Na és látjátok egyik se tévedett... Tényleg végromlásba dől, ami késik, nem múlik. Csak nézzetek körül.
Én még azon is csodálkoztam, Krúdy mennyire siratta a régvolt időket, midőn... a postakocsi így meg úgy, a régi hölgyek és régi lovagok, hol van az már, és a napfény is csak bágyadtan emlékezik ("a téli nap kisírt szemével nézek a gyönyörű múlt időkre..."), meg ilyenek, aztán mikor Herczeg Ferenc ment valamikor a mai Tárogató úton gondolataiba mélyedve, és elment arra egy (1) autó, felhorkant, miféle szörnyűség ez, miféle háborgatása az ember nyugalmának, hova vezet, milyen világ lesz ez, hát, mikor ezt a történetet hallottam, arra gondoltam, igaza volt, csak az a különbség, hogy manapság naponta több száz, több ezer ilyen felháborító nyugalomzavaró dúlja fel az életünket. És tényleg baromi stresszes és zavaró folyton hallani, kerülni, áradatukban létezni. Attól, hogy ma ez van és ez a természetes, ez mégsem normális szerintem.
És az ókoriaknak is igazuk volt. A fiatalok általában bohók és többnyire hülyék, az érettebbek meg már szeretnének a rövidebb hátralévő idejükre normálisabban, bölcsebben élni, és ebben nagyon zavaró a sok hülye fiatal, aki még nem tudja a dolgokat, azonban dominál életkoránál fogva, többnyire nincs teklintettel az idősebb generációkra (engem pl. úgy neveltek, más se volt, mint a tekintettel levés, ma meg kapok a pofámba, tojnak a fejemre az újkori kis taknyok), és az idősebbek joggal türelmetlenebbek, nincs idejük kivárni, míg a marha fiatalok fejelágya benő.
Ilyetén módon se 5000, se 2000 se 70-100 évvel ezelőtt nem állt módjában az emberi társadalmaknak normálisnak lenni és azokban normálisan élni, ezt tükrözik ezek a mainak is pont beillő ókori panaszok. Fiatalok mindig voltak és nem sokban különböztek koroktól függetlenül (csak azt hiszik, ettől aztán méghülyébbek). Az ember maga meg nem "fejlődött" semmit, pontosan ugyanolyan gyarló és kicsinyes, mint Seneca korában (Senecát ma is kikészítenék és elhallgattatnák), az összes Shakespeare vagy Moliére drámát át lehetne ültetni a mai korba, így tovább... Fejlődni a technika fejlődött, emberi fejlődés csak egyénenként egy életcikluson belül képzelhető el, legalábbis eddig így volt, manapság nem nagyon indulnak el ezen az úton az egyének.
Szemben az állatvilággal, ahol az állatok pici korukban elbűvölőek, bájosak, játékosak, majd hamar felnőnek és helyt kell állniuk az életbenmaradásért való kűzdelemben, de legtöbbjük még akkor is helyes (macskafélék, kutyafélék, medvék, majmok, vizilovak, elefántok stb.), az ember piciként többnyire csak a szüleinek, rokonainak helyes, kétségtelen, vannak bájos gyermekek, de manapság legtöbbjük már kicsi korban fogyasztói csemete, önző, követelőző, agresszív és ellenszenves, később meg egészen kibírhatatlan, akár a tógája túl rövid, akár csimbókos tarajjal a fején bamba arckifejezéssel sztárkodik valamelyik csillagszületik sztárvetélkedőben vagy bolyong a plázában mobiltelefonnal az agyában, és a valós veszély tényleg az, legalábbis a hazai állapotokat látva, hogy felnőttkorukra valóban aggasztó a hülyének maradás esélye minden eddigi korral szemben, ezt a mai világ produkálta. Az oktatás és emberi tudás t.képpen sose volt cél, de ennyire kevéssé mint most, erre talán nem volt még példa.
A világ meg romlásba dől, mert elkezdődött, van és vége lesz, mint mindennek. Más kérdés, erre mennyire segít rá a mai kor embere.