Kedves Olvasóim!
Karácsony közeledtén nagyon is elgondolkozom azon, hogy mik is az igazi értékek? Az idő, amiről már írtam. Valamint a hit, s ez alatt nemcsak a vallást értettem, hanem egészen mást. A pontosat, amire gondolok azt ebben a dalban meghallhatjuk:
*
Készülünk az Ünnepre, s közben már szervezzük mikor hová „kell” menni. Mosolyogva és ezt meg azt meg „kell” enni, mert különben megbántódnak, besértődnek. Ha az időről írnék, azt mondanám, éppen az veszik el ebben a fene nagy rohanásban, a csendesség, amiről kellene szólnia, a karácsonyi csengőknek.
*
Eszembe jutnak mindazok, akik egyedül ülik meg az ünnepet. Vagy azért, mert a rokonok már nincsenek velük bármi okból, vagy választott magányban. S, ilyenkor elkeserednek, hogy lám, lám mindenütt, minden ablak mögött ott a mosoly, az öröm, melyben neki nincs része.
Nem, nem szabad erre gondolni sem. Ha társtalanságról írok, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy az illető magányos. Időben meg kell tervezni az ünnepet. Ha van és elérhető közelségben valamilyen egyházi program, akkor (ha egészségünk engedi) el kell oda menni, hogy érezhető legyen az, hogy Ő is egy apró pontocska ebben a világban. S, a sok-sok apró pontocska ilyenkor közösen ünnepel.
Ilyenkor van itt az ideje, hogy a hozzá hasonló sorsú szomszédokat meghívja egy délután beszélgetésre, emlékek felidézésére. A mai világban órára pontosan be lehet tervezni, hogy kivel mikor skypozunk?! S, akkor már meg is van a társaság, s már nem vagyunk egyedül.
Az ünnep előtt már készülni kell, olcsó aprósüteményt készíteni, mely napokig friss marad. Elővenni az ünnepi abroszt, ki kell mosni, vasalni. A lakást is fel kell díszíteni ha csak magunknak, akkor is érdemes ezzel foglalatoskodni. Az ilyenkor szokásos nippeket elő kell venni a szekrény mélyéből, tálra tegyünk mandarint, piros almát, diót.
Egy szál fehér gyertyát gyújtani mindazoknak, akik már nincsenek közöttünk.
S, annak a gyertyának, csak az ünnep éjszakáira kellene elaludnia.
Nálunk mindig ez volt a „regula”. Annak a gyertyának lángja az ünnep utánig lobogott, hirdetve, hogy nem felejtettünk, nem felejtünk.
G.B.
Karácsony közeledtén nagyon is elgondolkozom azon, hogy mik is az igazi értékek? Az idő, amiről már írtam. Valamint a hit, s ez alatt nemcsak a vallást értettem, hanem egészen mást. A pontosat, amire gondolok azt ebben a dalban meghallhatjuk:
*
Készülünk az Ünnepre, s közben már szervezzük mikor hová „kell” menni. Mosolyogva és ezt meg azt meg „kell” enni, mert különben megbántódnak, besértődnek. Ha az időről írnék, azt mondanám, éppen az veszik el ebben a fene nagy rohanásban, a csendesség, amiről kellene szólnia, a karácsonyi csengőknek.
*
Eszembe jutnak mindazok, akik egyedül ülik meg az ünnepet. Vagy azért, mert a rokonok már nincsenek velük bármi okból, vagy választott magányban. S, ilyenkor elkeserednek, hogy lám, lám mindenütt, minden ablak mögött ott a mosoly, az öröm, melyben neki nincs része.
Nem, nem szabad erre gondolni sem. Ha társtalanságról írok, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy az illető magányos. Időben meg kell tervezni az ünnepet. Ha van és elérhető közelségben valamilyen egyházi program, akkor (ha egészségünk engedi) el kell oda menni, hogy érezhető legyen az, hogy Ő is egy apró pontocska ebben a világban. S, a sok-sok apró pontocska ilyenkor közösen ünnepel.
Ilyenkor van itt az ideje, hogy a hozzá hasonló sorsú szomszédokat meghívja egy délután beszélgetésre, emlékek felidézésére. A mai világban órára pontosan be lehet tervezni, hogy kivel mikor skypozunk?! S, akkor már meg is van a társaság, s már nem vagyunk egyedül.
Az ünnep előtt már készülni kell, olcsó aprósüteményt készíteni, mely napokig friss marad. Elővenni az ünnepi abroszt, ki kell mosni, vasalni. A lakást is fel kell díszíteni ha csak magunknak, akkor is érdemes ezzel foglalatoskodni. Az ilyenkor szokásos nippeket elő kell venni a szekrény mélyéből, tálra tegyünk mandarint, piros almát, diót.
Egy szál fehér gyertyát gyújtani mindazoknak, akik már nincsenek közöttünk.
S, annak a gyertyának, csak az ünnep éjszakáira kellene elaludnia.
Nálunk mindig ez volt a „regula”. Annak a gyertyának lángja az ünnep utánig lobogott, hirdetve, hogy nem felejtettünk, nem felejtünk.
G.B.
Utoljára módosítva a moderátor által: