Az emberi létezés legfontosabb
dimenziója
Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk azt a dimenziót
magunkban, ami mélyebb a gondolatnál.
Ez a tanítás nem nyugszik tudáson,
érdekes tényeken vagy új információkon. A világ már tele van ezekkel. Sokféle
gombot megtudsz nyomni megannyi eszközön amik rendelkezésedre állnak és máris
megkapod az információt. Fuldokolsz az információban.
És végső soron mi a
lényege ennek? Több információ, több dolog, több ebből, több abból. Megfogjuk-e
találni az élet teljességét több dolgon keresztül, valamint hatalmasabb és
nagyobb bevásárló és sétáló utcákban?
Megfogjuk-e találni magunkat a
gondolkodó és analizáló képességünkön keresztül és azzal, hogy felhalmozunk több
információt és több dolgot? Ez a ’több’ megfogja-e menteni a világot? Ezek csak
formák.
Ezt soha nem tudod a forma szintjére hozni. Soha nem fogod eléggé
jól megszervezni és felhalmozni a formákat amikről azt hiszed, hogy szükséged
van rájuk ahhoz, hogy teljesen önmagad legyél.
Néha azért ezt rövid
időszakokra megtudod tenni. Hirtelen megtalálsz mindent ami működik az
életedben. Az egészséged jó, a kapcsolataid nagyszerűek, van pénzed,
tulajdonaid, szeretnek és tisztelnek mások.
De nemsokára valami elkezd
eltűnni itt vagy ott, vagy az anyagiak vagy a kapcsolatok vagy az egészséged,
munkád, élethelyzeted. Ez a természete a formák világának, itt semmi sem állandó
sokáig – ezért az újra elkezd szétesni.
A hang a fejedben soha nem marad
csendben és ez válik azzá a civilizációvá ami a forma megszállottja. Ezért nem
tud ’ez’ semmit az emberi létezés legfontosabb dimenziójáról.: A szenteltről, a
csendről, a formanélküliről, az isteniről.
Mit nyersz azzal, ha
megszerzed az egész világ, és elveszíted önmagadat?
Azt mondták egyszer:
Két út vezet a boldogtalanság: ha nem megkapod amit akarsz és ha megkapod amit
akarsz.
Amikor az emberek elérik azt ami a világ szerint kívánatos –
vagyon, elismertség, jólét és egyéb eredmények, még mindig nem boldogok vagy ha
még is, nem sokáig. Nincsenek békében önmagukkal. Nincs tökéletes
biztonságérzetük, nincs bennük megnyugvás.
Az eredményeik nem adják meg
számukra azt amit igazán kerestek önmagukban. Nincs meg azaz érzés, hogy
gyökeret vertek az életben, vagy ahogy ezt Jézus nevezte az élet
teljességében.
A jelen pillanat formája a bejárat a formamentes
dimenzióba. Ez egy szűk kapu amiről Jézus is beszélt, ami elvezet az élethez.
Igen nagyon szűk, csak ez a pillanat az.
Ahhoz, hogy megtaláld szükséges
felgöngyölítened az életed kéziratát, amin az élettörténeted íródott, a múlt és
a jövő. - A könyvek létezése előtt ilyen tekercsek voltak amiket elolvasás után
egyszerűen csak feltekertél.
Tehát rakd félre a történetedet, ez nem az
aki te valójában vagy. Az emberek általában úgy élnek, hogy teherként cipelik a
múltat és a jövőt, a személyes történetük terhét, és közben remélik, hogy
beteljesítik magukat majd a jövőben. Ez nem fog megtörténni, tehát tekerd fel a
régi kéziratokat. Legyél kész rá.
Ezt a problémát nem tudod megoldani
gondolkozással, azzal csak további problémákat teremtesz. A megoldás mindig
megjelenik, mikor kilépsz a gondolkodásból, csendessé válsz és teljesen jelen
vagy, még ha csak egy pillanatra is. Majd egy kicsit később mikor a gondolat
vissza jön, hirtelen egy kreatív felismerés jön ami előtte nem volt ott.
Enged el a túlzott gondolkodást és meglátod, hogyan változik meg minden.
A kapcsolataid megváltoznak mert nincs igényed arra, hogy a másik személynek
kellene tennie érted valamit, ami álltál megnövelheted az éntudatodat. Nincs
szükséged arra, hogy összehasonlítsd magadat másokkal vagy, hogy próbálnál többé
válni mint valaki más és ezáltal is megerősítve az
azonosulásodat.
Megenged mindenkinek, hogy azok legyenek akik már eleve
is azok. Nincs szükséged arra, hogy megváltoztasd őket vagy másként viselkedj
ahhoz, hogy boldog lehess.
Nincs semmi rossz az új dolgokban,
tevékenykedsz, felfedezel új országokat, találkozol új emberekkel, elsajátítasz
új tudást, fejlődsz testileg-lelkileg, teremthetsz bármit ebben a
világban.
Csodálatos dolog teremteni a világban és itt mindig több van,
mint amit te tudsz.
A kérdés most ez: keresed azt magadban, hogy mit
tudsz tenni? Megkísérelsz hozzáadni többet ahhoz akinek gondolod magadat?
Megrögzötten igyekszel a következő pillanat felé és az az utánira, remélve, hogy
találsz majd valami beteljesedés érzést?
A létezés értékessége a te
valódi különlegességed. Amit az egos én keresett az ő története szintjén –azt,
hogy különleges akarok lenni – ez elfedte azt a tényt, hogy nem tudsz már
különlegesebb lenni mint ami már most vagy. Nem azért vagy különleges, mert te
sokkal boldogtalanabb vagy mint bárki más, hanem mert te képes vagy érezni a
szépséget, a drágaságot, az értékességet, az életteliséget mélyen magadban.
Mikor jelen vagy ebben a pillanatban, megszakítod a történeted
folyamatosságát a múltat és a jövőt. Az igazi intelligencia felemelkedik ami
egyben a szeret is.
Az egyetlen út amelyen a szeret beáramolhat az
életedbe, az nem a formán keresztül vezet hanem a belső tágasságon, ami a
jelenlét. A szeret forma nélküli /Eckhart Tolle/