Nem demokrata hazudozik, hogy, így, meg úgy, csak bírálgassatok, Luciferek, a bírálat szép liberális dolog, majd megkapjátok érte azt, amit ilyesmiért adni szoktak! Dehogy! Őszintén figyelmezteti az ördögangyalt:
    Csak hódolat illet meg, nem bírálat.
    Lucifer, szegény, még tapasztalatlan, ki is szúrják a szemét két neki-odaprivatizált, megátkozott almafával. Ott áll a két fa a kert kellős középen, ahol ugyan egyik szélsőség sem szavaz majd rá, de azért megszerezheti a szavazatok 0.01 %-át, ha a feje tetejére áll is. Viszont azzal sem mehetne be a Házba, ha jönne az eső, csak kint ázhat!
    Mit tehetett szegény Lucifer? Valamiféle ravasz csellel el kellett adnia az almát, különben nincs profit, csak becsület, az meg mit ér? Először célozgatott az emberpárnak: az almafalás kitűnő arra, hogy fogunkat tisztítja, meg egészséges is,és önmagad intézzed sorsodat /no, később jól elintézte sorsát, meg a sorssal együtt saját magát, az ember!/. Már ez is érdeklődést keltett Évában /a férj, Ádám, kissé szkeptikus volt, mint a férjek házasság után, nagyátlagban/. A Lucifer és Jövendő Társai Kft. képviselője /mármint Lucifer/, kivágta hát az Évákra mindig ható adut:

    Tudsz, mint az Isten, azt, ha élvezed,
    Ettől örök ifjú marad kecsed.

    Ádám még mindig kételkedett a versenykereskedelem szarvas szószólójának eszmei tisztaságában: De hátha megcsalsz?. Ám neki, mint férjnek, nem volt szavazata a két főből álló családi Pártban, Éva már ette is az almát. Némi homályban maradhat buksitokban levő obsitosban, hogy, ha Isten Lucifernek adta a két fát, a Világteremtő-visszaprivatizáló Társaság nyereségosztalékaként, akkor, mint őstermelőnek, az ördögangyalnak miért nem volt almaárusítási joga? Ez a homály attól van, hogy a Tőkepiaci Gazdaságállam lényegéről, bár benne éltek, valójában nem tudtok semmit. Az Isten szabad, tehát, ha akarja, akkor elnézi a szabad versenyt, ha meg nem akarja, akkor nem nézi el. Nem is nézte, mert egy Cherubot /biztonsági őrangyal, lángpallossal/ odaküldött a másik luciferi fához, melyen a halhatatlanság almái voltak, nehogy Ádám és Éva ennek almáját is megízlelje. Nos, ebben volt valami igen okos ráció: jó lenne talán, ha az Évák, a halhatatlanság birtokában, a Világ Végtelenségéig csacsognának, mellplasztikáztatnának, valamint nyilvánosan meztelenkednének, kukába dobván a paradicsomi fügefalevelet? Persze, Lucifer polgári perre mehetett volna később, bizonygatván: a másik fa, az almákkal, szintén az övé volt /emlékezzünk az isteni szavakra: E két sudár fát a kellő középen / Megátkozom, aztán tiéd legyen./, Isten részéről így hát ez birtokháborítás, továbbá akadályozása a szabad kereskedelemnek, sőt... No, szóval, elindíthatott volna egy vég nélküli jogi procedúrát, mellébeszélő Égi Alkotmánybírósággal, Birkatürelmű Bírósággal, sokszázmillió év múlva megszülető felsőfokú ítélettel, fellegekben elvesző fellebbezésekkel, jogerős fej beverésekkel, Kancsalangyalfőügyésszel, minden logikát megszégyenítő csűrés csavarásokkal. Ám, ha naiv is volt kissé, annyira mégsem, hogy ne tudja a végét: Ádám és Éva addigra utódostul kihal, bekövetkezik a százezredik lórendszerváltásig, őt meg a kerubok lángpallosával túlságosan felmelegítik...
    Az ördöngös almavására rosszabbul is kiüthetett volna: Ádámot és Évát mindössze kiűzték a Paradicsomból. Azt kérdezed-e, hogy volt-e erre kellő jogi alapjuk? Látom, Neked agyadra ment ez az örökös SZAJKÓ SKODÁS a Jogállamról, mániákusan mindenütt jogot keresel, mert se Diktatúraállamból, se Látszatjogállamból nem tanultál semmit. Utóbbinál az, akinek több a kerubja, annak jobban lángfényedül ám a joga! No, dereng már valami?
    A Paradicsomon kívüli Ádám és Éva nézegetett egy darabig erre-arra, de Samu Bácsi Óceán túli Kecsapbirodalma még seholse vót, így Ádám kénytelen volt más uborkafát keresni, hogy legyen mire felkapaszkodnia. Lucifer is kitett magáért, habár negatívan, mint ördögi bölcselő: mondott nekik, vigasztalásul, egy csomó hülyeséget. Ideírok ezekből néhányat: A család s tulajdon / Lesz a világnak kettes mozgatója... /a tulajdon első számú lesz, tehát, ördögöcském, beírom világegyetemi indexedbe, jövőbelátásból az elégtelent!/, Az a melegség, / Mely életet visz a jegek honába. /Nem, a melegek nem a jegek honába viszik a meleget nagy sexliberalizmusuk révén, hanem máshová!/, Sok iskolát kell még addig kijárnod, / Sokat csalódnod, míg mindent megértesz. /Ennél még az is realistábban bölcsebb, hogy: Tanulj tinó, ökör lesz belőled!/, és így tovább...
    Az Ördögre /Luciferre/, ha nem is volt más, legalábbis ezidőtájt, csak egy csaló középvállalkozó almakereskedő, szerintem, mégsem kellene túl rossz szemmel nézni. Gondoljanak arra, sok mindent bevevő az átlagos Hungariai kis, közép és nagyvállalkozókhoz képest nem vót-e Lucifer mégiscsak, némi költői túlzással, relatíve, akár becsületesnek is nevezhető? Igen, igen, minden relatív, ez az a híd, amely...
    Node, Ádám mégiscsak jól okoskodott, amikor, a Paradicsomból való kizavarása után, az uborkafát kereste. Lucifer jövőbe láttató segítségével fel is kapaszkodott rá, és Madách művének negyedik színében már a fáraó, fiatalon, trónon ülve. Egyiptomban.
    Mi történik vele? Nos, ha jó emlékszem, akkor legközelebb megírom. Ha nem lesz jó, akkor is megírom, mert nem vagyok olyan csacskamacska csakcska, mint, aki nem számít a jóra. Nem vagyok én annyira idealista, mint hiszed…
    Folyt köv.…
     
  2. Mester126Mari

    Mester126Mari Állandó Tag


    [​IMG]

    Kedves Gyozi-Bp!
    Remélem nem haragszol, hogy ezt a képet betettem a Topikodba, de a témához nagyon megy szerintem.
    Ha nem tetszik leveszem holnap.
     
  3. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Nem ellenkezőleg ,nagyon is tetszik,és köszönöm...
     
  4. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember,A tragédiájával, és a nélkül /2/

    Nos, hol is tartottam Madách művében? Ja, igen, ott, ahol az uborkafára felkapaszkodott Ádám fáraó, fiatalon, trónon ülve. Lucifer, korbácsos fő építésvezetőként, Ádám piramisát építteti, de a fáraó mégsem boldog. Úgy látszik, hogy még saját monumentális síremléke sem képes felvidítani. Rossz jel. Önök, Olvasóim, bizonyára megelégedetten nézegetnék saját sírjuk akár csak hetven-nyolcan méter magas márványoszlopát is, mert az Önök szívében ott a Szerénység, ez a kedves kis galambocska.
    Közben egy piramisépítő köz-rabszolga, akit a köz-izgatási felügyelők nagyon vernek, a trónig fut, és ott összerogy. Megjelenik Éva, akiről kiderül, hogy e rabszolga neje, vagyis a Paradicsom óta házassági együttélési, átrendeződés ment végbe. Ádám, mióta fáraós főnök, Ezer hölgy keble sóhajtozik, ám közben Éva egy rabszolga neje lett. Ádám, ahelyett, hogy gúnyos aforizmával jutalmazná Évát a női hűséggel kapcsolatosan (mint én tettem volna), úgy néz rá, mint aki sohasem látta még egykori paradicsomi feleségét (élettársát?). Éva is jobbnak véli nem emlékeztetni Ádámot azokra az almafás időszakokra.
    Köz-rabszolga tetemét elviszik, a fáraó maga mellé ülteti a trónra Évát, akit máris fára-ónénak tekint magát. Ám Éva meglehetősen kényes, szeszélyes hölgy ilyenekbe szoktak belebolondulni bizonyos férfiak, még a piramisépítő rabszolgák jajgatása is idegesíti. Valójában arra kíváncsi, az ő kedvéért a fáraó hajlandó-e felszabadítani a rabszolgákat? Próbára akarja tenni a férfit, még ha az fáraó is. Örömmel látja, hogy a fáraó engedelmeskedik neki. Az építkezés abbamarad, no, volt ilyen már nem csupán Egyiptomban, de még a kis Hungariában is!. Éva úgy gondolja itt már a nőkre jellemző bájos csacskaságból-naivitásból!, hogy szépsége mellé bölcsességét is meg kell mutatnia fáraó-szeretőjének:

    "Úgyis mit ér az a rideg dicsőség,
    Hideg kígyóként mely közünkbe csússz?"

    Tekintettel arra, hogy nem vágyom dicsőségre, a magam részéről nem tudnám megválaszolni ezt a kérdést, de azt bátran állíthatom: az a rideg dicsőség Hungariában ide csúz, oda csúz, meg olykor innen-onnan elcsússz, kígyóként. Az már más kérdés, hogy nem mindig hideg, hanem olykor meleg, de ez részletkérdés, melegek még jogosabban vágyhatnak hideg dicsőségre, főleg, ha túlontúl melegek.
    Mi tagadás Ádám is elég hisztis, legalábbis fára-óként. Eddig csak a köz-rabszolga Éva kellett neki, most viszont felugrik…

    "E millióknak kell érvényt szereznem,
    Szabad államban - másutt nem lehet."

    Megjegyzem kisstílű fá-raó az, aki csak millió-oknak akar érvényt szerezni, a milli-árdok helyett, de azt már jól sejti, hogy ezt csak olyan szabad államban teheti, ahol túl sok mindent szabad. Éva már aggódik..

    "S elhagysz-e engem is, szerelmedet? - "

    Ebből látszik: Éva igazi nő. Ádám is, most, egy pillanatra bár, de igazi férfi:

    "El, téged, a trónt, mindent elhagyok."

    Ne kutassuk, hogy mit értett azon a kifejezésen, mindent. Ádám elindult, kardot kivonva, privatizálni, illetve visszaprivatizálni.

    Hajaj, ha szép a nő, rangja egyre nő. Így van ez Évával is, aki Ádámnak, utóbbi nevét közben Miltiadészra Athénesítette és hadvezérkedéssel foglalkozott, felesége lett. Sőt, gyermeket is szült neki, a kedves Kimónt. Miltiadész éppen a perzsákkal afférkodott, akik nem akarták neki par-zsák szerint megfizetni a karddal előírt összeget. Amíg Miltiadész a perzsáknál kardoskodott az általa jogosnak vélt összeg mellett, addig Athénben fellépett két demagóg. Büszkeség tölthet el bennünket, abban a híres Athénban mindössze két demagóg lépett színre, míg nálunk, a kis Hungariában, olykor még egy faluban is több demagóg lép színre, naponta Első demagóg, Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek. Második demagóg, Akkor vesz el, ha szólsz,.a Bérenc, le innét. A nép ennek is, annak is tapsolt, hiszen éppen ezért nem nevezhető népnek, hanem valami kevésbé dícsőitendönek.. A demagógok vitáztak, de a nép mindenképpen szeretett volna egy kis véres sztorit látni, így hát Miltiadészt, a háta mögött, kikiáltották árulónak, és halálra ítélték. A hadvezér közben diadalmasan seregletével visszatért a csatából. Erre a nép beijedt, félreértett helyzeten, arra gondol,: a hadvezér hírét vehette, hogy a Babérkoszorú-díj helyett, hevenyészett bárdolatlansággal, a Bárd-díjra terjesztették fel. Nos, szóval, ez a népnek nevezett, hogy bőrét mentse, rögvest behódolt a seregletével élén megérkező Miltiadésznak. Ám, amikor az előzményeket nem ismerő, gyanútlan Miltiadész elbocsátotta seregletét, a népnek ismét eszébe jutott a véres sztori iránti vágya. Hű, de ismerős történetek. Miltiadészt persze kivégezték. Ezért szomorú lett, felesége, valamint fia, örült átmenetileg az athéni, népnek nevezett tömeg… Blikkel nevű színes napilapocskán van vér, van már könny, van új sztori, továbbá Dárius perzsa király, aki most már arany helyett egy árva fityinget sem szánt a görögök markába.
    Mára azt hiszem elég ennyi Madách nagy művéből, de azt meg kell hagyni, Ádám sorsa is olyan volt, mint a hun hon-né.. a hun bárd alatt, hun meg megint csak valami nyakszeletelőgép alatt... Hamarosan folytatom, de addig is ne hozzá rám szégyentelenséget rám.. Csak annyira csapd be az Adóhivatalt, mint eddig, csak olyan gyorsan hajts, mint eddig, csak annyi igazat keverjél bő beszédességedbe, mint eddig, csak annyi unikumot igyál, mint eddig, csak annyira lépegessél félre, mint eddig. Semmit sem jó ám túlzásba vinni, különösen akkor, ha az máris kimeríti a túlzásozás fogalmát!
     
  5. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember,A tragédiájával, és a nélkül /3/

    Nos, ha relatíve jó voltál, vagy legalábbis nem rosszabb, mint tegnap, akkor folytatom Madách embertragédiás művének ismertetését. Ádám, mint Sergiolus, Éva pedig, mint Júlia, Rómában orgiázott, vagyis hát beszéljünk hungariusul: össze-visszazabált, össze-vissza sexhelytelenkedett utóbbi az én megítélésem, vannak, akik ezt sokkal liberálisabban fogják fel, továbbá össze-visszaízléstelenkedett, egy ugyanezeket csináló társaságban. Persze, ehhez sok pénzt kellett, de volt nekik Madách kissé homályban tartja, hogy honnan szerezték, de mi azért sejtünk egyet, s mást, Olvasóim!. Akinek pénze nincs, annak, legtöbbször, eleinte sok ész kell hozzá, hogy szerezzen, de azután, mire megszerzi a pénzt, elfogy az esze. Szokványos történet az ilyesmi, nem is részletezem.
    A Jóisten akkor még igen jó volt ehhez az orgiázó társasághoz. Nem kellett nekik Fekete Afrikába utazni gumi nélküli sex szafarira, vagy DélkeletÁzsiába sexturizmus keretében sexnatúrlentezni, hogy beszerezzék az AIDS-et, hanem a Jóisten odaszállította nekik a pestist, helybe. Ekkor azonban kis baj történt, mivel az egyik orgiázó morbid ötlettel ki akarta lopni a halott szájából az obulust lám, lám, ha egyszer valaki nagyon belejön a lopkodásba, gazdagként is nehéz leszoknia róla, no, ezt jól tudjuk ebből a kis Hungariából is! Csókkal akarta kilopni, ami mindenesetre romantikus-érzelmeslopási mód /bár nem új!/, malőr viszont, hogy megfertőződött pestisbacilussal, és haldokolni kezdett. A haldokló láttán a többi orgiázó kedve egyből elment a vidámodástól, ami érthető, például én is, ha egy izgalmas detektívregényt olvasok nagy kedvvel a szobában, de ha a barástosonöm mellettem takarítani kezd, és ijedtükben házi zugpókok haldokolnak, akkor nekem is elmegy a kedvem a könyvvidámodástól, a konyhába emigrálok, és ott szociális élelmiszersegélyt kérek a hűtőszekrénytől. Az azonban, szerintem, túlzás, hogy Ádám- Sergiolus az orgiáskodást, a pestis miatt, egyből a lovagkor eszmeiségére váltotta. Nagy baj volt a pestis, de, ezt akár Pest is alátámaszthatja Budával együtt, ahol, a közmondással ellentétben, rendszeresen van kutyavásár, hiszen valahányszor egyik eszméből túl gyorsan a másik eszmébe ment át, azt utóbb mindig tragédia kísérte.
    Ádám azonban keresztes lovagként is derék fickónak bizonyult. A Szentföldre lovagolt a sereggel, ezúttal Tankréd néven, nem tudom, hogy rédre mennyire hasonlított, de, páncéljában, tankra igencsak, vitte a keresztet a pogányoknak, habár e pogányok vállán is volt kereszt, éppen elég, de ne e tényt nézzük, hanem a jó szándékot. Az a kis életképet, amikor a Homoiusiont valló keresztényeket máglyán elégetik a Homousiont valló keresztények, ne értékeljük túlságosan negatívan! Az csak egy kis pitiáner koncepciós per volt, nyilván nem az első, de, a történelem ismeretében tudjuk, nem is utolsó. Ott legalább megvolt a különbség: egy betű, mármint a két szó között. Gondoljunk arra, hogy KIS MAGYARORSZÁGON is hányan megégetnék a másikat máglyán, miközben a szavak között egyetlen betű különbség sincsen, zsebem-zsebem, bele bele, enyém enyém, kimos, kimos... Azt a csekély különbséget most nem részletezem, hogy a szavak között ugyan nincsen fogalmi különbség, de abban igen, hogy melyik zseb kinek a zsebe.
    Éva, mint apácának készülőhöz illik, négy keresztes lovag elől futott, komoran, kevésbé komor komornájával. Attól félt mármint igazából csak Éva, hogy a pillanatnyilag ló nélküli keresztes lovagok rajta akarnak lovagolni, felváltva. Ádám láttán a lovatlan keresztes lovagok gyorsan elillantak, mivel más egy hölgyet átvinni a tűzkeresztségen, mint másodszor is átesni a keresztségen, amikor karddal keresztelnek.
    Éva megmenekült, de Ádám megint ott volt a kilátástalan helyzetben. Évának, apja fogadalmához híven, apácának kell lennie. Lucifer, mint fegyvernök, szerintem, elég aljasan viselkedett, amikor felsexingerelte Éva komornáját, akinek neve Helené volt, magatartása azonban nem a ne, szócskával végződött, viszont, a felingerlés ellenére, Lucifernek esze ágában sem volt sexelni vele. Azt a becstelen ördögét. Még a Hungariában mondást sem ismerte. Amit ma betehetsz, ne halaszd holnapra. Lehet, persze, hogy a Hungariában mondás a mai zsebbetevésről szól, mert holnap a mai engedélyező hivatalnok esetleg már a korrupció elleni küzdelem elszánt hőse lesz.
    Hát, Olvasóm, mi tagadás, hosszú ez a Madáchos tragédia, de nem rossz mű, ha nem lenne kötelező olvasmány a suliban, talán egyesek még el is olvasnák közületek. Azt nem feltételezem, hogy meg is értenétek, elolvasni és megérteni nem feltétlenül ugyanaz, sőt, ritkán esik egybe a kettő.
    No, holnap folytatom, mert én nem vagyok olyan, mint Lucifer: amibe belekezdtem, azt mindig be is végzem, azaz, persze, sokszor inkább az végez velem, amibe belekezdtem, de ez filozófiai részletkérdés.
     
  6. Nem Nem Soha

    Nem Nem Soha Állandó Tag

    Én 12 éves koromban láttam, már nemigen emlékszem rá igy 7 esztendő után. Csak azt tuom hogy akkor nem igazán értettem, de mostmár bisztosan megérteném. Csak most Ausztráliába, men igen ismerik a Madácsot. [​IMG]
     
  7. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="metricconverter"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember,A tragédiájával, és a nélkül /4/

    Nos, a nyolcadik színben Ádám, Keplerként, Prágában, a császári udvarban, viszonylag jó színben van. Csillagász, a császár kedveli, és bár igaz, hogy pénzt keveset kap tőle, mert a kincstár elég szűkös állapotú, de azért a csillagjóslásokból összejön némi mellékes, amit mérsékelten hű asszonykája, Éva, de most Müller Borbála leánykori névével, nem mellékesen rögvest bezsebel. Ám az orgiázó római Éva-Júlia nagy lépést tett a monogámia felé, férjét most már nem fűvel-fával csalja meg, hanem csak fűvel, ráadásul azt is nagy lelkiismeret furdalások közepette teszi. Ezen relatív erkölcsisségével szinte példát mutat bizonyos asszonykáknak... de nem írom ide, hogy melyik országban, különben majdnem mindegyikben.
    A csillagokból való jóslás bármilyen témájú jóslatra alkalmas, és lényegesen becsületesebb azon Hungariában jósok jóslatainál, akik Egy. légből vett, vagy Kettő. hasból szedett adatokból jósolnak, esetleg Három. a jósláshoz államköltségen tett külföldi utazásaik mulatozásaik, során szedett számokat hoznak haza, persze, csak azokat, melyek érdek teóriájukba jól beilleszthetőek, utóbbi esetben a nép szájtátva ámul-bámul, hű, Frincfrancfrankországban így van az úgy? Nincs úgy, de mit tudja azt a nép?
    Persze, a csillagjóslás is sarlatánság, de valójában famulusa (Lucifer) készíti. Ádám-Kepler, a csillagdajósda tudományos igazgatója, aki e minőségében a famulus főnöke, csak aláírja, saját nevével fémjelzi. Nos, ahogy szokásos kisvilágban, nagyvilágban...
    Ám Ádám-Kepler mégsem érzi jól magát, lehangoltságában unikumozni kezd, amit mindjárt meg is indokol..E törpe korban így kell lelkesülni . és elszakadni mocskoló porától. Nos, én nem osztom e nézetét, hiszen, ha definíciót adnák arról, hogy mi a (törpe kor), akkor minden nép végigihatná történelmét. Egyébként végig is issza, de mi a fenének kell hozzá indokolás? Az én ízlésem szerintem más, extravagáns, szerintem a törpe korban NEM kell lelkesülni. Én sem lelkesedem, legfeljebb megértem, ha az a sok kis törpe, érdekből, lelkesedést színlel. Azért <st1:metricconverter productid="1 liter" w:st="on">1 liter</st1:metricconverter> unikumocskáért, megiszok, de nem naponta, hanem egy hét alatt.
    A beunikumozott Ádám valóság álmából, egy újabb valóság álomba megy át, de mivel álma, meg a valóság egyaránt valóság, ennek nincs realitásos jelentősége. Ott találja magát, Dantonként, a nép kedveltjeiként, karátjaiként, a Nagy Francos Francia Forradalomban, mezítlábas győzelmekben, lehulló arisztokratafejekben, villanó nyaktilók honában. Itt Évákban még válogathat is, hiszen kettő van ugyanabból, a glóriás arisztokrata Éva, meg a népleány pór-Éva. Dantonnak a pór-Évát kellene megszeretnie, mint a Nép Barátjának, de olykor ilyen kiszámíthatatlan a szerelem, a fehérború, elegánsan viselkedő arisztokrata Évába szeret bele. Sőt. Meg akarja őt menteni a guillotine-tol.
    Nagy kérdés, hogy én mennyire díjaztam volna azt, amit a pór-Éva tett. A szép, de indulatos pórnő ugyanis megkívánta Dantont, mint férfit, és hozott neki ajándékba egy levágott fejet, állítólag összeesküvőét, de a fej, a test többi része nélkül, erről képtelen volt már nyilatkozni. Előzőleg egy sans-culotte leszúrta a guillotine mellett álldogáló, sorsára váró arisztokrata Évát, így mentvén meg őt attól, hogy a pór-Éva kikaparja mindkét szemét, mint vetélytársának.
    Sok mentőkörülményt találok ugyan a pór-Éva tette mellett, mégsem tudom, hogy szívesen venném-e, ha nőm levágott emberfejekkel szaladgálna ide-oda. Nos, azért ne értsél félre, rajongok a Nagy Francos Francia Forradalomért, akárcsak Petőfi tette annak idején..
    Egyébként Ádám-Dantont is lefejezték volna, mint Dantonnal történt, ha Lucifer nem menti őt vissza a prágai császári udvarba, csillagásznak. Az álmából ébredő Ádám- Kepler-Danton ott azután megmutatta emberi nagyságát, ami annyira nem jellemző kisnépekre, kis országokra, egyikre különösen, de nem írom ide, hogy melyikre, mert utálom a személyeskedést!, amikor így értékelte a történteket..
    Vak, aki Isten szikráját nem érti. Ha vérrel és sárral volt is befenve.
    Kissé vagy Nagyonis.. kétlem, hogy az illetékesek az akkori francos franciaországi eseményeket.. Isten szikrájának minősítenék manapság, szerintem inkább csak a vérrel és sárral, való befenést emlegetnék. Sőt. A rajta levő véren-sáron kívül jó adagot még rákennének.. A prágai színben egyébként ezt követően már nem sok érdekes történik, kivéve, hogy megtudjuk, hogy Ádám-Kepler, a csillagász, akit tudósnak hittünk, dehogy tudós.. Bevallja, méghozzá kedvenc tanítványának, hogy lényegében semmit sem fog fel. Igazi tudós ilyet nem tesz, hanem elegánsan arra célozgat, témájában tudóstársai valójában kis kretén törpék, lényegében semmit sem fognak fel, ezt ő jól látja saját, a Himalája csúcsánál ezerszer magasabb szellemi magaslatáról, ide hát neki, minden pénzt, paripát, lovat, fegyvert…
    Mára elég ennyi, holnap majd átmegyünk Madách művében a Nagy Piacgazdaságosság Álomvalóságába, Ádámmal és Luciferrel. Majd meglátod, amit már itt, a mindennapokban is, meglátsz, ott még Luci sem fer…
     
  8. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cuser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Az Ember,A tragédiájával, és a nélkül /5/

    A tizenegyedik szín londoni valóságálmában Ádámot és Lucifert ott találjuk a Nagy Piacgazdaság áruforgatagában. Talán nem is az a főbaj, hogy minden áru, hanem az, vannak méltatlanul alulértékelt áruk, melyek szinte egy fityinget sem érnek. Mint ilyenek, becsület, szeretet, másokkal való törődés, tisztességes munka, és így tovább... A kurvincálcicánkodásnak itt is van ugyan ára, de nem egyforma, nagy kezdőbetűvel nagy, kis kezdőbetűvel, bár az se feltétlenül kisebb tevékenységméretében, lényegesen alacsonyabb. A színben hamar feltűnik egy Nagyonis ismerős, a hamisan siránkozó gyáros, aki a szabad verseny miatt panaszkodik, mintha holnap már tönkremenne.. Árum jóságát kell megvesztegetnem. Nem tudom, hogy vele beszélgető gyáros társa felvilágosította-e, nem csak a mit, hanem a kiket is meg kell vesztegetnie, igazodván az íratlan törvényekhez is.
    Éva e színre már majdnem egészen erkölcsös lett, csak még nem tudta eldönteni, sőt, Anyukája sem leánykájáról, feleség legyen, vagy inkább együttülő szerető, mely dilemmában, bár erősen vallásosak, az Isten sem ad nekik tanácsot, e faramuci helyzetre bizonyos országokban ma is látunk elég példát... Egy szurtos varga nejeként azonban Éva nem akar elhervadni főkötő alatt, szerencsére, ilyen varga nincs is a láthatáron.
    Az erkölcsössé vált Éva nem omlott egyből Ádám karjaiba, sőt, elég tartózkodóan viselkedett vele szemben. Ebben, talán, az is némi szerepet játszhatott, hogy Ádám szegényes ruháiban nem sejtette három hajó tulajdonosát, amit jól nem sejtett, de, amikor Lucifer, felhasználva a fülelő cigányasszony fülét távtelefonnak, nem tehetett egyebet, a telefont ekkor még nem találták fel, elkezdett beszélni e nem létező hajókról, meg grófurazta Ádámot, akkor Éva és Anyukája véleménye egyből megváltozott Ádámról. Sőt, Lucifert is kezdték meredeken jobban kedvelni, egyből elnézték neki néhány adóniszi testadottság hiányát.
    Ez a szín egyébként Lucifer szégyene. Aranypénzt nyomott a telefont helyettesítő cigányasszony markába, Évának pedig, aki finom célzást tett arra, hogy szeret ékszereket nézegetni, pompás ékszereket, nyakláncot ajándékozott Ádám nevében. Ám mi történt?
    Júlia már olvadozott, ékszer és Ádámvágyó szemeket meresztett Ádámra, de, a legtöbb nőre jellemző sokoldalúság miatt, a fel ékszerezgetés mellett, imádkozni is akart. Én nem ítélem el ezért a kettősségért, mivel nem vagyok bíró, de a jog különben sem tiltja a sokoldalúság számos formáját, legfeljebb kicsit sokallom, hogy mennyi embernek kell bizonyos Nagy Piacgazdaságokban annyi minden: Isten áldása éppen úgy, mint az Ördög aranya.
    Éva imája végzetes következménnyel járt. Kiderült Lucifer ékszereinek, aranyának már egy kis ima is árt. A cigányasszony markában higannyá olvadt az arany, Júlia nyakán pedig az ékszer gyíkokká változott. Erre a cigányasszony elkezdett nagy hangon romáskodni. Júlia is sikoltozott, ami érthető néhány gyík lényegesen kevesebbet ér egy drágakövekkel kirakott arany nyakláncnál, legalábbis a Nagy Piacgazdaságban. Azt a kontár ördögét! Egyébként, ifjúkori megfigyelésem szerint, a nők kevéssé szeretik az állatokat leszámítva a hozzájuk hasonló kínai selyempincsiket, és a bársonybundájú ICUSKÁKAT. Volt leány, aki már egy pók közelségétől jajgatott, a másik meg, a tojásból éppen csak kikelt kedves kis mini kígyó láttán, sikongott... Az ilyen leányokat sürgősen kihúztam a feleségként számba jöhetőek egyéni listájáról..
    Lucifer ballépése miatt Ádámnak és ördöngös álom útikalauzának sürgősen el kellett hagynia a Nagy Piacgazdáságot. Megjegyzem azonban ez a Piacgazdaság valójában elhagyhatatlan, mert minden gazdaságban van Piac, csak nem mindig ugyanazt értik alatta, meg van áru is, csak nem mindig ugyanazt az árut értik alatta, vagy, ha ugyanazt értik is, akkor is másként nevezik, illetve egyes áruk ára piac- és látszólagos piactalan gazdaságonként erősen változó.
    Továbblépve az előbbi színről egy sokkal színtelenebb színre, Olvasóm, adok Neked egy értékes tanácsot, nem kell mindig falnak menni, ha nincs fal, falanszter is megteszi.. Egyébként erre céloz a mondás is,. Ha nincs ló, szamár is jó lesz.. Az is előfordulhat, hogy se ló, se szamár, de csak teoretikailag, mert a gyakorlatban mindig bőven akad szamár.
    A falanszterrel kapcsolatosan az a vád, hogy megöli az egyéniséget. Én azonban, látó szemmel nézvén szét a világban, úgy vélem az egyik egyéniségért nemcsak, hogy nem volna kár, de a közszempontjából kifejezetten hasznos volna, ha elpatkoltatnák, vagy átpatkoltatnák valami jobbra, míg a másik egyéniségnél megöletése tényleg nem helyeselhető, közszempontból sem.
    A falanszternek egyesek ugyan falaznak kissé, mások viszont annál inkább nekimennek a faltörő kossal. Madách ezerszer tárgyilagosabb a mai átlagembernél, mert világossá teszi. Egy. a falanszter takarékossági rendszer volt, a jövendő katasztrófa késleltetésére, vagy, szerencsés esetben, elhárítására. Négy évezred után a nap kihűl, Növényeket nem szül többé a föld, Ez a négy ezredév hát a mienk, hogy a napot pótolni meg tanuljuk, Kettő. mindenkinek biztosítottak élelmet, ruhát, munkát, a szűkös lehetőségek ellenére.
    Azon nem kell csodálkozni, hogy Madách, akit saját kora némileg befolyásolt, nem tudott olyan politikai érettséget tanúsítani íróként, mint amilyet például mi tanusitotunk, mit szerénykedjek. Én igen. Igaz, egy-egy esetben én engedékenyebb lettem volna az egyéniség megítélésében, de Luther, szerintem, se falanszterbeli kazántúlfűtőként, sem pedig az azt jóval megelőző szenvedélytúlfűtőként, nem volt egyértelműen közhasznos. Luther Madách-i védekezését.. Nem ismered te a tűznek varázsát, Ki csak fazék alatt ismeréd azt. részemről nem tudom elfogadni. Cassiust pedig, mit tagadjam, én is elítéltem volna falanszterbeli verekedéseiért, ellenvetése. Vagy gyöngébb volt-e tán Ellenfelem, mért nem védő magát? Számomra korántsem rokonszenves. No, majd kapok azoktól a túlontúl liberálisoktól ilyesféle vélekedésekér. Más kérdés, hogy Michelangelót viszont hagytam volna alkotni, személyre szóló külön engedéllyel, és nem csak széklábat. Plató vagy Platón kétségtelen hibás volt a neki felróttakban. Úgy elmerültél álomképeidben, hogy a rád bízott marha kárba ment., ám én, falanszteri bíróként, azt a marhát is megbüntettem volna, aki a marhapásztorkodásra adottságokkal nem rendelkező bölcselőt marhapásztornak kineveztette. Egy bizonyos Falanszter egyik hibája éppen az volt, hogy az ilyen marhapásztorkinevezőket, az általuk okozott sok kár után, még felfelé buktatták, fő marhásították. El kell ismernem, ez azután marhaság volt, javából..
    Ádám és Éva a falanszterben egymásra lelt volna, de, a házasságengedélyező tudós elutasító határozata miatt, ez meghiúsult: Rajongó férfi és idegbeteg nő.. Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár. Hát, ebben van valami, de mindig figyelembe kell venni a körülményeket, ha túl sok egy bizonyos földön az idegbeteg nő, idegbeteg férfi, esetleg mindkét nemnél majdnem mindenki az, akkor rajongás ide, rajongás oda tényleg liberálisabbnak kellene lenni, különben meg így sem, úgy sem lesz gyerek, ahogy eddig sem volt. Mára elég ennyi, holnap majd folytatom, az űrben..
     
  9. Molzsu

    Molzsu Állandó Tag

    Nekem, Madács művében az tetszik a legjobban ,hogy sokat lehet rajta elmélkedni.
     

Megosztás