Nagyenyed - Aiud - Strassburg
Enyed a Maros és a Torockói-hegységből eredő Enyedpataka összefolyásánál jött létre, 270 m tengerszint feletti magasságban. Mint ismeretes, a különböző földrajzi és gazdasági tájegységek találkozásánál alakulnak ki a nagyobb települések, így Enyed is a Maros termékeny völgyének és a Torockói-hegység havasi terményeinek kicserélésére vált alkalmas piaccá. A várost délről a Kakasdomb, északról az Őrhegy veszi közre; ezért a város szélvédett, kellemes mikroklímája alkalmassá teszi gyümölcs-, de főként szőlőtermesztésre.
Ezen a helyen már az ókorban is volt település. Az ásatások egy kelta falu maradványait is feltárták; a római időben Brucla volt a neve. Mai nevét (1293-ból) Szent Aegidius (Szt. Enyed)-nek szentelt templomáról vette: Enyd, Enug, majd Nagenud-nak írva. Hivatalosan a Nagyenyed nevet 1505-ben veszi fel, mivel Alsófehér megyében volt egy másik Enyed is (Kisenyed -Sângâtin Klein Enyed -K/inonyeten; ma Szeben megyéhez tartozó település). A ma használt elnevezések: Aiud (román), Strassburg am Mieresch illetve Grossenyed (német), Anjet (szász) az együttélő nemzetiségek nyelvein.
A város sokat szenvedett az elmúlt századok alatt; és habár a központjában levő erődítmény (a torony 1239-ből, a fal 1241-ből van) már létezett, a nagy tatárjárás végigvonul rajta. Ezután települtek ide a szászok, akik idővel teljesen beolvadtak a magyarságba; ők építették a falakon belül a kis, ma luteránus templomot.
1437-ben Budai Nagy Antal seregei foglalják el, 1551ben Martinuzzi ostromolja, 1600. szeptember 7-én Mihai Viteazul vonul a miriszlói csatába, 1601 augusztusában a goroszlói csata után Básta György pusztítja, 1658. szeptember 10-én a II. Rákóczy Györgyöt üldöző török-tatár seregek támadják, 1704. március 16-án Rabutin generális parancsára Tiege lámadta meg, a harcban kétszázan estek el, közülük 18 diák. Ezt örökíti meg Jókai Mór Nagyenyedi két fűzfa című műve; 1707-ben újra a labancok pusztítják. Legnagyobb pusztulása 1849. január 8-án volt, amikor a város leégett, több mint 600 ember halt meg.
De Enyednek vannak szép napjai is: 1658. február 10-én II. Rákóczy György minden lakost nemessé tesz, így lesz az erdélyi három nemesi város egyike. Gyulafehérvár pusztulása (1658) után 1662-ben I. Apafy Mihály ide helyezi a Kollégiumot; majd Erdély Ausztriához való csatolása (1690) Nagyenyedet emeli Alsófehérvármegye székvárosává; ezt a státusát megtartja 1918 utánig. Ebben az időben a város élete fellendül, a Kollégium tudományos pezsgést, a megyeszékhely politikai életet hoz a városba. Sok nemes család költözik ide. Aki a reformkori Enyed életét meg akarja ismerni, olvassa el Berde Mária A hajnal emberei című regényét. 1918 után újra a megye második városa lesz. Ma a kisváros kb. 20.000 lakost számlál.
A városnézést a főtéren kezdjük, és természetesen első látnivalónk a vár, a kerített város. Kevés helyen maradt meg teljes egészében a várfal, az összes bástyákkal és a belső épületekkel. Nemrég a falhoz ragasztott kis épületeket lebontották, szabaddá tették a várfalat, talán a restaurálás is befejeződik egyszer. A bástyákat a céhek építették és védték; a fal egyik épülete a fejedelmi lak, ma történelmi múzeum. A falakon belül van két templom: a református a nagyobb, a lutheránus a kisebb; néhány lakás és az újonnan épített "Áprily Lajos-ház".
A református templom tornya 1239-ben épült, őrtorony rendeltetéssel román stílusban, a templom 1480-ban épült, egy régebbi román stílusú templom helyén, gótikus stílusban, hozzáépítve a toronyhoz. Eredetileg római katolikus háromhajós templom volt. A reformáció óta a templom a kálvinistáké. Az 1704-es tűzvészkor a hajó boltozata beomlik, 1720-35 között deszkamennyezettel pótolják, 1794-1804 között a jelenlegi, barokk stílusban épül újjá. Az eredeti templomból a szentély és a külső falak maradtak, az északi és déli portikus 1896-ban épül. A templomban több országgyűlést tartottak 1544-től kezdve. 1569-ben a görög keleti egyház tartott benne zsinatot, amelyen elhatározták, hogy az istentiszteleteket ezentúl románul fogják tartani.
