Hétvégi ünneplésről nem készítettem fotókat,mert baromira fáradt voltam és feszült,de mindenesetre jól sikerült.
Végre megtudtuk ünnepelni a legkisebb ugrifülesem 20. szülinapját.
Mivel 4 órára érkeztek a vendégek mi már túl voltunk az ebéden. A vendégek fogadására a megszokott és elmaradhatatlan sajtospogácsa mellett kínáló falatkákkal készültem.
Egy orosz oldalról vettem az ötletet és egy kicsit átmagyarosítottam,mert ha én szeretem is ,de a családom nem a kaprot így petrezselyem lett belőlle és a lazacból lazackonzerv,de megbántam.
Szerintem az igazi az lazaccal lett volna jobb.
Így is elfogyott.
Sajnos a gomba salátát ki kellett önteni,
mert nem figyeltem oda és a segéderőim rosszul váltották át a pácléhez kellő ecetet, 4 szerte erősebb lett a lé amitől ehetetlen lett az egész.
Másnap kaptam a barátnőmtől egy ügyes praktikát,hogy le kellett volna önteni a lét amit mi meg is tettünk és forró tiszta vízzel felönteni és állni hagyni egy órát majd újból leönteni és akkor már csap hideg vízzel felöntve lehet,hogy ehető lett volna.(na ezt mi kihagytuk
már inkább ment a veszendőbe!
)
A bon-bon csokromat sem volt időm megcsinálni
,mert azt hittem ügyesebb vagyok,
de elszöszmötöltem vele olyan sokat és még nem volt kész ,de összecsapni meg nem akartam így átcsúszott másnapra,de így is örült a lánykám.
Enélkül is kapott ép elég virágot. A dobos tortáról sem készítettem képet,
de volt aki fotózott,majd kérek tőle és felrakom. A tortánál viszont büszke vagyok magamra ,mert nem akarták elhinni,hogy nem cukrászdai.
Pedig nem eredeti krémmel csináltam,mert még az az a receptem volt amit a fiamnak készítettem valamikor jó pár éve és Ő nem szereti a kávés krémeket éppen ezért ebbe étcsoki van és mandula. Megszenvedtem a mázas tetővel,
mert nem akartam ecetet bele tenni egy cseppet és így viszont nagyon gyorsan kötött, alig tudtam a vajas késsel felvágni mielőtt megszilárdult volna.
Tört is a vége egy kicsit,de oda meg tejszínhab ment úgy hogy a hibákat el tudtam tusolni.