És itt egy vers A KUTYÁNAK... minden KUTYÁNAK, akit valaha is szerettek, és akiket ma is szeretnek...
"Ha új lakót kapnak a temetők
Nem is dicsőt, csak épp előkelőt
A gyász pompázik szoborrá virulva,
S az elhunytat zengi név meg urna.
Nem azt, aki csakugyan volt,
Hanem akinek kellett volna, hogy legyen.
S a szegény kutya, a leghűbb barát,
Ki boldogan áldozza föl magát.
Kinek szíve gazdája szíve volt,
Ki mindenben csak az ő híve volt,
Dicstelen hull el, bármilyen derék,
S földi lelkét megtagadja az ég.
Míg az ember - hiú féreg.
Csodákat, s kizárólagos eget kér magának
Ó ember, napod gyorsan alkonyul.
Rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr.
Aki kiismer undor tölti meg,
tőled, lélegző, hitvány sártömeg.
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
Szavad és mosolyod csak képmutatás.
Neve nemes csak megromlott csírádnak,
Rádpirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz - s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, nem fajtádnak tiszteleg.
Barát emlékét őrzi ez a jel,
egy barátom volt, -s az itt hever. "
In memoriam Cassandra du Champagne . 8,5 év alatt megtanítottál a szeretetre, a hűségre, a felelősségre és az önzetlenségre. Mélységesen fáj a lelkemben az űr, ami hagytál... De egyszer még találkozunk...
:11: