Rákóczi vár, Sárospatak
A magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, a magyar nemzeti örökség része.
A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny lőrésekkel áttörtek.
Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok ékesítik. A kapuboltozatot torz fejekkel kitöltött kazetták tagolják, a párkány feletti oromzatban angyalfigura tartja a négyosztatú, lefaragott címerpajzsot.
A homlokzatokat domborműves oromzatú ablakok törik át. A torony bejáratai szintjén konyha, sáfárház, kancellária, kincstár és levéltár helyezkedett el.
A torony védelmi jellegét érzékeltetik a harmadik és negyedik szint között a homlokzatok mögött húzódó védőfolyosók és az ezekből nyíló lőrések.
A negyedik szinten látható nagy terem, az egykori „öreg palota” hajdani pompájáról a reneszánsz faragványok, Perényi-címeres keretelések és a 16. századi ornamentális falfestés töredékei tanúskodnak.
Az eredetileg famennyezetes termet a 17.században leboltozták.
Délről csatlakozott hozzá a bokályos ház, I.Rákóczi György hajdani audienciás szobája.
Az ágyúállások céljára 1656-1658-ban épült legfelső, hatalmas gúlatetővel lefedett szint sarkain három figyelőtornyocska emelkedik.
A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott.
A Vörös-toronyhoz nyugat, illetve észak felől csatlakozik a rombusz alaprajzú, sarkain kiugró bástyákkal erődített, a várostól árokkal elválasztott várkastély, az egykori belső vár.
Udvari homlokzata elé a 19. században boltíves tornácokat emeltek, csak a keleti szárny földszintjén láthatók részben másodlagosan beépített reneszánsz elemek.
Az udvar legértékesebb része a keleti szárnyat és a tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és a
loggia, melyet Lorántffy Zsuzsanna építtetett. (Innen a neve: Lorántffy-loggia).
Az északkeleti sarokbástya szegletén az emeleten a 17. századi „Sub-Rosa erkély” ugrik ki.Nevét a kerek erkélyszobácska festett boltozatának zárókövét díszítő stilizált rózsáról kapta.
Kívül, a sarokbástyák külső szegletén múlt századi kiugró zárt körerkélyek láthatók.
A várkastélyt árok választja el a várkerttől.
A mai kapu mellett láthatók az egykori, múlt században befalazott felvonóhidas kapu nyílásának maradványai, s az árokban a híd pillérmaradványai.
A Vörös-tornyot délkeletről a 16–17. századi nagy méretű, ötszögű kazamatás bástya, a „párkány” veszi körül.
A várkastély déli szárnyától indul a déli várfal, melynek felső szintjét a várkert magasságáig lerombolták.
Ehhez csatlakozik a romos „Vörös-bástya”, majd az 1647-ben épített háromszintes, kazamatás délnyugati fal és bástya.
Utóbbi romjain belül a 16. századi kerek bástya alapja látszik.
A nyugati várfalat nagyrészt még a Rákóczi út házai takarják, melyek az egykori várárok területén állnak.
Az 1631-1647 körül épített „Oroszlán-bástya” falmaradványai is felismerhetők még.
Az északi város falszakasznak igen kevés maradványa látható, kivéve a gótikus templom megerősített északi falát, mely egykor a védművek része volt.
A templom északi és déli falába 1670-ben a császáriak kapukat törtek. E fal északkeleten a nagy méretű „Tömlöc-bástyánál” végződik.
Innen indul, s a palotához csatlakozik a keleti városfal, középen a „Vízi-kapuval”, melynek nagy félköríves kocsibejárata mellett kisebb gyalogkapu is nyílik.
A régészeti ásatások feltárták a kapu előtti elővédbástya alapfalait is.
Nos ez a hosszú ismertetés a Wikipédiából való. Sajnos a tárlat vezetés alatt nem lehetett fényképezni, jobban mondva csak, ha arra is veszek külön jegyet. Jó üzlet, és sajna sok helyen ez van ma már. Le sem maradhattunk, mert előttünk nyitották utánunk zárták az ajtókat. A vörös bástya tetején ott lehetett csak fotózni. Ennek valamikor piros volt a teteje onnét kapta a nevét,most viszont nyitott.
Így viszont gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában.
A behatárolt időnk miatt sok minden kimaradt.
A parkot sem tudtuk bejárni. Így legalább biztos, hogy még visszamegyünk.