A vár másik temploma ma lutheránus, nagyon kevés hívővel; ez egy 1333-ban épült román stílusú templom helyén van, 1866-ban épült. A vár belső terének megtekintése után körüljárjuk a várfalat, a főkaputól balra található az 1849 január 8-án ide temetettek emlékműve. Az egyik bástyán a csizmadia céh jelvényét és egy latin nyelvű feliratot látunk. A főtéren a vártól keletre - a házsorban - meglátjuk a római katolikus templomot, mely a XVIII. sz.-ban épült, szép barokk stílusban; mellette minorita rendház van.
Délnek fordulva, egy neobizánci stílusú, a két világháború között épült ortodox templom van. Átkelve Enyed patakán egy kis hídon, a régi megyeház szecessziós épülete magasodik előttünk, ma ipariskola. Továbbmenve a dombra (itt van az Avram Iancu nevét viselő román líceum és a tüdőszanatórium új épülete) jobbra fordulunk és átlépve a DN l-es országúton, a római katolikus temetőt találjuk. Visszafordulunk a város felé, elmegyünk egy kis barokk görög katolikus templom mellett és újra a főtéren vagyunk.
Elindulunk a magyar utcán Torda felé, az utca két oldalán szép, többségében földszintes házak között, majdnem a város végéhez érve, jobbra megláthatjuk Enyed rosszemlékű börtönének épületét. Mi balra térünk és felmegyünk a Kápolna-dombra, itt egy szép park van, megállunk az 1704-ben elesett diákok emlékművénél. Ha a sétatérről észak felé kimegyünk a mezőre, gyönyörködhetünk a Torockóihegység panorámájában.
Visszatérve, leereszkedünk a Bethlen Gábor utcán, s a régi tanári házak között érkezünk a Kollégium elé.
A Kollégiumot Bethlen Gábor alapította 1622-ben Gyulafehérváron, azzal a céllal, hogy az ifjúságnak ne kelljen nyugatra mennie, ha tanulni akar. Gyulafehérvár töröktatár megszállásakor 1658-ban a Kollégium elpusztult. 1662ben I. Apafy Mihály Enyedre helyezi, eleinte a várfalat alkotó épületekbe. Az enyedi polgárság eredetileg nem örvendett a Kollégiumnak. "Ennyi fiatal biztos megzavarja a kisváros civiszeinek életét"- mondották. Idővel bebizonyosodott, hogy Enyed és a Kollégium elválaszthatatlanok. A Kollégiumban volt elemi iskola, tanítóképző, teológiai, jogi és filozófiai akadémia. Az Enyed városát ért minden megpróbáltatáson a Kollégium is átesett, és mint a Főnix madár, minden pusztulás után saját hamvaiból újraéledt. 1707-ben Pápai Páriz Ferenc az angol protestánsokhoz fordult segítségért, ezt meg is kapta a Kollégium. A legnagyobb kár 1849. január 8-án éri a Kollégiumot. 1850-ben az osztrák hatóságok csak az elemi iskola működését engedélyezik. Ekkor gróf Mikó Imre jött a Kollégium segítségére. A három alapító: Bethlen Gábor, I. Apafy Mihály és gr. Mikó Imre portréi láthatók ma a díszteremben (Barabás Miklós alkotásai).
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megalapítása 1872-ben a Kollégium egyetemi szintű szakjainak Kolozsvárra való áthelyezését eredményezte. Ezután csak elemi, gimnázium és tanítóképző maradi Enyeden.
A két világháborúból anyagilag megfogyatkozva kerül ki a Kollégium. A diktatúra alatt a tanítóképzőt megszüntették és az iskola ipari líceum státust kapott. 1990 után újra feltámadt, ma 39 (matematika-fizika, kémia-biológia, református szeminárium, pedagógia szakos) osztályban több mint 1000 diák tanul.
Az iskola olyan mint egy vár; több épülete (a XVIII. sztól a XX. sz.-ig) minden iskolai igényt kielégít. Internátus, konviktus (vityi), kórház, tornacsarnok szolgálja a kényelmet, a természetrajzi múzeum egy egyetemnek is díszére válna, kémia-fizika szertára egy emeletet tölt meg, könyvtára sok ritkaságot őriz. Az épületek mögött, a református temető szomszédságában van a tornakert. Itt minden labdajátékhoz lehet pályát találni.
A sok neves diákot és tanárt külön kötetben kellene felsorolni: itt volt diák Kőrösi Csoma Sándor, Bolyai Farkas, Sütő András; tanár volt Benkő Ferenc, Zeyk Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Szász Károly, Áprily Lajos, Vita Zsigmond.
Forrás: Enyed a világ közepe (városismertető) - - Erdélyi Gyopár 1997/6
Nagyenyed, felső nézet, tordai út
Nagyenyed, Bethlen Gábor kollégium
Nagyenyed templomerődje: